Hol van már a tavalyi hó?

 Azt nem egészen tudom,hol van a tavalyi hó,de emlékezetem szerint erre mifelénk tavaly egy deka hó sem volt.Így hát nem is lehet sehol.Na,de az idei!Hát szó mi szó az is erősen olvad,de...nagyon régen látott hómennyiség hullott erre mifelénk az elmúlt hetekben,talán tíz éve nem volt ekkora hó.Mivel igen fagyosak voltak az elmúlt napok,így ez a hó meg is maradt.Csupán az utóbbi egy-két napon emelkedett fagypont fölé a hömérséklet,így ez a hó is erősen olvadni kezdett.Mielőtt elkezdett volna végleg eltűnni,tettünk egy kis túrát a kutyámmal Rexivel a mellettünk lévő erdőben.A fák között persze még böven volt hó,de sütött a nap és már nem volt hideg sem.Így kellemes volt a séta.

Rexivel az Alsó réten

Itt kilehet menni az erdőből van menni lehet tovább

Még mindig várat magára az idei első túra,de reményeink szerint már csak pár napig és hát már hiányzik a menés,ezért is jöttünk le az erdőbe járni egyet.Na persze ezt hetente egyszer amúgy is megtesszük.Itt a mi erdőnkben bőven van sétány és van egy erdei tornapálya amely egy kört ír le az erdőben,ennek távja másfél kilométer.Mi ugyan elszoktunk kobászolni erre-arra,így összeszok jönni akár 3 kilométer is,de a kettő garantált.A kutya is élvezi,hogy itt szabad és kedvére szaladgálhat.Ritkán vannak erre mások,így szabad a terep.Ma sem volt lenn senki csak mi.Így nyugodtan sétálgathattunk.

Séta közben az erdei tornapályán

Rexi kedvenc helye

Össze is jött ma is a két - két és fél kilométer.Bemelegítésnek jó,számomra főleg,hiszen lábfájásokkal küzdök lassan féléve amely hol alább hagy,hogy jobban fáj.A heti meló sem tett jót,hiszen rengeteg volt a héten a munka amely nem használt a lábamnak,de ma a séta közben azt éreztem,hogy nem fáj és képes vagyok egy túrára.Hamarosan így úgy néz ki neki vághatunk végre a 2026-os túraidénynek,jelen állás szerint (ami változhat) úgy tűnik a pokoli stadionos túrával kezdünk a Szentendrei-szigeten ahol még sosem jártunk.Tervezem amúgy majd valamikor,hogy az északi szigetcsúcsra is kifogunk egy szép napon túrázni ahonnan páratlan látványt nyújt a Dunakanyar.Na,de mindez a jövő zenéje.A hóból most bőven elég volt,remélem idén télen már nem lesz több...

Gergő rétje hóban

Fehér makett

 Mai túránkat elhalasztottuk mert...az idióta meteorologia viharos szelet jósolt a Dunántúlra,így jobbnak láttuk halasztani a Bakonyi túránkat.Aztán...legalábbis itt nálunk Dunaújvárosban teljes szélcsend van.Nehéz elképzelni,hogy a Bakony keleti részén cudarabb lenne az idő,persze nem lehetetlen.Mivel a mi tájegységünkön esik a legkevesebb hó éves szinten az országba,így a tegnapi havazás is különlegességnek számított.Bőven esegetett tegnap délután.Így ma úgy ébredtem,hogy lemegyek a kutyussal a közeli erdőbe és végre gyönyörködöm kicsit a természet téli szépségeiben.Aztán leérve,akadt ugyan pár fehér rész,de ami ott fogadott annak nem sok köze volt a szép fehér télhez.Ez csak egy fehér makett volt.Éppen megmutatta csak magát a tél.

Hát ez édeskevés,az erdő bevezető szakaszán....

Tegnap este még hófehér volt minden,aztán ma délelőttre már olvadósra váltott.Sajna ilyen ez a hely.Nagyjából minden évtizedre jut egy olyan év amikor mifelénk is van hó normál mennyiségben.De ez a tél még a szokásosnál is enyhébb.Január 20-án csöppent le az első hó...csak reménykedni tudunk benne,hogy mindezt nem márciusban szopjuk meg...Szóval a buzi időjósok miatt nem vágtunk újfent neki a túrának és hát itthon sem kényeztet el a tél.Zolika javasolta,hogy menjünk el valahova a közelbe egy kis túrára,de így alighanem dagonya lenne végig az út nem pedig havas.Így jártunk ezzel a hétvégével.

