Közeledik Gergő távozásának évfordulója és az évforduló kapcsán egy eddig sokat nem foglalkoztatott kérdés merül fel bennem,nap mint nap egyre erősebben.Miért halasztottunk?Miért halasztottuk el azt a túrát amely az utolsó lehetett volna Gergő életében.Amely két nappal a halála előtt került volna sorra.De nem került.A túra elmaradt,elhalasztottuk.Miért?Mitől ijedtünk,mitől ijedtem meg?A túrára a 2018 december 8-9-re eső hétvégén került volna sor.Ám a túrát elhalasztottuk,így az december 16-án került sorra,de Gergő december 11-én elhunyt...Most meg hirtelen elkezdett mardosni a lelkiismeret,hogy miért nem vágtunk neki ennek a túrának...
Azért útra keltünk azon a hétvégén,de nem túrára hanem csak egy sétára...az utolsó sétára...
A túra a dunaújvárosi repülőtérre vezetett volna,de némi kerülővel persze.Elmentünk volna Baracs és Apátszállás felé és onnan trappoltunk volna ki a repülőtérre,majd Kisapostagon fejeztük volna be a túrát és onnan busszal jöttünk volna haza.De a túra amely itthonról Dunaújvárosból indult volna elmaradt...Keresem az okokat és amennyire visszatudok emlékezni az ok az volt,hogy meglehetősen fos időt jósolt arra a hétvégére a meterológia...és ez kissé elvette a kedvünket,nem csak az enyémet,de Gergőét is.Leülve Gergővel megbeszéltük,hogy a túrát átteszük jövő hétre azaz egy héttel későbbre.Igen ám,de Gergő jövő szombaton valami iskolai rendezvényre volt hivatalos.Sebaj,akkor megcsináljuk vasárnap hiszen utána már szabadság vár mindkettőnkre.Így aztán nyugodtan vágtunk bele a hétvégébe.A hétvége eseményei már több helyen megvannak írva ebbe a naplóba,ezt nem kívánom részletezni most.Ami a lényeg: nem volt rossz idő azon a hétvégén...
Azon a sétán 2018 december 9-én...
Meglepődve tapasztaltuk,hogy nyoma sem volt a beígért rossz időnek azon a hétvégén.Így vasárnap egy sétára invitáltam Gergőt.Ez a séta meg szépen bevonult a történelembe.Ez volt ugyanis az utolsó sétánk... Az utolsó sétáról részletes beszámoló van a blogban akit érdekel,ezzel a címmel megtalálja.A lényeg az volt,hogy kinéztünk a stadionba és beosontunk az akkor még épülő klubházba.Ezt követően meg bementünk a Lindl-be vásárolni,majd az akkor még nem készülő dunaújvárosi kilátóhoz sétáltunk el.(a kilátót két hét múlva kezdték el csinálni...) Majd az adventi vásáron át haza.Így is mentünk vagy 6-7 km-es kört és ez volt az utolsó sétánk Gergővel.De a túra elmaradt.Miért kellett elhalasztanunk?Miért?
Az élet nem tartogatott számunkra több közös utat.
Egy héttel később,szép de szomorú táj...
A túrát a következő vasárnap megcsináltuk,de ezt Gergő már nem érte meg...Így egy emléktúra lett belőle (erről is van részletes leírás a blogban).Sokkal rosszabb idő volt mint egy héttel korábban...Mondjuk esett egy kiadós mennyiségű hó,így ha a túra szépségét nézem,akkor szép volt,de ennek akkor természetesen nem tudtam örülni.Csak az járt a fejembe,hogy mennyire örült volna Gergő ennek a havas túrának.De ettől még egy héttel korábban a túra elmaradt...és a két hétvége között Gergő meghalt...és engem most hat évvel később egyszer csak elkezdett kínozni ezért a lelkiismeret.Ez lehetett volna az utolsó túránk,Gergőre várt volna még egy kellemes élmény...Tudom Gergő most azt mondaná,neki a stadionba való kimenetel is hatalmas élmény volt,de akkor is...Na meg így a Salabasina-ároki túránk vonult úgy be a történelembe,hogy az utolsó túránk...
Az élet legszomorúbb túrája lett belőle...
Valószínűleg ez az egész már odát előre megvolt írva.Nem ezt szántuk az életünk tervezésénél az utolsó túrának...így alighanem ezért lett elhalasztva.Gergő erre a túrára már nem szándékozott eljönni,már az odaáti éne,nem az itteni...A Salabasina-árokkal kellett búcsúznunk,nem ezzel a "semmi" túrával.Így rendeltetett,mai spirituális tudásommal azt mondom a közös élet tervezésnél ezt így akarhattuk...Csak akkor most mégis miért kínoz a lelkiismeret?Erre nem tudok igazán rájönni...
