Egyenesen át - Gergő emléktúrája (pótlás)

 Immár hat éves múltja van az ikonikussá váló "Egyenesen át" túráinknak.Először 2017-ben Gergővel agyaltuk ki ezt a túrát itt a közvetlen környékünkön.Ez a túrát elsődlegesen hiánypotló túrának szántuk,olyan időkre amikor bármilyen okból nem tudunk elmenni nagyobb távolabbi túrákra.Hiszen ez itt van közel,bármikor elővehető és nem kerül semmibe.Remekül elvoltunk azon a 2017-es túrán Gergővel,olyannyira,hogy beleszerettünk ebbe a túrába.Bele mert rendkivül kellemes volt.Úgy döntöttünk,hogy ezt minden év októberében megismételjük,hiszen ekkor voltunk ott 17-ben és oly szép volt minden,hogy az el nem mondható.Egy év múlva aztán 2018 októberében elvittük magunkkal Zolikát és Mónit is,Gergő édesanyját.A buliból aztán minden idők legvidámabb túrája kerekedett.Elképesztő mennyiséget röhögtünk össze négyen.Természetesen boritékolva volt a következő évi túra is.Aztán 19 októberében csakugyan sort kerítettünk erre a túrára,de a sors gonosz összeesküvése folytán ez már akkor Gergő emléktúrája volt...

Csodás idő köszöntött ránk a túrán

Gergő 18 karácsonya előtt távozott és amikor azon gondolkodtunk,hogy legyen-e emléktúrája és ha igen melyik,akkor nem kellett ezen sokat agyalni.Természetesen az egykori legvidámabb túra lépett elő hivatalos emléktúrává.Így tovább vittem a hagyományokat és azóta is minden év októberében megrendezésre kerül a túra.Igen ám,de most június van,miért is írok akkor ismét erről a túráról?Pofon egyszerű a magyarázata.Móni 21 szeptemberében stroke-ot kapott (mindenről van amúgy részletes bejegyzés a blogban).Ennek következtében sem a 21,sem a 2022-es emléktúrára nem tudott eljönni.Én tettem egy ígéretet,ha bármikor olyan állapotba kerül akkor hajlandó vagyok elvinni újra erre az emléktúrára függetlenül attól éppen milyen hónap van.Nos eljött az idő,Móni állapota javult és jelezte,hogy szívesen eljönne újra a fia emléktúrájára.Így 2023 június 3-án neki indultunk újra!Mondhatni igyekeztünk bepótolni a két Móni részéről kimaradt túrát.

Móni rajtra kész!

Móni állapota azért nem javul rohamosan,de ahhoz képest,hogy a halál torkából menekült viszonylag jól van.Viszont nem éreztem úgy,hogy a túra teljes távját a 13-14 kilométert kibírná,így úgy döntöttem,hogy csak a felét csináljuk meg.Ez pedig úgy volt kivitelezhető,hogy Móni anyja kocsival kivitt minket a Mélykútpusztai börtönhöz.Nagyjából itt van ennek a túrának a fele.Így hát innen indítottuk a túrát így olyan 6 - 6,5 km-et kell Móninak túráznia.A közelmúltban a Rácalmási-szigeten volt egy túránk,akkor 4 km-t mentünk.Úgy véltem a 6,5 talán kibírható neki.A börtönnél vált amúgy a túra az addigi mezőn átmenőből erdei szakaszra.Itt érünk be az erdőbe.Ez már amúgy jelzetlen út.Miután kiraktak minket a kocsiból baktattunk a börtön melletti úton be az erdőbe.

Megyünk a börtön mellett

Ugye ez azért Egyenesen át túra mert az út nagy részén egyenesen megy az út előre.Most is egyenesen haladtunk be az erdőbe ahol kellemes hűvös volt,szinte ideális túraidőben.Szombat délelőtt voltunk és boritékolható volt,hogy azért még melegszik majd az idő.Az út jól járható volt,alig-alig volt itt-ott kisebb sár és dagonya.Ezeken a helyeken volt ugyan egy-két szúnyog,de aztán nem zavartak minket.Közben őz ment át az úton,majd ügetett el mellettünk az erdőben.Kellemes látvány volt!Móni persze nem tudott valami nagy sebbeséget diktálni,úgy tippeltem a 6,5 km-t kb.három óra alatt tesszük majd meg.Telitalálat volt.Pontosan három óra alatt tettük meg.Szóval a számomra a szokásosnál lassúbb tempó miatt úgy éreztem mintha a távolságok kicsit nőttek volna az erdőben.Móni hősiesen trappolt előre az egyenes úton.

Elhagyva a börtönt

Móni trappol az egyenesen

Nagy sokára értünk ahhoz a részhez ahol az első jelentősebb kanyar volt ezen a túrán.Itt tartottunk egy ivó szünetet.Móninak jól jött volna némi pár perc leülés,de nem volt itt semmi ahová lelehett volna ülni.Mentünk tovább az erdőben.Motorosokat véltem hallani egyre közelebbről.Ez erdőben főleg ha cross motorosok akkor nem egy kellemes randevú,de nem cross motorosok voltak,mentek csak szépen lassan szelíden.Kicsit meglepődtek rajtunk,hogy vannak akik itt túráznak.Kicsivel arébb találtam egy tuskót ahová Móni leülhetett.Itt így akkor megpihentünk és tartottunk egy kajaszünetet.Medvehagymás pogácsát hoztunk falatozni.Jó tíz perc pihenő után Móni újra erőre kapott így folythatódhatott a túra.Még egy kis kanyar volt az erdőben.Ez volt a legszebb rész,de valahogy nagyobbra emlékeztem...fura októberben voltam itt utoljára,ennyit változott volna?

