Túra a Dél-Mezőföldi tájvédelmi körzetben

 Pár évvel ezelőtt sokat erőlködtünk Németkér elérésével.A Dunaföldvárról induló túrák rendre nem sikerültek.Vagy mi voltunk lúzerek,vagy a jelzések nem voltak jók,vagy az utak nyomvonala tűnt el egyszerűen.Nem sikerült elérni Németkért sosem.Aztán tavaly egy Alapról induló túrán már minden rendben volt és simán elértük a Tolna megyei települést.Így aztán most ismerösként köszönt már szembe amikor Zolikával leszálltunk a buszról a falu központjában szombat délelőtt kilenckor.Innen indult a Mezőföld déli részére vezető túránk.Németkér kiváló túrakiindulópont a Mezőföldre vezető túrákhoz,hiszen a településről minden irányba indulnak ki jelzett turistautak!Mi most dél felé vettük az irányt (majd keletnek) a piros + jelzésen.Túránk először a történelemben egy disznóólból indult!A templom mögött fedeztük fel,miközben megfelelő helyet kerestünk a filmünk nyitó jelenetének leforgatásához.

Először indult túra egy disznóólból

Miután ezen túllibbentünk indulhatott a túra.Annak ellenére,hogy az idióta meterológusok ismét mindenféle szar időt jósoltak be erre a napra,kiváló időnk volt.Már-már ideális.Hamar kiértünk a településről déli irányban.Rögtön egy fán futkosó két mókusra lettünk figyelmesek a falu melletti erdőben.Majd egyből benéztük az utunkat is.Ugyanis az kelet felé leágazott,de mi vígan mentünk tovább délnek.Szerencsére hamar észbe kaptunk.Ráálltunk a piros + jelzésre ami kb.elégésesen volt felfestve.Az erdő szép volt és hatalmas.Jól járható.Eleinte a falu mellett haladtunk majd fokozatosan mentünk beljebb és beljebb az erdőben.Hol dél,hol kelet felé.

Az első métereken

Az erdő fokozatosan lett egyre szebb.Sok volt a fenyő,majd a fenyőerdő.És aztán ez végig jellemző is volt erre a túrára.Sok helyen megálltunk megcsodálni a természetet amely így január végén is kitett magáért.Jó pár kilométer után ritkulni kezdett az erdő,majd egy hatalmas rétre értünk ki amely olyan volt mint...a szavanna!Ez volt a Látó-hegy.Olyan volt mint a kiskunsági sivatag,a homokbuckáknál.Itt is buckák sokasága volt,homokos is volt,csak ezeken megnőtt valamilyen növényzet.Mellesleg nagyon szép hely volt!Hogy miért nevezték hegynek azt nem tudom.Jó ez volt a környék legmagasabb pontja a maga 172 méterével,de ez testvérek között is messze van a hegyektől.Na mindegy.Itt kajáltunk.Szuper idő volt továbbra is,szél sem volt,holott a barom időjósok még nagy szélre is figyelmeztettek...

Alakul...

A Látó-hegy

A  Látó-hegy területre nem volt kicsi,kellett némi idő még átmentünk rajta.A végénél futott bele a piros+ a piros jelzésbe.Így aztán búcsút is vettünk tőle,ráálltunk a pirosra.A piroson hosszú egyenesek sora vezetett kilométereken keresztül,de amúgy nagyon szép volt!Majd újabb fenyves részekre akadtunk.Ez is kilométereken át tartott.Ez itt az a szakasz volt amelyen...Gergővel jöttünk volna szemből ha valóra vált volna a sokat tervezett Paks-Vajta túra.Ám az sohasem vált valóra....és nem is jött szemből senki.Mi mentünk a meseszép fenyvesek árnyékában egy teljenes szuper túraidőben!

Hosszú egyenesek

Fenyvesek ölelésében

Sokára értünk be Cseresznyésre.Egy egy apró kis falu itt a maga kilencven lakójával.A településen keresztül vezet a piros jelzés,ez maga a falucska egyetlen utcája.Zsák falu,ahonnan mi beértünk ide az igazából a falu vége.A falu elején volt egy Erdei iskola amelynek udvarán egy kilátó ált!Szabad volt be az út,ám a kilátónál állt két autó,az éptmény meg egy rekeszajtóval lezárva.Könnyen felmehettünk volna,de gondoltunk biztos ami biztos megkérdeztük az ittenieket felmehetünk-e?Nos a válasz az volt,hogy nem.Igen...ez tény és való alighanem az erdei iskola tulajdona volt...de...egy csöppnyi kis emberséggel...lehetett volna azt is mondani,hogy menjetek fel nyugodtan srácok.Mi baj történhetett volna?Tíz percet ha fent töltünk,valószínű kárt ennyi idő alatt se tettünk volna...Hát ez van.Vajon miért is csodálkozom ezen ebben a velejéig elkorcsosult aljas mocskos világban....?

Itt is jártam

A kilátó amit sajnáltak tőlünk,hogy tíz percre felmehessünk...

Nos hát ennek tükrében maga Cseresznyés egy árva szót sem érdemel a továbbiakban.Maradjunk annyiban nem ez a világ legszebb helye.Kiérve a faluból,minden eddiginél csodásabb fenyőerdőbe értünk.Meseszép volt!Az utak a jelzések is kifogástalanok voltak erre.Kis idő múlva egy erdei pihenőre bukkantunk.Kicsit tán rozoga volt már,de megfelelt a célnak,hogy elfogyasszuk az uzsonnánkat is.Csodaszép helyen voltunk,a távolban látni lehetett,ahogy ívben kanyaródik az erdő előtte a turistaúttal.Kellemes környezetben kajáltunk tehát,kicsit pihentünk is.Tovább indulva először jöttek szemből a túra folyamán.Egy csaj két kutyával,illendően köszönt is.

Csodás fenyőerdő

Erdei pihenő

Az út tovább

Erdők váltakoztak a továbbiakban,hol fenyves,hol más.Az út talaja viszont mélyebb lett,de nem volt sár,nem volt dagonya.Egy-két kilométer múlva értünk ki egy újabb szavannás részre.Hasonlított a Látó-hegyhez.Ez volt a Paks melletti Ürge mező,tele jelzett és jelzetlen utakkal.Erre egyre többen mozogtak,lehet ez a paksiak kedvenc kiránduló helye?Leginkább motocross pályához hasonlított az egész.Most először kezdett elbújni a nap és kicsit hüvősebb lenni,de már fél három felé jártunk.Végül is ez a mező érdekes volt,kicsit látványos is,de ennyi.

Az Ürge mező egy szelete

Ezután kereszteztük az M6-os felülről és ez már Paks közelségét jelezte.Ott is volt aztán pár méter múlva a város,egy ligetbe értünk ahol kutyaoktatás zajlott,majd egy mesterséges tavacska került elénk,amelyet egy szép híd szelt ketté.Majd oda értünk a helyi strandhoz.Dobbant a szívem,hiszen itt jártam Gergővel három és fél éve az atombiztos meccstúrán...Ezt követően meg már a város utcáin mentünk.Erősen kezdett fájni mindkettönk lába.Láttuk távolban a helyi stadiont amely éppen világított.Zajlott a Paks - ZTE bajnoki.Leértünk a belvárosba,úgy döntöttünk zárásként keresünk egy éttermet és megkajálunk.

A tavacska a híddal

A buszállomáson volt egy jó étterem,ahol ittunk két pohár bort és ettünk egy jó brassóit,ja és lenyomtunk egy-egy kávét is.A buszig még aztán volt idő,lementünk a közeli Dunához.Ott sétálgattunk,közben már ránk sötétedett és kezdett hideg is lenni.Aztán fél hatkor indult a buszunk és kényelmesen és gyorsan hazaértünk.Újabb remek túrával lettünk gazdagabbak,újabb eddig még sosem látott tájakat ismertünk meg.Semmivel sem volt rosszabb vagy csúnyább ez a túra mint egy hegyvidéki.Összesen 19,3 km-t trappoltunk és kilencven százalékban remek időnk is volt!

A paksi Dunánál

Ez volt az idei harmadik túránk.Megtettünk eddig összesen 61,3km-t ebben az évben,ami 20,433-as átlagot jelent!

Alap túra - Elértük Németkért!

 Nem is tudom hol kezdjem a 2021-es évadnyitó túra krónikájának leírását.Talán ott,hogy ez is szegről-végről egy Gergő nyomábanos túra,hiszen évek óta tervezgettük örök túratársammal egy Alap túra lehetőségét,ígaz a mi elképzelésünk akkoriban az volt,hogy majd Vajtáról indul a túra amit aztán Alapon fejeződött volna be.Utánajárva aztán a dolgoknak és a közlekedésnek arra jöttem rá,hogy Alap inkább kiindulópontja legyen egy itteni túrának mintsem végpontja.Így aztán a téli tervek megalkotásánál ide is terveztem egy túrát,talán ezt is külső súgallatra... Vajta helyett viszont elővettem a tallonból Németkért.Ugye aki nyomonkövet itt-ott az tudhatja,hogy valami átok ült Németkéren,hiszen az elmúlt években háromszor próbálkoztunk Németkért elérni egy-egy túra keretében,de egyszer sem sikerült.Mindhárom alkalommal Dunaföldvárról induló túrába különféle dolgok zavartak be: eltévedés,áthatolhatatlan dzsungel stb.... De aki ismer tudja,hogy nem szokásom túrákat feladni.Így úgy gondoltam,hogy most akkor észak felöl Alapról próbáljuk meg elérni Németkért.A túrát ugyan tél végére terveztem eredetileg,de több ok miatt is átkerült január elejére-közepére.Nos az időpont választás aztán telitalálatnak bizonyúlt.

Az első dolog amit Alapból láttunk

Az időjósok megint nem tudták milyen rendezvényen vannak,mindenféle időt mondtak mára,lehetett választani.Zolival indultunk útnak nem is olyan korán reggel és nyolc előtt szálltunk le a vonatról a közeli Alapi vasúti megállónál.Köd ült a tájon.Előzetesen felmérve az útvonalunkat a térképen,tudtam hosszú betonos út visz be a faluba ami innen még volt vagy 2 km... ez persze nem tartott vissza minket.Sűrű köd ereszkedett a tájra,az országúton pedig szabályosan mentünk,ha jött szembe egy-egy autó a biztonság kedvéért lehúzodtunk inkább.Szinte mindenki kikerült azért minket,egy idősebb nő szorított majdnem le csak.Aztán elértük a falut,legalábbis a települést jelző táblát.Tudtam azt is,hogy a település észak-dél irányba több kilométert is elhúzodik.

...és ez a második

Így is volt.Járda persze alig-alig akadt,így haladtunk az út szélén.Fel-fel tünt a köd fölött a napsugár,de komolyabban áthatolni rajta még nem tudott.Elöször jártunk Alapon,eddig csak vonattal robogtunk el itt,de ugye a vasútvonal a településtől északra jó két kilométerre van.Így minden az újdonság erejével hatott ránk.Nyugis volt a falucska,különösebb látnivalót az iskola előtti szobrok szolgáltattak.Kicsivel később pedig a karácsonyról itt felejtett dolgok: egy feldíszitett karácsonyfa és a szent család.Fura volt ezt január közepe fele nézni.Egy emlékpark volt még itt,arra nem tudtam rájönni minek az emlékére készült.

Szobrok Alapon

Itt még nem voltak turistajelzések,de adta magát az út.Egyszerűen csak egyenesen kellett menni.Ám egy rövidke kitérőt tettünk,hogy megnézzük a falu két templomát.Talán megérte.Szépek voltak.Ezután visszatértünk az egyenes útra amely később beletorkolott a 61-es útba.Ám addig még volt egy-két kilométer főként magán a településen.Végül aztán kiértünk a településről,átmentünk a 61-es úton.Megnéztük: már több mint hét kilométert mentünk!Pedig a túra érdemi része csak most következett.Búcsút vettünk Alaptól,örültünk,hogy megismertük ezt a települést is.A hosszú betonút után végre földút következett.A ködön átszűrödő napfény az egyik legszebb időjárási jelenséget hozta létre.Különösen szép hangulata volt az utnak.Az idillt lövések zaja törte meg...

Alakul...

Vadászok,megint azok az istenverte vadászok?Szerencsére úgy tűnt jó messziről hallatszanak a lövések.Mivel a Rétszilasi-tavak nem voltak túl messze,a nyakamat tettem rá,hogy megint ott lövöldöznek ezek a jóképességűek.Ez viszont itt minket nem veszélyeztetett.Mentünk tovább még mindig egyenesen délnek.Még jelzetlen volt az út,viszont tudtam,hogy belefog majd vinni a sárga jelzésű útba.Gyönyörűek volt a "napfényes ködben" a körülöttünk lévő erdők.Aztán nem is olyan soká valóban ott volt a sárga jelzésű út.Egy kereszezteződés volt ez itt.A mi utunk egyenesen ment tovább ki tudja hová.A sárga ezt keresztezte.Mielőtt letértünk volna nyugatnak különös dologra lettem figyelmes itt a semmi közepén...

