Már év elején készültem,hogy majd eljövök.Eljövök és majd írok a padokról.A padokról amelyeknél a hatalmas kártyacsaták folytak.A padokról ahová kiültek a közvetlen környék asszonyai pletyizni.A padokról amelyek árnyékában felnőttem.A padokról amelyek észrevétlenül is az életem részévé váltak.Úgy gondoltam majd ez a bejegyzés lesz az "ajándék" papának a századik születésnapjára amely e sorok írásakor éppen holnapután lesz.Telt,múlt az idő,csak nem jutottam el a térre a játszótérre ahol gyerekként játszottam.Toltam magam előtt a dolgot,de úgy voltam vele a papa születésnapjáig mindenképp elkéne jönni és lekéne fotózni a padokat.Hiába lakom innen minössze talán két kilométerre,nem akart sehogyan sem erre hozni a lábam....Úgy gondoltam ma van az utolsó lehetőség még a születésnap előtt,hogy eljöjjek és lefotózzam azokat a padokat a papa számára amelynél évtizedeken át kikapcsolódott a fantasztikus kártyacsaták közepette.Eljöttem hát ma,de a padok nem voltak már sehol...
Az egykori homokozó,szemben a zöld keritéstől jobbra voltak a padok...
Teljesen ledöbbentem.Hova tűntek a régmúlt padjai?Kit vagy kiket zavart,hogy még álltak a helyükön?Hat pad...párokra osztva egymással szemben,köztük kis asztalka amelyeken többek között kártyázni is lehetett.Nem voltak már sehol...A padok amelyeknél a játszótért ölelő házak lakói kapcsolódtak ki egykor,mert akkor rég tele volt élettel a tér...Az egyik padoknál ment a kártyacsata,a másiknál az asszonyok pletyiztek,a harmadiknál fiatalok mulatták az időt,még mi a gyerekek,vagy hintáztunk,vagy fociztunk,vagy éppen háborúztunk,még a legkisebbek a homokozóban játszottak...Hova tűntek a padok?Életünk padjai..csak mert a régi hagyományos tipusú padok voltak megkellett őket szüntetni?Nekünk és mindenkinek aki akkor itt élt,kényelmesek voltak.Eltűntek,nincsenek...nem tudok neked most mit adni papa...a padok meghaltak.
A padok újak és új helyen vannak,az asztal talán a régi...
Hoztak ugyan új padokat a térre,köztük ott van feltehetőleg az egykor három kártyaasztal közül az egyik...Papa nincs más,ezt adom most akkor neked,az egykori kártyaasztalt.Tulajdonképpen mindegy melyik a három közül,mert mind a háromnál játszottatok egykor...ezen talán valahol ott mélyen ott van a nyomotok,a kártyáitok nyomai...De minden oly más és egyedül vagyok itt.Itt ahol életem legfelszabadultabb és alighanem legboldogabb szakaszát töltöttem.Üres a játszótér,senki nincs lenn,pedig nyár van egy nyári szombat,süt a nap és nincs itt senki..Ilyen a mi időnkben egyszerűen nem fordulhatott elő.Az új padok máshol vannak,nem ott ahol a régiek.Valahogy ez nem illik bele a képbe.És a hinta a mászókák,semmi sem a régi...de semmi sem fáj úgy mint a padok hiánya...
A fák legalább a régiek
Hol vannak a régi öregek?Él-e még bárki is közülük?Nem valószínű,de nem tudhatom,hiszen már az én generációmból is van aki elment...Hol vannak a régi asszonyok?Akik bár pletyiztek,jelenlétük mégis óriási biztonságérzetet adott...Talán a fák...a fák a régiek és megvannak!Jelenetősen megöregedve,persze fáknál 40-45 év nem olyan nagy kor,szóval legalább ők megvannak,a fák amelyek akkor is itt voltak amikor én gyerek voltam és amikor mentek a padoknál a kártyacsaták.Így nézd csak papa,nem csak az asztalt,de a fákat is oda tudom adni ajándékba!De azok a padok akkor is hiányoznak!Papa,boldog századik születésnapot odafenn!Nem vagyok mostanában jóban az égiekkel,de a többieknek add át,hogy mindenkit nagyon szeretek (legfőképp Gergőt) és majd jövök!És mondd meg a régi nagy öregeknek és az asszonyoknak is,hogy ők is hiányoznak,ahogy a padok is....!
Pontosan egy évvel ezelőtt már megcsináltuk ezt a túrát.Erről készült írásomat ezen a helyen megtekintheted.Ugye ez akkoriban egy olyan túra volt amit annak szántunk amikor éppen nincs más és sokat nem vártunk tőle.Aztán egy tök jó buli kerekedett belöle.Olyannyira,hogy elhatároztuk idén megismételjük,hiszen minimális anyagi kiadással jár,közel van és szép helyekre vezet.Ezúttal még plusz két fő velünk tartott,ugye én és Gergő,Zoli barátom és Gergő anyja Mónika.A túrát Nagyvenyimről inditottuk és nem kellett korán kelni,hogy nekikezdjünk.A tíz órási busszal mentünk ki Nagyvenyimre így negyed 11 után már elindithattuk a túrát amely a 12km-re északra lévő Perkátára vezet egy majdnem nyílegyenes úton.A jó hangulat és a buli most sem maradt el.
Fiamal és a legjobb barátommal éppen takoltunk ha már bezinkúton voltunk
Pompás idő fogadott,annyiban volt talán gyengébb az egy évvel ezelöttihez képest,hogy az országban jelenleg tapasztalható párás-szmogos levegő azért errefelé is éreztette hatását,de mondom szinte ideálisak voltak a feltételek egy remek őszi túrához.Ha már Nagyvenyim akkor a már jól ismert Szent Bernát arborétumot most sem hagytuk ki.Nem is lehetett hiszen a jelzett turistaút is érintette.Sok időt most azért nem áldoztunk rá,mint ahogy a már nem kevésbé ismert Rátgéber tóra sem.A zöld jelzésen értünk ki a faluból és ahogy mentünk a zöld kivezető szakaszán egy olyan dolgot láttunk amely mellett nem mehetünk el szó nélkül.És itt most egy röpke pillanatra megállítom a túra történetének leírását és kitérek erre,egyben minden jó érzésű olvasó segítségét is kérem.A következő képen látható is amiről írok.Az egyik nem tudom miben,gazdaságnak nevezni túlzás,de biztos valami cégnek az udvarán egy kutyust láttunk egy nagyjából 2-3 négyzetméteres ketrecben bezárva...Már ez is önmagában dühitö,de annak fényében méginkább,hogy a szemközti telepen meg vagy 10 kutya szabadon szaladgálhatott.Ezúton kérek mindenkit mentse le a képet,ossza meg küldje el illetékes szerveknek.Én is megteszem természetesen és próbáljuk meg az ilyen mocskoknak alá tenni ahogy csak lehet.A helyszín tehát Nagyvenyim a zöld sáv jelzésű turistaút északra kivezető szakaszának utolsó telepe jobb oldalt,Megmondom az öszintét még az is megfordult a fejembe,hogy visszatérünk kivágjuk a ketrecet és kiszabadítjuk a kuytust.
Ilyenkor ne menjen fel az ember vérnyomása...
Na gondolom a jó érzésú emberekben mint ahogy bennünk is alaposan felment a pumpa...na de folytassuk a történetet.A zöld jelzésen mentünk tehát észak felé majdnem tökegyenesen.Nagyon kellemes volt a mezőt átszelő úton menni a remek őszi időben.
A hullámos Mezőföld gyönyörüen szép volt az őszi délelöttben mégha nem is volt olyan szép tiszta az idő mint egy éve.Jókat dumálva nevetgélve araszolgattunk előre különösebb megeröltetés nélkül.Mélykút határában döntöttünk úgy,hogy tartunk egy kajaszünetet.Egy kisebb magaslaton ültünk le a fűbe is reggeliztünk meg.Szép kilátás volt a környékre.Mónikának nagyon megtetszett a közelben legelésző nyáj.Jót falatoztunk itt a nagyjából félórás pihenö alatt.
Itt reggeliztünk a nyugalmas helyen
Továbbmenve egyenesen természetesen búcsút vettünk a zöld jelzéstől.Ugye az elfodult nyugat felé,mi pedig mentünk északnak egyenesen át,immár jelzetlen úton.Gergővel tudtuk mi jön,hiszen jártunk már itt.Az út jobb oldalán miközben lassan kezdett erdősre váltani a táj,feltünt a mélykúti börtön.Bal oldalt meg ott volt az erdei temető.A két dolog ilyesfajta egymás mellett lévő hatását,gondolom nagyon nem kell ecsetelnem...szürreálisnak tűnt.
Benéztünk a jelenleg is münködő temetőbe itt és a börtön árnyékába fotózgattunkegy sort mielött tovább indultunk volna.Érdekes és bizarr egy hely az biztos.Naplemente felé valahogy nem volna szimpi erre járni,de most az volt persze.
A temető...
...és a börtön
Gyönyörű öszi erdöbe ért az út amely fokról-fokra lett egyre szebb és szebb.Az őszi színek most is elvarázsoltak mind a négyünket.Alighanem ez az erdő kiérdemelheti a környék legszebb erdeje címet.Itt volt az,hogy az eddigi tökegynes út elágazott.Mi már tudtuk merre kell menni,mondjuk tudtuk tavaly is amikor elöször jártunk itt.Valahonnan mintha lövéseket hallottunk volna,attól tartottam tán vadászok lehetnek az erdőben,ezért óvatosságra intettem a többieket,aztán láttunk távolabb egy autót is az erdőben ez méginkább megerösitette a gyanúmat.De aztán csend lett,nem volt több lövés mi pedig biztonságosan araszoltunk át a rendkivüli szépségű mezöföldi erdőn.