Hóhatár

Amúgy ez a mi kis porpafingó erdőnk is szép tud lenni minden évszakban így télen is.Érdemes egy kört menni benne.A kutya legalább élvezte is,négyszer is beszökött a sűrűbe.Útleírást itt nem nagyon tudok adni.Nincsenek turistajelek az erdőben,de van egy kör ami maga az erdei tornapálya.Erről vannak különféle leágazások,sétányok,erdei utak.Valamint van két nagyobb rét az Alsó és a Felső-rét (ami Gergő-rétjeként lehet ismerős).Hát ennyi.Tulajdonképpen nem történt semmi,a szép fehérséget akartam megcsodálni,de csak fehér makettre akadtam.Remélem jövő szombaton összejön a túra.

Van ahol hangulatos...

A Felső-rét (Gergő rétje,itt szoktak lenni a pillangók)

Talán az erdő legszebb része

Két éve együtt

 Elérkezett a második évforduló is,hogy Rexi velem van.Pontosan két éve hoztam el Nagylókról az akkor nyolc hetes kutyát,aki azóta igencsak megnőtt.Ma már a lelkem másik fele,noha sokkal butább jószág mint az előző kutyusom volt,de nem lehet nem szeretni.Ő is az erdőt szereti a legjobban,ha kimegyünk Gergő rétjére és ott szabadon szaladgál.Ugyanolyan jó barátommá vált mint az előző kutyám is.Kapcsolatunk noha különösebb problémát nem tartogatott,tavaly ősszel kishíján mégis választás elé kerültem.Móni stroke-ja végett nem tudtam túrázni menni,mert nem tudtam a kutyát kire hagyni.Akkor volt egy olyan opció,hogy egy házaspár elvitte volna Rexit magukhoz örökre... Ebbe végül is nem mentem bele,de pokoli volt több mint tíz hetet nem menni túrázni,nekem mint olyannak aki örökmozgó.Rexi maradt és itt van velem,sok vidámságot hozva a legkeményebb napokon is....

Rexi imádja a réteket és az ottani hancurkat

Volt már egy közös túránk is,igaz akkor nem mentünk messze.Az a lehetőség,hogy lesz-e újabb az Rexin is múlik,mert van még amiben fejlődnie kell ehhez,de egyszer-egyszer igyekszem kivinni majd a közeli mezőkre legalább...Remélem még pár évet együtt tölthetünk.

Gergő rétjén egy téli napon

Az Alsó-réten a kiserdőben

Szintén az Alsó-réten egy másik napon

Szép kis darab...

A finálé után

 A kényszerszünet szülte kényszer.Ezen a hétvégén is mehettünk volna túrázni,de a korábban felvázolt okok miatt nem mentünk.Már nagyon elvonási tűneteim vannak...Mondtam többieknek menjenek,ne várjanak rám,majd csatlakozom amikor tudok.Manó pl.Csongrád megyében járt a tanyavilágban túrázott egyet,majd Abaligeten a Mecsekben.A Tizedes a Balatonnál járt az elmúlt hetekben,azt nem tudom túrázni vagy csak valamiért elment oda.Ő a sérv műtétje után lábadozik még.Zolika kitartott és nem ment sehova,neki is mondtam ha tud menjen.Judit egy lehetséges új turatársunk hívja időnként (meg engem is),de ő ilyen szervezett túrákra jár,azok meg ahogy nekem Zolika ínyére sincsenek.Pisti néha pesti lakosként a Budai-hegyekbe jár ki,Bányászék pedig szintúgy nem voltak sehol.Móni meg ugye értelemszerűen még bent fekszik a kórházban.Ők most a túratársaim,hát sajnálom és a fene megesz,hogy nem tudok most még menni.Szegény ember meg abból főz ami van,így lementünk Rexivel a közeli erdőbe.

