Ez a túra is folyton halasztódott már egy ideje.Valahogy kedvem volt hozzá,de sehogyan sem akart összejönni.Pedig egy közeli,környékbeli túra,egy olyan ami Gergő nyomábanos szó szerint.Hiszen ennek a túrának a kilencven százalékát megtettük Gergővel,szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt.Az a bizonyos Görögből-Magyarba azaz Túra Ercsibe volt a túra címe.Ám akkor még nem tudtunk az Ercsihez közeli kápolnáról (pedig ott volt).Ezt a hiányt szerettem volna most pótolni,hisz ahogyan olvastam és tájékozodtam a kápolnáról mindképp úgy voltam vele,hogy ezt látni kell.Erre az októberi első hétvégére egy mecseki túra volt betervezve.De olyan fokú esőzések voltak az elmúlt napokban és hetekben,hogy garancia volt a sáros utakra és nem is jósoltak jó időt.Így a mecseki túrát elhalasztottuk,de mivel mindenképp menni akartunk már valahova,így beugrott helyére ez a túra.Sárból és dagonyából persze erre sem volt hiány,de a túra nagy része mégis betonúton zajlott.
Távolban az iváncsai állomás,onnan jövünk
Zolikával vasárnap reggel indultunk el.Iváncsán szálltunk le a vonatról.Innen az iváncsai vasútállomásról indult a túra.Hamar besétáltunk a közeli Beloianniszra.A kicsiny falun gyorsan átmentünk,de persze megálltunk nézelődni a görög katolikus templomnál és a szép főtéren ahol a könyvtár szép épülete is állt.Itt rá is tértünk a Mária zarándokútra,ez visz majd el egészen Ercsibe.Nem volt jó az idő.Alaposan bevolt borúlva,de mondjuk hidegnek nem volt hideg.A kellemes Beloianniszt letudva a falutól északra elterülő erdőbe értünk ahogyan Gergővel is hét éve...Erre vitt a Mária zarándokút jelzése.Hamarosan megkezdte ereszkedését a dombról lefelé az út,hiszen egy csöppet magasan voltunk.Alakult az ősz az erdős részen,de nem volt olyan szép mint hét éve.
Beloiannisz főterén
Már kinn a természetben
Leérve az alsóbb tájakra láttuk,hogy bizony sáros és dagonyás az út.A következő pár száz méteren igen nehézkes volt a járás,de megoldottuk.Letudván a saras részt egy betonútra értünk,egy nyomsávos volt és valószínűleg valami gazdasági út lehetett.Az elejénél,vagy ha úgy jobban tetszik itt a végénél két betontömb állt.Ezeken kajáltunk hét éve Gergővel.Javasoltam Zolikának most is itt reggelizzünk meg.Így is tettünk.Reggeli közben láttuk,hogy a földeken iszonyatosan nagy a belvíz.Én tudtam,hogy majd a töltésen fog menni az út,így bíztam benne ez a túránkat nem akadályozza majd.Letudván a reggelit indultunk immár betonúton tovább.Emlékeztem,hogy hét éve egy kis betonhídon mentünk át az időközben mellénk szegődött Váli-víz nevezetű patakon.Igen ám,de most sokkal több volt benne a víz...Mentünk amerre hét éve,de a híd nem volt már sehol.Hiába kerestük..
Zolika lemaradt kissé,pedig itt már jobb az út
Itt kezdődött a betonút
Van belvíz bőven..
Pedig az alkalmazásunk is így mutatta,hogy itt kell átmenni,erre megy az út a szemközti töltésre.De nem volt híd...Hova tűnhetett egy betonhíd?Na nem egy komoly híd volt egy betonlap volt a két partra fektetve.Valószinűleg az évek alatt becsúszhatott a patakba és ott van valahol a víz alatt...Ez rajtunk nem segített.Visszamentünk az útra és láttuk,hogy a Mária jelzés megy tovább.Tehát elvezették alighanem más felé miutám értesültek a híd megsemmisüléséről,tudniillik a hídon ment át anno a régi nyomvonal.Megnéztük a telefonos alkalmazást és láttuk,hogy az út elmegy egészen a közeli Sinatelepig,ott van egy híd amin átlehet menni a patakon és úgy jön vissza a töltésre.Jó másfél méteres kerülő...Felmerülhet a kérdés,hogy miért nem ugrottunk át a patakon?Hát azért mert áradt és nagyjából három-négy méter széles volt,de volt ahol ennél is több.Ezért.Indultunk hát tovább az új nyomvonalon Sinatelepre.
Itt kellene lennie a hídnak...
Sínatelep,balra a híd
Sinatelepnél normálisan átlehetett menni az erre már alaposan megduzzadt patakon.Mikor Gergővel voltunk ezen a túrán a Váli vízben alig volt víz...Átmentünk tehát a patakon és rátértünk a patak túloldalán haladó töltésre.Ez is betonút volt és egyben ez volt a Mária zarándokút.Ismerös részek következtek amerre Gergővel is mentünk egykor...Jó négy kilométeres szakasz volt ez.Látványt a út mellé szegődő Szent László patak és annak egy hídja jelentette balról.Jobbra a távolban meg feltűnt maga Ercsi mögötte meg a százhalombattai finomító.Köztük volt valahol a kápolna.Jól haladtunk ezen a szakaszon mígnem egy ponton a betonút véget ért.Én úgy emlékeztem közvetlen a vasútvonal mellett végződik a betonút,most viszont vagy száz méterre voltunk onnan...Vagy én emékeztem rosszul vagy közben megvarriáltak valamit.Itt tartottuk a második kajaszünetet.
A Szent László patak,ezen van híd!
