A kétezredik nap

Kétezer nap...Kétezer egy napja még itt voltál,tervezgettük a következő túrát.Ám eljött a kegyetlen másnap és minden álmunk véget ért.Már kétezer nap....kétezer nap az annyi mint öt és félév.Nem gondoltam,hogy újra tudom kezdeni.Nem goldoltam,hogy erős vagyok.De nem is vagyok az.Bár úgy tartja a mondás,nem tudhatod mennyire vagy erős amíg erősnek lenned az egyetlen lehetőséged...Kétezer nap és újrakezdés.Nem számoltam meg,de alighanem száz körül lehet a túrák száma azóta.Száz túra.Nélküled.Hogy voltam képes erre?Hogy lehetettem képes erre?Száz túra,ezernyi csoda...nélküled.Én ezt veled akartam átélni,megmutatni neked.Valószinű ha maradsz még ennél is többre lettünk volna képesek,mert ketten együtt voltunk igazán erősek.

 Kétezer nap.Valószínű sokkal több meccsre mentünk volna.De látod a meccsek is véget értek,a csapat kiesett...de tudom veled ott lettünk volna még a legnagyobb vereségnél is.Annyi minden így elmaradt...már biztos felmentünk volna egy válogatott meccsre is...de veled ugyanúgy megmásztuk volna a Kékestetőt,eljutottunk volna a Megyer-hegyi tengerszemhez,visszatértünk volna Somoskőre,hajókáztunk volna a Balatonon és bejártuk volna a nagyobb városokat.De nincs ha,nincs olyan,hogy mi lett volna.Elmentél mert valamiért így rendetetett és írhatok én ide bármit attól már nem fog változni semmi.Talán igaz lesz az ami eljutott hozzám,hogy következő életünkben folytatjuk majd és sokkal több időt kapunk!

Kétezer napja,hogy elmentél kisfiam.A szívem és a lelkem azóta is vérzik...