A kék csepel

Bármennyire is kutatgatok a fényképalbumokban egyre inkább úgy tűnik,hogy nem maradt róla kép.Sőt ami még fájdalmasabb,lehet nem is készült?Ááá az nem lehet,kellett,hogy készüljön...de akkor vajh miért nem lelek egyre sem...Igy viszont kénytelen vagyok a neten talált képekkel illúsztrálni a történetet.

Még általános iskolás lehettem,amikor valami okból kifolyólag egyedül mentem ki a telkünkre,szüleim már ott voltak.Amikor beléptem a hétvégi házunkba,ott egy csodaszép kék színű csepel típusú 28-as kerékpár volt az ágynak támasztva!

Kb.ugyanilyen lehetett az én kék csodám is

Ez volt az első találkozásom a kék csodával.Akkoriban még nem igazán léteztek MTB kerékpárok,a kor csodája volt egy csepel 28-as...kb 1982-83-ban járunk,nem elfelejteni!Fater vette és meglepetésnek szánta.Nem volt se szüli,se névnapom,mégcsak jól sem tanultam,így nem tudtam mire vélni...de persze örültem neki nagyon és az Isten áldja meg a fatert bárhol is van most odaát...

Innentől kezdve együtt szeltük a kilométereket a kék csodámmal.Bejártuk a telek környékén 10km-es körzetben mindent.Végigbicikliztem a nyarakat.Ősszel meg hazavittem a bicót és odahaza jártam be vele mindent.Sosem okozott csalódást a kék csepel,sosem volt semmi baja...Ez az újkor csődbe ment bringatúráinak árnyékában szinte hihetetlen is.

Bárhová is mentem a kedves kis bicajom ott volt velem mindig.

Ez nem változott aztán közép iskolás koromban sem.

Mintha őt látnám...

A közép iskola után pedig a munkába járáshoz használtam főként,de ekkor már voltam vele szervezett biciklitúrákon.Sosem hagyott cserben.Majd következett a katonai szolgálat ideje az életemben.Debrecenbe vittek kiképzésre,majd onnan Sárbogárda és végül a Dunaújvároshoz közeli Mezőfalvára.És mivel ekkor kegyes volt hozzám a sors az élet úgy hozta,hogy én lettem a laktanya postása,ami azzal járt,hogy kikellett járni napi szinten a közeli faluba a postára.Na és nem mindennap vittek ki,meg hoztak be...De nekem volt egy kék csodám.Egyik eltávról azzal jöttem be a laktanyába és helyet is találtunk neki,ahol biztonságosan tudtam tárolni.Ettől kezdve együtt mentük ki a postáért is.

Újra együtt szeltük a kilométereket a kék csoda és én...

Ez a kép nem hasonlít rá,inkább az első.Itt csak a szín ami majdnem ugyanolyan

A sor úgy hozta,hogy akkoriban volt a fokozatos leszerelés.Várj elmagyarázom mi ez.Ugye mi még másfél évre vonultunk be katonának.Aztán közben történtek úgy a dolgok,hogy fokozatosan csökkentették a katonaidőt.Így történhetett az meg,hogy mi akik másfél évre vonultunk 15 hónapra leszereltek bennünket.De úgy,hogy szerdán volt a szerelés és elötte való hétvégén közölték velünk,hogy szerdán leszerelünk...így a 150 hátralévő nap hirtelen lecsökkent négyre...A leszerelés napján a laktanyát csak a tisztek csuklós busszával hagyhattuk el.A bringám meg ott parkolt bent az egyik hangárban.No sebaj,gondoltam majd visszajövök érte most irány ünnepelni.Ez időtájt éppen a Királynővel jártam (régebbi megosztásaimból lehet ismerös),így az ünneplés utáni majd két hónapot szinte csak vele töltöttem.A kék csodáról meg elfelejtkezdtem...

Mezőfalva Szölőhegy,itt kezdödött minden és innen egy-kék kilométerre végzödött...

Amikor aztán eszembe jutott éppen dolgoztam,mondtam majd alkalom adtán kimegyek érte...de újra Királynős napok jöttek majd dolgozósok.A kék csoda teljesen elfelejtödött...Ma sem értem,hogy lehettem ilyen felelötlen.Saját hülyeségemnek köszönhetöen elvesztettem gyermekkorom egyik legnagyobb csodáját...mikor visszamentem természetesen már hűlt helye volt.A kék csepel elveszett!Nem tudom,hogyan alakulhatott aztán a sorsa,bízom benne legalább jó helyre került,oda ahol megbecsülték és annak a valakinek is szerzett annyi örömöt mint nekem...

Hát ez az én kék csodám története amely saját hülyeségem áldozata lett.

Nem vagyok magamra büszke...
Azért remélem már fater sem haragszik rám,ott fent az égben...