Hamar elérkeztünk a tél végéhez,persze ez menetközben nem tűnt mindig ilyen gyorsnak.Mielőtt belevágnék az összefoglalóba,leírom,hogy ma is a téli túraidény utolsó napján is volt egy túra,de erről értelemszerűen beszámoló még nem került fel.Ezt majd a következő bejegyzésem témája lesz,de ez a túra is még a télhez tartózik.Hat túrát próbáltam megálmodni a télre,ez nem jött össze.Öt sikerült ez nem mondható azért olyan rossznak,annál is inkább mert szó szerint egy köcsög télen vagyunk túl.Na persze ez enyhe túlzás,hiszen most az egyszer a tél teljesen tél volt,olyan amilyennek egy télnek lennie kell.Nem sok túrára alkalmas idő volt,vagy lehet,hogy mi nem láttuk csak annak.A december első három hete,ködös,nyirkos,esős volt és némileg hideg is.Az egész január fagyosan hideg volt tele hóval.Nahát milyen fura ugye,tél van és hó is volt.Február meg főleg esősen telt kellemetlen szelekkel és némi faggyal.Nem mindig volt kedvünk túrázni és volt,hogy nem is az idő,hanem a lábam miatt.
Az árva kutyák karácsonyán
A hat buli azért összejött,mert a túrák előtt december közepén újra elmentünk az árva kutyák karácsonyára Ercsibe.Az esemény azonban feledhető volt,megint csak arról nem szólt amiről kellett volna: a kutyákról.Csak Móni kedvéért jöttünk el,minket ez már úgy nem hoz lázba ahogy első alkalommal amikor itt voltunk.A túrák csak karácsony előtt indultak be.Ködös szürke idő járta ekkor,előre is hoztuk az ennek az időnek kedvező Beneváras túrát.A karácsony előtt megtett túra szenzációsan jó volt a ködös,misztikus Mátrába,olyannyira,hogy ez lett a tavalyi év legjobb túrája.Rövid,de látványos és nagyon misztikus volt,élveztem minden percét!
A Benevárnál
December végére lett jó idő.Sor kerülhetett a visszatérés a Prédikálószékre túrára.Ám a jó idő a Visegrádi-hegységben csalóka volt.Hiába volt napos idő,a hegység magasabb részein erős,fagyos szél fújt.Ez néha kifújta a szúszt a lelkünkből,de maga a túra látványos volt.Jó kilátások voltak a magas részeken a Prédikálószékről a Dunakanyar gyönyörű volt.A vadállóköveknél pedig óriási kaland volt lejönni a cseppet sem veszélytelen helyeken.Jó volt itt lenni nyolc évvel azután,hogy Gergővel itt jártam...Ezzel a túrával zárult a tavalyi esztendő.
Zolika nehezen boldogul a vadállóköveknél
A új év nem indult könnyen.Hatalmas havazás uralta az országot hetekig,na meg igen fagyos,hideg idő.Az én koromban ilyenkor már nem esett jól kimozdulni.Nem is mentünk.Aztán január végére némileg enyhült az idő,így útnak indultunk meghódítani a korábban megálmodott pokoli stadiont a Szentendrei-szigeten.Ezen a napon sem volt maradéktalanul jó idő,de megtaláltuk az erdő mélyén a természet álltal teljesen magáévá tett egykori építményt.Kalandos jó túra volt.Ekkor jártunk életünkben első alkalommal a Szentendrei-szigeten.
A pokoli stadion
Februárban akadt egy-egy nap jó idő,az egyik szombaton nekivághattuk a már szintén korábban tervezett Naplás-tónak.A tó és környéke klassz volt,valamint a később útunkba kerülő Keresztúri erdő is,de a közbenső szakaszok unalmasak,ingerszegények és csúnyák voltak.Hosszú túrát tettünk nyolcban százalékban betonon,de azért jó buli volt,főleg a Keresztúri erdő felett alacsonyan elszálló repülőkkel.A hónap java része aztán kellemetlenül esős és némileg hideg volt.Csapatunk felkészülési mérkőzéseire jártunk főleg ekkor,de csak a hazaiakra.Aztán a hónap utolsó napjára jutott a Dunán innen Dunán túl idei túrája.(ez volt ma,erről lesz majd a következő bejegyzés).
