Egyenesen át - Gergő emléktúrája (pótlás)

 Immár hat éves múltja van az ikonikussá váló "Egyenesen át" túráinknak.Először 2017-ben Gergővel agyaltuk ki ezt a túrát itt a közvetlen környékünkön.Ez a túrát elsődlegesen hiánypotló túrának szántuk,olyan időkre amikor bármilyen okból nem tudunk elmenni nagyobb távolabbi túrákra.Hiszen ez itt van közel,bármikor elővehető és nem kerül semmibe.Remekül elvoltunk azon a 2017-es túrán Gergővel,olyannyira,hogy beleszerettünk ebbe a túrába.Bele mert rendkivül kellemes volt.Úgy döntöttünk,hogy ezt minden év októberében megismételjük,hiszen ekkor voltunk ott 17-ben és oly szép volt minden,hogy az el nem mondható.Egy év múlva aztán 2018 októberében elvittük magunkkal Zolikát és Mónit is,Gergő édesanyját.A buliból aztán minden idők legvidámabb túrája kerekedett.Elképesztő mennyiséget röhögtünk össze négyen.Természetesen boritékolva volt a következő évi túra is.Aztán 19 októberében csakugyan sort kerítettünk erre a túrára,de a sors gonosz összeesküvése folytán ez már akkor Gergő emléktúrája volt...

Csodás idő köszöntött ránk a túrán

Gergő 18 karácsonya előtt távozott és amikor azon gondolkodtunk,hogy legyen-e emléktúrája és ha igen melyik,akkor nem kellett ezen sokat agyalni.Természetesen az egykori legvidámabb túra lépett elő hivatalos emléktúrává.Így tovább vittem a hagyományokat és azóta is minden év októberében megrendezésre kerül a túra.Igen ám,de most június van,miért is írok akkor ismét erről a túráról?Pofon egyszerű a magyarázata.Móni 21 szeptemberében stroke-ot kapott (mindenről van amúgy részletes bejegyzés a blogban).Ennek következtében sem a 21,sem a 2022-es emléktúrára nem tudott eljönni.Én tettem egy ígéretet,ha bármikor olyan állapotba kerül akkor hajlandó vagyok elvinni újra erre az emléktúrára függetlenül attól éppen milyen hónap van.Nos eljött az idő,Móni állapota javult és jelezte,hogy szívesen eljönne újra a fia emléktúrájára.Így 2023 június 3-án neki indultunk újra!Mondhatni igyekeztünk bepótolni a két Móni részéről kimaradt túrát.

Móni rajtra kész!

Móni állapota azért nem javul rohamosan,de ahhoz képest,hogy a halál torkából menekült viszonylag jól van.Viszont nem éreztem úgy,hogy a túra teljes távját a 13-14 kilométert kibírná,így úgy döntöttem,hogy csak a felét csináljuk meg.Ez pedig úgy volt kivitelezhető,hogy Móni anyja kocsival kivitt minket a Mélykútpusztai börtönhöz.Nagyjából itt van ennek a túrának a fele.Így hát innen indítottuk a túrát így olyan 6 - 6,5 km-et kell Móninak túráznia.A közelmúltban a Rácalmási-szigeten volt egy túránk,akkor 4 km-t mentünk.Úgy véltem a 6,5 talán kibírható neki.A börtönnél vált amúgy a túra az addigi mezőn átmenőből erdei szakaszra.Itt érünk be az erdőbe.Ez már amúgy jelzetlen út.Miután kiraktak minket a kocsiból baktattunk a börtön melletti úton be az erdőbe.

Megyünk a börtön mellett

Ugye ez azért Egyenesen át túra mert az út nagy részén egyenesen megy az út előre.Most is egyenesen haladtunk be az erdőbe ahol kellemes hűvös volt,szinte ideális túraidőben.Szombat délelőtt voltunk és boritékolható volt,hogy azért még melegszik majd az idő.Az út jól járható volt,alig-alig volt itt-ott kisebb sár és dagonya.Ezeken a helyeken volt ugyan egy-két szúnyog,de aztán nem zavartak minket.Közben őz ment át az úton,majd ügetett el mellettünk az erdőben.Kellemes látvány volt!Móni persze nem tudott valami nagy sebbeséget diktálni,úgy tippeltem a 6,5 km-t kb.három óra alatt tesszük majd meg.Telitalálat volt.Pontosan három óra alatt tettük meg.Szóval a számomra a szokásosnál lassúbb tempó miatt úgy éreztem mintha a távolságok kicsit nőttek volna az erdőben.Móni hősiesen trappolt előre az egyenes úton.