Az egy héttel későbbi akkor már emléktúráról készült film:
Azaz a hatodik Egyenesen át emléktúra,amelyet most átkereszteltem Gergő memorial tour-ra.Az,hogy ez végleges elnevezés-e,vagy visszatérek a jól megszokott Egyenes át elnevezésre majd jövőre kiderül.Nagyon sok újat erről a túráról már nem tudok elmondani,hiszen minden évben ez Gergő emléktúrája.Most annyiban módosult az egész,hogy ahogy tavaly,úgy most is hozzáadtunk plussz kilenc kilométert az eredeti túrához.Tavaly így ellenkező irányból csináltuk meg a túrát,azaz Perkátáról mentünk Nagyvenyimre és a plussz kilenc kilométert hozzáadva egészen Dunaújvárosig.Most is tehát ezt a plussz kilences verziót választottuk,csak most fordítva mint tavaly és így lényegébe az eredetei irányt tartva.Dunaújvárosból indultunk,Nagyvenyimen keresztül mentünk egészen Perkátáig.Más újat nem tudok mondani erről a sokadszorra megtett túráról,így ez most egy képes beszámoló lesz.Beszéljenek helyettem a képek!
A túrát most Dunaújvárosból kezdtük
Hamar kiértünk a mezőkre és haladtunk nyugat,azaz Nagyvenyim felé
Nem soká elértük az M6-os sztráda felett átívelő hídat
A sztráda feletti hídon
Továbbhaladva a mezőkön régi ismerős fákkal találkoztunk
Végre feltűnt Nagyvenyim!
Átmenve Nagyvenyimen,annak másik részén értük el a Szent Bernát arborétumot
Gergő emléktúráján,Gergő is ott volt velünk és nem csak a képen!
A szokásosnál jobban szétnéztünk a csendes arborétumban
Innen,erről a helyről indultak az eredeti Egyenesen át túrák és az eredetei emléktúrák is
Kiérve Nagyvenyimről haladtunk egyenesen át!
Megálltunk ott ahol Gergővel is megszoktunk állni kicsit
Aztán elértük az erdős részt,ez ennek a túrának a legkellemesebb szakasza
Jó erre járni mindig!
Itt mindig készült kép Gergőről,most is....
Szívemben hordalak
Ahogy mindig,Zolika most is eljött velem,Móni a betegsége miatt ekkora távra nem válalkozhatott
Az erdő után még átmentünk a nagy réten,majd elértük Perkátát,most is itt végződött a túra
Ez volt tehát immár a hatodik emléktúra Gergő tiszteletére.Nem részletezem tehát,az előző években levan írva minden,ha érdekel bárkit megtalálja minden év októberi bejegyzésekben az Egynesen át címszavakat kell keresni.Nagyjából most is ilyen volt a túra mint a korábbi években.Jól éreztük magunkat és most nagyon szuper időnk is volt.
Ez volt az év húszadik túrája és most mentünk 23 kilométert!Ez összesen idén már azt jelenti,hogy tartunk 309 kilométernél,ez pedig 15,45 km/túra átlagot jelent.Most is méltó emléket állítottunk a kis túrakirályunknak Gergőnek!
Az új sorozatomba túrázásaink történetének legikonikusabb helyeit veszem sorba,mindenféle logikai sorrend nélkül,ami éppen eszembe jut.Nem magát a helyet mutatom be,hanem az itt megélt élmények,kalandok szemszögéből elevenedik fel maga a hely.A számomra,számunkra így vagy úgy kedves emlékű,vagy bármilyen okból fontossá váló helyek kerülnek ide be.Helyek amik valamiért kedvesebbek,fontosabbak,emlékezetesebbek mint az átlag.A negyedik ilyen hely a nagyvenyimi Szent Bernát arborétum.
Ilyen az ősz at arborétumban
Igazából a nagyvenyimi Szent Bernát arborétum kivül esik a túrázás világától,noha jelzett turistaút érinti,mégis valahogy nem került bele a köztudatba.Nem egy felkapott hely,csak kevesen tudnak a puszta létezéséről is.A Nagyvenyim szívében található romantikus kertet mi nagyjából a 10-es évek elején fedezhettük fel,hogy mi segített ebben nem tudom...De azzal,hogy akkor felfedeztük,örökre beírta magát túrázásaim történetébe.Rendszeressé váltak az ide vezető túrák,álltalában Gergő őszi szünetei alatt tettünk ide egy-egy túrát,de persze volt olyan is,hogy tavasszal.A csendes nem túl nagy,de nem túl kicsi arborétumban ellehet bújni a világ elől.Aztán telt múlt az idő és 2017-ben egy kulcsfontosságú túrát tettünk innen.