A Naplás-tó
Végre minden igényt kielégítő tavaszi túraidő volt.Ez pedig rengeteg hóvirággal járt a Szent Mihály erdőben.csodálatos volt a milliónyi hóvirág között túrázni.Aztán a túra többi része kicsit már nehézkes volt,de legyűrtük ezt is és összeségében jó volt.Ezzel zárult a téli túraidény a maga öt túrájával.Végül is megállapítható,hogy a tervek nagyrésze megvalósult mégis valami megmagyarázhatatlan hiányérzetem van.Nem tudom,talán valóban köcsög egy tél volt,vagy csak az elmaradt hatodik túra miatt.A túrák végül is jók voltak.Minden túrát Zolikával nyomtam végig,más most nem tartott velünk.Reméljük a tavalyihoz hasonló kelemes tavasz következik!
Hóvirág erdő
A télen is készült mindegyik túráról film,ezek sorrendben ezek voltak.
Az ötödik film pár napon belül elkészül,akkor majd beteszem ide.
Nem mondhatni,hogy ideális telünk van.Persze most van igazi tél,csak ugye,elszoktunk ettől.A korábbi években hozzászoktunk,hogy mindig van jó idő a télen,amikor ideális a túrázás is.Amikor teljesen jó az idő a túrázásokhoz,nincs meleg,de nincs igazán hideg sem.Ha szerencsénk van a nap is süt.Aztán be-be esik egy-egy havas túra is.A mostani tél viszont igazi tél.Mert nem az,az igazi tél amiket mi szeretünk,hanem ez a mostani.Nézzük meg mi volt eddig.A december 90%-ban ködös volt az idő.Amiben én persze nagyon szeretek túrázni,lásd a benevári túránkat,amitől odáig voltam meg vissza.Aztán beköszöntött a január,ez meg 99%-ban havas és hideg,jég van,térdig érő hó,vagy ez nincs akkor sár,locspocs (bár ez igazán majd ezután jön).Lehúzhatjuk a vécén a mostani telet?
Ilyen most a Szentendrei-sziget
Mondhatni lehetnénk tökösebb gyerekek,hiszen voltak olyan idők amikor ez meg sem kottyant.De én már így 55 körül nem akarok annyira tökös lenni.Megmondom az őszintét,nincs nagy kedvem neki vágni,de feltehetően azért előbb-utóbb persze majd útnak indulok.Talán az a baj,hogy van ennél nagyobb gondom is.A lábam újfent egyre többet szarakodik,kezdek egyre többet szenvedni vele.Akkor kezdődött amikor levittem a kutyát sétálni és annyira tetszett neki a hó,hogy szaladt volna benne,persze pórázon csak azt értük el ezzel,hogy rángatott maga után.A lábamnak ez meg a mély hóban valahogy nem tett jót.Így szenvedős pár napja a dolog.Várok még pár napot,hátha csak átmeneti zavar,ha nem akkor kénytelen leszek orvoshoz fordulni,bár mire időpontot kapok,lehet nyár lesz...
Naplás tó
Három túra van kitalálva pont ezekre az időkre.Számolva a nagy hóval és a sárral meg a latyakkal,ezek a túrák pont olyanok,hogy legalább a fele távjuk betonutas.A sorrendet nem véstük kőbe,de jó lenne ha ezek a túrák minél előbb lezajlanának,mert februárra már más van kitalálva.De éppen a fenti okok miatt várakozik az első túra.A háromból jó lenne legalább kettőt megcsinálni.Egyelőre nem nagyon látszik a horizonton jobb idő,de ha be is jön,akkor az olvadás fog nem kis gondokat okozni...Szóval mióta ez a blog íródik,ez a legizgalmasabb tél,ha az időjárást nézzük.Persze ha a lábam csak egy kicsit is javul,azért nekivágunk majd az év első túrájának.De jelenleg várakozó állásponton vagyunk...
Hetek óta tart már szürke,ködös,borús idő,ez pedig nagyban befolyásolta a terveinket.Vagy a Prédikálószékre,vagy a Pokoli stadionhoz vezető túra lett volna a következő a sorban,de ezekhez napsütéses időjárás kellett volna.Ám erre a 25-ös év decemberében eddig hiába vártunk.Így hát ki kellett találni valami mást,mert egyszerűen nem akart olyan idő lenni amire szükségünk lett volna.Na,de sebaj,imádom én a ködös túrákat is.Így aztán olyasmit kellett kitalálni ami ködös időben is élvezhető túra.Ez sikerült,hiszen a februárra tervezett a mátrai Benevárhoz vezető túra pont ilyennek nézett ki.Így aztán újfent elhalasztottuk a Prédikálószékes és a Pokoli stadionos túrát,viszont előrehoztuk így a Benevárasat.Az év legrövidebb napján Zolikával nekiindulva már negyed tízre oda is értünk túránk kiindulópontjára Mátrafüredre!