Rexivel az erdőn

Lényegébe ha már itthon tart a sors,minden hétvégén lemegyünk.Múlt héten még azt tapasztaltam,hogy zajlik az őszi finálé,ezen a hétvégén viszont már azt látom,hogy a finálé lezajlott.A finálé után vagyunk.Köztudott rólam,hogy imádom az őszt,legjobban a szeptember 25 - november 15. közötti időszak a legszebb.Ilyenkor kezd el színesedni a természet,majd ez éri el a csúcspontját az őszi finálékor.Azonban a finálét kővető napok is rendkivül szépek,különösen ha kicsit nyírkos,ködös,szürke az idő.Nos ezen a hétvégén ez jutott,így végigjártuk az erdőt a kutyával.

A finálé után

A fákon már egyre kevesebb a levél,de azért még van.A földön lehullva viszont egyre több és a friss avar a szürke nyírkos időben megindítóan szép!Imádom az évnek ezt a részét is.Még ma is kimegyünk a kutyussal,mert aztán újra dolgos hétköznapok jönnek és nem borítékolható,hogy jövő hétvégén is ennyire szép lesz az erdő.Persze az mindig szép.Egy dolog zavar,hogy sajnos a jelenlegi technikám nem tudja hűen visszaadni a természet jelenlegi szépségét.A két telefonom mintha nem csinálna olyan képeket mint p. a két-három évvel ezelőttiek,pedig elvileg fejletebb technikával rendelkeznek már.Az árban hasonló fényképezőket illetően pedig helyi nagy fotósok javasolták,hogy ne vegyek,mert nem tudnak többet mint egy telefon.A drágább gépekre viszont nincs elengendő anyagi fedezetem.Így hát tovább szerencsétlenkedem a telefonokkal.

Merre tovább?

Azért is jó ilyenkor lemenni az erdőbe,mert ellentétben a kellemes napsütéses őszi napokkal,amikor is elég sokan vannak az erdőben,most szinte nincs senki.A kutyát is bártabban eltudom engedni.Na és nincs már rovar,szúnyog,légy meg ilyesmi,igaz sajnos már pillangó sincs.Itt a mi erdőkben fut körbe egy közel másfél kilométeres kör,ez az erdei tornapálya,de erről számtalan leágazás,sétányok vannak amikre érdemes letérni.Van két nagy rét ahol tud a kutya futkorászni és arébb is van még egy rét,de az már ugymondd látószögön kivül van és az év nagy részében rendezetlen is.Igaz tegnap már lehetett arra is menni,lekaszálták a dzsumbujt.

A magyar erdőkben lezajlott az őszi finálé

Tehát amikor lejövünk szinte garantált minimum egy két-három kilométeres séta.Ugye ez egy túrával nem veszi fel a versenyt,de a minimális igényeimet kielégíti.Amúgy ebben az erdőben van eltemetve a régi kutyusom is,itt alussza örök álmát.Ilyenkor a kis sírját is belepi a friss avar,így még kevesebb az esélye,hogy bárki is észreveszi.Amúgy sem nagyon veszik észre,néha sajna egy-egy állat elsősorban betévedő őz letapossa.Ez van most a kényszerszünet alatt a közeli erdő jelentősége is felértékelődött,de amúgy is szeretek ide lejárkálni.A kutyusnak meg ez a legtökéletesebb hely.

Friss avar

Álltalában ez a természet utolsó nagy dobása,kivéve ha esik még hó az év hátralevő részében.Ha nem,akkor vége a színes heteknek,amit majd most jó sokáig felvált a szűrkeség.Persze ennek is megvan a maga szépsége,a maga fillingje...Ha hó jön akkor meg jön a fehérség.Jómagam számára,hála ennek az erdőnek nem maradt ki teljesen az ősz.Minden évben nagyon vártam ezt az időszakot,hiszen ilyenkor tehetők a legkellemesebb túrák.Az utóbbi évtizedben minden őszünk nagyon szép és kellemes volt.Most ennek a java része kimaradt számomra,szerencsére az erdő ugymodd még befogadott....

