Ugyan még van egy-két nap a novemberből és az őszből,de már nem lesz több túránk ebben az évszakban.Így aztán össze is foglalnám az őszt amely azthiszem,hogy szuper volt!Kilenc túrát terveztem őszre és ez a kilenc valóra is vált! Nagyon jó volt a szeptember,szuper az október,szenvedős a november.Menjünk akkor sorjában az eseményekkel.November közepéig ahogy azt vártam és reméltem fantasztikus időjárás volt egész ősszel,szinte minden hétvégén és szabadidőben adva volt a dolog és a lehetőség,hogy elmenjünk túrázni,mondhatni ideálisak voltak a körülmények.
Már rögtön az ősz első napján szeptember elsején belecsaptunk a lecsóba.
 |
| Dunai holtág 2018 szeptember 1.-én |
Három év múltán tértünk vissza a dunaújvárosi szigetvilágba,hisz ekkor már annyira alacsony volt a Duna vízállása,hogy simán átlehetett menni újra a környék szigeteire.A kirándulást meterológiai figyelmeztetés zavarta meg,mondták durva viharok jönnek,jégeső stb.. így a túrán csak a Pap-sziget végéig mentünk el,azt iszkoltunk haza.Aggódalmunk felesleges volt,hisz Dunaújvárost aznap semmiféle vihar vagy eső sem érintette.
Így is sikerült meggyöződni róla,hogy a szigetvilág most is páratlan szépségű.El is határoztuk visszatérünk még az ősz folyamán.Így is lett,de erről majd késöbb.
A szigetvilág buli után egy hétre Paksra vettük az irányt egy meccstúrára,ahová csapatunkat kisértük el.Persze most is összekötöttük a kellemest a hasznossal.
 |
| Angyal a Makovecz templomnál Pakson |
Meccs előtt alaposan bejártuk a várost,Paks eddig álltalunk nem ismert részeire is eljutottunk és elnyerte tetszésünket a Duna parti városka.Aztán a stadion is egész jó volt és a meccs is.Élvezetes nap volt ez is.
Ezután szeptember közepén következett az ősz első bakancslistás túrája.Az évek óta huzodó projektet váltottuk valóra és elmentünk végre a Dunántúli-középhegység legmagasabb hegyét bejárni,azaz a Pilis-tetőt.A túra nem volt könnyű,viszont a nehézséget páratlan szépséggel jutalmazta a természet.Elöször a Vaskapu sziklához kapaszkodtunk fel amelynek szépsége leírhatatlan...innen lejövet másztuk aztán meg magát a Pilis-tetőt.Annak ellenére,hogy a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontját másztuk meg,maga a felfelé út nem volt olyan hajde borzasztó.Fent pedig a Boldog-Özséb kilátó az eddigi legnagyobb kilátós élményt adta a 100%-os körpanorámájával.Lefelé is élvezetes volt a túra,hisz számos helyen kiváló kilátásunk volt na és forrásokat is találtunk a Pilis legmagasabb hegyén.Igazán klassz túra volt!
 |
| A Pilis-tető a kilátóval |
Elérkezett a legkedveltebb hónap az október.A természet már öszi színjátékban pompázott.A hónapot egy nem is környékbeli,inkább helyi túrával inditottuk.A közeli Pálhalmára mentünk ki egy fantasztikusan kellemes őszi időben.A pálhalma utáni kis erdőt akartuk bejárni.Ez sikerült is,noha maga az erdő némileg csalódást okozott.Nem volt egy nagy eresztés,mondhatni néhány fa volt csak.A túra élvezeteit nem is az erdő adta hanem a környék látnivalói és a mezökön szaladgáló őzek garmadája.Jól éreztük magunkat ezen a túrán is.
 |
| Csiprik-rét Pálhalma közelében |
Még október elején voltunk,következett egy újabb bakancslistás túra.Eredetileg októberben a Salabasina-árokba mentünk volna,de megcseréltük a novemberi túrával a dolgot mégpedig azért mert tudtuk ez a túra hosszú lesz és novemberben már nem végeznénk vele világosban.A Bakonyt és Várpalotát vettük újra célba,idén már másodszor.Ám most nem észak és nyugat,hanem kelet felé indultunk.Célunk a Baglyas-hegy volt és az iszkaszentgyörgyi piramis.A Baglyas-hegyig fantasztikus utunk volt,vagy féltucat kisebb-nagyobb hegyet kellett megmászni odáig és mindegyikről csodás volt a kilátás.Maga a Baglyas-hegy is szuper volt.Ám a túra aztán innentől kezdett nehézzé válni.Küszködtünk több okból is,egyrészt rosszul mértük fel elözetesen a távolságot és jóval hosszabb volt a túra mint ahogy azt számoltuk.Aztán a turistajelzések felfestése gyakorlatilag egyenlö volt a nullával vagy legalábbis a nagyon pocsékkal.A telefonos alkalmazás segített minket eltalálni a célhoz,ami persze magát a telefont is merítette,pedig az volt a kameránk is.Na és a fő gondunk meg az volt,hogy elfogyott a vízünk.A rosszul felmért távolság,valamint forrás és csap vagy bármi ilyesmi hiányában feléltük a vízkészletünket még vagy 5km-el a cél elött.Így a túra végső szakasza maga volt a kínszenvedés,de azért elértük a célt.Ma már visszagondolva persze csodálatosan szép helyeken jártunk.