Itt léptünk aztán újra földútakra,persze a jelzett turistaútat nem kellett elhagyni,hiszen erre vezetett.Észak-kelet felé fordultunk már nem volt túl messze Ercsi.Helyenként erre is volt dagonya,de nem vészes.Sokkal idegesítőbb volt az út melletti szeméthegyek.Elképesztő mennyiségű szemét volt erre kidobva...büszke lehetsz magadra ember...Kb.két kilométer múlva kereszteztük a 6-os utat és értünk be gyakorlatilag Ercsibe.Annak is az ipari zónáján keresztül haladt az itt már újra betonra váltó út.Egy Dunai holtág jelentett később látnivalót.Majd jött a Mohácsi csata emlékmű.Erre emlékeztem,hiszen nem sok hasonló lehet az országban.Ezt megnéztük,majd nem soká leértünk a Dunához.Itt megvoltak azok az emlékművek amelyek hét éve is.Gergővel akkor idáig jöttünk.Most mielőtt tovább indultunk volna beültünk egy kávéra egy közeli vendéglátóhelyre.
A Mohácsi emlékmű
Emlékmű az ercsi dunaparton
Nehéz volt elindulni a pihi után.Innen már a kápolna jelzést kellett követnünk.Igen ám,de az nem volt sehol.Előkellett venni a telefonos segítséget úgy mentünk tovább,de aztán igaz teljesen máshol mint vártuk,megleltük a kápolna jelzést!Ez aztán elvitt a kápolnához.Ercsiből kiérve a felső parton halad a hangulatos út,itt-ott remek kilátással a Duna felé.Másfél kilométerre lehetett a kápolna.Messzíiről feltűnt a fehérésge,odaérve láttuk,hogy nagyon szép,nagyon klasszul helyre lett hozva.Megnéztük amit meglehetett mivel magába a kápolnába bemenni nem tudtunk.Remek tájékoztató táblák voltak a kápolna mögötti kerítésen,amelyekről mindent megtudhattunk a kápolnával kapcsolatosan.A kápolna mögött állt az obeliszk.Még a borús időbe is rendkivüli szépségű hely volt!
Zoli a kápolnával
Jómagam az obeliszkkel
Az obeliszk mögött lépcső vezetett le a domboldalon.Ezen lementünk és egy Mária kegyhelyhez értünk amely szintén nagyon szép volt.Benne egy Mária szobor volt,gondosan lezárva lelakatolva.Nem kell mondani miért...Innen is vezetett le lépcső tovább,de nem volt kedvünk lejebb menni,pedig állítólag valami forrás van lejebb.Ezt így utólag már bánom.Visszamentünk a kápolnához,fotóztunk még párat,majd búcsút vettünk tőle.A kápolnáról már írtam,így most részletesen nem térek ki rá.Sikerült ide is eljutni végre,csak azt sajnáltam,hogy ez Gergővel kimaradt...na de ő érte is eljöttem ide.
A Mária kegyhely
Mária gondosan elzárva
Búcsú a kápolnától
Ercsiig ugyanarra mentünk vissza mint amerre jöttünk.A városban meg elmentünk még a tűztoronyig és a mellette lévő trianoni emlékműig.Itt fejeztük be akkor Gergővel is...Pihentünk egy kicsit.Itt már kezdtünk fáradni,de aztán elindultunk a vasútállomásra amely még majd három kilométerre volt.A fél ötös vonat az orrunk előtt ment el...így várnunk kellett majd egy órát.Közben kezdett hűvösödni,a vesém úgy érzem meg is fázott.Végül aztán jött a fl hatos vonat,amellyel rendben hazaértünk.Végül is a borús idő ellenére kellemes jó túra volt.Ismét Gergő nyomában jártam.Arra amerre vele is egykor.
Finálé a toronynál
Az eddig nem igazán remeklő ősz első komolyabb túrája volt ez,ami idén már a 18-ik túra volt.Most mindennel együtt mentünk 20 kilométert!Ez pedig így összesen idén 268 kilométer,az átlag így 14,88 km/túra.Jó túra volt,jó volt erre visszatérni,mégha nem is a legszebb tájakon mentünk keresztül.Várakozóban a mecseki túra amely nagyon remélem hamarosan összejön!
Szinte majdnem napra pontosan négy éve csináltuk meg Gergővel a Három falu túráját,amelyen akkor nagyon jól éreztük magunkat.Most a hétvégére eredetileg egy Mecseki túra volt betervezve,de különféle okok miatt ez most elmaradt.Amikor aztán Zolika közölte,hogy a hétvégén túlóráznia kell,úgy tünt ez a hétvége most túra nélkül telik el.Gondoltam akkor majd kinézek ide hozzánk az erdei gépparkba,elvégre adós vagyok onnan egy videóval.Ám aztán Zolika közölte,hogy mégsem kell túlóráznia,keressek valami túrát itt a környéken a hétvégére.Jólvan.Elkezdetm gondolkodni,de most úgy semmi sem jutott eszembe.Semmi ötlet.Aztán jött az a bizonyos súgallat,amiről elöző bejegyzésemben kicsivel részletesebben is írtam és mint egy megvilágosodás,felsejlett előttem a négy évvel ezelőtti túra képe.Szimpatikusnak tűnt az ötlet,visszatérni egy olyan túrára amelyen Gergővel is jártam.Zoli meg úgysem volt még erre,így a Három falu túráját elővettem az évek mélyéről és elindultam újra szó szerint teljes egészében Gergő nyomába...
Indulás Adonyból!
