A Gergő Memorial Tour túrák története

Bár már megírtam ennek a túráknak a történetét öt éve,de ugye eltelt öt év,volt öt pontosabban hat ilyen túránk azóta és különben is ismétlés a tudás anyja.Na meg nem elhanyagolható,hogy ma ezen sorok írása után kerül sorra a hivatalosan a hetedik Gergő emléktúrára.Ezt a túrát sokáig Egyenesen át túrának hívtuk,mert rengeteg benne az egyenes szakasz.Aztán egyszer rájöttem,hogy ez egy hülye név,nem hangzik olyan jól mint korábban gondoltam,meg különben is azért még sincs annyira sok egyenes szakasz benne,hogy kiérdemelje ezt a nevet.Persze ettől még nem zárható ki,hogy évek múlva újra visszakeresztelem eredeti nevére.Na a lényeg az,hogy erre a linkre kattíntva elolvashatod az öt évvel ezelőtti bejegyzésem ennek a túrának a történetéről,de mondom eltelt öt év.

Gergő az eredeti túrám 2017-ben

Az eredeti túra természetesen még nem emléktúrának indult és eszembe sem jutott,hogy egyszer az lehet majd... 2017 október derekát írtunk... éppen nem dúslakodtunk az anyagai javakban,de nagyon túrázhatnékunk volt.Valami környékbeli túrát akartam kitalálni ami nem pénzigényes mégis jó buli.Gergővel elővettük az akkor még kitünően münködő turistaterkep.com oldalt (azóta megszünt,pedig itt lehetett legjobban megtervezni a túrákat) és kutatgattunk a lehetőségek után.Némi keresgélés után ráakadtunk erre az útvonalra,ami a nagyvenyimi Szent Bernát arborétumtól indul és Perkátára tart javarészt egyenes szakaszokon.Áthalad a mezőkön és egy erdőn is.Keresve sem találhattunk volna jobbat.Valóban szenzációsan jó és kellemes túra volt,rendkivül kellemes őszi időben remekül éreztük magunkat.A túra nehézsége meg könnyű volt.Annyira jó buli volt,hogy elhatároztuk Gergővel,hogy minden októberben eljövünk és megcsináljuk ezt a csodás pont őszre beillő túrát.Így is lett,de Gergő már csak egyszer jöhetett...

Az első túra filmje

Következő évben 2018-ban is eljött az október,az álltalam immár legkedveltebb hónap.Ezúttal elhivtuk magunkkal Mónit Gergő anyukáját és Zolikát is.Zolika talán ettől a mérföldkőtöl lett későbbiekben állandó túratársam.Ez azon kevés túrák egyike volt ahol Gergő és Zolika is velem tarthatott....Ez a túra is szenzációs volt.Ennyit nem emlékszem,hogy valaha is nevettünk volna egy túrán.Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat az ismét csodás őszi időben.És amilyen hülye voltam,megint nem csináltam videót...akkoriban még nem volt szokásom minden túráról filmet készíteni.Hatalmas hiba volt...így erről a túránkról csak képek maradtak emlékül.Úgy voltam vele,majd a következő évben csinálok.De a következő évben már emléktúra lett ebből a jó hangulatú túrából...

Trappolás a 2018-as túrán,Gergő,Móni,Zolika

Gergő a 2018-as Egyenesen át túrát követően nem egészen két hónap múlva elhunyt...Alapjaiban rázott meg a dolog,nem gondoltam,hogy ebből lesz talpraállás és túrázás még...Egyet tudtam biztosra,hogy Gergő akárhol is van,azt szeretné,hogy folytassam...Így is lett és fokozatosan kezdtem újra belerázódni a túrákban.Annál is inkább mert a túrázás és meccsek tartanak a mai napig is még életben...2019-et írtunk és agyalgattunk rajta,hogy legyen Gergőnek egy állandó jellegű emléktúrája minden évben.Volt ugyan egy-két emléktúra a halálát követően,de azokon nagyon-nagyon érezhető volt még a veszteség a fájdalom,olyan túrát kerestünk amin jól érezte magát,velünk volt és így emlékezhetünk rá.Nagyon nem kellett keresni,adta magát a dolog.Az Egyenes át túra ilyen volt,közel is van,ha nincs éppen pénzünk még akkor is eltudunk jönni rá.Hát így lett 2019-től hivatalosan is az Egyenesen át,Gergő emléktúrája.

Mónival emlékezünk Gergőre az első emléktúrán 19-ben

A 19-es emléktúrán elvoltunk,próbáltunk vidámkodni,poénkodni ahogy egy évvel ezelőtt.Persze rányomta a bélyegét a dologra,hogy Gergő már nem lehetett velünk.De ezen a túrán történtek furcsa dolgok,amikből azt szürtük le,hogy Gergő ott van velünk,a lelke velünk van.Egy ablak egy istállószerű épületen...szélcsendben,sehol senki...csapkolódik ki-be,vagy inkább le-fel.Mitől?Hogyan?Aztán a puszta közepén egy élére állított 50 forintos pénzérme...ugye milyen gyakori ez egy ilyen helyen?Na és hogy tud megállni az az érme,hogy ne döljön el?Na és hogy vesszük észre a nagy legelőn?Hát nem furcsa...Biztosak voltunk benne,hogy Gergő jelezte így részvételét a túrán így úgy is tekintettük,hogy ott van velünk.Most is jó idő volt,de persze fájó volt az egész.

A 19-es film,mondjuk nem csúcsminőségű..

