Szinte majdnem napra pontosan négy éve csináltuk meg Gergővel a Három falu túráját,amelyen akkor nagyon jól éreztük magunkat.Most a hétvégére eredetileg egy Mecseki túra volt betervezve,de különféle okok miatt ez most elmaradt.Amikor aztán Zolika közölte,hogy a hétvégén túlóráznia kell,úgy tünt ez a hétvége most túra nélkül telik el.Gondoltam akkor majd kinézek ide hozzánk az erdei gépparkba,elvégre adós vagyok onnan egy videóval.Ám aztán Zolika közölte,hogy mégsem kell túlóráznia,keressek valami túrát itt a környéken a hétvégére.Jólvan.Elkezdetm gondolkodni,de most úgy semmi sem jutott eszembe.Semmi ötlet.Aztán jött az a bizonyos súgallat,amiről elöző bejegyzésemben kicsivel részletesebben is írtam és mint egy megvilágosodás,felsejlett előttem a négy évvel ezelőtti túra képe.Szimpatikusnak tűnt az ötlet,visszatérni egy olyan túrára amelyen Gergővel is jártam.Zoli meg úgysem volt még erre,így a Három falu túráját elővettem az évek mélyéről és elindultam újra szó szerint teljes egészében Gergő nyomába...
Indulás Adonyból!
Mivel nem szándékoztunk messze menni Dunaújvárostól,úgy gondoltam felesleges korán indulni,aludjunk kicsit,pihenjük ki magunkat,amúgy is húzos hetünk volt.A fél kilences vonattal libbentünk ki Adonyba,kilenc előtt már ott is voltunk.Ugyanazt a túraútvonalat szándékoztam megtenni amit négy éve is Gergővel.Egy apró változást eszközöltem bele csak,annyi,hogy Beloianniszba majd északról megyünk be,nem délről.Nagyjából 1km-es kerülőt jelentett.Az állomás majd 2km-re van Adonytól,így elsőre bekellett sétálnunk a kisvárosba.Különösebben nem volt nehéz,jelzett túristaúton haladtunk,méghozzá a kék márián.Hamar elértük a települést ahol szinte egyenesen belefutottunk a Central parkba.A park a városka közepén helyezkedett el és éppen ezért neveztük el még Gergővel Central parknak.Arról nem tudok,hogy van-e valami hivatalos neve.A parkban sportpályák,színpad,játszóterek és sétányok is vannak.Na és padok.Ezek egyikén pihentünk meg és fogyasztottuk el a reggelinket.
Central park
Reggeli után pedig nekiálltunk a játszótéren egy kicsit ökörködni.Idáig még Gergővel semmi sem fajult a dolog négy éve.De Zolika most hajthatatlan volt.Játszótereznünk kellett.Ami főleg egy kis hintázásban merült ki.Na meg a homokozóban is játszottunk kicsit.Na nem kell félni,nem örültünk meg,csak néhány poénos fénykép kedvéért tettünk úgy mintha játszanánk.Aztán nem sokára magára hagytuk a parkot és az utcára kiérve átmentünk az út túloldalára,mert ott is volt egy park.Igaz sokkal kisebb és néhány emlékmű meg szobor volt benne.Ezeket is megnéztük ahogy Gergővel is anno.Ezután a jelzés bevitt Adony központjába,majd kivitt lassan a településről.Útközben ott volt most is a Kanyar kocsma,de most is mint négy éve zárva volt.A külső festését csodáltuk meg.
Kanyar kocsma
Ezután értünk ki Adonyból,egy darabig a 6-os út mellett vagy inkább alatt vezetett az út.Repceföld mellett haladtunk el,még most kezdtek csak sárgulni.Május 1-re tervezzük a repcés túránkat,addig még lesz idejük sárgulni.Néhány száz méteren át mentünk a 6-os út alatt/mellett.Majd feltűnt a Cikolai-víz töltése.Ott kellet majd letérnünk.A Cikolai-víz egy csatorna volt,emlékeztem négy évvel ezelőtt csodáltuk,magát a csatornát és a körülötte lévő élővilágot.Most ahogy odaértük óriási csalódás fogadott.
