Megérkezett a május ami a repce szezonja.Sajnos csak Gergő elvesztése utáni évben kezdtük el a repcetúrákat,amely mára már hagyomány lett.Bízom benne,hogy az is marad.Szép sárgába öltöznek ilyenkor a mezők,érdemes kimozdulni és megnézni a természet eme csodáját is.Repcetúrákhoz nem kell messze mennünk,hiszen itt a városunk környékén is bőven akad repce.Így ilyenkorra nem is tervezünk messzire,hiszen elég kijönni a környékbeli mezőkre,rétekre.A 2021-es repcetúrát Pálhalma környékén gondoltuk megtenni.Egy kör szándékoztunk itt menni,egy kicsit kibővítve az eddig ismert útvonalat.Nem tudtuk előre merre lesznek repcék,így mentünk arra amerre sárgultak a mezők,majd elmentünk Bernátkút felé némi kerülővel és érintve azt,mivel még nem jártunk ott csak a közelébe.Ezt a kerülőt leszámítva a szokásos útvonalat követtük.Ugye több túrát is tettük már amúgy a környéken.Aztán a túrának akadt egy kis kellemetlensége.Na,de nézzük a részletes krónikát.
Indulás Pálhalmáról
Nem kellett korán indulni,hiszen csak a szomszédba mentünk.Helyijárattal mentünk ki a még Dunaújvároshoz tartozó Pálhalmára.Innen indítottuk a túrát.Május elseje lévén Pálhalmán az a kevés dolog sem volt nyitva ami még volt itt (bolt,kocsma).Pálhalmára most sok ídőt nem vesztegettünk,milliószor voltunk már itt,milliónyi kép is készült.A víztoronynál balra letérve hagytuk el most is a településrészt.Már az első métereken repcék sokasága köszönt be.Gyakorlatilag az első száz méteren több repcét láttunk,mint a tavalyi repcetúrán összesen.Eső után voltunk.Nagyjából egy órával ezelőtt verte el az eső Dunaújvárost és a környéket.A nap azóta kisütött és kezdett nagyon meleg lenni.Ami persze egyre nagyobb fülledtséget eredményezett.Ez persze nem gátolt semmiben,max annyi történt csak,hogy kezdtünk kicsit izzadni.
Már az első métereken repcék!
Áthaladva a sztárda alatti alagúton azon túl is hatalmas repcemezők fogadtak.Természetesen eszembe jutott Gergő is.Sokat jártunk erre vele.Tehát most is a nyomában jártam... Sajnáltam,hogy vele ezekre a repcékre nem nagyon csodálkoztunk rá akkoriban.Szép volt az útnak ez a Pálhalmáról nyugat felé kivezető szakasza.Föld út volt,de jelzetlen.Nyugodtan létre lehetne hozni erre is jelzett turistaútakat,hiszen a tájak erre is szépek.Még talán nem írtam,hogy Zolika jött el velem erre a túrára.Ökörködtünk sokat útközben a repcékben pózolva.Elvoltunk a fülledt tavaszi időben.
A repcésben
Rövidesen elértük a környék legszebb helyét a Csiprik-rétet.Ugye itt található Gergő három fája is.Ideérve azonban kellemetlen meglepetés fogadott.Egy tábla fehérlett az út mellett: "vigyázz méhek". Lejebb érve a rétre,pont Gergő fái köré telepítettek jó sok kaptárat... Kurvára nem örültem neki.Annyi hely van a világban,miért pont ide kellett ezt?De még mindig ez volt a kisebbik baj.Emberek beöltőzve tettek-vettek ott.Mi maradtunk az úton,gondoltuk itt nem lesz baj.A kaptárak az úttól 60-70 méterre voltak amúgy.Ám haladva az úton,méhek támadtak meg!Egyenlőre csak Zolikát ízlelgették,az persze hesegette őket,közben már mondta,hogy inkább visszafordul és elmegy haza.Ám ezzel elkésett,visszafordulni ezen a ponton már nagyobb kockázat volt mint továbbmenni.Mentünk hát tovább.A méhek itt nem csíptek meg és egy idő után elmaradtak.Én átkozottam,hogy pont a legszebb helyre telepítették be őket.
