Túra Gergő három fájához

Mivel számomra is kitört a nyári vakáció,igyekszem azt néhány túrával,kirándulással is kihasználni.Ugye a napokban voltunk a Sas-hegyen,ma pedig úgy döntöttem a környéken járok egyet.Mivel hétköznap van és a túratársak akik elszoktak velem jönni éppen dolgoztak,egyedül vágtam neki ennek a kalandnak.Úgy döntöttem kimegyek Gergő három fájához a Csiprik-rétre (vagy Csibrik,nem tudom melyik a helyes).Mivel azonban ez meglehetősen közel van,a környéken is járok egyet.Ezúttal arra gondoltam elmegyek Bernátkút felé és ott egy másik úton veszem visszafelé az irányt Pálhalmának.

Otthonról(Dunaújvárosból)  indultam,csütörtök reggel nyolc órakor.

Ereszkedés a Békevárosi szánkópályán

Elöször egy útba kerülő pékségbe mentem be,némi elemózsiát magamhoz venni.Nem kellett volna...egy sima sajtos pogácsa is háromszáz(!) forintba került.Valószinűleg itt sem költöm többé a pénzem...Ezután ereszkedtem le a helyi Békevárosrészből levezető domboldalon,ami aztán Dunapentelére vezetett.Ez volt itt amúgy a város első számú szánkópályája,mi is Gergővel rengeteget kijártunk ide bohóckodni annak idején mikor Gergő kicsi volt...Dunapentelén folytattam már a túrám,úgy döntöttem megnézem a 48-as emlékművet és a régi temetőt,mivel évek óta nem jártam erre.Ez ugyan némi kerülővel járt,de ki bánta.A magam ura voltam.

A 48-as emlékmű

Az emlékműnél sok változás nem volt,ugyanolyan volt minden mint évek óta mindig,hozzáteszem ápolt és gondozott volt minden!Ide is mindig kijárkáltunk Gergővel a március 15.-i ünnepségeket megnézni.Magától az emlékműtől már igazán pompás kilátás bontakozik ki a városra,ezt megcsodálva mentem tovább.A régi pentelei temető pont az emlékmű mögött található és mivel egy ösvény átvisz rajta erre mentem hát tovább.Itt sem volt semmi változás,ez néha kifejezetten jó,mert jó ha a dolgok úgy maradnak meg amilyenek voltak.A temetőbe amúgy már nem temetnek,ez Dunapentele évszázados temetője,különösen az őszi finálé idején rendkivül hangulatos,amikor a lehulló levelek adnak fillinget az arany színben fürdöző sírkertnek...majd ha nem felejtem el kijövök akkor,hisz évek óta terveztem már...A temető tulsó végénél van a Tesco.Sokáig úgy volt,hogy pont  a temetőre építik majd rá,szerencsére nem így történt.

A temető kapuból az emlékmű és a város

Innen már sok érdekes nem volt a városban,így Pálhalma felé vettem az irányt a 62-es út városból kivezető szakasza mentén.Elértem a 6-os,62-es út körforgóját,én mentem tovább a 62-es mellett csak már a másik oldalon.Következett a Dunaújváros-Budapest vasútvonal,ezt keresztezte az én túrán és minden olyan túra amely a múltban erre vezetett.Éppen egy Intercity ment el rendkivül lassan.Ez lehetett a Sophiane IC (vagy a Tubes).Erre nem szoktak IC-k járni,most pár hétig viszont erre kerülnek a Pécs-Bp. között közlekedő IC-k a Sárbogárd-Pusztaszabolcs vonal felújítása miatt.Ha szerencsék lesz és lejutunk jövő héten a Mecsekbe,ezzel átszállás nélkül haza tudnánk jönni.Jó lenne...

Úton Pálhalmára

Miután elment az IC folytattam a túrám Pálhalma felé.A kis településrész sem volt olyan nyugodt mint hétvégeken,érezhető volt,hogy csütörtök van,na persze azért túl nagy élet így sem volt.Ismerös volt persze minden,hiszen kismilliószor jártunk már erre.Rámtört Gergő hiányának érzete...ezt kivédendő,Gergő lelke azonnal jelzett,éreztem a hátamon azt a furcsa de kellemes bizsergést,amely arról bíztositott,hogy ő most is ott van velem...Befordulva a helyi víztoronyhoz,újra lefényképeztem azt,pedig már tucatnyi fotó van róla.Itt ért végre véget a betonút és a továbbiakban már földúton haladtam.Ez a lábamnak jó volt,aki túrázik,az tudja,hogy sokkal jobb földúton menni.

