2017. március 21., kedd

Bringakör Újváros körül

Talán már írtam,hogy biciklitúráink java nem a legjobban sikerülgetett.Nagyjából tíz túrából három esetleg négy volt sikeresnek mondható.Mindig ért valami,vagy defekt,vagy valami egyéb bicikli hiba vagy valami apróbb baleset.Így egy idő után fel is hagytunk a biciklitúrázással.Ez a leírás most egy sikeresnek mondható túrát mesél el.
 Csak a város környékén terveztünk most túrázgatni,ugye egy majdani terv szerint esetleges Velencei-tó körüli túra volt az álom.Oda-oda készülgettünk ezekkel a túrákkal.
A terv az volt,hogy kitekerünk a közeli Nagyvenyimre,onnan eltekerünk az északra található Mélykútra,majd kelet felé fordulva a Bernátkúti börtön mellett elhaladva megyünk be Pálhalmára.Onnan pedig valahol visszajövünk Dunaújvárosba.
Napfényes kellemes időben egy szombati délelött indultunk.

Indul a mandula a földesútakon Dunaújvárosból alig kiérve
Nagyvenyimig lényegében földúton mentünk ezzel is kerülve a forgalmas országútakat.Arra mentünk pont amerre a Venyimre vezető gyalogtúráink is szoktak menni.Nem nehéz emelkedövel alig tarkitott terep volt.Átkeltünk a 6-os úton majd egy helyi bevásárlóközpont után tértünk rá a földesútra.Az M6-os sztrádáig innen nagyjából 800 méter a távolság,ezt könnyedén letekertünk,majd a sztráda feletti hídon pihentünk.Na nem azért mert elfáradtunk,hanem mert innen van a legjobb rálátás a környékre.

Feltünik a sztráda felett vezető híd

Az M6-os a hídról
Innen ereszkedés volt némileg lefelé gyümölcsösök és szántóföldek ölelésében és máris a venyimi földeken jártunk.Az egyhangúságot egy-egy fa törte meg,de látni lehetett a környék falvait,elsősorban persze Nagyvenyimet és Baracsot.Hátratekintve pedig Dunaújváros vigyorgott ránk.Jelzett turistaút erre nem vezetett amúgy,de gyakorlatilag hazai pályán voltunk így nem is volt szükségünk rá.Zögykölödös agyonszáradt földúton értünk be Nagyvenyimre ahol aztán aszfaltozott útra váltottunk,ez érezhetően jobban ízlett a kerékpároknak is.

Egy-egy fa töri meg az egyhangúságot
Nagyvenyimen szokásos helyünkön pihentünk,kajáltunk.Ez amúgy a helyi víztoronynál található parknál,játszótérnél van.Innen a már jólismert arborétum felé vezetett az út,egy kicsit megálltunk itt is,hiszen kedveljük ezt a helyet amely kellemes klimájával,látványos fáival igazán vendégmarasztaló egy hely.Ám most nem ez volt túránk célpontja,tekernünk kellett tovább.Itt az arborétumnál már amúgy feltünt egy zöld jelzésű turistajel,a zöld sáv.Fogalmam sem volt róla mit kereshet itt...aztán persze kideritettem.Ez egy új jelzés,Nagyvenyimről indul elmegy Mélykútra (ahova mi) majd visszatér Mezőfalvára (óriási kerülöt leírva),majd onnan lemegy egészen Nagykarácsonyba.Hát,hogy mi célból jött ez itt létre?A jó ég tudja... de akkor már belehetne festegetni valamilyen jelekkel a környék többi útját is.Na indultunk mi meg tovább.

Szelfi az arborétumban Nagyvenyimen
Elhaladtunk az egyik tó mellett ami még a faluban található.( a környéken sok tó van,de ez az egy van benn a faluban),aztán kiérve a zöldön haladva mentünk Mélykút felé,amely itt újra földút volt már.Szinte tökegyenes az út Nagyvenyimről Mélykútra,na jó ha jól emlékszem egy apró kanyar volt azért benne.Gyerekkoromban sokat tekertem erre,de magán ezen az úton sose indultam el.Nagyvenyimről nézve olyan mintha  a bizonytalan végtelenbe vezetne...és megvallom gyerekként valahogy félelmet keltett bennem.Persze nem volt mitől félni,jól haladtunk az úton néhol annyira száraz volt már,hogy besüppedt a bicikli kereke a porba,de azért jól haladtunk.Majd 4km ez a távolság Mélykútig.Mélykút ami igazából Mélykútpuszta talán három esetleg négy utcából álló...hát,hogy önálló település-e azt nem tudom,de nem túl nagy.Igy hamar körbetekertük és mentünk Bernátkút felé újból jól járható betonúton.

Mélykútat elhagyva
Ez a rész kellemes volt,néhol azt éreztem nem a nevesincs Mélykút környékén járunk hanem valami klasszabb helyen...forgalom alig-alig volt.Bernátkútra elérvén a buszmegállónál álltunk meg.Hát amit láttunk,az maga a börtön kivülről.Tök olyasminek tünk mint valami amcsi akciófilmekben a börtön.Kivülről rendezettnek tünt és nem akarom megtudni milyen belülröl.Azt állitólag ez női börtön!De csak állitólag valójában nem tudom,hogy igaz-e,és a másik börtön ahol a férfiak vannak az Pálhalmán van...
Sokat nem idöztünk itt,megelözendő,hogy kikelljen menni a 62-es főútra,egy újabb földesútra tértünk le.Ez majdnem sima volt,így tudtunk tekerni ezerrel.Hamarosan újra kereszteztük az M6-ost,de most alulról mentünk át és azonnal Pálhalmán voltunk.Elsőre nem ismertem fel és nem is tudtam hol vagyunk...

Kastély Pálhalmán
Pálhalmához mérve szokatlanul szép volt a hely és persze gondoltam,hogy ez Pálhalma csak nem akartam elhinni.Mindenesetre a település ezen részén soha nem jártunk még.Egy kastélyfélénél voltunk egy szép parkban.Pihiztünk is kicsit itt.tökre nem akartuk elhinni,hogy ez itt Pálhalma (amely nem önálló település,Dunaújváros városrészének minösül).Aztán beljebb tekertünk a faluba és már egyre ismerösebb volt minden.Bizonyságot nyert,hogy ez bizony Pálhalma.A kastély amúgy a büntetés végrehajtási intézet része...ha jól tudom.Pálhalmán kiérve a 62-es mentén haladva még elhaladtunk Sándorháza mellett,itt van a börtön és üzemek meg ilyesmik.Hamar elértük a 6-os és 62-es út körforgóját.Itt értünk vissza Dunaújvárosba,azonban hazáig még volt egy kis út.

Sándorháza
Egy kisebb erdős rész van itt benne jól járható út,ez visz be Újváros Újtelep nevezetű részébe.Innen aztán már gyerekjáték volt a hazajutás.Rendben meg is érkeztünk vissza a starthelyre.Jó 25km-t tekertünk le és ezúttal a biciklik is bírták.Ám korai volt az örömöm,másnap munkába tekerésnél a hátsó tengelyem tört el amely ennek a túrának a következménye volt...Na de a lényeg magán a túrán jól éreztük magunkat!

Pirossal kiemelve a túránk útvonala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése