Kedvenc váraink (29.) - Benevár

 A sorozat következő részében a Mátra egyik gerincére látogatunk el.Itt találjuk meg a romjaiban is fenséges Benevárat,amelynél a közelmúltban jártunk.

A Kékestető 1014 m magas csúcsától dél-nyugati irányban gerinc húzódik egészen le Mátrafüredig. Ennek a gerincnek a déli végén 471 m magasan találhatók Benevár romjai.

Benevár romjai

A honfoglalás után Anonymus szerint Árpád a Mátrában az Abák ősének adott birtokot: "Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített [*Gyöngyöspata]. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak." Más források szerint Bene volt Edömén unokája, akiről Bene vára a nevét kapta. Ez a korai földvár a tatárjáráskor elpusztult.

Az Aba nembeli Csobánka család tagjai II. András alatt részt vettek a keresztes hadjáratokban és 1221-ben vitézül harcoltak a holicsi hadjáratban. A Sajó melletti csatában 1241-ben Csobánka Lőrinc IV. Béla királyt saját testével fedezte. A Csobánka-ághoz tartozó János a rábcai csatában vett részt, vitézül helytállt és Ottokár cseh király seregéből bizonyos Haslo Valtert csapatostul foglyul ejtette. 1275 után ő emeltethette a Benevárat.

Romantikus szép helyen a Mátra egyik gerincén találjuk meg a várat

Az első írásos említés 1301-ből való, amely szerint János három fia megosztozott a birtokokon ("Quod magister Ladizlaus et Samuel ac David filij Comitis Johannis filij Chubanka"). Ez az oklevél páratlan a maga nemében, teljesen felsorolja Bene várának épületeit (palota, fatornyok, ház, kincstár, nagyterem, kápolna, kapu): "Továbbá várukat felosztották három egyenlő részre, amelyből az egyik rész az északi oldalon található a palota harmadrészével és három fatoronnyal valamint egy házzal és a keleten levő kisebb helyiséggel Sámuelé. Továbbá ugyanezen palota középső harmada a nagy szoba felével és más kisebb épületekkel ugyanazon oldalon László mesteré; ugyanennek a palotának a harmadik, déli része pedig az említett nagy szoba felével ugyanazon oldalon Dávidhoz került. Továbbá az említett vár kapuja mögötti kisebb rész, amely keletről, ugyanettől a kaputól egészen addig a helyig terjed, ahol a fal végződik, ugyanezen László mesteré; azonban a másik részből, tudniillik a nyugati területről bizonyos kisebb rész ugyanezen vár közepén levő fatorony felével Sámuelhez került; a harmadik kisebb rész pedig ő az említett palotának azon részénél, amely tudvalevőleg Dávid osztályrészéül jutott ő ugyanezen torony maradék felével Dávidhoz került, és utódaira szállnak örök birtoklásra; az említett várban levő kápolnájuk azonban és ugyanezen vár kapuja közös birtokukban maradtak..."

A falak között

Az Árpád-ház kihalása után a benei Csobánkák az Aba nemzetség tagjainak nagy részével az új király, Anjou (I.) Károly ellen Csák Mátéhoz csatlakoztak. Részt vettek az 1312. június 15—i rozgonyi csatában, ahol a három testvér közül Dávid életét vesztette. A király győzelme, az Aba család súlyos veresége történelmi sorsfordulóhoz vezetett, megtört az Abák hatalma. Csobánka Sámuel visszavonult Benevárba, László birtokait magához ragadta.

I. Károly 1327. máj. 21-én megfosztotta a Csobánkákat a birtokaiktól várukat pedig hűséges hívének, Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta: "mivel Chabanka fia János fiai: Sámuel és Dávid a Cassa városhoz közeli, Tarcha folyó menti Ruzgun-i csatasíkon a trencséni Mátéval és más pártütőkkel szemben vívott ütközetben fegyvert emeltek ellene, és mert hűtlenségükben Máté embereivel együtt később is számos gaztettet, pusztítást, gyilkosságot és erőszakoskodást követtek el, elveszi tőlük összes birtokaikat — elsősorban is a Heueswyar m.-ben fekvő Gunges, Bene, Halaz és Noguth birtokokat —, egyben a hasonlóan vétkes [Chabanka fia] Péter fiát: Pált is megfosztja minden, a szóban forgó birtokokat illető jogától,... Ezek után tekintetbe véve a néhai Farkasius mr. fiának: Tamás erdélyi vajdának, Zounuk-i c.-nek mindazon érdemeit, amelyeket királysága kezdeteitől őt szolgálva szerzett, kérésére örök jogon neki adományozza Chabanka fia János fiainak: Sámuelnek és Dávidnak, továbbá az említett néhai Lászlónak az országban fekvő összes, kivált pedig név szerint is említett birtokait."

A Mátra gerincén

Szécsényi Tamás örökösei egészen 1424-ig birtokolták Benevárat.Csobánka Dávid és Csobánka Péter számos pert indítottak a birtokaik visszaszerzése érdekében, de a nagyhatalmú vajda ellen nem értek el eredményt. Gilétfi Miklós nádor 1346. febr. 22-i oklevelében az olvasható, hogy korábban előtte megjelent Chabanka fia János fia Sámuel fia Dávid, aki előadta Tamás egykori erdélyi vajda, Zonuk-i comes ellenében, hogy Gyungyus, Bene, Halaz, Sadan, Jeneu és Aruk birtokokon levő részeit régi határai mentén bejárva magának iktattatni akarta saját joga nevében és Tamás ennek ellentmondott. A vizsgálat során hűtlenség vádja továbbra is fennállt, így a nádor ítélete szerint Szécsényi Tamás a bortokok jogos tulajdonosa.

Szécsényi Tamás 1354. szeptember 18-án huny el, Benét, Benevárát fia Mihály (előbb váci, majd egri püspök) örökölte. 1394-ben a Szécsényi családból származó Kónya-bán fiai Frank és Simon Bene várának a birtokosai. Ők már Gyöngyösön laknak, Bene vára és Benefalva ekkor már elvesztette jelentőségét.

Számos kiomlás figyelhetp meg a falakon

Zsigmond király 1424-ben Bene várát Ajnácskővel együtt a Salgai Szécsényi családtól hűtlenség miatt elkobozza. Egy 1424. szept. 19-i oklevél szerint Berzewicze-i Paharnok István Aynaskw (Ajnácskő) és Bene királyi várak várnagya. 1430-ban a királyné, Cillei Borbála tulajdona.

1435-ben Zsigmond a hűtlenné vált Salgaiaktól elvett és a Berzeviczieknek elzálogosított Gyöngyös felét, Bene és Zsadány birtokokat, Halászt és Szászberekét 4100 forint fejében a Rozgonyiaknak kiváltani megengedte. Ugyanezeket a birtokokat és Poroszló egy részét 1438-ban Albert királytól adományként is megkapták a Rozgonyiak (galéria).

A közeli Pata várát (Gyöngyöspata) 1459-ben a cseh Giskra emberei, Ulrik és Zagyvafői Andriskó szállta meg 600 lovassal és szekerező gyalogsággal.Bene várát a huszita martalócok feldúlták és felgyújtották. 1497-ben kelt birtoklevél a várat szétrombolt állapotban jelzi, mint Kanizsai birtokot.

A vár feltárása 1982-ben kezdődött, a kiásott falakat megerősítették. 2020-ban számos kiomlás figyelhető meg a falakon.

Az utolsó várfal
A várhoz legkönnyebben Mátrafüred esetleg Mátraháza felöl tudunk eljutni.Jelzett turistaút vezet ide,de a környéken számos jelzett túraútvonal fut,így sok-sok remek túrával kombinálható a Benevár meglátogatása.

Mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk itt,mégpedig 2025 karácsonya előtt Zolikával tettünk itt egy remek túrát.A környék nagyszerű így nincs kizárva,hogy valaha még erre vet minket a sors.A filmünk erről a túráról szól és mutatja be a Benevárat is!

Túra a Benevárhoz

 Hetek óta tart már szürke,ködös,borús idő,ez pedig nagyban befolyásolta a terveinket.Vagy a Prédikálószékre,vagy a Pokoli stadionhoz vezető túra lett volna a következő a sorban,de ezekhez napsütéses időjárás kellett volna.Ám erre a 25-ös év decemberében eddig hiába vártunk.Így hát ki kellett találni valami mást,mert egyszerűen nem akart olyan idő lenni amire szükségünk lett volna.Na,de sebaj,imádom én a ködös túrákat is.Így aztán olyasmit kellett kitalálni ami ködös időben is élvezhető túra.Ez sikerült,hiszen a februárra tervezett a mátrai Benevárhoz vezető túra pont ilyennek nézett ki.Így aztán újfent elhalasztottuk a Prédikálószékes és a Pokoli stadionos túrát,viszont előrehoztuk így a Benevárasat.Az év legrövidebb napján Zolikával nekiindulva már negyed tízre oda is értünk túránk kiindulópontjára Mátrafüredre!

Mátrafüred több mint kiváló túrakiindulópont!

Körtúrát terveztünk amelynek első részében megyünk fel a Benevárhoz,majd a gerincen visszafordulva egy ismeretlen nevű völgyön a Szent István úton jövünk vissza Mátrefüredre.Az egész túra jó 10km-es volt.Borús idő volt köd nélkül.Azonban már a buszból láttuk,hogy a Mátra kb.400 méternél magasabb részeit sűrű köd lepi el.Mi meg oda tartottunk!Ez már így bíztató volt.Nagyon vágytam már egy ködös,misztikus túrára.A kék+ jelzésen vágtunk neki,ez vitt fel a 471 méter magasságban lévő Benevárhoz és azon túlra is.Ám még Mátrafüreden levitt egy kisebb völgybe a Bene-patak mellé.Nagyon szép hely volt még így a szürke télben is.A patakban bőven volt víz,amely ezerrel száguldott.Kicsivel arébb a Csatorna-patak ömlött bele a Bene-patakba,még arébb meg a Somor-patak.Ez utóbbit már innen nem láttuk,de a túránk második felét majd a Somor-patak kíséri végig.

A Bene-patak

Csatlakozik a Csatorna-patak

Már ez a rész is szép volt.Pár méter után aztán megkezdte emelkedését az út a Benevár-bércre.Nem volt durva emelkedő és kitünően bírtam.Ahogy haladtunk egyre feljebb úgy lett egyre sűrűbb a köd.Erre vágytam,mert már nagyon régen volt misztikusan szép túránk.A jelzések kiválóak voltak,útelágazásoknál is tudni lehetett merre tovább.Maga a Benevár nem volt vészesen messze Mátrafüredtől,így viszonylag hamar oda is értünk.Itt már misztikusan klassz idő volt a leereszkedő köddel.Különös hangulatot adott a helynek.Imádok ilyen időben túrázni,sokkal jobb mint a nyári kánikulában!A várból nem sok minden maradt,pár fal,melyeket a nyolcvanas években tártak fel.Majd részletesen foglalkozom a várral a "Kedvenc váraink" sorozatomban.Most annyi,hogy természetesen teljesen körbejártuk,a várfalakra felmásztunk,amit meglehetett az megnéztük!Imádjuk az ilyen romos várakat!Klassz volt nagyon!

Felfelé menetben

Már a várnál

Zolika a várfalon

Várfalak

Jó volt a csend is,amely megakadt a misztikus erdőben.Valahonnan kutyák vijjogását véltük hallani,közben meg egy tájfutó haladt el mellettünk.Mi még a várat csodáltuk.Nem tudtam betelni a ködös-misztikus idővel és erdővel.Fantasztikus volt!Lassan azonban indulni kellett tovább,így is jó félórát eltöltöttünk itt.A várnál még egy várkút volt,de csak nevében és formájában volt ez kút,hiszen sem mélység,sem víz nem volt benne,csupán néhány gally.Búcsút vettünk a vártól,örömmel konstatáltuk,hogy újabb vár került bele a gyűjteménybe.Folytattuk a túrát az eddigieknél is nagyobb ködben az enyhén,de fokozatosan emelkedő Benevár-bércen.

A várkút

Búcsú a vártól

Mystic day

Nem tudtam betelni a ködös,misztikus erdő szépségével.Felülmúlhatatlan volt!A fokozatosan emelkedő út a hideg idő ellenére is megizzasztott minket! Izzadtunk! Na persze fel is voltunk melegen öltözve,nem tudtam mást csinálni,de levettem a sapkám,mert beizzadt a fejem.Ez veszélyes volt,mert könnyű volt így megfázni.Aztán a fokozatos és folyamatos enyhe emelkedés véget ért.Már ötszáz méter felett járhattunk.A kék+ út keresztezett a bringa jelzésű útat! Arra kellett letérnünk!Így búcsút vettünk a csodás kék+ -tól és mentünk a bringajelzésű enyhén köves,salakos,de végig szinten haladó ködös úton.Az eddigi északi irányt pedig felváltotta a nyugat felé haladás.

Ez az út szinten megy!

Erre is akad misztikum!

Szó szerint: köd előttem,köd utánam!

