A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sándorháza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sándorháza. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. július 26., vasárnap

Megnéztük a Sigray kúriát

Véletlen vagy sem (ami ugye nem létezik)?Mindenesetre a turistaterkep.com oldalt böngésztem,túraútvonalakat tervezgettem amikor is hirtelen feltűnt a képernyőn,közvetlen Dunaújváros közelében a Sigray kúria.Vonzott a dolog,gondoltam majd idővel utána nézek.Nem kellett sokat várni,mert másnap az egyik dunaújvárosi oldal (minő véletlen) éppen a Sigray kúriáról posztolgatott dolgokat,képeket mindenféle infót.Na és minő véletlen az oldal kezelője egy régi ismerösöm akivel évekkel ezelőtt egy bringatúrán is voltam.Adta magáta  dolog,felvettem vele a kapcsolatot és már szerveztünk is ide egy kis túrát.Ám amikor ő ráért volna én nem értem rá,amikor meg én értem rá,akkor ő nem.Sehogyan sem akart összejönni a dolog.Ma hívtam,de újra nem ért rá,így elhívtam Zoli barátomat aki a kórházi kezelés után már amúgy is vágyott egy rövidke túrára.

Kúria első pillantásra
Mivel nem kellett messze menni a túrára csupán délután fél négykor indultunk csak el.Átkellett menni a fél városon,majd a 62-es út mentén tovább.Arra amerre Pálhalmára is szoktunk menni.Ám odáig nem kellett elmenni,mert a közeli Sándorházánál letértünk a 62-es út mentéről és bementünk egy leágazáson.Jelzett utak ugye erre nem vezetnek.Ahogy letértünk jobbra,egyből lekellett térni újra jobbra.Egy tábla figyelmeztetett,hogy magánterület,de még a dunaújvárosi oldalt üzemeltető ismerösöm mondta ezzel ne törödjünk,menjünk be nyugodtan.Mentünk hát.Nem kellett sokat menni,talán 150 méter és ott is volt a Sigray kúria.

Szemből az épület
Egy megkapóan szép,de romos és elhanyagolt épület köszönt szembe.Nagyon szép lehetett fénykorában.Az épület keleti oldalán (mi nyugat felöl jöttünk az uton) hátulról tudtunk bemenni.Az udvarban padok tucatjai,de benőtte őket a gaz.Az épület hátulról is megkapó volt,de ugyanúgy elhanyagolt.Persze úgydöntöttünk bemegyünk,mert egy csomó ajtó nyitva volt.Reméltük odabenn egy csöves sem vert tanyát.


Odabenn tágas terek  fogadtak,ha jól spekliztünk a kúriában három vagy négy lakás lehetett egykor.Itt a hátsóban egy szoba félét fedeztünk fel,valami konyhát,kamrát és egy fürdöszobát amiben még megvolt a kád!

.A Sigray család hazánk egyik legrégebbi nemesi famíliája (az első ismert adat a XIII. század utolsó harmadában említi a névadót).  Az L alaprajzú kúriát a XX. század elején építtette Sigray Béla – a későbbiekben jelentősen átépítették és bővítettéK.Az épület és a birtok egészen az államosításig Sigray Béla tulajdonában volt. 1945-ben iskolának és óvodának javasolták használni, de a helyi földműves szövetkezet is szerette volna megkapni. Végül a büntetés-végrehajtás egy rabgazdaságának központja lett.

Az egyik belső szoba

A fürdőszoba.Vajon hány éves lehet az a kád?
Mára a kúria magántulajdon, ám mindennapjait finoman szólva sem a "gazda gondossága" jellemzi. (És Természet anyánk lassan-lassan visszaveszi, ami neki jár...)

Szóval kijöttünk a hátsó "lakásból" és még az ugymondd verandán löttünk pár képet.Valóban lehangolónak tűnt az épület állapota.Belegondoltam lehet itt valaha boldog emberek éltek,gondtalan gyerekek futkároztak az udvaron...

Fura eddig a turistatérképes dologig azt sem tudtam,hogy ez itt létezik.Nyilván ha előbb felfedezem,valószinúleg eljöttünk volna ide Gergővel...De ugye azzal kezdtem a mondandómat,hogy véletlenek már pedig nincsenek (valóban nincsenek!) így hiszem,hogy ezúttal is Gergő vezetett ide,mert tudta,hogy érdekel az ilyesmi 
és mert ebben az időpontban most ennyire telett.

Egy fotó a hátsó homlokzatnál
A hátsórészt letudva újra az épület keleti homlokzata felé mentünk.Volt még egy ajtó itt.Benéztünk és egy pinceejárót láttunk.Odalenn hívogatott a sötét...Hát persze,hogy eszünk ágában sem volt lemenni.Így is kisérteties egy hely volt.A keleti homlokzatnál újabb ajtó volt - nyitva.Ide bementünk,itt is egy lakás féle bontakozott ki,de ebből a lakrészből az előbb emlitett hátsóba nem lehetett átmenni.Talán nem lehett itt rossz élni,alkotni,dolgozni...Nem lehetett ez itt rossz akkor régen...Jellegében ugyanolyan volt amúgy mint a hátsó lakrész.