Útközben valahol az erdőben

Ő legalább boldog

Gergő kedvenc fája

 Nem nagyon gondolkodtam még el ezen eddig,de ma szembeköszönt ez a bizonyos fa.Végül is nem nagyon volt neki kedvenc fája,de persze voltak fák amelyekhez kötődtek bizonyos kellemes emlékek.Elég ha csak a Csiprik-réti három fára gondolunk amelyekről már volt szó ebben a blogban.Ma aztán szó szerint belebotlottam Gergő kedvenc fájába,amit tulajdonképpen nevezhetek annak.Az év többi napján is ott állt persze ez a fa,de most így október második felében ez is varázslatos ruhát öltött magára,ennek köszönhető,hogy ma feltűnt.Aztán eszembe jutott,hogy annak idején is ugyanígy tűnt fel és ezt Gergő minden ilyen alkalommal megcsodálta.

Ilyen Gergő kedvenc fája

A fa ott áll a mellettünk található kiserdőben az alsó réten a patak/csatorna mellett közvetlen.Nem tudom milyen fajta,ezt a témát annyira nem vágom,talán egy tölgy és kb.8-10 méter magas.A réten azonnal észrevenni különösen ilyentájt,hiszen a fa gyorsabban letudja az őszi finálét mint a környéken élő társai.Amikor azok még zöldek,akkor ez már sárga,aztán aranyra vált és eldobja ruháját akkor amikor a többi még éppen sárgába öltözik.Üde színfoltja ilyenkor a zöld rétnek.Ma amikor lejöttem ide a kutyussal természetesen egyből észrevettem és eszembe jutottak a régi idők.Gondoltam most a kényszerszünet alatt egy bejegyzést megér.

Ő már sárgában

Sokszor lejöttünk ide Gergővel és a régi kutyussal és ahogy most is,akkoriban sem tűnt fel különösebben a fa az év többi napjain.De persze az őszi finálé hetei mások,ilyenkor egyből feltűnik...!Gergő pedig ezt minden évben őszinte áhítattal megcsodálta.Így hát amikor azt kell kiválasztanom,hogy melyik legyen Gergő kedvenc fája,mindenképpen erre tenném le a voksomat.A fa mint írtam 8-10 méter magas lehet,valamivel alacsonyabb mint a körülötte élő társai.Korát pedig  40-45 évre becsülöm,

Itt látható,hogy a fa valamivel kisebb mint a mellette lévő társak

Hát ez jutott ma eszembe az alsó réten kutyasétáltatás közben,Még tudni kell ez nem az a rét amelyet Gergő rétjének neveztem el és ahol a pillangók szoktak megtalálni.Az a rét is ebben az erdőben van,de jóval beljebb.Ezen a réten régen a kisebb focipálya volt,amellyel nem nagyon törödött senki,így aztán a természet magáévá tette a területet és alakult ki a szép zöld rét.Sajna it azonban nem nagyon járnak Gergő pillangói,talán itt nincs átjáró a két világ között mint Gergő rétjén...

Simogass napsugár!

A lombkorona

Mondanám így válik az erdő egyik jelentéktelen fája jelentőssé,de nem mondom.Az erdőben ugyanis egyetlen fa sem jelentéktelen!Gergő kedvenc fája áll,úgy tűnik egészséges és remélhetőleg túlél engem is majd...

Az erdőben nincs jelentéktelen fa!

Őszi finálé 2020

 Hiába igyekeztem meglesni az elmúlt hetekben a természet őszi (vagy ha úgy tetszik évi) csúcspontját,nem akart összejönni a dolog.Hiszen sem a Mecsekben,sem a Gemenci erdőben,sem itt a közeli Mélykúti erdőben bizony még nyoma sem volt az őszi finálénak,holott az időpont szerint itt-ott azért már illő lett volna,hogy legyen.Végül lemondtam róla,vagyis inkább lemondtam volna,ám a Gergővel megköttetett fogadalom ezt nem engedte.Azonban hiába kerestem az alkalmakat a helyeket,úgy tűnt ez idén nem jön össze.Ma úgy alakult,hogy elküldtek szabadságra,az idő is hirtelen jó lett az egész heti szürkeséget követően.Adta magát a dolog,hogy a kutyussal lemegyünk ide a "mi" erdőnkbe.Belépve a szentélybe örömmel konstatáltam,hogy itt éppen zajlik az őszi finálé.Belecsöppentem annak egyenesen a közepébe.