Minden évszakban hangulatos,télen is!
Hiánypótlásként dobtuk be 2017-ben az Egyenesen át-ra keresztelt túrát Gergővel.Egy olyan túra amely közel van az otthonunkhoz,így lényegébe pénzbe nem kerül,mégis lehet egy jót túrázni.A túra Nagyvenyimről vezet Perkátára főleg egyenesen előre.Innen származik a neve.A túra felülmúlta elképzeléseinket,piszok jól sikerült és remekül elvoltunk a Szent Bernát arborétumból kiinduló túrán.Annyira jól sikerült,hogy elhatároztuk Gergővel,hogy ezt minden év októberében megcsináljuk.A következő évben elhívtuk Mónit és Zolikát is erre a túrára és ez megszülte minden idők legvidámabb túráját!Ezt követően Gergő elment...és amikor azon gondolkodtunk,hogy emléktúrát szervezünk neki,akkor nem kellett sokat gondolkodni,hogy melyik legyen az emléktúra...
Innen indulnak Gergő emléktúrái
Természetesen az Egyenesen át túra lett Gergő emléktúrája,így megmaradt az amit Gergővel megfogadtunk,hogy ezt a túrát minden évben megcsináljuk.Így is lett,immár hagyomány minden év októberében az emléktúra amelyet Gergő iránti tiszteletből és szeretetből csinálunk meg évről évre.Ezek a túrák pedig a Szent Bernát arborétumból indulnak!Busszal kijövünk ide és innen van a start.A tavalyi és mostani évben viszont tettünk egy kivételt.Tavaly Perkátától egészen Dunaújvárosig tartott a túra hozzáadva még kilenc kilométert az eredeti távhoz és ugye ellenkező irányból tettük meg a kilométereket.Most viszont majd Dunaújvárosból megyünk majd Perkátára az eredeti irányhoz ragaszkodva.Mindkét túra érinti illetve érintette a Szent Bernát arborétumot!Jövőre pedig visszatérünk majd teljes egészében az eredeti szakaszhoz.Amúgy azon a plusz kilenc kilométeren is sokat járt Gergő,sőt pont ez a kilenc kilométer vezet ki az arborétumba,tehát jogosan csaptuk hozzá az emléktúrához!
A rét és a rendház
Az oldalsó bejárat
Az arborétumban remek sétányok vannak padokkal,asztalokkal és persze növényritkaságok tucatjai.A központi részen pedig egy kis rét van.Innen látunk rá a ciszterci rendházra,kicsivel odébb meg a templomra.Mindkettő az arborétum területén van.A kertnek két bejárata van,egy a templom előtt,egy pedig oldalt amit akkor használunk mikor busszal jövünk,hiszen a megállóból jövet ezt érintjük hamarabb.Az arborétumban lenni kifejezetten kellemes érzés,van valami megmagyarázhatatlan varázsa!Nekem meg a szívemhez nőtt,hiszen sok túránk érintette,vagy indult innen,sok olyan amelyen még Gergővel vándoroltam a csodák birodalmában....Mindig szívesen jövök ide,mert szeretek itt lenni és éppen az a legnagyobb értéke az arborétumnak,hogy nem annyira felkapott.És még nem említettem,hogy a látogatása természetesen ingyenes!
Ez akkor is az ötödik emléktúra,ha idén már volt egy pótlás.Májusban Móni érezte úgy magát,hogy eljöjjön súlyos betegsége után a fia emléktúrájára.Azonban akkor tekintettel Mónira a túrát megfeleztük.Most viszont azon agyaltunk,hogy szinte megduplázzuk majd a túrát.Ráadásul szakítva a hagyományokkal,ezúttal nem Nagyvenyimről indítottuk a túrát,hanem a korábbi végcéltól Perkátától.Tehát ellenkező irányból készültünk megcsinálni a túrát.Megfejeltük ezt azzal,hogy nem Nagyvenyimen szándékoztuk befejezni,hanem rádobtunk még kilenc kilométert és a végállomás idehaza Dunaújváros lett!Természetesen nem Móni javult meg ennyire.A túrát most is Zolikával csináltuk meg.