Mohás kövekkel tarkitott hegyoldal és erdő szolgált látnivalóval a sűrű ködben.Ez az út,ez a szakasz teljesen jól járható volt.Az izzadásunk is elmúlt.Valamivel több mint egy kilométert mehettünk ezen a szakaszon.Közben az út bal odalán lenn a völgyben patak csordogálását lehetett hallani,látni a ködtöl alig-alig.Az már ott lenn a Somor-patak volt!Közben kereszteztük a piros sáv jelzést azaz a Szent István utat! Ez dél felé fordult ahogy mi is,letértünk rá.Ez vitt vissza Mátrefüredre.Fokozatosan ereszkedett le az út a völgybe,ez is csodálatosan szép volt a misztikus időben és erdőben.Ha lehet erre még több kisebb-nagyobb mohás kő volt,talán több ezer!Az út pedig lassan,de fokozatosan ért le a patak szintjéhez.Ez a patak is böven tele volt vízzel.Most nem volt vízhiány mint két hónapja a Mecsekben!Közben egy nő (egyedül!) ért utol és került el minket.Váltottunk vele pár szót.Hatvanból jött kb.olyan 45-50 éves lehetett.Elismeréssel adóztunk,hogy ilyen bátor és bevállaós,hogy egyedül túrázik a ködben..

Mohás kövek ezrei

Haladunk a völgyben

A Somor-patak

.A patak szintjéhez érve a köd is oszlóban volt,itt már 300 méter környékén voltunk csak,úgy tűnt,hogy valóban 400 méter felett ködös a hegység.Sebaj,így is jó volt.A Somor-patak is valahol arébb beleömlött a Bene-patakba.Közben egy kegyhelyhez értük a neve Máriácska kegyhely volt.Természetesen a központban egy Mária szoborral,két oldalt a kőfalon rengeteg hálát adó és köszönő táblácskával,feljebb egy kereszt,arébb valami szentfa volt.Itt volt némi dagonya,nagyon nem mentünk a kegyhelynél tovább.Itt beköszönt a kék4 jelzés is,nekünk nagyon nem kellett,ez levitt abba a völgybe amúgy amelyet a túránk elején érintettünk.A mi pirosunk meg lassan itt már szinten haladva beért Mátrafüredre!

A kegyhely

Utolsó méterek

Hamar megcsináltuk a túrát.Gyakorlatilag négy óra alatt úgy,hogy a várnál és a kegyhelynél is megálltunk.Visszaérve Mátrafüredre beültünk a már ismert Benevár étterembe.Tudtam,hogy itt csinálják a világ legfinomabb jókai bablevesét.Rendeltem is,Zolika pedig egy palóc gulyást evett.Most is fenségesen finom volt a bableves,úgyhogy jövünk mi még ide! A kaja után 45 percünk maradt a buszig.Így jártunk egyet a környéken.Itt voltam táborban 10 évesen és mintha egyre több dolog kezdett volna ismerösnek tűnni,persze voltunk már itt kétszer is az elmúlt években.Mindegy.Oda sétáltunk a buszmegállóban,a busz pedig jött pontosan.Átszállás nélkül értünk Budapestre,onnan pedig vonattal jöttünk tovább haza.Már este fél hét után itthon voltunk,hála főleg a jó közlekedésnek amit a Dunántúlon hiányolunk!

Jobbra az itteni kedvencünk a Benevár étterem

Az utolsó kép Mátrafüreden

Gyönyörű túra volt a ködös,misztikus erdőben.Nagyon vágytam már egy ilyen túrára.Ez végre összejött.Azonban az év mennyiségileg gyenge.Ez csupán az idei 19-ik túránk volt,talán meglesz a húsz! Tíz kilométert mentünk az év legrövidebb napján,így összesítésben tartunk 250 kilométernél.Ez pedig annyit jelent,hogy 13,15 km/túra átlagunk van.A lényeg,hogy egy nagyon klassz túrával kezdtük a telet!

Változás jöhet!

 Mégpedig a tervezett bakancslistában.Hiába tervezgetek én itt,vagy mondhatom inkább úgy ember tervez,Isten végez.Úgy áll a dolog,hogy változtatnunk kell a megtervezett téli túrák sorrendjében,bár ezt jeleztem is a téli tervek bejegyzésemben,hogy benne van a pakliban az esetleges változtatás.Az okok: Ritka ködös,borús,szürke decemberünk van.A következő három túránkhoz pedig mindenképp kellett volna legalább egy kis minimális jó idő.Persze ez decemberben túl nagy elvárásnak tűnhet és a jó idő alatt én azt értem,hogy legyenek valamennyire jó látási viszonyok,hiszen ez kellene a soron következő három túránkhoz.A történelemben pedig már ugye volt olyan nem is ritkán,hogy decemberben szinte ideális túraidőben túrázgattunk.Most hiába várunk erre az egész december ilyen szürke és ködös.