A víztrorony a helyi tűzoltóság mellöl

Végre kiértem a mezőkre!Az M6-os alatt áthaladva végre a természetben voltam kinn újra.Jó volt a levegő és bár meleg volt,nem volt az a kánikula ami a napokban tapasztalható volt.Tegnap egy hidegfront söpört erre végig,alapos mennyiségű csapadékkal,ennek voltak köszönhetőek a saras,pocsolyás utak.De erre azért gond nélkül lehetett haladni.Utoljára május elsején mentünk erre akkor sárga repcében pompázott szinte az egész környék.Most pedig sárga napraforgóban.Hiába mindig tartogat valami szépséget a természet.Ez is lenyügöző volt!

Csodálatos világ...

Az út egy kilométer után végre kanyart vett és befordult a Csiprik-rét felé.Innen nézve úgy tűnt maga a rét egy völgyben van,végül is így is volt.Lefelé haladva hamarosan feltűnt Gergő három fája...a szívem megdobbant...Ugye azért neveztem ezt el itt Gergő három fájának mivel amikor erre túráztunk,akármerről is jöttünk vagy akármerre is mentünk,mindig ennél a három fánál pihentünk Gergővel...Itt voltam hát újra,túrázásaink egyik szimbólikus helyén.Gergőre emlékeztem most is...

Gergő fái a Csiprik-réten

Nincsenek szavaim....

Újra éreztem Gergő lelkének simogatását a hátamon.A szeretet amely kettőnk között van olyan erős,hogy képes legyőzni a lehetetlent is.Képes áttörni idő és tér szabta határokat és ma már képes arra is,hogy némi kommunikációt engedélyezzen közöttünk úgy is,hogy Gergő már nem e világ lakója...Igy hát ezer százalékra tudtam,hogy ő most is velem van,de ezt elözőleg meg is ígérte nekem...A rét most is gyönyörű volt,azthiszem sokat járok még erre.Idén már így is harmadszor voltam itt.Pihi után folytattam az utam a Csiprik-réten,az út itt már sárosabb volt a kelleténél,de ahol ilyen volt,ott az út mellett a fűben tudtam haladni.Amúgy igazán megérdemelne egy jelzést ez az útvonal,hisz a hely maga gyönyörű és remek túrák tehetők erre is.

Nehezedő körülmények

A rét nevét amúgy semmi nem emliti,hiába kutakodtam utána.Én is csak Pálhalmán lakó munkatársaimtól tudom.Egyesek Csiprik mások Csibriknek mondják.Hogy melyik a helyes elnevezés arról fogalmam sincs,így míg ez nem világos előfordulhat nálam is,hogy hol így,hol úgy hívom.A rét után következik a túra egyetlen emelkedője,amely szinte semmi 30-40 métert kell felfelé menni.A rétet elhagyva amúgy szinte sajnálja a vándor,hogy ott kell hagynia azt a kis mesevilágot.Ezután az út egy kissé ingerszegényebb lett,bár a mezőkre rálehetett látni amit túlnyomó részt napraforgó töltött be.Természetet szerető embereknek persze ez is rendkivüli szépséget jelentett.

Az egyetlen emelkedő a túrán

Tupó a Dpase szotyiárúsának földjén...

Áthaladva a mezőn elértem azt a pontot ahol az út leágazottBalra azaz délnek ment Nagyvenyimre.Szinte mindig erre mentünk,vagy erről jöttünk ha erre jártunk.Jobbra azaz északnak pedig Bernátkút felé haladt.Arra valamiért eddig nem jártunk soha.Valószinű az elkövetkezendő években erre is sor került volna,ám Gergő halála ezt meghiúsitotta...most úgy döntöttem elmegyek arra.Egy észak,észak-keletnek vezető út volt ez amely tök egyenesen haladt és meglehetősen jó minőségű is volt.Itt valahogy nem hagyott nyomot a tegnapi eső és végre fák is voltak,így végre némi árnyékom is volt.
A réttől idáig nem volt fa.