Start ezúttal Perkátáról
A túrára minden év októberében kerül sor.A hónapon belül viszont változtak mindig is az időpontok.Volt már,hogy hónap végén,de olyan is,hogy a hónap elején rendeztük meg az emléktúrát.Ha emlékeim nem csalnak az első (akkor még nem emléktúra) Egyenesen át túra az 2017 október 17-én volt.Most október 22-én vasárnap keltünk útra.Háromnapos ünnep volt,ráértünk mert hétfőn nem kellett dolgozni.Korán sem kellett kelni,hiszen a végállomás lényegében az otthonom volt most.Nem voltunk így visszafelé buszhoz vagy vonathoz kötve.Azonban Perkátára még ki kellett menni.Ezt sem kapkodtuk el,hiszen csak a 9.40-es járattal mentünk ki.Ezzel is kiértünk 10 óra 5 percre.A megállónál lévő boltba Zolika még bevásárolt egyet.Aztán indulhatott fél 11 előtt.Rögtön felkapaszkodtunk a dombon álló Győri kastélyhoz.Innen indult most hivatalosan a túra.
A Győry kastély
Perkáta egyik legszebb része
Dunaújvárosban reggel mikor indultam pompás gyönyörű napfényes idő volt.Ehhez képest Perkátán kellemetlen meglepetés fogadott.Sötét fellegek közeledtek vészjóslóan észak-nyugat felöl.Ennek ellenére hideg nem volt.Körbejártuk a kastély környékét,majd indultunk.A hátsó utakat fedeztük fel erre amerre még nem mentünk.Ezzel annyit értünk el,hogy kb.200 métert megspóroltunk míg kiértünk abba az utcába amely kivezett a faluból arra amerre mi szándékoztunk menni.Ugye eddig az emléktúrákon mindig szemből jöttünk.Furcsa volt most ellenkező irányból haladni a túrán.A bajlós árnyak ahogy kiértünk a településről fölénk értek és bizony vészjóslóan elkezdett esni az eső is.Amikor beakartunk bújni egy dúsabb fa alá,elállt...azonban a fekete felhők felettünk maradtak a következő két kilométeren.Újabb csapadék viszont nem esett.
Kiérve a településről
Megpihentek a fekete fellegek a rét felett
Átmenve a perkátai szőlőhegyen elértük az a bizonyos nagy rétet amely a korábbi években erre felé tartva a túra utolsó nagy momentuma volt.Itt vettünk most déli irányt.Azonban a rét felett megállt a fekete felhő és eltakarta a napot.Így kevés esély ígérkezett szép képeket készíteni...Mintha valaki szándékosan megállította volna itt a felhő vonulást...határozottan ez az érzésem támadt.Na,de ki és miért?Gergőnek nem tetszett volna valami?Tán az,hogy ellenkező irányból mentünk?Mást nem tudtam elképzelni,de ez sem tűnt hihetőnek.Gergő sosem haragudott volna ilyesmikért!Szóval nem tudtam eltalálni miért állt meg a felhő a rét felett.A rét amúgy nem változott.Most is mint eddig nagyjából 1 kilométer hosszú volt.Ennek bal szélén ment az út majd a vége felé átment a jobb szélre és ott ment be az erdőbe.Most is látni lehetett innen (ha visszanéztünk) a nem túl távoli Meleg-hegyet a Velencei-hegység legmagasabb csúcsát.
Zoli mintha valamit majszólna
Átkelve a réten közelítve a rét végén lévő erdőhöz,kezdtek végre elhúzni a fekete fellegek.Az erdőbe érve már kicsit világosabb volt.Sőt elő-elő bújt a nap is.Október vége kezdett lenni,nehéz volt megítélni hol tart a természet.Sok helyen még zöldek voltak a fák az erdőben,de sok helyen meg már sárgultak.Az út szerencsére ugyanaz volt mint eddig mindig,mint a legelső itteni túrán is,amikor Gergővel trappoltunk ebben a csodás erdőben...csak pont szemből jövet.A mélykútpusztai erdő a rét végén most is hozta a kötelezőt.Csodásan szép volt!Itt mindig lassabban megyünk mert ez a túra legszebb szakasza.Most sem kapkodtunk.Élveztük az erdő szépségét.Már fehér felhők voltak felettünk,de ezek is sokszor eltakarták még a napot.Arra gondoltam magamban,hogy ezt az erdőt elnevezem Gergő eredejének.Annyi mindent elneveztem már róla,erdőt még nem.És ez az erdő pedig kiérdemelte,hogy a valaha élt legnagyszerűbb túrázó nevét viselje.Így jövőre már úgy fog bekerülni a krónikába ,hogy Gergő erdeje.
