Egyenesen át

A tegnapi szigeti "fiaskó" nem szegte kedvünket.Mindenképp kiakartunk mozdulni ezen a ragyogó őszi hétvégén.Elővettük hát az un. hiánypotló túránkat és neki indultunk.Az egészben az volt aztán a legklasszabb,hogy ettől a túrától aztán tényleg nem vártam sokat,aztán ahogy haladtunk előre úgy történtek a dolgok,lett egyre szebb a túra.Azon kaptam magam,hogy egy rendkivül jó kis kirándulás kerekedett a dologból.

Na lássuk akkor a túra eseményeit.

Őszi színjáték az arborétumnál

Erre a túrára az volt a tervünk,hogy a közeli Nagyvenyimről indulunk majd Perkátán fejezzük be a túrát.Megnéztem előre a neten a várható útvonalat a látnivalókat,hát nem kényeztetett el a dolog.Sokmindent nem ígért ez a nap.Egy hosszú egyenes várt ránk.Szinte teljesen egyenes út vezetett át Nagyvenyimről Perkátára várhatóan egy ingerszegény környezetben.Aztán nem teljesen így lett...

Mivel Nagyvenyim közel van,így csak délelött fél10-kor kezdtük meg a túrát.

Szinte már szokás szerint a Szent Bernát arborétumból.

Már itt is gyönyörü volt minden a színes őszben...

Az ősz legszebbik arca

Az arborétum után rögtön rátértünk a zöld jelzésre amely egy jó darabon fog vinni minket.Útközben itt-ott szarvasmarhák figyeltek és vigyorogtak ránk.Meglepően produkálták magukat.Az egyik helyen a nöstény ugrotta meg a kant...Haladtunk az egyenes úton.Körülöttünk a végtelen mezők sora...szép volt ez is!Rendkivül jó időnk is volt hozzá.Egy helyen némi büdöset éreztünk,talán trágyázhattak?Na,de októberben?Felértünk közben a környék legmagasabb csúcsára.Na ezt nem kell szó szerint érteni.Egy kis bucka volt amely magasabb volt a többinél.Innen jobb rálátásunk volt a mezőkre és a közeledő Mélykútpusztára.

Csodálkozás

Egyenesen át

Kereszteztük a Mélykútpusztára bevezető negyedrendű országútat.A zöld jelzés itt búcsúzott el tőlünk ment az országúttal inkább...mi pedig folytattuk egyenesen át.

Elértünk egy börtönt!Korábban ennek a létezéséről sem tudtam,az út tervezése közben leltem rá.Vannak itt a környéken más börtönök is pl.Pálhalmán vagy Bernátkúton.Nos itt Mélykútpuszta határában is akadt egy.Az útunk kissé kiért és mellette haladt el.Mindenesetre valahogy hátborzongatónak tűnt... és ehhez hozzátesszük még azt a tényt is,hogy az út másik oldalán meg egy erdei temetőre bukkantunk,az egész egészen bizzarnak kezdett tűnni...

Jobbra a börtön,balra a mi útunk

Erdei temető,amott meg a börtön...

A börtön árnyékában

Bizarr de egyben varázslatos hely volt.A temető valószinüleg a közeli Mélykútpuszta település temetője lehetett,benn az erdőben!Szétnéztünk a temetőben,tán több sír volt -köztük számos új-,mint Mélykútpuszta lakossága...Ezután folytattuk a túrát egyenesen át...Beértünk végre egy erdőbe.Eleinte semmi különleges nem volt benne,haladt az út egyenesen,az egyik fán a "police" felírat díszelgett!Majd aztán kezdett egyre szebb lenni ez az erdő.Famatuzsálemek kerültek a szemünk elé,az erdő meg kezdett egy hegységbeli erdőhöz hasonlítani.Egy ponton véget ért az egyenes!Az út elágazott balra és jobbra.Jelzések erre persze nem voltak így találomra kellett választani.Balra mentünk és aztán kiderült ez pompás döntés volt!

Gyönyörü erdőben...

Csodás őszi természet

Az erdőben itt-ott kanyargós volt az út végre.Csodás arcát mutatta erre a természet.Szinte kár volt,hogy az erdő egy ponton véget ért...A gyönyörü erdő után,egy gyönyörü hatalmas réten találtuk magunkat!Rálátásuk volt a nem túl messzi Velencei-hegységre is.A rét legalább 1km hosszú lehetett és vagy 500 méter széles,középen szép fasorral.Kellemes volt itt is menni.A fák őszi ruhájukban pompáztak.Visszanézve a magunk mögött hagyott erdő is szépséges volt.A réten akár nyugodtan lehetett volna piknikezni is.

Az erdő széle

A csodás rét egy darabja

Az út a rétet átszelve újra egyenesre váltott,aztán elértük a Mélykúti-árkot.Sokmindenre emlékeztetett ez itten,csak éppen árokra nem.Sebaj.Az eddig északnak jövő 90%-ban egyenes út pedig elfordult jobbra kelet,észak-kelet felé.Innentől kezdve már olyan egyenes sem volt.Telkek mellett haladtunk el,majd hamarosan elértük Perkátát.

Öszintén szólva ez a település is csak onnan volt idáig ismerös,hogy átutaztunk rajta.Ideje volt hát körülnézni.Eleinte semmi különleges nem volt benne,aztán kezdett ez is szép lenni.

Templomkert

A templom környéke már szép volt.Érdekességként hatott ránk,hogy az utcán kis pilléreken meg ott voltak az új szülöttek nevei...minden évnek volt egy pillére.Ilyent sem láttam még máshol.A templommal átelenben volt a helyi iskola.Előtte egy park szobrokkal,köztük Hunyadi Mátyáséval.Ő amúgy az iskola névadója is.Szép hely volt ez is.Kicsivel odébb meg elértünk a Győry-kastélyhoz.Alighanem ez volt a falu fő nevezetessége.Lebilincselően szép volt!Közelebb mentünk hát...

Győry-kastély

A település múltjában a 18. sz. utolsó negyedétől a Győry család játszotta a legnagyobb szerepet. Radványi Győry Ferenc 1775. június 25-én kapta meg Perkátát a grófi címmel együtt Mária Teréziától. Klasszicista kastélyuk 1820 körül épült. Sajnos, a tervezője nem ismert.

Ma művelődési célokat szolgál: könyvtár, falumúzeum és egyéb kiállítási termek, klubtermek találhatók, illetve zeneoktatás folyik benne. A kastély és a körülötte levő park megfelelő színtere lehet egy-egy rendezvénynek, mivel maga a környezet kellemes hangulatot áraszt. A termek kiválóan alkalmasak kiállítások megrendezésére, a kastélykert árnyat adó fái pedig sétálásra, nézelődésre, beszélgetésre ösztönöznek.

Gyönyörü épület

Hátulról a kastély

A kastély mögött is volt egy park,ott pihentünk még egyet.Itt volt a helyi focipálya is és egy testépítő játszótér.Jópofa volt minden.Ezután lementünk még a falu fő buszmegállójához.Itt is volt egy kisebb park,emlékművekkel,szobrokkal,székely zászlóval.Itt még szétnéztünk majd a buszmegállóban megvártunk egy hazafelé tartó buszt.

Egészen kellemes és kiváló túra volt tehát.Mint írtam előzetesen ettől a túrától nem vártam sokat,ehhez képest sokat adott.Remek kirándulás volt egy remek napon!

Nagyjából egyenes út vezetett Perkátára