Egy hüvős helyen eljátszottam a medvés jelenetet végre,ez a filmben látható!Miről van szó?Gergővel évek óta terveztük,hogy megtréfáljuk a nagyérdeműt és egy plüssmacival eljátszuk,hogy medvét láttunk.Sajnos Gergő távozása miatt ez sem válhatott valóra.Most ezt valóra váltottam mert tudtam Gergő is ezt akarja...Az út közben kb.másfél kilométer után elért egy négyes kereszteződéshez.

Két út mögöttem,két út előttem

A turistaterkep.com oldal ugyan 5 utat jelzett itt,de szemmel láthatóan csak négy volt.Ki kellett találnom melyik az enyém tovább.Ez persze nem volt túl nehéz.Itt voltam Bernátkút határában,de oda nem szándékoztam elmenni,hisz számottevő látnivaló nincs ott.Egy rabgazdaság münködik ott és ha jól tudom ott van a női börtön is.Persze lehet valakinek ez is látnivaló.Szóval én nem szándékoztam arra menni,mentem az én utamon.Itt volt az a pont ahol a túra visszafele irányt vett.Kicsit mentem keletnek tovább majd volt egy leágazás dél felé.Rókák játszottak elöttem ötven méternyire,de mikor észrevettek eltűntek.Rátértem a dél felé azaz Pálhalmára visszavezető útra.Nem kellett volna.Az út olyan fokon sáros volt,hogy szinte a járhatatlan határát súrolta...

Útviszonyok

Lassan haladtam itt,nehézkes volt a járás,de ez volt a hazavezető út is egyben.Annak idején Gergővel pedig mindig azt mondtuk: kaland az élet sava borsa.Szóval miért ne jöttem volna erre?Kicsit sáros leszek,na és?Viszont a sebbeségem így a felére csökkent,jöttem idáig kb.5km/h órás tempóval,ez itt lecsökkenhetett a felére.Elértem nagy nehezen Újgalambost amely szintén egy rabgazdaság volt,elkeritve a sarkokban őrtornyokkal.Kb.ugyanezt láttam volna Bernátkúton is.Ami viszont itt elviselhetetlen volt az a gazdaság felöl jövő szag...olyan...disznókaki,döglött macska keveréke szaghoz hasonlított leginkább.Undóritó volt.Szerencsére nem tartott sokáig.Egy út jött bele az én utamba.Ez az az út volt amelyen tavaly Gergővel jöttünk a pálhalmai erdő felől...

Fokozatosan kezdett javulni az út minősége,egyre jobban kezdtek eltűnni a saras részek.Reméltem ez mostmár végig így marad.Ám óriásit tévedtem.Tavaly itt őzek szaladgáltak nyakra-főre,most nem láttam egyet sem.A kukoricást ami az út mellett kisért újra felváltotta a napraforgó,de már mindkét oldalán az útnak.Egy jobb.balos kanyar után egy hosszú egyenes következett,ám itt az eddigieknél is nagyobb sártenger terült el az úton,ha nem is összefüggöen,de meglehetősen gyakran.Na ezen,hogy megyek át...?

Itt még jó,a háttérben már látszódnak az akadályok

Nem is olyan vészes

Hát voltak helyek ahol nem volt más választásom belekellett lépnem a pocsolyába a sárba,másképp nemlehetett átmenni,de megoldottam.A cipőmön tíz centis sár vigyorgott rám,de átjutottam az összes akadályon.Elértem az utat ami Pálhamáról vezetett ki és ment a Csiprik-rétre,ugye ezen mentem pár órával ezelőtt.Ezen már nem volt sár.A fűben úgy ahogy megtisztitottam a bakancsomat,aztán az M6-os alatt a hüvősben pihentem még egyet.A vízkészletem fogyóban volt.Mentem hát be Pálhalmára,bár tudtam itt,nemhogy egy vendéglátóhely,de egy csap sincs.Mindegy egy fáról szendtem szilvát amely oltotta kicsit a szomjam.Helyijárat innen csak jó ötven perc múlva volt.Nem szeretek várni,így folytattam a túrát a város felé vissza.

Pálhalma határában

Újra átmentem a vasútvonalon,majd a 6-os,62-es út körforgója után betértem az újtelepi erdőbe.Végre hüvősön haladtam.Itt egy jó kilométeres tök egyenes út vezet végig.Az erdő végén az újtelepi buszmegállóban pedig már kaptam buszt.Ezzel bejöttem a belvárosba,ahol az első trafiknál vettem hideg italt.Hazabandukolva ezzel már elvoltam.Elértem tehát a célt Gergő három fáját és egy jót is túráztam.Sajnos most egyedül,ami egy tökéletes világban sosem fordult volna elő,hiszen egy tökéletes világban Gergő most is itt lenne velem... 

