Ahogy mondani szokás,ember tervez,isten végez.Az én esetemben sajna nagyon is sokszor végez,hiszen mondhatni nem igazán vagyunk jóban egymással.Előző bejegyzésemben a tavaszi elképzeléseket ecseteltem,már márciusra is sok minden elvolt tervezgetve.Hát úgy tűnik változott a helyzet és a március úgy ahogy van megy a kukába.Az még hagyján,hogy a héten két kisebb baleset is ért a munkahelyen és ezekből kifolyólag újra keményen elkezdett fájni a lábam.Ha most lenne a Dunán innen,Dunán túl túra,egész biztosan nem vállalnám.Na,de a boldogságomhoz más is hozzájárult...
Úgy volt,hogy ebben a hónapban újra találkozunk,de ez nem jön össze...
Móninak már 11-én bekell feküdnie,a szokásos három hét rehabra a kórházba,holott úgy beszéltük meg,hogy majd pünkösd után.Ezt nem tudta elintézni,így már most be kell feküdnie.A bolond kutyámat meg újfent nem tudom így kire hagyni,így aztán se túra,se meccstúra márciusban.Maradnak a hazai meccsek,ebből kettő lesz.Túra meg max valahol a közelbe,talán így most elővehető végre a kunszentmiklósi kilátóhoz vezető túra,de ehhez meg a lábamnak most javulni kell.Hát ez van.Az a baj ez a sok apró szarság már kezd teljesen felemészteni,mert sok van és sokkal több a rossz mint a jó.Cseszhetem ha most anyagi problémáim nincsenek,ha minden más viszont problémás.Szóval a március akkor kuka a terveket pedig újra kell gondolni.
Nem is olyan régen számoltam be róla,hogy az eplényi Ámos-hegyi kilátót lekellett bontani.Korábban meg a Veszprém közeli Csatár-hegyi kilátónál futottunk lyukra,hiszen csak hűlt helyét találtuk az egykori kilátónak.Némi nyomozásba telt míg kiderítettem mi történt vele.Azt is lekellett bontani hasonló okok miatt mint az Ámos-hegyit.Nagyon szendved,de remélhetőleg még megvan a Keszhelyi-hegységben a Festetics kilátó is,amelyet ha jól tudom cincérek támadtak meg,de ez mellett még túrázóknak nem nevezhető senkiháziak is rendszeresen kárt tesznek benne.Szóval egyre jobban és egyre több hír érkezik kilátóproblémákról és akkor most a héten kettő ilyen nem tetsző hír is érkezett...
A grábóci kilátó
2021 májusában jártunk a grábóci Mária kilátónál,akkor mi teljesen rendben találtuk,írtam is róla a túrabeszámolómban és a kilátós sorozatomban is.Ezért is hatott mellbevágónak a héten a hír,hogy lezárták mert életveszélyes...El sem tudom képzelni mi történt,mi történhetett három év múltával azt követően,hogy mi rendben találtuk az építményt és jó állapotúnak,jó állagúnak...Figyelve olvastam a hírt róla ami a TEOL-on jelent meg.Nem írják konkrétan mi a baja,csupán annyit,hogy életveszélyes és lezárták...
A belső szerkezet,mi lehet a baj?
Fából készült a kilátó és az ilyeneknél benne lehet a pakliban egy gyors állagmegromlás,de...a kilátó körül azt írja a TEOL tulajdonos váltás volt.Nevezetesen az eddig magánkézben lévő kilátót tavaly átvette a helyi önkormányzat.Én már öszintén szólva a jelenkor Magyarországán nem tartom elképzelhetetlennek,hogy a kilátónak valójában semmi baja,csak zajlik még a tulajdonosváltás körüli hercehurca és amíg ez nem tisztázódik a kilátót lezárták...de csak hangosan gondolkodom... Nem tudom ugyanis elképzelni,hogy ebben a kilátóban olyasmi kár alakuhatott ki ami miatt életveszélyes,de jó higyjük el...