Az erdőben a kedvenc résznél

Kedves emlékek jutottak eszünkbe,mennyit ökörködtünk itt Gergővel...csak remélni tudtuk,hogy itt van velünk a lelke,mert érezni sajna most nem éreztük...talán a pár pillangó ami szállt körülöttünk,talán Gergő közelségét jelezték...Még kicsit trappoltunk az erdei szakaszon.Szép volt az erdő mert valóban szép,de az őszi színjáték szépségét meg sem közelítette.Lassan araszolva elértük az erdő szélét.Móni birkákat vélt látni kicsivel arébb,én a gyengülő szememmel csak nagy sokára vettem őket észre.Viszont én meg a távolban észrevettem a Velencei-hegységet annak is a legmagasabb csúcsát a 352 méter magas Meleg-hegyet,ahol jártunk már.

Lassan kiérve az erdőből

A távolban észrevenni a Meleg-hegyet!

A rétre kiérve már nem óvott minket az erdő hűse.Egyre melegebb lett.Móni pedig kezdett fáradni,de hősiesen gyűrte azért a méreteket.A rét nagyjából 1 km hosszú volt,de lehet másfél is.Leülni sehova nem lehetett.A földre Móni nem tudott leülni,vagyis letudott volna,de felállni már biztos nem tudott volna és felemelni onnan sem ígérkezett volna egyszerű műveletnek.Így trappoltunk előre,itt már árnyék sem volt,tűzött ránk a nap.Szerencsére legalább sapkát hoztunk.Kicsit kínlódva ugyan,de elértük a rét túlsó végét,befordultunk a célegyenesbe azaz Perkáta felé!

Trappolás a réten

Kiérve a Perkátára vezető útra ott volt a hűvösön egy kidobott hütőszekrény!Lelehetett rá ülni!Így célszerűnek tűnt ismért megpihenni.Közben telóztunk Móni anyjának,hogy akkor a megbeszéltek szerint jöjjön értünk mert hamarosan elérjük Perkátát.Móni újra erőre kapott így mentünk tovább.Szerencsére azért nem volt elviselhetetlen meleg.Főleg Mónira így is úgy kellett rászólni még a réten,hogy vegye le a hosszúújjúját...Beérve a faluba jött a telefon,Móni anyja jelezte,hogy már Perkátán van,de nem tudja merre keressen minket mert nem ismeri a települést.Útbaigazitottam.Közben haladtunk befelé a faluba.

Jézus segedelmével

Végül a postáig jutottunk be ami így garantálta a 6,5 km-t a mai túrára.Ekkor jelent meg Móni anyja a fehér suzukival.Felvett minket így itt végződött a túra.A kocsival hamar hazarepített minket.Móni ha kicsit el is fáradt azért hősiesen végcsinálta a túrát és így a lelke is megnyugodhatott végre,hiszen nem viselte jól amikor nem tudott a fia emléktúrájára eljönni.

Ez volt az év tizenkettedik és a nyár első túrája.Most mentünk akkor értelemszerűen 6,5 kilométert.Így összesen ez már 163,1 km! Ez pedig 13,59 km/túra átlagot jelent.

Ez a túra most kizárólag Móni kedvéért valósult meg,ezzel nincs letudva természetesen az idei emléktúra,arra reményeim szerint októberben ismét sor kerül!

Az átjáró

 Jó egy éve írtam Gergő rétjéről és az ő pillangóiról (itt és itt - olvasd el ezeket,hogy megértsd ennek a bejegyzésnek a lényegét ).Évek kellettek míg megértettem ezeknek a lényegét és üzenetét.Ám a dolgoknak ezzel még nem volt vége.Kezdett furdalni a kiváncsiság.Mi is történt?Mi is történik?Nevezetesen adva van egy jó 300 méter hosszú,20-30 méter széles erdei rét.Észak-dél irányban fut.Amikor erre járunk a kutyámmal,rendszeresen megjelennek ott mindenféle pillangók.De csak a rét északi végében.A közepén vagy a déli részen sosem látunk pillangókat.Önmagában már ez is fura...és az is,hogy amikor Gergő még itt volt velem és arra jártunk a rét egyetlen pontján sem láttunk soha pillangókat...

Gergő rétje egy forró nyári napon

Honnan jönnek ezek a pillangók,hogy-hogy mindig akkor kerülnek elő mikor arra járunk?Persze lehet máskor is,de olyankor rendszeresen.Egyre inkább kezdett felötleni bennem egy elég képtelen gondolat,amely az idő haladtával egyre csak erősödött.Folyamatosan erősödött.Míg egy szép napon már szinte biztos voltam benne.Nevezetesen a rét északi végében valahol lehet egy átjáró!Egy dimenziókapu a két világ között.Egy kapu amelyen Gergő áttudja engedni a pillangóit...Hiszen az egyik szeánszon ő maga "mondta",hogy lepkéket gyűjt.Akkor nem értettem minek,ma már értem...Azért,hogy átengedje hozzám őket,ezálltal is hírdessék a túlvilág üzenetét a szeretetet!