Nagyjából 18km-et mehettem.

Túra a város körül

Az év első helyi túrjára készültünk.Bármilyen furcsa ilyen már több mint egy éve nem volt.Az utolsó helyi túra a síntúra volt tavaly május végén.Ugye helyi túrának azt nevezzünk ami a lakóhelyünk max.5-7km-es körzetén belül teszünk meg.Azthiszem ezen a túrán nem nagyon mehettünk kijebb ezen határokon.Terv szerint egy Dunaújváros - Pálhalma  - Nagyvenyim - Dunaújváros körtúrát szándékoztunk tenni.Dunaújváros Kertvárosából indultunk hárman.Elöször a Kádár-völgybe ereszkedtünk le majd innen mentünk át a Béke-liget nevezetű völgyön.Itt éppen egy cirkusz kezdett el letáborozni,egyik lovuk Dalmata már éppen legelészett a fűben.Lényegében ő jelentette az első látnivalót.

Dalmata a ló

Július 1.-én elég jó túraidő fogadott minket,mondhatni ideálisak voltak a körülmények,hisz a napot gyakran takarták el a felhők,enyhe élénk szél lengedezett és nem volt túl meleg.A Béke-liget után kapaszkodtunk fel a helyi gazdagrétre a Csillagdombra majd egyből beértünk Dunaújváros Újtelep nevezetű városrészébe.Hát itt sem a legszegényebbek élnek az is biztos...Persze erre nem voltak jelzett turistautak,de hazai pályán voltunk,mondhatjuk ismertünk mindent.Gazdagék után értünk be egy kellemes hűs erdőbe még itt az Újtelepen.

Gazdagnegyed Dunaújvárosban

Az erdőben egy hosszú egyenes út vezetett,ez vitt ki minket a városból.A 6-os 62-es út körforgójánál ki is értünk e metropoliszból.Jól járható újonnan épült járda és bicikliút vezetett Pálhalmára.Egy vonat állt meg éppen a pálhalmai megállónál,majd mi is odaértünk a vasúthoz és kereszteztük azt.Szép napraforgó tábla vigyorgott ránk a vasút és Pálhalma közötti részen.Pálhalma aztán a szokásos nyugalmával köszöntött ránk.Dunaújváros külső városrésze maga a nyugalom szigete.Emberrel se nagyon találkoztunk itt,azzal az egy-kettővel akivel mégis,kedvesen ránk köszöntek...

A vasútnál

Pálhalma nyugis utcáin sétálva aztán elöször a Dunaújváros Pase sportelepébe botlottunk bele,majd a helyi víztornyot csodáltuk meg.Jó kis építménynek tűnt a felső részén mintha valami kilátószerüség lett volna,erre utaltak a korlátok is.Azonban az épület levolt zárva és mivel egy teremtett lélek sem mozgott erre,esélyünk sem volt egy esetleges kulcs beszerzésére.Továbbmenve pedig ott vigyorgott elöttünk Pálhalma fő nevezetessége a Dóri kastély.Szép kis épületnek tűnt az 1900 körül készült építmény.

Az épület a Dóri család tulajdonát képezte,iskola münködött benne a helyieknek és az elitélteknek is(ugyanis Pálhalma a börtönök helye - 4 börtön münködik a közvetlen környéken...).

Csodás napraforgó tábla

A víztorony...

...és a kastély

Itt a kastélyparkban tartottuk meg kajaszünetünket,majd indultunk tovább.Összesen nem láttunk 5 embert egész Pálhalmán,tényleg nyugis volt itt minden.Jól járható út vitt ki a településrészből.Átlibbentünk az M6-os alatt majd hangulatos részeken vezetett az út.Sőt aztán még rátett egy lapáttal,hisz alighanem az út leghangulatosabb részei jöttek,enyhe emelkedök és völgyeken át haladtunk amelyeket csodás zöld fák határoltak.Nem úgy tűnt,hogy a Mezőföldön járunk éppen...Egy gyönyörü kukoricatábla következett,rendkivül csodás volt ahogy itt ment felfelé egy dombra az út.