Gergő erdeje
Gergő erdejében
Egyenesen át
Dűhitőnek hatott,hogy az egyik fára egy jóképességű karakter egy férfi nemi szervet rajzolt...Minden jót kivántam neki,majd a hosszú egyenes úton haladva a nöi börtönnél értünk ki a szépséges erdőből.Itt volt az a jól ismert hely,ahol az út egyik oldalán a börtön a másikon a temető volt...Tökéletes párosítás.Emlékszem,hogy meglepödtünk ezen Gergővel amikor először láttuk.Ma már meglepődést nem okozott.Az erdei temető pedig kifejezetten misztikus hatású volt.Elérve a Mélykútra vezető országutat ráléptünk a zöld jelzésű turistaútra,pontosabban az lépett rá a mi utunkra,mert mi maradtunk ugyanazon ahol eddig.A táj viszont innentől más jelleget öltött.
Út a börtön és a temető között
Aztán változik a tájkép!
Nagyjából a túra egyharmada volt meg,ideje volt megpihenni kicsit.Így ugyanott ahol tavaly is,egy az útra merőleges fasornál egy kivágott faágra leülve kajáltunk meg is pihentünk kicsit.Élénk szél fújt most is ahogy tavaly,de a nap nem akart igazán sütni.Utolértük a fekete felhőket amelyek megint kicsit megálltak.Úgy tűnt csak az erdőt nem szeretik... Kaja után mentónk tovább egyenesen előre Nagyvenyim felé.Itt már nem voltak erdők,csak végtelen mezők.Ezeket szelte ketté a mi immár jelzett turistaútunk!Helyenkét két szép őszi fasorral kísérve.Egy tök ártatlan és egyszerű helyen közben megcsúsztam és estem egyet.Nem ütöttem meg magam,csak ismét vidáman konstatáltam,hogy a kemény helyeken sosem esek,de a legkönnyebbek viszont igen.
Kajahely
Van,hogy én is esek..
Mentünk tovább,szinte nyílegyenes út vitt be Nagyvenyimre.A faluig különösebb esemény már nem történt.Venyimen kutyák üdvözöltek a külömböző telepek kereítései mögül,nem tűntek agresszívnak.A Rátgéber-tónál kötöttünk ki.Rátgéber-tó - Gergő tava.Természetesen ahogy mindig a történelemben,most is megálltunk.Szemügyre vettük a tavat ahogy mindig.Láthatóan minden rendben volt vele,több víz is volt benne mint egy éve.Gergő halála utáni napon,vagy még aznap erre még nem emlékszem,ide jöttem ki és itt kapott el akkor életem legnagyobb zokogása és fájdalma...Most egy fokkal azért kellemesebb volt itt lenni,noha törtek elő a Gergővel itt megélt emlékek.Letudva a tavat hamar elértük a Szent Bernát arborétumot.
Gergő tava
Megérkezés az arborétumba
Eddig minden egyes alkalommal itt kezdődött ez a túra és valószínűleg jövőre újra itt fog majd kezdődni.Most viszont ide érkeztünk,de a túrának még nem volt vége,hiszen ahogy írtam a távot megfejeltük még kilenc kilométerrel,így elmegyünk majd egészen Dunaújvárosig!Ám itt megkellett,hogy pihenjünk.Több okból is.Először is mert ikonikus hely túrázásaim történetében.Megszámlálhatatlan sokszor voltunk itt Gergővel,de a többiekkel is már.Másodszor mert egy nagyszerű,kellemes csendes hely ahol jól esik megpihenni.Vannak az arborétumban sétányok,de most leültünk egy padra és pihentünk.Egy kicsit kezdtünk fáradtnak tűnni.A csodás kert így is élvezhető volt,főleg mert mókusok adtak számunkra hatalmas müsort!A fákon futkároztak örült sebességgel!Nagyon jót mókáztak és szemmel láthatóan remekül elvoltak.
Itt pihentünk
A pihenőt letudva indultunk tovább.Nagyvenyim utcáin trappoltunk tovább,a főtér közelében egy pékség nyitva volt.Vettünk ezt-azt amit a helyi víztoronynál lévő kis parkban elfogyasztottunk.Meglepődve tapasztaltuk,hogy az itteni játszótér eltűnt...!Ki a jóistent zavarhatott ez a kis játszótér itt?Komolyan mondom elképesztő világot élünk és az a baj,hogy ezt a földet a mindenség legbunkóbb,legajadékabb faja uralja: az ember.Ki is akadtam a játszótér eltűnésén rendesen....így inkább mentünk is tovább.Útközben még ismerösökkel találkoztunk akikkel váltottunk pár szót,majd kiértünk Nagyvenyimről.