Mivel nem szándékoztunk messze menni Dunaújvárostól,úgy gondoltam felesleges korán indulni,aludjunk kicsit,pihenjük ki magunkat,amúgy is húzos hetünk volt.A fél kilences vonattal libbentünk ki Adonyba,kilenc előtt már ott is voltunk.Ugyanazt a túraútvonalat szándékoztam megtenni amit négy éve is Gergővel.Egy apró változást eszközöltem bele csak,annyi,hogy Beloianniszba majd északról megyünk be,nem délről.Nagyjából 1km-es kerülőt jelentett.Az állomás majd 2km-re van Adonytól,így elsőre bekellett sétálnunk a kisvárosba.Különösebben nem volt nehéz,jelzett túristaúton haladtunk,méghozzá a kék márián.Hamar elértük a települést ahol szinte egyenesen belefutottunk a Central parkba.A park a városka közepén helyezkedett el és éppen ezért neveztük el még Gergővel Central parknak.Arról nem tudok,hogy van-e valami hivatalos neve.A parkban sportpályák,színpad,játszóterek és sétányok is vannak.Na és padok.Ezek egyikén pihentünk meg és fogyasztottuk el a reggelinket.
Central park
Reggeli után pedig nekiálltunk a játszótéren egy kicsit ökörködni.Idáig még Gergővel semmi sem fajult a dolog négy éve.De Zolika most hajthatatlan volt.Játszótereznünk kellett.Ami főleg egy kis hintázásban merült ki.Na meg a homokozóban is játszottunk kicsit.Na nem kell félni,nem örültünk meg,csak néhány poénos fénykép kedvéért tettünk úgy mintha játszanánk.Aztán nem sokára magára hagytuk a parkot és az utcára kiérve átmentünk az út túloldalára,mert ott is volt egy park.Igaz sokkal kisebb és néhány emlékmű meg szobor volt benne.Ezeket is megnéztük ahogy Gergővel is anno.Ezután a jelzés bevitt Adony központjába,majd kivitt lassan a településről.Útközben ott volt most is a Kanyar kocsma,de most is mint négy éve zárva volt.A külső festését csodáltuk meg.
Kanyar kocsma
Ezután értünk ki Adonyból,egy darabig a 6-os út mellett vagy inkább alatt vezetett az út.Repceföld mellett haladtunk el,még most kezdtek csak sárgulni.Május 1-re tervezzük a repcés túránkat,addig még lesz idejük sárgulni.Néhány száz méteren át mentünk a 6-os út alatt/mellett.Majd feltűnt a Cikolai-víz töltése.Ott kellet majd letérnünk.A Cikolai-víz egy csatorna volt,emlékeztem négy évvel ezelőtt csodáltuk,magát a csatornát és a körülötte lévő élővilágot.Most ahogy odaértük óriási csalódás fogadott.
A Cikolai-víz száraz medre
A Cikolai-víz csatorna medre csontszáraz volt...!Hova lett a víz,hova lett a csodálatos élővilág ami itt volt?Keserűen állapítottam meg,hogy a múlt csodáiból itt semmi nem maradt.Arébb volt ugyan némi víz a mederbe,de ez is nagyon messze volt a négy évvel ezelőtti szinthez képest.A híd amelyen Gergővel is megpihentünk viszont még megvolt!Ha már megvolt akkor rámentünk.Nem volt már amúgy jó állapotban.Pár év és ledől,leomlik szerintem...Kinéztünk róla mindkét irányba,a Cikolai-víz innen sem mutatott bíztatóbb képet.Vajon csak most van kiszáradva a csatorna,vagy ez már állanósult.Ki tudja.
A Cikolai-víz a hídról
A híd után még pár méterig a töltésen vezetett az út.Majd beértünk Iváncsára.Zajok szűrődtek több házból is,úgy tűnt az emberek már szarnak a koronavírusi korlátozásokra,összejönnek és buliznak,főznek,stb... A reggel még szép időnek úgy tűnt ennyi mára.Kezdett egyre erősebben beborúlni.Iváncsa ahogy négy éve is,most is nagyon hosszú település volt.Minden háznál kutya ugatott ránk.Na szépen fogadják itt is a vendégeket,gondoltam.Beérve a központba egy rendőrautó állt az utcán,így hát felvettük a nem éppen kényelmes maszkokat.A település közontjában megnéztük a látnivalókat és egy boltban vettem még kaját,mert úgy tűnt keveset hoztam.Az ott parkoló rendőrautó miatt nem éreztük túl jól magunkat,így Iváncsa legszebb részén csak kis időt töltöttünk el.Mentünk tovább.
Iváncsa fő nevezetessége
Az "m" jelzés még egy ideig Iváncsán át vezetett.Sokára tért le a fő utcából és ment be keletnek a Mezőföld itteni tájai felé.Lassan aztán kezdett zöldülni is erre a természet.Leértünk a hétvégi telkek mellé,a kutyák itt is ugattak minket.Aztán kiértünk ebből az övezetből,immár észak felé mentünk,amikor is elkezdett combosodni végre a táj.Dombok magasodtak fölénk,szebbnél szebbek,de nem túl magasak.Talán 100-110 méter.Eszembe jutottak a Gergővel itt átélt élmények.Emlékeztem,hogy egyik dombra felmentünk,de azt,hogy melyikre nem tudtam.Aztán ott volt előttem az a domb és már világosan emlékeztem,hogy ez volt az.Most sem hagyhattuk ki.Már csak Gergő emléke végett sem.Meg is másztunk,erőfeszitésünk pedig odafenn elnyerte jutalmát.
A domb
Kilátás
Pazar kilátás fogadott a Mezőföld keleti szélére,a Duna völgyére.A távolban maga Százhalombatta is látszódott.Előttünk meg a végtelen mezők,egy kis mélyedéssel párosítva amely maga volt a Régi Váli víz,ami vagy egy patak vagy egy csatorna volt.Okulva a Cikolai-víz csalódásból gondoltam,hogy ebben sem lehet sok víz.De fentről persze ezt nem láttam.Megálltunk kajálni.Én leültem a fűbe csodálva a kilátást,Zolika persze állva maradt.A kaja végeztével észrevettük,hogy megy a csupasz gerincen egy kitaposott út.Azon mentünk,mert így továbbra is csodálhattuk a kilátást.Felettünk a fensíkon meg szántóföld volt,kicsivel arébb pedig maga Beloiannisz.Maradtunk a kitaposott ösvényen,amely elért egy völgyhöz aminek a túloldalán volt újabb domb.Igy lekellett mennünk.Vissza is mentünk le a mária zarándokútra,immár újra lentről csodálva a fenséges tájat.
