Elöször a Bakonyban

A cím nem teljesen fedi a valóságot,én ugyanis már jártam a Bakonyban,igaz olyan hajde komolyabb túrán itt még nem vettem részt.Velem tartó turatársaimnak viszont ez volt abszolúlt első túrájuk a hegységben.

Már reggel nyolc elött megérkeztünk a festői Várpalotára.Terv szerint innen inditjuk a túrát,majd behatolunk a Kelet-Bakonyba ahol a Vár-völgyön végighaladva érintjük Bátorkő várát,majd továbbmenve a Futónék hegyein át Alsópere érintésével megyünk Eplénybe,ahol cél egy jó libegőzés.

Nem tűnt egyszerűnek a dolog,mivel mint jeleztem korábban térképeink és alkalmazásaink más és másként mutatták a dolgokat.Na azért elidultunk persze,ilyesmi igazán nem tarthat vissza.Max.eltévedünk.

Thury vár

Mondjuk magunkat ismerve egy eltévedésnél sem tévedünk el.Nálunk az eltévedés esetleg azt jelentheti,hogy nem az eredetileg tervezett úton megyünk... Meglehetősen erős szél fújt Várpalotán,de nem volt kellemetlen.Ellenkezöleg szinte tökéletes túraidőnek ígérkezett a dolog nyár közepén júliusban.A Thury várba mivel még túlságosan korán volt bemenni nem lehetett,hisz ki se nyitott még.Így elhaladtunk a tövébe majd mögötte valami emlékpark félére leltünk amelyben féltucatnyi emlékmű állt.A legszebb egy 48-as emlékmű volt amely egy eltépett 12 pontot ábrázolt.Nagyon érdekes volt természetesen.

A 48-as emlékműnél

Gergőn kivül még a csoportból megismert Mónika tartott velünk.Az emlékpark után a város északi részén vezetett ki a piros jelzés a Bakonyba,ahol eleinte igen vöröses színű volt az út.Mivel a térképeink mást és mást jeleztek,nem tudhattuk,hogy a piros jelzés lesz-e amely végigvezet minket a túrán...(aztán kiderült az volt,le sem kellett térni róla).A jelzések első látásra megfelelöen voltak felfestve mégha a tökéletestől messze is voltak.Hamar elértük a Vár-völgyi tanösvényt amely a völgyön vezetett végig.Rögtön így elsőre egy fantasztikusan szép bakonyi völgyben találtuk magunkat.

A Vár-völgy bejárata

A völgyben egy jól járható út vezetett végig a jelzések itt már közelitették a tökéletes szintet.Két oldalt a völgyet helyenként 100 méteres sziklafalak kisérték végig,de a legkisebb magasságnál is lehetett 20 méter.Különféle állomások voltak a tanösvényen ahogy az megszokott.A másodiknál tartottunk reggeli szünetet,voltak itt padok és asztalok.Szép környezet volt hallani lehetett az élénk szél zúgását.Az idillt azonban elrontotta itt a padoknál lévő szemétmennyiség... Körös-körül szemét volt.Nem értem és már meg sem próbálom érteni az embereket...az ilyenek minek jönnek ki az erdőbe?

Remélem leszárad a kezük bárhol is járnak...

Leküzdve a kiakadásomat reggeli után mentünk tovább.Egy helyen mintha erős röfögést hallottunk volna...Gergő is,de főleg Mónika nagyon megijedt...Móni pár percig nem nem mert továbbjönni... de aztán elhalkult minden és valószinüleg nem is röfögést hallottunk,de erre csak késöbb jöttünk rá.Mentünk tovább.

Brutális sziklafalak a gyönyörü völgyben

Egy mocsaras részen átmenve lassan elértük Bátorkő várát.Vagyis alig találtuk meg.Tudtuk fentvan valahol a hegyen,de a sziklafalak és a sűrű növényzet miatt nem leltük.Persze ott volt az és jól kiépitett jelzett ösvény vezetett fel hozzá.Egy brutális sziklafalon állt fenn a vár.Gyönyörü volt...már ami megmaradt belőle,mert igen romos volt már a XIII.században épült vár.Egyetlen egy tornya meredt az égnek.Mondjuk én személyszerint imádom a romos várakat,valahogy eredetibb mint a felújitott várak sora.Itt valahol megreked a történelem és sokkal izgalmasabb az ilyen vár mint egy ami épségben megvan.Szóval a vár ott volt elöttünk és meleg szívvel üdvözölt is minket.

Bátorkő vára

Fel is másztunk közvetlen hozzá.Ez nem volt egyszerű mert kapaszkodós helyeken kellett felmenni úgy,hogy a másik oldalon meg ott volt alattunk a szakadék....de mi ugye a jeges Rám-szakadékban nevelkedtünk,az ilyesmi igazán megsem kottyant!Közelről is pazar volt a rom és mennyei érzés volt a bakonyi erdők felett járni.Sajna itt is volt kiakasztó dolog,pár embernek nem nevezhető nyomorék összegrafitizte itt-ott a többszáz éves vár falát...