Idehaza kaptam el az őszi finálét...(sajna van olyan mókus aki erdőbe parkol a kocsijával...)

Ha már így alakult,úgy döntöttem körbejárom az erdőt.A réteken majd elengedem a kutyát.Igen ám,de az utakon húzott kegyetlenül és pokoli nehéz volt így fotózni,ráadásul úgy,hogy ne lógjon bele a képbe.Ugye mert az igazán szép és érdekes dolgok inkább az utakon voltak mint a réteken.Videót viszont így esélytelen volt csinálni.Mindegy,így is örültem,hogy idén sem maradok finálé nélkül,hiszen ez az esemény mondhatni hozzánk tartozott (nem olyan rég írtam le az őszi finálé történetét).Ám nem gondoltam,hogy most éppen a hazai pályán fogom ezt látni.Sebaj,lényeg az,hogy idén sem marad el,őrizhetem tovább a hagyományokat.

Beragyogó napsugár

Különösebb esemény amúgy nem történt,a kutyusom minden eddiginél rosszabb volt,a vízes füben szaladgálva rendre nekem ugrott és hát sehol sem fogadott szót.A héten nem voltam lenn vele úgy,hogy szaladgálni tudjon,így sok pótolni valója akadt ezek szerint.Eszembe jutott a tavalyi finálé amikor meglehetősen szomorú voltam a Rácalmási-szigeten.Most nem volt idő szomorkodni,hála a kutyusnak,így legalább viszonylag vidáman telt az őszi finálé.Gondolom Gergő is így szerette volna inkább.Az egyik másik réten őzek rongyoltak át,szerencsére a kutya nem vette észre,mert képes lett volna utánuk futni.

Az őszi réten

A kutya az őzek nélkül is alaposan kiszaladgálta magát.Egy ponton eltűnt a sűrűben és mivel még igen fiatalka,kicsit megijedtem,hiszen csak sokadik hívásomra jött elő.A rét után gondoltam folytattjuk a körsétát az erdőben,de arébb gépek zúgtak,a fákat darálták,így nem mentem arra,hanem mellékutakon igyekeztem kijutni a pompás őszi erdőből.Ez sikerült is,útközben még próbáltam fotózni amikor és amiket tudtam,a kutya úgy tűnt nem fáradt el a sok szaladgálásban,húzott nagy erővel továbbra is.

Az erdő közepén

Hát ennyi volt a már nem remélt őszi finálé.Igazából a holnapi Rókahegyi kőfejtős túrában reménykedtem még,hogy majd ott sikerül elkapni az őszi finálét.Ám holnapra már borús időt jósolnak,úgy meg eleve nem olyan szép.Így ma mintha valami láthatatlan erő vezetett volna le az erdőbe a csodás és kellemes napfényes időbe,hogy lássam és ne maradjak idén sem őszi finálé nélkül.Persze én már nagyon is jól tudom mi volt az a láthatatlan erő.Pontosabban ki...

Ikonikus hely az erdőben...

Hazai pálya...

Elöször az erdőben

Elöző pajtikámmal,azaz kutyusommal állandóan ez erdőt jártuk.Szerencsére éppen egy erdő mellett lakom,ami városi viszonylatban talán nagynak mondható,ám országos átlagban jelentéktelen.A kiserdő mert így hívják tele van jobbnál jobb sétányokkal és itt van a helyi erdei tornapálya is.Mi sem természetesebb,mint az,hogy annak idején beszoktattam ide a kutyámat.Mindennapossá vált itt a séta,amelyet mindig rendkivül élvezett.Itt szabadon lehetett engedni,kedvére futkározhatott.Imádta a kiserdőt.Természetes volt,hogy ez volt számára a legjobb hely örökre megpihenni...
Itt temettem el,ahol a legjobban szeretett lenni.

Egy félre eső helyen,egy kis bucka.Senki sem mondja meg,hogy ott egy kutyus nyugszik.Érdekes,hogy sok hasonló kis buckát látok az erdőben.Lehet egy valóságos kutyatemető lehet itt?Na mindegy,most nem is ez a lényeg.Csak azt akartam érzékeltetni előljáróban mennyire fontos hely volt a kis állat életében az erdő.