Megpihen egyszer az út is a vándorok ámaiban...vagy fordítva
Egy ponton oda tudtunk menni a Régi Váli vízhez.Ahogyan azt sejtettem ebben sem volt egy deka víz sem.Egy kibelezett fűnyíró viszont igen.Visszatérve az m jelzésre az út elindult felfelé a dombon Beloianniszba.Itt eszközöltem a változást a négy évvel ezelőtti túrához képest.Nem mentünk fel követve a jelzést hanem maradtunk az úton és mentünk egyenesen,de ez a szakasz itt már jelzetlen út volt,hiszen a jelzés felment a dombra ugye.A táj képe nem változott,balról dombok,jobbról síkság.Egy épületre lettünk figyelmesek arébb.Régi buszmegállónak tűnt távolról,közelebb érve láttuk,hogy semmi köze a buszmegállóhoz.Sőt kör alakú építmény volt,amelynek nem találtunk ajtaját.Érdekes.Odabent szemét hegyek.
Az érdekes építmény
Nem is sejthettük,hogy ez az épület milyen célt szolgálhatott.Tovább araszoltunk a jelzetlen úton.Felettünk a dombtetején fenyves vigyorgott ránk,én már tudtam,hogy az Beloiannisz része.A település alatt mentünk tehát.Nem sokára becsatlakozott újra a mária zarándokút jelzés a kék m.A dombról jött lefelé azaz a falu északi végénél kezdte meg ereszkedését.Magyarul: egy kitérőt tett a faluba.Mi pedig befordultunk rá és észak felöl kezdtük meghódítani Beloianniszt.Az útban pedig felfedeztem egy valaha volt másik nagyszerű túránk egy szakaszát.Ezen mentünk azon a bizonyos görögből-magyarba nevezetű túrán 17 őszén Gergővel.Akarva,akaratlanul újra Gergő nyomában voltam.
Újra a márián!
Az út tehát Beloiannisz főteréig ugyanaz volt mint azon a 17 őszi túrán,csak visszafelé.Talán furcsa egyeseknek a falu görög hangzású neve.Erről volt már szó a blogban,röviden csak annyi,hogy itt él a legnagyobb magyarországi kissebség.Az 52-es görög polgárháborúból menekülők számára hozták létre a települést,így az nincs még hetven éves sem.A béke beköszöntével aztán ezen menekülők egy része visszatért hazájába,de egy része itt maradt.Ma főként ezek leszármazottjai élnek a faluban a legnagyobb békében és nyugalomban.Na és tisztaságban,mert ritka rendezett a falu!Ahogy mentünk a házakból görög zenék szűrödtek ki.Én harmadszor voltam itt,ugye elözőleg az említett két túrán.Zolika elöször járt erre és a falu bár közel is van Dunaújvároshoz,ő még soha nem is hallott róla.
Beloiannisz főterén
Az,hogy mennyire kézzel fogható itt a béke és a nyugalom jelzi,hogy a polgármesteri hivatalon kintvan a magyar mellett a görög és a ciprusi zászló is.A főtéren is pihentünk egy kicsit,majd mentünk tovább ki a falu déli szélére.Ott állt a görög katolikus templom épülete.Zolikának megmutattam ezt is.Ahogy régen most is érdekesnek tűntek a falu sorházai.A teplomot megcsodálva még elmentünk a helységnév tábláig,hogy Zolika is elhigyje,hogy a falunak valóban ez a neve:Beloiannisz.Majd ezután érzékeny búcsút vettünk a mária zarándokúttól.Ezen a túrán tovább már nem szerepelt a történetünkben.
A bizonyíték és a templom
Nyugat felé hagytuk el a települést.Átszerettem volna menni a Budapest-Pusztaszabolcs vasútvonalon ott ahol pár éve Gergővel is,de építkezés folyt.Erre felé most újítják az állomásokat és a vasútvonalat és itt átmenni lehetetlenségnek tűnt.Pár száz méteres kerülőt kellett eszközölnünk,hogy áttudjunk menni a síneken de végül is sikerült,ezután tértünk vissza az eredetileg tervezett útra.Az pedig egy hídra felmenve átvitt az M6-os sztráda felett is.A hídon is megálltunk ahogy egykor Gergővel is.Innen is látszodott Százhalombatta a borús idő ellenére is,a másik irányba meg feltűnt a harmadik falu: Besnyő.Ide mentünk tovább.A falu határában egy kecske megkergetett minket.Szép fogadtatás nem mondom!Beérve a faluba ugyanarra mentünk amerre a négy évvel ezelőtti Három falu túráján is.Így az első látnivaló a falu temploma volt.
Besnyő temploma
Innen a központba értünk be.Most is úgy tűnt,hogy elég nagy területen fekszik a település,mert jó nagy séta volt a templomtól idáig bejönni.Itt fordultunk vissza keletnek a Petőfi utcán.Rövidesen elértük az emlékműs parkot ahol játszótér is akadt.Az emlékműveket most is megcsodáltuk,majd itt is elmentünk a játszótérre ökörködni kicsit ahogyan négy éve Gergővel is.El is voltunk aztán a kis apró körhintánál megállt bennem az ütő...Eszembe jutott,hogy itt baromkodott Gergő...csak álltam a hinta előtt a könnyeimmel küszködve,miközben megérkezett a hátamra az a túlvilági kellemes simogatás...Gergő tehát itt volt velem és ahogy látta,hogy megszakad a szívem rögtön jelzett is.(lásd még:elöző bejegyzésem).Zolika nem hagyta,hogy szomorkodjak,vitt bele az ökörködésbe.