A második emléktúra emlékezetem szerint 2020 októberének utolsó napján volt.Ez volt az első alkalom az Egyenesen át túrák történetében,hogy nem volt jó idő.Fázni ugyan nem fáztunk,de elvolt borúlva,esőre állt és a szél is fújt.Na meg az út sok helyen vízes,sáros,latyakos volt.Ez volt az utolsó alkalom,hogy Móni velünk tartott mert a következő év szeptemberében stroke-ot kapott,így többé nem tudott eljönni.Egyszer ugyan eljött a túra felére,de erről majd később.Kicsit lanyhult a fájdalom az előző évhez képest és most is elvoltunk.Nem jöttek már olyan jelek Gergőtöl mint az előző évben,pedig titkon vártam.Reméltem azért tudha ha nincs is most velünk,hogy érte menetelünk..

Nem voltak idillik az útviszonyok a 2020-as túrán

A2020-as film,jobb lett mint az előző évi

A 2021-es emléktúrára Móni tehát már nem tudott jönni.A túra megerendezésekor éppen kórházban volt ahol hetven napot töltött...Zolikával csináltuk meg a túrát.Hál isten most újra jó volt az idő,mégha némi kis széllel is párosult.Az út is jól járható volt újra.Eldumálgattunk Zolikával útközben,most olyan sok vigyorgás nem volt.Most sem jöttek jelek a túlvilágról,ekkor fogtam fel,hogy már nem is fognak minden valószínűség szerint a következő évek emléktúráin sem.Ezt azért sajnáltam.Különösebb esemény nem is volt a túrán.Elvoltunk,megcsináltuk ennyi.Talán még annyi,hogy most egy kicsivel tovább mentünk a megszokottnál.Nem a perkátai kastélynál fejeződött be a túra ahogy eddig,hanem elmentünk a temetőig ahol a csodás kis kápolnát néztük meg,már csak azért is,mert az egyik kollégánk újította fel.Szép volt valóban,megérte megnézni!

A 21-es túrán emlékezem Gergőre

21-ben csak egy klippszerűséget készítettem

A 2022-es emléktúrán már négyen voltunk!Eljöttek velünk az akkori újdonsült túratársaink Viki és Tomi.Sajnos ez volt az egyetlen alkalom,hogy velünk tartottak az emléktúrákon.Ismét csodás idő volt,némi széllel ami a első három alkalmat kivéve velejárója lett ezeknek a túráknak.Mivel négyen voltunk eseménydúsabb és vidámabb lett a túra a megszokottaknál.Lehet vannak akik megorrolnak érte,hogy emléktúrán mit vidámkodok én.Csak azt tudom erre mondani,hogy Gergő ilyennek szeretne látni és az ő természetét is a vidámság jellemezte a legkeményebb napokon is.Szóval remekül elvoltunk,Vikiéknek is tetszett a túra az útvonal.Túra végén pedig találtunk egy éttermet Perkátán ahol még egy jót falatozni is tudtunk!

Trappolás Vikiékkel a 22-es túrán

A22-es túra filmje már egész jó

2023-ban volt az,hogy Móni a súlyos betegsége közben erőre is kapott.Én meg megígértem neki,ha olyan állapotban lesz,legalább az emléktúra egy részére elviszem.Úgy érezte megpróbálkozik vele.Én meg azt találtam ki,hogy akkor a túra felét tesszük meg vele,a szebbik felét.Nyilván a 13-14 kilométer sok lett volna neki,de úgy gondoltam egy 6-7 kilométerrel még elboldogul.Előtte egy-két héttel a Rácalmási-szigeten tettünk egy próbát és akkor ügyes volt.Azonban nem október volt,hanem június.Számolnunk kellett a meleggel is.Móni ügyes volt a állapotára való tekintettel a lehető legjobbat hozta ki magából és így emlékezett Gergőre.Nem volt elviselhetetlen meleg,jó hát a hét kilométert három óra alatt tettük meg,de csak az elismerés hanján szólhatok Móniról.Szóval ez volt a pótlás túra.Mostanában pedzegeti Móni,hogy újra megpróbálkozna egy ilyennek,hát majd meglátjuk.

Móni ügyes volt a pótlás túrán!

Csak képes összeállítás készült most

Októberben aztán sor került a hivatalos emléktúrára.Ketten maradtunk Zolikával.Behoztunk egy újítást.Pontosabban kettőt.A túrát most szemből tesszük meg Perkátáról indulva és nem Nagyvenyimig jövünk hanem Dunaújvárosig.Ez jó kilenc kilométer többletet jelentett,de bevállaltuk.Most sem volt rossz idő,bár helyenkét elvolt azért borúlva és jötta szokásos szél is.Remekül bírtuk a hosszabb távot is,jól elvoltunk.Furcsa volt szemből ez a túra.Ugye tudjuk már jól,hogy minden túra ha szemből csinálod meg mint eredetileg csináltad,szinte teljesen más képet mutat.Így is lett,valóban így kissé másabb volt a jól megszokott túra mint eddig.Talán így nem volt annyira szép,vagy hamarabb jöttek az igazán szép részek,na de jó volt persze így is.

A 2023-as túrán az erdei szakaszon

Jó kett a 23-as film!

2024-ben visszatértünk az eredeti irányhoz,de most is megtoldottuk a túrát a kilenc kilométerrel!Az ellenkező irány ellenkezőjét csináltuk meg,magyarul az eredeti irányt.Most Dunaújvárosból indultunk érintettük a nagyvenyimi Szent Bernát arborétumot ezen túrák hivatalos kiindulópontját és Perkátán fejeztük be a túrát.Most is Zolikával nyomtuk.Jobb idő volt mint egy évvel korábban és kisebb szél is talán.Most is elvoltunk és jól is bírtuk a 23 kilométert,megfelelő emléket állítva ezzel is Gergőnek.Ez volt az eddigi utolsó emléktúra.A hivatalosnak nevezett emléktúrákból tehát hat volt eddig,plussz egy pótlás túra.Meg persze volt még két túra ebből amik akkor még nem emléktúrák voltak,hiszen azokon ott volt Gergő is.Ekkor 2024-ben neveztük először Gergő Memorial Tournak Gergő emléktúráját.