Néha leszállt,néha feloszlott a köd

Odaát a fáktól részben eltakarva egy réten vagy 10 autó parkolt!Embert nem láttunk sehol.Mi ez,mit keresnek ezek itt?Valami nagyobb csoport túrázik tán erre?Vagy a vadászok autói?Nem sikerült rájönni,de nem éreztem biztonságos szagot a levegőben,úgy voltam vele el innen minél előbb,igy ráálltunk a nyugat felé induló sárga jelzésre.Már az első métereken kifogástalanul fevoltak festve a jelek és ez egész további utunk folyamán így volt.Ez itt a Mezőföld kellős közepén úgy gondolom mindenképp dicsérendő,annál is inkább mivel ennél felkapottabb helyeken is van,hogy nem túl jó...Itt semmi ilyesmi nem volt.Ráadásul az út kiváló minőségű is volt,jól járható.Egy kanyar után pedig újra dél felé vettük az irányt.

Ezek az utak megérték..

Mintha egy alakot láttam volna arébb üldögélni,nem tudtam eldönteni,hogy valóban az-e vagy csak a látszat csal.Végül megmozdult,csakugyan egy ember volt.Három kutyával,suba volt rajta.Mint valami erdei remete.Aztán rájöttünk: juhász volt,arébb kicsivel legelt a nyáj.A sárga jelzésről köben pedig egy leágazás volt a sárga kör.Tudtam ez visz a közeli tavakhoz.Gondoltam majd ez egy magánterület lesz,lezárva...Szerencsére nem így lett bevitt az út szabadon két tó közé.Az északi a Pacona-tó volt,láthatóan részben kiszáradva.A déli a Benedek-tó volt amely káprázatos pompájában ott ragyogott előttünk.A tó körül pedig rendezett padok,asztalkák,bódék amelyekbe belehetett menni,ott is elülni,pihenni,falatozni.Első osztályú szuper hely volt!Na és nem volt itt senki.Körülnéztünk hát.

A Benedek-tónál

Benedek-tó

A tóra közben sűrű köd ereszkedett,amely aztán felszállt.Csodálatos jelenség volt,utoljára ilyent odahaza láttunk még Gergővel 2015-ben amikor a helyi Szabadstrand-öböl felett játszodott le ugyanez...Felemelő látvány volt!És itt éreztem azt,hogy a túra megválasztása és az időpont kiválasztása is telitalálat volt.Talán igen...Gergő segített odaátról ebben,pontosan azért,hogy lássam ezt a csodát amit 2015-ben is...Két szép pottyantósra lettünk figyelmesek,lám ezzel is felvolt szerelkezve ez a hely,aztán az egyik ilyen kis bódéba benéztünk,hát olyan volt mint egy szoba...Ágyak,fotelek,nyugágy,asztal volt benne...előtte tűzrakóhely,pad,asztalka,stég... Mint a paradicsom... Megérte ide eljönni.Egy másik bódegánál pedig úgy döntüttünk megreggelizünk.Mindössze alig több mint két órája jöttünk és már a tizedik kilométernél jártunk.

Itt kajáltunk

Kaja után még nézelődtünk kicsit itt,aztán indultunk tovább.Leginkább valami afrikai szavannához hasonlatos tájak következtek.Ez is meseszép volt...Majd beértünk egy erdőségbe,egy nagyon hosszú újabb egyenes szakasz következett.Továbbra is kifogástalanok voltak a jelzések felfestései.Az egyik legtökéletesebb túrázásaim történetében!Kegyetlenül jó lett az idő közben,a köd végleg feszállt és mondhatni meleg lett.Mi meg alaposan felöltöztünk,hallgatva újra ezekre az idióta meterológusokra akik maximum plussz négy fokot mondtak mára.Na itt már volt tíz is és lekellett vennem a baseball sapkát is mert melegem lett.

Gyönyörű utakon...

Ez az út nagyon hosszú volt.Közben a sárga elfordult nyugatnak Vajta felé - onnan jöttünk volna Gergővel az eredeti elképzelés szerint....- de a mi utunk nem maradt jelzés nélkül,hisz a sárga+ váltotta fel a sárgát.Ez is jól felvolt festve.Gyönyörü erdőségeken mentünk keresztül,itt-ott sajnos voltak tarrvágások is.Ezeken a helyeken ugye munkagépek járhattak,így itt felverték az utat,ezeken a részeken dagonyás sáros volt.Ezeket leszámítva sehol sem volt gondunk vele.A sárga+-t aztán felváltotta a zöld jelzés és néhány kilométer múlva pedig kiértünk az erdőkből,újra egy betonútra.Erre vitt a zöld,a betonút pedig már Németkér közelségét jelezte és az a több száz szarvasmarha akik az út mellett legelésztek.Sosem láttam még ennyit egy helyen...

Ezernyi marha,ez csak egy részük

Aztán pedig történelmi pillanat részese lehettem!Elértük Németkért!Hihetetlennek tűnt,pedig hát semmi extra nem történt.De a három sikertelen próbálkozás után ez most úgy jó érzés volt...mintha véget ért volna egy átok.Németkérben semmi különleges nem volt amúgy.Kicsivel talán rendezettebbnek tűnt Alapnál,ám ugyanolyan hosszú volt...Kilométereken át mentünk mire beértünk a központba.Nagyon jó lett volna valahova beülni mint a régi szép időkben,egy babgulyásra,egy sörre vagy egy forralt borra,de hála a koronavírusnak minden zárva volt.A központban így megnéztük a templomot és az iskolát és hát dobtunk még egy sárgát.Itt végződött a túra.Megnéztem a kilométermérőnket és 20.79-et mutatott.Soknak éreztem annak fényében,hogy a térkép alapján én max.14km-nek saccoltam a távot.Persze ebbe a majd 21 kilométerbe minden mozgás benne volt.

Az iskola és a templom Németkéren

Délután fél kettő volt,pihenővel öt és fél óra alatt lenyomtunk majd 21 kilométert.Annyi volt még hátra mivel nem volt nyitva semmi,hogy elmentünk a közeli buszmegállóba.Megvártuk a buszt amivel elmentünk Paksra,ott átszállva pedig egy hazainduló járatra.Fél négykor már itthon voltunk!Jó kis túra volt,csodás mezőföldi tájakkal,fantasztikusan szép időjárási viszonyok közepette.Megérte,nagyon megérte.Így végre ha nem is eredeti terv szerint,de valóra vált az Alap túra na és az sem mellékes,hogy elértük végre Németkért is!Jó kis évadnyitó volt!

A túra útvonala a térképen

Harmadszorra sem értük el Németkért...

Gyakorlatilag egy év alatt harmadszor vágtunk neki a Németkéri túrának.Kétszer már alászaladtunk a dolgoknak,hiszen mindkétszer eltévedtünk és Németkért bizony egyszer sem értük el.
Az első ilyen túra tavaly áprilisban volt,erről ide kattíntva olvashatsz.A második pedig nincs két hete,amikor is szintén alaposan benéztük a túrát.Erről pedig itt lehet olvasni.Megmondom az őszintét,kurvára idegesített a dolog,hiszen mi nem szoktuk benézni így a dolgokat,nem volt szokásom korábban eltévedni.Úgy döntőttem adok még egy utolsó esélyt ennek a túrának.Úgy voltam vele,ha törik ha szakad,most elfogunk jutni Németkérre.Addig nem jövünk haza amíg ez nem sikerül.Nos itthon vagyok már,de Németkért ezúttal sem értük el.Igaz most nem tévedtünk el...

A korábban nem talált zöld jelzésű út

Alaposan odafigyelve vágtunk neki Zoli barátommal a túrának Dunaföldvárról.Most nem is tévesztettük el a zöld jelzést.Ráleltünk és mentünk rendben rajta.Az út helyenként nehezen járható volt a benőtt növényzet miatt.Ettől függetlenül rendben haladtunk végre a jó úton.A táj szép volt a levegő pedig rendkivül kellemesen friss.Május vége volt,de nyoma sem volt kánikulának,aminek azért nagyon örültünk.Hamarosan,Dunaföldvár után vagy 3,5km-re elértük az M6-os autópályát,amit most alulról kereszteztünk.Innen kezdett combosodni a táj.Tudtam nem soká jön az Oláh-völgyi tó ahol majd úgy gondoltam pihenünk és kajálunk.

Elérjük az M6-ost

A tóhoz érve egy sorompó fogadott (...) rajta egy tábla,kamrával és riasztóval őrzött terület.Ja és egy másik táblán,hogy "magánterület"...Hát ezen alaposan kiakadtam,a büdös buglis magyarja miatt már megint nem lehet megnézni egy szép dolgot...Érdekes mert tavaly még nem volt itt....Valamelyik jóképességű megvette a területet és kisajátitotta magának,megfosztva a vándort attól,hogy megnézzen egy szép természeti szépséget.Ebből kezd nagyon elegem lenni!Lassan már semmit nem lehet megnézni ebben az országban ezektől a nagytudásúaktól!Hiszen ha meglát ott akkor kizavar (lásd:Lívia-tavak) Így persze nem pihentünk meg itt.Legyen boldog a szarházija a tavával együtt!

Ennyit láttunk az Oláh-völgyi tóból

Az út innen már jól járható volt a táj pedig egyre szebb.Ám nem volt hol megpihenni és kajálni.Mentünk hát.Valóban gyönyörű volt a táj,erre mondjuk emlékeztem a tavalyi túráról.A Kerti kanális nevezetű csatorna kisért egy darabig az út bal oldalán,majd kereszteztük azt.Ezen a kis híd félén ami keresztezte a csatornát gondoltam azt,hogy akkor itt pihi és kaja.Ez is szép hely volt.Itt vált le a zöld jelzésből a zöld+ jelzésű út.Kicsit távolabb újabb tábla víritott.Na mondom egy újabb tiltás.Agyfaszt kapok ezektől gondoltam.Mivel nem láttam jól elővettem a távcsővet,így kitudtam olvasni a felíratot:"Természetvédelmi terület".Na legalább megnyugodtam,nem tiltás....

A táj szép mint az éden

Kaja és pihi után mentünk tovább a zöld jelzésen,minden rendben volt.Újabb szebbnél szebb tájak köszöntek szembe még itt a Mezőföldön is.A nyugat felé tartó út egyszercsak északnak forult és emelkedni kezdett.Felfelé mentünk,jól bírtuk.Mondjuk nagy dombokra erre azért nem kellett számítani.A domboldalak főleg kukoricával és búzával meg talán árpával voltak bevetve,amelyekben őzek ugráltak itt-ott.Továbbra is rendkivül kellemes volt a levegő,úgy tűnt minden rendben,ám egyszer...lővések dörrentek!

Nyugalom...

Tavaly ugyanitt amikor szemből jöttünk,szintén lövöldöztek.A tavalyi volt a durvább.Most kettőt lőttek,azt csend lett.Zolika fosott kissé,de mondtam megyünk tovább a jelzett úton,ott csak nem ér baj.Az út újra nyugatnak fordult be egy erdős részbe és a magaslatról megkezdte az ereszkedést lefelé a Gyűrűs-árokba.Újabb lövések dörrentek,újra kettő...Mi van,rítmusra lövőldöznek kettőt?Haladtunk az erdőben lefelé és olyan tíz percenként újra dörrent két lövés.Ezek aztán így tíz percenként ismétlődtek.Ki az aki minden tíz perceben lő kettőt és vajon mire?A magaslatról hallatszódtak a lövések,miközben mi leértünk a Gyűrűs-árokba.Valahogy azt éreztem ez itt már biztonságos.

Lefelé az erdőben a lövések árnyékában

A Gyűrűs-árok egy hosszú észak-dél irányű völgy volt.Az út észak-nyugat felöl hatolt be ide.Távolabb a magaslat egyes részeiről valóban úgy látszódott,hogy ez itt egy árok,de ugye völgy volt.Lényegében ugyanaz.Nem jártam még soha végig,de amennyire feltudtam becsülni,tán 1,5-2 km észak-dél irányban,a szélessége pedig 200 méter körüli lehetett.Ebbe a völgybe jött be több más út is a völgy külömböző pontjain.Ezek némelyike jelzett volt.Mi is búcsút vettünk a zöldtől és a piros+ -on mentünk tovább.