A rét északi vége,az átjáró a képen lehet vagy a villanyoszloptól jobbra,vagy előtte

Azt mondod hülyeségeket beszélek?Három hete voltam egy hivatalos médiumnál,természetesen megidéztük Gergő lelkét.Vele kommunikálva megerősített benne,hogy valóban,van a rét északi végében egy átjáró!Természetesen az ember számára annak alacsony rezgésszáma miatt aligha látható.Talán spirituálisilag fejletebb lelkeknek igen.Én sem látom,csak érzem.Érzem,hogy ott van és onnan jönnek a pillangók!

Valahol itt?

Szóval összefoglalva: van egy rét amelyen korábban nem láttunk pillangókat míg Gergő élt.Az ő távozása után viszont sokszor,majd rendszeresen mikor arra jártunk.Legalább egy biztos,hogy előjön olyankor,de van,hogy kettő és van amikor tucatnyi vagy több tucatnyi..és csak a rét egy bizonyos részén,az északin annak is főleg a jobb oldalán.Hát nem fura?Lehet ennyi véletlen?Ugye,hogy nem...

Hiszek az átjáróban.

Hiszek a szeretetben.

Hiszek Gergőben.

Gergő ma lenne 23 éves.Ezzel a bejegyzéssel (is) most rá emlékezem.

Gergő kedvenc fája

 Nem nagyon gondolkodtam még el ezen eddig,de ma szembeköszönt ez a bizonyos fa.Végül is nem nagyon volt neki kedvenc fája,de persze voltak fák amelyekhez kötődtek bizonyos kellemes emlékek.Elég ha csak a Csiprik-réti három fára gondolunk amelyekről már volt szó ebben a blogban.Ma aztán szó szerint belebotlottam Gergő kedvenc fájába,amit tulajdonképpen nevezhetek annak.Az év többi napján is ott állt persze ez a fa,de most így október második felében ez is varázslatos ruhát öltött magára,ennek köszönhető,hogy ma feltűnt.Aztán eszembe jutott,hogy annak idején is ugyanígy tűnt fel és ezt Gergő minden ilyen alkalommal megcsodálta.

Ilyen Gergő kedvenc fája

A fa ott áll a mellettünk található kiserdőben az alsó réten a patak/csatorna mellett közvetlen.Nem tudom milyen fajta,ezt a témát annyira nem vágom,talán egy tölgy és kb.8-10 méter magas.A réten azonnal észrevenni különösen ilyentájt,hiszen a fa gyorsabban letudja az őszi finálét mint a környéken élő társai.Amikor azok még zöldek,akkor ez már sárga,aztán aranyra vált és eldobja ruháját akkor amikor a többi még éppen sárgába öltözik.Üde színfoltja ilyenkor a zöld rétnek.Ma amikor lejöttem ide a kutyussal természetesen egyből észrevettem és eszembe jutottak a régi idők.Gondoltam most a kényszerszünet alatt egy bejegyzést megér.

Ő már sárgában

Sokszor lejöttünk ide Gergővel és a régi kutyussal és ahogy most is,akkoriban sem tűnt fel különösebben a fa az év többi napjain.De persze az őszi finálé hetei mások,ilyenkor egyből feltűnik...!Gergő pedig ezt minden évben őszinte áhítattal megcsodálta.Így hát amikor azt kell kiválasztanom,hogy melyik legyen Gergő kedvenc fája,mindenképpen erre tenném le a voksomat.A fa mint írtam 8-10 méter magas lehet,valamivel alacsonyabb mint a körülötte élő társai.Korát pedig  40-45 évre becsülöm,

Itt látható,hogy a fa valamivel kisebb mint a mellette lévő társak

Hát ez jutott ma eszembe az alsó réten kutyasétáltatás közben,Még tudni kell ez nem az a rét amelyet Gergő rétjének neveztem el és ahol a pillangók szoktak megtalálni.Az a rét is ebben az erdőben van,de jóval beljebb.Ezen a réten régen a kisebb focipálya volt,amellyel nem nagyon törödött senki,így aztán a természet magáévá tette a területet és alakult ki a szép zöld rét.Sajna it azonban nem nagyon járnak Gergő pillangói,talán itt nincs átjáró a két világ között mint Gergő rétjén...

Simogass napsugár!

A lombkorona

Mondanám így válik az erdő egyik jelentéktelen fája jelentőssé,de nem mondom.Az erdőben ugyanis egyetlen fa sem jelentéktelen!Gergő kedvenc fája áll,úgy tűnik egészséges és remélhetőleg túlél engem is majd...

Az erdőben nincs jelentéktelen fa!

Gergő pillangói

 Bármilyen szokatlanul hangzik, de a szellemvilág is próbálhat kapcsolódni veled a pillangókon keresztül. Az angyalokat ritkábban ismered fel vagy hallod meg, de a pillangókat a saját szemeddel látod, érzékeled. Éppen ezért, ha rövid időn belül többször is pillangó repül el a közeledben, ismerd fel, eltávozott szeretted üzenhet vele. A jelenlegi a legalkalmasabb pillanat ahhoz, hogy lassíts, észrevedd és értékeld mindazt, ami jelenleg éppen körülötted vagy veled történik.