A Cikolai-víz száraz medre
A Cikolai-víz csatorna medre csontszáraz volt...!Hova lett a víz,hova lett a csodálatos élővilág ami itt volt?Keserűen állapítottam meg,hogy a múlt csodáiból itt semmi nem maradt.Arébb volt ugyan némi víz a mederbe,de ez is nagyon messze volt a négy évvel ezelőtti szinthez képest.A híd amelyen Gergővel is megpihentünk viszont még megvolt!Ha már megvolt akkor rámentünk.Nem volt már amúgy jó állapotban.Pár év és ledől,leomlik szerintem...Kinéztünk róla mindkét irányba,a Cikolai-víz innen sem mutatott bíztatóbb képet.Vajon csak most van kiszáradva a csatorna,vagy ez már állanósult.Ki tudja.
A Cikolai-víz a hídról
A híd után még pár méterig a töltésen vezetett az út.Majd beértünk Iváncsára.Zajok szűrődtek több házból is,úgy tűnt az emberek már szarnak a koronavírusi korlátozásokra,összejönnek és buliznak,főznek,stb... A reggel még szép időnek úgy tűnt ennyi mára.Kezdett egyre erősebben beborúlni.Iváncsa ahogy négy éve is,most is nagyon hosszú település volt.Minden háznál kutya ugatott ránk.Na szépen fogadják itt is a vendégeket,gondoltam.Beérve a központba egy rendőrautó állt az utcán,így hát felvettük a nem éppen kényelmes maszkokat.A település közontjában megnéztük a látnivalókat és egy boltban vettem még kaját,mert úgy tűnt keveset hoztam.Az ott parkoló rendőrautó miatt nem éreztük túl jól magunkat,így Iváncsa legszebb részén csak kis időt töltöttünk el.Mentünk tovább.
Iváncsa fő nevezetessége
Az "m" jelzés még egy ideig Iváncsán át vezetett.Sokára tért le a fő utcából és ment be keletnek a Mezőföld itteni tájai felé.Lassan aztán kezdett zöldülni is erre a természet.Leértünk a hétvégi telkek mellé,a kutyák itt is ugattak minket.Aztán kiértünk ebből az övezetből,immár észak felé mentünk,amikor is elkezdett combosodni végre a táj.Dombok magasodtak fölénk,szebbnél szebbek,de nem túl magasak.Talán 100-110 méter.Eszembe jutottak a Gergővel itt átélt élmények.Emlékeztem,hogy egyik dombra felmentünk,de azt,hogy melyikre nem tudtam.Aztán ott volt előttem az a domb és már világosan emlékeztem,hogy ez volt az.Most sem hagyhattuk ki.Már csak Gergő emléke végett sem.Meg is másztunk,erőfeszitésünk pedig odafenn elnyerte jutalmát.
A domb
Kilátás
Pazar kilátás fogadott a Mezőföld keleti szélére,a Duna völgyére.A távolban maga Százhalombatta is látszódott.Előttünk meg a végtelen mezők,egy kis mélyedéssel párosítva amely maga volt a Régi Váli víz,ami vagy egy patak vagy egy csatorna volt.Okulva a Cikolai-víz csalódásból gondoltam,hogy ebben sem lehet sok víz.De fentről persze ezt nem láttam.Megálltunk kajálni.Én leültem a fűbe csodálva a kilátást,Zolika persze állva maradt.A kaja végeztével észrevettük,hogy megy a csupasz gerincen egy kitaposott út.Azon mentünk,mert így továbbra is csodálhattuk a kilátást.Felettünk a fensíkon meg szántóföld volt,kicsivel arébb pedig maga Beloiannisz.Maradtunk a kitaposott ösvényen,amely elért egy völgyhöz aminek a túloldalán volt újabb domb.Igy lekellett mennünk.Vissza is mentünk le a mária zarándokútra,immár újra lentről csodálva a fenséges tájat.
Megpihen egyszer az út is a vándorok ámaiban...vagy fordítva
Egy ponton oda tudtunk menni a Régi Váli vízhez.Ahogyan azt sejtettem ebben sem volt egy deka víz sem.Egy kibelezett fűnyíró viszont igen.Visszatérve az m jelzésre az út elindult felfelé a dombon Beloianniszba.Itt eszközöltem a változást a négy évvel ezelőtti túrához képest.Nem mentünk fel követve a jelzést hanem maradtunk az úton és mentünk egyenesen,de ez a szakasz itt már jelzetlen út volt,hiszen a jelzés felment a dombra ugye.A táj képe nem változott,balról dombok,jobbról síkság.Egy épületre lettünk figyelmesek arébb.Régi buszmegállónak tűnt távolról,közelebb érve láttuk,hogy semmi köze a buszmegállóhoz.Sőt kör alakú építmény volt,amelynek nem találtunk ajtaját.Érdekes.Odabent szemét hegyek.
Az érdekes építmény
Nem is sejthettük,hogy ez az épület milyen célt szolgálhatott.Tovább araszoltunk a jelzetlen úton.Felettünk a dombtetején fenyves vigyorgott ránk,én már tudtam,hogy az Beloiannisz része.A település alatt mentünk tehát.Nem sokára becsatlakozott újra a mária zarándokút jelzés a kék m.A dombról jött lefelé azaz a falu északi végénél kezdte meg ereszkedését.Magyarul: egy kitérőt tett a faluba.Mi pedig befordultunk rá és észak felöl kezdtük meghódítani Beloianniszt.Az útban pedig felfedeztem egy valaha volt másik nagyszerű túránk egy szakaszát.Ezen mentünk azon a bizonyos görögből-magyarba nevezetű túrán 17 őszén Gergővel.Akarva,akaratlanul újra Gergő nyomában voltam.
Újra a márián!
Az út tehát Beloiannisz főteréig ugyanaz volt mint azon a 17 őszi túrán,csak visszafelé.Talán furcsa egyeseknek a falu görög hangzású neve.Erről volt már szó a blogban,röviden csak annyi,hogy itt él a legnagyobb magyarországi kissebség.Az 52-es görög polgárháborúból menekülők számára hozták létre a települést,így az nincs még hetven éves sem.A béke beköszöntével aztán ezen menekülők egy része visszatért hazájába,de egy része itt maradt.Ma főként ezek leszármazottjai élnek a faluban a legnagyobb békében és nyugalomban.Na és tisztaságban,mert ritka rendezett a falu!Ahogy mentünk a házakból görög zenék szűrödtek ki.Én harmadszor voltam itt,ugye elözőleg az említett két túrán.Zolika elöször járt erre és a falu bár közel is van Dunaújvároshoz,ő még soha nem is hallott róla.
Beloiannisz főterén
Az,hogy mennyire kézzel fogható itt a béke és a nyugalom jelzi,hogy a polgármesteri hivatalon kintvan a magyar mellett a görög és a ciprusi zászló is.A főtéren is pihentünk egy kicsit,majd mentünk tovább ki a falu déli szélére.Ott állt a görög katolikus templom épülete.Zolikának megmutattam ezt is.Ahogy régen most is érdekesnek tűntek a falu sorházai.A teplomot megcsodálva még elmentünk a helységnév tábláig,hogy Zolika is elhigyje,hogy a falunak valóban ez a neve:Beloiannisz.Majd ezután érzékeny búcsút vettünk a mária zarándokúttól.Ezen a túrán tovább már nem szerepelt a történetünkben.