A Benevár romjai a Mátrában

A következő három túránk a következő lenne: a Prédikálószék a Visegrádi-hegységben,ahonnan a legjobb a kilátás a Dunakanyarra persze látási viszonyoknak megfelelő időben,de nem ilyen szürke,ködösben.Aztán mennénk a Naplás-tóhoz Budapesten,ahol szintén akad egy kilátó,tehát ott sem lenne egy utolsó szempont az olyan idő,amelyben jók a látási viszonyok.A harmadik túra meg a Szentendrei-szigetre vezetne a Pokoli stadionhoz,ide meg azért kell "látó idő" mert innen komppal tudnánk átmenni Vácra és a komp ködös időben aligha jár...Így aztán hiába tervezgetünk,nagyon úgy áll a dolog,hogy ezeket a túrákat halasztanunk kell.

A beneváras túra lehet a beugró

Imádom amúgy a szürke ködös időt,nagyon vágyom már egy ködös misztikus túrára újra,mert ilyenünk már nagyon régen volt.Na,de mint ahogy írtam ehhez a három túrához éppen nem kellene a ködös,szürke idő.Mi legyen hát?Agyalgattunk Zolikával mi legyen,mert már ideje,hogy beinduljon a téli túraszezon.Először hajlottunk affelé,hogy mindenképp belefogunk a Prédikálószék túrába,de aztán Zolika meggyőzött,hogy nincs értelme ebben a szürkeségben,hiszen ez a túra pont,hogy legjobban a kilátásokról szólna...Így aztán némi mérleglés után úgy döntöttünk,hogy előre hozzuk a februárra megálmodott Benevári túrát a Mátrából,itt nem nagyon várhatóak kilátások,így éppenséggel jól jönne egy misztikus ködös túra ide.

Benevár

Megnéztem a menetrendeket a túraútvonalakat,meglehet csinálni ide egy túrát még az év legrövidebb napján is,amikor is mennénk.Úgyhogy akkor változás a bakancslistában!Az elhalasztott három túra függ,meglátjuk,hogy fut ki a december,végig ködös lesz-e,vagy lesz végre valami jobb idő is.Mert decemberben akarunk még minimum egy túrát ezek kivül is.Lehet majd egy újabb változást kell beiktatnunk,meglátjuk...

Túra az elfeledett síugrósánchoz

Tavaly ősszel,még szeptemberben írtam ebben a blogban az elfeledett síugrósáncról.Az akkori bejegyzésemet megtalálod ha erre a hivatkozásra kattíntasz. Már akkor úgy éreztem,hogy ez a hely hív magához és ha törik,ha szakad ide elkell jönni.Egy véletlennek amik ugye nincsenek köszönhetően szerettem bele ebbe az egészbe.Elkezdtem kutakodni,szervezkedni egy ide vezető túra lehetőségét összehozni.Úgy gondoltam a túrára aztán 2025 februárjában kerülhet majd sor.Közben túratársaim is jelezték,hogy érdekli őket a dolog.Fura mód éppen Zolika viszolygott tőle kissé.De Manó,a Tizedes és Pisti is jelezte,hogy érdekli őket és szívesen eljönnének majd.Ahogy közeledett az időpont Zolika és a Tizedes tartotta magát ígéretéhez,Manó egy héttel a buli előtt mondta le,Pisti barátunk pedig a megbeszélt találkozóra a Déli pályaudvarra nem jött el.Elaludt...A túrára így hárman mentünk el,egyikünk sem bánta meg,hogy részt vett ezen a túrán.Na,de menjünk sorjában.

Sehol senki a Kékesen...

Korán kellett indulni,hogy mindenre jusson idő,legalábbis így szerveztem a túrát.Így a Dunaújvárosból fél ötkor induló vonattal indultunk.Ez hat óra után pár perccel ér a Délibe.Ide volt megbeszélve Pistivel a találkozó,mivel ő pesti.Ám mikor leszálltunk a vonatról Pisti nem volt sehol.Felhívtuk hát,mondta,hogy ő éppen most kelt fel...jó mondom mi nem várunk senkire és semmire,mert minden ki van számolva,meg van szervezve.Jó túrát kívánt,én meg nem fogom többé hívni alighanem.Tudni kell róla,hogy alkohol problémákkal küzd,így nem tudok sajnos mit kezdeni vele.Na mi meg húztunk át a Stadionok buszpályaudvarra metróval.Éppen elértük még a háromnegyed hétkor Kékestetőre induló buszt.Kényelmes kellemes utazás volt,Gyöngyösig a busz nem állt meg sehol és nagyon jó volt,hogy felment egészen a Kékestetőre.8.40-kor szálltunk le a Kékesen a szanatóriumnál a buszról.Ez egy remek járat,valószínűleg felfogjuk még használni további itteni túráinkhoz a jövőben.

 A hideg Kékestetőn

Tudtuk,hogy a Kékesen mindig hidegebb van,mint az ország más részein.Mégis furán hatott ránk leszállva a buszról az itteni mínusz hat fok.Régen voltunk nappal ilyen hidegben kinn a szabadban.Ám a hideg varázslatos hangulatot adott a helynek.Pár méter után értünk a sípályához,ahol a reggeli-délelőtti órák ellenére is tömegre számítottunk.Legnagyobb meglepetésünkre aztán rajtunk kivül nem volt itt senki.Le is esett az állunk,hát ez meg,hogy lehet?Tény,hogy nem a legfrissebb hó volt,de még bőven lehetett volna itt síelni,szánkózni.Az ország legnépszerűbb síelő helye mégsem annyira népszerű?Mintha egy szobor dőlt volna le,olyan hatással volt ránk ez a felismerés.Pedig gyönyörű hely,ha másra nem jó akkor egy sétára minimum.A hideg sem lehetett kifogás,hisz itt ilyenkor mindig hideg van!A sípályánál lévő büfé terszán mindenesetre a minusz hat fok ellenére is megreggeliztünk,aztán feljebb kapaszkodtunk a magassági kőhöz és a tv-toronyhoz.Itt volt egy újabb büfé és ez nyitva volt így pár fotó után beültünk egy reggeli kávéra.

Az ország legmagasabb pontja

Itt kell egy fotó!

Egy kellemes reggeli és kávé után indulhatott végre a túra.A Tv-toronyba most nem mentünk fel.Másfél éve voltunk Zolikával és odafenn a minusz hatnál is hidegebb lehet,alighanem odafagynánk.Most ezt kihagytuk,majd legközelebb.A sárga jelzésű turistaútra álltunk rá.Kékestető amellett,hogy az ország csúcsa,remek túravég vagy túrakiinduló hely is.Sok út halad el a környéken.Mi a sárgát választottuk most amely beért egy varázslatos erdőbe a Mátra bércen.Itt is volt még hó.Ezer méterről kellett háromszázra lejutni ezen a túrán.A terv szerint elsőnek érintjük majd a síugrósáncot,majd Mátraházán keresztül ereszkedünk le Mátrafüredre,de úgy,hogy érintünk majd két kilátót is.Ahogy haladtunk lefelé fokozatosan úgy enyhült az idő is és egyre kevesebb lett a hó is.Egy alkalommal kell csak letérnünk a sárgáról,majd a sárga+ jelzésre,pontosan azért mert annak mentén lesz a sánc.

A Mátra bérc hangulatos erdejében

Közben láttunk egy-egy embert de ezek túrázók voltak nem síelők.A sárga út nagyon nyugis volt és szép.A bércről sok helyen felvillantak kilátások amelyekbe elsősorban az erdő fái zavartak be.Négyzáz méterre a sárga+ előtt kezdett durva meredek szögben ereszkedni az út,sziklás,köves,fagyos,csúszos hegyoldalban.Nagyon ovatósan kellett itt haladnunk és nagyon lassan is haladtunk.Tizedes ért le először majd én,utánunk leszakadva pedig Zolika,de ez a szakasz is minden bajával egy élmény volt.Leérve egy útkereszteződésben találtuk magunkat.A sárga ment továbbra is meredeken,veszélyesen lefelé,de a sárga+ sima jól járhatónak tűnt.Ezen fordultunk Mátraháza irányába és immár nyugisan haladhattunk tovább.

Itt jöttünk le

A sárga+ már szelídebb

A hegyoldalban haladó út az erdőben haladt,látnivalóul a hegy oldalában itt-ott feltünő kőtengerek szolgáltak.Aztán meglepetésre egy ponton újra volt hó!Sebaj mentünk tovább és pár méter után ott volt az amiért jöttünk!Az elfeledett síugrósánc!Elképesztően csodás építmény volt még romjaiban is.Szomorú,hogy egy ilyen csodát hagytak így lepusztulni...a sánc kecsesen ívelt át a turistaút felett és nyúlott lefelé a hegyoldalban a mélybe.Már alulról látszódott,hogy sok helyen hiányzott a lábrács,így onnan ahogy én láttam videón,hogy felmentek rá,felmenni teljesen már nem lehetett.Ám a másik végen ott volt a felvezető lépcső,de itt is voltak hiányosságok nem is kevés.De ha már itt voltunk nem hagyhattuk ki,hogy felmenjünk rá!Ezért jöttem!