24-ben Gergővel...

Talán az eddigi legjobb a 24-es film

A 2025-ös emléktúra veszélybe került,hiszen idén látványosan szenvedek a lábammal ami most jelleleg is tart.Éppen ezért a 2025-ös túrán visszatérünk teljes egészében az eredeti verzióhoz.A plussz kilenc kilométert elfelejtjük és újra Nagyvenyimen a Szent Bernát arborétumtól kezdjük meg a túrát ami így 13-14 kilométeres lesz csak.Bízom benne jól bírom,hiszen egy héttel ezelőtt a Mecsekben jól bírtam a nem teljesen jó lábam ellenére is.Egy-két óra múlva indulunk és természetesen erről a túráról is lesz beszámoló és film is.Igaz erre pár napot várni kell majd,mert összesűrűsödtek az események.Ez volt akkor a Gergő Memorial Tour eddigi története amely a mai nappal most tovább íródik.

Örök túratársamért....

Egyenesen át - Gergő emléktúrája (pótlás)

 Immár hat éves múltja van az ikonikussá váló "Egyenesen át" túráinknak.Először 2017-ben Gergővel agyaltuk ki ezt a túrát itt a közvetlen környékünkön.Ez a túrát elsődlegesen hiánypotló túrának szántuk,olyan időkre amikor bármilyen okból nem tudunk elmenni nagyobb távolabbi túrákra.Hiszen ez itt van közel,bármikor elővehető és nem kerül semmibe.Remekül elvoltunk azon a 2017-es túrán Gergővel,olyannyira,hogy beleszerettünk ebbe a túrába.Bele mert rendkivül kellemes volt.Úgy döntöttünk,hogy ezt minden év októberében megismételjük,hiszen ekkor voltunk ott 17-ben és oly szép volt minden,hogy az el nem mondható.Egy év múlva aztán 2018 októberében elvittük magunkkal Zolikát és Mónit is,Gergő édesanyját.A buliból aztán minden idők legvidámabb túrája kerekedett.Elképesztő mennyiséget röhögtünk össze négyen.Természetesen boritékolva volt a következő évi túra is.Aztán 19 októberében csakugyan sort kerítettünk erre a túrára,de a sors gonosz összeesküvése folytán ez már akkor Gergő emléktúrája volt...

Csodás idő köszöntött ránk a túrán

Gergő 18 karácsonya előtt távozott és amikor azon gondolkodtunk,hogy legyen-e emléktúrája és ha igen melyik,akkor nem kellett ezen sokat agyalni.Természetesen az egykori legvidámabb túra lépett elő hivatalos emléktúrává.Így tovább vittem a hagyományokat és azóta is minden év októberében megrendezésre kerül a túra.Igen ám,de most június van,miért is írok akkor ismét erről a túráról?Pofon egyszerű a magyarázata.Móni 21 szeptemberében stroke-ot kapott (mindenről van amúgy részletes bejegyzés a blogban).Ennek következtében sem a 21,sem a 2022-es emléktúrára nem tudott eljönni.Én tettem egy ígéretet,ha bármikor olyan állapotba kerül akkor hajlandó vagyok elvinni újra erre az emléktúrára függetlenül attól éppen milyen hónap van.Nos eljött az idő,Móni állapota javult és jelezte,hogy szívesen eljönne újra a fia emléktúrájára.Így 2023 június 3-án neki indultunk újra!Mondhatni igyekeztünk bepótolni a két Móni részéről kimaradt túrát.

Móni rajtra kész!

Móni állapota azért nem javul rohamosan,de ahhoz képest,hogy a halál torkából menekült viszonylag jól van.Viszont nem éreztem úgy,hogy a túra teljes távját a 13-14 kilométert kibírná,így úgy döntöttem,hogy csak a felét csináljuk meg.Ez pedig úgy volt kivitelezhető,hogy Móni anyja kocsival kivitt minket a Mélykútpusztai börtönhöz.Nagyjából itt van ennek a túrának a fele.Így hát innen indítottuk a túrát így olyan 6 - 6,5 km-et kell Móninak túráznia.A közelmúltban a Rácalmási-szigeten volt egy túránk,akkor 4 km-t mentünk.Úgy véltem a 6,5 talán kibírható neki.A börtönnél vált amúgy a túra az addigi mezőn átmenőből erdei szakaszra.Itt érünk be az erdőbe.Ez már amúgy jelzetlen út.Miután kiraktak minket a kocsiból baktattunk a börtön melletti úton be az erdőbe.

Megyünk a börtön mellett

Ugye ez azért Egyenesen át túra mert az út nagy részén egyenesen megy az út előre.Most is egyenesen haladtunk be az erdőbe ahol kellemes hűvös volt,szinte ideális túraidőben.Szombat délelőtt voltunk és boritékolható volt,hogy azért még melegszik majd az idő.Az út jól járható volt,alig-alig volt itt-ott kisebb sár és dagonya.Ezeken a helyeken volt ugyan egy-két szúnyog,de aztán nem zavartak minket.Közben őz ment át az úton,majd ügetett el mellettünk az erdőben.Kellemes látvány volt!Móni persze nem tudott valami nagy sebbeséget diktálni,úgy tippeltem a 6,5 km-t kb.három óra alatt tesszük majd meg.Telitalálat volt.Pontosan három óra alatt tettük meg.Szóval a számomra a szokásosnál lassúbb tempó miatt úgy éreztem mintha a távolságok kicsit nőttek volna az erdőben.Móni hősiesen trappolt előre az egyenes úton.

