Ebben a blogban is olvasni az elmúlt két év Egyenesen át túrájáról.Arról a túráról amit még 2017 októberében csak egy hiánypotló túrának szántunk itt a közelünkben és amelytől nem vártunk sokat.Aztán azon hirtelenjében a valaha volt legjobb környékbeli túra vált belőle a mi nem kicsi meglepetésünkre is.Ketten voltunk Gergővel,de már akkor tudtuk,hogy ezt a túrát jövőre megismételjük.Így is lett.2018 októberében elhívtuk a többieket is:Zolit és Gergő anyukáját Mónit is.Sikerült megfejelni az elöző év remek túráját,hiszen ez lett minden idők legvidámabb túrája túrázásaink történelmében.Végig nevettük,bohóckodtunk egész túrán,oltári jó buli volt.Megfogadtuk Gergővel,hogy ezt a túrát minden év októberének derekán megcsináljuk.Megcsináltuk.Ma is.
Ám az élet kegyetlensége úgy hozta,hogy ez már Gergő emléktúrája lett...
Start egy kedves helyről - Szent Bernát arborétum
Aki esetleg még mindig nem tudná a történteket (mindenről van amúgy részletes leírás),a történet lényege az,hogy Gergőt sajnos 2018 decemberében elvesztettük...Az ő akaratát és örökségét tovább ápolva a túrázásokat nem hagytuk,elsősorban én nem hagytam abba.Nem volt könnyű nélküle folytatni,de aztán az év történései biztositottak róla,hogy Gergő lelke továbbra is ott van velünk minden túrán.Ettől függetlenül persze szerettem volna neki egy rendszeres állandó,évenként ismétlödő emléktúrát szervezni.Bár minden túrában benne volt,vittem magammal a szíveben mindig és minden róla szólt halálát követően is,úgy gondoltam ez a túra lehet az ő méltó emléktúrája.Mégpedig azért mert ő is ezen a túrán volt a legvidámabb,így ő is annak örülne ha egy vidám emlékezetű túra lenne az ő úgymondd hivatalos emléktúrája.Így kineveztem annak megfogadva,hogy ahogy azt eredetileg akartuk is,ezt a túrát amig tudok menni és az egészségem is olyan,minden év októberének derekán megcsinálom.Hát így lett és így lesz ez Gergő állandó emléktúrája,amelyre jövőre is elfogunk jönni.
Természetesen örök túratársam Gergő most is,mint mindig velem tartott!
Eleinte agyaltam rajta,hogy mivel annak idején sokan rám írtak amikor Gergő elhunyt,hogy meghirdetem a közösségi oldalon,hogy aki ismerte és szerette és kedve van hozzá az tartson velünk.Ám a múltbéli rossz tapasztalataim alapján,gondoltam most is csak a szájkarate menne,de eljönni aligha jönne el bárki is.Így letettem erről a tervről és a jólismert csapattal akikkel legtöbbet túrázott Gergő,vágunk neki az emléktúrának,azaz most is Móni és Zoli tartott velem.Tudni kell erről a túráról,hogy nem különösebben látványos,de mégis olyan fokú kellemes hatást tesz az emberre,hogy az elképesztő.Nem véletlenül volt ránk ekkora hatással az elöző években.Persze vannak a túrának szép,nagyon is szép szakaszai.
Nagyvenyimről indultunk,nem korán,hiszen éjszakás műszak után voltam.A tíz órási busszal mentünk ki és az ismert és kedvelt Szent Bernát arborétumról vágtunk neki az Egyenesen át túrának,amit azért nevezünk így mert az út 90%-ban egyenesen vezet el célpontunkhoz Perkátára.
Az arorétumban
Sok időt most azért az arborétumra nem vesztegettünk.Persze megdobbant a szívem a templom előtt álló harangnál,mégpedig azért mert valahányszor erre jártunk Gergő mindig megkongatta azt... Nem messze volt innen a Rátgéber tó,amit magamban elneveztem Gergő tavának,hisz talán ez volt az a tó amelyet a legtöbbször érintettünk túrázásaink varázslatos történelmében....Az út mellette haladt.Természetesen megálltam itt is emlékezni kicsit...ugye ez volt az a hely,ahova kijöttünk Gergő halálának napján vagy tán másnapján (már nem emlékszem,hiszen azt sem tudtam akkor fiú vagyok-e vagy lány) és az akkor kiapadt tavat feltöltöttem a könnyeimmel...