Sokan hisznek benne, elhunyt szeretteik pillangók formájában érkeznek vissza hozzájuk. Nem véletlen, hiszen a pillangó az újjászületés szimbóluma is. És bizony elgondolkodtató, amikor a semmiből váratlanul érkező csodaszép pillangó rászáll a válladra, a kezedre. Lélekmelengető pillanat, ugye? Nos, ha ezentúl bárhol is pillangót látsz, gondold végig, vajon milyen üzenetet közvetíthet…

Gergő pillangói

A közelmúltbéli Balaton-felvidéki túrán,amikor Balatonalmádi környékén túráztunk jött a felismerés.Addig is valahol ott motoszkált már bennem a dolog,de ezen a túrán egyértelmű jelet kaptam.Amikor is egy szürkés mintázatú tarkabarka lepke több száz méteren követett!Egészen pontosan ott szállt velünk a közelünkben,ránk is szállt.Ekkor Móni is velem volt,ő pedig ugye Gergő édesanyja.Azokon a métereken a pillangó nem hagyott minket békén,de ez egyáltalán nem volt zavaró.Sőt kifejezetten nyugtató hatású volt!

Azt már régóta tudom,hogy véletlenek nincsenek.Az sem lehet véletlen,hogy egy pillangó méterek százain át követ és jön velünk.Ráadásul különösen kellemes hatást gyakorol ránk ezzel,mert Móni is ugyanazt a nyugtató hatást érezte mint én..

Gergő pillangói rendszeres látogatóink

Sokáig nem értettem a dolgot,aztán kezdett összeállni a kép és végül újra meggyőzödtem róla,hogy a túlvilág rendkívül leleményes és szeretettel teli.A szezánszokon kezdődött amikor is Gergő lelke arról "beszélt",hogy ő odaát "szabadidejében" bizony pillangókkal játszik és pillangókat gyűjt.Kedves gondoltam,de nem értettem.Jó persze odaát nincs net nincs fészbúk,nyilván valami sokkal értelmesebbet csinálunk amikor arra lehetőségünk van.Gergő pillangókat gyűjtött.

Hogy ez,hogy zajlik azt természetesen nem tudhatom,de nyilván valami tudatos elképzelés van a dolog mögött.Ma már visszagondolva igen...a pillangók rengeteg túrán ott voltak velünk...és nem csak ott!

Nem olyan rég írtam Gergő rétjéről ahol azt játszuk,hogy Gergő valamilyen jelet ad/küld nekem odaátról és nekem ezt észre kellene vennem.Ami nem mindig sikerül.( ide kattíntva olvashatsz Gergő rétjéről ).Sőt egy idő után egyáltalán nem vettem észre a jeleket.Egy darabig münködött a "játék",de aztán rendre csődöt mondtam.Az egyik szeánszon megkérdeztem aztán Gergő lelkét,miért nem küld már jeleket?Azt felelte,a jelek ott vannak csak észre kell(ene) vegyem őket...

A szeretet hirnökei

A réten rendszeresen pillangók szálltak körülöttem.Mindig úgy tűnt rendkívül vidámak és szabadok.Na és persze szépek!Mindenféle lepke szálldogált körülöttem,de a legtöbb talán a fehér volt,de bőven akadt kék,narancssárga és persze rengeteg tarkabarka.Sőt mostanában volt egy fehér kék szélekkel a szárnyain...amely szintén követett pár száz méternyit,mert az erdő másik rétjére érve is oda repült körém...

Gergő pillangói...

A balatonalmádis túra után tudatosult bennem,hogy odahaza a réten a pillangók akik körbe-körbe szállnak körülöttem azok Gergő pillangói...

A jelek tehát valóban végig ott voltak,de kellett Gergő leleményessége hozzá,hogy én a buta fejemmel rájöjjek erre,hogy észrevegyem őket.Gergő azért gyűjti a rengeteg pillangót odaát,hogy aztán átküldje hozzám őket,hogy nyugtassanak,hogy a szeretetét hirdessék és,hogy béke és nyugalom szálljon rám a legreménytelenebb időkben is...

Köszönöm  pillangókat!

Drága kisfiam.Köszönöm a pillangókat.Elképesztő az a leleményesség és szeretet amit tapasztalok az irányodból.                A szeánszokon mindig azt kérdezem,ez igaz?Valóban tőled jönnek a válaszok?Valóban van odaát...?Te mindig mondod,hogy higyjek,rendületlenül higyjek.Lesz folytatás mindig ezt mondod.Valóban minden ami zajlik körülöttem a jeleket amiket észreveszek erről biztosít.Érzem a szeretetet amikor megjelennek a pillangók a túrákon vagy a réten az erdőben...

Gergő pillangói.

Ma lennél 22 éves....ezzel a bejegyzéssel emlékezem Rád!

Gergő rétje

 Némi kis túraszünet állt be,nem nagyon van miről írni.Sajnos a koronavírus a munkahelyünkön is érezteti a hatását,ami annyit eredményez,hogy nagyjából 30%-os kapacitással termelünk és hát ez a fizetésünkön is meglátszik,hiszen nagyjából 30%-al keresünk kevesebbet a szokásosnál.Így aztán kétszer is meg kell gondolni manapság,hogy belevágjunk egy-egy túrába.Hát ilyen világot élünk most...Mivel így nem nagyon van miről írni,hát gondoltam írok Gergő rétjéről.Bár ezt a születésnapja környékén akartam eredetileg,de majd akkor kitalálok mást.Gergő rétjének igazából nincs neve.Itt van a mellettünk található erdő mélyén.Teljesen jelentéktelen kis rét,de ezen jártunk a legtöbbet.