Régi kis barátom az erdőben volt a legboldogabb

Lassan már egy éve lesz,hogy elment az én kis barátom.Itt volt az ideje egy újat beszerezni,persze sosem feledve a régit.Rexi két hete érkezett az életembe.Spirituális utjaim azt mondják,Gergő küldte,hogy ne legyek oly bánatos.Valóban mióta Rexi megérkezett,a nevetés is visszatért a házba.Van ugyan még hova fejlődni,de remélhetőleg lassan-lassan majd mindent megtanul.Elérkezettnek láttam az időt,hogy megmutassam neki az erdőt.Hiszen ha minden jól fog menni,az ő életének is meghatározó része lesz.

Egy szép új világ Rexi számára?

Már az első métereken úgy tűnt tetszik neki.Érdekelte az eddig ismeretlen terep.Egy darabig szépen is jött mellettem az uton.Természetesen elengedésről még nem lehetett szó.Aztán elkezdték érdekelni az út melletti dolgok is.Nehezen lehetett visszaterelni az útra.Láthatóan élvezte azért a jó levegőt és az erdő hangulatát.Tiszteletünket tettük régi kis barátom sírjánál.Persze nem szándékoztam elsőre körbejárni vele az egész erdőt,így a legkisebb kör sétát tettem meg vele.

Mindent megrágunk

Nem nagyon tudtuk haladni,mert még mindent megtalált,mindent megrágott.Az egész séta amit az erdőben töltöttük tán 350 méternyi lehetett.Amilyen jól ment az eleje,olyan szenvedős volt már a vége.Végül is sikerült megtenni az első lépéseket az erdőben.Bízom benne majd megszereti és ha jobban megszok és nagyobb lesz,majd szabadon is engedhetem.Akkor aztán szinte majd napi szinten lejárkálhatunk és jöhet majd a másik két kedvenc helynek is a megismerése,a közeli völgyé és a vasútállomásé.Hiszen ezeken sétálgattunk a legszebb időkben régi kis barátommal és Gergővel...

Sziasztok!Rexi vagyok és ezt most megrágom

Az erdő minket vár.Megszeretjük majd újra.A többiek pedig ott lesznek velünk mindig!

Az újvárosi erdőkben ma

Hosszabb kényszerszüneten vagyunk még a túrázásokat illetően,immár öt hét telt ez az utolsó túra óta,de egyre inkább úgy tűnik,hogy lassan elmúlnak a hátráltató tényezők és egy-két héten belül útra kelhetünk újra.Addig is...nehezen bírtuk már a természet nélkül,hiszen az a legocsmányabb szürkeségben is szép és nyugtató hatással van az emberre.Így ma a városban volt dolgunk,úgy döntöttünk,hogy némi kerülövel legalább benézünk a helyi erdőkbe mi is a helyzet jelenleg.

A város erdőség szempontból négy tagra osztható.Négy erdő van a városban.Vannak persze még kisebb facsoportulások,de azokat már túlzás erdőnek nevezni.

Az első erdő ami az ember útjába kerül ha a vasútállomási bejárónál jön be a városba,a kiserdő,az erdei tornapályával.Ez mellett lakom én is,ide szokom levinni a kutyát is sétáltatni.Az erdőben egy közel másfél kilométeres sétány fut körbe amely maga az erdei tornapálya,erről vannak leágazások több helyen is.Így az erdőben kényelmes és kellemes séták tehetők.

Itt jutunk be a kiserdőbe

Ami az újdonság hatásával hatott,az az,hogy mondhatni új "burkolatot" kapott az erdei út,a fő sétány legalábbis.A teljes sétányt leszórták friss (alighanem) salakkal,könnyebbé téve a járást a futást.Végül is ez,azt kell mondjam,hogy jó dolog.Azt,hogy a mellékútak is kaptak-e új salakágyat jelenleg nem tudom,most nem mentünk beljebb az erdőbe,így azt nem láttam.

