Túra a város körül

Az év első helyi túrjára készültünk.Bármilyen furcsa ilyen már több mint egy éve nem volt.Az utolsó helyi túra a síntúra volt tavaly május végén.Ugye helyi túrának azt nevezzünk ami a lakóhelyünk max.5-7km-es körzetén belül teszünk meg.Azthiszem ezen a túrán nem nagyon mehettünk kijebb ezen határokon.Terv szerint egy Dunaújváros - Pálhalma  - Nagyvenyim - Dunaújváros körtúrát szándékoztunk tenni.Dunaújváros Kertvárosából indultunk hárman.Elöször a Kádár-völgybe ereszkedtünk le majd innen mentünk át a Béke-liget nevezetű völgyön.Itt éppen egy cirkusz kezdett el letáborozni,egyik lovuk Dalmata már éppen legelészett a fűben.Lényegében ő jelentette az első látnivalót.

Dalmata a ló

Július 1.-én elég jó túraidő fogadott minket,mondhatni ideálisak voltak a körülmények,hisz a napot gyakran takarták el a felhők,enyhe élénk szél lengedezett és nem volt túl meleg.A Béke-liget után kapaszkodtunk fel a helyi gazdagrétre a Csillagdombra majd egyből beértünk Dunaújváros Újtelep nevezetű városrészébe.Hát itt sem a legszegényebbek élnek az is biztos...Persze erre nem voltak jelzett turistautak,de hazai pályán voltunk,mondhatjuk ismertünk mindent.Gazdagék után értünk be egy kellemes hűs erdőbe még itt az Újtelepen.

Gazdagnegyed Dunaújvárosban

Az erdőben egy hosszú egyenes út vezetett,ez vitt ki minket a városból.A 6-os 62-es út körforgójánál ki is értünk e metropoliszból.Jól járható újonnan épült járda és bicikliút vezetett Pálhalmára.Egy vonat állt meg éppen a pálhalmai megállónál,majd mi is odaértünk a vasúthoz és kereszteztük azt.Szép napraforgó tábla vigyorgott ránk a vasút és Pálhalma közötti részen.Pálhalma aztán a szokásos nyugalmával köszöntött ránk.Dunaújváros külső városrésze maga a nyugalom szigete.Emberrel se nagyon találkoztunk itt,azzal az egy-kettővel akivel mégis,kedvesen ránk köszöntek...

A vasútnál

Pálhalma nyugis utcáin sétálva aztán elöször a Dunaújváros Pase sportelepébe botlottunk bele,majd a helyi víztornyot csodáltuk meg.Jó kis építménynek tűnt a felső részén mintha valami kilátószerüség lett volna,erre utaltak a korlátok is.Azonban az épület levolt zárva és mivel egy teremtett lélek sem mozgott erre,esélyünk sem volt egy esetleges kulcs beszerzésére.Továbbmenve pedig ott vigyorgott elöttünk Pálhalma fő nevezetessége a Dóri kastély.Szép kis épületnek tűnt az 1900 körül készült építmény.

Az épület a Dóri család tulajdonát képezte,iskola münködött benne a helyieknek és az elitélteknek is(ugyanis Pálhalma a börtönök helye - 4 börtön münködik a közvetlen környéken...).

Csodás napraforgó tábla

A víztorony...

...és a kastély

Itt a kastélyparkban tartottuk meg kajaszünetünket,majd indultunk tovább.Összesen nem láttunk 5 embert egész Pálhalmán,tényleg nyugis volt itt minden.Jól járható út vitt ki a településrészből.Átlibbentünk az M6-os alatt majd hangulatos részeken vezetett az út.Sőt aztán még rátett egy lapáttal,hisz alighanem az út leghangulatosabb részei jöttek,enyhe emelkedök és völgyeken át haladtunk amelyeket csodás zöld fák határoltak.Nem úgy tűnt,hogy a Mezőföldön járunk éppen...Egy gyönyörü kukoricatábla következett,rendkivül csodás volt ahogy itt ment felfelé egy dombra az út.

