Görögből - Magyarba

Legfrissebb túránk mondhatnánk sajnos nem Görögoroszágban esett meg,hanem itt Magyarországon méghozzá a közelben.Tehát egy környékbeli túrát tettünk a Magyarországi görög faluból Beloianniszból a magyarok lakta Ercsibe.Így már azthiszem érthető a bejegyzés címe.Meglehetősen borús időben érkeztünk meg a Fejér megyei Beloianniszba ahová autóval kivittek minket.Útközben volt ahol az eső is esett,de mire kiértünk a görögöghöz már elállt.Túránkat a festőien szép Beloiannisz főteréről kezdtük meg.

Beloiannisz főtere

Beloianniszban él a legnagyobb lélekszámú görög kisebbség.Fejér megye legfiatalabb településének története a görög polgárháborúig nyúlik vissza,nagyjából 1950-ig.

1950 május 6-án indult meg a település tervezése és építése a görög polgárháborúból Magyarországra menekülők számára. A körülbelül 400 görög családot még ebben az évben ideiglenesen a bp.-i Kőbányai-út - Hungária körút sarkán található dohánygyár fő- és raktárépületében helyezték el, ahol önálló óvodát, iskolát, postát, élelmiszerboltot létesítettek a számukra, amíg településük el nem készül. Az építkezés rohamléptekben, önkéntes munkában folyt. Rövid idő alatt 418 nagyrészt sorházi (kisebb számban családi házas) lakás, óvoda, iskola, könyvtár, kultúrház, orvosi rendelő és tanácsház épült fel Görögfalván. 1951--ben munkalehetőségként megalakult a Háziipari Szövetkezet, 1952--ben pedig a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely azonban a falu szántóföldjeinek kis mérete miatt csak kevés embert tudott foglalkoztatni. 1952.április 3-án Nikosz Beloiannisz, a görög kommunista mozgalom jelentős alakjának nevét vette fel az ekkor 1850 fős település.Először  1954-ben, majd később több hullámban nagy számban települtek vissza az itt lakók Görögországba, de többségében – főleg a fiatalabbak – Magyarországon maradtak, ahol nyelvileg és szokásokban nagyrészt alkalmazkodtak a magyar környezethez, miközben még mindig ápolják a görög hagyományokat is. 

Zajlik az őszi színjáték

A település nem egy nagy területen fekszik,így könnyű elérni a végére.A falu után egy csodás erdőben találtuk magunkat ahol már javában zajlott az őszi színjáték.Még a borús időben is rendkivül élvezetes volt ez a rész!Az erdő egy domboldalban feküdt és a lefelé tartó út is nagyon kellemes volt.Úgy gondolom mindig is ősszel a legjobb túrázni,mondom ezt akkor is ha a mostani túránkon nem volt igazán szép időnk.A Mária zarándokúton haladtunk éppen,az "m" jelzés végig kisérte útunkat.Kifogástalanul voltak felfestve az egész túrán!Leérve a dombról is csodás tájakon haladtunk.Balra a színes erdő volt,jobbra a távolban pedig látni lehetett a Budai-hegységet és a százhalombattai olajfinomítót.

Színes útakon

Aztán az út végérvényesen kiért a sík területre,de itt sem volt csúnya a táj.Látni lehetett a magunk mögött hagyott őszi színekben pompázó domboldalakat.Elöttünk az út meg sajnos betonútra változott.Ezt nem szeretjük,nem jó ilyeneken túrázni.Hosszú szakasz volt ez,feltünt közben a távolban Ercsi is a nagy templomával.Innentől szinte végig lehetett ezt látni.A betonútról egy idő után hirtelen levált a Mária zarándokút.A Váli.vízhez értünk.

A Váli-víz a Gerecsében ered, Komárom-Esztergom megyében, mintegy 250 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve dél-délkeleti irányban halad, majd Beloiannisznál eléri a Dunát.

A patakba torkollik Felcsútnál a Sós-ér, Alcsútdoboznál a Boglári-vízfolyás, a Szent László-patak pedig Beloiannisznál.

Hídacska a Váli-vízen

A Váli-víz mindezek ellenére csalódást okozott,a patakot szinte teljesen benötte a nád.Itt-ott lehetett csak felfedezni magát a vízet.Egy kis betonhídon vezetett át a Mária út rajta.A túlparton egy töltésre kellett felkapaszkodnunk amelyen sajnos...megint egy betonút várt ránk.Egy szűk út,épp csak egy kocsi fért volna el rajta,de ez volt a mi útunk.Kilométerek sokaságán vezetett ez az út minket.Ahogy haladtunk egyre jobban látszodott Ercsi és láttuk sokáig magunk mögött a Beloianniszi víztornyot.Balra pedig Váli-vízbe ömlő Szent László-patak tűnt fel.Sokkal többet nem mutatott magából mint a Váli víz...

Ez a patak is Komárom-Esztergom megyéből jön 300 méteres magasságból!Itt Beloiannisz közelében egyesül tehát a Váli-vízzel.

Ez a híd a Szent László-patakon ível át

Az út a töltésen kanyarogva haladt Ercsi felé még amíg egyszer csak véget nem ért!Mégpedig a Budapest - Dunaújváros vasútvonalnál elveszett a semmibe...Ám a Mária út lement itt a töltésről és végre normális turistaúttá alakult beton nélkül.Itt a mezőkön láttunk néhány vadat elfutni meg két kutyát.A jelzések még itt is kifogádtalanul voltak felfestve,ahol három felé ágazott az út,ott is megfelelöen mutatta a helyes irányt!Remélem ezt olvassa valami illetékes a Tolnai-hegyhátból... Kereszteztük a hatos főútat és ezzel együtt beértünk Ercsibe.Sajnos itt újra betonútra váltott a dolog.

A Szent Lászó-patak a Bp.-Dunaújváros vasútvonal alatt

Ercsiben elhaladtunk a Musashi üzem mellett ahol egy magányos kutyus egy vakantással üdvözölt bennünket.Elértünk egy erdős részt,ahol tavak voltak.Ám elég sokan mocorogtak a környéken a szabad helyekről meg nem volt rálátásunk a tavakra,így most ezt a helyet veszni hagytuk... Egy macskaköves utcán találtuk magunkat!Elég hangulatos volt.A Mária út pedig felkanyarodott a városba.Búcsút vettünk tőle mert mi mentünk az Ercsi révhez,ugye elsösorban rá voltunk ezen a túrán kiváncsiak,a menetrendjére és a díjszabására,hiszen kelleni fog majd nekünk jövőbeni túráinkhoz.Leértünk az Ercsi Dunapartra amely nagyon-nagyon klassz volt!

Emlékművek parkja,távolban a templom

Egy park volt itt sétányokkal és mindenféle emlékművekkel.Korábban még a macskaköves utcában volt egy Mohácsi csata emlékmű is.Ilyesmit csak most láttam elöször és bevallom felmelegítette a szívem.Sehol máshol nem láttam még ilyent.Piros pont Ercsinek!Itt a parkban pedig volt egy hősi emlékmű és egy valószinüleg holokauszt vagy háborúsemlékmű.Nem derült ki melyik mert csak nevek voltak ráírva.A park mellett keletre meg hömpölygött a fenséges jó öreg Duna.Csodaszép volt még ebben a borús időben is.

A Duna Ercsinél

A kompállomás egy picit odébb volt,de addig kellemes séta vezetett.A kompról aztán megtudtuk ugyanúgy jár mint az adonyi,viszont a viteldijak valamivel olcsóbbak!Szóval ezzel szándékozunk majd átmenni a Csepel-szigetre,ahol a jövőben majd a sziget északi részén szeretnénk túrázni,de ez valószinű csak jövőre válik majd valóra.Innen aztán felmentünk ahhoz a messze földról is látszó templomhoz.Semmi extrával nem szolgált,semmivel sem volt jobb,de rosszabb se mint ország többi temploma.Ezután bementünk a városba,ahol a Tűztorony és környéke adott még látnivalót.

A Tűztorony

A szép tűztorony Ercsi központjában állt egy Spar mellett.Szép volt,de valahogy nem illett egymáshoz a két dolog.Szembe vele volt a Milleniumi park ahol egy Koronás emlékmű állt benne egy trianoni emlékmű.Viszont mellette a táblán egy felírat azt hírdette,hogy ez egy 56-os emlékmű...szóval mindenki döntse el saját maga mi is volt.Mindenesetre szép volt.,Mindezek megcsodálása után a vasútállomás felé vettük az irányt.Még egy címerpark mellett haladtunk el,amelybe bementünk.Hát csak Ercsi címere vigyorgott onnan ránk szobor formájában.Ezután már nem nagyon akadt látnivaló.

Millenium park

A vasútállomáshoz vezető utcán még akadt egy kis izgalom.A helyi 8keresek házai mellett haladtunk el,töménytelen sok színes gyerek játszott az utcán.Kicsit izgultunk valamelyik felnőtt belénk ne kössön,de szerencsére nem történt semmi.Maga az állomás óriási csalódást okozott.Az eddig csak vonatból látott állomást mi valami komoly nagy állomásnak gondoltuk,de egy ütött-kopott ócska kis állomás volt.Jegyet sem lehetett itt venni a vonatokra.A legszebb dolog itt a ránk vigyorgó két szép cigány nő volt...

Itt végzödött a túra.A rossz borús idő ellenére is igen kellemes és látványos volt.Mindenhol láttunk szép dolgokat.Ismét bebizonyosodott,hogy az embernek nem kell mindig távolabbra utazni szép dolgokért,érdemes körülnéznünk a közvetlen környezetünkben is...

Olyan 12-14 km-et mehettünk.