Mátrafüred több mint kiváló túrakiindulópont!
Körtúrát terveztünk amelynek első részében megyünk fel a Benevárhoz,majd a gerincen visszafordulva egy ismeretlen nevű völgyön a Szent István úton jövünk vissza Mátrefüredre.Az egész túra jó 10km-es volt.Borús idő volt köd nélkül.Azonban már a buszból láttuk,hogy a Mátra kb.400 méternél magasabb részeit sűrű köd lepi el.Mi meg oda tartottunk!Ez már így bíztató volt.Nagyon vágytam már egy ködös,misztikus túrára.A kék+ jelzésen vágtunk neki,ez vitt fel a 471 méter magasságban lévő Benevárhoz és azon túlra is.Ám még Mátrafüreden levitt egy kisebb völgybe a Bene-patak mellé.Nagyon szép hely volt még így a szürke télben is.A patakban bőven volt víz,amely ezerrel száguldott.Kicsivel arébb a Csatorna-patak ömlött bele a Bene-patakba,még arébb meg a Somor-patak.Ez utóbbit már innen nem láttuk,de a túránk második felét majd a Somor-patak kíséri végig.
A Bene-patak
Csatlakozik a Csatorna-patak
Már ez a rész is szép volt.Pár méter után aztán megkezdte emelkedését az út a Benevár-bércre.Nem volt durva emelkedő és kitünően bírtam.Ahogy haladtunk egyre feljebb úgy lett egyre sűrűbb a köd.Erre vágytam,mert már nagyon régen volt misztikusan szép túránk.A jelzések kiválóak voltak,útelágazásoknál is tudni lehetett merre tovább.Maga a Benevár nem volt vészesen messze Mátrafüredtől,így viszonylag hamar oda is értünk.Itt már misztikusan klassz idő volt a leereszkedő köddel.Különös hangulatot adott a helynek.Imádok ilyen időben túrázni,sokkal jobb mint a nyári kánikulában!A várból nem sok minden maradt,pár fal,melyeket a nyolcvanas években tártak fel.Majd részletesen foglalkozom a várral a "Kedvenc váraink" sorozatomban.Most annyi,hogy természetesen teljesen körbejártuk,a várfalakra felmásztunk,amit meglehetett az megnéztük!Imádjuk az ilyen romos várakat!Klassz volt nagyon!
Felfelé menetben
Már a várnál
Zolika a várfalon
Várfalak
Jó volt a csend is,amely megakadt a misztikus erdőben.Valahonnan kutyák vijjogását véltük hallani,közben meg egy tájfutó haladt el mellettünk.Mi még a várat csodáltuk.Nem tudtam betelni a ködös-misztikus idővel és erdővel.Fantasztikus volt!Lassan azonban indulni kellett tovább,így is jó félórát eltöltöttünk itt.A várnál még egy várkút volt,de csak nevében és formájában volt ez kút,hiszen sem mélység,sem víz nem volt benne,csupán néhány gally.Búcsút vettünk a vártól,örömmel konstatáltuk,hogy újabb vár került bele a gyűjteménybe.Folytattuk a túrát az eddigieknél is nagyobb ködben az enyhén,de fokozatosan emelkedő Benevár-bércen.
A várkút
Búcsú a vártól
Mystic day
Nem tudtam betelni a ködös,misztikus erdő szépségével.Felülmúlhatatlan volt!A fokozatosan emelkedő út a hideg idő ellenére is megizzasztott minket! Izzadtunk! Na persze fel is voltunk melegen öltözve,nem tudtam mást csinálni,de levettem a sapkám,mert beizzadt a fejem.Ez veszélyes volt,mert könnyű volt így megfázni.Aztán a fokozatos és folyamatos enyhe emelkedés véget ért.Már ötszáz méter felett járhattunk.A kék+ út keresztezett a bringa jelzésű útat! Arra kellett letérnünk!Így búcsút vettünk a csodás kék+ -tól és mentünk a bringajelzésű enyhén köves,salakos,de végig szinten haladó ködös úton.Az eddigi északi irányt pedig felváltotta a nyugat felé haladás.