Az önkormányzat tájékoztatása szerint tervezik a felújítást és még az idei újra nyitást.Úgy legyen!
A grábóci kilátóban,háttérben a Kelet-Mecsekkel
A másik kilátónál valósabbnak tűnik a probléma.2020 tavaszán jártunk Fonyódon a Vár-hegyi kilátónál és a kilátó már ekkor levolt zárva a rossz állapota miatt.Megfogadtuk akkor Zolikával ha egyszer helyrehozzák akkor majd újra eljövünk.Ez a mai napig nem történt meg,hiszen azóta a kilátó ügyében nem történt az égvilágos semmi...Most érkezett szintén ezen a héten a hír,hogy a kilátót lebontják....Hasonló problémája lehet csak sokkal nagyobb mint a fentebb is említett Festetics kilátónak.Cincérek támadhatták meg ezt is és okoztak visszafordíthatatlan kárt a fa szerkezetben.Sajnáljuk nagyon.Ebbe a kilátóba nem sikerült feljutnunk soha,csak lentről csodáltuk.Itt aztán esélyes majd egy új kilátó építése,ha ez megtörténik,természetesen eljövünk majd megnézni.
A fonyódi Vár-hegyi kilátó
Ezek tehát a legfrissebb hírek a kilátókról most 2025 február 7-én.Nem akarom,hogy ezen hírek sokasodjanak,hiszen nagy kilátó fan vagyok szeretem őket és sosem örülök neki ha egy kilátó a lebontásra ítéltetik.Csak remélni tudom,hogy a grábóci hamarosan újra nyit,a fonyódi helyett meg épül majd egy új!
Júniusban amikor a nyári tervekről írtam már tudtam,hogy egy igen nehézkes nyár vár ránk.Számtalan,nagyobbnál nagyobb problémákkal küszködtünk már a nyár első napján is,így nem kergettem hiú álmokat a nyarat illetően.Három nagy túrát próbáltam azért megtervezni.Persze semmi sem jött össze és mondhatom,hogy túrázásilag ez volt minden idők legszarabb nyara.Egy-egy helyre jutottunk csupán el,oda is vért izzadva.Voltak a nyárnak olyan pillanatai is amikor úgy éreztem feladom már a sok kínlódást,aztán mindig akadt valami ami valahogy átsegített a legnehezebb órákon is.Na nézzük merre is jártunk a nyáron.Hosszú összefoglalóra nem kell számítani...
Móni,Gergő emléktúrájának pótlásán
Június első napjainak valamelyikén pótoltam Móni kedvéért Gergő emléktúráját.Móni 2021 szeptemberében kapott stroke-ot,így sem a 21-es,sem a 22-es emléktúrára nem tudott eljönni.Megígértem neki,ha bármikor olyan állapotba kerül amikor képes lesz eljönni,megcsináljuk a túrát.Móni erőt vett magán és úgy döntött csináljuk meg az emléktúrák pótlását.Persze olyan tökéletes állapotban még nem volt,hogy a teljes túrát megcsináljuk,de a felét megcsináltuk!Egész jó időnk volt és Móni a lehetőségekhez képest jól bírta a túrát.Így legalább ez sikerült.A nyár további részében aztán Móni nem vállalt be több túrát,talán majd ősszel...Mindössze hét kilométert mentünk,de ez is kellemes volt.
Az emléktúra filmje
Ezt követően jött az egyetlen olyan túra ezen a nyáron amit mi Gergővel bakancslistás túrának neveznénk.Már nagyon érett évek óta egy mátrai túra fel a Kékestetőre.Sajnos,hogy Gergővel nem tudtam ide eljönni.Június végén aztán Zolikával neki vágtunk a Mátrának.Én 43,de ő is vagy 20 év után jött újra a Mátrába.Mátrafüredről túráztunk fel a Kékestetőre.Alighanem ez volt az első olyan túrám a történelemben amelyen végig felfelé kellett menni.De nem bántuk meg.Rengeteg látnivaló akadt útközben,szebbnél szebb tájakon keresztül kapaszkodtunk fel az ország legmagasabb csúcsára.Ahol aztán felmentünk a Tv-toronyba.Nagyon klassz volt és nagyon élveztük.A Mátra szépsége pedig megfogott minket,így szeretnék még ide tervezni a következő években is.
Ennél magasabbra ebben az országban már nem lehet jönni!
A mátrai túra filmje
Nem indult rosszul a július.Régóta szemezgettem már a mezőfalvi szőlőheggyel,ahol semmi extra dolog nincs.Azért vonzott a hely mert a fél gyerekkoromat itt töltöttem és katona is itt voltam.Szerettem volna itt egy túrát menni,megnézve a régi kedves helyeket és a régi házunkat ahol a kertünk volt.Zolika jött el velem,a túra kellemes volt,de érzelmes.Abból a szempontból,hogy hiába kerestem legalább egy embert a régiek közül,nem volt már erre senki..a régi házunk pedig igen rottyadt állapotban volt,de azért jó volt újra látni.A laktanyából meg semmit nem láttunk,mert úgy benőtte a susnyás,hogy az eltakart mindent.Egy jó nagy kört mentünk Zolikával,a túrát pedig babgulyással és palacsintával zártuk Mezőfalván.
A régi házunknál
A szőlőhegyi túra filmje
Már nem volt sok pénzünk július közepére,de az ez évi WTA tenisztornáról nem hiányozhattunk.Főleg mert már elővételben megvettük a jegyeket Zolikával,hiszen olyan világsztárok érkezését harangozták be akik a kedvenceink közé tartoztak.Aztán nem jött el persze közülük senki...de mi elmentünk a tornára,amely nem volt olyan jó mint a tavalyi,de azért elvoltunk.Úgy volt,hogy még egy nap eljövünk az egy hétig tartó tenisztornára.De ekkor jött haza újra külföldről a legjobb barátom Eli,nem hagyhattam ki vele egy újabb találkozást ami közvetlen a teniszi nap után volt.Pompás volt vele ismét együtt lenni,de ezzel aztán el is ment minden maradék pénzem,így júliusra ki is fújtunk.
Zolikával a teniszstadionban
Eli újra itthon járt
Augusztusra sem nagyon tértünk még magunkhoz,de nem telhetett el úgy a nyár,hogy legalább még egy túrára nem megyünk el.Hosszas gondolkodás után elővettük az előző években évzárónak szánt (de meg nem valósuló) Balaton parti túrát.Ismét Zolikával vágtunk neki a bulinak.Siófokról indulva lehetőség szerint minél közelebb a Balatonhoz menve egészen Balatonakarattyáig mentünk.Jó volt,leszámítva egy másfélórás esőt és azt,hogy a legjobb részeket hagytuk ki.Így ez a túra ismétlésre vár,csak most majd visszafele irányból.Ezzel aztán ki is fújtunk a nyárra,amely valóban kritikán aluli volt most...
A Balaton Balatonakarattyánál
A túra filmje
Szó szerint ez tehát egy rottyadt nyár volt.Nem volt jó leszámitva ezt a 4-5 napot,szenvedtünk csak és csak úgy voltunk értelem nélkül.A nyáron jómagam tehát 4 túrán voltam és egy meccstúrán.Minden alkalommal természetesen ott voltam én,Zolika négy,Móni egy alkalommal volt velem.Az Elizával való találkozás pedig nem minősül túrának.Egy hegységben voltam,kétszer a Mezőföldön,egyszer Budapesten és egyszer a Balatonnál.Gyatra teljesítmény...
Nem sokat javult a helyzet,de úgy agyalgattunk Zolikával,hogy mégegyszer ilyen fos évszakot nem engedhetünk meg magunknak...na de erről majd a következő,őszi tervekről szóló bejegyzésemben!
Ezen a nyáron még a sör sem volt mindenhol maradéktalanul jó...