Elhagyva a börtönt

Móni trappol az egyenesen

Nagy sokára értünk ahhoz a részhez ahol az első jelentősebb kanyar volt ezen a túrán.Itt tartottunk egy ivó szünetet.Móninak jól jött volna némi pár perc leülés,de nem volt itt semmi ahová lelehett volna ülni.Mentünk tovább az erdőben.Motorosokat véltem hallani egyre közelebbről.Ez erdőben főleg ha cross motorosok akkor nem egy kellemes randevú,de nem cross motorosok voltak,mentek csak szépen lassan szelíden.Kicsit meglepődtek rajtunk,hogy vannak akik itt túráznak.Kicsivel arébb találtam egy tuskót ahová Móni leülhetett.Itt így akkor megpihentünk és tartottunk egy kajaszünetet.Medvehagymás pogácsát hoztunk falatozni.Jó tíz perc pihenő után Móni újra erőre kapott így folythatódhatott a túra.Még egy kis kanyar volt az erdőben.Ez volt a legszebb rész,de valahogy nagyobbra emlékeztem...fura októberben voltam itt utoljára,ennyit változott volna?

Az erdőben a kedvenc résznél

Kedves emlékek jutottak eszünkbe,mennyit ökörködtünk itt Gergővel...csak remélni tudtuk,hogy itt van velünk a lelke,mert érezni sajna most nem éreztük...talán a pár pillangó ami szállt körülöttünk,talán Gergő közelségét jelezték...Még kicsit trappoltunk az erdei szakaszon.Szép volt az erdő mert valóban szép,de az őszi színjáték szépségét meg sem közelítette.Lassan araszolva elértük az erdő szélét.Móni birkákat vélt látni kicsivel arébb,én a gyengülő szememmel csak nagy sokára vettem őket észre.Viszont én meg a távolban észrevettem a Velencei-hegységet annak is a legmagasabb csúcsát a 352 méter magas Meleg-hegyet,ahol jártunk már.

Lassan kiérve az erdőből

A távolban észrevenni a Meleg-hegyet!

A rétre kiérve már nem óvott minket az erdő hűse.Egyre melegebb lett.Móni pedig kezdett fáradni,de hősiesen gyűrte azért a méreteket.A rét nagyjából 1 km hosszú volt,de lehet másfél is.Leülni sehova nem lehetett.A földre Móni nem tudott leülni,vagyis letudott volna,de felállni már biztos nem tudott volna és felemelni onnan sem ígérkezett volna egyszerű műveletnek.Így trappoltunk előre,itt már árnyék sem volt,tűzött ránk a nap.Szerencsére legalább sapkát hoztunk.Kicsit kínlódva ugyan,de elértük a rét túlsó végét,befordultunk a célegyenesbe azaz Perkáta felé!

Trappolás a réten

Kiérve a Perkátára vezető útra ott volt a hűvösön egy kidobott hütőszekrény!Lelehetett rá ülni!Így célszerűnek tűnt ismért megpihenni.Közben telóztunk Móni anyjának,hogy akkor a megbeszéltek szerint jöjjön értünk mert hamarosan elérjük Perkátát.Móni újra erőre kapott így mentünk tovább.Szerencsére azért nem volt elviselhetetlen meleg.Főleg Mónira így is úgy kellett rászólni még a réten,hogy vegye le a hosszúújjúját...Beérve a faluba jött a telefon,Móni anyja jelezte,hogy már Perkátán van,de nem tudja merre keressen minket mert nem ismeri a települést.Útbaigazitottam.Közben haladtunk befelé a faluba.

Jézus segedelmével

Végül a postáig jutottunk be ami így garantálta a 6,5 km-t a mai túrára.Ekkor jelent meg Móni anyja a fehér suzukival.Felvett minket így itt végződött a túra.A kocsival hamar hazarepített minket.Móni ha kicsit el is fáradt azért hősiesen végcsinálta a túrát és így a lelke is megnyugodhatott végre,hiszen nem viselte jól amikor nem tudott a fia emléktúrájára eljönni.

Ez volt az év tizenkettedik és a nyár első túrája.Most mentünk akkor értelemszerűen 6,5 kilométert.Így összesen ez már 163,1 km! Ez pedig 13,59 km/túra átlagot jelent.

Ez a túra most kizárólag Móni kedvéért valósult meg,ezzel nincs letudva természetesen az idei emléktúra,arra reményeim szerint októberben ismét sor kerül!

Egyenesen át 2022 - Gergő emléktúrája

 Mindig is jó dolog volt és jó dolog ma is túrázni.Kivéve persze ha az ember a fia emléktúrájára készül...de tudom azt is,hogy Gergő ezt akarná.Hogy bármi is van,menjek és soha ne hagyjam abba.Gergő emléktúráját álltalában október második felében vagy a legvégén szoktuk megtartani,hiszen az eredeti túra ami persze akkor még nem emléktúra volt 2017 október 21-én volt.A történtek ismertek,hiszen van róla külön bejegyzés is.Az,hogy miért ez lett Gergő emléktúrája és mindaz ami ezt övezi ide kattíntva világosan le vagyon írva!Most viszont hónap elején került sor a túrára,mert aktuális túratársaink Viki és Tomi jelezték,hogy szívesen velünk tartanának,de csak ez az időpont jó nekik. Ez a 2022-es bizony már a negyedik emléktúra Gergőért.Természetesen nem hagyhattam ki,de majdnem kihagytam.Ugyanis a túrát megelőző éjszakán alapos rosszullét jött rám,reggelre nagyon gyenge voltam.Mivel a többiek már úton voltak nem akartam senkivel sem kicseszni,összeszedtem magam és elindultam.A találkozó a dunaújvárosi buszállomáson volt megbeszélve.Innen ruccantunk ki Zolikával kiegészülve a közeli Nagyvenyimre ahonnan mindig is indult ez a túra.Bár éreztem,hogy lesznek bajaim,de ahogy vártam útközben túlvilági jel érkezett.Hiszen Gergő pillangói végigkisértek a túrán!De erről majd később!