Beérve az erdőbe
Lelketnyugtató hely
Csodás volt az útnak ez a szakasza,nehéz szívvel mentünk ki az erdőböl.Az erdő végén még hülyéskedtünk egy jót,volt egy lövészárokhoz hasonló hely amelybe én lebújtam azt úgy fotózgattunk.Jókat nevetgéltünk,jó volt a hangulat.Kiértünk arra az óriási rétre ahonnan egy éve még a Velencei-hegységet is lehetett látni.Most nem lehetett...jó volt az idő,de az emlitett párás-szmogos levegö most ebben megakadályozott.A rét ettől függetlenül kellemes volt.Körülölelték a fák és a rét közepén is volt egy fasor.Az út elöre haladva keresztül ment rajta,így a rét dél-nyugati csücskétöl eljutottunk a keleti oldalához.Itt váltott újra egyenesre az út.Meglepöen nagy volt most itt a forgalom.Tavaly egy lélek sem járt erre.Most jött egy traktor mögöttünk amely ki tudja honnan bukkant elő.Egy autó meg jött szembe,úgy tünt ezek meg a szemetjüket akarják itt lerakni...még egy autó tünt fel,a rét északi végén az út túloldalán meg ezerrel folytak az őszi betakaritási munkálatok.
Átszelve a rétet
Az út itt keletnek Perkátának fordult,végérvényesen véget ért az egyenes szakasz.Néztük egy darabig itt a batakaritási munkálatokat,egy kombánj aratta be a kukoricát meglepö gyorsasággal és ügyeséggel,ezen aztán pár percig elcsodálkoztunk,néztük mint akik még sohasem láttak ilyent.A Perkátára bevezetö kis úton aztán óriási volt a traktor forgalom.Már-már kezdtük azthinni,hogy traktorfesztivál van,de nem az volt.Gyönyörü volt a délután Perkátán és itt volt az ami legútobb Iszkaszentgyörgyön nem.Voltak csapok az utcákon,ugye egy héttel ezelött szenvedtünk a szomjúságtól Iszkaszentgyörgyön hát itt most nem kellett.Mondjuk a vízünk sem fogyott el.Továbbra is szüntelen traktor invázió volt a faluban,de útunkba került egy kocsma.Nem hagyhattuk ki...
Megérdemel sörözés
A sörözés végeztével bementünk a település központjába.Perkáta most is szép volt,ugyanúgy mint egy éve.A templom és a kis emlékművek megnézése után értünk oda a lebilincselöen szép Györi kastélyhoz,melynek udvarára bementünk.Na itt is kattogtak a telefonok fényképezős alkalmazásai,ezen a helyen vétek nem fotózni.Körbejártuk a kellemes kertet,majd elmentünk a kastély mögé amely nem kevésbé szép hely volt.Itt kezdödött a kellemes perkátai park is.Focipályákkal,ligetekkel,játszóterekkel.
Csináltunk még itt pár képet aztán elmentünk a játszóterek felé.Óriási buli kerekedett a dologból....
A Györi kastély
Volt ugye egy kifejezetten gyerekeknek szóló játszótér és volt egy amelyen sporszerek voltak,tehát edzeni lehet.Egyre több ilyen van az országban,van Dunaújvárosban és persze Budapesten is ilyen.Ugye mindent kipróbáltunk,azt akkora ökörködés lett a dologból,hogy szétnevettük az agyunkat.Átmentünk a gyerekek játszóterére is azt nekiálltunk csúzdázni.Négy évtizede nem tapasztalható felülmúlhatatlan érzés volt...újra gyerekek voltunk...mikörben jókat nevettünk.Nagyon elvoltunk nem mondom.Itt fejeztük be lényegébe ezt az újfent pazar túrát.
Kipróbáltunk mindent
Méltó befejezése a bulinak
Újra gyerek lehettem...
Még annyi volt hátra,hogy lementünk a buszmegállóig,azt úgy jöttünk haza.Megint az év egyik legjobb túráját hozta az Egyenesen át buli.Nem gondoltunk,hogy ennyire remek lesz a hangulat,hogy ilyen sokat nevetünk.Videót most nem csináltam a túráról,mivel tavaly ugyanerről készült már egy,így utólag már persze bánom.Annyira jó túra volt,hogy jövöre lehet újra bevesszük a repertoárba,persze próbálok majd addigra mostmár némit változtatni az útvonalon.Remek nap volt!
Beillesztem ide a tavalyi túra videóját,de mint mondom ez a tavalyi!