Legfrissebb kép a rétről a napokban csináltam

A rét nagyjából 20-25 méter széles éskb.300 méter hosszú.Egy villanyvezeték megy el felette amit még itt a réten két villanyoszlop tart.Mondhatnánk veszélyes hely,de soha semmi baleset nem történt még itt és ha olyan az idő akkor természetesen nem jövünk ki ide.Habár a rét jelentéktelen,ezálltal szinte teljesen nyugis.Kitünő hely lehozni a kutyusokat sétáltatni és szabadon engedni.Itt nyugodtan szaladgálhatnak.Így is volt ez a múltba,rendszeresen lehoztuk ide a régi kutyánkat és így van ez manapság amikor is sokszor lehozom ide a jelenlegi kutyámat Rexit.Nem lakom messze innen talán 4-500 méterre.Tehát a létező legalkalmasabb hely számomra a kutyasétáltatásra.

Rexivel télen a réten

Számtalanszor lejöttünk ide a kutyával és Gergővel évszaktól függetlenül.Ezért is nőtte ki magát a kis jelentéktelen rét jelentőssé.A mai napig szívesen jövök le ide és ezt Gergő is tudja odaátról.Tudja mert elkezdtünk játszani,ahogy régen is...!Persze nem ugyanazon játékról van szó amikor is vidáman szaladgáltunk a fűben,hógolyóztunk a hóban...Ilyeneket már sajnos nem tudunk játszani.De Gergő rendszeresen küld jeleket amiket nekem észre kell vennem.Ez a játék lényege,ha észreveszem én nyerek,ha nem ő. A dolog "szépséghibája"persze az,hogy ő azt akarja,hogy mindig én nyerjek...

Ősz végén a réten

Nem örültem meg mielőtt bárki is azt gondolná...de ezt csak olyanok tudják megérteni akik elvesztették a szerettüket legfőképp olyanok akik a gyermeküket vesztették el.Na és persze azok akik rendelkeznek legalább minimális spirituális hát nem is az,hogy képességekkel,de legalább érdeklődéssel és eltudják fogadni,hogy a világ nem csupán annyi amennyit látsz belőle....Szóval van,hogy én nyerek.Amikor a rét egy eldugott szegletében benn a fűben ott van egy faágakból kirakott mosolyjel...Persze nyilván ide kijött valaki és kirakta így.Vagy a szélcsendben egy azaz egy darab mozgó falevél a fán...és a legújabb egy teniszlabda amit elöször Rexi vesz észre szintén a fűben egy eldugott helyen...Hát ilyesmi jelekre gondolok és erről szól most ez a "játék" Gergő rétjén.

Gergő rétje

Persze van,hogy nem lelem meg a jeleket.Meg neki(k) sem könnyű minden esetben odaátról jeleket varázsolni.Mindenesetre ide kijönni mindig nyugtató hatású és mivel nincs a rétnek neve,hát én hivatalosan is elnevezem Gergő rétjének.Ennyi a mai tündérmese.Reméljük,hogy hamarosan helyre zökken végre a világ,bár nem látok rá sok esélyt...de reméljük,hogy újra beindulunk,mert nem jó hétvégeken itthon ülni,különösen nekem,de a túratársaim is kérdik olykor,hogy mikor megyünk már?

Mézes-rét mondája

A Mecsek az a különös hegység ahol szinte mindennek van valami legendája,mondája vagy éppen valami története.Ezeket összesiti a Mecseki népmodák gyüjtemény.A mai decemberi részben a Magyaregregy közelében található kis rét kerül teritékre.Merthogy ennek is van legendája!Mégha oly rövidke is.

A Mézes-rét,a Mézes-rét?

Régen az erdő mögött, az egregyi patak két oldalán húzódott a híres Mézes falu. Nevét onnan kapta, hogy sok volt itt a méh, és a méz is bőven csorgott. Az egész Völgységben, meg a Hegyháton itt sütötték a legjobb ízű mézeskalácsot. A falu elpusztult, de a helyet azóta is Mézes-rétnek nevezik.

A hely stimmel,de tavacskát nem láttam...

Mézes-rét (Keleti-Mecsek): a zobákpuszta-bonyhádi műút mellett, Magyaregregy előtt ta­lál­ható kis rét autóspihe­nő­vel, padokkal, asztalokkal, kis tóval.Igazából nem tudom,hogy jártam-e itt,de járhattam...többször is...Hidasi-völgyi,vagy Sín-gödöri esetleg Takanyó-völgyi túráim végén.Ami mégis kétséget okot bennem ezt illetően,az az,hogy nem láttam a padokat és a kis tavacskát sem...tehát lehet mégsem a Mézes-réten jártam?A képek azon a réten készültek amit én Mézes-rétnek véltem,hogy az-e majd valami hozzáértőbb egyén eldönti ha erre jár és olvassa...

Újra egyenesen át buli

Pontosan egy évvel ezelőtt már megcsináltuk ezt a túrát.Erről készült írásomat ezen a helyen megtekintheted.Ugye ez akkoriban egy olyan túra volt amit annak szántunk amikor éppen nincs más és sokat nem vártunk tőle.Aztán egy tök jó buli kerekedett belöle.Olyannyira,hogy elhatároztuk idén megismételjük,hiszen minimális anyagi kiadással jár,közel van és szép helyekre vezet.Ezúttal még plusz két fő velünk tartott,ugye én és Gergő,Zoli barátom és Gergő anyja Mónika.A túrát Nagyvenyimről inditottuk és nem kellett korán kelni,hogy nekikezdjünk.A tíz órási busszal mentünk ki Nagyvenyimre így negyed 11 után már elindithattuk a túrát amely a 12km-re északra lévő Perkátára vezet egy majdnem nyílegyenes úton.A jó hangulat és a buli most sem maradt el.