Jómagam,Viki és Tomi akik megtisztelték jelenlétükkel Gergő emléktúráját

Ahogy mindig most is a helyi Szent Bernát arborétumból indult a túra.Gergővel nagyon szerettük ezt a helyet és úgy láttam Vikiéknek is bejött.Kicsit lófráltunk is a csodás kertben,ami mivel nem túl nagy könnyen bejárható.Végül is félóra itt tartózkodás után elindultunk a már ismert útvonalon Egyenesen át Perkátára.A faluban az arborétum melletti öregek otthona szolgált látnivalóul,hiszen annak udvarán egy vadiúj játszótér(!) volt...talán az öregeknek játszani építették?Továbbmenve meg ott volt a Rátgéber tó,azaz Gergő tava.De ilyen ramaty állapotban még nem láttam.Sose felejtem el azt a napot...Gergő halála utáni nap volt,amikor kijöttem ide és felduzzasztottam könnyeimmel a tavat.Most talán még az akkori állapotoknál is jobban levolt apadva.Birkák játszottak a parton,illetve legelésztek mint akkor amikor legelőször voltunk itt.De megijedtek tőlünk és arébb vándoroltak.

Gergő tava,nem a legjobb állapotban

Barik a parton

Egy kicsit elidőztünk itt,nagyon a szívemben van ez az amúgy nem túl szép kis tó.Tovább haladva elmentünk az mellett az udvar mellett ahol az a nagy kutya volt bezárva egy pirinyó ketrecben.Ezen mindig  kiakadtunk,minden évben,még Gergővel is.A dolog most annyiban változott,hogy egy kiskutya volt a ketrecbe bezárva...Valószínűleg a nagy elpusztulhatott...szegény kicsi meg nem volt tudatában milyen mostoha sors vár rá...a szívünk szakadt meg érte...Kiértünk Nagyvenyimről aztán kezdödhetett az egyenesen át buli.Az út mint minden évben eleinte sáros,dagonyás volt,de aztán fokról fokra javult,mígnem kitünő nem lett.Annak ellenére,hogy itt nem voltak hegyek és a mezőkön haladtunk Vikiék élvezték a túrát!

Őz lesen útközben

Rengeteg őz futkározott a mezőkön nem messze tőlünk,ezeket megálltunk megcsodálni.Sajna túl közel nem jöttek ők sem.Közben észrevettem,hogy pillangók szállnak folyamatosan körülöttem.Nem volt zavaró,sőt kifejezetten nyugtató hatású volt.Magamban pedig kezdtem arra gondoloni ezek Gergő pillangói....Arra gondoltam,hogy most egy fehér pillangó szálljon közelemben,erre tessék,jött egy fehér pillangó!Aztán ugyanezt eljátszottam egy tarkával is,ugyanez történt!Immár kétség sem férhetett hozzá,hogy ezek Gergő pillangói!Húú de örültem neki!Tehát Gergő itt van,figyel,velem van most is...ilyent csak olyan ember érhet meg aki elvesztette a gyermekét...De aki nem olvasta korábbi bejegyzéseimet,hogy mik azok a Gergő pillangói és szeretnék megtudni,azok kattintsanak ide .

Valaki hiányzik...

Hangulatos utakon

Az idő kezdett egyre jobban tisztulni,élénk szél volt és ez kitisztitotta a levegőt.Hideg nem volt.Kifejezetten túra idő volt.Elértük azt a fasort ami az útunkra merőleges volt.Mindig itt kajáltunk,de mindig itt az úton.Most Tamás javaslatára lementünk a fasorhoz ott letudtunk ülni a fatörzsekre.Micsoda remek ötlet!Hogy ez nekünk az előző években miért nem jutott eszünkbe?Szóval itt kajáltunk,bár fújt a szél,de nem volt zavaró és Gergő pillangói erre is elrepdestek körülöttünk!Jót ettünk egy hangulatos helyen!Éreztem közben,hogy nem vagyok túl jól.Néha csúnyán köhögtem és kezdtek ízületesen fájni a lábaim.

Kajaszünet

Elértük a börtönt!Innen jellegében változik ugye a túra.Olyan helyre ér itt a vándor,hogy ahogy beérkezik az erdőbe,az út jobb oldalán egy börtön,a balon meg egy temető van.Eléggé szürreális.Hatodszor vagyok már ezen a túrán,de ezt még mindig nehéz megszokni.A temetőbe benéztünk,egy hangulatos erdei temető.Valószínűleg itt még nyugodni is jó lehet.A börtön sarkánál még megálltunk,most nem jöttek olyan kisérteties hangok mint egy évvel korábban.Semmi mozgás,se hang nem volt érezhető a börtön felől,pedig ez egy női börtön és tudumásom szerint üzemel is.

A börtön árnyékában

A börtön sarkánál én is Zolika

Az erdőbe beérve ahogy azt már megszoktuk,méterről méterre lett egyre szebb.Még éppen csak beindult a színesedés,még a zöld volt az úr.Egy helyen sajna fakivágásokat véltünk felfedezni.Remélem ennek a gyönyörű erdőnek nem ez lesz a sorsa.Sok gomba volt most is az erdőben,de nem volt annyi mint tavaly.Viki el is nevezte az erdőt gombaerdőnek.Ritka szép erdő ez itt,áldom az eszünket,hogy annak idején Gergővel ráakadtunk.Nagyon tetszett Tominak és Vikinek is.Remélem ha jövőre jövünk itt lesz még az erdő és nem tarvágásokat fogunk itt látni...Élvezet volt itt minden méter.A legikonikusabb helyen elővettem Gergő fényképét és lefotóztattam magam most is vele.