A bizonyíték és a templom
Nyugat felé hagytuk el a települést.Átszerettem volna menni a Budapest-Pusztaszabolcs vasútvonalon ott ahol pár éve Gergővel is,de építkezés folyt.Erre felé most újítják az állomásokat és a vasútvonalat és itt átmenni lehetetlenségnek tűnt.Pár száz méteres kerülőt kellett eszközölnünk,hogy áttudjunk menni a síneken de végül is sikerült,ezután tértünk vissza az eredetileg tervezett útra.Az pedig egy hídra felmenve átvitt az M6-os sztráda felett is.A hídon is megálltunk ahogy egykor Gergővel is.Innen is látszodott Százhalombatta a borús idő ellenére is,a másik irányba meg feltűnt a harmadik falu: Besnyő.Ide mentünk tovább.A falu határában egy kecske megkergetett minket.Szép fogadtatás nem mondom!Beérve a faluba ugyanarra mentünk amerre a négy évvel ezelőtti Három falu túráján is.Így az első látnivaló a falu temploma volt.
Besnyő temploma
Innen a központba értünk be.Most is úgy tűnt,hogy elég nagy területen fekszik a település,mert jó nagy séta volt a templomtól idáig bejönni.Itt fordultunk vissza keletnek a Petőfi utcán.Rövidesen elértük az emlékműs parkot ahol játszótér is akadt.Az emlékműveket most is megcsodáltuk,majd itt is elmentünk a játszótérre ökörködni kicsit ahogyan négy éve Gergővel is.El is voltunk aztán a kis apró körhintánál megállt bennem az ütő...Eszembe jutott,hogy itt baromkodott Gergő...csak álltam a hinta előtt a könnyeimmel küszködve,miközben megérkezett a hátamra az a túlvilági kellemes simogatás...Gergő tehát itt volt velem és ahogy látta,hogy megszakad a szívem rögtön jelzett is.(lásd még:elöző bejegyzésem).Zolika nem hagyta,hogy szomorkodjak,vitt bele az ökörködésbe.
Az egyik emlékmű
Gergő tiszteletének és emlékének adózva beleültem én is a körhintába...
Gergő a körhintába,akkor négy évvel ezelőtt.Most is itt volt velem,hiszen jelzett is...
Hintáztunk és mászókáztunk mint a gyerekek.De Gergő is így tett akkor négy éve,én csak jártam a nyomában most is... Nehéz szívvel búcsúztam aztán el a kellemes emlékekkel teli játszótértől.Az út utolsó szakasza következett sajnos már végig betonúton.A faluból még volt egy.két száz méternyi szakasz,majd a betonúton mentünk pár száz métert.Itt is kereszteztük az M6-ost,de most alulról.Utána pedig ott volt az iváncsai vasútállomás amely pont ezt a három falut szolgálta ki.Jegyet nem lehetett venni,mert hiába ha maga az állomás már felvolt újítva,az épülete még nem.Be is volt zárva.Na nem baj majd a vonaton veszünk a kalauznál.Jó háromnegyed órát kellett várnunk az egyre lehülő időben a vonatra,de az jött rendesen.Fél hétre értünk haza.
Zolika hinta palintája
A mecseki túra helyett beugró túra most sem volt rossz.Bár kicsit fáradtabb voltam a szoksásonál és talán Zolika is.Az idő pedig ahogy haladtunk előre a nap folyamán fokozatosan romlott,de ennek ellenére is remekül elvoltunk.Voltak szép tájak is én meg örültem,hogy szinten minden méteren itt szó szerint Gergő nyomában járhatok újra.Ez ugyan annál a körhintánál némi szívmegszakadást eredményezett,de jött egy jelzés Gergőtől odaátról ami biztosított róla,hogy ő most is itt van velem.Szóval elvoltunk,21 kilométernyit mehettünk ahogy az várható volt.Soha rosszabb túrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése