Két éve együtt

 Elérkezett a második évforduló is,hogy Rexi velem van.Pontosan két éve hoztam el Nagylókról az akkor nyolc hetes kutyát,aki azóta igencsak megnőtt.Ma már a lelkem másik fele,noha sokkal butább jószág mint az előző kutyusom volt,de nem lehet nem szeretni.Ő is az erdőt szereti a legjobban,ha kimegyünk Gergő rétjére és ott szabadon szaladgál.Ugyanolyan jó barátommá vált mint az előző kutyám is.Kapcsolatunk noha különösebb problémát nem tartogatott,tavaly ősszel kishíján mégis választás elé kerültem.Móni stroke-ja végett nem tudtam túrázni menni,mert nem tudtam a kutyát kire hagyni.Akkor volt egy olyan opció,hogy egy házaspár elvitte volna Rexit magukhoz örökre... Ebbe végül is nem mentem bele,de pokoli volt több mint tíz hetet nem menni túrázni,nekem mint olyannak aki örökmozgó.Rexi maradt és itt van velem,sok vidámságot hozva a legkeményebb napokon is....

Rexi imádja a réteket és az ottani hancurkat

Volt már egy közös túránk is,igaz akkor nem mentünk messze.Az a lehetőség,hogy lesz-e újabb az Rexin is múlik,mert van még amiben fejlődnie kell ehhez,de egyszer-egyszer igyekszem kivinni majd a közeli mezőkre legalább...Remélem még pár évet együtt tölthetünk.

Gergő rétjén egy téli napon

Az Alsó-réten a kiserdőben

Szintén az Alsó-réten egy másik napon

Szép kis darab...

Gergő szigete

Mert nem ám csak a hegyeket szerettük,hanem a szigeteket is.Itt a környéken.Az a sok csodálatos sziget... Az az első nap...amikor felfedeztük őket...2015 november 8...gyönyörű idő volt,igazi ősz... az öböl felett ködpárna ült le,de bontogatta szárnyait a napsugár és végül ő győzött...Az addig soha nem látott dunai apadásnak köszönhetően mi pedig betudtunk hatolni egy addig soha sem látott szépséges birodalomba...Persze tudtuk,hogy ezek a szigetek léteznek,de eddig a napig megközelithetetlenek voltak...Az a szépség az aranyló őszben amit ott találtunk,az felülmúlhatatlan volt...

Mesevilág az aranyló őszben

Az öt sziget közül ismertük a két királyt,hiszen azokra bármikor belehetett menni.Délről a Szalki-szigetet északról pedig a Rácalmási-Nagyszigetet.Ám a köztük található három sziget ismeretlen terep volt számunkra.Különös mesevilágba csöppentünk.A szigeteken érintetlen őserdő húzodott.Persze itt-ott meglehetett találni néhány ide is betévedő ember nyomát,de nagyjából érintetlenek voltak a szigetek.Na és járhatatlanok.Persze nem nekünk.Mert előttünk nem volt akadály sosem.Be is jártuk mindhárom szigetet,kettön még kisebb hegyecskék is voltak!Óriási élmény volt persze a részben kiszáradt dunai holtágakban menni és átruccani egyik szigetről a másikra..Meg is szerettük ezt a helyet természetesen és amikor lehetőség volt rá mindig visszatértünk egy jó szigeteki túrára.

A dunai holtág a Második-szigetről nézve

Nem tudtunk róla,hogy a három szigetnek van-e bármiféle neve.Ma sem nagyon tudjuk.Egyről a legkülsöről,amely ha a Szalki-sziget felöl jövünk a harmadik sziget,na annak Pap-sziget a neve,ha nem tévedünk...ám a másik kettőnek nem tudjuk,hogy lenne bármiféle neve,így elneveztük őket ahogy jönnek sorban Első és Második-szigetnek.Bárhogy is nyomozgattam az évek során nem leltem rá,hogy lenne bármilyen nevük is,persze azt is nehéz elképzelni,hogy nevesincs szigetek legyenek,hiszen tudomásom szerint minden dunai szigetnek kell,hogy legyen valami neve.A fene se tudja...