A Gyűrűs-árok

A piros+ nem ment végig a völgyön,egy ponton délebbre kiment belőle.Itt keletnek fordulva ismét emelkedés következett.Az út pedig szurdik szerűen vitt ki minket az amúgy nagyon szép völgyből.Itt már fáradtabbak voltunk,kicsit nehézkes volt felfelé haladni.Szerencsére most sem volt vészes az emelkedő.A lövéseket még mindig lehetett hallani,szerencsére már egyre távolabbról,de továbbra is tíz perces rendszerességgel.Már nem törödtünk vele különösebben.Mentünk a piros+ jelzésen most keletnek,azaz vissza Dunaföldvár irányába.Ám az út hamarosan délnek vette az irányt.Itt szúrtuk el az első németkéri túrán másodszor tavaly....

Szurdik vezet ki a Gyűrűs-árokból

Ott lenn a Gyűrűs-árok

Mentünk délnek tovább.Nem kellett sokat menni a piros+ -ról nyugat felé egy leágazás köszönt ránk,ez volt a piros jelzés.Erre kellett mennünk tovább.Egy sorompó alatt kellett átbújni,a piros meg bevezetett egy hangulatosnak tűnő erdőbe.Erre már nem jártunk ugye.Gondoltam ez a hangulatos út majd elvezet jó sokáig.Nyugodtan beszélgettünk útközben,az út jó volt a levegő továbbra is kellemes.Ám ez az idilli állapot nem tartott sokáig..egy kerités állta az utunkat a jelzett úton!Hát ez meg mi a fene?A drót keritést megemeltük és alatta üggyel-bajjal átbújtunk.Nem mentünk sokat újabb kerités állta utunkat.Ám azon túl járhatatlannak tűnt már a terep....Ezen is átbújtunk,de az út és a jelzés is elveszett,úgy tűnt mindörökre...

Kerítések,akadályok...

Megpróbáltunk araszolni előre a járhatatlan teljesen a növényekkel benőtt úton(?) ha ugyan az út volt az...Ám esélytelennek tűnt a dolog.Mentünk vagy száz métert,de sem út,sem jelzés nem volt.Nem lehetett tovább menni.Hiába próbálkoztam,képtelenség volt.Némi tanakodás után még jobbra benéztem az erdőbe,de ott sem volt jobb a helyzet.Nem volt más választásunk,visszafordultunk...Újabb kerités átbújások...irány vissza a piroson a hangulatos erdőben.Ismét alászaladtunk tehát.Úgy éreztem valami láthatatlan erő nem akarja,hogy elérjük Németkért...ki tudja miért...Tán Gergő óvott e módon valamitől,mert határozottan ezt éreztem,hogy az égből nem akarját,hogy sikerüljön ez a túra...Mi lehet Németkéren amitől óvnak?Csak ők tudják....

Ha virágos az út ne kérdezd hová visz...

Elfogadva az égiek akaratát tehát visszafelé vettük az irányt Dunaföldvárra,amely innen vagy 7-8km-re lehetett.
A vízkészletünk meg vészesen fogyott...Kicsit gyorsabb tempóba fogtunk.A piros+ -on vissza az elágazásig,de ott nem nyugatra a Gyűrűs-árok felé,hanem keletnek Dunaföldvár irányába fordultunk.Ez már jelzetlen út volt,ezen jöttünk tavaly.Az M6-ost most felülről kereszteztük.Itt fogyott el végleg a vízünk...Dunaföldvár a legközelebbi csap még 3,5-4 km-re volt...Mentünk,mi mást tehettünk.Egy idő után már nagyon szomjasak voltunk...

Messze még Dunaföldvár

Nagy nehezen értük el Dunaföldvárt,szinte teljesen kiszáradva...az első csapnál oltottuk szomjunkat,de az út túloldalán ott volt a lassan törzshelyünké váló Aranyfácán vendéglő.Irány be természetesen.Itt aztán ledöntöttünk egy jó hideg sört és megettünk egy fenséges babgulyást.Már semmi bajunk nem volt.Innen jó 1,5km volt a buszállomás,oda elsétáltunk és az egyik hazafelé induló busszal eljöttünk.Itthon még lenyomtunk egy újabb sört.Úgy döntöttünk a Németkéri túrát végleg ejtjük.Többé nem próbálkozunk vele.

Vajon miért nem akarták az égiek,hogy elérjük a falut,mitől óvtak...?

Ismét befürödtünk a németkéri túrán

Jó egy éve,hogy belevágtunk a Dunaföldvárról Németkérre tartó túrába,amely akkor nem várt fordulatokat hozott.Az egész lényege az volt,hogy kissé eltévedtünk.Bár Németkért nem értük el,de hála a környék útvonalainak pazar körtúra sült ki a dologból,így visszatértünk akkor Dunaföldvárra.Erről a tavalyi túráról ide kattíntva olvashatsz.Az a túra így is remek volt,de zavart,hogy Németkért nem értük el.Eltelt bő egy év,úgy gondoltam itt az idő újra megpróbálni a dolgot.Így aztán a Tolnai-hegyhátas túra után két nappal elindultunk Zoli barátommal Dunaföldvárra.Már a nap sem kezdödőtt jól...Esett az eső.Érdekes volt,mert a időjósok most sem mondták ezt.Így aztán félútról fordultam vissza az esőköpenyért,ám azt eredményezte,hogy azt a buszt amelyet elkartunk érni lekéstük.Sebaj 40 perc múlva indult a következő.Dunaföldvárra érve már nyoma sem volt az esőnek.Helyét felváltotta a fülledtség.

Itt minden rendben

Sebaj elindultunk a földvári buszpályaudvartól,megfogadva,hogy most aztán jobban odafigyelünk mint tavaly.Jelzett út vezetett Németkérig,ám tavaly is ott csesztük el,hogy pont ott nem voltak jelzések ahol igazán kellettek volna.Nevezetesen az út amelyen mentünk több helyen leágazott és ezek egyike volt a zöld jelzés.Tavaly ezt nem vettük észre.Most próbáltunk figyelni.Rendben is haladtunk,noha kézzel tapintható volt a fülledtség.Így aztán már a tökünkön is folyt a víz.Kiérve a mezőre annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy ismét kihagytuk a jó leágazást amelyre lekellett volna térnünk...

Most akkor ez a zöld jelzés?

Szerencsére most hamar észrevettük a bénázásunk.Ám visszafordulva több leágazás is volt,jelzés viszont egy sem.Elővettem a telefonos segítséget,a alkalmazás pedig mutatta,hogy a hozzánk legközelebbi leágazás maga a zöld jelzés.Befordultunk hát rajta.Valahogy gyanús volt,mert amikor tavaly jöttünk erre vissza mintha nem lett volna ilyen jó az út,emlékezetem szerint.Úgy emlékeztem fűvel,növényzettel bevolt nőve.Ez most pedig egy teljesen jól járható út volt.Valami nem volt kerek,de mentünk előre a fülledtségben. 