Elhagyva a börtönt

Móni trappol az egyenesen

Nagy sokára értünk ahhoz a részhez ahol az első jelentősebb kanyar volt ezen a túrán.Itt tartottunk egy ivó szünetet.Móninak jól jött volna némi pár perc leülés,de nem volt itt semmi ahová lelehett volna ülni.Mentünk tovább az erdőben.Motorosokat véltem hallani egyre közelebbről.Ez erdőben főleg ha cross motorosok akkor nem egy kellemes randevú,de nem cross motorosok voltak,mentek csak szépen lassan szelíden.Kicsit meglepődtek rajtunk,hogy vannak akik itt túráznak.Kicsivel arébb találtam egy tuskót ahová Móni leülhetett.Itt így akkor megpihentünk és tartottunk egy kajaszünetet.Medvehagymás pogácsát hoztunk falatozni.Jó tíz perc pihenő után Móni újra erőre kapott így folythatódhatott a túra.Még egy kis kanyar volt az erdőben.Ez volt a legszebb rész,de valahogy nagyobbra emlékeztem...fura októberben voltam itt utoljára,ennyit változott volna?

Az erdőben a kedvenc résznél

Kedves emlékek jutottak eszünkbe,mennyit ökörködtünk itt Gergővel...csak remélni tudtuk,hogy itt van velünk a lelke,mert érezni sajna most nem éreztük...talán a pár pillangó ami szállt körülöttünk,talán Gergő közelségét jelezték...Még kicsit trappoltunk az erdei szakaszon.Szép volt az erdő mert valóban szép,de az őszi színjáték szépségét meg sem közelítette.Lassan araszolva elértük az erdő szélét.Móni birkákat vélt látni kicsivel arébb,én a gyengülő szememmel csak nagy sokára vettem őket észre.Viszont én meg a távolban észrevettem a Velencei-hegységet annak is a legmagasabb csúcsát a 352 méter magas Meleg-hegyet,ahol jártunk már.

Lassan kiérve az erdőből

A távolban észrevenni a Meleg-hegyet!

A rétre kiérve már nem óvott minket az erdő hűse.Egyre melegebb lett.Móni pedig kezdett fáradni,de hősiesen gyűrte azért a méreteket.A rét nagyjából 1 km hosszú volt,de lehet másfél is.Leülni sehova nem lehetett.A földre Móni nem tudott leülni,vagyis letudott volna,de felállni már biztos nem tudott volna és felemelni onnan sem ígérkezett volna egyszerű műveletnek.Így trappoltunk előre,itt már árnyék sem volt,tűzött ránk a nap.Szerencsére legalább sapkát hoztunk.Kicsit kínlódva ugyan,de elértük a rét túlsó végét,befordultunk a célegyenesbe azaz Perkáta felé!

Trappolás a réten

Kiérve a Perkátára vezető útra ott volt a hűvösön egy kidobott hütőszekrény!Lelehetett rá ülni!Így célszerűnek tűnt ismért megpihenni.Közben telóztunk Móni anyjának,hogy akkor a megbeszéltek szerint jöjjön értünk mert hamarosan elérjük Perkátát.Móni újra erőre kapott így mentünk tovább.Szerencsére azért nem volt elviselhetetlen meleg.Főleg Mónira így is úgy kellett rászólni még a réten,hogy vegye le a hosszúújjúját...Beérve a faluba jött a telefon,Móni anyja jelezte,hogy már Perkátán van,de nem tudja merre keressen minket mert nem ismeri a települést.Útbaigazitottam.Közben haladtunk befelé a faluba.

Jézus segedelmével

Végül a postáig jutottunk be ami így garantálta a 6,5 km-t a mai túrára.Ekkor jelent meg Móni anyja a fehér suzukival.Felvett minket így itt végződött a túra.A kocsival hamar hazarepített minket.Móni ha kicsit el is fáradt azért hősiesen végcsinálta a túrát és így a lelke is megnyugodhatott végre,hiszen nem viselte jól amikor nem tudott a fia emléktúrájára eljönni.

Ez volt az év tizenkettedik és a nyár első túrája.Most mentünk akkor értelemszerűen 6,5 kilométert.Így összesen ez már 163,1 km! Ez pedig 13,59 km/túra átlagot jelent.

Ez a túra most kizárólag Móni kedvéért valósult meg,ezzel nincs letudva természetesen az idei emléktúra,arra reményeim szerint októberben ismét sor kerül!