Az új "burkolat"

Könnyebb a járás a jobb minőségű úton

A sorban a második erdő a helyi autóbusz pályaudvar mellett található.Ez húzodik a buszállomástól a vasmű főbejáratáig.Nagyjából 1km észak-dél irányban és 300 méter széles lehet nyugat-kelet viszonylatban.Ennek végében találjuk meg a helyi ipartörténeti gépparkot amelyről már többször is volt szó ebben a blogban.Ebben az erdőben már nem volt olyan örvendetes a helyzet mint az elözőben.Nem volt friss salakozás,ellenben jó sok helyen szemetes volt az erdő.Hála a közeli buszállomásnak,valamint a közeli vasműnek sokan átvágnak az erdőn és sokan el is végzik itt kisebb-nagyobb szügségleteiket.Ez helyenként látható is az erdőben,így az erdő eleje igen szemetes.Beljebb kb.az erdő felétől már jobb a helyzet,arra már kevesebb a szemét vagy egyáltalán nincs.

Szemetes az erdő eleje

Legalább a szemeteshez közel teszik a szemetet...

Itt is legalább annyi pozítivum vana  dologba,hogy a szemeteshez tették a ganét

Beljebb már jobb a helyzet

A sorban a harmadik erdő az agyamentek erdeje amelyről a közelmúltban írtam.Ez a helyi uszoda és élményfürdö mögött helyezkedik el elnyúlik egészen a stadionig és lényegébe ha felülröl lenéznénk rá leginkább egy háromszöghöz tudnánk hasonlítani.Ebben az erdőben is hasonlóan az elöző kettőhöz sok a sétány.Itt tették ki a kerítésre a helyi agyamentek azt a bizonyos sok sörösflakont/üveget na és a fákra is.Erről írtam az Agyamentek erdeje bejegyzésemben pár hete.Nos azóta nem sokminden változott.A sok söröscsoda a mai napig ott ficereg a kerítésre feltűzve.Annyi a pozítivum,hogy az erdőben mélyebbre bemenve úgy tűnt a fákról legalább levette valaki ezeket az idiótaságokat...

Lényegébe a Hunyadi út választja el egymástól ezt a két erdőt

Amúgy az erdő sátányai itt is jól járhatóak,itt sincs új salakozás,de úgy emlékszem pár éve volt,így az utak itt is jó állapotban vannak.Elsősorban kutyások járnak le ide,sörös barátainkon kívül persze...Régen tele volt ez az erdő játszóterekkel,de hála az európai uniós faszságoknak ezek eltűntek...Egy-két kutya sírját találjuk még meg ebben az erdőben,de azért nincs itt állattemető...

Nem nagyon változott semmi...

Pár hete ugyanez volt

Beljebb már itt is minden rendben

A negyedik erdő pedig végighúzodik a Dunaparti domboldalon a helyi stadiontól délre.Ide most nem mentünk már be.Ez az az erdő amelyen átmegyünk amikor pl.a Csövek-völgyébe megyünk túrázni.Egy része az erdőnek pont a helyi vásártér mellett van,ami magával hozza itt a rengeteg szemetet,hiszen a kedves árusok ide szokják kidobni a felesleges dobozokat,zacskókat,flakonokat stb.Lejebb pedig néhány agyoniskolázott ide rakja illegálisan a szemetjét.Kár mert amúgy egy rendkivül szépségű erdőről van szó...

Hát ez volt a helyzet ma a dunaújvárosi erdőkben.Remélhetőleg mostmár rövidesen újra beindulunk és megkezdödnek újra a túrák,jelenleg úgy tűnik az egészségünk már nem akadályoz meg ebben...

Séta az őszi erdőben

Nna csak erőt vettem magamon és ha már kénytelen vagyok túrát elhalasztani akkor legalább ne maradjak le a jóról a természet csodás őszi színjátékáról.Így lemetem egy körre a szomszédos erdőbe és jártam egyet.Valószinüleg jótékony hatással van rám az erdő mert egy paraszthajszálnyit mintha jobban volnék.Természetesen az erdőben csodálatos minden,az őszi finálé napjai jönnek a sárga erdőben hulló falevelekre pedig nincs is megfelelö jelzö.Néhány kép a mai sétáról a mai erdőből.

Október utolsó és november első hetében a legszebb a természet

Az erdő jótékony hatással van mindenre

Őszi finálés helyzet

Avaros út

Átszürödö napsugár