Hangulatos szakasz Pálhalma és Nagyvenyim között

Aztán kiértünk a venyimi mezőkre.Ennek is megvolt a maga szépsége,de a korábbi hangulatos részhez nem volt fogható.Sebaj.Újabb szép napraforgós rész következett,majd dél-nyugati irányt vett az út azaz Nagyvenyim felé fordultunk.Ezen haladva úgy tünt egy kisebb fajta fensíkon lehettünk,mert alattunk volt Nagyvenyim.Kismilliószor jártunk már Nagyvenyimen,de innen észak-kelet felöl még nem érkeztünk ide sosem.Ezért is tűnt tán olyan furcsának és szürreálisnak az egész.Mintha nem is Nagyvenyimen jártunk volna.

Szépen lereszkedtünk aztán erről a kisebb fajta fensíkról a Rátgéber tóhoz.Hát itt aztán már gyakran megfordultunk túrázásaink során.

A Rátgéber-tó

A Rátgéber tó után hamar odaértünk a már szintén jólismert Szent Bernát arborétumig.Jól esett a tudat,hogy évenként legalább egyszer ide is eljövünk.Az arborétum egy kicsivel mintha rendezetlenebb lett volna a szokásosnál,de így sem volt vele gond.Egy kicsit ugyan melegebb lett mint mikor indultunk,bár vészes nem volt,azért jó volt az arborétum hűs fái alatt egy kicsit megpihenni.Jó félórát pihentünk az egyik padon a hűvösben.

Pihi az arborétumban

Kiérve az arborétumból elöször ezen a túrán jelzett úton voltunk,Ugye beköszönt az innen már ismert zöld jelzés és beköszönt egy eddig itt még nem létező új jelzés is.Mégpedig a sárga m betű.Ugye a kék m-ről tudjuk,hogy az a Mária zarándokút jelzés,na de a sárga?Korábban még sosem láttam a sárga m-et sehol...Jelen sorok írásakor még nem sikerült kideriteni mit takar a sárga m jelzés,de figyelek rá és próbálom majd kideríteni,mert minden valószinüség szerint ez fog az utcánkba is elhaladni (jelenleg festik,de még csak a fehér mezők vannak kész).Természetesen ha kész lesz erről beszámolok,hisz nem mindennapi esemény lesz.Sejtettük,hogy a sárga m elvezet egészen Dunaújvárosba.Na erről majd még később.Szóval ott tartottunk,hogy kijöttünk az arborétumból és hál isten nem túl messze innen egy jó kis kocsmára bukkantunk.Mi sem természetesebb következhetett a túra fénypontja: egy jó kis sörözés!

Sörözés

A sörözés után haladtunk tehát a sárga m jelzésen.Gondoltuk,hogy ez az az út amin jönni szoktunk mikor Nagyvenyim felé túrázunk a városból,az út amiről korábban hiányoltuk a jelzést,végre jelzést kapott tehát!Ez igazán örvendetes!Örvendtünk is neki vala!

Az út a mezőkön és némi susnyáson át az M6-os sztráda fölé ért.Ugye itt is szoktunk pihenni ha szemből azaz a város felöl jövünk.Még is itt voltak a friss sárga m jelzések.

Nem tehetek róla,de igazán örültem ennek!

Az új sárga m jelzés

A hídról lejövet újra a mezőkön találtuk magunkat.Itt-ott remek rálátásunk volt Dunaújvárosra,bár megkell mondanom az öszintét nem ebből a szögből a legszebb a város...annál is inkább mert főleg a Dunai Vasmű füst okádó kéményeit lehetett főleg látni,

Lassan-lassan odaértünk a város határához.A sárga m jelzést közben elvesztettük,de valószinű csak azért mert még itt tart valahol a felfestése.Itt a mezőn már meglehetösen meleg lett a szél sem fújt már úgy mint délelött kicsit le is égett a nyakunk,de a fene bánta.Jól elvoltunk.

A városba érve elöször a vasútállomás köszönt szembe,majd egy hosszú tehervonat húzott el éppen a vágányokon.Azon átkelve a vasúti híd szomszédságában tekintettük befejezettnek a túrát,ami eléggé klasszra sikerült.

Nagyjából 16km-t mentünk egy nehéznek nem mondható terepen.

Nagyon el sem fáradtunk.

Jó buli volt ez is!

Sajnos a kamera rossz beállításai miatt a túráról készült film nem sikerült.
Egy kis részletet kiemeltem azért:

Részlet a túráról

A kör... így mentünk