Mögöttünk Nagyvenyim
Előttünk Dunaújváros
A Nagyvenyimtől Dunaújvárosig tartó út is nyugodtan része lehet az emléktúrának,hiszen ezen a szakaszon is számtalanszor túráztunk Gergővel.Ugyanarra mentünk amerre mindig.Itt többször előfordult,hogy szemből vagy ebből az irányból jöttünk,mentünk.A végtelen mezőkön vezetett az út mögöttünk Nagyvenyim,előttünk Dunaújváros látképével.Egy erdős-fás része volt ennek a szakasznak nagyjából 350 méter hosszú.Szomorú volt látni az ide kihozott szemét tengert.Elképesztő mennyiségű szemetet hoztak ki ide a szarháziak.Erre már tényleg nem tudok mit mondani.Mivel ez Gergő emléktúrája volt nem akartam ezeket most lefotózni,de majd egy erre vezető más túrán lefogom fotózni.Végül aztán befordultunk a célegyenesbe.Ez az út már elvitt a városhoz.
Szerencsére nem csak szemét volt erre...
Célegyenes
Az út itt felvitt az M6-os sztráda fölé.Ezen a hídon is mindig megpihentünk Gergővel és néztük a kilátást.Most ideérve nem túl nagy örömmel láttuk,hogy vannak a máskor nyugis hídon.Egy ember telefonált még a híd előtt,fent meg egy autó parkolt benne két huligán kinézető sráccal.Sebaj arébb azért megpihentünk.Közben először a nap folyamán igazán jó idő lett.Ezen átkozodtam egy sort,hiszen ha ilyen időnk lett volna a mélykútpusztai erdőben,csodás képek készülhettek volna...Az autó közben elment,a telefonálós embert meg nem láttuk,így kicsit körbenéztünk.Jó a kilátás innen a végtelen mezőkre.Aztán kis pihenő után indultunk tovább.Már közel volt a város.
Az M6-os feletti hídon
Jó lett az idő
A maradék szakasz kissé sáros volt és egy helyen Zolika majd térdig merült a sárban.Más esemény már nem történt.A helyi (kettes) park centert érintve hatoltunk be a városba és a vasútállomásnál kötöttünk ki.Úgy tekintettük,hogy akkor ez itt a túra végpontja,még akkor is ha hazáig még elkellett azért menni.Itt végződött tehát ez a korábbi évekhez képest másmilyen Egyenesen át túra.Így is jó volt,az útvonal remek volt!Az időjárás viszont alaposan szopatósra vette ezen a napon.Sajnos a túra végére lett jó az idő.Így vagy úgy sikerült ismét megfelelő módon emléket állítani Gergőnek.
Ez volt az év húszadik túrája!Most 23 kilométert mentünk,így összesen tartunk 299,1 kilométernél,ez pedig 14,955 km/túra átlagot jelent.Gergő emléktúrája ezentúl is meglesz tartva minden év októberében,valamint ha Móni állapota olyan lesz,vele csinálunk egy pótlást az elkövetkezendő egy év folyamán valamikor,valószínűleg tavasszal.Jövőre elighanem visszatérünk a szokásos útvonalra,de ez még változhat.
Mindig is jó dolog volt és jó dolog ma is túrázni.Kivéve persze ha az ember a fia emléktúrájára készül...de tudom azt is,hogy Gergő ezt akarná.Hogy bármi is van,menjek és soha ne hagyjam abba.Gergő emléktúráját álltalában október második felében vagy a legvégén szoktuk megtartani,hiszen az eredeti túra ami persze akkor még nem emléktúra volt 2017 október 21-én volt.A történtek ismertek,hiszen van róla külön bejegyzés is.Az,hogy miért ez lett Gergő emléktúrája és mindaz ami ezt övezi ide kattíntva világosan le vagyon írva!Most viszont hónap elején került sor a túrára,mert aktuális túratársaink Viki és Tomi jelezték,hogy szívesen velünk tartanának,de csak ez az időpont jó nekik. Ez a 2022-es bizony már a negyedik emléktúra Gergőért.Természetesen nem hagyhattam ki,de majdnem kihagytam.Ugyanis a túrát megelőző éjszakán alapos rosszullét jött rám,reggelre nagyon gyenge voltam.Mivel a többiek már úton voltak nem akartam senkivel sem kicseszni,összeszedtem magam és elindultam.A találkozó a dunaújvárosi buszállomáson volt megbeszélve.Innen ruccantunk ki Zolikával kiegészülve a közeli Nagyvenyimre ahonnan mindig is indult ez a túra.Bár éreztem,hogy lesznek bajaim,de ahogy vártam útközben túlvilági jel érkezett.Hiszen Gergő pillangói végigkisértek a túrán!De erről majd később!