A táj szép...

Jó nagy volt a forgalom ezen az úton,több traktor is elhúzott mellettünk,majd egy motoros állt meg melletünk.Talán a mezőőr lehetett,na mondom kikapunk...Ám teljesen normális volt,kérdezte túrázunk?Mondom igen.Mondta akkor majd a fás részen vigyázzunk,mert kiszabadultak a méhek a kaptárakból és hát akad egy pár arrafelé...Megköszöntük és mentünk tovább.A fás részhez érve már határozottan éreztem,hogy ez nem a jó út,ez nem a zöld jelzés.Nem is volt jel sehol.Mivel egy út ágazott le erről,gondoltam újra előveszem a telefonos segítséget.Az pedig azt mutatta,hogy bizony nem ez a jó út....az velünk párhúzamosan halad tölünk kb.400 méternyire északra...Puff neki!Viszont ez a leágazás pont rávezet.Így akkor talán nincs oly nagy baj,letérünk erre és ráállunk a megfelelő útra.

A magasles

Akkor hát el is indultunk rajta.Kisebb erdő mellett haladt az út északnak,majd nyugatnak.Bíztunk benen hamarosan odaérünk a zöld jelzésre.Látnivalót egy magasles jelentett.Haladva tovább a távolban mintha kaptárak tűntek volna fel...Basszus...itt lennének a méhek?Ahogy közeledtünk egyértelművé vált,hogy azok ott kaptárak,majd egy felírat is figyelmeztetett,hogy kiszabadultak a méhek...Hát itt nem lehetett tovább menni...Cseszhettük a zöld jelzést!Megoldáson gondolkodtunk,természetesen nem kockáztattunk,így visszafordultunk.Na majd a szántóföldön átkelünk és úgy megyünk rá a zöld jelzésű útra.Ám újabb akadály következett.

A túra legszebb része

Egy patak állta utunkat mégpedig a Kerti kanális nevezetű vízfolyás,amelyen átkellni lehetetlenség volt...Na itt lett tele a búrám az egésszel...Izzadtunk mint a ló,olyan fülledtség volt.Fájt a lábunk,hiszen két nappal ezelőtt zavartunk le 25km-t,az útat megint eltévesztettük és hiába találtuk meg a jót oda átkellni a szúnyogokkal,kullancsokkal teli,nádasokkal benőtt patakon nem lehet.Miféle átok ül ezen a túrán,hogy immár másodszor sem sikerül megcsinálni?Nem lehetett mást csinálni,visszafordultunk Dunaföldvár felé.Átkozottam egy sort,hogy lehetünk ennyire bénák...eszembe jurtott Gergő...ő biztos megtalálta volna elsőre a jó utat...Visszefelé bandukolva elhatároztuk megnézzük,hol basztuk el az egészet.

Ha virágos az út ne kérdezd hová visz...kivéve ha eltévedtél...

Közben az egyik tanyánál emberek kérdezték,hogy munkát keresünk?Mondtuk nem,csak túrázunk,de eltévedtünk.Erre útba igazítottak,de már oly feleslegesen... Aztán odaértünk a leágazásokhoz.Mint megtapasztaltuk 20-25 méterrel arébb (korábban) volt egy másik leágazás,az volt a zöld jelzés...így tehát lényegében ugyanott ahol tavaly ismét benéztük alaposan a dolgokat...Na gondoltam,akkor majd odahaza leülök a tükör elé és szembeköpöm magam...ennyire lúzer nem lehetek...Persze a jelzések hiánya is közrejátszott a bénaságunkban,de ez nem ment fel....nem profi túrázóra vall ekkora szarvashiba....

Erőnk már nem volt belefogni innen újra a túrába és elment annyi idő,hogy a visszafelé induló buszt Németkéren elérjük...Németkért tehát ma sem értük el.Visszamentünk Dunaföldvárra,ahol megittunk egy sört.Majd hazatérve Dunaújvárosba egy újabbat.Hát ezentúl ez az elátkozott túra,de visszatérek majd és addig nem nyugszom míg meg nem csinálom,hiszen szép tájak várnak arra is.Elég csak az Oláh-völgyi tóra vagy a Gyűrűs-árokra gondolni.Szóval visszajövök!

Eltévedés Földvár felé félúton

Hatalmas ködre ébredtem ennek a túrának a reggelén,már szinte április közepén.Hogy lesz ebből túra?Persze gondoltam,hogy elöbb-utóbb majd csak feloszlik,mindenesetre meglepő volt a nagy köd a ragyogó tavaszban.Ráadásul tetézte a dolgot,hogy mindössze plusz hat fok volt csak!Hogyan is öltözzek,hiszen várhatóan napközben majd meleg lesz és csak a kisebb hátizsákkal szándékoztam menni (Gergő zsákja ugye).Egy pulóvert vettem csak fel,aztán a helyi buszpályaudvarról indulva az immár szokásos csapattal indultunk a közeli Dunaföldvárra,na és persze Gergővel a szívemben.Már útközben oszladozott a köd,de odaérve sem oszlott fel még teljesen.Tervünk a következő volt:Felmegyünk a Kálvária-hegyre majd át a szemközti várba.Ezután vágunk neki majd a Németkérre vezető túrának.Volt egy olyan opció is,hogy a túra menetközben akár két helyen is visszafordítható hála a környék turistaútjai szerencsés vonalvezetésének,ha bármi is előadná magát.Aztán szükség is volt erre,de erről majd később.

Felfelé a Kálváriára

Az út ugyanaz volt felfelé,mint amin Gergővel is annyit,de annyit mentünk ide fel...Szerencsére kezdett melegedni az idő,de még érezhető volt a reggel csipése.Persze felfelé a némileg meredek utakon kimelegedtünk.Felérve a Kálvária csúcsára a kis fensíkra az első ami szembetünő volt a sok szemét...Lehet elöző este itt bulizott a fiatalság?A második ami szembetűnt az odalenti világot még mindig uraló köd.Nem is volt maradéktalanul élvezhető a kilátás,maga a város is alig volt kivehető a környék meg szinte egyáltalán nem.Ettől függetlenül ennek is megvolt a maga varázsa és...tulajdonképpen szép volt.Meg is reggeliztünk a világot csodálva.