A Második-sziget déli csücske,azon a  bizonyos novemberi napon...

Bár mi azt a bizonyos harmadik szigetet a Pap-szigetet szerettük a legjobban,hiszen tán a legtöbb kalandunk ott volt,ám nyilvánvaló,hogy ez a Pap-sziget,tehát van neki neve.Maradt az Első és Második-sziget.Az Első az egy kicsi sziget,mondhatni a másik kettő gyermeke,ám a Második-sziget igen nagy.Na és itt is voltak kalandjaink.Arra gondoltam,hogy lehetne ez Gergő-szigete ezentúl...Számomra legalábbis.Ezentúl ez lesz Gergő-szigete a Második-sziget...amelyre nem lehet mindig bemenni,így az idő java részében védve van a barbárságtól és mindentől...amikor pedig belehet menni,akkor majd mindig ellátogatok ide.Gondoltam persze egy merészebbet is,bár ennek megvalósításához öszintén szólva minimális esélyt látok.

Hogy képben legyetek...

Így még érthetőbb

Amerikai filmekben láttam,hogy ezt-azt ellehet nevezni valakiről.Szigetet akár,vagy kisbolygót is és satöbbi.Nem tudom ez Magyarországon mennyire münködőképes,azt sem mi kell hozzá és azt sem hogyan és hol lehet kideriteni ezt.Mindenesetre elkezdtem kutakodni,a nyomok egy minisztériumba vezetnek ahol -esetleg- foglalkoznak ezzel.Mindenesetre abban a  minisztériumban foglalkoznak földrajzi nevek elnevezésével meg ilyesmi.Mondhatnám egy próbát megér a dolog.Aztán nem tudom ez miből áll,gondolom különféle engedélyek beszerezése stb. és hát gondolom nem lehet olcsó sem,már ha egyáltalán engedélyezik... Szóval ha hivatalosan is Gergő-szigetévé lehetne tenni,akkor az azért nem volna kis dolog...

Balra Gergő-szigete

De végül is mindegy (...) a számomra ez lesz Gergő-szigete,amit az én drága elhunyt kisfiamról nevezek el.A túrakirályról,akinek ez dukál úgy gondolom.Ha írok róla vagy ha jövök még erre ha esetleg videót csinálok itt,akkor nálam ez úgy fog ezentúl szerepelni,hogy Gergő-szigete.Persze megpróbálok hivatalosan is érdeklödni még erről a lehetőségről,ha valami érdemleges történik arról persze beszámolok majd itt.De mondom ha nincs rá lehetőség az sem érdekel.A Második-sziget ettől a perctől kezdve Gergő-szigete névre hallgat!

Gergő-szigetének legészakibb pontja.Elöttünk a Macskalyuk

Második születésnap

Azaz: éppen két éves a blog.2016 novemberében született meg a gondolat,hogy élményeimnek maradjon valami nyoma,esösorban azért,hogy ha megérem az öregkort legyen majd mit olvasni,mire emlékezni,főleg ha már olyan stádiumba kerülök,hogy gyorsan felejtek...azon öszintén nem is gondolkodtam,hogy ezt valaki is nézheti,de szerencsére nézik és olvassák.Tudom a helyesírás sem az erősségem,van,hogy egy-egy hibát hónapok múlva visszaolvasva látok meg.Ilyenkor persze javítom.Így vagy úgy,a blog úgyérzem hozza a hozzáfűzött reményeket.Sajnos manapság is van még sok olyan régi túra amelynek emléke alig-alig van már meg emlékezetemben,így ezekröl nem tudok már összefüggö történetet írni,de szerencsére sok van amire emlékszem.A blog gyakorlatilag a elmúlt negyven év túráimnak összefoglalója és tükörképe.

Köszönet mindenkinek ,aki valaha is benézett ide!