Első találkozás a sánccal

Ott a végén fellehet menni!

Ám a lépcső alsó része hiányzott már...így felmásztunk az alsó szintre a Tizedessel.Zolika lenn maradt.Ő eleve ettől tartott úgy érezte veszélyes vállalkozás ez az egész sáncozdi.Mondtam azért még eljöhet mert a túra szép lesz,mi felmászunk ő majd megvár addig lenn,ha nem mer feljönni,ezért nem fogom szekálni vagy ilyesmi.Szóval mi felmásztunk az alsó szintre ahol újabb akadállyal szembesültünk,egy rácsos ajtó volt lakattal lezárva,de úgy tűnt simán átlehet mászni a túloldalára,Át is másztunk.Arra gondoltam,hogy vajon Gergő bevállalta-e volna velem ezt a nem mindennapi kalandot,biztos voltam benne,hogy igen...Innen aztán már sima volt az út felfelé.Bár kopottak voltak a lépcsők a korlátok,itt-ott rohadthatott is már,de mentünk felfelé meggyőzödve róla persze,hogy minden stabil,nincs-e leszakadó közeli állapotba.A legfelső szintre ugyan már nem lehetett felmenni,ott hiányoztak a lábrácsok,de az eggyel alattira még igen.Innen mind az épitmény,mint a kilátás leírhatatlan volt!

Az utolsó szint ahova kilehetett menni,balra oda fel még felmentünk

A kilátás csodás!

Ez maradt...

Ott fenn ahol a Tizedes áll,az az a baloldali rész ahova még felmentünk,ez a legmagasabb pont ahova még fellehetett menni

Hát eljutottam ide is

Elképesztő élmény volt itt lenni!Hát ezért hívott ez a hely magához.Még időben jöttünk mert félő,hogy a jövőben esetleg lebonthatják majd ezt az építményt,pedig...nyugodtan meglehetne csinálni egy kilátónak,hiszen a kilátás nem mindennapi!Persze erre a kutya sem adna pénz.Megnéztük és megcsodáltuk amit lehetett,tán jó 20 percet lehettünk odafenn.Aztán lementünk alul újra mászókázva.Megérte felmenni nagyon nagy élmény volt!Leérve úgy döntöttünk az alját is megnézzük.Nem volt egyszerű lemenni,de megoldottuk,ide már velünk tartott Zolika is.A lenti végén is fellehetett menni a sáncra ide felmentünk mind a hárman.Balodalt volt a felvezető járat,de ezen hiányoztak feljebb a lábrácsok,így innen feljebb már nem mentünk.Még próbáltuk megnézni hova ugrottak annak idején a versenyzők.

Le a sánc alsó részéhez

Lentről

Szóval ennyi volt és folytattuk a túrát a sárga+ jelzésen.Felejhetetlen élmény volt az elfeledett siugrósánc!A sárga+ kivezetett a kékesi sípálya alsó végéhez.Itt mocorogtak páran,de a tömegnek nyoma sem volt.Majd az út bevezetett Mátraházára ahol a "főtéren" az egyik büfénél újabb kávézásra kerülhetett sor,majd én ezzem még egy palacsintát a Tizedes meg megebédelt a saját kajájából.Indultunk tovább innen újra a sárgán amely egy kis kapaszkodásba kezdett,de megérte mert egy ponton csodás kilátásunk nyílt magára a Kékestetőre és az alattunk lévő Mátra szanatóriumra.Szép hely volt!

Szemben a Kékestető,alattunk a szanatórium

Haladtunk a sárgán tovább amely kanyargósan és ereszkedve ment a hegyoldalon,itt-ott szép kilátásokkal máshol behatolva egy-egy sűrűbb erdőbe.Majd a Mátra hotelnél ért ki,itt egy jópofa pihenő adta az érdekességet,majd pár száz méter múlva értük el a sárga L jelzést,ez vezetett a pár méterre lévő Hanák Kolos kilátóhoz.Természetesen nem hagyhattuk ki!A kilátó külömbözött az eddig megszokott kilátóktól ahol eddig jártunk.Nagyon nem részletezem,majd benne lesz idővel a kedvenc kilátóink sorozatomban úgy is.Kilátásilag nem sokat mutatott egy irányba lehetett kilátni.Mutatom képen a kilátót és a kilátást is.