Gergő tava
Elhagyva Nagyvenyimet az út már egyenesen haladt.Ez volt a zöld jelzés.Megint rácsodálkoztunk az egyik telepen arra a szegény kutyára akit egy igen kicsi ketrecbe zártak és ott tengeti mindennapjait.Itt volt már két éve.Amikor arra gondolok milyen keserű is az én sorsutam,olyankor eszembe jut szerencsétlen pára.Az út egyenesen haladt,különösebb látnivaló és érdekesség nélkül.Enyhe élénk nagyon kellemes szél volt az idő pedig csodálatos volt,mint az elöző két évben is.Közeledtünk Mélykút felé.Annak a fasornak a közelében ahol tavaly is,most is megálltunk megkajálni.
Velük csapattuk:Zoli és Móni
Gergő velünk volt!
Múltkori a Kolon tavi túránkon ahogy írtam is,nem éreztem Gergő lelkének jelenlétét.Mivel már képesnek tartom magam,ennek megérzésére,nem is tudtam hova tenni a dolgot.Mivel Gergő lelke a szeánszokon megígérte,hogy mindig velem lesz,minden túrán.Ott is volt akkor,csak nem jelzett,vagy én nem figyuztam úgy.Most viszont az első perctől kezdve éreztem Gergő jelenlétét,ami aztán jeleket is küldött.Persze kell egyfajta képesség,hogy ezt fogja az ember tudata,de én ugye Gergő halála után ennek szenteltem az életem,így fogom a túlvilág jelzéseit.Amikor kereszteztük a 62-es útról leágazó Mélykútra vezető utat búcsút vettünk a zöld jelzéstől amely szintén Mélykút felé tartott,mi azonban mentünk tovább egyenesen át.
Egyenesen át,elérjük a börtönt
Már jelzetlen út vitt tovább.Balra figyelmesek lettünk egy istállóra,amelyet már úgy tűnt nem használnak.Az ablakok úgy nyíltak,hogy lentről felfelé buktatva volt kinyitva.Minden ablak kb.húsz nyitva volt.Egy azonban csapkodott! Ki-be.Már nem volt szél sem,a többi ablak tárva nyitva,ez azonban csapkodott...!Ki-be,ki-be folyamatosan.És ami meglepő volt,hogy amikor arébb mentünk már a csapkodás abba maradt!Na ki mit von le ebből?Nyilván én túlvilági jelet,amit a mai szeánszon meg is erősítettek,hogy valóban az volt.Mások nyilván úgy gondolják,hogy volt ott valaki aki jöttünket látva csapkodta az ablakot...alig járnak erre adja magát a dolog,hogy vár ott valaki,valakiket várva ugye...Megint mások azt mondják csak a szél volt.Egy bibi van,pontosabban kettő: nem volt szél,na és ha volt a többi ablakot miért nem csapkodta? Szóval...én már tudom,hogy Gergő lelke jelzett igy is,hogy ott van velünk!
Balra a temető...
Balra a ravatalozó...
Jobbra a börtön...
Elértük az erdős részt,ahol balra a temető volt,jobbra pedig a börtön.Az út a kettő között ment tovább északnak,egyenesen.Az elöző két évben mindig bementünk a temetőbe,most úgy döntöttünk kihagyjuk.Jobbra a börtönbe nem vágytunk annyira,amúgy úgy tűnt senki nincs odabenn.Az elöző években szürödtek ki onnan hangok,most azonban csak a csend volt,semmi más.Mi történhetett?Tönkrement a cég,felújítás,eladás,átköltöztetés?A jó ég tudja csak,annyira nem is érdekelt.Mentünk tovább és beértünk abba a csodaszép mélykúti erdőbe ahol már ezerrel zajlott az őszi színjáték.