A blog látogattotsága ma már több mint 24 ezer oldalmegjelenitést foglal magába.Az első évben ez 10 ezer volt,a másodikban 14 ezren látogattak ide,ez minden képzeletemet felülmúlja.Aztmondják merjünk nagyon álmodni,így jövő ilyenkorra megcélzom a 40 ezres látogatottságot,persze akkor sincs semmi baj,ha nem lesz ennyi.A blog két éves történetének ez a 374.-ik bejegyzése.Az első évben 197 volt,a másodikban 137.Ez mutat némi csökkenést,de nem a mennyiség a fontos,hiszen a látogatottság meg nő.Mivel manapság má egyre kevesebb régi túrára emlékszem vissza így a blog magját a friss élmények,túrák adják.

Túrázásaim legmehatározóbb helye: a Nyárádi kunyhó a Mecskben

A legolvasottabb bejegyzés ebben a évben többször is változott.Mig az első évben a Rockenbauerre emlékezö "A lombokon a csend" egyeduralkodó volt,addig ebben az évben átvette a vezetést az "Az eltemett viadukt" bejegyzés amely hónapokon át vezette a legolvasottabb bejegyzések listáját.Aztán pár hete átvette a vezetést ezen a listán a "Tiz legjobb hely Dunaújváros környékén" bejegyzésem.Ez most a legolvasottabb bejegyzésem közel 1500 látogatottsággal.Meglepö a listán a "Szalki tavaknál" és a "Kezdödő szezon" stabil top 10-es helyezése.Ám vannak bejegyzések amelyekröl meg úgy érzem többet is érdemelne,de alig-alig olvassák,ilyen pl. a Krepuska Gázáról szóló számomra igen meginditó írásom amelynek a címe. "Igazi hösök - A hazatérés napja".

Az egyik legszebb hely ahol valaha jártam - Vaskapu,Pilis

Manapság már a legtöbb túrámról videó-film is készül amelyek az adott bejegyzések alatt megtalálhatóak,illetve a you tube-on is megnézhetöek,de nem minden túrámról.Van amelyikekröl nem.Kicsit maceráns egy ilyen film megcsinálása és nem mindig érzek hozzá késztetést,ezt utólag persze megbánom,hiszen minden túráról annyi sok élmény gyűlik össze,hogy az kiérdemelne egy filmet is.A jelenlegi év jobban sikerült mint a tavalyi,több helyre eljutottunk,több túrát tudtunk csinálni.Sajna a Sándor emléktúrát kétszer is elkellett halasztanom az utolsó pillanatban,mindkétszer ugyanaz a betegség miatt.Pedig ez az a túra amit mindenképp megakarok még csinálni,hisz aki rendszeresen olvassa  a blogomat azt tudja,hogy annak az embernek állítana emléket akitől a legtöbbet kaptam a túrázásokat illetöen...na de majd összehozzuk valamikor.

Járhatok bárhol,az örök kedvenc mégis a Mecsek marad

A blogot illetöen nagyon nincsenek terveim,mondhatni ahogy esik úgy puffan stilust alkalmazom.Mivel egyre kevesebb régi túra amire emlékszem az ilyen jellegű bejegyzéseim valószinüleg kevesebbek lesznek.Az aktuális túrákról persze mindig részletesen beszámolok és bőven maradt még a Mecseki népmondákból is.Ezután is minden évben megfogok emlékezni Sándorról,ez a minimum.A meccstúrákról is lesznek itt még beszámolók.Utána próbálok járni egy-egy érdekesebb helynek,dolognak ezekről kerülhetnek fel részletes beszámoló,jöhetnek még hösök akik megérdemlik,hogy írjak róluk.

Ennyi és satöbbi ami még eszembe jut.Egy biztos amig tudom csinálom,hiszen kikapcsol a nehezebb napokon megnyugtat akkor miért ne foglalkozzak vele?Ha nem lesz egyszercsak több bejegyzés,akkor velem történt valami,ha így alakul akkor olvassátok,lapogassátok jó szívvel ezeket a bejegyzéseket.Remélem olyan is akadt akik e bejegyzéseknek köszönhetöen indultak el egy-egy helyet felkeresni.