A pofon

 Nem mondhatnám,hogy sok pofont kaptam a szüleimtől az életemben,talán ha kettőt.Amennyire emlékszem az első az volt,hogy falhoz vágtam azt a pogácsát amit hosszas könyörgés után a nagyi készített.Már emlékezni nem emlékszem rá,arra emlékszem,hogy elmesélték nekem a szüleim.Szó se róla ezt megérdemeltem.A másodikat is alighanem.Mivel Papa100 jubileumi évet tartok,így elmesélem ennek a második pofonnak a történetét,hiszen majdhogynem világosan emlékszem rá és ezt ugye a papától kaptam.Akkor persze nem esett jól,ma már kincset érne még egy...Az időpont talán 1980 körüli lehet,vagy kicsivel előtte esetleg utána.A helyszín pedig a mezőfalvi szőlőhegyi kertünk,ahol pontosan egy éve jártunk és csak nyomokban fedeztem fel a régi gyerekkor nyomait a lepusztult háznál..

A régi háznál tavaly,semmi sem maradt régről csupán az omladozó ház...

1980 körül azonban még élt és virult ez a környék.Jó volt itt lenni a kellemes környezetben a hangulatos kert és a sok jó ember árnyékában.Még haverok is akadtak,pl az egyik szomszéd kisfiú,már a nevére sem emlékszem,talán János,de ez nem biztos.Persze még porbafingó tökmagként a játék volt az elsődleges és egy olyan világban amikor semmi kütyű,telefon,internet,de még nagyon tv sem volt,roppant jól elvoltunk!A sokadik játék közepén azt találtuk ki,hogy csinálunk egy sátort.Na,de hova?Olyan sok megfelelő helyet nem találtunk,mivel mindenhol növényzet volt a hátsó udvarban meg az állatok élték a mindennapjaikat.Azt találtam ki,hogy akkor a sátort a ház és a terasz előtti cseresznyefa közremünködésével alkotom meg.Na de,hogy?Már akkor remek "mérnőki tudásommal" úgy tudtam megtervezni,hogy a fiatal fa alsó ágát is bevonom a kivitelezésbe.

Illusztráció,hát a mienké nem ilyen volt...

A háznál található felesleges pokrócok segítségével amit az alsó ág tartott meg felső merevítő gyanánt egy igazán remek kis sátrat hoztunk össze.Ahol aztán játszhattunk kedvünkre.Azaz csak játszhattunk volna...Mert papa ekkor érkezett be a szőlőből és látva mit műveltünk valószínűleg elkapta az agyvíz.Féltette a fiatal cseresznyefáját,nehogy kárt tegyünk benne.Talán egy pokróc megtartása nem okozhatott a fának túl nagy kárt,de gondolom ő attól félhetett,hogy letörjük az ágat.Csak azt vettem észre,hogy igen egészséges pofon csattant az arcomon...De csak egy!Papa nem vert félholtra,esze ágában sem volt,egy olyan atyai pofon volt amilyent mehérdemeltem.Persze bőmböltem mint egy kis elkényesztetett hülyegyerek,de aztán beláttam,hogy baromságot csináltam.Később pedig maga a papa szerkeztett nekünk a fa mellé egy jópofa sátort.

A pofon (illúsztráció)

Több mint negyven év telt el a pofon óta,papa pedig 36 éve nincs velem.Mindent oda adnék egy újabb pofonért...Egy olyanért amit megérdemlek,ha olyan útra tévedek amire nem kellene,Bár szerencsére nagyon én nem tévedtem tévútakra az elmúlt 36 évben.De azért jó lenne ha itt lenne a papa és útbaigazítana amikor kell és amikor arra szükségem van.Korábban írtam,hogy amikor úgymondd túlvilági segítséget érzek azt legtöbbször úgy érzem,hogy a papától jön.Azt olvastam erről amit úgy érzünk az úgy is van...Így vagy úgy jöhetne egy újabb pofon!A cseresznyefa ágért pedig bocs papa,nem akartam,még kis buta voltam,de látod kárt azért nem tettem az álltalam is szeretett fába.Kárt az tett aki valamikor az elmúlt 36 év folyamán kivágta...