Ezek már a tavasz utolsó napjai,itt az ideje megejteni a tavaszi összefoglalót.Tavasz elején a terveket szövögetve nyolc túrát álmodtam meg az év talán legkellemesebb évszakára.Nos a nyolc összejött,de nem abban a formában ahogy szerettem volna.Jól indult a tavasz,de májusra durván kritikus helyzetbe kerültem így egy-két megálmodott túráról lekellett mondanom.Hab a tortán,hogy egész tavasszal kellemetlen lábfájás kínzott,hol erősebben,hogy gyengébben.Nézzük át akkor részletesen a dolgokat.
Rögtön tavasz elején egy remek Szekszárdi-dombságos túrával kezdtünk.A Sötét-völgybe tértem vissza Zolikával,Vikivel és Tomival karöltve.A túra csak részben haladt azon az útvonalon amelyen pár éve Gergővel is voltunk.Három kilátót is érintettünk és a dombság szemet gyönyörködtető tájain haladtunk át.A túrát pedig Szekszárdon fejeztük be.Én,Zoli és Viki nagyon élveztük,Tomi úgy nem igazán.A bulit Szekszárdon egy bőséges kajálással fejeztük be.
Ezen túra után vettem észre,hogy bizony alaposan fáj a lábam a túrát követő napokon.Úgy voltam vele biztos a túrától.Ezzel az volt a bibi,hogy nem volt annyira durva a túra,de gondoltam ném izomgyulladás vagy valami ilyesmi lehet.
A Szarvas szurdikban a Szekszárdi-dombságban
A túra filmje
Március 15-én egy teljesítménytúrára mentünk a közeli Dunavecsére.Zolika és Manó társaságában tettük meg a Dunavecsét megkerülő Petőfi kört a mindössze 10 km-es távot.Nem volt valami jó az időnk,de remekül elvoltunk.Ráadásul a végén a helyi csárdában finom gulyást is kaptunk.Itt is fájdogált a lában,de nem olyan mértékben,hogy ez miatt aggódjak.
Az ezt követő napokon azonban aztán járni is alig tudtam,a munkahelyen a srácok is belém rakták az ideget,hogy valami nagyobb baj lehet itt.Így aztán ha orvoshoz nem is mentem,de kezdtem odafigyelni a dolgokra.Egészségesebb életmódra próbáltam váltani,elhagytam a cukrot meg ilyesmik.Ennek ellenére a következő túrán még igen kínlódtam.
Manóval Dunavecsén Nagy Pál házánál
A túra filmje
A következő túra még márciusban került sorra.Ráadásul távra nem is oly kis távra.Erősen fájt a lábam ezeken a napokon és csak Zolika hathatós rábeszélésének köszönhetően vállalkoztam a bulira.A Somogyi-dombságba mentünk egy Balatonföldvár - Kereki túrára a Fehérkő várát is érintve.Mondhatni remek túra volt bliriáns szépségű tájakon keresztül.A fájós lában ellenére ráadásul remekül bírtam.
Ezt követően kezdette éreztetni hatását az egészségesebb életmód,hiszen ilyen fokú lábfájásom aztán a tavasz folyamán már nem tért vissza.Persze fájt továbbra is,de voltak már napok amikor egyáltalán nem is éreztem lábfájást.
A völgyhíd felett a Somogyi-dombságban
A túra filmje
Az április sem indult rosszul.Felkínáltunk Vikiéknek,hogy egy túrát teljes egészében ők szervezzenek meg oda ahova ők szeretnének menni.Így Gerecsébe mentünk méghozzá Péliföldszentkeresztre ahol egy barlangokat érintő körtúrára mentünk.Szép volt a túra a barlangok és a kilátások pedig igazán élvezetesek voltak.Meglepő volt számomra,hogy Tomi is lábfájásra panaszkodott túra közben,pedig tíz évvel fiatalabb mint én.Nekem is fájdogált ugyan a lábam a túrán,de már egészen elviselhető szinten.Ezen a túrán Zolika nem tudta jól érzeni magát,de ez teljesen érthető volt,hiszen a kutyája haldoklott,sajnos másnap reggel át is adta lelkét a teremtőnek...