Fiamal és a legjobb barátommal éppen takoltunk ha már bezinkúton voltunk

Pompás idő fogadott,annyiban volt talán gyengébb az egy évvel ezelöttihez képest,hogy az országban jelenleg tapasztalható párás-szmogos levegő azért errefelé is éreztette hatását,de mondom szinte ideálisak voltak a feltételek egy remek őszi túrához.Ha már Nagyvenyim akkor a már jól ismert Szent Bernát arborétumot most sem hagytuk ki.Nem is lehetett hiszen a jelzett turistaút is érintette.Sok időt most azért nem áldoztunk rá,mint ahogy a már nem kevésbé ismert Rátgéber tóra sem.A zöld jelzésen értünk ki a faluból és ahogy mentünk a zöld kivezető szakaszán egy olyan dolgot láttunk amely mellett nem mehetünk el szó nélkül.És itt most egy röpke pillanatra megállítom a túra történetének leírását és kitérek erre,egyben minden jó érzésű olvasó segítségét is kérem.A következő képen látható is amiről írok.Az egyik nem tudom miben,gazdaságnak nevezni túlzás,de biztos valami cégnek az udvarán egy kutyust láttunk egy nagyjából 2-3 négyzetméteres ketrecben bezárva...Már ez is önmagában dühitö,de annak fényében méginkább,hogy a szemközti telepen meg vagy 10 kutya szabadon szaladgálhatott.Ezúton kérek mindenkit mentse le a képet,ossza meg küldje el illetékes szerveknek.Én is megteszem természetesen és próbáljuk meg az ilyen mocskoknak alá tenni ahogy csak lehet.A helyszín tehát Nagyvenyim a zöld sáv jelzésű turistaút északra kivezető szakaszának utolsó telepe jobb oldalt,Megmondom az öszintét még az is megfordult a fejembe,hogy visszatérünk kivágjuk a ketrecet és kiszabadítjuk a kuytust.

Ilyenkor ne menjen fel az ember vérnyomása...

Na gondolom a jó érzésú emberekben mint ahogy bennünk is alaposan felment a pumpa...na de folytassuk a történetet.A zöld jelzésen mentünk tehát észak felé majdnem tökegyenesen.Nagyon kellemes volt a mezőt átszelő úton menni a remek őszi időben.

A hullámos Mezőföld gyönyörüen szép volt az őszi délelöttben mégha nem is volt olyan szép tiszta az idő mint egy éve.Jókat dumálva nevetgélve araszolgattunk előre különösebb megeröltetés nélkül.Mélykút határában döntöttünk úgy,hogy tartunk egy kajaszünetet.Egy kisebb magaslaton ültünk le a fűbe is reggeliztünk meg.Szép kilátás volt a környékre.Mónikának nagyon megtetszett a közelben legelésző nyáj.Jót falatoztunk itt a nagyjából félórás pihenö alatt.

Itt reggeliztünk a nyugalmas helyen

Továbbmenve egyenesen természetesen búcsút vettünk a zöld jelzéstől.Ugye az elfodult nyugat felé,mi pedig mentünk északnak egyenesen át,immár jelzetlen úton.Gergővel tudtuk mi jön,hiszen jártunk már itt.Az út jobb oldalán miközben lassan kezdett erdősre váltani a táj,feltünt a mélykúti börtön.Bal oldalt meg ott volt az erdei temető.A két dolog ilyesfajta egymás mellett lévő hatását,gondolom nagyon nem kell ecsetelnem...szürreálisnak tűnt.

Benéztünk a jelenleg is münködő temetőbe itt és a börtön árnyékába fotózgattunkegy sort mielött tovább indultunk volna.Érdekes és bizarr egy hely az biztos.Naplemente felé valahogy nem volna szimpi erre járni,de most az volt persze.

A temető...

...és a börtön

Gyönyörű öszi erdöbe ért az út amely fokról-fokra lett egyre szebb és szebb.Az őszi színek most is elvarázsoltak mind a négyünket.Alighanem ez az erdő kiérdemelheti a környék legszebb erdeje címet.Itt volt az,hogy az eddigi tökegynes út elágazott.Mi már tudtuk merre kell menni,mondjuk tudtuk tavaly is amikor elöször jártunk itt.Valahonnan mintha lövéseket hallottunk volna,attól tartottam tán vadászok lehetnek az erdőben,ezért óvatosságra intettem a többieket,aztán láttunk távolabb egy autót is az erdőben ez méginkább megerösitette a gyanúmat.De aztán csend lett,nem volt több lövés mi pedig biztonságosan araszoltunk át a rendkivüli szépségű mezöföldi erdőn.

Beérve az erdőbe

Lelketnyugtató hely

Csodás volt az útnak ez a szakasza,nehéz szívvel mentünk ki az erdőböl.Az erdő végén még hülyéskedtünk egy jót,volt egy lövészárokhoz hasonló hely amelybe én lebújtam azt úgy fotózgattunk.Jókat nevetgéltünk,jó volt a hangulat.Kiértünk arra az óriási rétre ahonnan egy éve még a Velencei-hegységet is lehetett látni.Most nem lehetett...jó volt az idő,de az emlitett párás-szmogos levegö most ebben megakadályozott.A rét ettől függetlenül kellemes volt.Körülölelték a fák és a rét közepén is volt egy fasor.Az út elöre haladva keresztül ment rajta,így a rét dél-nyugati csücskétöl eljutottunk a keleti oldalához.Itt váltott újra egyenesre az út.Meglepöen nagy volt most itt a forgalom.Tavaly egy lélek sem járt erre.Most jött egy traktor mögöttünk amely ki tudja honnan bukkant elő.Egy autó meg jött szembe,úgy tünt ezek meg a szemetjüket akarják itt lerakni...még egy autó tünt fel,a rét északi végén az út túloldalán meg ezerrel folytak az őszi betakaritási munkálatok.

