Padok...

 Már év elején készültem,hogy majd eljövök.Eljövök és majd írok a padokról.A padokról amelyeknél a hatalmas kártyacsaták folytak.A padokról ahová kiültek a közvetlen környék asszonyai pletyizni.A padokról amelyek árnyékában felnőttem.A padokról amelyek észrevétlenül is az életem részévé váltak.Úgy gondoltam majd ez a bejegyzés lesz az "ajándék" papának a századik születésnapjára amely e sorok írásakor éppen holnapután lesz.Telt,múlt az idő,csak nem jutottam el a térre a játszótérre ahol gyerekként játszottam.Toltam magam előtt a dolgot,de úgy voltam vele a papa születésnapjáig mindenképp elkéne jönni és lekéne fotózni a padokat.Hiába lakom innen minössze talán két kilométerre,nem akart sehogyan sem erre hozni a lábam....Úgy gondoltam ma van az utolsó lehetőség még a születésnap előtt,hogy eljöjjek és lefotózzam azokat a padokat a papa számára amelynél évtizedeken át kikapcsolódott a fantasztikus kártyacsaták közepette.Eljöttem hát ma,de a padok nem voltak már sehol...

Az egykori homokozó,szemben a zöld keritéstől jobbra voltak a padok...

Teljesen ledöbbentem.Hova tűntek a régmúlt padjai?Kit vagy kiket zavart,hogy még álltak a helyükön?Hat pad...párokra osztva egymással szemben,köztük kis asztalka amelyeken többek között kártyázni is lehetett.Nem voltak már sehol...A padok amelyeknél a játszótért ölelő házak lakói kapcsolódtak ki egykor,mert akkor rég tele volt élettel a tér...Az egyik padoknál ment a kártyacsata,a másiknál az asszonyok pletyiztek,a harmadiknál fiatalok mulatták az időt,még mi a gyerekek,vagy hintáztunk,vagy fociztunk,vagy éppen háborúztunk,még a legkisebbek a homokozóban játszottak...Hova tűntek a padok?Életünk padjai..csak mert a régi hagyományos tipusú padok voltak megkellett őket szüntetni?Nekünk és mindenkinek aki akkor itt élt,kényelmesek voltak.Eltűntek,nincsenek...nem tudok neked most mit adni papa...a padok meghaltak.

A padok újak és új helyen vannak,az asztal talán a régi...

Hoztak ugyan új padokat a térre,köztük ott van feltehetőleg az egykor három kártyaasztal közül az egyik...Papa nincs más,ezt adom most akkor neked,az egykori kártyaasztalt.Tulajdonképpen mindegy melyik a három közül,mert mind a háromnál játszottatok egykor...ezen talán valahol ott mélyen ott van a nyomotok,a kártyáitok nyomai...De minden oly más és egyedül vagyok itt.Itt ahol életem legfelszabadultabb és alighanem legboldogabb szakaszát töltöttem.Üres a játszótér,senki nincs lenn,pedig nyár van egy nyári szombat,süt a nap és nincs itt senki..Ilyen a mi időnkben egyszerűen nem fordulhatott elő.Az új padok máshol vannak,nem ott ahol a régiek.Valahogy ez nem illik bele a képbe.És a hinta a mászókák,semmi sem a régi...de semmi sem fáj úgy mint a padok hiánya...

    A fák legalább a régiek

Hol vannak a régi öregek?Él-e még bárki is közülük?Nem valószínű,de nem tudhatom,hiszen már az én generációmból is van aki elment...Hol vannak a régi asszonyok?Akik bár pletyiztek,jelenlétük mégis óriási biztonságérzetet adott...Talán a fák...a fák a régiek és megvannak!Jelenetősen megöregedve,persze fáknál 40-45 év nem olyan nagy kor,szóval legalább ők megvannak,a fák amelyek akkor is itt voltak amikor én gyerek voltam és amikor mentek a padoknál a kártyacsaták.Így nézd csak papa,nem csak az asztalt,de a fákat is oda tudom adni ajándékba!De azok a padok akkor is hiányoznak!Papa,boldog századik születésnapot odafenn!Nem vagyok mostanában jóban az égiekkel,de a többieknek add át,hogy mindenkit nagyon szeretek (legfőképp Gergőt) és majd jövök!És mondd meg a régi nagy öregeknek és az asszonyoknak is,hogy ők is hiányoznak,ahogy a padok is....!

Remélem a jók ünnepén majd találkozunk!