Megérkezett a május ami a repce szezonja.Sajnos csak Gergő elvesztése utáni évben kezdtük el a repcetúrákat,amely mára már hagyomány lett.Bízom benne,hogy az is marad.Szép sárgába öltöznek ilyenkor a mezők,érdemes kimozdulni és megnézni a természet eme csodáját is.Repcetúrákhoz nem kell messze mennünk,hiszen itt a városunk környékén is bőven akad repce.Így ilyenkorra nem is tervezünk messzire,hiszen elég kijönni a környékbeli mezőkre,rétekre.A 2021-es repcetúrát Pálhalma környékén gondoltuk megtenni.Egy kör szándékoztunk itt menni,egy kicsit kibővítve az eddig ismert útvonalat.Nem tudtuk előre merre lesznek repcék,így mentünk arra amerre sárgultak a mezők,majd elmentünk Bernátkút felé némi kerülővel és érintve azt,mivel még nem jártunk ott csak a közelébe.Ezt a kerülőt leszámítva a szokásos útvonalat követtük.Ugye több túrát is tettük már amúgy a környéken.Aztán a túrának akadt egy kis kellemetlensége.Na,de nézzük a részletes krónikát.
Indulás Pálhalmáról
Nem kellett korán indulni,hiszen csak a szomszédba mentünk.Helyijárattal mentünk ki a még Dunaújvároshoz tartozó Pálhalmára.Innen indítottuk a túrát.Május elseje lévén Pálhalmán az a kevés dolog sem volt nyitva ami még volt itt (bolt,kocsma).Pálhalmára most sok ídőt nem vesztegettünk,milliószor voltunk már itt,milliónyi kép is készült.A víztoronynál balra letérve hagytuk el most is a településrészt.Már az első métereken repcék sokasága köszönt be.Gyakorlatilag az első száz méteren több repcét láttunk,mint a tavalyi repcetúrán összesen.Eső után voltunk.Nagyjából egy órával ezelőtt verte el az eső Dunaújvárost és a környéket.A nap azóta kisütött és kezdett nagyon meleg lenni.Ami persze egyre nagyobb fülledtséget eredményezett.Ez persze nem gátolt semmiben,max annyi történt csak,hogy kezdtünk kicsit izzadni.
Már az első métereken repcék!
Áthaladva a sztárda alatti alagúton azon túl is hatalmas repcemezők fogadtak.Természetesen eszembe jutott Gergő is.Sokat jártunk erre vele.Tehát most is a nyomában jártam... Sajnáltam,hogy vele ezekre a repcékre nem nagyon csodálkoztunk rá akkoriban.Szép volt az útnak ez a Pálhalmáról nyugat felé kivezető szakasza.Föld út volt,de jelzetlen.Nyugodtan létre lehetne hozni erre is jelzett turistaútakat,hiszen a tájak erre is szépek.Még talán nem írtam,hogy Zolika jött el velem erre a túrára.Ökörködtünk sokat útközben a repcékben pózolva.Elvoltunk a fülledt tavaszi időben.
A repcésben
Rövidesen elértük a környék legszebb helyét a Csiprik-rétet.Ugye itt található Gergő három fája is.Ideérve azonban kellemetlen meglepetés fogadott.Egy tábla fehérlett az út mellett: "vigyázz méhek". Lejebb érve a rétre,pont Gergő fái köré telepítettek jó sok kaptárat... Kurvára nem örültem neki.Annyi hely van a világban,miért pont ide kellett ezt?De még mindig ez volt a kisebbik baj.Emberek beöltőzve tettek-vettek ott.Mi maradtunk az úton,gondoltuk itt nem lesz baj.A kaptárak az úttól 60-70 méterre voltak amúgy.Ám haladva az úton,méhek támadtak meg!Egyenlőre csak Zolikát ízlelgették,az persze hesegette őket,közben már mondta,hogy inkább visszafordul és elmegy haza.Ám ezzel elkésett,visszafordulni ezen a ponton már nagyobb kockázat volt mint továbbmenni.Mentünk hát tovább.A méhek itt nem csíptek meg és egy idő után elmaradtak.Én átkozottam,hogy pont a legszebb helyre telepítették be őket.
A Csiprik-rét békésebb része
Így tehát úgy fest megfosztottak már a Csiprik-réttől is...Rohadtul nem örültem neki,mert mindezt azt jelentheti,hogy a közeljövőben nem jövünk erre.A Csiprik-rét békésebb részén átmenve annak végén újabb hatalmas repcemező fogadott.A támadástól ugyan még kicsit sokkosan,de mentünk tovább.A repcék erre is szépek voltak,valóban különleges szépséget adtak a tájnak.Kisebb felfelé menet volt itt az út.A dombról pedig jó rálátás volt a Csiprik-rét nyugati részére.Már Nagyvenyimtől voltunk északra.Itt viszont úgy tűnt egyenlőre véget értek a repcések.Más szántóföldek köszöntek szembe az út pedig arra ment.
Elmenőben a Csiprik-rét felől
Itt most nem volt úgy semmi.A napon mentünk fülledt hőségben,de mégis mindezek ellenére valahogy kellemes volt.Elértünk egy kereszteződést.Ugye itt is jártunk már sokszor.Balra azaz délnek ment az út Nagyvenyimre.Jobbra azaz északnak Bernátkút felé.De mi most egyenesen nyugatnak mentünk.Itt arra még sosem mentünk el,eljött ennek is az ideje.Erre is Bernátkút felé szándékoztunk menni,csak egy kis kerülővel.Repce erre már nem volt,vagy erre sem volt.A távolban ugyan sárgultak a mezők,de itt erre csak barna és fekete föld fogadott.Igaz az út mentén a fák viszont szépek voltak és adtak némi árnyékot.
Szép utakon
Az út ezen szakasza (is) kellemes volt.Kicsivel arébb valamit arattak.Fogalmam sem volt,hogy mit aratnak május elsején.Nem akarok hülyeséget mondani,de talán árpát?Az út amúgy itt a nyugati irány után északnak fordult.Majd egy ponton vissza keletnek.Mentünk visszafelé Bernátkút irányába.Végül is szép rész volt ez is.Ám egy kis darabig aztán ez volt az utolsó szép rész.Az út ahogy keletnek fordult,el is hagyta a szépnek nevezhető részeket.Újra kiért a fekete,barna szántóföldek közé.Feltűnt közbe a közeli Bernátkút,ahol lényegében egy börtön volt.A térkép szerint ezenkivül volt még pár utca is itt.Ezt ekkor még nem tudtuk valóban így van-e.
Vajon mit aratnak?
Keletnek fordulva
A fekete földek után újra fás részekhez értünk,majd valami patak féle húzott át alattunk.Fogalmam sem volt róla,hogy ez milyen vízfolyás lehetett és a turistaterkep.com-on sem látok erről adatot.A patak után egyre erősödő trágyaszag érződött a levegőben.Közelebb érve egy kis sorompó zárta el az utunkat,de ezen könnyen átmentünk.Beljebb láttuk,hogy valami trágyatároló lehet itt.Több kömbméter trágya is volt benne,ez okozta tehát a büdöset.Az út másik oldalán pedig már ott volt maga Bernátkút,a börtön.A mendemonda szerint ez női börtön,de ezt nem tudom most bizonyítani,hogy valóban így van-e.Nem nagyon mertünk itt fotózkodni,nehogy valami smasszer szóljon érte.
Patak
Sorompó
Börtön
Utána pedig ott voltunk Bernátkút utcáin,ami alatt nem a szokásos városi,de még csak nem is falusi utcákat tessék érteni.Mentek az utcák a börtön,istállók,tanyák,gazdaságok között.Nem is találtuk nagyon merre is kell menni,csak azt tudtam keletnek.Így az első keletnek forduló utcába letértünk és mentünk azon.Ez aztán visszafordult dél felé,majd egy helyen egy alaposan lepusztult gazdaság mellett újra keletnek ment.Itt azonban a földön valami nagy döglött állatot láttunk.Zoli aztmondta ló.Mondom akkora azért nincs.Talán kutya,vagy egy kisebb szarvasmarha.Nem mentünk közelebb,nem szeretünk ilyesmit látni.Inkább kimentünk a szántóföldre és ott mentünk keletnek.Szerencsére visszatudtunk menni az útra aztán.Közben a gazdaságban legelésző marhák megindultak felénk.Szerencsére a kerítés megállította őket,de egy röpke másodpercre félelmetesnek tűnt...
Elöször túrázásaim történetében:Bernátkúton (többször ugyan már elmentünk mellette)
Még elmentünk megnézni a közeli víztornyot ami ugyanolyan volt mint a pálhalmai.Ezeken kivül még két ugyanilyen torony volt a környéken.Az egyik Újgalamboson (arra mentünk tovább) a másik meg Hangoson (ezt meg mintha láttuk volna később az útról).Nem tudtunk egészen közel menni a bernátkútihoz mert levolt kerítve a terület.Zoli mondta jó lenne ezeket kilátónak átalakitani.na igen,de rajtunk kivül ki túrázgat amúgy erre?
Bernátkúti víztorony
Nem soká elértük a kereszteződést ahol négy út találkozott.Itt már többször is jártunk,Zolival is,Gergővel is,de egyedül is voltam már itt.Szóval ismerős volt erre már a terep.Újgalambos felé vettük az irányt itt ahogy szoktuk.Végre újra repceföldek köszöntek ránk.És innen Pálhalmáig vissza már végig volt repce,de az út nem volt ennyire azért kellemes... Erre is rácsodálkoztunk a csodás sárga mezőkre.Egy lány jött biciklivel szemből,szép volt.A lány is.Újgalambost elérve ami egy rabgazdaság volt az őrtoronyból kijött a smasszer és illedelmesen köszönt.Persze vissza is köszöntünk.Amúgy ő is nő volt.Ezután újabb szép sárga mezők között vezetett az út.Amikor Gergővel jártam erre akkor kukoricás volt itt.
A kemény percek előtt...
Már Újgalambos után jó másfél kilométerre kb. újabb támadás ért minket.Légvonalban kb.200-250 méterre voltunk innen a Csiprik-réttől,ugye már visszafelé tartottunk Pálhalmára.Nem gondoltuk,hogy a 200 méterről is idetalálnak a méhek.Hát...idetaláltak.Kíméletlen támadásban volt részünk a repcék között az úton...Engem hat méh támadott meg,de Zolikát is szekálták.A baseball sapkáinkkal hajkurásztuk őket,kevés sikerrel.Kettő engem meg is csipett,egy a fejemen,egy meg a jobb szemem mellett oldalt.Már futottunk aztán,holott állítólag nem szabad ilyenkor futni...Nagy sokára sikerült csak őket lerázni.Meleg percek voltak...A két csípés fájt ugyan,de nem nagyon.Zoli azt mondta lehet csak karcoltak.Nem tudom lehet.Nyilván hasznosak ezek a méhek,de ezzel elbaszták ezt a környéket túrázásilag alaposan.Nem jövünk erre újra amíg nem szerzünk tudomást a méhek eltávolításáról...
Ezután kb.30 méter múlva jött a feketeleves...
Befordulva a célegyenesbe némileg bekakilva elértük lassan Pálhalmát.Itt élő munkatársaim mondták,hogy van nyitva tartó kocsma.Ohh hát akkor irány oda,leöblitjük magunkat a támadás után.Két óra volt délután.Odaérve a kocsmához,láttuk,hogy az háromkor nyit.Nem volt kedvünk várakozni.Szomjasak voltunk,a vízeink meg megmelegedtek.Így elmentünk a buszmegállóhoz és helyijárattal bejöttünk a városba.Elöször itt is egy zárva tartó kocsmába botlottunk,pedig hát hála az enyhítéseknek már kinyithattak...Mindegy a következő kocsma már nyitva volt.
Azért nem vették el a kedvünket a repcetúráktól...
Finish...
Hosszú idő után tudtunk végre újra sörözéssel zárni egy túrát.Összegezve: nagyjából 15km-t mentünk.Körtúra volt Pálhalmai indulással és érkezéssel.A repcések nagyon szépek volt az út sok helyen kellemes.Ami kellemetlen volt,a fülledt hőséghez hasonlító idő és a méhek kétszeri támadása,amelyből a második már kifejezetten fizikai erőszakos volt.Ezt természetesen csak két korsó sörrel tudtam orvosolni.Hát ezek voltunk mára,ez volt a 21-es repcetúra.Igyekszünk folytatni a hagyományokat,de jövőre valamerre más felé...
Végre túra!Alaposan betett a koronavírus és a miatta elrendelt vészhelyzet és kijárási korlátozás a túrázásainknak.Hát eddig bírtuk.Sorra maradtak el a túráink,de ha mindenről lekell már mondanunk akkor minek élünk?Vállalva a kockázatot úgy döntöttünk Zoli barátommal legalább a környéken túrázunk valamerre.Választásunk Pálhalma környékére esett.Úgy gondoltuk erre biztonságos és itt aligha fenyeget a koronavírus.Persze cseppet sem féltünk,hiszen mindennapi életünk során a munkahelyünk kellően gondoskodik róla ha eddig nem is,de ezután kapjuk azért el a vírust...Volt erről szó már a blogban,most erre nem térek ki.Tervünk az volt,hogy kimegyünk Pálhalmára,azt ott az ismert helyeket érintve megyünk egy kört.Érintjük a Csiprik-rétet,elhaladunk Újgalambos és Bernátkút mellett,majd vissza megyünk Pálhalmára és úgy haza Dunaújvárosba.Mindennel együtt a túra nagyjából húsz kilométeresnek ígérkezett.
Ébredő erő/erdő
Lényegébe az újtelepi buszmegállótól inditottuk a túrát,amely a helyi 20-as busz végállomása.Persze idáig is gyalog jöttünk ki.A megálló melletti erdőbe vezettek az első méterek.Kezdett szépen zöldülni a természet.Erre persze nincsenek jelzéssel ellátott utak,de hazai pályán voltunk,nekünk nem is kellett.Elhaladtunk a 6-os és 62-es út találkozása mellett,majd kereszteztük a Dunaújváros-Budapest vasútvonalat.Aztán pár méter után már ott is voltunk a béke és nyugalom szigetén:Pálhalmán.A falurész ami városrész igazából,ugye Dunaújváros része most is csendes volt.Ugató kutyák üdvözöltek minket,majd a főutcán egy-egy autó és a helyijáratos 35-ös busz húzott el mellettünk.A szép víztornyot most is lefényképeztem,mint mindig ha erre járok.
Pálhalmai víztorony
Négy ilyen víztorony van a környéken,sajnos úgy tűnik mind a négy meglehetősen megközelithetetlen.Álom kategória mondjuk az egyikből egy kilátót kialakitani.Arról nincs információm,hogy münködnek-e.Feltehetően igen.A torony után értünk ki a mezőkre.Valahogy ezt a környéket mindig is kedveltem.Gergővel ismertük meg anno,vele voltam erre elöször túrázni.Most is olyan helyeket érintettünk amelyeken valaha Gergővel mentem...Sajnos őt magát most nem éreztem,nem jött az a jól eső érzést biztosító túlvilági simogató érzés.Nagyon beszélgettünk,bízom benne Gergő csak nem akart zavarni....dehát sosem zavar,ezt meg tudnia kéne..Na szóval mentünk a tavaszi ébredésben is szép mezőkön át,mígnem odaértünk nagy-nagy kedvencemhez a Csiprik-réthez.Ez Pálhalma után nagyjából egy kilométerre van.
Érkezés a Csiprik-rétre
Természetesen hol máshol,mint Gergő három fájánál pihentünk.Akik nyomon követnek azok tudják miért is van itt Gergő három fája.Aki meg nem tudja nézzen utána.Itt meguzsonáztunk,hiszen mindössze délelött 11-kor indultunk,itt már olyan fél egy körül lehetett az idő.A rét nagyon közel áll a szívemhez,mindig jó itt járni.Most uzsonna után megnéztük olyan szemszögből is ahonnan még nem láttuk.Felmásztunk a szemközti dombra és onnan néztünk vissza. Onnan nézve is szép volt.
Gergő fáinál
A rét a dombról
A Csiprik-rét észak-keleti csücskében léptünk be abba az erdőbe amit mi Gergővel még Pálhalmai erdőnek neveztünk el.Tudomásom szerint nincs semmilyen neve,de lehetne akár Csiprik-réti erdő is.Végül is mindegy.Az erdő nagyjából 1km hosszú dél-észak irányban.Nagyon szép volt az ébredő tavaszban.Eszembe jutott,hogy utoljára Gergővel jártam benne...ez a gondolat újfent megdobogtatta a szívem.Az erdőben őzek szaladgáltak.Három is elöttünk az uton ugrott át,egy pedig a sűrűben kevert.Ő mintha nem mert volna kijönni onnan.
Belépés az erdőbe
Úton az erdőben
Az túra alighanem legkellemesebb szakasza volt az erdőn átvivő út.Nagyon kellemes volt,távol a jelenleg beteg és félő civilizációtól.Az őzek látványa pedig még dobott is ezen.Mi meg jókat beszélgettünk útközben.Jólesett a mozgás a karantén után.Az erdő után elfordultunk keletnek Újgalambos felé.Egy vadászles köszönt szembe.Újra megdobbant a szívem.Erre mentünk fel Gergővel 18 októberében és néztük a mezőkön futkározó őzeket.Mindezt nem tudtam elmondani Zolinak,mert ő meg közben fosta a szót.
Az a bizonyos vadászles...
Újgalamabos mellett az az út vezetett amely legutóbbi itt jártamkor meglehetősen sáros volt.Most ettől nem kellett tartani,csontszáraz volt minden.Újra északnak mentünk.Újgalambos egy rabgazdaság volt,valami csirkefeldolgozó üzem vagy ilyesmi.Nagyon büdös volt a levegő mellette elhaladva.Sokára múlt csak el a szag.Jó kilométert mentünk északnak,majd nyugat felé fordultunk.Már itt voltunk Bernátkút valagában.Itt is és Újgalamboson is volt olyan víztorony mint Pálhalmán.A negyedik torony amúgy a közeli Hangoson van.Nem sokáig mentünk nyugatnak.Útkereszteződéshez értünk,és dél felé azaz Nagyvenyim irányába fordultunk.
Száraz utakon
Itt a földeket trágyázták éppen,itt sem volt kellemes szag.Közben kis magaslaton voltunk mert szép kilátásaink voltak a Mezőföld szelid lankáira.Nyílegyenesen dél-nyugati irányba vezetett az út,a kellemetlen szagok elmúltak a levegő tiszta és friss volt.Annyira beszélgettünk,hogy nem igazán érzékeltük a távolságokat.Viszont kezdtem érezni,hogy fáj a lábam.Hiába,már több hét telt el túra nélkül,nem voltam éppen formában.Nem mentünk el egészen Nagyvenyimre,hisz volt egy leágazás keletnek.Ez az út vitt vissza a Csiprik-rétre.Ugye számtalanszor jártunk már ezen.Visszanézve Bernátkút felé,meg olyan volt mintha hirtelen a sivatagba kerültünk volna...
Bernátkúti sivatag
Kelet felé viszont szépen bezöldült a táj.Szépen bevetett mezők,kisebb erdők és rétek köszöntek szembe.Az út jól járható volt.A domináló zöld színekben és a friss levegőben pedig igen kellemes is.Tán másfél-két kilométer volt a leágazástól a Csiprik-rét.Ahogy közeledtünk úgy lett egyre jobban zöld minden.A zöldeséget egy kidobott fehér mosdókagyló törte meg...Leérve a rétre már alaposan éreztem a fájó lábam,de annyira beszélgettünk,hogy nagyon nem figyeltem rá.nyugat felől hatultunk be a rétre.Többször írtam,hogy a Csiprik rét nagyjából egy L alakú rét és innen jövet mentünk a hosszabbik szárán.Persze szép volt!
Visszaérkezés a Csiprik-rétre
A réten most nem álltunk meg.Áthaladva rajta mégegyszer rácsodálkoztam Gergő fáira,de nosztalgiázni most nem volt időm.Zolika szóval tartott.A rét mindig is nagy kedvencem volt,így valószinűleg jövök még erre a jövőben is.Hacsak persze el nem visz a koronavírus.A rétet elhagyva pedig ráálltunk a célegyenesre amely Pálhalmára vezetett.
Csiprik-rét
Visszaérve Pálhalmára ismerösökre bukkantunk.Focizgattak az egyik betonplaccon.Úgy tűnt itt senkit nem érdekel a kijárási korlátozás...Jut eszembe sok kirándulóval,viszonylag sokkal találkoztunk szembe túránk során,igaz ezek többnyire kerékpárosok voltak.Valóban nem sokan törödtek az elrendelt karanténnal.Pálhalmát átszelve újra érintettük a vasútvonalat és a főutakat.Majd az újtelepi erdőn haladtunk át visszafelé.Éppen lekéstük az induló 20-as buszt,így gyalog mentünk be a városba.A Bagolyvárnál aztán elváltunk.Zolikának egyéb dolga volt,ellenkező irányba ment haza.Én pedig a másik irányba.Innen még volt másfél kilométeres sétám.A lábam már nagyon fájt.
Már Dunaújvárosban
Alaposan elfáradva értem haza.Úgy tűnt a városban már senkit nem érdekel a karantén...sokan mozogtak az utcákon és a tereken.Jól elvoltunk és bár elfáradtam kellett már a mozgás.A vírus és a karantén miatt most nem mentünk messzebbre,így hát abból főztünk amink volt.Így is mentünk kb.húsz kilométert,egy nagyon könnyű terepen.
Mivel számomra is kitört a nyári vakáció,igyekszem azt néhány túrával,kirándulással is kihasználni.Ugye a napokban voltunk a Sas-hegyen,ma pedig úgy döntöttem a környéken járok egyet.Mivel hétköznap van és a túratársak akik elszoktak velem jönni éppen dolgoztak,egyedül vágtam neki ennek a kalandnak.Úgy döntöttem kimegyek Gergő három fájához a Csiprik-rétre (vagy Csibrik,nem tudom melyik a helyes).Mivel azonban ez meglehetősen közel van,a környéken is járok egyet.Ezúttal arra gondoltam elmegyek Bernátkút felé és ott egy másik úton veszem visszafelé az irányt Pálhalmának.
Otthonról(Dunaújvárosból) indultam,csütörtök reggel nyolc órakor.
Ereszkedés a Békevárosi szánkópályán
Elöször egy útba kerülő pékségbe mentem be,némi elemózsiát magamhoz venni.Nem kellett volna...egy sima sajtos pogácsa is háromszáz(!) forintba került.Valószinűleg itt sem költöm többé a pénzem...Ezután ereszkedtem le a helyi Békevárosrészből levezető domboldalon,ami aztán Dunapentelére vezetett.Ez volt itt amúgy a város első számú szánkópályája,mi is Gergővel rengeteget kijártunk ide bohóckodni annak idején mikor Gergő kicsi volt...Dunapentelén folytattam már a túrám,úgy döntöttem megnézem a 48-as emlékművet és a régi temetőt,mivel évek óta nem jártam erre.Ez ugyan némi kerülővel járt,de ki bánta.A magam ura voltam.
A 48-as emlékmű
Az emlékműnél sok változás nem volt,ugyanolyan volt minden mint évek óta mindig,hozzáteszem ápolt és gondozott volt minden!Ide is mindig kijárkáltunk Gergővel a március 15.-i ünnepségeket megnézni.Magától az emlékműtől már igazán pompás kilátás bontakozik ki a városra,ezt megcsodálva mentem tovább.A régi pentelei temető pont az emlékmű mögött található és mivel egy ösvény átvisz rajta erre mentem hát tovább.Itt sem volt semmi változás,ez néha kifejezetten jó,mert jó ha a dolgok úgy maradnak meg amilyenek voltak.A temetőbe amúgy már nem temetnek,ez Dunapentele évszázados temetője,különösen az őszi finálé idején rendkivül hangulatos,amikor a lehulló levelek adnak fillinget az arany színben fürdöző sírkertnek...majd ha nem felejtem el kijövök akkor,hisz évek óta terveztem már...A temető tulsó végénél van a Tesco.Sokáig úgy volt,hogy pont a temetőre építik majd rá,szerencsére nem így történt.
A temető kapuból az emlékmű és a város
Innen már sok érdekes nem volt a városban,így Pálhalma felé vettem az irányt a 62-es út városból kivezető szakasza mentén.Elértem a 6-os,62-es út körforgóját,én mentem tovább a 62-es mellett csak már a másik oldalon.Következett a Dunaújváros-Budapest vasútvonal,ezt keresztezte az én túrán és minden olyan túra amely a múltban erre vezetett.Éppen egy Intercity ment el rendkivül lassan.Ez lehetett a Sophiane IC (vagy a Tubes).Erre nem szoktak IC-k járni,most pár hétig viszont erre kerülnek a Pécs-Bp. között közlekedő IC-k a Sárbogárd-Pusztaszabolcs vonal felújítása miatt.Ha szerencsék lesz és lejutunk jövő héten a Mecsekbe,ezzel átszállás nélkül haza tudnánk jönni.Jó lenne...
Úton Pálhalmára
Miután elment az IC folytattam a túrám Pálhalma felé.A kis településrész sem volt olyan nyugodt mint hétvégeken,érezhető volt,hogy csütörtök van,na persze azért túl nagy élet így sem volt.Ismerös volt persze minden,hiszen kismilliószor jártunk már erre.Rámtört Gergő hiányának érzete...ezt kivédendő,Gergő lelke azonnal jelzett,éreztem a hátamon azt a furcsa de kellemes bizsergést,amely arról bíztositott,hogy ő most is ott van velem...Befordulva a helyi víztoronyhoz,újra lefényképeztem azt,pedig már tucatnyi fotó van róla.Itt ért végre véget a betonút és a továbbiakban már földúton haladtam.Ez a lábamnak jó volt,aki túrázik,az tudja,hogy sokkal jobb földúton menni.
A víztrorony a helyi tűzoltóság mellöl
Végre kiértem a mezőkre!Az M6-os alatt áthaladva végre a természetben voltam kinn újra.Jó volt a levegő és bár meleg volt,nem volt az a kánikula ami a napokban tapasztalható volt.Tegnap egy hidegfront söpört erre végig,alapos mennyiségű csapadékkal,ennek voltak köszönhetőek a saras,pocsolyás utak.De erre azért gond nélkül lehetett haladni.Utoljára május elsején mentünk erre akkor sárga repcében pompázott szinte az egész környék.Most pedig sárga napraforgóban.Hiába mindig tartogat valami szépséget a természet.Ez is lenyügöző volt!
Csodálatos világ...
Az út egy kilométer után végre kanyart vett és befordult a Csiprik-rét felé.Innen nézve úgy tűnt maga a rét egy völgyben van,végül is így is volt.Lefelé haladva hamarosan feltűnt Gergő három fája...a szívem megdobbant...Ugye azért neveztem ezt el itt Gergő három fájának mivel amikor erre túráztunk,akármerről is jöttünk vagy akármerre is mentünk,mindig ennél a három fánál pihentünk Gergővel...Itt voltam hát újra,túrázásaink egyik szimbólikus helyén.Gergőre emlékeztem most is...
Gergő fái a Csiprik-réten
Nincsenek szavaim....
Újra éreztem Gergő lelkének simogatását a hátamon.A szeretet amely kettőnk között van olyan erős,hogy képes legyőzni a lehetetlent is.Képes áttörni idő és tér szabta határokat és ma már képes arra is,hogy némi kommunikációt engedélyezzen közöttünk úgy is,hogy Gergő már nem e világ lakója...Igy hát ezer százalékra tudtam,hogy ő most is velem van,de ezt elözőleg meg is ígérte nekem...A rét most is gyönyörű volt,azthiszem sokat járok még erre.Idén már így is harmadszor voltam itt.Pihi után folytattam az utam a Csiprik-réten,az út itt már sárosabb volt a kelleténél,de ahol ilyen volt,ott az út mellett a fűben tudtam haladni.Amúgy igazán megérdemelne egy jelzést ez az útvonal,hisz a hely maga gyönyörű és remek túrák tehetők erre is.
Nehezedő körülmények
A rét nevét amúgy semmi nem emliti,hiába kutakodtam utána.Én is csak Pálhalmán lakó munkatársaimtól tudom.Egyesek Csiprik mások Csibriknek mondják.Hogy melyik a helyes elnevezés arról fogalmam sincs,így míg ez nem világos előfordulhat nálam is,hogy hol így,hol úgy hívom.A rét után következik a túra egyetlen emelkedője,amely szinte semmi 30-40 métert kell felfelé menni.A rétet elhagyva amúgy szinte sajnálja a vándor,hogy ott kell hagynia azt a kis mesevilágot.Ezután az út egy kissé ingerszegényebb lett,bár a mezőkre rálehetett látni amit túlnyomó részt napraforgó töltött be.Természetet szerető embereknek persze ez is rendkivüli szépséget jelentett.
Az egyetlen emelkedő a túrán
Tupó a Dpase szotyiárúsának földjén...
Áthaladva a mezőn elértem azt a pontot ahol az út leágazottBalra azaz délnek ment Nagyvenyimre.Szinte mindig erre mentünk,vagy erről jöttünk ha erre jártunk.Jobbra azaz északnak pedig Bernátkút felé haladt.Arra valamiért eddig nem jártunk soha.Valószinű az elkövetkezendő években erre is sor került volna,ám Gergő halála ezt meghiúsitotta...most úgy döntöttem elmegyek arra.Egy észak,észak-keletnek vezető út volt ez amely tök egyenesen haladt és meglehetősen jó minőségű is volt.Itt valahogy nem hagyott nyomot a tegnapi eső és végre fák is voltak,így végre némi árnyékom is volt.
A réttől idáig nem volt fa.
Egy hüvős helyen eljátszottam a medvés jelenetet végre,ez a filmben látható!Miről van szó?Gergővel évek óta terveztük,hogy megtréfáljuk a nagyérdeműt és egy plüssmacival eljátszuk,hogy medvét láttunk.Sajnos Gergő távozása miatt ez sem válhatott valóra.Most ezt valóra váltottam mert tudtam Gergő is ezt akarja...Az út közben kb.másfél kilométer után elért egy négyes kereszteződéshez.
Két út mögöttem,két út előttem
A turistaterkep.com oldal ugyan 5 utat jelzett itt,de szemmel láthatóan csak négy volt.Ki kellett találnom melyik az enyém tovább.Ez persze nem volt túl nehéz.Itt voltam Bernátkút határában,de oda nem szándékoztam elmenni,hisz számottevő látnivaló nincs ott.Egy rabgazdaság münködik ott és ha jól tudom ott van a női börtön is.Persze lehet valakinek ez is látnivaló.Szóval én nem szándékoztam arra menni,mentem az én utamon.Itt volt az a pont ahol a túra visszafele irányt vett.Kicsit mentem keletnek tovább majd volt egy leágazás dél felé.Rókák játszottak elöttem ötven méternyire,de mikor észrevettek eltűntek.Rátértem a dél felé azaz Pálhalmára visszavezető útra.Nem kellett volna.Az út olyan fokon sáros volt,hogy szinte a járhatatlan határát súrolta...
Útviszonyok
Lassan haladtam itt,nehézkes volt a járás,de ez volt a hazavezető út is egyben.Annak idején Gergővel pedig mindig azt mondtuk: kaland az élet sava borsa.Szóval miért ne jöttem volna erre?Kicsit sáros leszek,na és?Viszont a sebbeségem így a felére csökkent,jöttem idáig kb.5km/h órás tempóval,ez itt lecsökkenhetett a felére.Elértem nagy nehezen Újgalambost amely szintén egy rabgazdaság volt,elkeritve a sarkokban őrtornyokkal.Kb.ugyanezt láttam volna Bernátkúton is.Ami viszont itt elviselhetetlen volt az a gazdaság felöl jövő szag...olyan...disznókaki,döglött macska keveréke szaghoz hasonlított leginkább.Undóritó volt.Szerencsére nem tartott sokáig.Egy út jött bele az én utamba.Ez az az út volt amelyen tavaly Gergővel jöttünk a pálhalmai erdő felől...
Fokozatosan kezdett javulni az út minősége,egyre jobban kezdtek eltűnni a saras részek.Reméltem ez mostmár végig így marad.Ám óriásit tévedtem.Tavaly itt őzek szaladgáltak nyakra-főre,most nem láttam egyet sem.A kukoricást ami az út mellett kisért újra felváltotta a napraforgó,de már mindkét oldalán az útnak.Egy jobb.balos kanyar után egy hosszú egyenes következett,ám itt az eddigieknél is nagyobb sártenger terült el az úton,ha nem is összefüggöen,de meglehetősen gyakran.Na ezen,hogy megyek át...?
Itt még jó,a háttérben már látszódnak az akadályok
Nem is olyan vészes
Hát voltak helyek ahol nem volt más választásom belekellett lépnem a pocsolyába a sárba,másképp nemlehetett átmenni,de megoldottam.A cipőmön tíz centis sár vigyorgott rám,de átjutottam az összes akadályon.Elértem az utat ami Pálhamáról vezetett ki és ment a Csiprik-rétre,ugye ezen mentem pár órával ezelőtt.Ezen már nem volt sár.A fűben úgy ahogy megtisztitottam a bakancsomat,aztán az M6-os alatt a hüvősben pihentem még egyet.A vízkészletem fogyóban volt.Mentem hát be Pálhalmára,bár tudtam itt,nemhogy egy vendéglátóhely,de egy csap sincs.Mindegy egy fáról szendtem szilvát amely oltotta kicsit a szomjam.Helyijárat innen csak jó ötven perc múlva volt.Nem szeretek várni,így folytattam a túrát a város felé vissza.
Pálhalma határában
Újra átmentem a vasútvonalon,majd a 6-os,62-es út körforgója után betértem az újtelepi erdőbe.Végre hüvősön haladtam.Itt egy jó kilométeres tök egyenes út vezet végig.Az erdő végén az újtelepi buszmegállóban pedig már kaptam buszt.Ezzel bejöttem a belvárosba,ahol az első trafiknál vettem hideg italt.Hazabandukolva ezzel már elvoltam.Elértem tehát a célt Gergő három fáját és egy jót is túráztam.Sajnos most egyedül,ami egy tökéletes világban sosem fordult volna elő,hiszen egy tökéletes világban Gergő most is itt lenne velem...
Szeptember utolsó napjára mondhatni ideálisak voltak a feltételek egy kis túrázáshoz.Nagyon régóta vártunk már egy ilyen kellemes őszi időre.Ezért is szeretjük a szeptember végétől november közepéig tartó időszakot.Ilyentájt a legkellemesebb kimozdulni,túrázni.Most is igy volt.Egy rövidke környékbeli túrát szándékoztunk tenni.A nyáron a Pálhalma-Nagyvenyim túrán lettünk figyelmesek egy Pálhalma szomszédságában elhelyezkedő erdősávra.Akkor a túránk más felé vitt,de elhatároztuk majd visszatérünk és felfedezzük ezt az erdőt.Most jött el tehát az alkalom.Nem kellett korán kellni,kilenckor vágtunk neki a túrának otthonról.A város kellemes részein haladva értünk ki belőle.
Ez még Dunaújváros - a szánkópálya
Átmenve a 6-os - 62-es út csomópontjánál majd a Dunaújváros-Budapest vasútvonalon rögtön Pálhalmán találtuk magunkat.Pálhalma egy kis településrész amely nem önálló települést alkot,hanem Dunaújvárosnak egy külterülete - városrésze.A kis település maga a nyugalom szigete.Mindössze tíz utcából áll,de van itt futballpálya,impozáns régi víztorony és egy kastély.A településrészen elsösorban a büntetés végrehajtási intézet dolgozói élnek,hiszen itt található az intézet központja.A közelben ha jól számoltam négy börtön is található!Az első utcába érve is teljes nyugalom fogadott,némi élet csak a focipályán volt ahol gyerekek játszottak.
A szép víztorony,a környéken még három ilyen van!
Azonban erre nem vezetnek jelzéssel ellátott turistaútak,pedig vezethetnének,a környék szerintem kellemesen szép és jól járható földutakkal van teli.A víztorony és a Dóri kastély megnézése után értünk ki a településről annak nyugati szélénél.Az út itt átment az M6-os autópálya alatt.Annak oldalába felmentünk mivel ez egy kisebb fajta magaslat volt és megnéztük a kilátást.Szépen látszodott a magunk mögött hagyott Pálhalma és a nem túl távolban Dunaújváros is kivehető volt.Rendkivül kellemes volt az idő és jó a levegő.
Magunk mögött Pálhalma a víztoronnyal
Tovább menve a kellemes útszakaszon itt már észrevehető volt az ami a városban még nem.A természet megkezdte őszi ruhába való öltözködését.Kezdtek sárgulni a fák,noha a falevelek még nem nagyon kezdték meg hullásukat.Az alakuló színpompa a kellemes idő csodás hangulatot árasztott.Jó volt itt menni,szép volt a táj.Egy pontról csodás rálátásunk volt a közeli Nagyvenyimre,majd az út az eddigi nyugatiról északi irányt vett.Itt kezdett kialakulni a túra legszebb helye.Feltünt az a csodás zöld rét amit már ismertünk korábbi túránkról.Itt kezdödött az a bizonyos erdő is amit megakartunk nézni.Mielött erre sort keritettünk volna,tartottunk itt egy pihenőt a kellemes környezetben elfogyasztva almánkat.Más kaját nem hoztunk erre a túrára,hiszen közel voltunk az otthontól.
Kellemes színes út
Pihi a réten,ennél a fáknál
Maga a rét talán 250 méter széles lehetett és észak-dél irányban pedig 350 méter hosszú,kisebb dombok övezték körbe.Az út pedig egy ponton ketté ágazott.Ment ugye nyugat azaz Nagyvenyim felé - erre mentünk legutóbb mikor itt jártunk - és ment északnak be az erdőbe.Erre szándékoztunk most menni.Tervünk az volt,hogy elmegyünk az erdő végére ami nagyjából 1km-re lesz,ott keletnek fordulunk,megnézzük a közeli Újgalambost,majd egy másik úton jövünk vissza Pálhalmára.Nekivágtunk hát.Gergő még arébb az elhúzodó réten egy rókát vélt látni,én a gyengébb szememmel nem láttam.
A rét és az erdő
Maga az erdő aztán csalódást okozott.Bár a környezet az út kifejezetten szép volt,maga az erdő cseppet sem emlékeztetett erdőre.Volt pár fa persze,de erdőnek nevezni enyhe túlzás volt.Ettől függetlenül kellemes volt ez is a szép időben.Egy kisebb fajta völgy alakult ki az erdőben menve,két oldalt magasodtak kicsit a dombok.Nagyon sűrűek voltak a fák összefüggö dzsunbujt alkottak erre,a vadak mozgása sem lehet egyszerű erre.Az útra nem nagyon vetödött árnyék,a fák két oldalt voltak,de maga az út szabadon futott köztük.
Út az "erdőben"
Aztán beköszöntött az erdő vége.Itt az út balra illetve jobbra ágazott el.Mi jobbra mentünk azaz kelet felé.Egy vadászles került elénk ahová természetesen felmentünk.Remek kilátás bontakozott ki a környékre.Feltünt a közeli Újgalambos is ahol egy tök ugyanolyan víztorony vigyorgott felénk mint amilyen Pálhalmán is volt.Nehéz volt megítélni ez az Újgalambos pontosan mi is.Nem falu,nem településrész ez biztosnak tűnt.Valami mezőgazdasági résznek tűnt.Elhatároztuk elmegyünk oda és ha lehetőség lesz rá az ottani víztornyot is lefotózzuk.Dél felé kinézve pedig azt láttuk,hogy gépek dolgoznak a földeken,folyt a betakarítás.
Újgalambos
Lejövet a vadászlesből éppen azt láttuk,hogy őzek szaladgálnak a mezőn,nem messze a dolgozó gépektől.Sikerült őket lefilmezni,talán látszik is a videóban.Aztán egy földút keresztezödéshez értünk.Ugye majd megyünk dél felé Pálhalmának,de elöször akkor északra fordultunk megnézni mi is ez az Újgalambos.Hamar kiderült.Elvolt kerítve jó magas keritéssel.A sarkokban őrtornyok álltak...odabent valóban mezőgazdasági épületek voltak ahogyan azt elözetesen gondoltuk.Bemenni nem lehetett.Tehát ez itt egy rabgazdaság volt.Valószinüleg a közeli börtönök elítéltjei dolgoznak itt.Nem volt mit tenni visszafodultunk dél felé.
Újgalambos közelebbről
A mezökön dolgozó gépeknek hála a földúton nagyobb volt a forgalom mint a közeli 62-sen.Aztán az út egy ponton visszafordult nyugatnak a mező pedig véget ért.Csend lett.Újra színes fák övezték utunkat,majd ez út újra déli irányt vett.Egy kukoricás közepén találtuk magunkat,maga az út vetett véget az egyhangúságnak.Egy vagy másfél kilométernyi tökegyenes szakasz következett.A száradó kukoricásban a gyönyörü időben az egész mégis valahogy varázslatos volt...
A kukoricás út
Útunk belefutott abba a színes útba amelyen Pálhalmáról jöttünk ki a túránk elején.Magyarul itt vált teljessé a körtúra.Még azért visszakellett menni Pálhalmára,ez különösebb nehézséget nem okozott.Kilenckor indultunk otthonról,a kör végén mikor visszaértünk Pálhalmára pedig fél kettő volt.Nem siettünk nagyjából 12km-et mentünk.Pálhalma a kora délutánban is nyugis volt.A közeli futballpályáról is eltüntek már a gyerekek így a csöndet nem zavarta már meg semmi.Mi pedig itt Pálhalmán fejeztük be a túrát.
Visszaérve a pálhalmai toronyhoz
Azonban túránknak mégsem volt még vége.Mivel busz csak jó másfél óra múlva indult innen a városba,így visszasétáltunk Dunaújváros Újtelep nevezetű városrészébe ahol aztán helyijáratos buszra tudtunk szállni.Azzal repültünk aztán haza.Nem volt egy nehéz túra,különösebben el sem fáradtunk.Fantasztikusan jó túraidő volt,ideálisak voltak a feltételek.Az erdő amelyért mentünk okozott egy kisebb csalódást,de maga a túra szép volt az alakuló,színesedő őszben.