Átszelve a rétet

Az út itt keletnek Perkátának fordult,végérvényesen véget ért az egyenes szakasz.Néztük egy darabig itt a batakaritási munkálatokat,egy kombánj aratta be a kukoricát meglepö gyorsasággal és ügyeséggel,ezen aztán pár percig elcsodálkoztunk,néztük mint akik még sohasem láttak ilyent.A Perkátára bevezetö kis úton aztán óriási volt a traktor forgalom.Már-már kezdtük azthinni,hogy traktorfesztivál van,de nem az volt.Gyönyörü volt a délután Perkátán és itt volt az ami legútobb Iszkaszentgyörgyön nem.Voltak csapok az utcákon,ugye egy héttel ezelött szenvedtünk a szomjúságtól Iszkaszentgyörgyön hát itt most nem kellett.Mondjuk a vízünk sem fogyott el.Továbbra is szüntelen traktor invázió volt a faluban,de útunkba került egy kocsma.Nem hagyhattuk ki...

Megérdemel sörözés

A sörözés végeztével bementünk  a település központjába.Perkáta most is szép volt,ugyanúgy mint egy éve.A templom és a kis emlékművek megnézése után értünk oda a lebilincselöen szép Györi kastélyhoz,melynek udvarára bementünk.Na itt is kattogtak a telefonok fényképezős alkalmazásai,ezen a helyen vétek nem fotózni.Körbejártuk a kellemes kertet,majd elmentünk a kastély mögé amely nem kevésbé szép hely volt.Itt kezdödött a kellemes perkátai park is.Focipályákkal,ligetekkel,játszóterekkel.

Csináltunk még itt pár képet aztán elmentünk a játszóterek felé.Óriási buli kerekedett a dologból....

A Györi kastély

Volt ugye egy kifejezetten gyerekeknek szóló játszótér és volt egy amelyen sporszerek voltak,tehát edzeni lehet.Egyre több ilyen van az országban,van Dunaújvárosban és persze Budapesten is ilyen.Ugye mindent kipróbáltunk,azt akkora ökörködés lett a dologból,hogy szétnevettük az agyunkat.Átmentünk a gyerekek játszóterére is azt nekiálltunk csúzdázni.Négy évtizede nem tapasztalható felülmúlhatatlan érzés volt...újra gyerekek voltunk...mikörben jókat nevettünk.Nagyon elvoltunk nem mondom.Itt fejeztük be lényegébe ezt az újfent pazar túrát.

Kipróbáltunk mindent

Méltó befejezése a bulinak

Újra gyerek lehettem...

Még annyi volt hátra,hogy lementünk a buszmegállóig,azt úgy jöttünk haza.Megint az év egyik legjobb túráját hozta az Egyenesen át buli.Nem gondoltunk,hogy ennyire remek lesz a hangulat,hogy ilyen sokat nevetünk.Videót most nem csináltam a túráról,mivel tavaly ugyanerről készült már egy,így utólag már persze bánom.Annyira jó túra volt,hogy jövöre lehet újra bevesszük a repertoárba,persze próbálok majd addigra mostmár némit változtatni az útvonalon.Remek nap volt!

Beillesztem ide a tavalyi túra videóját,de mint mondom ez a tavalyi!

Egyenesen át

A tegnapi szigeti "fiaskó" nem szegte kedvünket.Mindenképp kiakartunk mozdulni ezen a ragyogó őszi hétvégén.Elővettük hát az un. hiánypotló túránkat és neki indultunk.Az egészben az volt aztán a legklasszabb,hogy ettől a túrától aztán tényleg nem vártam sokat,aztán ahogy haladtunk előre úgy történtek a dolgok,lett egyre szebb a túra.Azon kaptam magam,hogy egy rendkivül jó kis kirándulás kerekedett a dologból.

Na lássuk akkor a túra eseményeit.

Őszi színjáték az arborétumnál

Erre a túrára az volt a tervünk,hogy a közeli Nagyvenyimről indulunk majd Perkátán fejezzük be a túrát.Megnéztem előre a neten a várható útvonalat a látnivalókat,hát nem kényeztetett el a dolog.Sokmindent nem ígért ez a nap.Egy hosszú egyenes várt ránk.Szinte teljesen egyenes út vezetett át Nagyvenyimről Perkátára várhatóan egy ingerszegény környezetben.Aztán nem teljesen így lett...

Mivel Nagyvenyim közel van,így csak délelött fél10-kor kezdtük meg a túrát.

Szinte már szokás szerint a Szent Bernát arborétumból.

Már itt is gyönyörü volt minden a színes őszben...

Az ősz legszebbik arca

Az arborétum után rögtön rátértünk a zöld jelzésre amely egy jó darabon fog vinni minket.Útközben itt-ott szarvasmarhák figyeltek és vigyorogtak ránk.Meglepően produkálták magukat.Az egyik helyen a nöstény ugrotta meg a kant...Haladtunk az egyenes úton.Körülöttünk a végtelen mezők sora...szép volt ez is!Rendkivül jó időnk is volt hozzá.Egy helyen némi büdöset éreztünk,talán trágyázhattak?Na,de októberben?Felértünk közben a környék legmagasabb csúcsára.Na ezt nem kell szó szerint érteni.Egy kis bucka volt amely magasabb volt a többinél.Innen jobb rálátásunk volt a mezőkre és a közeledő Mélykútpusztára.