Jó volt odafent lenni,megcsodáltunk mindent.Közben alattunk erős motorzúgás hallatszott...hasonlitott eleinte a hang arra a bizonyos röfögésre...aztán közelebbről motorzúgás volt.Öt crossmotoros húzott el a vár alatti turistaúton...ehhez már nem is fűzök hozzá semmit.Mindenki tegye hozzá a saját kis mondani valóját.Itt döbentünk rá tehát,hogy korábban a völgyben nem is röfögést hallottunk...(lehet az lett volna jobb).

Közelebbről a vár

A vár után folytattuk a túrát,bevitt az út a bakonyi erdők mélyére.A völgy véget ért.Emelkedők jöttek,ám nem durva emelkedők.Ez volt az a szakasz amelyet nem egyértelműen mutattak a térképeink és az alkalmazásaink.Az egyik a négy közül azt mutatta,hogy maradjunk nyugodtan a piros jelzésen ez elfog vinni a libegöhöz minket.Maradtunk hát rajta.Az erdő után nem sokkal kiértünk egy leginkább a Medves-fensíkhoz hasonlító részre.Elmondhatatlanul gyönyörü volt ez a fensík is.Olyant is láttam amit még sehol máshol: egy kétemeletes vadászlest!Sajna kicsit messze volt,nem akartunk időt pazarolni rá,hogy közelebbről megnézzük.Lehet kár érte...

A fensík egy része

Itt megint külömböző dolgokat mutattak a térképek és az alkalmazások,de egyikük továbbra is a piroson maradásra öztönzött.A piros azonban nem soká otthagyta ezt a gyönyörű fensíkot és bement egy újabb erdőbe.Ötszáz méter felett jártunk a Kis és az Öreg Futóné gerincén haladtunk.Az út és a jelzések erre kiválóak voltak.A szél sokat enyhült de néha be-be fújt körénk ami rendkivül kellemes volt.Még mindig brutáljó túraidő volt.

Aztán elkezdett lefelé vezetni az út.Mint kiderült ez volt a túra legnehezebb szakasza.Igen jól olvassátok.Lefelé haladtunk de ez volt a legkellemetlenebb szakasz!

Hosszú vagy 5km-es út vezetett le,rendkivül ingerszegény környezetben.Az út salakos volt nem jó a lábaknak.Ráadásul vízkészletünk fogyóban volt,ami meg volt az melegedett így a szomjat nem csillapitotta.Alsóperének kellett következnie,azthittünk a következő kanyarban ott lesz,de nem volt ott a sokadik után sem...Borzasztóan szomjasak voltunk már.

Aztán nagy nehezen ott volt Alsópere,amiről nem tudtuk mi az.Egy falu,egy rész egy tanya vagy mi?

Alsópere

Alsópere egy üdülörész lehetett,egy hatalmas arborétummal.Viszont se forrás,se vízcsapra nem leltünk...így az egyik háznál kértünk vízet ahol készségesen adtak (köszönjük!).Bementünk az arborétumba ahol voltak padok,asztalok.Így itt megebédeltünk a kellemes környezetben.Sajnos itt sem igazán volt hideg a víz,így ez továbbra sem oltotta nagyon a szomjunkat.Büfé vagy valami hasonló meg nem volt erre.Pihentünk egy kicsit a szép helyen.Erőt gyüjtöttünk mert a túra utolsó szakasza következett és tudtuk majd sietni kell,hogy még beleférjen az időbe egy jó kis libegözés Eplényben.

Pihihely az arborétumban

Alsópere után egy brutális emelkedő következett,kb 800 méter hosszan.Na és ekkora már meleg lett.Lecsíllapodott a szél a nap magasra szökött.Nem volt egyszerű felmenni.Ám ekkor még nem tudtuk,de több emelkedő nem volt!Szinten ment többnyire az út.Egyszercsak két csodaszép nő jött szembe...hirtelen az angyalok erdejében találtuk magunkat...Elénk jöttek és mondták akkor ők is Eplénybe jönnek.Láthatóan megvoltak ijedve,vért láttak egy közeli tócsában.Valószinüleg vaddisznók dagonyásztak ott és nem embert ettek,lehet csak játék közben megsérült valamelyikük,vagy eleve sérült volt.
Na de velünk már biztonságban voltak az angyalok is!