Az egyik emlékmű
Gergő tiszteletének és emlékének adózva beleültem én is a körhintába...
Gergő a körhintába,akkor négy évvel ezelőtt.Most is itt volt velem,hiszen jelzett is...
Hintáztunk és mászókáztunk mint a gyerekek.De Gergő is így tett akkor négy éve,én csak jártam a nyomában most is... Nehéz szívvel búcsúztam aztán el a kellemes emlékekkel teli játszótértől.Az út utolsó szakasza következett sajnos már végig betonúton.A faluból még volt egy.két száz méternyi szakasz,majd a betonúton mentünk pár száz métert.Itt is kereszteztük az M6-ost,de most alulról.Utána pedig ott volt az iváncsai vasútállomás amely pont ezt a három falut szolgálta ki.Jegyet nem lehetett venni,mert hiába ha maga az állomás már felvolt újítva,az épülete még nem.Be is volt zárva.Na nem baj majd a vonaton veszünk a kalauznál.Jó háromnegyed órát kellett várnunk az egyre lehülő időben a vonatra,de az jött rendesen.Fél hétre értünk haza.
Zolika hinta palintája
A mecseki túra helyett beugró túra most sem volt rossz.Bár kicsit fáradtabb voltam a szoksásonál és talán Zolika is.Az idő pedig ahogy haladtunk előre a nap folyamán fokozatosan romlott,de ennek ellenére is remekül elvoltunk.Voltak szép tájak is én meg örültem,hogy szinten minden méteren itt szó szerint Gergő nyomában járhatok újra.Ez ugyan annál a körhintánál némi szívmegszakadást eredményezett,de jött egy jelzés Gergőtől odaátról ami biztosított róla,hogy ő most is itt van velem.Szóval elvoltunk,21 kilométernyit mehettünk ahogy az várható volt.Soha rosszabb túrát.
Legfrissebb túránk mondhatnánk sajnos nem Görögoroszágban esett meg,hanem itt Magyarországon méghozzá a közelben.Tehát egy környékbeli túrát tettünk a Magyarországi görög faluból Beloianniszból a magyarok lakta Ercsibe.Így már azthiszem érthető a bejegyzés címe.Meglehetősen borús időben érkeztünk meg a Fejér megyei Beloianniszba ahová autóval kivittek minket.Útközben volt ahol az eső is esett,de mire kiértünk a görögöghöz már elállt.Túránkat a festőien szép Beloiannisz főteréről kezdtük meg.
Beloiannisz főtere
Beloianniszban él a legnagyobb lélekszámú görög kisebbség.Fejér megye legfiatalabb településének története a görög polgárháborúig nyúlik vissza,nagyjából 1950-ig.
1950 május 6-án indult meg a település tervezése és építése a görög polgárháborúból Magyarországra menekülők számára. A körülbelül 400 görög családot még ebben az évben ideiglenesen a bp.-i Kőbányai-út - Hungária körút sarkán található dohánygyár fő- és raktárépületében helyezték el, ahol önálló óvodát, iskolát, postát, élelmiszerboltot létesítettek a számukra, amíg településük el nem készül. Az építkezés rohamléptekben, önkéntes munkában folyt. Rövid idő alatt 418 nagyrészt sorházi (kisebb számban családi házas) lakás, óvoda, iskola, könyvtár, kultúrház, orvosi rendelő és tanácsház épült fel Görögfalván. 1951--ben munkalehetőségként megalakult a Háziipari Szövetkezet, 1952--ben pedig a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely azonban a falu szántóföldjeinek kis mérete miatt csak kevés embert tudott foglalkoztatni. 1952.április 3-án Nikosz Beloiannisz, a görög kommunista mozgalom jelentős alakjának nevét vette fel az ekkor 1850 fős település.Először 1954-ben, majd később több hullámban nagy számban települtek vissza az itt lakók Görögországba, de többségében – főleg a fiatalabbak – Magyarországon maradtak, ahol nyelvileg és szokásokban nagyrészt alkalmazkodtak a magyar környezethez, miközben még mindig ápolják a görög hagyományokat is.
Zajlik az őszi színjáték
A település nem egy nagy területen fekszik,így könnyű elérni a végére.A falu után egy csodás erdőben találtuk magunkat ahol már javában zajlott az őszi színjáték.Még a borús időben is rendkivül élvezetes volt ez a rész!Az erdő egy domboldalban feküdt és a lefelé tartó út is nagyon kellemes volt.Úgy gondolom mindig is ősszel a legjobb túrázni,mondom ezt akkor is ha a mostani túránkon nem volt igazán szép időnk.A Mária zarándokúton haladtunk éppen,az "m" jelzés végig kisérte útunkat.Kifogástalanul voltak felfestve az egész túrán!Leérve a dombról is csodás tájakon haladtunk.Balra a színes erdő volt,jobbra a távolban pedig látni lehetett a Budai-hegységet és a százhalombattai olajfinomítót.
Színes útakon
Aztán az út végérvényesen kiért a sík területre,de itt sem volt csúnya a táj.Látni lehetett a magunk mögött hagyott őszi színekben pompázó domboldalakat.Elöttünk az út meg sajnos betonútra változott.Ezt nem szeretjük,nem jó ilyeneken túrázni.Hosszú szakasz volt ez,feltünt közben a távolban Ercsi is a nagy templomával.Innentől szinte végig lehetett ezt látni.A betonútról egy idő után hirtelen levált a Mária zarándokút.A Váli.vízhez értünk.
