Ebben a sorozatomban olyan helyeket veszek sorba amelyek nagyban hozzájárultak túrázásaim történetéhez.A helyeket elsősorban az itt megélt élmények alapján veszem górcső alá.A nyolcadik ilyen hely a Csiprik-rét,amely a Dunaújbároshoz közeli Pálhalmától nyugatra,nagyjából egy kilométerre található.Jelzett turistaútak nem vezetnek ide,azonban nem nehéz idetalálni.
A Csiprik-rét
A rét lényegébe L alakú,a rövidebb szála a szélesebb.Fák és egy kis erdő veszi körül,valamint szántóföldek.Nincs túlságosan mélyen a terület,kis domocska veszi körbe.A jelzetlen út a közepén halad ét majd az L sarkánál van egy leágazás a pálhalmai csöppnyi erdőbe.Lényegébe teljesen jelentéktelen terület,mégis valahogy szép és magával ragadó.Talán éppen ezért szerettünk bele.A jelezetlen utak ellenére nagyon jó kis túrákat lehet tenni a környéken.A rét egyik érdekessége,hogy amikor Pálhalma felöl jövünk és leérünk a rétre,jobbra feltűnik három fa.Valahányszor amikor erre jártunk,ennek a három fának a tövében tartottunk pihenőket,így Gergő halála után el is neveztem őket Gergő három fájának.
Gergő három fája
Nehéz megmondani és talán nem is tudom,hogy mikor voltunk itt elöször.Csak azt tudom,hogy az első itteni túra után rendszeresek lettek a rétet érintő túrák.Szinte kivétel nélkül mindig annál a három fánál pihentünk.Gergő halála után Mónival jöttünk ki ide a fákhoz Gergőre emlékezni...Majd ezután is rendszeresen jártunk erre,hol Mónival,hol Zolikával,de volt olyan is,hogy egyedül jöttem ide ki.Erről a helyről valahogy mindig Gergő jutott eszembe,így ha itt jártam mindig megnyugodott a lelkem,hiszen tudtam Gergő is nagyon szerette ezt a helyet.Így készült itt egy olyan film amikor egyedül voltam és Gergő három fájához jöttem ki..
Nagyban befolyásolta a továbbiakat a 2021-es repcetúra.Zolikával jöttünk akkor is errefelé,de legnagyobb döbbenetünkre méheket telepitettek ki a Csiprik rét keleti oldalára...Ekkor még nem is volt ebből baj,de ahogy mentünk egy kört a környéken és jöttünk visszafelé irányba,a réttől 200 méterre egy úton kiméletlen méhtámadás ért bennünket.Így ekkor 2021 május elején jártunk utolsó alkalommal a Csiprik-réten,azóta nem...Azóta valahogy nagyon kerüljük és engem nem kicsit zavar ez,hiszen szerettem ezt a helyet.Éppen ezért gondoltam arra,hogy bármi is lesz jövőre elnézek újra erre.Akkor már öt év telik majd el,ki tudja ott vannak-e még a méhek.Nekem nagyon hiányozak az itteni túrák,nagyon szerettem erre járni.Ha Zolika jön,jön ha meg nem hát nem.De jövőre elnézek majd újra erre.Mondjuk a biztonság kedvéért nem májusban...
Innen is látszanak Gergő fái
Talán kora tavasszal még nem veszélyes....
Röviden ez a Csiprik-rét története.Gergővel kezdtük tehát itt és megannyi túra haladt át a területen amik aztán a 21-es méhtámadással értek véget,de mondom elfogok jönni megnézni mi a helyzet jövőre.Ha továbbra is baj van,akkor is legalább újra voltam itt,ha meg nincs gáz akkor újra rendszeressé tesszük az erre vezető túrákat! Egy biztos a Csiprik-rét itt van a szívemben.
Megérkezett a május ami a repce szezonja.Sajnos csak Gergő elvesztése utáni évben kezdtük el a repcetúrákat,amely mára már hagyomány lett.Bízom benne,hogy az is marad.Szép sárgába öltöznek ilyenkor a mezők,érdemes kimozdulni és megnézni a természet eme csodáját is.Repcetúrákhoz nem kell messze mennünk,hiszen itt a városunk környékén is bőven akad repce.Így ilyenkorra nem is tervezünk messzire,hiszen elég kijönni a környékbeli mezőkre,rétekre.A 2021-es repcetúrát Pálhalma környékén gondoltuk megtenni.Egy kör szándékoztunk itt menni,egy kicsit kibővítve az eddig ismert útvonalat.Nem tudtuk előre merre lesznek repcék,így mentünk arra amerre sárgultak a mezők,majd elmentünk Bernátkút felé némi kerülővel és érintve azt,mivel még nem jártunk ott csak a közelébe.Ezt a kerülőt leszámítva a szokásos útvonalat követtük.Ugye több túrát is tettük már amúgy a környéken.Aztán a túrának akadt egy kis kellemetlensége.Na,de nézzük a részletes krónikát.
Indulás Pálhalmáról
Nem kellett korán indulni,hiszen csak a szomszédba mentünk.Helyijárattal mentünk ki a még Dunaújvároshoz tartozó Pálhalmára.Innen indítottuk a túrát.Május elseje lévén Pálhalmán az a kevés dolog sem volt nyitva ami még volt itt (bolt,kocsma).Pálhalmára most sok ídőt nem vesztegettünk,milliószor voltunk már itt,milliónyi kép is készült.A víztoronynál balra letérve hagytuk el most is a településrészt.Már az első métereken repcék sokasága köszönt be.Gyakorlatilag az első száz méteren több repcét láttunk,mint a tavalyi repcetúrán összesen.Eső után voltunk.Nagyjából egy órával ezelőtt verte el az eső Dunaújvárost és a környéket.A nap azóta kisütött és kezdett nagyon meleg lenni.Ami persze egyre nagyobb fülledtséget eredményezett.Ez persze nem gátolt semmiben,max annyi történt csak,hogy kezdtünk kicsit izzadni.
Már az első métereken repcék!
Áthaladva a sztárda alatti alagúton azon túl is hatalmas repcemezők fogadtak.Természetesen eszembe jutott Gergő is.Sokat jártunk erre vele.Tehát most is a nyomában jártam... Sajnáltam,hogy vele ezekre a repcékre nem nagyon csodálkoztunk rá akkoriban.Szép volt az útnak ez a Pálhalmáról nyugat felé kivezető szakasza.Föld út volt,de jelzetlen.Nyugodtan létre lehetne hozni erre is jelzett turistaútakat,hiszen a tájak erre is szépek.Még talán nem írtam,hogy Zolika jött el velem erre a túrára.Ökörködtünk sokat útközben a repcékben pózolva.Elvoltunk a fülledt tavaszi időben.
A repcésben
Rövidesen elértük a környék legszebb helyét a Csiprik-rétet.Ugye itt található Gergő három fája is.Ideérve azonban kellemetlen meglepetés fogadott.Egy tábla fehérlett az út mellett: "vigyázz méhek". Lejebb érve a rétre,pont Gergő fái köré telepítettek jó sok kaptárat... Kurvára nem örültem neki.Annyi hely van a világban,miért pont ide kellett ezt?De még mindig ez volt a kisebbik baj.Emberek beöltőzve tettek-vettek ott.Mi maradtunk az úton,gondoltuk itt nem lesz baj.A kaptárak az úttól 60-70 méterre voltak amúgy.Ám haladva az úton,méhek támadtak meg!Egyenlőre csak Zolikát ízlelgették,az persze hesegette őket,közben már mondta,hogy inkább visszafordul és elmegy haza.Ám ezzel elkésett,visszafordulni ezen a ponton már nagyobb kockázat volt mint továbbmenni.Mentünk hát tovább.A méhek itt nem csíptek meg és egy idő után elmaradtak.Én átkozottam,hogy pont a legszebb helyre telepítették be őket.
A Csiprik-rét békésebb része
Így tehát úgy fest megfosztottak már a Csiprik-réttől is...Rohadtul nem örültem neki,mert mindezt azt jelentheti,hogy a közeljövőben nem jövünk erre.A Csiprik-rét békésebb részén átmenve annak végén újabb hatalmas repcemező fogadott.A támadástól ugyan még kicsit sokkosan,de mentünk tovább.A repcék erre is szépek voltak,valóban különleges szépséget adtak a tájnak.Kisebb felfelé menet volt itt az út.A dombról pedig jó rálátás volt a Csiprik-rét nyugati részére.Már Nagyvenyimtől voltunk északra.Itt viszont úgy tűnt egyenlőre véget értek a repcések.Más szántóföldek köszöntek szembe az út pedig arra ment.
Elmenőben a Csiprik-rét felől
Itt most nem volt úgy semmi.A napon mentünk fülledt hőségben,de mégis mindezek ellenére valahogy kellemes volt.Elértünk egy kereszteződést.Ugye itt is jártunk már sokszor.Balra azaz délnek ment az út Nagyvenyimre.Jobbra azaz északnak Bernátkút felé.De mi most egyenesen nyugatnak mentünk.Itt arra még sosem mentünk el,eljött ennek is az ideje.Erre is Bernátkút felé szándékoztunk menni,csak egy kis kerülővel.Repce erre már nem volt,vagy erre sem volt.A távolban ugyan sárgultak a mezők,de itt erre csak barna és fekete föld fogadott.Igaz az út mentén a fák viszont szépek voltak és adtak némi árnyékot.
Szép utakon
Az út ezen szakasza (is) kellemes volt.Kicsivel arébb valamit arattak.Fogalmam sem volt,hogy mit aratnak május elsején.Nem akarok hülyeséget mondani,de talán árpát?Az út amúgy itt a nyugati irány után északnak fordult.Majd egy ponton vissza keletnek.Mentünk visszafelé Bernátkút irányába.Végül is szép rész volt ez is.Ám egy kis darabig aztán ez volt az utolsó szép rész.Az út ahogy keletnek fordult,el is hagyta a szépnek nevezhető részeket.Újra kiért a fekete,barna szántóföldek közé.Feltűnt közbe a közeli Bernátkút,ahol lényegében egy börtön volt.A térkép szerint ezenkivül volt még pár utca is itt.Ezt ekkor még nem tudtuk valóban így van-e.
Vajon mit aratnak?
Keletnek fordulva
A fekete földek után újra fás részekhez értünk,majd valami patak féle húzott át alattunk.Fogalmam sem volt róla,hogy ez milyen vízfolyás lehetett és a turistaterkep.com-on sem látok erről adatot.A patak után egyre erősödő trágyaszag érződött a levegőben.Közelebb érve egy kis sorompó zárta el az utunkat,de ezen könnyen átmentünk.Beljebb láttuk,hogy valami trágyatároló lehet itt.Több kömbméter trágya is volt benne,ez okozta tehát a büdöset.Az út másik oldalán pedig már ott volt maga Bernátkút,a börtön.A mendemonda szerint ez női börtön,de ezt nem tudom most bizonyítani,hogy valóban így van-e.Nem nagyon mertünk itt fotózkodni,nehogy valami smasszer szóljon érte.
Patak
Sorompó
Börtön
Utána pedig ott voltunk Bernátkút utcáin,ami alatt nem a szokásos városi,de még csak nem is falusi utcákat tessék érteni.Mentek az utcák a börtön,istállók,tanyák,gazdaságok között.Nem is találtuk nagyon merre is kell menni,csak azt tudtam keletnek.Így az első keletnek forduló utcába letértünk és mentünk azon.Ez aztán visszafordult dél felé,majd egy helyen egy alaposan lepusztult gazdaság mellett újra keletnek ment.Itt azonban a földön valami nagy döglött állatot láttunk.Zoli aztmondta ló.Mondom akkora azért nincs.Talán kutya,vagy egy kisebb szarvasmarha.Nem mentünk közelebb,nem szeretünk ilyesmit látni.Inkább kimentünk a szántóföldre és ott mentünk keletnek.Szerencsére visszatudtunk menni az útra aztán.Közben a gazdaságban legelésző marhák megindultak felénk.Szerencsére a kerítés megállította őket,de egy röpke másodpercre félelmetesnek tűnt...
Elöször túrázásaim történetében:Bernátkúton (többször ugyan már elmentünk mellette)
Még elmentünk megnézni a közeli víztornyot ami ugyanolyan volt mint a pálhalmai.Ezeken kivül még két ugyanilyen torony volt a környéken.Az egyik Újgalamboson (arra mentünk tovább) a másik meg Hangoson (ezt meg mintha láttuk volna később az útról).Nem tudtunk egészen közel menni a bernátkútihoz mert levolt kerítve a terület.Zoli mondta jó lenne ezeket kilátónak átalakitani.na igen,de rajtunk kivül ki túrázgat amúgy erre?
Bernátkúti víztorony
Nem soká elértük a kereszteződést ahol négy út találkozott.Itt már többször is jártunk,Zolival is,Gergővel is,de egyedül is voltam már itt.Szóval ismerős volt erre már a terep.Újgalambos felé vettük az irányt itt ahogy szoktuk.Végre újra repceföldek köszöntek ránk.És innen Pálhalmáig vissza már végig volt repce,de az út nem volt ennyire azért kellemes... Erre is rácsodálkoztunk a csodás sárga mezőkre.Egy lány jött biciklivel szemből,szép volt.A lány is.Újgalambost elérve ami egy rabgazdaság volt az őrtoronyból kijött a smasszer és illedelmesen köszönt.Persze vissza is köszöntünk.Amúgy ő is nő volt.Ezután újabb szép sárga mezők között vezetett az út.Amikor Gergővel jártam erre akkor kukoricás volt itt.
A kemény percek előtt...
Már Újgalambos után jó másfél kilométerre kb. újabb támadás ért minket.Légvonalban kb.200-250 méterre voltunk innen a Csiprik-réttől,ugye már visszafelé tartottunk Pálhalmára.Nem gondoltuk,hogy a 200 méterről is idetalálnak a méhek.Hát...idetaláltak.Kíméletlen támadásban volt részünk a repcék között az úton...Engem hat méh támadott meg,de Zolikát is szekálták.A baseball sapkáinkkal hajkurásztuk őket,kevés sikerrel.Kettő engem meg is csipett,egy a fejemen,egy meg a jobb szemem mellett oldalt.Már futottunk aztán,holott állítólag nem szabad ilyenkor futni...Nagy sokára sikerült csak őket lerázni.Meleg percek voltak...A két csípés fájt ugyan,de nem nagyon.Zoli azt mondta lehet csak karcoltak.Nem tudom lehet.Nyilván hasznosak ezek a méhek,de ezzel elbaszták ezt a környéket túrázásilag alaposan.Nem jövünk erre újra amíg nem szerzünk tudomást a méhek eltávolításáról...
Ezután kb.30 méter múlva jött a feketeleves...
Befordulva a célegyenesbe némileg bekakilva elértük lassan Pálhalmát.Itt élő munkatársaim mondták,hogy van nyitva tartó kocsma.Ohh hát akkor irány oda,leöblitjük magunkat a támadás után.Két óra volt délután.Odaérve a kocsmához,láttuk,hogy az háromkor nyit.Nem volt kedvünk várakozni.Szomjasak voltunk,a vízeink meg megmelegedtek.Így elmentünk a buszmegállóhoz és helyijárattal bejöttünk a városba.Elöször itt is egy zárva tartó kocsmába botlottunk,pedig hát hála az enyhítéseknek már kinyithattak...Mindegy a következő kocsma már nyitva volt.
Azért nem vették el a kedvünket a repcetúráktól...
Finish...
Hosszú idő után tudtunk végre újra sörözéssel zárni egy túrát.Összegezve: nagyjából 15km-t mentünk.Körtúra volt Pálhalmai indulással és érkezéssel.A repcések nagyon szépek volt az út sok helyen kellemes.Ami kellemetlen volt,a fülledt hőséghez hasonlító idő és a méhek kétszeri támadása,amelyből a második már kifejezetten fizikai erőszakos volt.Ezt természetesen csak két korsó sörrel tudtam orvosolni.Hát ezek voltunk mára,ez volt a 21-es repcetúra.Igyekszünk folytatni a hagyományokat,de jövőre valamerre más felé...
Jó egy éve,hogy belevágtunk a Dunaföldvárról Németkérre tartó túrába,amely akkor nem várt fordulatokat hozott.Az egész lényege az volt,hogy kissé eltévedtünk.Bár Németkért nem értük el,de hála a környék útvonalainak pazar körtúra sült ki a dologból,így visszatértünk akkor Dunaföldvárra.Erről a tavalyi túráról ide kattíntva olvashatsz.Az a túra így is remek volt,de zavart,hogy Németkért nem értük el.Eltelt bő egy év,úgy gondoltam itt az idő újra megpróbálni a dolgot.Így aztán a Tolnai-hegyhátas túra után két nappal elindultunk Zoli barátommal Dunaföldvárra.Már a nap sem kezdödőtt jól...Esett az eső.Érdekes volt,mert a időjósok most sem mondták ezt.Így aztán félútról fordultam vissza az esőköpenyért,ám azt eredményezte,hogy azt a buszt amelyet elkartunk érni lekéstük.Sebaj 40 perc múlva indult a következő.Dunaföldvárra érve már nyoma sem volt az esőnek.Helyét felváltotta a fülledtség.
Itt minden rendben
Sebaj elindultunk a földvári buszpályaudvartól,megfogadva,hogy most aztán jobban odafigyelünk mint tavaly.Jelzett út vezetett Németkérig,ám tavaly is ott csesztük el,hogy pont ott nem voltak jelzések ahol igazán kellettek volna.Nevezetesen az út amelyen mentünk több helyen leágazott és ezek egyike volt a zöld jelzés.Tavaly ezt nem vettük észre.Most próbáltunk figyelni.Rendben is haladtunk,noha kézzel tapintható volt a fülledtség.Így aztán már a tökünkön is folyt a víz.Kiérve a mezőre annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy ismét kihagytuk a jó leágazást amelyre lekellett volna térnünk...
Most akkor ez a zöld jelzés?
Szerencsére most hamar észrevettük a bénázásunk.Ám visszafordulva több leágazás is volt,jelzés viszont egy sem.Elővettem a telefonos segítséget,a alkalmazás pedig mutatta,hogy a hozzánk legközelebbi leágazás maga a zöld jelzés.Befordultunk hát rajta.Valahogy gyanús volt,mert amikor tavaly jöttünk erre vissza mintha nem lett volna ilyen jó az út,emlékezetem szerint.Úgy emlékeztem fűvel,növényzettel bevolt nőve.Ez most pedig egy teljesen jól járható út volt.Valami nem volt kerek,de mentünk előre a fülledtségben.
A táj szép...
Jó nagy volt a forgalom ezen az úton,több traktor is elhúzott mellettünk,majd egy motoros állt meg melletünk.Talán a mezőőr lehetett,na mondom kikapunk...Ám teljesen normális volt,kérdezte túrázunk?Mondom igen.Mondta akkor majd a fás részen vigyázzunk,mert kiszabadultak a méhek a kaptárakból és hát akad egy pár arrafelé...Megköszöntük és mentünk tovább.A fás részhez érve már határozottan éreztem,hogy ez nem a jó út,ez nem a zöld jelzés.Nem is volt jel sehol.Mivel egy út ágazott le erről,gondoltam újra előveszem a telefonos segítséget.Az pedig azt mutatta,hogy bizony nem ez a jó út....az velünk párhúzamosan halad tölünk kb.400 méternyire északra...Puff neki!Viszont ez a leágazás pont rávezet.Így akkor talán nincs oly nagy baj,letérünk erre és ráállunk a megfelelő útra.
A magasles
Akkor hát el is indultunk rajta.Kisebb erdő mellett haladt az út északnak,majd nyugatnak.Bíztunk benen hamarosan odaérünk a zöld jelzésre.Látnivalót egy magasles jelentett.Haladva tovább a távolban mintha kaptárak tűntek volna fel...Basszus...itt lennének a méhek?Ahogy közeledtünk egyértelművé vált,hogy azok ott kaptárak,majd egy felírat is figyelmeztetett,hogy kiszabadultak a méhek...Hát itt nem lehetett tovább menni...Cseszhettük a zöld jelzést!Megoldáson gondolkodtunk,természetesen nem kockáztattunk,így visszafordultunk.Na majd a szántóföldön átkelünk és úgy megyünk rá a zöld jelzésű útra.Ám újabb akadály következett.
A túra legszebb része
Egy patak állta utunkat mégpedig a Kerti kanális nevezetű vízfolyás,amelyen átkellni lehetetlenség volt...Na itt lett tele a búrám az egésszel...Izzadtunk mint a ló,olyan fülledtség volt.Fájt a lábunk,hiszen két nappal ezelőtt zavartunk le 25km-t,az útat megint eltévesztettük és hiába találtuk meg a jót oda átkellni a szúnyogokkal,kullancsokkal teli,nádasokkal benőtt patakon nem lehet.Miféle átok ül ezen a túrán,hogy immár másodszor sem sikerül megcsinálni?Nem lehetett mást csinálni,visszafordultunk Dunaföldvár felé.Átkozottam egy sort,hogy lehetünk ennyire bénák...eszembe jurtott Gergő...ő biztos megtalálta volna elsőre a jó utat...Visszefelé bandukolva elhatároztuk megnézzük,hol basztuk el az egészet.
Ha virágos az út ne kérdezd hová visz...kivéve ha eltévedtél...
Közben az egyik tanyánál emberek kérdezték,hogy munkát keresünk?Mondtuk nem,csak túrázunk,de eltévedtünk.Erre útba igazítottak,de már oly feleslegesen... Aztán odaértünk a leágazásokhoz.Mint megtapasztaltuk 20-25 méterrel arébb (korábban) volt egy másik leágazás,az volt a zöld jelzés...így tehát lényegében ugyanott ahol tavaly ismét benéztük alaposan a dolgokat...Na gondoltam,akkor majd odahaza leülök a tükör elé és szembeköpöm magam...ennyire lúzer nem lehetek...Persze a jelzések hiánya is közrejátszott a bénaságunkban,de ez nem ment fel....nem profi túrázóra vall ekkora szarvashiba....
Erőnk már nem volt belefogni innen újra a túrába és elment annyi idő,hogy a visszafelé induló buszt Németkéren elérjük...Németkért tehát ma sem értük el.Visszamentünk Dunaföldvárra,ahol megittunk egy sört.Majd hazatérve Dunaújvárosba egy újabbat.Hát ezentúl ez az elátkozott túra,de visszatérek majd és addig nem nyugszom míg meg nem csinálom,hiszen szép tájak várnak arra is.Elég csak az Oláh-völgyi tóra vagy a Gyűrűs-árokra gondolni.Szóval visszajövök!
