A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. október 18., szombat

A Gergő Memorial Tour túrák története

Bár már megírtam ennek a túráknak a történetét öt éve,de ugye eltelt öt év,volt öt pontosabban hat ilyen túránk azóta és különben is ismétlés a tudás anyja.Na meg nem elhanyagolható,hogy ma ezen sorok írása után kerül sorra a hivatalosan a hetedik Gergő emléktúrára.Ezt a túrát sokáig Egyenesen át túrának hívtuk,mert rengeteg benne az egyenes szakasz.Aztán egyszer rájöttem,hogy ez egy hülye név,nem hangzik olyan jól mint korábban gondoltam,meg különben is azért még sincs annyira sok egyenes szakasz benne,hogy kiérdemelje ezt a nevet.Persze ettől még nem zárható ki,hogy évek múlva újra visszakeresztelem eredeti nevére.Na a lényeg az,hogy erre a linkre kattíntva elolvashatod az öt évvel ezelőtti bejegyzésem ennek a túrának a történetéről,de mondom eltelt öt év.

Gergő az eredeti túrám 2017-ben

Az eredeti túra természetesen még nem emléktúrának indult és eszembe sem jutott,hogy egyszer az lehet majd... 2017 október derekát írtunk... éppen nem dúslakodtunk az anyagai javakban,de nagyon túrázhatnékunk volt.Valami környékbeli túrát akartam kitalálni ami nem pénzigényes mégis jó buli.Gergővel elővettük az akkor még kitünően münködő turistaterkep.com oldalt (azóta megszünt,pedig itt lehetett legjobban megtervezni a túrákat) és kutatgattunk a lehetőségek után.Némi keresgélés után ráakadtunk erre az útvonalra,ami a nagyvenyimi Szent Bernát arborétumtól indul és Perkátára tart javarészt egyenes szakaszokon.Áthalad a mezőkön és egy erdőn is.Keresve sem találhattunk volna jobbat.Valóban szenzációsan jó és kellemes túra volt,rendkivül kellemes őszi időben remekül éreztük magunkat.A túra nehézsége meg könnyű volt.Annyira jó buli volt,hogy elhatároztuk Gergővel,hogy minden októberben eljövünk és megcsináljuk ezt a csodás pont őszre beillő túrát.Így is lett,de Gergő már csak egyszer jöhetett...

Az első túra filmje

Következő évben 2018-ban is eljött az október,az álltalam immár legkedveltebb hónap.Ezúttal elhivtuk magunkkal Mónit Gergő anyukáját és Zolikát is.Zolika talán ettől a mérföldkőtöl lett későbbiekben állandó túratársam.Ez azon kevés túrák egyike volt ahol Gergő és Zolika is velem tarthatott....Ez a túra is szenzációs volt.Ennyit nem emlékszem,hogy valaha is nevettünk volna egy túrán.Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat az ismét csodás őszi időben.És amilyen hülye voltam,megint nem csináltam videót...akkoriban még nem volt szokásom minden túráról filmet készíteni.Hatalmas hiba volt...így erről a túránkról csak képek maradtak emlékül.Úgy voltam vele,majd a következő évben csinálok.De a következő évben már emléktúra lett ebből a jó hangulatú túrából...

Trappolás a 2018-as túrán,Gergő,Móni,Zolika

Gergő a 2018-as Egyenesen át túrát követően nem egészen két hónap múlva elhunyt...Alapjaiban rázott meg a dolog,nem gondoltam,hogy ebből lesz talpraállás és túrázás még...Egyet tudtam biztosra,hogy Gergő akárhol is van,azt szeretné,hogy folytassam...Így is lett és fokozatosan kezdtem újra belerázódni a túrákban.Annál is inkább mert a túrázás és meccsek tartanak a mai napig is még életben...2019-et írtunk és agyalgattunk rajta,hogy legyen Gergőnek egy állandó jellegű emléktúrája minden évben.Volt ugyan egy-két emléktúra a halálát követően,de azokon nagyon-nagyon érezhető volt még a veszteség a fájdalom,olyan túrát kerestünk amin jól érezte magát,velünk volt és így emlékezhetünk rá.Nagyon nem kellett keresni,adta magát a dolog.Az Egyenes át túra ilyen volt,közel is van,ha nincs éppen pénzünk még akkor is eltudunk jönni rá.Hát így lett 2019-től hivatalosan is az Egyenesen át,Gergő emléktúrája.