Őszi színek
Nem soká elértük azt a pontot ahol az egyenes belefutott egy másik útba,amely jobbról-balra tartott vagy balról-jobbra,mindegy.Az egyenes itt véget ért mi pedig balra tartva egy enyhe balívű kanyarba értünk.Meseszép volt itt az őszi erdő.Elértük a csomópontot ahol az erdőben összefutnak az utak,tavaly itt csináltunk néhány képet.Úgy gondoltuk most sem hagyjuk ki ezt a varázslatos helyet,amelyet valószinűleg csak kevesen ismernek.
Ritkán szoktunk mi összeállni,de Gergőért most igen...
A kedvenc részem ebben az erdőben,amikor az út nyugatnak fordul
Az út nyugatnak majd újra északnak fordult,újra egyenesre váltott.Nagy kár szerintem,hogy erre nem vezet jelzés,hiszen nagyon kellemes túrákat lehet erre tenni.Az erdő nyugati szélén is bohóckodtunk tavaly,valami lövészárok félébe másztam bele akkor.Az árok most is ott volt...megint előjöttek az emlékek,a Gergővel megélt emlékek... most nem másztam mindenesetre bele.Most sem volt amúgy rossz a hangulat,de természetesen nem lehetett olyan mint tavaly,Gergő hiánya,fizikai valójának hiánya azért éreztette magát....A nyugati szélen is csodás volt ez az erdő.Szinte fájt,hogy lassan kiérünk belőle.
Az erdő nyugati szélén
Gombákat is találtunk,de,hgy milyen - én sajna ezt a témát nem vágom
Kiérve az erdőből ott találtuk magunkat azon a hatalmas réten ahonnan már látni lehetett a Velencei-hegységet.Ugye tavaly a piszkos levegő miatt nem látszódott,tavalyelőtt igen.Most ismét,tehát ebből is letudtam szűrni,hogy tiszta a levegő.Visszanézve az aranyló erdőre látszodott a sűrűben az a kis bodé ahol tavaly ökörködtünk Gergővel,ettől ismét megdobbant a szívem,vagy inkább megszakadt...Szép volt a rét amely hasonlóan az erdőhöz nagyjából 1km hosszú volt dél-észak irányban.Most a nyugati szélétől átlósan vezetett az út a keletihez,ahol aztán újra egyenesen mentünk északnak.
A rét,ha ránagyitassz látszik a Velencei-hegység
Gyerekek jöttek szembe.Hárman bicikliztek.Illendően köszöntek.Mi meg haladtunk az aranyló réten előre.Valami erősen csillogott távolabb a fűben,de pokolian erősen!Mintha...egy kisebb gömb lett volna.Mentünk közelebb,de még mindig erősen fénylett.Aztán odaértünk és egy élére(!) állított 50-es pénzérme vigyorgott ránk a fűben!Hát ez meg,hogy lehet...? A fűben,kicsivel arébb az úttól a semmi szélén egy élére állított 50 Ft-os erősen fénylik amit már vagy hatvan méterről látjuk,hogy erősen fénylik...jó a nap éppen rásüt,de akkor is....Hogy lehet?Persze én tudtam,hogy ismét Gergő jelzett.Aki meg mást gondol...hát gondoljon.A rétnek és az északnak vezető útnak aztán végérvényesen vége lett.Egy köves,majd később aszfaltozott útra értünk,ez vezetett be Perkátára,de ekkor már inkább kelet felé mentünk.
A rét északi végénél,ezen is látszik a közeli hegység
Egy ponton birkák jöttek szembe a gazdájukkal és két kutyussal.Láthatóan érdekeltük őket (már a birkákat),de akármilyen kedvesen is néztek ránk,nem álltunk be közéjük,az út szélére mentünk,hogy eltudjanak menni.Amúgy jófejeknek tűntek,a gazda is aki köszönt.Már látni lehetett a perkátai templomtornyot,közel volt a falu.Annak szélén ahogy múlt héten Izsákon egy kék csapra leltünk.Ugye akkor felért egy életmentéssel a dolog.Most ugyan nem fogyott el a vízkészletünk,de kicsit felmelegedett.Így ittunk a friss vízből.Ez után beértünk Perkátára.
