Sosem tölt el örömmel ha egy túraelmaradásról kell bejegyzést írnom.Sajnos újra összecsaptak fejünk felett a hullámok,így nagyon úgy fest,hogy lekell mondanunk a sorban következő túráról,amely Ábrahámhegy környékére vezetett volna el.Egy körtúra lett volna Ábrahámhegyi indulással és érkezéssel.Több sebtől is vérzünk,így ennek a túrának az idei megvalósításáról lekell mondanunk.A nyár amúgy sem alakult olyan fényesen mint az előző két évben,de erről majd az évszak összefoglaló bejegyzésben lesz szó.Eredetileg múlt héten augusztus 20-án mentünk volna Ábrahámhegyre,de olyan időt mondtak,hogy eltoltuk egy héttel a bulit.Szegről végről nem is volt jó idő és a balatoni vonatok annyit késtek,hogy valószínűleg jelentős késéssel értünk volna oda.Így döntöttünk augusztus 27.mellett.
A Badacsony Ábrahámhegyről
Aztán úgy alakult,hogy Móninak újra bekell feküdnie a kórházba.Úgy néz ki három hétre.A dolog rákfenéje,hogy az anyjának is bekell feküdnie (mily érdekes,hogy egyszerre...)így a kutyát nincs kire hagynom, 14-15 órára meg természetesen nem hagyom egyedül egy városi lakásban.Így aztán lekellett mondanom a túrát.Közben Zolika is padlón van.Ő olyan munkaerőkölcsönzönél dolgozik ahol nincs lehetőség szabadságra menni (2022 Magyarország....szégyen!) és egyszerűen már olyan fáradt,hogy nem érzi úgy,hogy képes most egy túrára.Plusz most anyagilag is kicsit megszorult.Vikiék jöttek volna még,de a történtek fényében lekellett mondanunk a túrát.Mondtam Vikiéknek ők menjenek ha tudnak oda,vagy máshova.
A túrát későbbi időpontra tenni meg most nem tudjuk,mert jönnek az őszi túrák.Ábrahámhegy meg eleve olyan amelyhez sokáig tartó világos kell és egyre rövidebbek ugye a nappalok.
Így az ábrahámhegyi túra alighanem jövő évre tolódik.Mi pedig remélhetőleg szeptemberben folytatni tudjuk a bulikat.Móniékat állítólag hétvégére hazaengedik (...)
Az egészen fantasztikus nyár után,szép tervekkel vágtunk neki az ősznek is.Úgy gondoltuk addig üssük a vasat míg az meleg.Jól is indult az ősz,de olyan esemény történt amivel nem számol az ember.Ennek köszönhetően pedig tíz hetes kényszerszünetre kellett váltanom,így kimaradt az év álltalam legjobban várt időszaka,az őszi színelőadás.Pont az év legszebb szakasza vált semmivé és természetesen el is voltam kenődve rendesen.Persze próbáltam ebből is kihozni a maximumot,kevés sikerrel.Na,de nézzük meg részletesen,hogyan is alakult az ősz.
Az utóbbi harminc év legjobb nyarát produkáltuk.Egészen elképesztő mennyiségű és minőségi túrán voltunk túl.Ezt a szériát szerettük volna folytatni.Jól is indult a dolog.Nem akartam valahogy azon a hétvégén neki indulni,de Zolika alapos rábeszélésének hála,elindultunk az ősz első szombatján Szigligetre.Nagyon régen terveztük ezt anno Gergővel,ami akkor aztán nem válhatott valóra.Ez most bennem volt és Gergő nélkül nem is volt kedvem menni.Zoli azonban nem tágított és végül eljutottam Szigligetre is!
Hát csak eljöttem.Gergővel a szívemben...
Remek buli kerekedett belőle és nem bántam meg,hogy eljöttem.Szigliget és a vár fantasztikus élményt adott.Jól éreztük magunkat,valóra váltottam egy Gergővel megálmodott tervet.Csak éppen Gergő nem volt sehol...Azért kihoztuk belőle amit lehetett.A vár csúcs volt,talán a legklasszabb vár amelyben valaha is jártam,pazar panorámával.Sok lehetséges jövőbeli célpontot láttunk onnan.Na és Badacsonyt és a Balatont is megcsodáltuk újra és újra.
A szigligeti várban
Következett az ősz második túrája.Szintén a Balatonnál..A tavaly félbeszakadt Köröshegyi-völgyhídi túrát csináltuk meg újra,végre teljes egészében.Talán mondanom sem kell ez is Gergővel megálmodott túra volt.Balatonföldvárról indulva,minden érdekességet megnézve Zamárdiba mentünk a Balaton szívéhez.A túra remekül sikerült.Ez volt idén a Balatonnál már a nyolcadik túránk!Nem akartunk leállni vele,még jönni akartunk idén.Ugyan érezni lehetett már a szezon végét,de ez minket nem zavart,sőt inkább örültünk neki,hogy nincsenek annyian.A túra jó volt és szép,de Gergő megint csak nem volt sehol,pedig mindezt vele képzeltem el.
A Balaton szíve
Szeptember harmadik hétvégéjén már a harmadik őszi túrára készültünk.Újra egy Gergő terv jött elő...a Gaja szurdokba mentünk a Bakonyba.Új túratársaink akadtak Bányász és Hédi jóvoltából.A Bodajkról induló túra remekül sikerült.Nagyszerűen elvoltunk négyen,Bányászékban kellemesen csalódtunk.Felkapaszkodtunk a Bodajk felett magasodó hegyre majd onnan mentünk le a szurdokba és jártuk végig,majd a csurgói víztározót érintve Fehérvárcsurgón fejeztük be a bulit egy jó marhapörkölttel leöblitve.Aztán nem gondoltam,hogy sokáig ez lesz az utolsó túra és nem tudok majd túrázni menni a következő hetekben.Pedig így történt...
A Gaja szurdok
Szeptember 23-án beütött a ménkű.Móni aki Gergő édesanyja,odahaza rosszul lett.Kórházba kellett vitetni ahol megállapították,hogy stroke-ot kapott.Állapota súlyos volt,a jobb oldala lebénult.Azt gondoltam Gergő halálával megérdemlek már annyit,hogy több rossz dolog most évekig nem történik,de tévedtem.Amúgy Móni volt az aki a kutyámra vigyázott amikor én túrázni mentem és most,hogy kórházba került ez természetesen nem volt lehetséges.A lakásba meg nem akaram 10-14 órákra magára hagyni a kutyát,az nem én vagyok aki ilyent megtud tenni egy állattal...Így aztán túrázni sem tudtam menni és amig lehetett napi szinten jártam be Mónihoz a kórházba.Tíz hétig volt benn és amikor kikerült az állapota éppen csak megütötte a minimális javulás szintjét.Nem is értem hogy adhatták még ki...ja persze a covid...
Gergő emléktúráján
Na persze október végén Gergő emléktúráját nem hagyhattam ki! Ez különben is csak olyan túra volt amikor a kutyának öt órát kellett egyedül maradnia,annyi meg még belefért..így Zolikával idén is megcsináltuk azt a túrát amit én csak Gergő hivatalos emléktúrájává nyílvánitottam.Ennek a sztorija is benne van valahol a blogban.A túra jól sikerült és némileg felrázott a lassan rajtam eluralkodó letargiából.Ezekben a hetekben zajlott az őszi színjáték és a fene megevett,hogy nem tudok menni.Persze Móni állapota miatt is aggódtam.Nem voltak egyszerűek ezek a napok.Aztán még látogatási tilalmat is vezettek be a kórházba az istenverte mocskos covid miatt.Nem akartam lemaradni a legszebb őszi napokról,így a következő túrára elvittük a kutyust is.
Rexi a Dunánál
Természetesen így még messze nem tudtunk menni,így egy helyi túrát csináltunk meg a hütővíz csatornáig.Valóban a gyönyörű őszi természetben mentünk végig,rendkivül élvezetes utakon.A kutya is nagyon élvezte.A legfurább az volt,hogy itthon egy lavor víztől is fél,a túrán viszont bátran belement a hideg Dunába.Na,de a lényeg,hogy ezt a két túrát tudtam megcsinálni még ezekben a hetekben.Móni november 25-én jött ki a kórházból.Kerek hetven napot töltött benn.Mondom szerintem még korai volt haza adni...na de nekem kell rá vigyáznom úgy,hogy átjár az anyja segíteni.Annyit kértem csak tőlük "cserébe",hogy átlag három hetente vigyázzanak a kutyusra,hogy eltudjak menni túrázni...így talán ha olyan mértékben mint a nyáron nem is,de az őszinél többször eljárhatok majd...
A Vértesben
Így aztán jutott egy túra az ősz legvégére,amikor is Manóval,a Tizedessel és Zolikával a Vértesbe mentünk a Kőhányás - Gánt túrára.Kellett már nagyon.Itt tartunk most.A kényszerszünetnek "hála" elmaradt pár megtevezett túra.Például vissza akartunk menni a Tihanyi-félszigetre,elakartunk menni a szentgáli tiszafáshoz,vissza akartam térni a Holdvilág-árokba és megakartuk nézni,hogy hol kezdődik a Balaton-felvidék.Négy túra így tuti elmaradt,de ezeken kivül is lehet lett volna még túra.Az őszi színpompából csak egy minimális adagot kaptam,de legalább kaptam... Mónira még lassú és hosszú út vár a gyógyulásig,de talán legalább már mehetek majd újra.Remélem.
Az ősszel tehát így hat túránk volt.Mehettünk kb.80-85 km-t összesen.Mind a hat túrán ott voltam én és a Zoli.Egy-egy túrán voltak velünk: Manó,a Tizedes,Bányász,Hédi és Rexi.A legjobb őszi túra talán a Gaja szurdoki volt,de esélyes lehet a Balaton szíve túra is.
Most vasárnap mennék a pünkösdi vígadalomra Solt mellé Révbérpusztára.Ugye tavaly is voltunk itt pünkösdkor Gergővel,ám olyan fokú udvariatlanságba botlottunk,hogy akkor úgy döntöttünk többé nem jövünk.Nem költjük itt a pénzünket.Ám sok dolog megváltozott,sajnos a legszomorúbb az,hogy Gergő időközben elhunyt.A tavasz folyamán kezdtem barátkozni a dolgokkal,hogy mégis eljövök ide,elhozom ide a többieket,hiszen amúgy jó buli nem beszélve a látványos lovasbemutatóról,amelyről tavaly a meccs miatt lemaradtunk.Hiszen aznap este játszott bajnoki mérközést a Dpase és természetesen számunkra az sokkal fontosabb volt.Szóval akkor eldöntöttük idén pünkösdkor jövünk.Ám úgy fest nem várt dolgok szólnak közbe...
Révbérpusztára kellemes túra vezet
Alaposan lerobbantam,elkapott valami nyavaja de a csúnyábbik fajtából.Erős fejfájásoktól,de sokkal inkább szinte kibírhatatlan ízületi fájásoktól szenvedek.Persze a magas láz is elöjött,csakhogy ne unatkozzak...Három napja szenvedek vele,a három nap alatt semmilyen javulás nem állt be az állapotomban.Három nap van még a túráig,nem igazán merek rá fogadni,hogy jobban leszek...ez esetben pedig a túrát sajnos törölnünk kell.
Révbérpuszta,lehet csak jövőre....
Itt tartunk most.Meglátjuk,hogy alakul vasárnapig.Jelen állás szerint nem tudok elmenni,de nálam amilyen gyorsan szokott jönni az ilyesmi,olyan gyorsan megy is...Ha nem sikerül akkor a túrát elrakjuk jövőre.Kár és kicsit sajnálom,hiszen Gergőnek pont most lesz a féléves évfordulója,hogy elment...szerettem volna e túra kereteiben megemlékezni róla...
Hát csúnya tréfát űznek velem az égiek...nagyon készültem a Sándor emléktúrára és erre az egész hétre.Gyerek őszi szüneten és én is kivettem pár nap szabit.Három túrára is készültünk a héten tudván most a legeslegszebb a természet,ám úgy tűnik a sors közbeszólt.Szombat éjjel erős mellkasi fájdalmak kaptak el amik lényegében azóta sem múlnak(hétfő reggel van e sorok írásakor),még feküdni sem tudok mert pont fekvő helyzetben fáj a legjobban,ülve illetve állva próbálgatok aludni kevés sikerrel.Így sajnos jelenleg nem vagyok olyan állapotban,hogy túrázni tudjak menni...
Teljesen levagyok döbbenve a történteken hiszen egész évben kutya bajom sem volt.Az emléktúrára nagyon készültem,nagyon megszerettem volna most csinálni.A fő gond az vele,hogy csak hétköznap lehetséges bevállalnunk ezt a túrát mégpedig azért,mert kocsi hiján a Mecsek egyik eldúgott falvába csak hétköznap van normális közlekedés,hétvégente vagy ünnepnapon szinte elérhetetlen.
Még másik két túrát terveztem a hétre,az egyiket az Adonyi-szigetre az őszi finálé megtekintésére,a másik pedig már novemberi fő túránk lenne a Salabasina-árokba.