Jómagam,Viki és Tomi akik megtisztelték jelenlétükkel Gergő emléktúráját
Ahogy mindig most is a helyi Szent Bernát arborétumból indult a túra.Gergővel nagyon szerettük ezt a helyet és úgy láttam Vikiéknek is bejött.Kicsit lófráltunk is a csodás kertben,ami mivel nem túl nagy könnyen bejárható.Végül is félóra itt tartózkodás után elindultunk a már ismert útvonalon Egyenesen át Perkátára.A faluban az arborétum melletti öregek otthona szolgált látnivalóul,hiszen annak udvarán egy vadiúj játszótér(!) volt...talán az öregeknek játszani építették?Továbbmenve meg ott volt a Rátgéber tó,azaz Gergő tava.De ilyen ramaty állapotban még nem láttam.Sose felejtem el azt a napot...Gergő halála utáni nap volt,amikor kijöttem ide és felduzzasztottam könnyeimmel a tavat.Most talán még az akkori állapotoknál is jobban levolt apadva.Birkák játszottak a parton,illetve legelésztek mint akkor amikor legelőször voltunk itt.De megijedtek tőlünk és arébb vándoroltak.
Gergő tava,nem a legjobb állapotban
Barik a parton
Egy kicsit elidőztünk itt,nagyon a szívemben van ez az amúgy nem túl szép kis tó.Tovább haladva elmentünk az mellett az udvar mellett ahol az a nagy kutya volt bezárva egy pirinyó ketrecben.Ezen mindig kiakadtunk,minden évben,még Gergővel is.A dolog most annyiban változott,hogy egy kiskutya volt a ketrecbe bezárva...Valószínűleg a nagy elpusztulhatott...szegény kicsi meg nem volt tudatában milyen mostoha sors vár rá...a szívünk szakadt meg érte...Kiértünk Nagyvenyimről aztán kezdödhetett az egyenesen át buli.Az út mint minden évben eleinte sáros,dagonyás volt,de aztán fokról fokra javult,mígnem kitünő nem lett.Annak ellenére,hogy itt nem voltak hegyek és a mezőkön haladtunk Vikiék élvezték a túrát!
Őz lesen útközben
Rengeteg őz futkározott a mezőkön nem messze tőlünk,ezeket megálltunk megcsodálni.Sajna túl közel nem jöttek ők sem.Közben észrevettem,hogy pillangók szállnak folyamatosan körülöttem.Nem volt zavaró,sőt kifejezetten nyugtató hatású volt.Magamban pedig kezdtem arra gondoloni ezek Gergő pillangói....Arra gondoltam,hogy most egy fehér pillangó szálljon közelemben,erre tessék,jött egy fehér pillangó!Aztán ugyanezt eljátszottam egy tarkával is,ugyanez történt!Immár kétség sem férhetett hozzá,hogy ezek Gergő pillangói!Húú de örültem neki!Tehát Gergő itt van,figyel,velem van most is...ilyent csak olyan ember érhet meg aki elvesztette a gyermekét...De aki nem olvasta korábbi bejegyzéseimet,hogy mik azok a Gergő pillangói és szeretnék megtudni,azok kattintsanak ide .
Valaki hiányzik...
Hangulatos utakon
Az idő kezdett egyre jobban tisztulni,élénk szél volt és ez kitisztitotta a levegőt.Hideg nem volt.Kifejezetten túra idő volt.Elértük azt a fasort ami az útunkra merőleges volt.Mindig itt kajáltunk,de mindig itt az úton.Most Tamás javaslatára lementünk a fasorhoz ott letudtunk ülni a fatörzsekre.Micsoda remek ötlet!Hogy ez nekünk az előző években miért nem jutott eszünkbe?Szóval itt kajáltunk,bár fújt a szél,de nem volt zavaró és Gergő pillangói erre is elrepdestek körülöttünk!Jót ettünk egy hangulatos helyen!Éreztem közben,hogy nem vagyok túl jól.Néha csúnyán köhögtem és kezdtek ízületesen fájni a lábaim.
Kajaszünet
Elértük a börtönt!Innen jellegében változik ugye a túra.Olyan helyre ér itt a vándor,hogy ahogy beérkezik az erdőbe,az út jobb oldalán egy börtön,a balon meg egy temető van.Eléggé szürreális.Hatodszor vagyok már ezen a túrán,de ezt még mindig nehéz megszokni.A temetőbe benéztünk,egy hangulatos erdei temető.Valószínűleg itt még nyugodni is jó lehet.A börtön sarkánál még megálltunk,most nem jöttek olyan kisérteties hangok mint egy évvel korábban.Semmi mozgás,se hang nem volt érezhető a börtön felől,pedig ez egy női börtön és tudumásom szerint üzemel is.