A keleti +lakásban"
Ezt is letudván mentünk az északi azaz a fő homlokzathoz.Nem volt amúgy több épület a közvetlen környéken (leszámítva a közeli börtönt),így nem tudtam fénykorában volt-e itt utca,vagy egymagában állt itt a kúria.A fő homlokzat is megkapó volt.Hasonlóan mint a hátsó részen,oszlopok tartották a tetőt és egyfajta díszt is adta az épületnek.Itt is volt egy ajtó nyitva,ide is bementünk,itt is lényegében ugyanazt láttuk.Egy romos lakás félét.Egy hajdani immár "halott" szék árválkodott az egyik szobában.Mintha az elveszett időt síratta volna...

A keleti oldal

Oszlopok

A halott szék
Kijöttünk a házból mert valahogy nem töltött el jó érzéssel ez a pusztulás ami itt volt látható.A fő homlokzatnál csináltunk még pár képet.Vajon miért hagyták ezt így lepusztulni?Miért nem érdekelt senkit az épület sorsa?Évtizedek álltak rendelkezésre,hogy valaki felkarolja,felújítsa,ám úgy fest senkit nem érdekelt a dolog.Kár érte.Lassan tényleg magáévá teszi majd a természet ezt is.

Sok szúnyog zümmögött körülöttünk,nem sok értelme volt már maradni,így elindultunk vissza a nagyon közeli városba.

Zolika első túrája a kórház után

Búcsú a kúriától
Hamar visszaértünk az alig egy kilométerre lévő városba.Persze a központ messzebb volt,így egy kocsmába beültünk egy sörre.Sosem tudom megérteni a dunaújvárosi kocsmákat...amíg vidéken szinte mindenhol minőségi csapolt sört kapok,addog nálunk nyakra.főre vízezik...udoritó dolog!Na,de most nem ez a téma.Örülök végül is,hogy eljutottam ide a kúriához is,hisz azelőtt a létezéséről sem tudtam.Közben rámírt az ismerös aki az oldalt kezeli a közösségi oldalon,hogy van itt valahol egy másik kúria is.Lesz-e majd kedvem oda elmenni.Hát persze,hogy lesz,ezt már majd összehozzuk vele,hisz egyenlőre azt sem tudom hol az a másik,de utána kutatok majd.

Na,de ez majd már egy másik történet lesz.

2017. március 21., kedd

Bringakör Újváros körül

Talán már írtam,hogy biciklitúráink java nem a legjobban sikerülgetett.Nagyjából tíz túrából három esetleg négy volt sikeresnek mondható.Mindig ért valami,vagy defekt,vagy valami egyéb bicikli hiba vagy valami apróbb baleset.Így egy idő után fel is hagytunk a biciklitúrázással.Ez a leírás most egy sikeresnek mondható túrát mesél el.
 Csak a város környékén terveztünk most túrázgatni,ugye egy majdani terv szerint esetleges Velencei-tó körüli túra volt az álom.Oda-oda készülgettünk ezekkel a túrákkal.
A terv az volt,hogy kitekerünk a közeli Nagyvenyimre,onnan eltekerünk az északra található Mélykútra,majd kelet felé fordulva a Bernátkúti börtön mellett elhaladva megyünk be Pálhalmára.Onnan pedig valahol visszajövünk Dunaújvárosba.
Napfényes kellemes időben egy szombati délelött indultunk.

Indul a mandula a földesútakon Dunaújvárosból alig kiérve
Nagyvenyimig lényegében földúton mentünk ezzel is kerülve a forgalmas országútakat.Arra mentünk pont amerre a Venyimre vezető gyalogtúráink is szoktak menni.Nem nehéz emelkedövel alig tarkitott terep volt.Átkeltünk a 6-os úton majd egy helyi bevásárlóközpont után tértünk rá a földesútra.Az M6-os sztrádáig innen nagyjából 800 méter a távolság,ezt könnyedén letekertünk,majd a sztráda feletti hídon pihentünk.Na nem azért mert elfáradtunk,hanem mert innen van a legjobb rálátás a környékre.

Feltünik a sztráda felett vezető híd

Az M6-os a hídról
Innen ereszkedés volt némileg lefelé gyümölcsösök és szántóföldek ölelésében és máris a venyimi földeken jártunk.Az egyhangúságot egy-egy fa törte meg,de látni lehetett a környék falvait,elsősorban persze Nagyvenyimet és Baracsot.Hátratekintve pedig Dunaújváros vigyorgott ránk.Jelzett turistaút erre nem vezetett amúgy,de gyakorlatilag hazai pályán voltunk így nem is volt szükségünk rá.Zögykölödös agyonszáradt földúton értünk be Nagyvenyimre ahol aztán aszfaltozott útra váltottunk,ez érezhetően jobban ízlett a kerékpároknak is.