A csapat a Gerecsében
A túra filmje
Aztán április második felében ha lassan is,de kezdődtek a gondok,ami elsősorban anyagi jellegű gondokat jelentett.Ekkor Zolika is és én is kezdtünk kicsit padlót fogni...Nem tudtunk mást csinálni mint az április végére megálmodott mecseki túrát töröltük.Helyette egy újabb teljesítménytúrára mentünk el,ezúttal a közeli Dunaföldvárra.Itt is csak tíz kilométert vállaltunk be,noha ekkor volt a lábam a legjobb állapotban a Szekszárdi-dombsági túra óta.A túra remek időben végül is kellemes volt,érintettünk álltalam még nem ismert helyeket is és először az évben egy jó sörözéssel zártuk a bulit.
Dunaföldvárnál
A túra filmje
Várható volt aztán,hogy a május nem lesz egyszerű.Zolika anyagi helyzete ha lassan is,de javult,én viszont egyre inkább kritikus helyzetbe kerültem.Ebbe csak az volt dühitő,hogy a munkahelyen bejelentették,hogy egyelőre béremelésre ne számítsuk,holott csak az élelmiszer árak 45% -al mentek feljebb az egy évvel korábbinál....közben volt olyan fönökünk aki külföldre járkált feltehetően a mi bérmelésre szánt keretünkből,közben meg panaszkodott,hogy milyen drágaság van idehaza...
Így aztán újabb túráról mondtunk le,mégpedig a Keszthelyi-hegységben a Rezi várhoz vezető túráról.Egyre inkább ment el a kedvem az élettől is.Egy helyi városi túrával csillapítottuk a dühünket és a bánatunkat.Itt Dunaújvárosban próbáltunk Zolival egy látványos kellemes túrát összehozni,ez sikerült is.Csak hát azért ez mégsem a Keszthelyi-hegység volt...Öröm volt az ürömben,hogy itt már egyáltalán nem fájt a lábam.
A helyi túrán
A túra filmje
Úgy tűnt a május teljesen elveszett.Nem lesz túra már ebben a hónapban.Végül Zolika úgy döntött ha törik ha szakad a Halápi túrát megcsináljuk.Ez eleve egy betervezett túra volt.Vikiéket is hívtuk,de nekik csak egy vasárnapi nap lett volna jó,viszont vasárnap olyan fokon szar volt a közlekedés ami a biztonságos hazatérést nem garantálta volna.Így mi a szombat mellett döntöttünk.Itt sem kínzott már úgy a lábfájás.Megismertük a gyönyörű Tapolcát amivel a jővőben mindenképp számolunk mint egy tökéletes túrakindulóponttal.A túra és a Haláp pedig gyönyörű volt,így egy igen élvezetes buli jött össze.
A fájó,hogy ez a túra úgy is,hogy le minimalizáltuk a költségeket,áldozattal járt,hiszen keserves napok jönnek most még a héten,hogy azt megtudjam oldalni,hogy legyen mit enni...Fájó,hogy most erre a szintre süllyedtem és a következő hónap sem ígér sok jót.Talán szeptemberre jöhetek ki a trutyiból...
A Halápon
A túra filmje
Volt még egy túrám közben májusban.Hát kell némi jóindulat hozzá,hogy túrának nevezzem.A Rácalmási-szigetre mentünk ki Mónival.Ő most került a stroke-ja után olyan állapotba,hogy legalább egy minimális túrát bevállaljon.Gondolkodtunk hova menjünk,végül azért döntöttem a sziget mellett mert hírek jöttek,hogy elkezdték a tanösvény felújítását.Erre voltam kiváncsi.A szigeten a lehető legkisebb kört mentünk Mónival.Nem volt szerencsés az időpont választásunk,hiszen óriási esők tomboltak ezekben a napokban a Duna meg áradt.Így hiába volt már jó az idő,elég nagy szúnyog invázióval szembesültünk és árvíz is volt a szigeten meg némi dagonyázás is.Ennek ellenére Móni jól bírta és a súlyos betegség után azt kell mondjam ügyes volt.A felújítás pedig valóban elkezdődött a tanösvényen,ennek egyik áldozata volt a feljújított Bürühíd amely hála az áradásnak víz alá került...
Móni még bottal,de ügyesen végigcsinálva a túrát a súlyos betegsége után
A túra filmje
Hát ennyi volt a tavasz ami látható nem kevés problémákat szült.A célt a nyolc túrát végül is sikerült megvalósítani,de nem azokat amelyeket szerettem volna.Különösen fájó a mecseki és a keszthelyi túra elmaradása.A lábfájás főleg április második feléig kínzott.Most sem tökéletes még,de jóval jobb a helyzet mint a tavasz első felében.A jellelegi anyagi problémák viszont nem kicsik,így a folytatás erősen kétséges.Azt beszéltük Zolikával ha nem lesz más itt a közvetlen környéken túrázunk amely persze olyan messze van az álmainktól mint Makó Jeruzsálemtől...Ez van.A tavasz minden nyügje ellenére nem volt azért rossz.
A tavaszi 8 túrán természetesen mind a nyolcon ott voltam.Hétszer volt velem Zolika.Viki és Tomi 2-2 alkalommal tartott velünk,Manó és Móni pedig egy-egy alkalommal.
Még hivatalosan át sem adták már is nagy viharok jellemzik rövidke létezését.A dunaújvárosi kilátó amelynek épitését ezen blog keretein belül is megkülömböztetett figyelemel kisértük.Korábban Gergővel jártunk ki figyelni az eseményeket,ám hosszú ideig nem történt semmi.Amikor végre elkezdett mocorogni a dolog azt sajnos Gergő már nem érhette meg,de már csak miatta is tovább figyeltem a kilátó épitését.Mint korábbi kilátóról szóló bejegyzéseimben is írtam,az építményt teljesen feleslegesnek tartottam/tartottuk hiszen a dunaújvárosi felső dunapart kilátó nélkül is tudja azt az élményt nyújtani mint kilátóval.Persze mint a kilátók nagy hívei azért örültünk is neki.A kilátó kész lett időközben,ám az átadásra még várni kell,na és akkor itt jöttek közbe a pletykák,aminek vagy van valóság alapja vagy nincs...
A kilátónk a felsö dunaparton kb.100méteres tengerszint feletti magasságban
Elöször is leírnám azt amit én tapasztaltam.A kilátóra kimenve némi imbolygást éreztem,nem éreztem azt,hogy teljesen biztonságos lenne az építmény.A kilátó fellépöjénél egy tábla figyelmeztet is,hogy szeles időben használni tilos...mondjuk én szélcsendben voltam ott...Szóval imbolyog azaz mozog a kilátó.Én ezt tapasztaltam.Hetekig aztán nem történt semmi,egyszer csak durva módon lezárták a kilátóra felvezető két járatot.Itt kezdödtek a pletykák...
Kilátó lezárva!
Egyesek szerint azért került sor az ilyen fokú lezárásra,mert ahogy azt mondtam a kilátó mozog,imbolyog na meg...süllyed!Tény,hogy Dunaújváros löszös talaja pont ott a dunapartnál lehet nem igazán kedvez az ilyen épitményeknek...de...akkor ennek elözőleg nem néztek volna utána?Nem nézték volna meg mit bír a talaj?A másik meg...ha megnézitek egy pont tartja a kilátót az abból kiálló három ferde tartó oszlopal.Hát úgy gondolom ez nem egy mérnöki remekmű igy...Talán ezt másképp is meglehett volna oldani...nem egy alátámasztással.Vajon aki ezt így tervezte hol szerezte a diplomáját...?