A Csiprik-rét békésebb része
Így tehát úgy fest megfosztottak már a Csiprik-réttől is...Rohadtul nem örültem neki,mert mindezt azt jelentheti,hogy a közeljövőben nem jövünk erre.A Csiprik-rét békésebb részén átmenve annak végén újabb hatalmas repcemező fogadott.A támadástól ugyan még kicsit sokkosan,de mentünk tovább.A repcék erre is szépek voltak,valóban különleges szépséget adtak a tájnak.Kisebb felfelé menet volt itt az út.A dombról pedig jó rálátás volt a Csiprik-rét nyugati részére.Már Nagyvenyimtől voltunk északra.Itt viszont úgy tűnt egyenlőre véget értek a repcések.Más szántóföldek köszöntek szembe az út pedig arra ment.
Elmenőben a Csiprik-rét felől
Itt most nem volt úgy semmi.A napon mentünk fülledt hőségben,de mégis mindezek ellenére valahogy kellemes volt.Elértünk egy kereszteződést.Ugye itt is jártunk már sokszor.Balra azaz délnek ment az út Nagyvenyimre.Jobbra azaz északnak Bernátkút felé.De mi most egyenesen nyugatnak mentünk.Itt arra még sosem mentünk el,eljött ennek is az ideje.Erre is Bernátkút felé szándékoztunk menni,csak egy kis kerülővel.Repce erre már nem volt,vagy erre sem volt.A távolban ugyan sárgultak a mezők,de itt erre csak barna és fekete föld fogadott.Igaz az út mentén a fák viszont szépek voltak és adtak némi árnyékot.
Szép utakon
Az út ezen szakasza (is) kellemes volt.Kicsivel arébb valamit arattak.Fogalmam sem volt,hogy mit aratnak május elsején.Nem akarok hülyeséget mondani,de talán árpát?Az út amúgy itt a nyugati irány után északnak fordult.Majd egy ponton vissza keletnek.Mentünk visszafelé Bernátkút irányába.Végül is szép rész volt ez is.Ám egy kis darabig aztán ez volt az utolsó szép rész.Az út ahogy keletnek fordult,el is hagyta a szépnek nevezhető részeket.Újra kiért a fekete,barna szántóföldek közé.Feltűnt közbe a közeli Bernátkút,ahol lényegében egy börtön volt.A térkép szerint ezenkivül volt még pár utca is itt.Ezt ekkor még nem tudtuk valóban így van-e.
Vajon mit aratnak?
Keletnek fordulva
A fekete földek után újra fás részekhez értünk,majd valami patak féle húzott át alattunk.Fogalmam sem volt róla,hogy ez milyen vízfolyás lehetett és a turistaterkep.com-on sem látok erről adatot.A patak után egyre erősödő trágyaszag érződött a levegőben.Közelebb érve egy kis sorompó zárta el az utunkat,de ezen könnyen átmentünk.Beljebb láttuk,hogy valami trágyatároló lehet itt.Több kömbméter trágya is volt benne,ez okozta tehát a büdöset.Az út másik oldalán pedig már ott volt maga Bernátkút,a börtön.A mendemonda szerint ez női börtön,de ezt nem tudom most bizonyítani,hogy valóban így van-e.Nem nagyon mertünk itt fotózkodni,nehogy valami smasszer szóljon érte.
Patak
Sorompó
Börtön
Utána pedig ott voltunk Bernátkút utcáin,ami alatt nem a szokásos városi,de még csak nem is falusi utcákat tessék érteni.Mentek az utcák a börtön,istállók,tanyák,gazdaságok között.Nem is találtuk nagyon merre is kell menni,csak azt tudtam keletnek.Így az első keletnek forduló utcába letértünk és mentünk azon.Ez aztán visszafordult dél felé,majd egy helyen egy alaposan lepusztult gazdaság mellett újra keletnek ment.Itt azonban a földön valami nagy döglött állatot láttunk.Zoli aztmondta ló.Mondom akkora azért nincs.Talán kutya,vagy egy kisebb szarvasmarha.Nem mentünk közelebb,nem szeretünk ilyesmit látni.Inkább kimentünk a szántóföldre és ott mentünk keletnek.Szerencsére visszatudtunk menni az útra aztán.Közben a gazdaságban legelésző marhák megindultak felénk.Szerencsére a kerítés megállította őket,de egy röpke másodpercre félelmetesnek tűnt...
Elöször túrázásaim történetében:Bernátkúton (többször ugyan már elmentünk mellette)
Még elmentünk megnézni a közeli víztornyot ami ugyanolyan volt mint a pálhalmai.Ezeken kivül még két ugyanilyen torony volt a környéken.Az egyik Újgalamboson (arra mentünk tovább) a másik meg Hangoson (ezt meg mintha láttuk volna később az útról).Nem tudtunk egészen közel menni a bernátkútihoz mert levolt kerítve a terület.Zoli mondta jó lenne ezeket kilátónak átalakitani.na igen,de rajtunk kivül ki túrázgat amúgy erre?
Bernátkúti víztorony
Nem soká elértük a kereszteződést ahol négy út találkozott.Itt már többször is jártunk,Zolival is,Gergővel is,de egyedül is voltam már itt.Szóval ismerős volt erre már a terep.Újgalambos felé vettük az irányt itt ahogy szoktuk.Végre újra repceföldek köszöntek ránk.És innen Pálhalmáig vissza már végig volt repce,de az út nem volt ennyire azért kellemes... Erre is rácsodálkoztunk a csodás sárga mezőkre.Egy lány jött biciklivel szemből,szép volt.A lány is.Újgalambost elérve ami egy rabgazdaság volt az őrtoronyból kijött a smasszer és illedelmesen köszönt.Persze vissza is köszöntünk.Amúgy ő is nő volt.Ezután újabb szép sárga mezők között vezetett az út.Amikor Gergővel jártam erre akkor kukoricás volt itt.
A kemény percek előtt...
Már Újgalambos után jó másfél kilométerre kb. újabb támadás ért minket.Légvonalban kb.200-250 méterre voltunk innen a Csiprik-réttől,ugye már visszafelé tartottunk Pálhalmára.Nem gondoltuk,hogy a 200 méterről is idetalálnak a méhek.Hát...idetaláltak.Kíméletlen támadásban volt részünk a repcék között az úton...Engem hat méh támadott meg,de Zolikát is szekálták.A baseball sapkáinkkal hajkurásztuk őket,kevés sikerrel.Kettő engem meg is csipett,egy a fejemen,egy meg a jobb szemem mellett oldalt.Már futottunk aztán,holott állítólag nem szabad ilyenkor futni...Nagy sokára sikerült csak őket lerázni.Meleg percek voltak...A két csípés fájt ugyan,de nem nagyon.Zoli azt mondta lehet csak karcoltak.Nem tudom lehet.Nyilván hasznosak ezek a méhek,de ezzel elbaszták ezt a környéket túrázásilag alaposan.Nem jövünk erre újra amíg nem szerzünk tudomást a méhek eltávolításáról...
Ezután kb.30 méter múlva jött a feketeleves...
Befordulva a célegyenesbe némileg bekakilva elértük lassan Pálhalmát.Itt élő munkatársaim mondták,hogy van nyitva tartó kocsma.Ohh hát akkor irány oda,leöblitjük magunkat a támadás után.Két óra volt délután.Odaérve a kocsmához,láttuk,hogy az háromkor nyit.Nem volt kedvünk várakozni.Szomjasak voltunk,a vízeink meg megmelegedtek.Így elmentünk a buszmegállóhoz és helyijárattal bejöttünk a városba.Elöször itt is egy zárva tartó kocsmába botlottunk,pedig hát hála az enyhítéseknek már kinyithattak...Mindegy a következő kocsma már nyitva volt.
Azért nem vették el a kedvünket a repcetúráktól...
Finish...
Hosszú idő után tudtunk végre újra sörözéssel zárni egy túrát.Összegezve: nagyjából 15km-t mentünk.Körtúra volt Pálhalmai indulással és érkezéssel.A repcések nagyon szépek volt az út sok helyen kellemes.Ami kellemetlen volt,a fülledt hőséghez hasonlító idő és a méhek kétszeri támadása,amelyből a második már kifejezetten fizikai erőszakos volt.Ezt természetesen csak két korsó sörrel tudtam orvosolni.Hát ezek voltunk mára,ez volt a 21-es repcetúra.Igyekszünk folytatni a hagyományokat,de jövőre valamerre más felé...
Május elejére már nagyon nem bírtam a bezártságot,hogy az élet nem áll másból csak munkából és a maradjunk otthonból... Már úgy volt mindegy hova,csak menjünk.Távlati célunk még most sem lehetett,így a környéken kellett némileg valami érdekes útvonalat összehozni.Összehoztam hát egy kicsit úgy mondd hullámos túrát,amelynek elsődleges célja persze a sárga repce mezők megcsodálása.Azért hullámos ez a túra mert hol délnek megyünk majd rajta,hol északnak,aztán megint délnek.Túrán a helyi papírgyári víztoronytól indult.A tervek szerint megyünk egy kicsit délnek,majd nyugat felé fordulva elérjük az M8-M6 autópályák találkozásának közelében található horgásztavakat.Innen északnak megyünk majd Nagyvenyimre,ott megpróbáljuk végre megtalálni a bronzkori temető ásatásait,majd Nagyvenyim után ismét délnek vesszük az irányt és Kiskokasd érintésével a mezőfalvi vasútállomáson fejezzük be a túrát.Nagyjából 18-20km várt ránk.A túrára Zoli barátom kisért el.
A papírgyári víztorony
Borús idő fogadott noha hideg nem volt,egy kissé hüvős talán igen.Azért halasztottuk elseje helyett másodikára a túrát,mert mára mondták a jobb időt.Hát a túra elején úgy tűnt tegnap azért jobb idő volt.Ahogy kiértünk Dunaújváros területéről,rögtön belebotlottunk egy repceföldbe.A borúban is szép volt a virágzó sárga repce.A Kisapostagra vezető bicikliúton voltunk amúgy,amelyet úgy tünt szépen megcsináltak.Mikor utoljára jártam erre még Gergővel nem volt ilyen jó állapotban.Nem sokára azonban letértünk róla és nyugati irányba fordultunk.A távoli mezőkön látszódtak a sárga földek.Szép volt!Kereszteztük a 6-os utat és érkeztünk lassan a horgásztavakhoz.Eszembe jutott újra:Gergővel jártam itt utoljára...
Út a tavakhoz
A tavak meglehetősen szépnek tűntek,az út megkerülte őket és a nyugati partjukon némi magaslaton haladt.Természetesen erre nem voltak turistajelzések.A kilátást a tavakra 80%-ban akadályozták a fák.Nem tudtam azt sem mi a nevük ezeknek a tavaknak,a térképeken csak annyit láttam: Kisapostagi vízfolyás.Fogadjuk el tehát ezt a nevet.Ha jól számoltam négy tavacska volt itt,szebbnél szebbek voltak igazán!Nem emlékeztem rá,hogy ez ennyire szép hely.Az utolsó tónál már nem akadályozta semmi a kilátást.
Az egyik tó
Hamarosan azonban búcsút kellett vennünk a tavaktól,mentünk északnak.Szemejövő túrázók köszöntek ránk!Meglepőnek tünt itt túrázókat látni.Az út aztán egy ponton beleveszett a szántóföldbe,pontosabban itt is bevetették az utat is a jóképességűek.Azért tudtunk haladni,viszont egy-két hónap múlva már nem lehet majd erre jönni.Az a lényeg most még lehetett.Szépek voltak a környék mezői,nem gondoltam,hogy itt a város mellett is ennyire hullámos a Mezőföld.Egy jó kilométer múlva kereszteztük a Dunaújváros-Rétszilas vasútvonalat,annak túloldalán ismét ott volt egy szép repceföld.
Sárga repce...
Megcsodáltuk,majd átmentünk az M6-os alatt.Újra haladtunk aztán északnak Nagyvenyimre.Hosszú egyenes egyhangú út vezetett vagy két és fél kilométeren át,mire elértük a falut.Előzöleg megpróbáltam utána nyomozni,a bronzkori temető a Fűzfa utcában lesz.Az pedig itt lesz Nagyvenyim déli részén,tehát nem oly messze.Beérve Nagyvenyimre,a focipályának a kispadján pihentünk egyet,meg is kajáltunk.Jó félórát lazítottunk,közben jó idő is lett.Az egyenes úton jövet erős szembe szelünk volt,ideérve ez csitult és a nap is kisütött végre.Ezután indultunk a Fűzfa utcába.
Az erdős rész
A Fűzfa utcában semmi bronzkori temető nyomát nem találtuk.Gondoltuk kinézünk a közeli erdőhöz,mivel egy út vezetett ki arra.Hátha az erdőben van a temető.Haladva oda,távcsővel szemre vételeztük az erdőt.Mintha sírokat láttunk volna a sűrűben.Ennek aztán ellentmondott a rájuk festett sárga csík.Aztán én már kaptáraknak néztem őket.Zoli nem tudta mire vélni.Közelebb mentünk,de az erdőbe nem lehetett bemenni.Elvolt kerítve.Így lemondtunk a temetőről.Indultunk vissza a faluba ahol vettünk két sört,ezt a helyi víztoronynál fogyasztottuk el,ahol Gergővel is mindig pihentünk ha erre jártunk...közben egy gyerekkori haverommal találkoztam,akire alig ismertem rá.Úgy tünt meglehetősen nagy alkesz lett...
Sörözés
Indultunk tovább a sörözés után a Szent Bernát arborétumhoz,ami nem kis meglepetésünkre zárva volt!Úgy látszik a koronavírus ide is elért...mondjuk az arborétum mellett egy idősek otthona van...gondolom jelen helyzetben ez volt a megfelelő döntés.Na de mi mentünk tovább egy jól megszokott úton.Hamarosan elértük Gergő tavát,így persze megálltam picit.Sokat voltam itt Gergővel...és itt zokogtam olyan keservesen a halála után.Most mit volt mit tenni haladtunk tovább.Ugye innen vagy Perkáta felé a zöldön szoktunk menni Egyenesen át,vagy Mezőfalvának.Most egy harmadik irányt vettünk amely felé innen még soha nem mentünk.A helyi gyárat megkerülve újra délnek fordultunk.
Gergő tava
Út délnek
Kiskokasd felé mentünk.Az út egy darabig kellemes volt.Aztán durván sok lett a szemét az út mentén.Kereszteztük a Dunaújváros-Sárbogárd országutat,majd haladtunk újra délnek,vagy inkább enyhén dél-nyugatnak.Itt kezdett szembeköszönni a gyermekkorom,hisz sokat bicikliztünk erre gyerekként.A közelben volt a telkünk és sokat elnéztünk akkoriban Kiskokasdra,amely nem település volt,hanem egy mezőgazdasági kombinált.Az útat amelyen haladtunk gyerekkoronkban végtelenbe vezető útnak neveztük,mert oly misztikusnak és relytéjesnek tünk akkor.Most semmi ilyesmit nem éreztem,egyszerüen szép volt és jó volt a levegő.
Gyermekkorom egyik misztikus útja,most a legszebb formában...
Jó sokáig nagyon kellemes volt most ez az út.Aztán egy ponton úgy tünt belefutott a mezőfalvi szeméttelepbe...nem tudom,hogy az volt-e valóban,vagy csak egy illegális szemétlerakó helybe csöppentünk,mindenesetre nagyon illúzió romboló volt.Aztán újra minden rendben lett az úttal.Újra kellemes és szép volt.Egy újabb túrázó jött szembe.Furának tűnt,hogy itt az isten háta mögött egyáltalán jár valaki.Közben nagyon-nagyon szuper időnk lett már.Az út pedig elérte a túra elején is keresztezett vasútvonalat,csak most itt Mezőfalva közelében.Most nem keresztezte,kis kanyar után haladt vele párhuzamosan.
Gyönyörű utakon....
Repcét nem láttunk azóta mióta elöször értük el a vasútat.Mindegy ez a túra már úgy vonul bele a történelembe,mint a 2020-as repcetúra.Innen már egy köpetre volt a mezőfalvi vasútállomás.Mivel még bőven volt időnk a vonatig,felmentünk a sínek felett átívelő országút hidjára.Még ugysem néztem le onnan soha,csak képeken láttam.Most itt volt az alkalom ezt is megcsodálni.Fentről pedig ezt láttam:
Az állomás fentről
Más nem volt hátra lesétáltunk a vasútállomásra,amely aztán nagyon elhagyatottnak tűnt.Pedig még járnak erre vonatok.Az állomás épülete is meglehetősen lepusztult állapotban volt,a wc egyenesen undorító volt.Még volt másfél óránk a vonatig,igy leültünk egy padra várni a vonatot.Közben két kis macska jött oda hozzánk,így Zolika egyáltalán nem unatkozott.Amúgy is nagy macska barát,így elvolt a cicákkal.
Az állomás
Zoli és az egyik cica
Még megettük a maradék kajánkat,megittuk a vízünket.Majd nagy nehezen végül is megjött a vonat.Röpke 13 perc alatt visszaértünk innen Dunaújvárosba.Végül is egy kellemes jó túra volt ez is.Noha amiért jöttünk a repce,gyakorlatilag abból láttunk a legkevesebbet,de a fene bánta.Jól éreztük magunkat és túráztunk közel húsz kilométert.Alig várjuk már a vírus végét,szeretnénk mostmár azért jobb helyekre is elmenni.