Egy-egy fa töri meg az egyhangúságot
Nagyvenyimen szokásos helyünkön pihentünk,kajáltunk.Ez amúgy a helyi víztoronynál található parknál,játszótérnél van.Innen a már jólismert arborétum felé vezetett az út,egy kicsit megálltunk itt is,hiszen kedveljük ezt a helyet amely kellemes klimájával,látványos fáival igazán vendégmarasztaló egy hely.Ám most nem ez volt túránk célpontja,tekernünk kellett tovább.Itt az arborétumnál már amúgy feltünt egy zöld jelzésű turistajel,a zöld sáv.Fogalmam sem volt róla mit kereshet itt...aztán persze kideritettem.Ez egy új jelzés,Nagyvenyimről indul elmegy Mélykútra (ahova mi) majd visszatér Mezőfalvára (óriási kerülöt leírva),majd onnan lemegy egészen Nagykarácsonyba.Hát,hogy mi célból jött ez itt létre?A jó ég tudja... de akkor már belehetne festegetni valamilyen jelekkel a környék többi útját is.Na indultunk mi meg tovább.

Szelfi az arborétumban Nagyvenyimen
Elhaladtunk az egyik tó mellett ami még a faluban található.( a környéken sok tó van,de ez az egy van benn a faluban),aztán kiérve a zöldön haladva mentünk Mélykút felé,amely itt újra földút volt már.Szinte tökegyenes az út Nagyvenyimről Mélykútra,na jó ha jól emlékszem egy apró kanyar volt azért benne.Gyerekkoromban sokat tekertem erre,de magán ezen az úton sose indultam el.Nagyvenyimről nézve olyan mintha  a bizonytalan végtelenbe vezetne...és megvallom gyerekként valahogy félelmet keltett bennem.Persze nem volt mitől félni,jól haladtunk az úton néhol annyira száraz volt már,hogy besüppedt a bicikli kereke a porba,de azért jól haladtunk.Majd 4km ez a távolság Mélykútig.Mélykút ami igazából Mélykútpuszta talán három esetleg négy utcából álló...hát,hogy önálló település-e azt nem tudom,de nem túl nagy.Igy hamar körbetekertük és mentünk Bernátkút felé újból jól járható betonúton.

Mélykútat elhagyva
Ez a rész kellemes volt,néhol azt éreztem nem a nevesincs Mélykút környékén járunk hanem valami klasszabb helyen...forgalom alig-alig volt.Bernátkútra elérvén a buszmegállónál álltunk meg.Hát amit láttunk,az maga a börtön kivülről.Tök olyasminek tünk mint valami amcsi akciófilmekben a börtön.Kivülről rendezettnek tünt és nem akarom megtudni milyen belülröl.Azt állitólag ez női börtön!De csak állitólag valójában nem tudom,hogy igaz-e,és a másik börtön ahol a férfiak vannak az Pálhalmán van...
Sokat nem idöztünk itt,megelözendő,hogy kikelljen menni a 62-es főútra,egy újabb földesútra tértünk le.Ez majdnem sima volt,így tudtunk tekerni ezerrel.Hamarosan újra kereszteztük az M6-ost,de most alulról mentünk át és azonnal Pálhalmán voltunk.Elsőre nem ismertem fel és nem is tudtam hol vagyunk...

Kastély Pálhalmán
Pálhalmához mérve szokatlanul szép volt a hely és persze gondoltam,hogy ez Pálhalma csak nem akartam elhinni.Mindenesetre a település ezen részén soha nem jártunk még.Egy kastélyfélénél voltunk egy szép parkban.Pihiztünk is kicsit itt.tökre nem akartuk elhinni,hogy ez itt Pálhalma (amely nem önálló település,Dunaújváros városrészének minösül).Aztán beljebb tekertünk a faluba és már egyre ismerösebb volt minden.Bizonyságot nyert,hogy ez bizony Pálhalma.A kastély amúgy a büntetés végrehajtási intézet része...ha jól tudom.Pálhalmán kiérve a 62-es mentén haladva még elhaladtunk Sándorháza mellett,itt van a börtön és üzemek meg ilyesmik.Hamar elértük a 6-os és 62-es út körforgóját.Itt értünk vissza Dunaújvárosba,azonban hazáig még volt egy kis út.

Sándorháza
Egy kisebb erdős rész van itt benne jól járható út,ez visz be Újváros Újtelep nevezetű részébe.Innen aztán már gyerekjáték volt a hazajutás.Rendben meg is érkeztünk vissza a starthelyre.Jó 25km-t tekertünk le és ezúttal a biciklik is bírták.Ám korai volt az örömöm,másnap munkába tekerésnél a hátsó tengelyem tört el amely ennek a túrának a következménye volt...Na de a lényeg magán a túrán jól éreztük magunkat!

Pirossal kiemelve a túránk útvonala