A Váli-víz a Gerecsében ered, Komárom-Esztergom megyében, mintegy 250 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve dél-délkeleti irányban halad, majd Beloiannisznál eléri a Dunát.
A patakba torkollik Felcsútnál a Sós-ér, Alcsútdoboznál a Boglári-vízfolyás, a Szent László-patak pedig Beloiannisznál.
Hídacska a Váli-vízen
A Váli-víz mindezek ellenére csalódást okozott,a patakot szinte teljesen benötte a nád.Itt-ott lehetett csak felfedezni magát a vízet.Egy kis betonhídon vezetett át a Mária út rajta.A túlparton egy töltésre kellett felkapaszkodnunk amelyen sajnos...megint egy betonút várt ránk.Egy szűk út,épp csak egy kocsi fért volna el rajta,de ez volt a mi útunk.Kilométerek sokaságán vezetett ez az út minket.Ahogy haladtunk egyre jobban látszodott Ercsi és láttuk sokáig magunk mögött a Beloianniszi víztornyot.Balra pedig Váli-vízbe ömlő Szent László-patak tűnt fel.Sokkal többet nem mutatott magából mint a Váli víz...
Ez a patak is Komárom-Esztergom megyéből jön 300 méteres magasságból!Itt Beloiannisz közelében egyesül tehát a Váli-vízzel.
Ez a híd a Szent László-patakon ível át
Az út a töltésen kanyarogva haladt Ercsi felé még amíg egyszer csak véget nem ért!Mégpedig a Budapest - Dunaújváros vasútvonalnál elveszett a semmibe...Ám a Mária út lement itt a töltésről és végre normális turistaúttá alakult beton nélkül.Itt a mezőkön láttunk néhány vadat elfutni meg két kutyát.A jelzések még itt is kifogádtalanul voltak felfestve,ahol három felé ágazott az út,ott is megfelelöen mutatta a helyes irányt!Remélem ezt olvassa valami illetékes a Tolnai-hegyhátból... Kereszteztük a hatos főútat és ezzel együtt beértünk Ercsibe.Sajnos itt újra betonútra váltott a dolog.
A Szent Lászó-patak a Bp.-Dunaújváros vasútvonal alatt
Ercsiben elhaladtunk a Musashi üzem mellett ahol egy magányos kutyus egy vakantással üdvözölt bennünket.Elértünk egy erdős részt,ahol tavak voltak.Ám elég sokan mocorogtak a környéken a szabad helyekről meg nem volt rálátásunk a tavakra,így most ezt a helyet veszni hagytuk... Egy macskaköves utcán találtuk magunkat!Elég hangulatos volt.A Mária út pedig felkanyarodott a városba.Búcsút vettünk tőle mert mi mentünk az Ercsi révhez,ugye elsösorban rá voltunk ezen a túrán kiváncsiak,a menetrendjére és a díjszabására,hiszen kelleni fog majd nekünk jövőbeni túráinkhoz.Leértünk az Ercsi Dunapartra amely nagyon-nagyon klassz volt!
Emlékművek parkja,távolban a templom
Egy park volt itt sétányokkal és mindenféle emlékművekkel.Korábban még a macskaköves utcában volt egy Mohácsi csata emlékmű is.Ilyesmit csak most láttam elöször és bevallom felmelegítette a szívem.Sehol máshol nem láttam még ilyent.Piros pont Ercsinek!Itt a parkban pedig volt egy hősi emlékmű és egy valószinüleg holokauszt vagy háborúsemlékmű.Nem derült ki melyik mert csak nevek voltak ráírva.A park mellett keletre meg hömpölygött a fenséges jó öreg Duna.Csodaszép volt még ebben a borús időben is.
A Duna Ercsinél
A kompállomás egy picit odébb volt,de addig kellemes séta vezetett.A kompról aztán megtudtuk ugyanúgy jár mint az adonyi,viszont a viteldijak valamivel olcsóbbak!Szóval ezzel szándékozunk majd átmenni a Csepel-szigetre,ahol a jövőben majd a sziget északi részén szeretnénk túrázni,de ez valószinű csak jövőre válik majd valóra.Innen aztán felmentünk ahhoz a messze földról is látszó templomhoz.Semmi extrával nem szolgált,semmivel sem volt jobb,de rosszabb se mint ország többi temploma.Ezután bementünk a városba,ahol a Tűztorony és környéke adott még látnivalót.
A Tűztorony
A szép tűztorony Ercsi központjában állt egy Spar mellett.Szép volt,de valahogy nem illett egymáshoz a két dolog.Szembe vele volt a Milleniumi park ahol egy Koronás emlékmű állt benne egy trianoni emlékmű.Viszont mellette a táblán egy felírat azt hírdette,hogy ez egy 56-os emlékmű...szóval mindenki döntse el saját maga mi is volt.Mindenesetre szép volt.,Mindezek megcsodálása után a vasútállomás felé vettük az irányt.Még egy címerpark mellett haladtunk el,amelybe bementünk.Hát csak Ercsi címere vigyorgott onnan ránk szobor formájában.Ezután már nem nagyon akadt látnivaló.
Millenium park
A vasútállomáshoz vezető utcán még akadt egy kis izgalom.A helyi 8keresek házai mellett haladtunk el,töménytelen sok színes gyerek játszott az utcán.Kicsit izgultunk valamelyik felnőtt belénk ne kössön,de szerencsére nem történt semmi.Maga az állomás óriási csalódást okozott.Az eddig csak vonatból látott állomást mi valami komoly nagy állomásnak gondoltuk,de egy ütött-kopott ócska kis állomás volt.Jegyet sem lehetett itt venni a vonatokra.A legszebb dolog itt a ránk vigyorgó két szép cigány nő volt...