Elgondolkodtató...Ha valami baleset lesz ebből kifolyólag ki tartja majd a hátát?
Valóban jó így?
Mások szerint aztán semmi másról nincs szó,mint arról,hogy átadásig kerülni akarják,hogy illetéktelenek rámenjenek a kilátóra.Mentek már be is az ott elhelyezett padokat bizony alaposan bepiszkitották..De ha így is van.Korábban miért nem deszkázták be akkor a két bejárónál?És oké ez akkor megcáfolja azt,hogy süllyed,de a mozgást még nem tudja megcáfolni,hiszen mint írtam saját magam is tapasztaltam,hogy imbolyog,mozog...nem ad biztonság érzetet.Nem tudom mi lesz ebből,figyelem az eseményeket.Én úgy tudtam március 15-re akarják átadni,hát kiváncsi leszek rá...Igy vagy úgy beszámolok majd a történtekről.Félő,hogy továbbra is kilátó nélkül maradunk...
Szegény emberre rájár a rúd.Mondhatni az év második fele katasztrófálisan alakul túraterveink megvalósítását illetően.Az "újkor" 2015 augusztusi feléledésével remekül alakultak a dolgaink idén júliusig,azóta viszont gondokkal küzdünk és nem mindig sikerül megvalósítani amiket megterveztünk.Miként az elmúlt években most is az őszi szünet idejére tervezgettünk túrákat és úgy,hogy ebben legyen egy nagy bakancslistás túra is.
Az októberre betervezett Pilis-tető túrát akartuk megejteni,aztán ez már októberben elmaradt,de akkor még úgy számoltuk az őszi szünetben megejtjük,így akkor még az "elmarad" szócskát nem tettem oda.
Így festett a Pilis-tető tavalyi Pilisi túránkon
Mostanra nyilvánvalóvá vált,hogy a túra elmarad.Az elmaradás okai:
- átmeneti anyagi problémák
- hét elején Gergő betegsége
- hét közepétől engem is elkapott betegség
A Pilis-tető túrát idén így már nem fogjuk megejteni.Ehhez a túrához több idő kell és mivel mostanság már korán sötétedik a túra így félő,hogy élvezhetetlen lenne,hisz pont maga a kilátás szolgál első számú látnivalóként.A jövő évi bakancslistánkat tervezgetve jelen állás szerint úgy döntöttünk,hogy ezt a túrát 2018 júniusra halasztjuk,az oda elözőleg tervezgetett Karancsi túrát pedig töröljük.A két hegy nagyjából azonos élményeket tartogat nekünk meg érdemesebb a közelebbi Pilisre menni,mint a távolabbi Karancsra.Ráadásul a Karancson már jártunk a Pilis-tetőn még nem.
A Pilis-tető a Fehér-hegy lábától tavaly ilyentájt
Idén novemberben pedig a bakancslistánk tervei alapján a Holdvilág-árokba megyünk,valemelyik szombaton esetleg vasárnap.Esélyes erre a november 11.-i szombat vagy 18.-a.Persze előfordulhat,hogy ez is elmarad,de mostani számitásaink szerint azért úgy tünik nem fog!
Megfog várni a Pilis-tető!
Azért az októberünk nem alakult rosszul,hiszen három környékbeli túrát sikerült összehozni.Mindháromról olvasható bejegyzés: a görögös túra ami Ercsibe vezetett,az egyenes túra ami Perkátára és az őszi finálés túra a Rácalmási-szigeten.Szépek voltak ezek is a maguk nevében.Tudom,hogy ez az egész senkit nem érdekel,azért írom le ezeket,mert ha évek múlva elolvassuk ezeket lássuk majd,hogy hogymentek vagy,hogy nem a dolgaink.A jövő évi bakancslista tervezésnél pedig jobban oda kell majd figyelnünk,hisz valami hibádzik,ha az idén júliusig kiválóan münködő lista,most valamiért csak döcög.A jövő évi túranaptárunk véglegesitése idén év végén várható.
.png)