Jófejek voltak ám!
Az út bevezetett az első kocsmáig ahol tavaly szintén jókat hülyéskedtünk.Akkor nem volt itt senki.Most viszont tömeg volt.Rendeltünk italokat meg kávét is és kiültünk a teraszra,ahol mindenki kezet fogott velünk,sőt Móninak egy plussz üditőt is akartak fizetni.Olyan érzés volt,mint akik tudják kik vagyunk...a nagy túrások,mintha látták volna az elöző évek blogbejegyzéseit és filmjeinket...Persze nem így volt,csak igy kell elképzelni a szitut.Sok helyen botlottunk túrázásaink történelmében kedves emberekbe,most is.Bár kicsit aztán hangosak voltak,de nem zavart minket.Amikor meg eljöttünk további jó utat kívántak.Vajon ennyire lerít rólunk,hogy túrázunk éppen?Aztán a falu közepén észrevettem,hogy elhagytam a távcsővem tokját és a napszemüvegemet is.Tudtam is nagyjából hol.A tokot az erdőben ahol fényképezkedtünk,a szemüveget meg a kocsmánál.Már nem mentem vissza érte,van otthon még szemüveg,a tok meg nem osztott,nem szorzott.
Perkátán is szép az ősz
Elértünk a Győri kastélyhoz,mivel itt rengeteg fotó készült az elöző két évben,most olyan sok időt nem vesztegettünk rá.Elmentünk a kastély mögötti parkba inkább.A tavalyi túra itt érte el csúcspontját.Az erőléti torna játszótéren ökörködtünk a legtöbbet tavaly.Most sem volt mondjuk hiány ebben..persze annyira nem ragadtattuk el magunkat mint egy éve,de azért elvoltunk.Félórát biztos elszórakotunk itt most is.Valami lehet ebben a helyben,kihozza az emberből a jót....
Az ökörködés az eszközökön
Túránkból nem sok maradt.Lementünk a központi buszmegállóhoz.Most sem volt igazán megerőltető ez a túra,de hála az új munkahelyi bakancsomnak a túra utolsó szakaszában rámjött a talpfájás.Utoljára ilyen a nagykarácsonyi túrán volt 17 nyarán.Nem kellemes,így intézkedem talpbetét ügyben odabenn,hogy aztán ne kínozzon ez engem a túrákon. Leérve nem kellett sokat várni egy hazafelé induló járatra.Sikeresen is hazaértünk aztán.A túrát Nagyvenyimről kb,fél 11-kor kedtük és Perkátán voltunk négy órára úgy,hogy volt közben pihenő is.
A torony és a szívem az égig ért...
Ez volt tehát Gergő emléktúrája és ez lesz a jövőben,amelyet majd minden év ezen szakaszán majd megcsináljuk.Persze minden túra róla szól,mindegyikhez köthető valamilyen formában most is,de ez lesz a kijelölt hivatalos emléktúrája amelyre míg menni képes vagyok minden évben eljövök majd.Ez az útszakaszt minden évben a vidámság jellemezte.Most sem volt rossz kedvünk,valószinűleg Gergő is így akarta.Érdekesek voltak az útközbeni fura dolgok.amire én ugye tudok magyarázatot. Nagyon hiányzott Gergő,de jó buli volt ez is.
Pontosan egy évvel ezelőtt már megcsináltuk ezt a túrát.Erről készült írásomat ezen a helyen megtekintheted.Ugye ez akkoriban egy olyan túra volt amit annak szántunk amikor éppen nincs más és sokat nem vártunk tőle.Aztán egy tök jó buli kerekedett belöle.Olyannyira,hogy elhatároztuk idén megismételjük,hiszen minimális anyagi kiadással jár,közel van és szép helyekre vezet.Ezúttal még plusz két fő velünk tartott,ugye én és Gergő,Zoli barátom és Gergő anyja Mónika.A túrát Nagyvenyimről inditottuk és nem kellett korán kelni,hogy nekikezdjünk.A tíz órási busszal mentünk ki Nagyvenyimre így negyed 11 után már elindithattuk a túrát amely a 12km-re északra lévő Perkátára vezet egy majdnem nyílegyenes úton.A jó hangulat és a buli most sem maradt el.
Fiamal és a legjobb barátommal éppen takoltunk ha már bezinkúton voltunk
Pompás idő fogadott,annyiban volt talán gyengébb az egy évvel ezelöttihez képest,hogy az országban jelenleg tapasztalható párás-szmogos levegő azért errefelé is éreztette hatását,de mondom szinte ideálisak voltak a feltételek egy remek őszi túrához.Ha már Nagyvenyim akkor a már jól ismert Szent Bernát arborétumot most sem hagytuk ki.Nem is lehetett hiszen a jelzett turistaút is érintette.Sok időt most azért nem áldoztunk rá,mint ahogy a már nem kevésbé ismert Rátgéber tóra sem.A zöld jelzésen értünk ki a faluból és ahogy mentünk a zöld kivezető szakaszán egy olyan dolgot láttunk amely mellett nem mehetünk el szó nélkül.És itt most egy röpke pillanatra megállítom a túra történetének leírását és kitérek erre,egyben minden jó érzésű olvasó segítségét is kérem.A következő képen látható is amiről írok.Az egyik nem tudom miben,gazdaságnak nevezni túlzás,de biztos valami cégnek az udvarán egy kutyust láttunk egy nagyjából 2-3 négyzetméteres ketrecben bezárva...Már ez is önmagában dühitö,de annak fényében méginkább,hogy a szemközti telepen meg vagy 10 kutya szabadon szaladgálhatott.Ezúton kérek mindenkit mentse le a képet,ossza meg küldje el illetékes szerveknek.Én is megteszem természetesen és próbáljuk meg az ilyen mocskoknak alá tenni ahogy csak lehet.A helyszín tehát Nagyvenyim a zöld sáv jelzésű turistaút északra kivezető szakaszának utolsó telepe jobb oldalt,Megmondom az öszintét még az is megfordult a fejembe,hogy visszatérünk kivágjuk a ketrecet és kiszabadítjuk a kuytust.
Ilyenkor ne menjen fel az ember vérnyomása...
Na gondolom a jó érzésú emberekben mint ahogy bennünk is alaposan felment a pumpa...na de folytassuk a történetet.A zöld jelzésen mentünk tehát észak felé majdnem tökegyenesen.Nagyon kellemes volt a mezőt átszelő úton menni a remek őszi időben.
A hullámos Mezőföld gyönyörüen szép volt az őszi délelöttben mégha nem is volt olyan szép tiszta az idő mint egy éve.Jókat dumálva nevetgélve araszolgattunk előre különösebb megeröltetés nélkül.Mélykút határában döntöttünk úgy,hogy tartunk egy kajaszünetet.Egy kisebb magaslaton ültünk le a fűbe is reggeliztünk meg.Szép kilátás volt a környékre.Mónikának nagyon megtetszett a közelben legelésző nyáj.Jót falatoztunk itt a nagyjából félórás pihenö alatt.
Itt reggeliztünk a nyugalmas helyen
Továbbmenve egyenesen természetesen búcsút vettünk a zöld jelzéstől.Ugye az elfodult nyugat felé,mi pedig mentünk északnak egyenesen át,immár jelzetlen úton.Gergővel tudtuk mi jön,hiszen jártunk már itt.Az út jobb oldalán miközben lassan kezdett erdősre váltani a táj,feltünt a mélykúti börtön.Bal oldalt meg ott volt az erdei temető.A két dolog ilyesfajta egymás mellett lévő hatását,gondolom nagyon nem kell ecsetelnem...szürreálisnak tűnt.
Benéztünk a jelenleg is münködő temetőbe itt és a börtön árnyékába fotózgattunkegy sort mielött tovább indultunk volna.Érdekes és bizarr egy hely az biztos.Naplemente felé valahogy nem volna szimpi erre járni,de most az volt persze.
A temető...