Csodálkozás

Egyenesen át

Kereszteztük a Mélykútpusztára bevezető negyedrendű országútat.A zöld jelzés itt búcsúzott el tőlünk ment az országúttal inkább...mi pedig folytattuk egyenesen át.

Elértünk egy börtönt!Korábban ennek a létezéséről sem tudtam,az út tervezése közben leltem rá.Vannak itt a környéken más börtönök is pl.Pálhalmán vagy Bernátkúton.Nos itt Mélykútpuszta határában is akadt egy.Az útunk kissé kiért és mellette haladt el.Mindenesetre valahogy hátborzongatónak tűnt... és ehhez hozzátesszük még azt a tényt is,hogy az út másik oldalán meg egy erdei temetőre bukkantunk,az egész egészen bizzarnak kezdett tűnni...

Jobbra a börtön,balra a mi útunk

Erdei temető,amott meg a börtön...

A börtön árnyékában

Bizarr de egyben varázslatos hely volt.A temető valószinüleg a közeli Mélykútpuszta település temetője lehetett,benn az erdőben!Szétnéztünk a temetőben,tán több sír volt -köztük számos új-,mint Mélykútpuszta lakossága...Ezután folytattuk a túrát egyenesen át...Beértünk végre egy erdőbe.Eleinte semmi különleges nem volt benne,haladt az út egyenesen,az egyik fán a "police" felírat díszelgett!Majd aztán kezdett egyre szebb lenni ez az erdő.Famatuzsálemek kerültek a szemünk elé,az erdő meg kezdett egy hegységbeli erdőhöz hasonlítani.Egy ponton véget ért az egyenes!Az út elágazott balra és jobbra.Jelzések erre persze nem voltak így találomra kellett választani.Balra mentünk és aztán kiderült ez pompás döntés volt!

Gyönyörü erdőben...

Csodás őszi természet

Az erdőben itt-ott kanyargós volt az út végre.Csodás arcát mutatta erre a természet.Szinte kár volt,hogy az erdő egy ponton véget ért...A gyönyörü erdő után,egy gyönyörü hatalmas réten találtuk magunkat!Rálátásuk volt a nem túl messzi Velencei-hegységre is.A rét legalább 1km hosszú lehetett és vagy 500 méter széles,középen szép fasorral.Kellemes volt itt is menni.A fák őszi ruhájukban pompáztak.Visszanézve a magunk mögött hagyott erdő is szépséges volt.A réten akár nyugodtan lehetett volna piknikezni is.

Az erdő széle

A csodás rét egy darabja

Az út a rétet átszelve újra egyenesre váltott,aztán elértük a Mélykúti-árkot.Sokmindenre emlékeztetett ez itten,csak éppen árokra nem.Sebaj.Az eddig északnak jövő 90%-ban egyenes út pedig elfordult jobbra kelet,észak-kelet felé.Innentől kezdve már olyan egyenes sem volt.Telkek mellett haladtunk el,majd hamarosan elértük Perkátát.

Öszintén szólva ez a település is csak onnan volt idáig ismerös,hogy átutaztunk rajta.Ideje volt hát körülnézni.Eleinte semmi különleges nem volt benne,aztán kezdett ez is szép lenni.

Templomkert

A templom környéke már szép volt.Érdekességként hatott ránk,hogy az utcán kis pilléreken meg ott voltak az új szülöttek nevei...minden évnek volt egy pillére.Ilyent sem láttam még máshol.A templommal átelenben volt a helyi iskola.Előtte egy park szobrokkal,köztük Hunyadi Mátyáséval.Ő amúgy az iskola névadója is.Szép hely volt ez is.Kicsivel odébb meg elértünk a Győry-kastélyhoz.Alighanem ez volt a falu fő nevezetessége.Lebilincselően szép volt!Közelebb mentünk hát...

Győry-kastély

A település múltjában a 18. sz. utolsó negyedétől a Győry család játszotta a legnagyobb szerepet. Radványi Győry Ferenc 1775. június 25-én kapta meg Perkátát a grófi címmel együtt Mária Teréziától. Klasszicista kastélyuk 1820 körül épült. Sajnos, a tervezője nem ismert.

Ma művelődési célokat szolgál: könyvtár, falumúzeum és egyéb kiállítási termek, klubtermek találhatók, illetve zeneoktatás folyik benne. A kastély és a körülötte levő park megfelelő színtere lehet egy-egy rendezvénynek, mivel maga a környezet kellemes hangulatot áraszt. A termek kiválóan alkalmasak kiállítások megrendezésére, a kastélykert árnyat adó fái pedig sétálásra, nézelődésre, beszélgetésre ösztönöznek.

Gyönyörü épület

Hátulról a kastély

A kastély mögött is volt egy park,ott pihentünk még egyet.Itt volt a helyi focipálya is és egy testépítő játszótér.Jópofa volt minden.Ezután lementünk még a falu fő buszmegállójához.Itt is volt egy kisebb park,emlékművekkel,szobrokkal,székely zászlóval.Itt még szétnéztünk majd a buszmegállóban megvártunk egy hazafelé tartó buszt.

Egészen kellemes és kiváló túra volt tehát.Mint írtam előzetesen ettől a túrától nem vártam sokat,ehhez képest sokat adott.Remek kirándulás volt egy remek napon!

Nagyjából egyenes út vezetett Perkátára