Padok...

 Már év elején készültem,hogy majd eljövök.Eljövök és majd írok a padokról.A padokról amelyeknél a hatalmas kártyacsaták folytak.A padokról ahová kiültek a közvetlen környék asszonyai pletyizni.A padokról amelyek árnyékában felnőttem.A padokról amelyek észrevétlenül is az életem részévé váltak.Úgy gondoltam majd ez a bejegyzés lesz az "ajándék" papának a századik születésnapjára amely e sorok írásakor éppen holnapután lesz.Telt,múlt az idő,csak nem jutottam el a térre a játszótérre ahol gyerekként játszottam.Toltam magam előtt a dolgot,de úgy voltam vele a papa születésnapjáig mindenképp elkéne jönni és lekéne fotózni a padokat.Hiába lakom innen minössze talán két kilométerre,nem akart sehogyan sem erre hozni a lábam....Úgy gondoltam ma van az utolsó lehetőség még a születésnap előtt,hogy eljöjjek és lefotózzam azokat a padokat a papa számára amelynél évtizedeken át kikapcsolódott a fantasztikus kártyacsaták közepette.Eljöttem hát ma,de a padok nem voltak már sehol...

Az egykori homokozó,szemben a zöld keritéstől jobbra voltak a padok...

Teljesen ledöbbentem.Hova tűntek a régmúlt padjai?Kit vagy kiket zavart,hogy még álltak a helyükön?Hat pad...párokra osztva egymással szemben,köztük kis asztalka amelyeken többek között kártyázni is lehetett.Nem voltak már sehol...A padok amelyeknél a játszótért ölelő házak lakói kapcsolódtak ki egykor,mert akkor rég tele volt élettel a tér...Az egyik padoknál ment a kártyacsata,a másiknál az asszonyok pletyiztek,a harmadiknál fiatalok mulatták az időt,még mi a gyerekek,vagy hintáztunk,vagy fociztunk,vagy éppen háborúztunk,még a legkisebbek a homokozóban játszottak...Hova tűntek a padok?Életünk padjai..csak mert a régi hagyományos tipusú padok voltak megkellett őket szüntetni?Nekünk és mindenkinek aki akkor itt élt,kényelmesek voltak.Eltűntek,nincsenek...nem tudok neked most mit adni papa...a padok meghaltak.

A padok újak és új helyen vannak,az asztal talán a régi...

Hoztak ugyan új padokat a térre,köztük ott van feltehetőleg az egykor három kártyaasztal közül az egyik...Papa nincs más,ezt adom most akkor neked,az egykori kártyaasztalt.Tulajdonképpen mindegy melyik a három közül,mert mind a háromnál játszottatok egykor...ezen talán valahol ott mélyen ott van a nyomotok,a kártyáitok nyomai...De minden oly más és egyedül vagyok itt.Itt ahol életem legfelszabadultabb és alighanem legboldogabb szakaszát töltöttem.Üres a játszótér,senki nincs lenn,pedig nyár van egy nyári szombat,süt a nap és nincs itt senki..Ilyen a mi időnkben egyszerűen nem fordulhatott elő.Az új padok máshol vannak,nem ott ahol a régiek.Valahogy ez nem illik bele a képbe.És a hinta a mászókák,semmi sem a régi...de semmi sem fáj úgy mint a padok hiánya...

    A fák legalább a régiek

Hol vannak a régi öregek?Él-e még bárki is közülük?Nem valószínű,de nem tudhatom,hiszen már az én generációmból is van aki elment...Hol vannak a régi asszonyok?Akik bár pletyiztek,jelenlétük mégis óriási biztonságérzetet adott...Talán a fák...a fák a régiek és megvannak!Jelenetősen megöregedve,persze fáknál 40-45 év nem olyan nagy kor,szóval legalább ők megvannak,a fák amelyek akkor is itt voltak amikor én gyerek voltam és amikor mentek a padoknál a kártyacsaták.Így nézd csak papa,nem csak az asztalt,de a fákat is oda tudom adni ajándékba!De azok a padok akkor is hiányoznak!Papa,boldog századik születésnapot odafenn!Nem vagyok mostanában jóban az égiekkel,de a többieknek add át,hogy mindenkit nagyon szeretek (legfőképp Gergőt) és majd jövök!És mondd meg a régi nagy öregeknek és az asszonyoknak is,hogy ők is hiányoznak,ahogy a padok is....!

Remélem a jók ünnepén majd találkozunk!

Ezek ugyanazok?

 Aki esetleg vissza-vissza olvas a blogban,az láthatja,hogy a túrázásokon kivül a spirituális dolgoknak is nagy teret engedek olykor.Ez természetes,hiszen érdekel a téma és Gergő elvesztését követően fokozatosan merültem bele egyre jobban és jobban.Noha az utóbbi időben egy kicsit tartalékpályára állt a dolog,de persze érdekel ma is minden a témában.Követek én is olyan oldalakat amelyek sokat segítenek illetve tanítanak is.Ahogy írtam az év elején,ezt az évet a Papa100 jubileumi évnek nyilvánítottam a magam kis világában,vagy emlékévnek,hiszen megboldogult faterom idén lenne 100 éves.Sajna én későn csúszantam bele ebbe a családba és a szüleim némiképp egy kicsit idősek voltak,ez csak azért volt szar mert apámmal is így mindössze 18 közös év jutott... Na de,hogy kapcsolódik a két téma egymáshoz?Ki fog derülni a bejegyzés végére.

Nem tudom milyen képekkel illusztrálni ezt a történetet,így most itt egy örangyal....

Öt éve lesz február végén,hogy az első úgynevezett hivatalos médiumnál jártam egy szeánszon.Úgy éreztem Gergő akar még valamit közölni odaátról ami lényegében így is volt és a dolgok is annyira a kezemre játszottak,hogy szinte elkerülni sem tudtam a szeánszt.Volt már szó erről is a blogban,hagyjuk azt most,hogy mennyire lehetett igaz és hihető az egész.A fura az egészben az volt,hogy mielőtt még szinte bármi történhetett volna a médium azt közölte,hogy apukád azt üzeni,hogy sokkal jobb apa voltál mint ő!Leesett az állam,mondhatni köpni-nyelni nem tudtam.Apukám lelkét nem terveztem lehívni,de ezekszerint ott volt,persze ez megnyugvással töltött el.Apám lelke... Ő ugye 88-ban távozott és azóta nagyon sokszor éreztem azt,hogy odaátról ő vigyáz rám... még sokkal azelőtt is,hogy az egész spiritualitásról bármit is hallottam volna...jöttek jelek az irányából (tőle) akkor is még amikor erről az egészről fogalmam sem volt!Gergő 99-ben született és 18-ban ment el.Ez idő alatt viszont nem éreztem apámtól jövő jeleket (ami persze nem zárja ki,hogy nem is voltak).Öt éve február végén még nem voltunk három hónapja sem Gergő távozásától.Nem tulajdonítottam ekkor nagy jelentőséget neki,hogy Gergő lelkét akartuk lehívni,de Papa volt az aki elöször hozzám szólt....

Az első emléktúrán úgy éreztem nem a mikulás hanem Gergő az aki búcsúzik...

A hitem sosem múlt el vele kapcsolatban,hogy ő az aki odaátról vigyáz rám.Amolyan őrangyal,bár a médium azt mondta segítő.Az,hogy ő szólt hozzám a hitemben erősített meg.Telt múlt aztán az idő és valahogy megtanultam egy Gergő lelkével való kommunikációt hát a minimálisnál azért magasabb szinten.Erről is volt már szó bőven ebben a blogban.Jól elvoltam ezzel évekig,sokat segített ez a dolog feldolgozni a feldolgozhatatlant.Ám aztán egyszer megfeneklett a dolog.Olyan infók,vagy ígérgetés félék jöttek át,hogy azokról egy idő után úgy éreztem hamisak.Ez nem kis keserűséggel öntött el,mert már szentül hittem benne,hogy valóban Gergő lelkével beszélek.Viszont szentül hiszem,hogy Gergő sosem adna nekem hamis infókat,hamis reményeket....így kezdtem úgy gondolni,hogy nem Gergő lelkével kommunikáltam... valószínűleg az én agyam űzhetett gonosz tréfákat.Hatalmas csalódásként éltem ezt meg,de ha ma is megpróbálok kommunikálni Gergő lelkével,akkor azt mondja,hogy higyjem,hogy ő az....Ez persze aztán teljesen összezavart.