...és a börtön
Gyönyörű öszi erdöbe ért az út amely fokról-fokra lett egyre szebb és szebb.Az őszi színek most is elvarázsoltak mind a négyünket.Alighanem ez az erdő kiérdemelheti a környék legszebb erdeje címet.Itt volt az,hogy az eddigi tökegynes út elágazott.Mi már tudtuk merre kell menni,mondjuk tudtuk tavaly is amikor elöször jártunk itt.Valahonnan mintha lövéseket hallottunk volna,attól tartottam tán vadászok lehetnek az erdőben,ezért óvatosságra intettem a többieket,aztán láttunk távolabb egy autót is az erdőben ez méginkább megerösitette a gyanúmat.De aztán csend lett,nem volt több lövés mi pedig biztonságosan araszoltunk át a rendkivüli szépségű mezöföldi erdőn.
Beérve az erdőbe
Lelketnyugtató hely
Csodás volt az útnak ez a szakasza,nehéz szívvel mentünk ki az erdőböl.Az erdő végén még hülyéskedtünk egy jót,volt egy lövészárokhoz hasonló hely amelybe én lebújtam azt úgy fotózgattunk.Jókat nevetgéltünk,jó volt a hangulat.Kiértünk arra az óriási rétre ahonnan egy éve még a Velencei-hegységet is lehetett látni.Most nem lehetett...jó volt az idő,de az emlitett párás-szmogos levegö most ebben megakadályozott.A rét ettől függetlenül kellemes volt.Körülölelték a fák és a rét közepén is volt egy fasor.Az út elöre haladva keresztül ment rajta,így a rét dél-nyugati csücskétöl eljutottunk a keleti oldalához.Itt váltott újra egyenesre az út.Meglepöen nagy volt most itt a forgalom.Tavaly egy lélek sem járt erre.Most jött egy traktor mögöttünk amely ki tudja honnan bukkant elő.Egy autó meg jött szembe,úgy tünt ezek meg a szemetjüket akarják itt lerakni...még egy autó tünt fel,a rét északi végén az út túloldalán meg ezerrel folytak az őszi betakaritási munkálatok.
Átszelve a rétet
Az út itt keletnek Perkátának fordult,végérvényesen véget ért az egyenes szakasz.Néztük egy darabig itt a batakaritási munkálatokat,egy kombánj aratta be a kukoricát meglepö gyorsasággal és ügyeséggel,ezen aztán pár percig elcsodálkoztunk,néztük mint akik még sohasem láttak ilyent.A Perkátára bevezetö kis úton aztán óriási volt a traktor forgalom.Már-már kezdtük azthinni,hogy traktorfesztivál van,de nem az volt.Gyönyörü volt a délután Perkátán és itt volt az ami legútobb Iszkaszentgyörgyön nem.Voltak csapok az utcákon,ugye egy héttel ezelött szenvedtünk a szomjúságtól Iszkaszentgyörgyön hát itt most nem kellett.Mondjuk a vízünk sem fogyott el.Továbbra is szüntelen traktor invázió volt a faluban,de útunkba került egy kocsma.Nem hagyhattuk ki...
Megérdemel sörözés
A sörözés végeztével bementünk a település központjába.Perkáta most is szép volt,ugyanúgy mint egy éve.A templom és a kis emlékművek megnézése után értünk oda a lebilincselöen szép Györi kastélyhoz,melynek udvarára bementünk.Na itt is kattogtak a telefonok fényképezős alkalmazásai,ezen a helyen vétek nem fotózni.Körbejártuk a kellemes kertet,majd elmentünk a kastély mögé amely nem kevésbé szép hely volt.Itt kezdödött a kellemes perkátai park is.Focipályákkal,ligetekkel,játszóterekkel.
Csináltunk még itt pár képet aztán elmentünk a játszóterek felé.Óriási buli kerekedett a dologból....
A Györi kastély
Volt ugye egy kifejezetten gyerekeknek szóló játszótér és volt egy amelyen sporszerek voltak,tehát edzeni lehet.Egyre több ilyen van az országban,van Dunaújvárosban és persze Budapesten is ilyen.Ugye mindent kipróbáltunk,azt akkora ökörködés lett a dologból,hogy szétnevettük az agyunkat.Átmentünk a gyerekek játszóterére is azt nekiálltunk csúzdázni.Négy évtizede nem tapasztalható felülmúlhatatlan érzés volt...újra gyerekek voltunk...mikörben jókat nevettünk.Nagyon elvoltunk nem mondom.Itt fejeztük be lényegébe ezt az újfent pazar túrát.
