November három és ha november három,akkor az utolsó túra évfordulója van ma.Hét éve 2018 november 3-án volt az utolsó közös túránk Gergővel.Nincs már olyan amit ne írtam volna meg erről,ha érdekel nézz vissza az elmúlt évek november harmadikai bejegyzéseihez.Túránk a magyar Rém-szakadéknak nevezett Salabasina-árokba vitt.Paráztunk is tőle,de felesleges volt,mert a magyar Rém-szakadék adta túrázásilag életünk legnagyobb élményét.Világosan él ma is bennem annak a túrának,annak a napnak minden perce,minden métere...
A varázs nem múlt el.Ma is itt van a szívemben.Talán ez volt az élet legjobb napja...
Most csak pár kép mesélt,de már elmeséltem mindent.Nézd vissza,ha érdekel.
Még van ugyan pár nap a naptári őszből,de nyilvánvaló,hogy túra már nem lesz,így nekiülök megírni az összefoglalót.Ott hagytuk abba nyár végén,hogy reméltük még egy ilyen rottyadt évszakunk nem lesz és reméljük az ősz jobb lesz.Nos jobb lett,de csak a lehető legminimálisabb mértékben...Minimálisan hat túrát álmodtam meg az őszre és hát ezt a minimális célt sem sikerült megvalósítani.Öt túra jött össze.Pedig úgy éreztük október közepéig,hogy jelentősen javultak a dolgok,aztán puff neki,onnantól kezdve mintha elvágtak volna és nem volt több túra az ősszel...Nem nagyon akarok belemenni a szokásos nyavajgásomba,de nyilván felmerül egyesekben,hogy a jó fenébe lettünk ilyen lúzerek?Nos ugyanazt tudom elmondani mint eddig.Az élet elviselhetelenül nehéz lett.Több sebtől vérzünk.Több mint két éve nem emeltek a bérünkön ami járt volna némi plussz juttatásunk az ősszel a fönökeink csúnyán lenyúlták tőlünk... csak a lakbérem 50%-al emelkedett és van olyan élelmiszer ami 63%-al! De kivétel nélkül mindennek emelkedett az ára.Móni gyógykezelése is rám maradt ami szintén komoly összegeket emészt fel.És így bizony sokszor kerülök kilátástalan helyezetbe.Zolikánál sem volt béremelés két éve és nála ami van és létezik gép odahaza minden elromlott az idén.És egy hütő vagy mosógép pótlása sem egyszerű.Próbáltunk itt is az oldalsávban némi támogatást kérni a túrákhoz,ezt természetesen nem veszi komolyan senki.Így mindennek a túrák látták a kárát és ennek fényében már az az öt túra is bravúros teljesítménynek mondható...
Nem sok élmény jutott a színes őszből...
Pedig jól indult az ősz.Rögtön három túrával is beköszönt a szeptember!Sikerült megvalósítani hónap elején egy régi tervünket és meghódítottuk a Csobáncot!Gyönyörű nem túl hosszú túra volt,némi nehézséggel fűszerezve.A csodaszép Tapolcáról mentünk ki gyalog Gyulakeszibe,a falut elhagyva másztuk meg a Csobáncot.Felfelé menet egy rendkivül kedves helyi gazdánál ittunk ízletes bort,majd a minden képzelet felülmúló kilátásban gyönyörködtünk már a hegy oldaláról és,na meg a tetejéről főleg!Fenn egy vár is volt.Lefelé a túloldalon is izgalmas útunk volt,majd elmentünk Káptalantótiig.Ott nagyon jó sörrel öblítettük le a túra fáradalmait.Remek túra volt!
A Csobánc
A csobánci túra filmje
Ezt követően a világhálón böngészve egy véletlen folytán akadtam egy érdekességre.Enyingen található Rebeka sír legendája felkeltette az érdeklődésemet.Nem volt nehéz megtervezni ide egy túrát és már a soron következő héten mentünk is!Önmagában kevés lett volna csak a sír felkeresése ezért tovább szőttük a túrát és elmentünk egészen Balatonvilágosig!Ott pedig végigmentünk azon a magasparton ami a nyári Balaton party túrából kimaradt.Rebeka fillingje érdekes volt,mint az enyingi katolikus templom is.A túra a magaspartig pedig élvezhető.Balatonaligán fejeztük be a bulit,ez is egy remek túra volt!
Rebeka sírjánál
A túra filmje
A legenda
És még nem volt vége a szeptembernek!A hónap utolsó napján egy 25 km-es túrára indulunk,innen helyből Dunaújvárosból!Tíz éve csináltunk egy bringatúrát Gergővel az akkor elhunyt Regős Bendegúz emlékére (Olvasztó Imre).Évekkel később terveztük,hogy ezt gyalog is megkellene csinálni,de Gergő halála ezt is meghiúsította...Most elővettem a mélyből ennek a túrának a tervét és nekivágtunk Zolikával az Indul a bakterház c.film fő forgatási helyszínének Csabonyba.Csabony az Dunavecse és Szalkszentmárton között található.Mivel ott nincs semmi amivel hazajöhetnénk elkellett menni egészen Szalkszentmártonig.Így jött össze a 25km.A túra első felében szenvedtünk a sok szúnyogtól,aztán normalizálódott a helyzet és sikeresen abszolváltuk a túrát.A forgatási helyszínből nem sok maradt még annyi sem mint ami tíz éve volt.De maga a túra megint jó volt és ugyan kicsit elfáradtam,de örömmel nyugtáztam,hogy képes vagyok még akár 25 km-es túrákra is!
A bakterháznál,nem sok minden maradt már belőle...
A túra filmje
Októberben Zolika ötlete alapján tértem vissza a Hegyestűre.Ő még nem volt itt és nagyon érdekelte.A túrát a fenségesen szép Kapolcsról kezdtük és leírhatatlanul gyönyörű tájakon és falvakon mentünk keresztül míg elértük a szintén leírhatatlan Hegyestűt a Balaton-felvidéken.A túrának azonban itt még nem volt vége,hiszen elmentünk egészen Balatonszepezdig.Zoli elvolt ájulva a Hegyestűtől,én viszont magamra voltam büszke,mert a Hegyestű után a Balaton-felvidék egyik legsötétebb,legsűrűbb erdejében jelzetlen utakon is remekül eltaláltunk Balatonszepezdre!Ez a túra olyan 20 km-es volt és alaposan elfáradtunk,de a szépséges tájak látása megérte.Jó buli volt ez is!
A Hegyestű
A hegyestűi túra filmje
Gergő emléktúrája az Egyenesen át következett október második felében.Szakítottunk a hagyományokkal és a túrát most ellenkező irányból tettük meg.Na és nem elégedtünk meg a nagyvenyimi végállomással,hanem elmentünk egészen Dunaújvárosig.Így összejött 23 kilométer.Hosszú volt tehát az utolsó három túra!Sajnos nem volt a túrán maradéktalanul jó időnk,ezt csak azért sajnáltam mert nem tudtam olyan szépségű képeket csinálni mint amilyeneket szerettem volna.Ennek ellenére a túra most is jó volt.Valamiért szeretem ezt a túrát és ellenkezőleg megcsinálni is jó volt!Úgy tervezem a jövőben,hiszen míg élek addig ez a túra minden évben meglesz tartva,hogy egyik évben a hagyományos útvonalon megyünk a másikban pedig ellenkezőleg.
Egyenesen át a Mezőföld legszebb erdejében
A túra filmje
Aztán mintha elvágtak volna...Nem volt több túra az ősszel,ez pedig számomra igen lehangoló.A november talán a túrázásoknak legkedvezőbb hónap és alighanem a legszebb is és nem jött össze egy túra sem.... Ez mentálisan ki is készített.Elfogytam novemberre mint az ősz.A hónap végén még volt egy kellemes sétám a helyi erdőben amolyan kései finálés apró túra,de ez nem nevezhető persze túrának.Ennyi volt mindössze tehát az ősz.Alighanem 2014 óta a leggyengébb ősz...Még egy szépségtapasz volt,hogy ismét tudtam a legjobb női barátommal találkozni,nem is olyan rég Székesfehérváron.
Öt túránk volt tehát az ősszel.Mind az öt túrát Zolikával nyomtuk,más most nem csatlakozott hozzánk.Kétszer a Balaton-felvidéken voltunk,kétszer a Mezőföldön,egyszer pedig az Alföldön.Az őszi túrákra leginkább az volt jellemző,hogy az mellett,hogy gyönyörűek voltak,egyben hosszúra is sikerültek.
Nem tudom hogyan tovább.Jelenleg a talponmaradásért küzdünk.Lesz még túra persze csak nem tudom mennyi.Bízom benne,hogy egyszer csak fordul a dolog és átválltunk némi jó történésekre is,mert terv az van bőven....
Egyre inkább úgy tűnik,hogy nem lesz már több túránk az ősszel.Pedig jól indult az ősz és október végéig úgy jó is volt.Aztán a túrázásoknak leginkább kedvező novemberben újra visszasüllyedtünk a nyári állapotba.Megmondom az őszintét ez egyre inkább felemészti még a megmaradt mentális erőmet és életkedvemet.Most úgy fest azt a kamerát is el kell adni annak érdekében,hogy életben maradjunk és tudjunk további túrákra menni decemberben amivel a filmek készültek...Van adóságom bőven,Zolika sem áll jól,ráadásul neki idén ami csak lehetett az bedöglött (tv,számítógép,mosógép,hütő),de vannak kintlévőségeim is,olyasmik akik nekem tartoznak.Ördögi kör és az a vége,hogy én szívok.Na mindegy nem erről akartam írni,csak ha már túra nincs akkor marad az erdő itt az út túloldalán.Ide mentünk le kutyámmal Rexivel.
Végre az ami ilyenkor dukál..
Pár napja hiányoltam,hogy az idei ősz valahogy nem volt az igazi.Erre tessék most amikor lementem november végén,végre azt az arcát mutatta az ősz amiért annyira szeretem.Más években ilyenkorra már lezajlik minden,kopaszak a fák.Most meg...most sárgulnak,barnulnak.Szóval az erdőben legalábbis itt nálunk lényegében éppen zajlott az őszi finálé.Báár...talán már egy picit túl voltunk rajta,de a szépséges őszt még sikerült elcsipni.Legalább idén sem maradtam finálé nélkül,talán odaátról valaki gondoskodott erről is.Nem nehéz kitalálni ki... Persze örömmel vetettem bele magam a szép őszi erdőbe,az idő is pompás volt és a kutyus is élvezte a csavargást.
A szerethető ősz
Próbálgattam persze képeket készíteni,sőt egy rögtönzött kis videót is.Lehet ez a műszerem utolsó filmje... de persze ezek nem csúcsminőségűek,de engem legalább kimozdított a napok óta tartó letargiából.Sajnos az erdő leglátványosabb helyén persze voltak mások is...így itt sem fényképezni,sem videózni nem tudtam.És hiába mentem egy kört,visszatérve oda még mindig ott voltak.Na,de ez nem szegte kedvem.Közben eszembe jutottak az elmúlt évek novemberei.Sok szép túránk volt a korábbi években ebben a hónapban.Elég ha csak a tavalyi Holdvilág-árkosra gondolok.Meg is fogadtam magamba,hogy jövő novemberben újra irány majd a Visegrádi-hegység,mert szerintem ott a legszebb az ősz,legalábbis azon helyek közül ahol én valaha is jártam.
Úton az őszi erdőben
Közben oda értem arra a rétre amelyet én csak Gergő rétjének neveztem el.Itt repdesnek ugye a meleg hónapokban rendre Gergő pillangói...de most persze nem szálldogált erre egy sem.Ahhoz azért nem volt elég jó az idő.A rét ezenkivül azért kapta a Gergő rétje elnevezést mert ide jártunk le Gergővel és a régi kutyussal játszani... Most is itt kötöttünk ki Rexivel,de sajna Gergőék nem voltak sehol...legalábbis nem érzékeltük őket.Rexi a réten jókedvűen szaladgált én meg folytattam a képek és a videók gyártását.
Gergő rétje
Aztán mentünk még egy sort és a másik réten is játszott Rexi még egyet,utána indultunk haza.Rexi annyira szereti az erdőt,hogy minden egyes alkalommal úgy kell kirángatni az erdőből mert nem akar hazajönni.Hát én meg úgy gondolom a szép őszből idén most ennyi jutott.Talán 2014-ben,kilenc éve volt ennyire katasztrófális a legszebb hónapnak vélt november.Már túrázásilag és természet szempontból legszebb,mert amúgy a korai sötétedés nekem sem tesz jót...Szóval ennyi jutott.Talán jövőre jobb lesz.Nagyon minimális az esélye egy még e havi túrának.Így végül is a jól induló ősz katarszrófális véget ért.Ez van.Legalább a kései finálé megajándékozott egy kis szépséggel...