A Hanák Kolos kilátó

A kilátás

Megnéztük még a kilátó melleti emlékoszlopot amely Hanák Kolosnak állított emléket.Majd tovább mentünk ezen az immár jelzetlen úton.Egy magánterületre értünk,de a kapu nyitva volt,így bementünk.Az út a hegy széléhez vezetett,onnan pedig kilátásunk nyílt az alattunk elterülő Oxigén Adrenalin parkra!Volt itt minden,nagy függőhíd,repülök,hinták,tavak,kisvasút,vár és minden.De úgy tűnt fentről,hogy a park zárva tart.Itt sem mozgott szinte senki.Aztán láttunk pár embert.Engem legjobban a függőhíd fogott meg,talán majd egyszer eljövünk kifejezetten ide.Nem mentünk le,fentről csodáltuk a dolgokat.Remek kilátásunk volt még a Mátra vonulatára és a szemközti Sástói kilátóra ahol 2023 júniusában jártunk.Kicsit körülnéztünk itt aztán visszamentünk a sárga jelzésre és folytattuk a túrát.

Alattunk az Adrenalin park

A függőhíd,sajna levolt zárva

A sárga továbbra is összevissza kanyarogva vezetett enyhén le a hegyen.Pár száz méter után egy kisebb völgybe értünk ahol erdei pihenő volt és egy forrás is!A Rákóczi-forrás amely ontotta is a vízet.Így teletöltöttem a kulacsom friss forrásvízzel.Kicsit pihentünk itt aztán indultunk tovább.Az út kicsit most emelkedett.Nem hiába,hiszen a Muzsla tetőre kapaszkodtunk fel,de ez az emelkedő egyáltalán nem volt megerőltető.Felérve a Muzsla tetőn is állt egy kilátó,mégpedig a Muzsla tetői kilátó.Ez sem az a szokványos kilátó volt amihez hozzászoktunk túrázásaink alatt.Egyszerű volt ez is mint a Hanák Kolos kilátó,de annál egy fokkal jobb.Egy szintes kb.másfél méter magas volt a kilátószint.Itt is tető volt felette,fel pedig egy vaskorláttal ellátott lépcső vezetett.Fent is megfelelő védőkorláttal volt ellátva a kilátó.A kilátás jobb volt mint az előző kilátóból.Jól kivehető volt alattunk Mátrafüred a távolban pedig maga Gyöngyös.Hegyeket is láttunk körös körül,de mivel annyira még nem ismerem a Mátrát,nem tudtam melyek ezek a hegyek.

A Rákóczi-forrás

A Muzsla kilátó

A kilátó mellett volt még pár pad és egy esőbeülő.Dolgunk végeztével indultunk tovább.A sárga jelzés szerpentin szerűen vezetett le a Muzsla tetőről,itt-ott dagonyás volt máshol köves.Pár száz méterre volt már csak Mátrafüred ahová sikeresen meg is érkeztünk.Túránk végén ahogy az idei túrákon eddig mindig,most is kisütött a nap és szinte jó lett az idő.Mátrafüred fő utcáján araszoltunk előre.Kajahelyet kerestünk amit sikeresen meg is találtunk.Betértünk a Benevár étterembe egy jó kis Jókai bablevesre meg palacsintáztunk és kávéztunk is.Nagyjából egy órát voltunk benn.A kellemes kajálás után pedig nem maradt más hátra mint elmenni a közeli buszmegállóba és megvárni a buszt.Az jött is rendesen amikorra kinéztük.Ez is egy remek járat volt,hiszen Budapestig nem kellett leszállni róla és Gyögyös után nem állt meg sehol.A stadionok buszpályudvarról metróval húztunk át a Déli pályaudvarra.A metróban találkoztunk Bányásszal és Hédivel akikkel a bodajki túrán voltunk pár éve.A Déliben a vonatunk pontosan indult és fél kilencre már itthon is voltunk!

Nagyszerú túra volt.Rövid de tartalmas.A többiek is jól érezték magukat.Aki nem jött (Pisti és Manó)egy nagyon nagy élménnyel lett szegényebb.Szenzációs volt a sísánc a Mátra pedig leírhatatlanul gyönyörű.Egyre inkább beleszeretek ebbe a hegységbe!

Ez volt az év harmadik túrája.Most 10 kilométert mentünk,de a rövid távban mint írtam rendkivül sok volt a tartalmi,érdemi rész.Eddig 32 kilométert túráztunk idén az átlagunk így 10,66km/túra.