A vecsei túrák története

 Talán némi jó hír,hogy úgy tűnik hamarosan véget érhet a több mint két hónapja tartó kényszerszünet és újra elindulhatok végre túrázni.Mégha nem is olyan sűrűn mint a nyáron,de legalább mehetek végre.Addig is el kell ütni még valamilyen bejegyzéssel a blogot.Eszembe jutottak éppen a vecsei túráink,az egyik legnagyobb ősklasszikus.Nézzük át ennek a történetét.Vecsén mi Dunavecsét értünk,ami meglehetősen közel van a lakhelyünkhöz,ám egészen 2007-ig messzinek tűnt.Ekkor épült meg ugyanis a Pentele-híd,amely így 40-45 km-es távolságot lerövidítette 10-15-re.Tálcán kínálta magát a lehetőség,hogy elinduljunk felfedezni a környéket.Így hát az egyik legnagyobb ősklasszikus túránk története a nem annyira távoli múltba nyúlik csupán vissza.

A Pentele-híd megépülése volt a mérföldkő ezen túráinkat érintően

A híd megépülése előtt csupán kétszer jártam csak Dunavecsén,egyszer még egy óvodai kiránduláson amikor is vízibusszal mentünk le a közeli településre.A második alkalom pedig kamaszkoromból való,akkor egy kerékpáros körtúra keretein belül érintettük a települést 1986-ban.Aztán 21 évnek kellett eltelnie,hogy újra belépjek a településre.Ettől kezdve viszont rendszeressé váltak a Dunaújváros - Dunavecse túrák,amely szinte mindig a Duna mentén vezettek.Természetesen Gergővel jöttem el aztán újra először ide 2007-ben.Persze első alkalomkor sokkal inkább a hídra voltunk kiváncsiak,mint Dunavecsére.Ha jól emlékszem Móni is eljött velünk.Ekkor fedeztük fel a Duna melletti utakat,erdőket a csatornát.A híd ugyan lenyügőzött bennünket,de maga az út ide eleinte nem is volt olyan egyszerű.

Egykor szinte járhatalan volt az ártéri erdő,ma már rendbe hozott turistautak vezetnek erre

A hütővíz csatornáig még csak-csak ellehetett jutni de utána valóságos dzsungel volt az erdő egészen a hídig.Motocrossok álltal kijárt ösvények,majd fejig érő gazak és teljesen eltűnt utak jellemezték ekkor ezt a szakaszt.Nehezen verekedtük át rajta magunkat,de mégis valahogy jó volt.A híd látványa még manapság is rabul ejt,de miután kigyönyörködtük magunkat benne Dunavecsét is szemügyre vettük.Persze az évek alatt megnéztünk szinte mindent a településen amely időközben várossá avanzsált.Túráinkat kezdetben rendszeresen a városka szívében található játszótéren fejeztük be.Gergő itt mindig kis játszással fejezte be a túrát.Ma visszagondolva erre,csodás idők voltak...

Remek látnivalók akadnak ezen a túrán,ezek egyike a csatorna

Rendszeressé váltak az ide vezető túrák.Átlag évi három-négy alkalommal mindig eljöttünk.Közelsége révén különösebb anyagi kiadással nem járt.Nagyon sokat jártunk ide ketten Gergővel,de volt,hogy eljött Móni is,vagy Gergő unokatestvére Baltazár is,sőt egyszer a régi kiskutyám is velünk tartott.Remek volt minden egyes ide vezető túra!Erre tanulta meg Gergő a turistajelzések követését és mindent ami ezzel kapcsolatos.Mindent megnéztünk az évek alatt ezen a településen amely nagyban köthető Petőfi Sándorhoz is.Sok dolog van itt ami vele kapcsolatos,emlékművek,szobrok,ház amelyben lakott,a szülei háza,a kis pillérek a főutcán amelyeken egy-egy Petőfi vers van a mai napig is...Volt,hogy majálisozni is ide jöttünk mert otthon a városban nem volt semmi május elsején...

Gergő a D28 második tavánál az egyik túrán

Egyetlen dolog maradt ki.Sokadjára szereztünk róla tudomást,hogy Petőfi egykori szerelme Nagy Zsuzsika itt nyugszik Dunavecsén a helyi temetőben.Róla mintázta Petőfi János vitéz Iluskáját is.Természetesen a sír megkeresése volt az egyik következő túra célpontja,de nem találtuk meg se akkor,se egy másik alkalommal a sírt.Jó nagy volt amúgy a vecsei temető...úgy tűnt tűt keresünk a szénakazalban.Nem találtuk,de úgy döntöttünk Gergővel,hogy minden évben teszünk egy próbát majd,hogy megtaláljuk a sírt.Sajnos azonban Gergő 2018 végén elhunyt,a sír megtalálás kalandját meg elvitte magával...Ám egyszer aztán visszaadta és 2020 novemberében már Zolikával pikk-pakk szinte azonnal megtaláltuk a sírt...Éppen csak a legegyszerűbb helyen nem kerestük Gergővel,pedig ott volt..

Nagy Zsuzsika sírjánál,nem értem Gergővel miért nem találtuk meg...

Volt aztán,hogy biciklitúrákat is tettük ide.Először a Csabonyi erdőben kerekeztünk,majd a Regős Bendegúz emléktúrán tekertünk el erre és akkor is amikor az Ősök napjára mentünk Révbérpusztára.Később pedig más túratársak is velünk tartottak,többek között az Ebédleső-hegyi túrán is érintettük a városka szélét.Gergő halálakor úgy éreztem nem jövök többé ide...de aztán a sors úgy akarta,hogy igenis jöjjek,ne merüljenek el a feledésbe ezek a remek túrák.Mónival majd Zolikával is túráztunk erre.Egyik túrán kellemes meglepetésként hatott,hogy az ártéri erdőben rendbe hozták az utakat és a jelzések is elsőosztályúak voltak.Így aztán újra el-el jövünk erre.

Jómagam a D28 második tavánál,sajnos már Gergő nélkül...

Lassan tehát tizenöt éve tartanak a vecsei túrák,nagyjából negyvenszer csinálhattuk meg ezt a túrát az évek folyamán,így méltán nőtte ki magát ősklasszikussá.Dunavecse mindig remek túra célpont volt,odáig "fajult" a dolog,hogy idén már Tassról is tettünk ide egy túrát,tehát a Duna túloldalán és tevbe van véve Kunszentmiklósról is egy ide vezető túra,ami már komoly távolságnak néz ki.A dunavecsei túrák fontos része túrázásaim történetének és mindig is szívesen jövök ide ebbe a parányi Duna menti gyöngyszembe...

Amikor többen is voltunk,akkor is Gergő volt a fő túravezető

Természetesen a sok túrabeszámoló található a blogban a vecsei bulikról aki gondolja nyomozzon utána.Néhányról pedig film is készült.Reményeim szerint jövünk még ide!

Dunavecse napjainkban