Haladunk az erdőben

Gergővel.Mindörökké...

A szép erdőből kiérve azon a réten találtuk magunkat ahonnan remekül látni lehetett a Velencei-hegység legmagasabb csúcsait.Ezt Viki élvezte a legjobban.A réten is voltak gombák,de mondom nem annyi mint tavaly.Gergő pillangói itt is megjelentek mint szinte végig az egész túrán.Az út átelenben vitt át a réten ami nagyjából 1km hosszú volt,Zolika szerint 1,3km...Folyton visszanéztem a csodás erdőre,szeretném ha ott lenne jövőre is!A réten különös dolog nem történt,kezdett egyre melegebb lenni,de még mindig jó túraidő volt.A szél pedig mérséklődött.

A rét,a távolban halványan látszik a Velencei-hegység

Trappolás a réten

Végül elértük a Perkátára bevezető utat.Én már nagyon kínlódtam,nem éreztem jól magam.Valami vírus elkaphatott.Beérve a faluba az egyik buszmegállóban pihentünk kicsit.Ez jól esett ízületes fájdalmaimnak,mert tovább indulva egy kicsit jobb lett.Kinéztünk előzőleg egy éttermet úgy döntöttünk ott kajálunk.Éppen a kastéllyal szemben van.Odáig volt még pár méter.A templomot csodáltuk meg majd egy érdekes buszmegállót,ahol egy emléktábla arról informált,hogy ebben a buszmegállóban még nem történt semmi érdekes...

Érdekes emléktábla a buszmegállón

Ötletes!

Az étteremhez érve kellemetlen meglepetés fogadott.Már nem üzemelt mint étterem,csak mint cukrázda...Még jó,hogy az interneten erről egy szó nincs....Ám ott egy ember ajánlott nekünk egy másik helyet a Peru büfét.Mivel nem volt túl messze úgy döntöttünk elmegyünk oda,de előtte persze megnéztük Perkáta fő nevezetességét a Győri kastélyt.Az most is megvolt,nem változott semmit az évek alatt.Benne még soha nem voltunk,de annyira nem is vonz.Megnéztük még hátulról is,aztán elindultunk a Peru büféhez.

A Győri kastély

Szerencsére azt nyitva találtuk.Beültünk a teraszra és ettünk egy jót.A szokásos babgulyás itt ugyan nem volt,de ettől függetlenül igazán ízletes volt a kaja.Mivel nem voltam jól a sörözést így kihagytam.Másfél órát biztosan benn ültünk,majd elindultunk a központi buszmegállóhoz.Egy busz pont előttünk ment el,de húsz perc múlva jött egy másik.Időben fél ötre már itthon is voltunk.Vikiék még elkísértek egy darabon,majd ők mentek az adonyi buszhoz,Viki ott lakik Adonyban és most ott voltak náluk a hétvégén éppen.Hát így végződött Gergő negyedik emléktúrája.

A Peru büfé Perkátán

Indulhat a zaba!

Jól elvoltunk.Persze azzal,hogy többen is voltunk és nem éreztem magam tökéletes állapotban nem tudtam úgy "figyelni" és gondolni Gergőre,de a pillangók rendkívül nyugtató hatásúak voltak.Utózönge,hogy elkapott valami nyavaja valóban,alighanem egy torokgyulladás.Egy napot kivettem hátha kipihenem,azt szerdán megyek csak melóba.

Mentünk most 14 km-t.Ez volt az év tizennyolcadik túrája.Összesen eddig mentünk 280,3 km-t,ami 15,572 átlagot jelent.A túra nagyon szép volt most is.Tomi meg is volt lepődve,hogy ezen a tájon is lehet ilyen szép túrát összehozni.Összeségébe jó buli volt persze.Tudom,hogy Gergő velem volt.Sajna,hogy nem voltam 100%-os állapotban.

Egyenesen át 2021 - Gergő emléktúrája

 Hát éppen ideje volt!Már egy hónapja nem volt túra és kezdtem mentálisan teljesen lemerülni.Móni betegsége a sok hercehurca a munkahelyi stresszek azt eredményezték,hogy folyamatosan épültem már le én is.Így hát életmentőként hatott végre egy túra.Sajna,hogy ez éppen Gergő emléktúrája volt... Egy vadiúj csuklós autóbusszal ami rendkívül kényelmes volt suhantunk ki a közeli Nagyvenyimre Zolikával.Móni ugye betegsége miatt nem tudott jönni,hiszen még mindig kórházi kezelésre szorul.Bár természetesen nagyon szeretett volna eljönni.Annyival tudtam vigasztalni,hogy majd ha felépül,akkor a túra bármikor megismételhető újra,ezen nem múlik semmi.Nem mentünk korán így fél 11 előtt értünk Nagyvenyimre.Az iskolánál szálltunk le,ide még jó fél kilométerre volt a Szent Bernát arborétum,túránk kiindulópontja.

A Szent Bernát arborétum oldalsó bejárata

Sok túra indult innen a múltban,vagy érintette ezt a helyet.Az első Egyenesen át túra is innen indult 2017-ben még Gergővel együtt... Volt már egy olyan bejegyzésem amiben le van írva,hogy végül is miért ez lett Gergő emléktúrája (2020 októberben).Szóval bejöttünk az arborétumba mint a múltban oly sokszor.Nem volt itt senki rajtunk kivül.Hiába szép és kellemes hely,ismeretlensége révén sok látogatót nem vonz.Jártunk benn egy keveset majd kilyukadtunk a réten a ciszterzi ház előtt.Párat fotózgattunk,majd indulhatott a túra.Persze eszembe jutott Gergő,annyiszor,de annyiszor voltunk itt vele...szomorúsággal töltött el,hogy most nem lehet itt velem.Na,de indultunk!

Rét a Ciszterci rendház előtt

A venyimi ipartelepre vezető úton haladva hagytuk el a települést.Érintettük azt a tavacskát amelyet csak Gergő tavának neveztem el.A jelentéktelen kis tó szépen ragyogott a napfényben.Mondanom sem kell,hogy itt is sokat jártunk...Ezután kiértünk a településről és ráálltunk a zöld jelzésű turistaútra.Ez lényegében túránk névadó útja is egyben,hiszen java részt egyenesen halad előre,pár jelentéktelen kanyarral legfeljebb.Így vágtatott át a mezőkön,sok helyen két oldalt gyönyörű fasorral.Az idő mondhatni majdnem kiváló túraidő volt.A nap sokat sütött,de helyenként erős szembeszél volt.Kissé így hűvös volt.Sok őz szaladgált a mezőkön.

Gergő tava az októberi napfényben

Egyenesen át

A szinte egyenes úton ahogy haladtunk arra lettem figyelmes,hogy egy tarkabarka pillangó meg egy fehér körülöttem röpköd,de kilométereken keresztül.Vagy hát nem is tudom,hogy egy-egy vagy több,de szerintem egy volt.Később egy fehér amelynek szárnyai a széleken kékek voltak csatlakozott hozzájuk.Hát persze,Gergő pillangói voltak azok,így jelzett,hogy ott van velünk,elvégre ez az ő túrája volt...!Bár Zolikából ömlött a szó,néha azért oda tudtam koncentrálni Gergőre is,főleg amikor a pillangok körbe táncoltak.Ahol szoktunk egy az útra merőleges fasornál (ami egyre ritkább sajnos) megkajáltunk most is.Szép idő volt,de erős cúg.

Zolika kaja után

Itt egy pirinyó magaslaton voltunk így remekül látni lehetett kelet felé Dunaújvárost,nyugatra meg Mélykútpusztát.Minden évben itt szoktunk kajálni ahogy akkor legelsőnek is még Gergővel.Egy autó jött a szántóföldön át.Mi a fenét akar ez meg?De elment mellettünk,rá az útra és illendően köszönt is.Mi meg haladtunk tovább a napfényes októberi időben.Hamarosan elértük azt az országutat amely Mélykútpusztát köti össze a 62-es úttal.A zöld jelzéstől amit nem is figyeltünk,hogy van felfestve itt búcsút vettünk,hiszen az elment balra Mélykútpuszta irányába,de mi haladtunk tovább egyenesen át!

Egy darabig beton,na nem sokáig!

Egy darabig itt betonra váltott az út,nem hiába ez vitt be a börtönhöz.Következtek a szép részek,bár eddig sem volt csúnya a túra.Itt van az a rész ahol az út mellett jobbra egy börtön van,balra meg egy erdei temető.Aztán ahogy haladunk előre úgy lesz egyre szebb és szebb minden.Elhaladtunk az mellett az istálló mellett amelynél két éve szélcsendben csapkodott az ablak...most élénk szélben sem csapkodott...!Aztán értünk a börtön árnyékába.Ez itt már jelzetlen út volt.Mondanám,hogy megérne egy jelzéssel ellátni,de nem mondom.Erről majd később.Most benéztünk a temetőbe is.Ugye tavaly nem néztünk be,azelőtt igen.Szép környezetben van ez a temető és esküszöm itt még nyugodni is jó lehet.Egyszer megkéne nézni hóban mit mutat ez a táj,biztos szép lehet úgy is.

Temető és a börtön

Mentünk tovább be a gyönyörű erdőbe.Ez az erdő nagyon szép,de nem nagy.Észak-dél irányban max ha lehet másfél kilométer,de lehet nincs annyi,nyugat-kelet irányban meg fél kilométernyi.Mégis nagyon szép!Előnye,hogy sokan nem járhatnak itt,de most mégis találtunk eldobott szemeteket,flakonokat.Száradjon le a keze az ilyen szarházi embereknek!Na ezért is nem kell ide turistajel.Sokkal többen nem járnának itt,de az a kevéssel több is,csak több szemetet dobálna el.Érdekes,hogy a korábbi években nem volt itt szemét.Az erdő gyönyörű volt,a színek változtak.Az elején még zöld volt,beljebb már sárga.Mindig is ez volt ennek a túrának a legszebb szakasza.Itt vannak némi kanyarok az útban,kicsit beljebb mentünk most olyan részekre is ahol eddig nem jártunk.Kellemes volt nagyon és itt a cúg sem volt annyira érezhető.

A gyönyörű erdőben

Gombák is voltak,de nem annyi mint tavaly,valamint megtaláltuk azokat a csontokat amely feltehetőleg egy állaté lehettek,amelyeket tavaly is megtaláltunk.Nem vitte el senki,persze minek is vitte volna.Ezután értük el az erdő legszebb helyét azt ahol az utak találkoznak és mennek négy felé.Kettőn amelyen még sosem jártunk egy kicsit beljebb mentünk az erdőbe,arra sem volt csúnya,de a harmadik volt a mi utunk!Itt mindig megálltunk fotózkodni.Az első két évben is még Gergővel,majd utána a két emléktúrán is.Hát legyen így most a harmadik emléktúrán is!Csináltunk pár képet itt a kedvenc helyemen most is.

Gergő most is itt volt velem!

A legméltóbb helyen a kedvenc helyünkön...

Örök túratársak...