Ez az út szinten megy!
Erre is akad misztikum!
Szó szerint: köd előttem,köd utánam!
Mohás kövekkel tarkitott hegyoldal és erdő szolgált látnivalóval a sűrű ködben.Ez az út,ez a szakasz teljesen jól járható volt.Az izzadásunk is elmúlt.Valamivel több mint egy kilométert mehettünk ezen a szakaszon.Közben az út bal odalán lenn a völgyben patak csordogálását lehetett hallani,látni a ködtöl alig-alig.Az már ott lenn a Somor-patak volt!Közben kereszteztük a piros sáv jelzést azaz a Szent István utat! Ez dél felé fordult ahogy mi is,letértünk rá.Ez vitt vissza Mátrefüredre.Fokozatosan ereszkedett le az út a völgybe,ez is csodálatosan szép volt a misztikus időben és erdőben.Ha lehet erre még több kisebb-nagyobb mohás kő volt,talán több ezer!Az út pedig lassan,de fokozatosan ért le a patak szintjéhez.Ez a patak is böven tele volt vízzel.Most nem volt vízhiány mint két hónapja a Mecsekben!Közben egy nő (egyedül!) ért utol és került el minket.Váltottunk vele pár szót.Hatvanból jött kb.olyan 45-50 éves lehetett.Elismeréssel adóztunk,hogy ilyen bátor és bevállaós,hogy egyedül túrázik a ködben..
Mohás kövek ezrei
Haladunk a völgyben
A Somor-patak
.A patak szintjéhez érve a köd is oszlóban volt,itt már 300 méter környékén voltunk csak,úgy tűnt,hogy valóban 400 méter felett ködös a hegység.Sebaj,így is jó volt.A Somor-patak is valahol arébb beleömlött a Bene-patakba.Közben egy kegyhelyhez értük a neve Máriácska kegyhely volt.Természetesen a központban egy Mária szoborral,két oldalt a kőfalon rengeteg hálát adó és köszönő táblácskával,feljebb egy kereszt,arébb valami szentfa volt.Itt volt némi dagonya,nagyon nem mentünk a kegyhelynél tovább.Itt beköszönt a kék4 jelzés is,nekünk nagyon nem kellett,ez levitt abba a völgybe amúgy amelyet a túránk elején érintettünk.A mi pirosunk meg lassan itt már szinten haladva beért Mátrafüredre!
A kegyhely
Utolsó méterek
Hamar megcsináltuk a túrát.Gyakorlatilag négy óra alatt úgy,hogy a várnál és a kegyhelynél is megálltunk.Visszaérve Mátrafüredre beültünk a már ismert Benevár étterembe.Tudtam,hogy itt csinálják a világ legfinomabb jókai bablevesét.Rendeltem is,Zolika pedig egy palóc gulyást evett.Most is fenségesen finom volt a bableves,úgyhogy jövünk mi még ide! A kaja után 45 percünk maradt a buszig.Így jártunk egyet a környéken.Itt voltam táborban 10 évesen és mintha egyre több dolog kezdett volna ismerösnek tűnni,persze voltunk már itt kétszer is az elmúlt években.Mindegy.Oda sétáltunk a buszmegállóban,a busz pedig jött pontosan.Átszállás nélkül értünk Budapestre,onnan pedig vonattal jöttünk tovább haza.Már este fél hét után itthon voltunk,hála főleg a jó közlekedésnek amit a Dunántúlon hiányolunk!
Jobbra az itteni kedvencünk a Benevár étterem
Az utolsó kép Mátrafüreden
Gyönyörű túra volt a ködös,misztikus erdőben.Nagyon vágytam már egy ilyen túrára.Ez végre összejött.Azonban az év mennyiségileg gyenge.Ez csupán az idei 19-ik túránk volt,talán meglesz a húsz! Tíz kilométert mentünk az év legrövidebb napján,így összesítésben tartunk 250 kilométernél.Ez pedig annyit jelent,hogy 13,15 km/túra átlagunk van.A lényeg,hogy egy nagyon klassz túrával kezdtük a telet!