Kipróbáltunk mindent
Méltó befejezése a bulinak
Újra gyerek lehettem...
Még annyi volt hátra,hogy lementünk a buszmegállóig,azt úgy jöttünk haza.Megint az év egyik legjobb túráját hozta az Egyenesen át buli.Nem gondoltunk,hogy ennyire remek lesz a hangulat,hogy ilyen sokat nevetünk.Videót most nem csináltam a túráról,mivel tavaly ugyanerről készült már egy,így utólag már persze bánom.Annyira jó túra volt,hogy jövöre lehet újra bevesszük a repertoárba,persze próbálok majd addigra mostmár némit változtatni az útvonalon.Remek nap volt!
Beillesztem ide a tavalyi túra videóját,de mint mondom ez a tavalyi!
Talán már írtam,hogy biciklitúráink java nem a legjobban sikerülgetett.Nagyjából tíz túrából három esetleg négy volt sikeresnek mondható.Mindig ért valami,vagy defekt,vagy valami egyéb bicikli hiba vagy valami apróbb baleset.Így egy idő után fel is hagytunk a biciklitúrázással.Ez a leírás most egy sikeresnek mondható túrát mesél el.
Csak a város környékén terveztünk most túrázgatni,ugye egy majdani terv szerint esetleges Velencei-tó körüli túra volt az álom.Oda-oda készülgettünk ezekkel a túrákkal.
A terv az volt,hogy kitekerünk a közeli Nagyvenyimre,onnan eltekerünk az északra található Mélykútra,majd kelet felé fordulva a Bernátkúti börtön mellett elhaladva megyünk be Pálhalmára.Onnan pedig valahol visszajövünk Dunaújvárosba.
Napfényes kellemes időben egy szombati délelött indultunk.
Indul a mandula a földesútakon Dunaújvárosból alig kiérve
Nagyvenyimig lényegében földúton mentünk ezzel is kerülve a forgalmas országútakat.Arra mentünk pont amerre a Venyimre vezető gyalogtúráink is szoktak menni.Nem nehéz emelkedövel alig tarkitott terep volt.Átkeltünk a 6-os úton majd egy helyi bevásárlóközpont után tértünk rá a földesútra.Az M6-os sztrádáig innen nagyjából 800 méter a távolság,ezt könnyedén letekertünk,majd a sztráda feletti hídon pihentünk.Na nem azért mert elfáradtunk,hanem mert innen van a legjobb rálátás a környékre.
Feltünik a sztráda felett vezető híd
Az M6-os a hídról
Innen ereszkedés volt némileg lefelé gyümölcsösök és szántóföldek ölelésében és máris a venyimi földeken jártunk.Az egyhangúságot egy-egy fa törte meg,de látni lehetett a környék falvait,elsősorban persze Nagyvenyimet és Baracsot.Hátratekintve pedig Dunaújváros vigyorgott ránk.Jelzett turistaút erre nem vezetett amúgy,de gyakorlatilag hazai pályán voltunk így nem is volt szükségünk rá.Zögykölödös agyonszáradt földúton értünk be Nagyvenyimre ahol aztán aszfaltozott útra váltottunk,ez érezhetően jobban ízlett a kerékpároknak is.
Egy-egy fa töri meg az egyhangúságot
Nagyvenyimen szokásos helyünkön pihentünk,kajáltunk.Ez amúgy a helyi víztoronynál található parknál,játszótérnél van.Innen a már jólismert arborétum felé vezetett az út,egy kicsit megálltunk itt is,hiszen kedveljük ezt a helyet amely kellemes klimájával,látványos fáival igazán vendégmarasztaló egy hely.Ám most nem ez volt túránk célpontja,tekernünk kellett tovább.Itt az arborétumnál már amúgy feltünt egy zöld jelzésű turistajel,a zöld sáv.Fogalmam sem volt róla mit kereshet itt...aztán persze kideritettem.Ez egy új jelzés,Nagyvenyimről indul elmegy Mélykútra (ahova mi) majd visszatér Mezőfalvára (óriási kerülöt leírva),majd onnan lemegy egészen Nagykarácsonyba.Hát,hogy mi célból jött ez itt létre?A jó ég tudja... de akkor már belehetne festegetni valamilyen jelekkel a környék többi útját is.Na indultunk mi meg tovább.