Mit is tudok most tenni?Hát a mai nap elmegyek orvoshoz,aztán reménykedve várom,hogy mielöbb jobban legyek.Ha valami csoda folytán ez összejön,akkor az adonyi túrát megcsináljuk a hét valamelyik napján.Ahhoz,hogy a Salabasinát megtudjuk csinálni igencsak jobban kell lennem,mert oda komoly fizikai erőlét kell.
Az emléktúráról sem mondok le,az egyik lehetséges verzió,november 10.szombat,ami munkanap így hétközi menetrend szerint járnak a buszok.Mi nem dolgozunk és Gergő sem megy suliba,így elméletileg akkor összetudnánk hozni.A másik lehetséges verzió az,hogy majd a téli szünetben próbáljuk meg megvalósitani.
Így állunk most ezt a csatát úgy fest én vesztettem el a gonosz égiekkel szemben...
Sajnos úgy néz ki egyenlöre elmarad a bakancslistánk májusra tervezett túrája,amely a Badacsony - Szigliget környékére vezetett volna.Több oka is van: az egyik a Kelenföld - Érd felső vasúti pályaszakasz felújítása még mindig folyik,ez olyannyira befolyásolja az egész Dunántúl vasúti közlekedését,hogy gyakorlatilag csak nagyon nehezen és sokára tudjuk elérni jelleleg a Badacsonyt.Mindössze 7-8 óránk maradna az egész kirándulásra,amely úgy gondoljuk kevés.A másik ok az,hogy Gergőt az utolsó túrán érte egy kisebb baleset.Na nem is a túrán,hanem már idehaza a buszról leszállva hazafelé menet.Egy helyen elesett és kificamodott a bokája.Még eléggé sántikál.Most vele egy 15-20km-es túra így necces.
Előtérben Szigliget,a háttérben a Badacsony
A Badacsonyi túrát így akkor valószinüleg elrakjuk jövöre amikor reményeink szerint már helyre áll a vonatközlekedés.Helyette,amennyiben Gergő lába rendbejönne elmennénk a Bükkbe Lillafüred környékére,amely a nagy távolság ellenére is sokkal könnyebben elérhető most tőlünk mint a Badacsony.Csak akkor kelünk ide útra ha Gergő százszázalékosan rendbejön.Ha nem akkor az e havi bakancslistás túránkat hagyjuk elúszni.Maximum a környéken körülnézünk valahol.
Szegény emberre rájár a rúd.Mondhatni az év második fele katasztrófálisan alakul túraterveink megvalósítását illetően.Az "újkor" 2015 augusztusi feléledésével remekül alakultak a dolgaink idén júliusig,azóta viszont gondokkal küzdünk és nem mindig sikerül megvalósítani amiket megterveztünk.Miként az elmúlt években most is az őszi szünet idejére tervezgettünk túrákat és úgy,hogy ebben legyen egy nagy bakancslistás túra is.
Az októberre betervezett Pilis-tető túrát akartuk megejteni,aztán ez már októberben elmaradt,de akkor még úgy számoltuk az őszi szünetben megejtjük,így akkor még az "elmarad" szócskát nem tettem oda.
Így festett a Pilis-tető tavalyi Pilisi túránkon
Mostanra nyilvánvalóvá vált,hogy a túra elmarad.Az elmaradás okai:
- átmeneti anyagi problémák
- hét elején Gergő betegsége
- hét közepétől engem is elkapott betegség
A Pilis-tető túrát idén így már nem fogjuk megejteni.Ehhez a túrához több idő kell és mivel mostanság már korán sötétedik a túra így félő,hogy élvezhetetlen lenne,hisz pont maga a kilátás szolgál első számú látnivalóként.A jövő évi bakancslistánkat tervezgetve jelen állás szerint úgy döntöttünk,hogy ezt a túrát 2018 júniusra halasztjuk,az oda elözőleg tervezgetett Karancsi túrát pedig töröljük.A két hegy nagyjából azonos élményeket tartogat nekünk meg érdemesebb a közelebbi Pilisre menni,mint a távolabbi Karancsra.Ráadásul a Karancson már jártunk a Pilis-tetőn még nem.
A Pilis-tető a Fehér-hegy lábától tavaly ilyentájt
Idén novemberben pedig a bakancslistánk tervei alapján a Holdvilág-árokba megyünk,valemelyik szombaton esetleg vasárnap.Esélyes erre a november 11.-i szombat vagy 18.-a.Persze előfordulhat,hogy ez is elmarad,de mostani számitásaink szerint azért úgy tünik nem fog!