Hangulatos szakasz Pálhalma és Nagyvenyim között

Aztán kiértünk a venyimi mezőkre.Ennek is megvolt a maga szépsége,de a korábbi hangulatos részhez nem volt fogható.Sebaj.Újabb szép napraforgós rész következett,majd dél-nyugati irányt vett az út azaz Nagyvenyim felé fordultunk.Ezen haladva úgy tünt egy kisebb fajta fensíkon lehettünk,mert alattunk volt Nagyvenyim.Kismilliószor jártunk már Nagyvenyimen,de innen észak-kelet felöl még nem érkeztünk ide sosem.Ezért is tűnt tán olyan furcsának és szürreálisnak az egész.Mintha nem is Nagyvenyimen jártunk volna.

Szépen lereszkedtünk aztán erről a kisebb fajta fensíkról a Rátgéber tóhoz.Hát itt aztán már gyakran megfordultunk túrázásaink során.

A Rátgéber-tó

A Rátgéber tó után hamar odaértünk a már szintén jólismert Szent Bernát arborétumig.Jól esett a tudat,hogy évenként legalább egyszer ide is eljövünk.Az arborétum egy kicsivel mintha rendezetlenebb lett volna a szokásosnál,de így sem volt vele gond.Egy kicsit ugyan melegebb lett mint mikor indultunk,bár vészes nem volt,azért jó volt az arborétum hűs fái alatt egy kicsit megpihenni.Jó félórát pihentünk az egyik padon a hűvösben.

Pihi az arborétumban

Kiérve az arborétumból elöször ezen a túrán jelzett úton voltunk,Ugye beköszönt az innen már ismert zöld jelzés és beköszönt egy eddig itt még nem létező új jelzés is.Mégpedig a sárga m betű.Ugye a kék m-ről tudjuk,hogy az a Mária zarándokút jelzés,na de a sárga?Korábban még sosem láttam a sárga m-et sehol...Jelen sorok írásakor még nem sikerült kideriteni mit takar a sárga m jelzés,de figyelek rá és próbálom majd kideríteni,mert minden valószinüség szerint ez fog az utcánkba is elhaladni (jelenleg festik,de még csak a fehér mezők vannak kész).Természetesen ha kész lesz erről beszámolok,hisz nem mindennapi esemény lesz.Sejtettük,hogy a sárga m elvezet egészen Dunaújvárosba.Na erről majd még később.Szóval ott tartottunk,hogy kijöttünk az arborétumból és hál isten nem túl messze innen egy jó kis kocsmára bukkantunk.Mi sem természetesebb következhetett a túra fénypontja: egy jó kis sörözés!

Sörözés

A sörözés után haladtunk tehát a sárga m jelzésen.Gondoltuk,hogy ez az az út amin jönni szoktunk mikor Nagyvenyim felé túrázunk a városból,az út amiről korábban hiányoltuk a jelzést,végre jelzést kapott tehát!Ez igazán örvendetes!Örvendtünk is neki vala!

Az út a mezőkön és némi susnyáson át az M6-os sztráda fölé ért.Ugye itt is szoktunk pihenni ha szemből azaz a város felöl jövünk.Még is itt voltak a friss sárga m jelzések.

Nem tehetek róla,de igazán örültem ennek!

Az új sárga m jelzés

A hídról lejövet újra a mezőkön találtuk magunkat.Itt-ott remek rálátásunk volt Dunaújvárosra,bár megkell mondanom az öszintét nem ebből a szögből a legszebb a város...annál is inkább mert főleg a Dunai Vasmű füst okádó kéményeit lehetett főleg látni,

Lassan-lassan odaértünk a város határához.A sárga m jelzést közben elvesztettük,de valószinű csak azért mert még itt tart valahol a felfestése.Itt a mezőn már meglehetösen meleg lett a szél sem fújt már úgy mint délelött kicsit le is égett a nyakunk,de a fene bánta.Jól elvoltunk.

A városba érve elöször a vasútállomás köszönt szembe,majd egy hosszú tehervonat húzott el éppen a vágányokon.Azon átkelve a vasúti híd szomszédságában tekintettük befejezettnek a túrát,ami eléggé klasszra sikerült.

Nagyjából 16km-t mentünk egy nehéznek nem mondható terepen.

Nagyon el sem fáradtunk.

Jó buli volt ez is!

Sajnos a kamera rossz beállításai miatt a túráról készült film nem sikerült.
Egy kis részletet kiemeltem azért:

Részlet a túráról

A kör... így mentünk