 |
| Az a nagy ott a Baglyas |
Október közepén megismételtük a tavalyi Egyenesen át túrát,ugye elözetesen azt mondtam,hogy erre a túrára csak akkor jövünk el ha rajtunk kivül legalább ketten még velünk tartanak.Így is lett,jöttek még ketten a túrából pedig egy hatalmas buli lett.Végig nevettük az egész túrát amely most is szép helyeken keresztül vezetett.Perkátán pedig egy óriási játszótér bulival fejeltük meg a napot,na és egy jó sörrel persze.
Rá egy hétre tértünk újra vissza a szigetvilágba ugyanezzel a csapattal.Kifogástalan idő volt,így jobban betudtuk járni a szigeteket és a kiszáradt dunai holtágakat.Remek kis túra volt ez is,a szinesedő őszben a szigetek pedig még szebbek voltak mint szeptemberben.
 |
| A csodás mélykúti erdő |
 |
| Macskalyuk - Dunaújváros |
Október végén szintén ideális időjárási viszonyok közepette ahogy akartuk az Adonyi-szigeten néztük meg az őszi finálét.A sziget szép volt ugyan,de a Rácalmási-Nagyszigettel nem lehet egy napon emliteni.Az eddig még be nem járt részekre mentünk ezúttal már csak ketten Gergővel.Annyira behatoltunk a sziget ismeretlen részeire,hogy egy ponton úgy gondoltam eltévedtünk.Persze kitaláltunk.Szép volt azért a finálé az Adonyi-szigeten is.
Ezzel zárult az október.Novemberben őszi szünetre mentünk én is Gergő is.Emléktúrát akartam végre megcsinálni Sándor barátom tiszteletére,ám váratlan betegségem meghiúsította ezt.Ott voltam a szünet kellös közepén és félő volt,hogy nem tudok elmenni túrázni a betegség miatt,pedig direkt azért vettem ki azt a pár napot.
Aztán szombatra olyan állapotba kerültem,hogy eltudtunk indulni az újabb bakancslistás túrára a megcserélt Salabasina-árokba tehát.
 |
| Őszi finálé az Adonyi-szigeten |
Féltünk a Visegrádi-hegységben található Salabasina-ároktól mert cudar dolgokat láttunk róla a neten.Úgy véltünk ez Magyarország legbrutálisabb szurdoka.Viszont a kaland meg csábitó volt.Aztán kiderült félelmünk alaptalan volt.A szurdok valóban brutális volt,de olyan élményekkel ajándékozott meg amit aligha felejtünk el.Fantasztikus sziklák,vájatok,szűk folyósok minden ami egy ilyen szurdokhoz dukál ott volt.Sziklákat másztunk kidölt fák alatt bújtunk át,alig fél méter széles vájatokba mentünk.Egészen szuper volt.A túra maradék része aztán már nem volt ennyire klassz.Érintettük például a Dera szurdokot is ahol az elképesztő embertömeg élvezhetetlenné tette a völgyet.Ettöl függetlenül könnyen elöfordulhat,hogy ez lesz a év legjobb túrája.
 |
| A csodás Salabasina-árok |
Ezután a november nagyon rosszul alakult.Másodszor is elkellett halasztanunk a Sándor emléktúrát mert a betegségem visszatért.Kényszerpihenök jöttek,aztán már az idő is elromlott.Amikor kezdtem kigyógyulni és újra munkába állni a bertegség ismét visszatért és jelenleg is szenvedek.Valószinüleg nagyobb pihenöre lenne szükség,hogy meggyógyuljak,de dolgozni meg kell,mert megkell élni valamiből...
Szóval a Salabasina-árok után már nem volt több túra az ösz folyamán,szenvedösre sikerült a november,ám ez sem tudta elvenni a szeptember és az október csodáit.
Remek ösz volt,nagyszerű túrákkal és november elejéig minden sikerült amit elterveztem.Igaz utána már nem.
Remélem hamarosan helyre jövök mert várnak a tél csodái is,nem akarok lemaradni róluk.
A téli tervekről december első napjain olvashattok majd itt.
Köszönöm a figyelmet!
Az eddigi utolsó túra filmje