Megfog várni a Pilis-tető!
Azért az októberünk nem alakult rosszul,hiszen három környékbeli túrát sikerült összehozni.Mindháromról olvasható bejegyzés: a görögös túra ami Ercsibe vezetett,az egyenes túra ami Perkátára és az őszi finálés túra a Rácalmási-szigeten.Szépek voltak ezek is a maguk nevében.Tudom,hogy ez az egész senkit nem érdekel,azért írom le ezeket,mert ha évek múlva elolvassuk ezeket lássuk majd,hogy hogymentek vagy,hogy nem a dolgaink.A jövő évi bakancslista tervezésnél pedig jobban oda kell majd figyelnünk,hisz valami hibádzik,ha az idén júliusig kiválóan münködő lista,most valamiért csak döcög.A jövő évi túranaptárunk véglegesitése idén év végén várható.
E havi bakancslistás túránk a Pilis-tetőre vezet(ne),ám egyre inkább úgy fest a dolog,hogy az okt.21.-i hétvégére megálmodott túráról egyenlőre lekell mondanunk.Sajnos úgy jöttek össze a dolgok,hogy ezen a hétvégén ezt nem tudjuk megvalósítani,a Pilisszentkeresztről induló és a Vaskapu érintésével a Pilis-tetőre vezető túrát...
Pont egy éve voltunk a Pilisben,akkor így nézett ki a Pilis-tető a Nagy-Kopaszi Dévényi kilátóból
A túrára még nem teszem oda az elmarad szócskát,reményeink szerint talán az elkövetkezendő két-három hét során sor kerülhet rá.A baj csak az,hogy addigra elmúlik az őszi színjáték.Tavaly ugye pont a Pilisben voltunk az őszi finálé idején...
Ha mégsem sikerül a következő hetekben megmászni a Pilis legmagasabb csúcsát,akkor elhalasztjuk a túrát a jövő esztendőre.
A Pilis erdeje
Azért nem maradunk túra nélkül a hétvégén.A környékbeli túrákat tudjuk erőltetni.Mivel ezerrel zajlik az őszi színjáték és régi vágyunk ilyenkor megnézni a Rácalmási-szigetet,így kinézünk majd oda.Voltunk néhány éve az év ezen szakaszán (is) ott és valóban leírhatatlanul gyönyörü a sziget.Mivel akkor még nem voltak megfelelő eszközeim fényképezésre,fotózásra,így most ezt is tudom majd pótolni.
A Pilis oldalában
Szóval ha november 5.-ig nem tudjuk megvalósítani a Pilisi túrát akkor idén már lemondunk róla.Novemberi bakancslistás túránk a Visegrádi-hegységbe a Holdvilág-árokba vezet majd.Tehát nem cseréljük el azt,erre.Hát ez van most.A tavalyi százszázalékos év után,idén jönnek a bajok,amik olykor megakadályoznak a bakancslistánk megvalósitásában...Ez idén már a második ilyen esetünk,remélem nem lesz rendszer belőle...
Egy-két héttel ezelőtt még arról számoltam be,hogy az augusztusi és a szeptemberi bakancslistás túráinkat felcseréljük némi nemű közlekedési nehézségek miatt.
Azonban a dolgok kicsit szerencsétlenül alakultak augusztusban,így az erre a hónapra betervezett bakancslistás túránk elmarad.Eredeti terv szerint a Mecsekbe mentünk volna,annak is a középső részére a Nagy-Mély-völgybe.A szeptemberi túra amire pedig felcseréltük volna,a Pilis-Visegrádi-hegység határánál lévő Holdvilág-árokba vezetett volna.
Mecsek,Nagy-Mély-völgy
Persze az elmarad nem a legjobb szó,inkább fogalmazzunk úgy,hogy csak halasztódik.Minden valószinűség szerint a két túra közül szeptemberben legalább az egyiket megtudjuk csinálni,hogy melyiket az sokmindentől függ.Elsősorban attól,hogy szombaton vagy vasárnap tudjuk-e megejteni a túrát.A másik túra sem fog elmaradni persze,ha szeptemberben nem is,de egy következő hónap valamelyikében megfogjuk azt is csinálni.Szóval csüggedésre nincs okunk,azthiszem az év legnehezebb hónapján lassan túl vagyunk és visszaáll minden a rendes kerékvágásba!