Ködös város (Dunaföldvár)

Ezt követően jöttünk le a Kálváriáról és indultunk át a várba.Egyre jobban kezdett feloszlani a még maradék köd is.Mivel nincs messze,hamar átértünk a várba.Ám azt ezúttal is zárva találtuk...Úgy tűnt Zoli barátomnak aztán nincs szerencséje,hiszen másodszor vetödött el ide és mindkét alkalommal zárva találta a várat.Gondoltuk kilenckor nyit majd.Volt még nyolc percünk,úgy gondoltuk megvárjuk.Ám a vár kilenckor sem nyitott ki.Végül jött arra egy ember aki tájékoztatott minket róla,hogy valamikor tíz óra felé nyit ki majd.Addig nem várunk.Igy elindultunk akkor a túrára.Semmi más dolgunk nem volt,mint visszamenni a helyi buszállomásra és az onnan induló zöld jelzést megtalálni,majd ráállni.Ez vezet majd túránk felén.Ez fut majd bele a pirosba,majd az meg a piros+ -ba,amely már elvezet Németkérre.

Egy tojásfa útközben a városban

Rá is találtunk a zöldre és akkor nekivágtunk a túrának,amely úgy tünt olyan 19km körüli lesz.Egy jó darabig az a városban haladt,keresztezve a 6-os főútat is.Elértük a helyi vasútállomást is amelyen személyvonat már nem járt.Előtte volt egy jópofa játszótér,egy kicsit leültünk a kellemes környezetben.Ekkora már teljesen megtisztul a levegő,a köd végérvényesen feloszlott.Úgy tűnt jók a jelzések,megfelelöen vannak felfestve.Gondoltam ezzel sok gondunk nem lesz.Földvár ezen részén még sohasem járt egyikünk sem,így minden újnak tűnt számunkra.A vasúti alagúton át hagytuk el a várost.Jól járható jó minőségű út volt,kitünőek a jelzések és immár szuper az idő.Alakult a táj is.Minden adva volt egy remek kis túrához.

A hely ahol elvesztettük a zöldet.Az jobbra,mi egyenes felé mentünk.

Tök egyenesen haladt az út,itt-ott voltak róla leágazások.Mivel nem jelezte semmi,hogy lekéne térnünk bármelyikre is,mentünk tovább értelemszerűen egyenesen.Hiba volt.Ugyanis egyszer csak azt vettük észre,hogy az eddig jól látható jelzések eltűntek.Mivel itt kevés fa volt,egyenlőre betudtuk ezt annak,hogy nem volt hova felfesteni azokat.Ám ahogy haladtunk volt néhány fa,jelzés azonban egy sem...Gondoltuk itt már szartak bele az egészbe és nem festették fel tovább.Előtte a térképet böngészve a neten is úgy látszodott,hogy egyenesen kell majd kijönni a városból.Ez a tudat megnyugtatott.Tuti ez lehet a zöld jelzésű út,mi más?Nem jelezte semmi,hogy másfelé menne a zöld.Őzek futkároztak a mezőkön,ez tette mégszebbé a túrát.

Csodaszép utakon

Egy ponton már nyilvánvaló volt,hogy nem ez a zöld jelzésű turistaút.Közeledett az M6-os,amely meglehetősen messze volt a város központjától.Úgy döntöttünk pihenünk felette a hídon és majd ott kisilabizáljuk a dolgokat.Mielőtt még odaértünk volna,egy meglehetősen szokatlan dolgot találtunk az út mellett.Egy hólapátot!Vajon ki akarhatott itt a semmi közepén havat lapátolni?Ráadásul tavasszal.Alighanem egy erre haladó autóról eshetett le,de ezekszerint nem hiányzott senkinek.Hiszen már akár több hónapja itt hánykolodhatott az út mentén.Ha már itt volt elkezdtünk havat lapátolni és megtisztitani kellően az utat.

Hólapátólás

Elértük az M6-os felett átivelő hídat.Pihenés közbe kitotóztam,hogy valóban elhagytuk valahol a zöld jelzést (...) de ez az út belevezet abba a pirosba,amelybe a zöld is belefog.Így lényegében végül is jó felé haladtunk.Maradtunk hát ezen az uton.Az M6-os túloldalán egy végtelennek tünő egyenes szakasz következett.Szerencsére a táj kezdett hullámosodni,ahogy az a Mezöföldre jellemző is.Egyhén le-föl haladtunk,mignem leértünk egy kisebb völgybe.Úgy tűnt ez itt a Teletabik földje.Szakasztott olyan volt minden mint az ismert mesében.Ám egyetlen egy dolog nagyon kezdte keresztülhúzni a számításainkat.Ugyanis felbukkant egy turistajelzés.Ám az nem a piros sáv volt ahogy vártuk,hanem a piros + !Hát ez meg,hogy lehet?Nézegettem a telefonon a térképem,amely azt mutatta,hogy a piros+ elvisz Németkérre.Hát akkor irány tovább egyenesen!

Itt a második elcseszés helye.,..

Ekkor még nem tudtam,de idehaza utánajárva a dolgoknak kiderült,itt követtük el az újabb kapitális hibát.Ugyanis nem egyenest kellett volna mennünk,hanem letérni a másik irányba.Úgy valóban Németkérre vezetett volna az út.Mi azonban mentünk ugye tovább egyenesen.Fantasztikusan gyönyörű táj köszöntött ránk.Egy kisebb kanyonban találtuk magunkat,amely hasonlitott a Tolnai-hegyhátban megismert löszmélyútakhoz.Alatta pedig egy fenséges völgy bontakozott ki.Meseszép volt...A neten talált térképet ugye csak emlékezetből tudtam felidézni,így úgy gondoltam ez itt a Gyepes-árok.Valóban az volt,csak nem Gyepes volt a neve hanem Gyűrűs-árok.De végül is az volt amire gondoltam és gyönyörü hely volt!

Alakuló kanyon

Odalenn a völgy

Tehát ekkor még azzal a tudattal voltunk,hogy haladunk Németkér felé.Leérve a völgybe a Gyűrűs-árokba volt igazán szép az egész.Nem gondoltam volna,hogy a Mezőföldön létezhet ilyen szépségű táj... Talán a Teremtő vezetett erre minket,mert ezt itt látni kellett.Vagy talán Gergő...Lent voltunk a völgyben és a piros+ északnak fordult.Emlékeztem,hogy valahol majd így lesz,aztán majd ugyis nyugat,azaz Németkér felé veszi az irányt.Egy leágazás ment dél felé,valami kicsit az súgta tán az lehet a mi utunk.De a jelzés északnak ment.Mentünk hát arra a meseszép völgyben.

A Gyűrűs-árokban

Jó kilométernyit haladtunk a völgyben.Távolban láttam,hogy egy út nyugat felé megy.Gondoltam majd arra megy a piros+ jelzés.Fel a dombra.Ám az út belement ebbe az útba amely nem a piros+ volt! Hanem...az elveszett zöld jelzés!Puff neki!Ekkora kapufát régen rúgtunk...Hát ez meg,hogy lehet?Kezdett derengeni,hogy valamit nagyon benézhettünk.Hogy a fenébe került ide a zöld?Hol vagyunk?Mi ez az ördögi kör?Megkellett állnunk megvizsgálni a dolgokat és a hogyan továbbról dönteni.Egy meglehetösen alkalmatlan alkalmazás van letöltve a telefonomra.Ezen igyekeztem megvizsgálni,hol lehetünk,mi is történhetett.A piros+ itt véget ért.Nem ment tovább.Helyét felváltotta a zöld jelzés,ami ment ugye nyugatnak és tovább észak-kelet felé.Ekkor úgy láttam a piros+ nem vezet már sehová,igy Németkér alighanem ugrott.(nem tudhattam,hogy az pont ellenkező irányban van ugye,onnan amely felöl jöttünk,arra kellett volna követni a piros+ -t).

Ott ér véget a piros+.szembe nyugat felé megy a zöld,itt ahol állok pedig észak-kelet felé

Megvizsgálva a dolgokat és minden tudásomat belevetve rájöttem,hogy ez az a zöld amin jönnünk kellett volna,amit ugye elvesztettünk.Itt lett volna az a pont ahol még visszatudunk menni Dunaföldvárra.Ugyanis mindkét irányba a zöld jelzés Dunaföldvárra vezetett!Vagy ha erről jövünk itt tértünk volna rá a piros+ -ra amely Németkérre ment volna és amely késöbb egy ponton együtt ment volna a piros sávval...Huhh...nem mostanában néztem be ennyire a dolgokat.Ekkora hibákat Gergővel sosem vétettünk.Ám mégsem volt ez olyan nagy hiba,főleg annak fényében,hogy a táj lenyügöző volt.Szóval a zöld mindkét irányban Dunaföldvárra ment vissza.Választanunk kellett.Nyugat felé egy hatalmas kört leírva tér vissza oda.Észak-kelet felé pedig egy viszonylag kisebb távolságon menve ér vissza a városba.Ez tűnt szimpatikusabbnak.Elindultunk hát arra amelyről elvileg jöttünk volna...

Erdőre váltva

Elindultunk hát a zöldön vissza Dunaföldvár irányába.A táj továbbra is szép volt,de erdősre váltott!Ezt persze cseppet sem bántuk,hiszen meleg lett időközben és a nap égetett itt-ott.Itt meg adtak végre árnyékot a fák.Kifogástalanul voltak felfestve a jelzések.Reméltem már több hibát nem vétünk.Lövések dörrentek...!Meglehetösen hangosan és közelről!Több is!Hát ez meg mi a franc?Vadásznak a közelben?Ilyenkor jobb helyeken kint szok lenni egy tábla amely a vadászatra hívja fel a figyelmet és,hogy a kijelölt jelzésről letérni tilos!Itt semmi ilyesmi nem volt,tán egy orvvadász keveredett erre?Reméltük nem lőnek agyon minket,mindenesetre félelemetes volt!Az erdősáv jó másfél kilométernyi lehetett.Kiértünk a mezőkre a végén,amely dimbes-dombos mező volt.Ugye a hullámzós Mezőföldnek hála.

Csodaszép mezők

Rengeteg őz futkározott a mezőkön.A táj itt is egyre szebb és szebb lett.Balra a mezők,jobbra egy dombságra hasonlító erdős tájak.Meseszép volt ez is!A dimbes-dombos út változatos volt,egy percig sem unatkoztunk.Még hallottuk a lövéseket egy ideig,aztán szerencsére már nem.Nagyon kellemes volt itt menni.Hiába az eltévedés a balfaszkodás,valamiért erre vezetett a Teremtő,vagy tán Gergő?Mégpedig ezért a fantasztikusan szép tájakért amelyeken keresztül mentünk és valamiért ebből az irányból kellett jönnünk.Gondolom mert így volt szebb.Így aztán a túra végül is egész klassz lett.Elértük az Oláh-völgyet ahol meg egy csodaszép tavacska vigyorgott reánk.

Most akkor dombság vagy a Mezőföld?

Az Oláh-völgyi tó

Innen már nem volt messze az M6-os.Itt alatta mentünk át.Ám innen még messze volt a város.Közben egy rókát is látni véltünk.Nagyon meleg lett már,de a vízkészletünk kitartott.Ment vissza a jelzés a város felé és egy ponton belefutott a reggeli egyenes utunkba...ekkor jöttünk rá,amit eddig is sejetettünk,hogy hol vesztettük el a zöldet.Persze az okát is megtaláltuk.Az útjelző táblácska ugyanis ott hevert a fűben...vagy leesett vagy valaki leverte..Igy persze nem vehettük észre reggel,merre is megy a zöld...De igy rendeltetett,így lett igazán szép ez a túra!Biztos voltam benne,hogy ez nem véletlenül alakult így...Visszaérve a városba szerencsére találtunk egy sörözöt.Ahol persze megitattuk a lovakat.

Itt jöttünk át az M6-os alatt

Hát ha így alakult úgy döntöttünk visszamegyünk a várba,talán több szerencsénk lesz és végre Zolika is láthatja azt.Igy is lett és lőn csoda végre - a vár nyitva volt!Bementünk hát,én ugye sokat voltam itt Gergővel.Zolinak persze minden új volt,alaposan szét is nézett.Képeket csináltunk még,meg picit pihentünk is.Visszafelé menet a buszállomásra még egy fagyit benyaltunk.Aztán már nem maradt más hátra mint megvárni egy Dunaújvárosba induló buszt.

A földvári vár

Hát érdekes egy nap és egy érdekes túra volt.Tök mást terveztünk,de ami kisült belőle az egész jó lett.Rám eddig nem jellemző hibák sora jellemezte a túrát.Nem szoktam igy benézni a dolgokat.Lehet öregszem,meg ugye nem lehetett velem sajnos Gergő akivel az ilyen esetekben kiegészitettük egymást.Ha valamelyikünk elakadt a másik mindig tudta a megoldást.De mint mondtam jól sült el a dolog és hiszem,hogy nem véletlen volt,ennek így kellett történnie.Végül is kellemes élményekkel térhettünk ezúttal is haza!