Ebben a házban halt meg Gergő,egy téli hajnalon...

Ma is szentül hiszem,hogy van élet a halál után,sőt akkor létezünk csak igazán!De ha nem Gergővel kommunikáltam éveken át,akkor hol lehet Gergő?Hol lehet Gergő lelke?A jeleket vajon ő küldte?Annyira igaznak valóságosnak tűnt az egész... erről azt olvastam,ha annak tűnik,akkor az, az is! Szóval teljesen tanácstalan lettem az utóbbi hónapokban.Míg nem érdekes dologra kezdtem felfigyelni.Mindannyian vagyunk úgy,hogy kerülünk olyan élethelyzetbe amikor elhunyt szeretteink segítségét kérjük.Így voltam én is,hiszen ha annyira nem is kommunikáltam ezt kifelé,azért az évek rendesen megráncigáltak engem is.Ám valahányszor Gergő segítségét kértem,nem éreztem úgy,hogy jönne segítség...ami persze nem zárja ki,hogy jött,csak én nem rezegtem úgy,hogy ezt értsem.Viszont amikor a papa segítségét kértem szinte mindig jött megnyugtató segítség!Hát ez meg,hogy lehet?Egyáltalán lehetséges-e?Ha úgy kértem a segítséget,hogy Gergő és Papa segítsetek akkor is jött.Gergő igazán szeretett,tehát az sem tűnik valószínűnek,hogy ne segítene...

Nincs mit szépíteni,segítségre mindig is szükségünk van!

Ahogy telt az idő egyre jobban foglakoztatott a dolog.Miért csak akkor érzek túlvilági segítséget ha azt a papától kérem?Hol van Gergő,ha nem vele kommunikáltam,ha nem ő az aki segít?Valóban ő nem segít?Miért nem éreztem papát Gergő élettartalma alatt,csak előtte és utána?Kezdett körvonalazódni agyamban egy képtelen gondolat.Aztán ahogy merültem bele,egyre inkább nem volt képtelen...Tudjuk,hogy a lélek számtalan életet él,mielőtt annyira fel fejlődik,hogy nem kell többé leszületnie.Vannak olyan lelkek,akik ugyanoda,ugyanabba a családba születnek újra ahonnan távoztak...Mi van ha....?Mi van ha Gergő és Papa egy és ugyanazon a lélek?Mi van ha a papa így jött vissza hozzám,Gergőként?11 évvel azután,hogy meghalt mint papa...Ő volt az apám és aztán meg ő lett a fiam?Azért jön csak az egyik irányból a segítség is,mert egy és ugyanazon lélekről van szó?A szeánszon miért papa volt aki először hozzám szólt,akkor amikor még szinte nem is mondtam a médiumnak kit hívjunk le?Azóta is egyre inkább foglalkoztat már ez a dolog...

A szeretet nem múlik el...!

Alighanem a jövőben újra fel kell keresnem egy médiumot megpróbálva választ remélni ez ügyben... Viszont akár egy lélekről,akár kettőről is van szó,olyan fokú szeretet energiát érzek ezzel kapcsolatban ami most is csak azt bizonyítja,hogy van túlvilág,hogy valóban van élet a halál után is,na és odaát sokkal nagyobb látószöggel bírunk és sokkal többet tudunk is.Ez az írás természetesen nem azt akarja bízonygatni,hogy Gergő nem szeret már,papa meg nagyon.Egyszerűen csak magamban gondolkodom így is,hátha ez is előre visz valamennyit ez ügyben,mert a téma számomra több mind érdekes...Na és ugye azt tartja a spiritualitás,hogy véletlenek nincsenek,így a dolgoknak az a különös "játéka" sem lehet véletlen,hogy Papa és Gergő egy sírban nyugszanak...