Mégpedig a tervezett bakancslistában.Hiába tervezgetek én itt,vagy mondhatom inkább úgy ember tervez,Isten végez.Úgy áll a dolog,hogy változtatnunk kell a megtervezett téli túrák sorrendjében,bár ezt jeleztem is a téli tervek bejegyzésemben,hogy benne van a pakliban az esetleges változtatás.Az okok: Ritka ködös,borús,szürke decemberünk van.A következő három túránkhoz pedig mindenképp kellett volna legalább egy kis minimális jó idő.Persze ez decemberben túl nagy elvárásnak tűnhet és a jó idő alatt én azt értem,hogy legyenek valamennyire jó látási viszonyok,hiszen ez kellene a soron következő három túránkhoz.A történelemben pedig már ugye volt olyan nem is ritkán,hogy decemberben szinte ideális túraidőben túrázgattunk.Most hiába várunk erre az egész december ilyen szürke és ködös.
A Benevár romjai a Mátrában
A következő három túránk a következő lenne: a Prédikálószék a Visegrádi-hegységben,ahonnan a legjobb a kilátás a Dunakanyarra persze látási viszonyoknak megfelelő időben,de nem ilyen szürke,ködösben.Aztán mennénk a Naplás-tóhoz Budapesten,ahol szintén akad egy kilátó,tehát ott sem lenne egy utolsó szempont az olyan idő,amelyben jók a látási viszonyok.A harmadik túra meg a Szentendrei-szigetre vezetne a Pokoli stadionhoz,ide meg azért kell "látó idő" mert innen komppal tudnánk átmenni Vácra és a komp ködös időben aligha jár...Így aztán hiába tervezgetünk,nagyon úgy áll a dolog,hogy ezeket a túrákat halasztanunk kell.
A beneváras túra lehet a beugró
Imádom amúgy a szürke ködös időt,nagyon vágyom már egy ködös misztikus túrára újra,mert ilyenünk már nagyon régen volt.Na,de mint ahogy írtam ehhez a három túrához éppen nem kellene a ködös,szürke idő.Mi legyen hát?Agyalgattunk Zolikával mi legyen,mert már ideje,hogy beinduljon a téli túraszezon.Először hajlottunk affelé,hogy mindenképp belefogunk a Prédikálószék túrába,de aztán Zolika meggyőzött,hogy nincs értelme ebben a szürkeségben,hiszen ez a túra pont,hogy legjobban a kilátásokról szólna...Így aztán némi mérleglés után úgy döntöttünk,hogy előre hozzuk a februárra megálmodott Benevári túrát a Mátrából,itt nem nagyon várhatóak kilátások,így éppenséggel jól jönne egy misztikus ködös túra ide.
Benevár
Megnéztem a menetrendeket a túraútvonalakat,meglehet csinálni ide egy túrát még az év legrövidebb napján is,amikor is mennénk.Úgyhogy akkor változás a bakancslistában!Az elhalasztott három túra függ,meglátjuk,hogy fut ki a december,végig ködös lesz-e,vagy lesz végre valami jobb idő is.Mert decemberben akarunk még minimum egy túrát ezek kivül is.Lehet majd egy újabb változást kell beiktatnunk,meglátjuk...
Nem is tudom hol kezdjem a 2021-es évadnyitó túra krónikájának leírását.Talán ott,hogy ez is szegről-végről egy Gergő nyomábanos túra,hiszen évek óta tervezgettük örök túratársammal egy Alap túra lehetőségét,ígaz a mi elképzelésünk akkoriban az volt,hogy majd Vajtáról indul a túra amit aztán Alapon fejeződött volna be.Utánajárva aztán a dolgoknak és a közlekedésnek arra jöttem rá,hogy Alap inkább kiindulópontja legyen egy itteni túrának mintsem végpontja.Így aztán a téli tervek megalkotásánál ide is terveztem egy túrát,talán ezt is külső súgallatra... Vajta helyett viszont elővettem a tallonból Németkért.Ugye aki nyomonkövet itt-ott az tudhatja,hogy valami átok ült Németkéren,hiszen az elmúlt években háromszor próbálkoztunk Németkért elérni egy-egy túra keretében,de egyszer sem sikerült.Mindhárom alkalommal Dunaföldvárról induló túrába különféle dolgok zavartak be: eltévedés,áthatolhatatlan dzsungel stb.... De aki ismer tudja,hogy nem szokásom túrákat feladni.Így úgy gondoltam,hogy most akkor észak felöl Alapról próbáljuk meg elérni Németkért.A túrát ugyan tél végére terveztem eredetileg,de több ok miatt is átkerült január elejére-közepére.Nos az időpont választás aztán telitalálatnak bizonyúlt.
Az első dolog amit Alapból láttunk
Az időjósok megint nem tudták milyen rendezvényen vannak,mindenféle időt mondtak mára,lehetett választani.Zolival indultunk útnak nem is olyan korán reggel és nyolc előtt szálltunk le a vonatról a közeli Alapi vasúti megállónál.Köd ült a tájon.Előzetesen felmérve az útvonalunkat a térképen,tudtam hosszú betonos út visz be a faluba ami innen még volt vagy 2 km... ez persze nem tartott vissza minket.Sűrű köd ereszkedett a tájra,az országúton pedig szabályosan mentünk,ha jött szembe egy-egy autó a biztonság kedvéért lehúzodtunk inkább.Szinte mindenki kikerült azért minket,egy idősebb nő szorított majdnem le csak.Aztán elértük a falut,legalábbis a települést jelző táblát.Tudtam azt is,hogy a település észak-dél irányba több kilométert is elhúzodik.
...és ez a második
Így is volt.Járda persze alig-alig akadt,így haladtunk az út szélén.Fel-fel tünt a köd fölött a napsugár,de komolyabban áthatolni rajta még nem tudott.Elöször jártunk Alapon,eddig csak vonattal robogtunk el itt,de ugye a vasútvonal a településtől északra jó két kilométerre van.Így minden az újdonság erejével hatott ránk.Nyugis volt a falucska,különösebb látnivalót az iskola előtti szobrok szolgáltattak.Kicsivel később pedig a karácsonyról itt felejtett dolgok: egy feldíszitett karácsonyfa és a szent család.Fura volt ezt január közepe fele nézni.Egy emlékpark volt még itt,arra nem tudtam rájönni minek az emlékére készült.
Szobrok Alapon
Itt még nem voltak turistajelzések,de adta magát az út.Egyszerűen csak egyenesen kellett menni.Ám egy rövidke kitérőt tettünk,hogy megnézzük a falu két templomát.Talán megérte.Szépek voltak.Ezután visszatértünk az egyenes útra amely később beletorkolott a 61-es útba.Ám addig még volt egy-két kilométer főként magán a településen.Végül aztán kiértünk a településről,átmentünk a 61-es úton.Megnéztük: már több mint hét kilométert mentünk!Pedig a túra érdemi része csak most következett.Búcsút vettünk Alaptól,örültünk,hogy megismertük ezt a települést is.A hosszú betonút után végre földút következett.A ködön átszűrödő napfény az egyik legszebb időjárási jelenséget hozta létre.Különösen szép hangulata volt az utnak.Az idillt lövések zaja törte meg...
Alakul...
Vadászok,megint azok az istenverte vadászok?Szerencsére úgy tűnt jó messziről hallatszanak a lövések.Mivel a Rétszilasi-tavak nem voltak túl messze,a nyakamat tettem rá,hogy megint ott lövöldöznek ezek a jóképességűek.Ez viszont itt minket nem veszélyeztetett.Mentünk tovább még mindig egyenesen délnek.Még jelzetlen volt az út,viszont tudtam,hogy belefog majd vinni a sárga jelzésű útba.Gyönyörűek volt a "napfényes ködben" a körülöttünk lévő erdők.Aztán nem is olyan soká valóban ott volt a sárga jelzésű út.Egy kereszezteződés volt ez itt.A mi utunk egyenesen ment tovább ki tudja hová.A sárga ezt keresztezte.Mielőtt letértünk volna nyugatnak különös dologra lettem figyelmes itt a semmi közepén...
Néha leszállt,néha feloszlott a köd
Odaát a fáktól részben eltakarva egy réten vagy 10 autó parkolt!Embert nem láttunk sehol.Mi ez,mit keresnek ezek itt?Valami nagyobb csoport túrázik tán erre?Vagy a vadászok autói?Nem sikerült rájönni,de nem éreztem biztonságos szagot a levegőben,úgy voltam vele el innen minél előbb,igy ráálltunk a nyugat felé induló sárga jelzésre.Már az első métereken kifogástalanul fevoltak festve a jelek és ez egész további utunk folyamán így volt.Ez itt a Mezőföld kellős közepén úgy gondolom mindenképp dicsérendő,annál is inkább mivel ennél felkapottabb helyeken is van,hogy nem túl jó...Itt semmi ilyesmi nem volt.Ráadásul az út kiváló minőségű is volt,jól járható.Egy kanyar után pedig újra dél felé vettük az irányt.
Ezek az utak megérték..
Mintha egy alakot láttam volna arébb üldögélni,nem tudtam eldönteni,hogy valóban az-e vagy csak a látszat csal.Végül megmozdult,csakugyan egy ember volt.Három kutyával,suba volt rajta.Mint valami erdei remete.Aztán rájöttünk: juhász volt,arébb kicsivel legelt a nyáj.A sárga jelzésről köben pedig egy leágazás volt a sárga kör.Tudtam ez visz a közeli tavakhoz.Gondoltam majd ez egy magánterület lesz,lezárva...Szerencsére nem így lett bevitt az út szabadon két tó közé.Az északi a Pacona-tó volt,láthatóan részben kiszáradva.A déli a Benedek-tó volt amely káprázatos pompájában ott ragyogott előttünk.A tó körül pedig rendezett padok,asztalkák,bódék amelyekbe belehetett menni,ott is elülni,pihenni,falatozni.Első osztályú szuper hely volt!Na és nem volt itt senki.Körülnéztünk hát.
A Benedek-tónál
Benedek-tó
A tóra közben sűrű köd ereszkedett,amely aztán felszállt.Csodálatos jelenség volt,utoljára ilyent odahaza láttunk még Gergővel 2015-ben amikor a helyi Szabadstrand-öböl felett játszodott le ugyanez...Felemelő látvány volt!És itt éreztem azt,hogy a túra megválasztása és az időpont kiválasztása is telitalálat volt.Talán igen...Gergő segített odaátról ebben,pontosan azért,hogy lássam ezt a csodát amit 2015-ben is...Két szép pottyantósra lettünk figyelmesek,lám ezzel is felvolt szerelkezve ez a hely,aztán az egyik ilyen kis bódéba benéztünk,hát olyan volt mint egy szoba...Ágyak,fotelek,nyugágy,asztal volt benne...előtte tűzrakóhely,pad,asztalka,stég... Mint a paradicsom... Megérte ide eljönni.Egy másik bódegánál pedig úgy döntüttünk megreggelizünk.Mindössze alig több mint két órája jöttünk és már a tizedik kilométernél jártunk.
Itt kajáltunk
Kaja után még nézelődtünk kicsit itt,aztán indultunk tovább.Leginkább valami afrikai szavannához hasonlatos tájak következtek.Ez is meseszép volt...Majd beértünk egy erdőségbe,egy nagyon hosszú újabb egyenes szakasz következett.Továbbra is kifogástalanok voltak a jelzések felfestései.Az egyik legtökéletesebb túrázásaim történetében!Kegyetlenül jó lett az idő közben,a köd végleg feszállt és mondhatni meleg lett.Mi meg alaposan felöltöztünk,hallgatva újra ezekre az idióta meterológusokra akik maximum plussz négy fokot mondtak mára.Na itt már volt tíz is és lekellett vennem a baseball sapkát is mert melegem lett.
Gyönyörű utakon...
Ez az út nagyon hosszú volt.Közben a sárga elfordult nyugatnak Vajta felé - onnan jöttünk volna Gergővel az eredeti elképzelés szerint....- de a mi utunk nem maradt jelzés nélkül,hisz a sárga+ váltotta fel a sárgát.Ez is jól felvolt festve.Gyönyörü erdőségeken mentünk keresztül,itt-ott sajnos voltak tarrvágások is.Ezeken a helyeken ugye munkagépek járhattak,így itt felverték az utat,ezeken a részeken dagonyás sáros volt.Ezeket leszámítva sehol sem volt gondunk vele.A sárga+-t aztán felváltotta a zöld jelzés és néhány kilométer múlva pedig kiértünk az erdőkből,újra egy betonútra.Erre vitt a zöld,a betonút pedig már Németkér közelségét jelezte és az a több száz szarvasmarha akik az út mellett legelésztek.Sosem láttam még ennyit egy helyen...