Anett és Eliza

Egy ponton aztán kilátásunk nyilt dél-kelet felé és bizony láttuk a kb.20km-re lévő Balatont is!Aztán egy forrásra akadtunk,gondoltuk megvagyunk mentve.Ám a forrás nem münködött...Lefelé kezdett vinni az út egy kellemes klimájú hüvös erdőben,ez nagyon kellemes szakasz volt.Aztán leértünk egy újabb völgybe ha jól spekliztünk akkor ez volt a Malom-völgy.Innen csodás rálátás volt a környék hegyeire.Salakos,kavicsos út volt itt is majd betonútra váltott a kanyargós völgyben.Már nem volt messze a libegő.

A szemközti hegy a völgyből

Aztán ott volt minden! A meredek sípályák a libegő,büfé,hóágyúk,síliftek,minden...Persze rájuk csodálkoztunk.Nagyon szép hely volt.Azon a sípályán gyalog sem nagyon mertem volna lejönni...A libegő hivogatóan klassznak tűnt.Ám mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandba úgy döntöttünk iszunk végre egy hideg italt.Meglehetősen drága helyre akadtuk,de a szomjúságunk ezt figyelmen kivül hagyta így ittunk egy jéghideg üditőt.Itt kellett megvenni a libegőre szóló jegyeket is.Mivel a kilátóra is kiváncsiak voltunk odafent megkérdeztük fent ki lehet-e szállni majd utána visszajönni és lejönni a libegővel.Minden további nélkül mondták.Igy hát odamentünk a libegöhöz és 12 év után újra libegözhettem végre.Ezért jöttünk!

Az egyik meredek sípálya

A libegő

Fenomenális élmény volt már felfelé is a libegő.Jó széles ülökék voltak akár négyen is ellehetett férni.Mennyei érzés volt a libegőn ülni és haladni felfelé.Nagyjából saccra kb.1200 méter lehetett a pálya és kb.6 perc alatt lehetett felérni.A segítök a gépkezelök nagyon kedvesek voltak és segítőkészek.Ezt azért írom le mert 12 évvel ezelött a János-hegyen ennek épp az ellenkezöjét tapasztaltuk...de itt nem volt gond.Odafent is segitettek kiszállni úgy,hogy ehhez a libegőt nem kellett megállítani.

Felfelé

Fent kiszállva egy másik libegőre bukkantunk,de az éppen nem münködött.Majd ráleltünk a mezítlábas tanösvényre.Ugye ez az a tanösvény amelyen lekell venni a cipöt és a zoknit és úgy kell végigmenni rajta.Közben kiállni azt ami a talpunk alatt van....(pl.tobozok,kövek,kavicsok stb.).Persze a tanösvény mellett ment egy másik út is,mi inkább ezt választottuk.Mindkettő odavitt a kilátóhoz amely a libegőtöl tán kétszáz méterre sem volt.Az egész környék fantasztikusan szép volt.

A libegő felső része

A mezítlábas tanösvény

A kilátó

A kilátóba fent körpanoráma fogadott.Innen is lehetett látni a Balatont és a minket körülölelö Bakonyt.Még ismeretlen volt számunkra a csúcsokat nem igazán ismertük fel,a legmagasabb lehetett a Köris-hegy.Az Öreg Futónét viszont felismertük,onnan jöttünk.Fantasztikus hely volt,ilyen helyeken órákat is eltudnék tölteni.Ám buszhoz voltunk kötve és már benne voltunk az időben.Sokáig nem maradhattunk.Nem voltak sokan az egész igazán élvezhető volt.

Kilátás I.

Kilátás II.

Búcsúzóban...

Hamar visszaértünk a libegőhöz.Indultunk le.A lefelé út még élvezetesebb volt,hisz végig lefelé beláttuk a Bakonyt és a környéket.A környező sípályák az alattunk lévő erdő és a távoli messzeség látványára nincsenek szavak....Ebben az egészben egy sajnálatos dolog volt: az,hogy véget ért.A libegőn készitettek róluk képet,ezért bekellett menni a jegyárushoz.Ott lehetett elkérni.Ezt megtettük.Még annyi volt hátra,hogy lemenjünk Eplénybe.Én már eléggé elvoltam fáradva nem tudtam a térképre meg az alkalmazásokra koncetrálni.Szerencsére Gergő ott volt a szeren,ügyesen kivezetett minket a kb. még 2km-re lévő faluig.

Lefelé

A faluban nem találtunk münködő vízcsapot...sem nyitvatartó vendéglátóhelyet,újra csak szomjaztunk.Így újra egy háznál kértünk vízet,ahol egy kedves házaspár készségesen adott is.Illően megköszöntük ezt is,majd elmentünk a megállóig.Itt fejeztük be ezt az egészen kivételesen klassz túrát.A térképes zavar ellenére sehol sem tévedtünk el,nagyjából 22m-et mehettünk és a helyenként kinzó szomjúság ellenére is ez egy olyan túra volt amely esélyes lehet az év legjobb túrája címére!A Bakony kellemes csalódás volt így innentől kezdve befog kerülni újra és újra a bakancslistánkba.

Klassz volt!