Mónival emlékezünk Gergőre az első emléktúrán 19-ben

A 19-es emléktúrán elvoltunk,próbáltunk vidámkodni,poénkodni ahogy egy évvel ezelőtt.Persze rányomta a bélyegét a dologra,hogy Gergő már nem lehetett velünk.De ezen a túrán történtek furcsa dolgok,amikből azt szürtük le,hogy Gergő ott van velünk,a lelke velünk van.Egy ablak egy istállószerű épületen...szélcsendben,sehol senki...csapkolódik ki-be,vagy inkább le-fel.Mitől?Hogyan?Aztán a puszta közepén egy élére állított 50 forintos pénzérme...ugye milyen gyakori ez egy ilyen helyen?Na és hogy tud megállni az az érme,hogy ne döljön el?Na és hogy vesszük észre a nagy legelőn?Hát nem furcsa...Biztosak voltunk benne,hogy Gergő jelezte így részvételét a túrán így úgy is tekintettük,hogy ott van velünk.Most is jó idő volt,de persze fájó volt az egész.

A 19-es film,mondjuk nem csúcsminőségű..

A második emléktúra emlékezetem szerint 2020 októberének utolsó napján volt.Ez volt az első alkalom az Egyenesen át túrák történetében,hogy nem volt jó idő.Fázni ugyan nem fáztunk,de elvolt borúlva,esőre állt és a szél is fújt.Na meg az út sok helyen vízes,sáros,latyakos volt.Ez volt az utolsó alkalom,hogy Móni velünk tartott mert a következő év szeptemberében stroke-ot kapott,így többé nem tudott eljönni.Egyszer ugyan eljött a túra felére,de erről majd később.Kicsit lanyhult a fájdalom az előző évhez képest és most is elvoltunk.Nem jöttek már olyan jelek Gergőtöl mint az előző évben,pedig titkon vártam.Reméltem azért tudha ha nincs is most velünk,hogy érte menetelünk..

Nem voltak idillik az útviszonyok a 2020-as túrán

A2020-as film,jobb lett mint az előző évi

A 2021-es emléktúrára Móni tehát már nem tudott jönni.A túra megerendezésekor éppen kórházban volt ahol hetven napot töltött...Zolikával csináltuk meg a túrát.Hál isten most újra jó volt az idő,mégha némi kis széllel is párosult.Az út is jól járható volt újra.Eldumálgattunk Zolikával útközben,most olyan sok vigyorgás nem volt.Most sem jöttek jelek a túlvilágról,ekkor fogtam fel,hogy már nem is fognak minden valószínűség szerint a következő évek emléktúráin sem.Ezt azért sajnáltam.Különösebb esemény nem is volt a túrán.Elvoltunk,megcsináltuk ennyi.Talán még annyi,hogy most egy kicsivel tovább mentünk a megszokottnál.Nem a perkátai kastélynál fejeződött be a túra ahogy eddig,hanem elmentünk a temetőig ahol a csodás kis kápolnát néztük meg,már csak azért is,mert az egyik kollégánk újította fel.Szép volt valóban,megérte megnézni!

A 21-es túrán emlékezem Gergőre

21-ben csak egy klippszerűséget készítettem

A 2022-es emléktúrán már négyen voltunk!Eljöttek velünk az akkori újdonsült túratársaink Viki és Tomi.Sajnos ez volt az egyetlen alkalom,hogy velünk tartottak az emléktúrákon.Ismét csodás idő volt,némi széllel ami a első három alkalmat kivéve velejárója lett ezeknek a túráknak.Mivel négyen voltunk eseménydúsabb és vidámabb lett a túra a megszokottaknál.Lehet vannak akik megorrolnak érte,hogy emléktúrán mit vidámkodok én.Csak azt tudom erre mondani,hogy Gergő ilyennek szeretne látni és az ő természetét is a vidámság jellemezte a legkeményebb napokon is.Szóval remekül elvoltunk,Vikiéknek is tetszett a túra az útvonal.Túra végén pedig találtunk egy éttermet Perkátán ahol még egy jót falatozni is tudtunk!

Trappolás Vikiékkel a 22-es túrán

A22-es túra filmje már egész jó

2023-ban volt az,hogy Móni a súlyos betegsége közben erőre is kapott.Én meg megígértem neki,ha olyan állapotban lesz,legalább az emléktúra egy részére elviszem.Úgy érezte megpróbálkozik vele.Én meg azt találtam ki,hogy akkor a túra felét tesszük meg vele,a szebbik felét.Nyilván a 13-14 kilométer sok lett volna neki,de úgy gondoltam egy 6-7 kilométerrel még elboldogul.Előtte egy-két héttel a Rácalmási-szigeten tettünk egy próbát és akkor ügyes volt.Azonban nem október volt,hanem június.Számolnunk kellett a meleggel is.Móni ügyes volt a állapotára való tekintettel a lehető legjobbat hozta ki magából és így emlékezett Gergőre.Nem volt elviselhetetlen meleg,jó hát a hét kilométert három óra alatt tettük meg,de csak az elismerés hanján szólhatok Móniról.Szóval ez volt a pótlás túra.Mostanában pedzegeti Móni,hogy újra megpróbálkozna egy ilyennek,hát majd meglátjuk.

Móni ügyes volt a pótlás túrán!

Csak képes összeállítás készült most

Októberben aztán sor került a hivatalos emléktúrára.Ketten maradtunk Zolikával.Behoztunk egy újítást.Pontosabban kettőt.A túrát most szemből tesszük meg Perkátáról indulva és nem Nagyvenyimig jövünk hanem Dunaújvárosig.Ez jó kilenc kilométer többletet jelentett,de bevállaltuk.Most sem volt rossz idő,bár helyenkét elvolt azért borúlva és jötta szokásos szél is.Remekül bírtuk a hosszabb távot is,jól elvoltunk.Furcsa volt szemből ez a túra.Ugye tudjuk már jól,hogy minden túra ha szemből csinálod meg mint eredetileg csináltad,szinte teljesen más képet mutat.Így is lett,valóban így kissé másabb volt a jól megszokott túra mint eddig.Talán így nem volt annyira szép,vagy hamarabb jöttek az igazán szép részek,na de jó volt persze így is.

A 2023-as túrán az erdei szakaszon

Jó kett a 23-as film!

2024-ben visszatértünk az eredeti irányhoz,de most is megtoldottuk a túrát a kilenc kilométerrel!Az ellenkező irány ellenkezőjét csináltuk meg,magyarul az eredeti irányt.Most Dunaújvárosból indultunk érintettük a nagyvenyimi Szent Bernát arborétumot ezen túrák hivatalos kiindulópontját és Perkátán fejeztük be a túrát.Most is Zolikával nyomtuk.Jobb idő volt mint egy évvel korábban és kisebb szél is talán.Most is elvoltunk és jól is bírtuk a 23 kilométert,megfelelő emléket állítva ezzel is Gergőnek.Ez volt az eddigi utolsó emléktúra.A hivatalosnak nevezett emléktúrákból tehát hat volt eddig,plussz egy pótlás túra.Meg persze volt még két túra ebből amik akkor még nem emléktúrák voltak,hiszen azokon ott volt Gergő is.Ekkor 2024-ben neveztük először Gergő Memorial Tournak Gergő emléktúráját.

24-ben Gergővel...

Talán az eddigi legjobb a 24-es film

A 2025-ös emléktúra veszélybe került,hiszen idén látványosan szenvedek a lábammal ami most jelleleg is tart.Éppen ezért a 2025-ös túrán visszatérünk teljes egészében az eredeti verzióhoz.A plussz kilenc kilométert elfelejtjük és újra Nagyvenyimen a Szent Bernát arborétumtól kezdjük meg a túrát ami így 13-14 kilométeres lesz csak.Bízom benne jól bírom,hiszen egy héttel ezelőtt a Mecsekben jól bírtam a nem teljesen jó lábam ellenére is.Egy-két óra múlva indulunk és természetesen erről a túráról is lesz beszámoló és film is.Igaz erre pár napot várni kell majd,mert összesűrűsödtek az események.Ez volt akkor a Gergő Memorial Tour eddigi története amely a mai nappal most tovább íródik.

Örök túratársamért....

2021. november 24., szerda

A vecsei túrák története

 Talán némi jó hír,hogy úgy tűnik hamarosan véget érhet a több mint két hónapja tartó kényszerszünet és újra elindulhatok végre túrázni.Mégha nem is olyan sűrűn mint a nyáron,de legalább mehetek végre.Addig is el kell ütni még valamilyen bejegyzéssel a blogot.Eszembe jutottak éppen a vecsei túráink,az egyik legnagyobb ősklasszikus.Nézzük át ennek a történetét.Vecsén mi Dunavecsét értünk,ami meglehetősen közel van a lakhelyünkhöz,ám egészen 2007-ig messzinek tűnt.Ekkor épült meg ugyanis a Pentele-híd,amely így 40-45 km-es távolságot lerövidítette 10-15-re.Tálcán kínálta magát a lehetőség,hogy elinduljunk felfedezni a környéket.Így hát az egyik legnagyobb ősklasszikus túránk története a nem annyira távoli múltba nyúlik csupán vissza.

A Pentele-híd megépülése volt a mérföldkő ezen túráinkat érintően

A híd megépülése előtt csupán kétszer jártam csak Dunavecsén,egyszer még egy óvodai kiránduláson amikor is vízibusszal mentünk le a közeli településre.A második alkalom pedig kamaszkoromból való,akkor egy kerékpáros körtúra keretein belül érintettük a települést 1986-ban.Aztán 21 évnek kellett eltelnie,hogy újra belépjek a településre.Ettől kezdve viszont rendszeressé váltak a Dunaújváros - Dunavecse túrák,amely szinte mindig a Duna mentén vezettek.Természetesen Gergővel jöttem el aztán újra először ide 2007-ben.Persze első alkalomkor sokkal inkább a hídra voltunk kiváncsiak,mint Dunavecsére.Ha jól emlékszem Móni is eljött velünk.Ekkor fedeztük fel a Duna melletti utakat,erdőket a csatornát.A híd ugyan lenyügőzött bennünket,de maga az út ide eleinte nem is volt olyan egyszerű.

Egykor szinte járhatalan volt az ártéri erdő,ma már rendbe hozott turistautak vezetnek erre

A hütővíz csatornáig még csak-csak ellehetett jutni de utána valóságos dzsungel volt az erdő egészen a hídig.Motocrossok álltal kijárt ösvények,majd fejig érő gazak és teljesen eltűnt utak jellemezték ekkor ezt a szakaszt.Nehezen verekedtük át rajta magunkat,de mégis valahogy jó volt.A híd látványa még manapság is rabul ejt,de miután kigyönyörködtük magunkat benne Dunavecsét is szemügyre vettük.Persze az évek alatt megnéztünk szinte mindent a településen amely időközben várossá avanzsált.Túráinkat kezdetben rendszeresen a városka szívében található játszótéren fejeztük be.Gergő itt mindig kis játszással fejezte be a túrát.Ma visszagondolva erre,csodás idők voltak...

Remek látnivalók akadnak ezen a túrán,ezek egyike a csatorna

Rendszeressé váltak az ide vezető túrák.Átlag évi három-négy alkalommal mindig eljöttünk.Közelsége révén különösebb anyagi kiadással nem járt.Nagyon sokat jártunk ide ketten Gergővel,de volt,hogy eljött Móni is,vagy Gergő unokatestvére Baltazár is,sőt egyszer a régi kiskutyám is velünk tartott.Remek volt minden egyes ide vezető túra!Erre tanulta meg Gergő a turistajelzések követését és mindent ami ezzel kapcsolatos.Mindent megnéztünk az évek alatt ezen a településen amely nagyban köthető Petőfi Sándorhoz is.Sok dolog van itt ami vele kapcsolatos,emlékművek,szobrok,ház amelyben lakott,a szülei háza,a kis pillérek a főutcán amelyeken egy-egy Petőfi vers van a mai napig is...Volt,hogy majálisozni is ide jöttünk mert otthon a városban nem volt semmi május elsején...

Gergő a D28 második tavánál az egyik túrán

Egyetlen dolog maradt ki.Sokadjára szereztünk róla tudomást,hogy Petőfi egykori szerelme Nagy Zsuzsika itt nyugszik Dunavecsén a helyi temetőben.Róla mintázta Petőfi János vitéz Iluskáját is.Természetesen a sír megkeresése volt az egyik következő túra célpontja,de nem találtuk meg se akkor,se egy másik alkalommal a sírt.Jó nagy volt amúgy a vecsei temető...úgy tűnt tűt keresünk a szénakazalban.Nem találtuk,de úgy döntöttünk Gergővel,hogy minden évben teszünk egy próbát majd,hogy megtaláljuk a sírt.Sajnos azonban Gergő 2018 végén elhunyt,a sír megtalálás kalandját meg elvitte magával...Ám egyszer aztán visszaadta és 2020 novemberében már Zolikával pikk-pakk szinte azonnal megtaláltuk a sírt...Éppen csak a legegyszerűbb helyen nem kerestük Gergővel,pedig ott volt..

Nagy Zsuzsika sírjánál,nem értem Gergővel miért nem találtuk meg...

Volt aztán,hogy biciklitúrákat is tettük ide.Először a Csabonyi erdőben kerekeztünk,majd a Regős Bendegúz emléktúrán tekertünk el erre és akkor is amikor az Ősök napjára mentünk Révbérpusztára.Később pedig más túratársak is velünk tartottak,többek között az Ebédleső-hegyi túrán is érintettük a városka szélét.Gergő halálakor úgy éreztem nem jövök többé ide...de aztán a sors úgy akarta,hogy igenis jöjjek,ne merüljenek el a feledésbe ezek a remek túrák.Mónival majd Zolikával is túráztunk erre.Egyik túrán kellemes meglepetésként hatott,hogy az ártéri erdőben rendbe hozták az utakat és a jelzések is elsőosztályúak voltak.Így aztán újra el-el jövünk erre.

Jómagam a D28 második tavánál,sajnos már Gergő nélkül...

Lassan tehát tizenöt éve tartanak a vecsei túrák,nagyjából negyvenszer csinálhattuk meg ezt a túrát az évek folyamán,így méltán nőtte ki magát ősklasszikussá.Dunavecse mindig remek túra célpont volt,odáig "fajult" a dolog,hogy idén már Tassról is tettünk ide egy túrát,tehát a Duna túloldalán és tevbe van véve Kunszentmiklósról is egy ide vezető túra,ami már komoly távolságnak néz ki.A dunavecsei túrák fontos része túrázásaim történetének és mindig is szívesen jövök ide ebbe a parányi Duna menti gyöngyszembe...

Amikor többen is voltunk,akkor is Gergő volt a fő túravezető

Természetesen a sok túrabeszámoló található a blogban a vecsei bulikról aki gondolja nyomozzon utána.Néhányról pedig film is készült.Reményeim szerint jövünk még ide!

Dunavecse napjainkban