Itt végzödött a túra.A rossz borús idő ellenére is igen kellemes és látványos volt.Mindenhol láttunk szép dolgokat.Ismét bebizonyosodott,hogy az embernek nem kell mindig távolabbra utazni szép dolgokért,érdemes körülnéznünk a közvetlen környezetünkben is...
Idei ötödik túránkra indultunk virágvasárnap,célunk az álltalunk még nem ismert,bár lakóhelyünkhöz közeli három falu bejárása,megismerése volt.Iváncsa,Beloiannisz,Besnyő nagyjából 30km-re fekszik Dunaújvárostól és bármilyen furcsa is,még soha nem jártunk egyikben sem.Bár vonattal már sokszor átmentünk Iváncsa vasútállomásán,ami nem is a faluban van,de magában ezeken a településeken még nem jártunk..
Tervünk szerint túránkat az adonyi vasútállomástól inditjuk,majd a Mária zarándokút jelzését követve megyünk át Adonyon,majd érjük el Iváncsát és utána Beloianniszt.Itt búcsút veszünk a jelzett úttól és egy jelzetlen úton megyünk át Besnyőre.Ezen a településen is átvágva érjük majd el az Iváncsai vasútállomást ahol majd befejezzük a túrát.
Nagyjából 21km várt ránk.
Hangulatos kocsma Adonyban
Leszállva a vonatról Adonyba nem soká elértük a Mária zarándokútat,amelyet talán tudjátok kis "m" betűvel jeleznek.Ez egy darabig együtt ment a piros4 jelzéssel és meglepő módon kitünően felvoltak festve a jelzések!Voltunk pár olyan településen a közelmúltban amelyek szarnak a jelzésekre (pl.Budaörs,Simontornya),ehhez képest itt a semmi közepén található Adonynál kitünöek voltak a jelzések!Piros pont!Az állomástól vagy 2km volt Adony a jelzett úton,egy kicsit ingeszegény szakaszon,bár a távolban látszodott az Adonyi-szőlőhegy és távolabb a kulcsi fensík a szélmalommal.Az idő ekkor borús volt.Ezen átkozodtunk Laza Borit a meterológus csajt átkozva akik ismét csőbe húztak,mert napsütést mondtak a mai napra.Úgy döntöttünk revansot veszünt Borin!Minden szivatásáért megfizet most,hisz hamarosan elfogjuk érni szülöföldjét Iváncsát.Ha jót akar magának,akkor nem lesz a faluban!
A területről amúgy nincs térkép,egyetlen segitségünk egy online turistatérkép volt amelyen rajta van az ország összes turistaútja,ez ezen a helyen megtekinthető.Azonban a térkép erősen tévedett,ugyanis az "m" jelzés nem egészen arra ment,mint ahogy ezen a szakaszon jelöli.Persze nem volt vészes a tévedés,annyi volt csupán,hogy az utat úgy jelölte,hogy az a mezőn megy át Iváncsáig,ezzel szemben egészen kivitt a 6-os útig.
Hát követtük és kiérve Adonyból hamarosan elértük a Cikolai-vízet.
Cikolai-víz
Igértem a videóban,hogy utána kutatok honnan jön a Cikolai-víz.Azt ugye tudjuk,hogy ez egy csatorna szerüség és,hogy a Dunában végzi.Én a Lívia-tavakat mondtam a filmben,hogy onnan jön a csatorna.Utána néztem és jól mondtam,valóban a Lívia-tavakat köti össze a Dunával.Na ennek a csatornának a partján haladtunk,de a másik oldalon mint amerre a jelzett út ment,ugyanis az elöbb emlitett térkép szerint a csatornán nem lehetett átmenni.Azonban átlehetett!Volt rajta egy kishíd,így ez az online térkép mostmár egész bizonyossággal állítom,hogy hibás!Mindegy volt végül is,mert haladtunk jól,ez a rész szép volt,gazdag élővilággal,sok-sok madárfaj járt erre épp.
Hamarosan elértük Iváncsát.Jajj neked Borika,ha idehaza találunk!
Herkules Iváncsán
Közben kisütött a nap,csodás idő lett,így elpárolgott a haragunk Borika felé...Iváncsa egy dombon(fensíkon) feküdt,hasonló volt mint az adonyi-szőlőhegy.Itt a Cikolai-víz után kezdett dombosodni a táj.Iváncsa első látásra kedves,tiszta településnek tűnt és nagyon hosszúnak!Észak-dél irányban 5km hosszúnak saccoltam.Voltak szép parkjai,szobrai,jó kis focipályája.A települést 3000-en lakják,viszonylag jó helyen van,mert közel a Duna,közel a Velencei-tó és a főváros sincs túl messze.Vonattal kitünöen elérhető,busszal pedig elsősorban Dunaújváros felöl közelithető meg.
Iváncsa,református temploma
Az "m" jelzés aztán egy ponton letért a főutcáról (persze,hogy nem ott ahogy az online térkép jelölte,hanem vagy 1,5km-el odébb).Ekkor következett az út legkellemesebb szakasza.A helyi vízmű mellett elhaladva,lefelé mentünk erről a magaslatról,de nem teljesen.Szép telkek között ment az út,majd ezután látványosan elkezdett dombosodni a táj és azt kell mondjam,hirtelen egy nagyon szép tájon találtuk magunkat!
Az út ugyan lent ment,de felmentünk a dombokra a kilátást megcsodálni.Érdemes volt!Valóban a Mezőföld a legszebbik arcát mutatta felénk!
Alakul a táj Iváncsa és Beloiannisz között
Nagyon jó kilátásunk volt kelet felé és enyhén dél-kelet és észak-kelet felé.
A Dunát ugyan nem láttuk,de a 6-os útat igen és a közeli Sinatelepet is.Láttuk arébb a százhalombattai olajfinomitót és előtte elterülö Ercsit is.Látszodott a Budai-hegység is,amarra dél felé pedig még mindig ki lehetett venni a kulcsi fensíkot is.Távolabb pedig fekete füst szállt fel,talán az lehetett a Dunai Vasmű?Tartottunk is itt egy nagyobb pihenőt.Csodás volt az idő,egy csodás tájon.
Völgy keresztezi az utunkat
Úgy döntöttünk egyenlöre nem megyünk le a dombról,hisz fent is volt egy járható ösvény.Fent amúgy a fensík terült el,ezen láttuk meg a közeli Beloianniszt is.
A dombon haladva aztán egy völgyszerüség keresztezte az utunkat,így mégiscsak lekellett menni a jelzett turistaútra,de odalentről is szép volt a táj a kellemes áprilisi levegőben.
Megnéztük az itt elhaladó Váli-vízet is,amely nem volt olyan látványos mint a Cikolai-víz.
A partján elterülö fűzfák viszont kellemes hangulatot adtak a Váli-vízhez.Lent mentünk tovább a jelzésen,hisz ha hinni lehet (ezekután?) a térképnek akkor a jelzés bevisz Beloianniszba.
Ott voltunk fent
Még a dombok alatt haladt az út egy darabig.Őzikék szaladtak fel a dombra nem sokkal elöttünk!Persze mire észbe kaptam és elöbányásztam a fényképezőt már messze jártak.Ezuttal sem sikerült lefotóznom őket...Ezzel együtt varázslatosan kellemes volt a túrának ez a része!Nem gondoltuk,hogy errefelé ennyire szép a táj.
Lassan az út enyhén elfordult balra és kezdett emelkedni.Itt kezdett felfelé vezetni a közeli Beloianniszba.Tehát itt már jó volt a térkép.
Zöld tájakon át
Valóban ahogy felértünk az "m" jelzésen a dombra ott volt Beloiannisz.Talán furcsáljátok a település nevét,ennek az a magyarázata,hogy ez egy görög falu!Igen egy görög falu Magyarország közepén!Itt él a Magyarországon élő legnagyobb lélekszámú görög kisebbség.A település egy komcsi vezetőről kapta a nevét:Nikos Beloianniszról még 1952-ben,azóta nem is történt névváltozás.Az utcák görög nevűek,de magyarul is és görögül is kivannak írva az utcák nevei.A település kellemes meglepetést okozott,elnyerte tetszésünket!Érdekesek voltak a házak több utcában is hiszen nem külön álló házak voltak erre,hanem sorházak,azokban voltak a lakások,de tetszett az egész nekünk!
Sorházak Beloianniszban
A falu szép volt,rögtön az elején volt a görög katolikus templom ami impozáns épitmény,a főtér is nagyon szép volt,lekövezve egy gyönyörü épülettel a központjában amely úgy tudom a könyvtár lehetett.Közelben park volt és egy klassz presszó ahol fagyiztunk egyet,közben kellemes görög zene szólt.Persze magyarul beszéltek az emberek.
Szóval tetszett nekünk Beloiannisz,nagyon szép,kellemes helynek tűnt.Ja és a fagyi is kitünő volt.Nehéz szívvel indultunk tovább az utunkba eső második faluból,de Besnyő még hátra volt.Indultunk hát,de búcsút vettünk a Mária zarándokúttól amely Ercsi felé vette az irányt,hát mi meg pont az ellenkező irányba mentünk.
Beloiannisz - görög katolikus templom
Kiérve a faluból újra beborúlt.Kereszteztük a Budapest-Pusztaszabolcs (vagy Dunaújváros,vagy Pécs ahogy tetszik) vasútvonalat majd az M6-os sztrádát amelyen fent egy hídon mentünk át.Innen már látszodott a közeli Besnyő,de az idő kellemetlenül beborúlt,bár nem volt hideg.A hídról a másik irányba pedig jól látható volt Ercsi egy dombon lévő nagy templom amelyre éppen lesütött ott a nap..Na de hamarosan beértünk Besnyőre.A három falu közül ez okozta a csalódást,nem tetszett annyira mint az elöző kettő.Egy hosszú utcán mentünk befelé a központba,látnivalót csak egy templom jelentett.A fötér Beloianniszhoz képest semmitmondó volt,egy vendéglátóhely is volt itt amely ki tudja miért vasárnap délután zárva volt.Indultunk tovább a faluból kivezető utcát,itt ugyan volt egy kellemes park sok emlékművel és egy klassz játszótérrel...de ennyi a pozitivum amit erről a faluról eltudok mondani.
Besnyő temploma
Besnyőről kiérve egy darabig az országuton kellett haladni.Ezuttal a sztráda alatt mentünk át és hamarosan az Iváncsai vasútállomáson találtuk magunkat éppen lekésve a Dunaújvárosba tartó vonatot,amelyet láttunk is elmenni.Na de nem baj,egy óra múlva jön a következő.Az állomásról pedig elmondanám azt,hogy ez lényegében ennek a három falunak a vasútállomása,ezzel is 6 ezer ember életét megkönnyitve.Bár Iváncsa a neve az állomásnak,de nem Iváncsához van a legközelebb.Beloiannisz a három közül a legközelebbi település ide,gyalog is könnyen elérhető (járda odáig kiépitve).A másik két településre pedig úgy tudom jár innen rendszeres buszjárat.
Hát itt fejeztük be a túrát az állomáson amely 21km-es volt,nem volt túl nehéz terep,annyira nem is fáradtunk el.Felkészülésnek szántuk a közelgő Zengő túrára,ennek pedig tökéletesen megfelelt.A dombos táj Iváncsa és Beloiannisz között pedig felejthetetlen élmény volt!