Ezernyi marha,ez csak egy részük
Aztán pedig történelmi pillanat részese lehettem!Elértük Németkért!Hihetetlennek tűnt,pedig hát semmi extra nem történt.De a három sikertelen próbálkozás után ez most úgy jó érzés volt...mintha véget ért volna egy átok.Németkérben semmi különleges nem volt amúgy.Kicsivel talán rendezettebbnek tűnt Alapnál,ám ugyanolyan hosszú volt...Kilométereken át mentünk mire beértünk a központba.Nagyon jó lett volna valahova beülni mint a régi szép időkben,egy babgulyásra,egy sörre vagy egy forralt borra,de hála a koronavírusnak minden zárva volt.A központban így megnéztük a templomot és az iskolát és hát dobtunk még egy sárgát.Itt végződött a túra.Megnéztem a kilométermérőnket és 20.79-et mutatott.Soknak éreztem annak fényében,hogy a térkép alapján én max.14km-nek saccoltam a távot.Persze ebbe a majd 21 kilométerbe minden mozgás benne volt.
Az iskola és a templom Németkéren
Délután fél kettő volt,pihenővel öt és fél óra alatt lenyomtunk majd 21 kilométert.Annyi volt még hátra mivel nem volt nyitva semmi,hogy elmentünk a közeli buszmegállóba.Megvártuk a buszt amivel elmentünk Paksra,ott átszállva pedig egy hazainduló járatra.Fél négykor már itthon voltunk!Jó kis túra volt,csodás mezőföldi tájakkal,fantasztikusan szép időjárási viszonyok közepette.Megérte,nagyon megérte.Így végre ha nem is eredeti terv szerint,de valóra vált az Alap túra na és az sem mellékes,hogy elértük végre Németkért is!Jó kis évadnyitó volt!
Kicsit híján vagyunk a túráknak ezekben a napokban.Egyrészt nem igazán van jó idő hozzá (bár ez sosem volt akadály mikor Gergővel mentünk),másrészt vajmi kevés a szabadidő mostanság,főleg a túlórázásaink miatt. Na de majd megyünk ám azért rövidesen!
Gondoltam egyet a jó kis ködös időben,kisétálok a helyi Tescoba,útközben ugyis keresztezni az utam a régi pentelei temetőt.Arra gondoltam a ködben csinálok pár képet az amúgy normál körülmények között is misztikus jellegű temetőben.Ám hiába,ember tervez,Isten végez...ugye.Mire kiértem oda gyakorlatilag a köd nagyrésze felszállt. Gondoltam ha már itt vagyok lövök pár képet.
Kis kápolna a temető közepén.Valamikor a kiegyezés könyékén épülhetett.
A temető és azon túl a Tesco.Felfedezed a képen?Ha nem,segítek!Nézd meg a következő képet.
Túrázásainkhoz nem igazán kellett ez a temető sosem.Nem érintette egyetlen túránk sem a múltban.Én tettem egy kitérőt ide amikor Gergő három fájához túráztam ki a nyáron.Sokkal inkább "kell" ez a temető ha a helyi Tescoba megy az ember.Mert bár van út ami megkerüli,de átszelve a sírkertet sokkal rövidebb a táv.Sosem szoktuk megkerülni amúgy.
A temető is mind sok-sok minden más is,az őszi finálé idején a legszebb,olyankor a legmegkapóbb a látvány. Ha nem felejtem el,idén kijövök majd pár képet lőni akkor.
Hasonló klassz lehet ködben,ami ugye most felszállt... Mit ad isten már mikor hazafelé battyogtam a köd ismét kezdett leszállni.Na tessék,szórakoztak velem az égiek.Hát mindenesetre vissza már nem mentem.Majd egy más alkalommal.
Így már talán jobban látszik a környezetbe abszolúlt nem illő Tesco...
Elözetes bakancslistánk alapján októberben a Visegrádi-hegységbeli Salabasina-árok jönne a sorban,míg novemberben a bakonyi Baglyas-hegy.Ám Gergővel való egyeztetésünk után úgy döntöttünk,hogy a két túrát felcseréljük.Tehát a Bakony kerül sorra októberben,míg a Salabasina novemberben.Nincs különösebb oka,úgy érezzük a várható októberi időjárás jobban kedvez a bakonyi túrának,a novemberi pedig a visegrádi-hegységinek.
Persze addig is helyi és környékbeli túrák színesithetik a palettát,hiszen az év legjobb túraidőszaka köszönt ránk a soron következő 6-7 hétben.Az őszi túráknál,az öszi színjátéknál vagy éppen az öszi szürkületnél nincs is jobb a túrázásokat illetően.
Eltudnék képzelni például egy misztikusan ködös időt a Salabasina-árokban...
Alighanem csodák várnak a bakonyi Baglyas-hegyen is...