A börtön árnyékában
A börtön sarkánál én is Zolika
Az erdőbe beérve ahogy azt már megszoktuk,méterről méterre lett egyre szebb.Még éppen csak beindult a színesedés,még a zöld volt az úr.Egy helyen sajna fakivágásokat véltünk felfedezni.Remélem ennek a gyönyörű erdőnek nem ez lesz a sorsa.Sok gomba volt most is az erdőben,de nem volt annyi mint tavaly.Viki el is nevezte az erdőt gombaerdőnek.Ritka szép erdő ez itt,áldom az eszünket,hogy annak idején Gergővel ráakadtunk.Nagyon tetszett Tominak és Vikinek is.Remélem ha jövőre jövünk itt lesz még az erdő és nem tarvágásokat fogunk itt látni...Élvezet volt itt minden méter.A legikonikusabb helyen elővettem Gergő fényképét és lefotóztattam magam most is vele.
Haladunk az erdőben
Gergővel.Mindörökké...
A szép erdőből kiérve azon a réten találtuk magunkat ahonnan remekül látni lehetett a Velencei-hegység legmagasabb csúcsait.Ezt Viki élvezte a legjobban.A réten is voltak gombák,de mondom nem annyi mint tavaly.Gergő pillangói itt is megjelentek mint szinte végig az egész túrán.Az út átelenben vitt át a réten ami nagyjából 1km hosszú volt,Zolika szerint 1,3km...Folyton visszanéztem a csodás erdőre,szeretném ha ott lenne jövőre is!A réten különös dolog nem történt,kezdett egyre melegebb lenni,de még mindig jó túraidő volt.A szél pedig mérséklődött.
A rét,a távolban halványan látszik a Velencei-hegység
Trappolás a réten
Végül elértük a Perkátára bevezető utat.Én már nagyon kínlódtam,nem éreztem jól magam.Valami vírus elkaphatott.Beérve a faluba az egyik buszmegállóban pihentünk kicsit.Ez jól esett ízületes fájdalmaimnak,mert tovább indulva egy kicsit jobb lett.Kinéztünk előzőleg egy éttermet úgy döntöttünk ott kajálunk.Éppen a kastéllyal szemben van.Odáig volt még pár méter.A templomot csodáltuk meg majd egy érdekes buszmegállót,ahol egy emléktábla arról informált,hogy ebben a buszmegállóban még nem történt semmi érdekes...
Érdekes emléktábla a buszmegállón
Ötletes!
Az étteremhez érve kellemetlen meglepetés fogadott.Már nem üzemelt mint étterem,csak mint cukrázda...Még jó,hogy az interneten erről egy szó nincs....Ám ott egy ember ajánlott nekünk egy másik helyet a Peru büfét.Mivel nem volt túl messze úgy döntöttünk elmegyünk oda,de előtte persze megnéztük Perkáta fő nevezetességét a Győri kastélyt.Az most is megvolt,nem változott semmit az évek alatt.Benne még soha nem voltunk,de annyira nem is vonz.Megnéztük még hátulról is,aztán elindultunk a Peru büféhez.
A Győri kastély
Szerencsére azt nyitva találtuk.Beültünk a teraszra és ettünk egy jót.A szokásos babgulyás itt ugyan nem volt,de ettől függetlenül igazán ízletes volt a kaja.Mivel nem voltam jól a sörözést így kihagytam.Másfél órát biztosan benn ültünk,majd elindultunk a központi buszmegállóhoz.Egy busz pont előttünk ment el,de húsz perc múlva jött egy másik.Időben fél ötre már itthon is voltunk.Vikiék még elkísértek egy darabon,majd ők mentek az adonyi buszhoz,Viki ott lakik Adonyban és most ott voltak náluk a hétvégén éppen.Hát így végződött Gergő negyedik emléktúrája.
A Peru büfé Perkátán
Indulhat a zaba!
Jól elvoltunk.Persze azzal,hogy többen is voltunk és nem éreztem magam tökéletes állapotban nem tudtam úgy "figyelni" és gondolni Gergőre,de a pillangók rendkívül nyugtató hatásúak voltak.Utózönge,hogy elkapott valami nyavaja valóban,alighanem egy torokgyulladás.Egy napot kivettem hátha kipihenem,azt szerdán megyek csak melóba.
Mentünk most 14 km-t.Ez volt az év tizennyolcadik túrája.Összesen eddig mentünk 280,3 km-t,ami 15,572 átlagot jelent.A túra nagyon szép volt most is.Tomi meg is volt lepődve,hogy ezen a tájon is lehet ilyen szép túrát összehozni.Összeségébe jó buli volt persze.Tudom,hogy Gergő velem volt.Sajna,hogy nem voltam 100%-os állapotban.