Szelfi az arborétumban Nagyvenyimen
Elhaladtunk az egyik tó mellett ami még a faluban található.( a környéken sok tó van,de ez az egy van benn a faluban),aztán kiérve a zöldön haladva mentünk Mélykút felé,amely itt újra földút volt már.Szinte tökegyenes az út Nagyvenyimről Mélykútra,na jó ha jól emlékszem egy apró kanyar volt azért benne.Gyerekkoromban sokat tekertem erre,de magán ezen az úton sose indultam el.Nagyvenyimről nézve olyan mintha a bizonytalan végtelenbe vezetne...és megvallom gyerekként valahogy félelmet keltett bennem.Persze nem volt mitől félni,jól haladtunk az úton néhol annyira száraz volt már,hogy besüppedt a bicikli kereke a porba,de azért jól haladtunk.Majd 4km ez a távolság Mélykútig.Mélykút ami igazából Mélykútpuszta talán három esetleg négy utcából álló...hát,hogy önálló település-e azt nem tudom,de nem túl nagy.Igy hamar körbetekertük és mentünk Bernátkút felé újból jól járható betonúton.
Mélykútat elhagyva
Ez a rész kellemes volt,néhol azt éreztem nem a nevesincs Mélykút környékén járunk hanem valami klasszabb helyen...forgalom alig-alig volt.Bernátkútra elérvén a buszmegállónál álltunk meg.Hát amit láttunk,az maga a börtön kivülről.Tök olyasminek tünk mint valami amcsi akciófilmekben a börtön.Kivülről rendezettnek tünt és nem akarom megtudni milyen belülröl.Azt állitólag ez női börtön!De csak állitólag valójában nem tudom,hogy igaz-e,és a másik börtön ahol a férfiak vannak az Pálhalmán van...
Sokat nem idöztünk itt,megelözendő,hogy kikelljen menni a 62-es főútra,egy újabb földesútra tértünk le.Ez majdnem sima volt,így tudtunk tekerni ezerrel.Hamarosan újra kereszteztük az M6-ost,de most alulról mentünk át és azonnal Pálhalmán voltunk.Elsőre nem ismertem fel és nem is tudtam hol vagyunk...
Kastély Pálhalmán
Pálhalmához mérve szokatlanul szép volt a hely és persze gondoltam,hogy ez Pálhalma csak nem akartam elhinni.Mindenesetre a település ezen részén soha nem jártunk még.Egy kastélyfélénél voltunk egy szép parkban.Pihiztünk is kicsit itt.tökre nem akartuk elhinni,hogy ez itt Pálhalma (amely nem önálló település,Dunaújváros városrészének minösül).Aztán beljebb tekertünk a faluba és már egyre ismerösebb volt minden.Bizonyságot nyert,hogy ez bizony Pálhalma.A kastély amúgy a büntetés végrehajtási intézet része...ha jól tudom.Pálhalmán kiérve a 62-es mentén haladva még elhaladtunk Sándorháza mellett,itt van a börtön és üzemek meg ilyesmik.Hamar elértük a 6-os és 62-es út körforgóját.Itt értünk vissza Dunaújvárosba,azonban hazáig még volt egy kis út.
Sándorháza
Egy kisebb erdős rész van itt benne jól járható út,ez visz be Újváros Újtelep nevezetű részébe.Innen aztán már gyerekjáték volt a hazajutás.Rendben meg is érkeztünk vissza a starthelyre.Jó 25km-t tekertünk le és ezúttal a biciklik is bírták.Ám korai volt az örömöm,másnap munkába tekerésnél a hátsó tengelyem tört el amely ennek a túrának a következménye volt...Na de a lényeg magán a túrán jól éreztük magunkat!