Egy kisebb képét hoztam most el Gergőnek,mert a kis hátizsákban jöttem,így nem akartam nagy helyet elfoglalni benne.A célnak megfelelet ez is.Mentünk tovább,Zolika egy kis gödrös részre lett figyelmes.Emlékezett,hogy itt ökörködtünk három éve,vidáman nagyokat nevetve...persze,hogy én is emlékeztem rá.Ezután értünk ki az erdőből amely most is hozta azt amit elvártam tőle.Nem tudom miért,de nagyon szeretem ezt a kis erdőt itt és emlékszem arra is,hogy már legelső alkalommal is különös hatással volt ránk,Gergőre is.Most kiérve hála a nagy cúgnak tiszta volt a levegő,így az erdő után a réten áthaladva kitűnően látszódott a Velencei-hegység fő hegye a Meleg-hegy.A rét is legalább akkora volt mint az erdő,teljesen szavannai hangulatot árasztott sok helyen.Birkák vonultak a keleti részén.Apró kis békevilág volt ez itt.

Az erdő vége

Zolika pihen egyet a réten

A réten kölönösebb esemény most nem történt,békésen átvágtunk rajta ahogy szoktunk,majd a rét végén jobbra Perkáta felé fordultunk.Kezdtem érezni,hogy fáj a lábam,pedig hát ennél könnyebb túrát nehéz már összehozni.Persze az egy hónapos szünet és a sok munkahelyi meg otthoni jövés-menés hozta ezt most ki.Annyira persze nem volt vészes.Beérve Perkátára úgy tűnt mintha a rácalmási tökfesztivált idén itt rendezték volna meg.Egy-két tökalkotás szembe is köszönt.Elérve a kocsmához úgy döntöttünk iszunk egyet.Egy fröccsöt nyomtunk le a kocsma teraszán ahol éppen nem volt senki.Voltak olyan évek amikor itt teltház volt.Hideg volt az ital és ott ülni is egyre hidegebb volt.Így aztán mentünk tovább.

A kocsmánál

A kastélypark területére most hátulról mentünk be,ugye eddig minden alkalommal előröl tettük ezt meg.Fél négy volt,a busz most ment amivel terveztük,hogy majd hazamegyünk.Hát ez nem sikerült,sebaj majd megyünk a következővel.A parkban feltűnt az a játszó/torna tér ahol szintén ökörködtünk egy nagyot három éve.Most ezt nem tettük meg,átsiklottunk csak ezen a részen.Na de aztán az ökörködés nem maradhatott el,hiszen nem lennénk azok akik...A kastély mögött egy kerekes müanyag nyuszira bukkantunk.Hát akkor hagy szóljon!Megpróbáltunk ráülni,nem túl nagy sikerrel,de jókat nevetve.Kellett ez a kis ökörködés,most amikor nehéz időket élek...

Zolika és a nyuszi

Én is meglovagolom

Ezután a Győri kastélyban gyönyörködtünk amelybe most sem mentünk be.Sosem mentünk be amúgy eddig.Ez az októberi napfényben most is szép volt.Itt is mindig megálltunk fotózkodni.Most is.Megnéztük hátulról,megnéztük előről is.Meg az utcáról is.Szép hely és szép épület.Aztán eszembe jutott,hogy az egyik kollegám mondta,hogy menjünk el majd a helyi temetőbe ha lesz még időnk.Van ott egy szép kápolna nézzük meg,már csak azért is mert ők csinálták.Így a kastélytól búcsút vettünk és elindultunk a temető felé.Tudtam hol van,nem okozott gondot eljutni odáig.

A Győri kastély Perkátán

Az utcáról

Nem volt túl messze a temető,talán négyszáz méternyire,de lehet annyira sem.Hosszú egyenes út vitt be és meglehetősen nagynak tűnt.Beérve a távolban feltűnt valami hegység,kis pont volt csak.Én először a Vértesnek véltem,de képtelenségnek gondoltam,hogy innen Perkátáról látni lehessen egy nem túl magas magaslatról a Vértest...így azzal nyugtattam meg magam,hogy az nem a Vértes hanem valószinűleg inkább a közelebbi Velencei-hegység lehet.Hamar feltűnk közben a kápolna,oda mentünk hát megnézni.

Kápolna a temetőben

Szép volt,megérte ez a kis kitérő.Majd megdicsérem a munkatársamnak.Zolika közben elkezdett kiakadni,gyereksírokat látott.Képtelenségnek vélte az én teóriámat amely szerint ugye leszületésünk előtt tervezzük el az életünket.Nem értette az,hogy lehet,hogy valaki 11 hónapot tervez el...Én sem értem,na de ez a téma most nem is ide tartozik.Annyi maradt,hogy visszasétáltunk a helyi fő buszmegállóig,Perkáta eddig sosem látott részein keresztül.Leérve a buszmegbe láttuk,hogy még várni kell...Jó negyven perc múlva jött a busz,amellyel így fél hat magasságában még világosban értünk haza.

Kossuth szobor Perkátán

Ez volt tehát immár az ötödik Egyenesen át túra amely a harmadik Gergő emléktúra is volt egyben.Most is jó volt,már amennyire jó lehetett.Hiszen ugye meglehetősen nehéz időket élek,Gergő nincs itt,Móni kórházban a munkahelyen most sok a stressz...szóval kellett már ez is nagyon.Szép volt a túra mint mindig,különösen a mélykútpusztai erdő hozta most is magát,híven a hagyományokhoz.Továbbra is amíg tudom,addig ez a túra minden év októberében megrendezésre kerül.Ha Móni adja ég felépül akkor pedig készek vagyunk a kedvéért megismételni az év bármelyik szakaszában és kiszeretnék már külön jönni Zolikával egyszer hóban vagy ellenkező irányból megcsinálni ezt a túrát.