A legnépszerűbb közösségi oldal emlékek menűje adta az ötletet ehhez a sorozatomoz.Nevezetesen egy éven keresztül minden hónapban visszatekintek az adott hónap emlékeire.Amire emlékszem azt felidézem pár sor erejéig,November lévén most ez a hónap kerül terítékre.Egészen 1988-ig kell visszamennem az első említésre méltó novemberhez.Ekkor pár héttel voltunk apám halála után és anyámmal lementünk Sándorékhoz pár napra a Mecsekbe kipihenni a megpróbáltatásokat.Remekül időzítettünk hiszen 88 novemberére hatalmas havazás lepte el a hegységet és mi pont ekkor mentünk le.Természetesen Sándor kivitt a Nyárádi kunyhóhoz.Ez volt az egyetlen alkalom az életemben,hogy hóban jártam a szeretett kunyhómnál.Odakinn forralt boroztunk és egy nyúl paprikást főztünk.Isteni volt minden...Ennek a szorinak a krónikája amúgy itt elolvasható.
A téli kunyhó
Két évet kellett várni a következő említésre méltó novemberre.1990 november közepén szereltem le a hadseregből és várt rám a gyönyörű barátnőm.Azt hittem az élet innentől kezdve szép lesz és fényes,de nem így történt.Nálam hatalmasabb erők más sorsot terveztek nekem...de ekkor még minden szép volt.A leszerelés a búcsú a haveroktól,két hét azonnali fényűzés a barátnőmmel,ígéretes jővőkép... Életem egyik,ha nem a legjobb hónapja volt 1990 novembere...
90 novembere,bezárodik a laktanya mögöttem..
Pár évig nem történtek említést érdemlő események novemberben,majd a kilencvenes évek második felének novemberei meccsre járással teltek többnyire.Ekkoriban nem túrázgattunk az évnek ezen időszakában.Nagyon népszerű volt ekkor a városban a jégkorong és a kézilabda és minket magával ragadott az egész milliő.Éveken át a haverokkal mulattuk az időt a meccseken,majd utána a kocsmákba.Mondjuk sose rúgtunk be.A mecccsezések olyan 2003 körül haltak el.Említést érdemel 2002 ősze,ekkor tévedtem be egy chat szobába ahol aztán nagyon jó barátságokat kötöttem és még egyszer-kétszer kicsivel többet is baratságoknál...de az,hogy ez novemberben volt-e már nem emlékszem kristálytisztán.Az ősz a biztos.
A szekszárdi park,egyik csajozásom színhelye...
Az egyik novemberben be is csajoztam alaposan,de azt,hogy melyikben már nem tudom.A szekszárdi prhométeus parkban ismertem meg a nőt,de nem tartott sokáig a kapcsolat,talán egy hónapig.Újabb eseménytelen novemberek jöttek,mígnem Gergővel 2013-ban kezdtük el a meccsrejárásokat,én ugye újra,ám most a foci volt a topon.Sok emlékezetes meccs jön elő az elmúlt évek novembereiből. 2014-ben amikor életünk legjobb meccsén hátrányból győztük le a Pécset még az NB I.-ben.Soha ekkorát még nem tomboltunk.Aztán 15-ben Budaörsön.Amikor elkísértük a csapatot,de a meccstúrát ötvöztük egy kisebb túrával is a Kőhegyre...
A Kőhegyen 2015 novemberében....
Tizenhét novembere...amikor Vecsésre kísértük el a csapatot,egy kirándulással ötvözve.Ekkor már NB III.-sok voltunk,de a kutyát nem érdekelte,lényegtelen volt melyik osztályban szurkolunk a csapatnak.Győztük is és ekkor ezzel léptünk fel az első helyre.Aztán a hónap végén az a magyar kupa meccs...az akkor NB I.-es Balmazújvárossal.Ez volt a legjobb meccs amit életemben láttam.Kikaptunk ugyan,de vastaps mellett ment le a csapat a pályáról...Mert emberhátrányba is hosszabításra kényszerítettük az akkor nevesebb ellenfelet és csak a végén kaptuk a gólt a 120.percben amivel elveszítettük az összecsapást... Ekkor be is tudtunk menni a csapathoz az öltőzőbe.A vereség ellenére gratuláltunk nekik és Gergő ekkor kapott két mezt a csapatkapitánytól.Élete egyik legnagyobb élménye volt!2018-ban meg a Bp.Honvéd II. elleni meccs válik Gergő utolsó meccsévé...
Útban Vecsésre,filmforgatásba botlunk a Nyugati pályaudvaron
Gergő a Dunaújváros PASE öltőzőjében,mezeket kap a csapatkapitánytól
Na de vissza a túrákhoz.15-ben még feljutunk este a Budai várba,ekkor csodáljuk meg először a fényárban úszó Budapestet.16-ban jutunk el első alkalommal a Tassi-zsiliphez és Csákvárra.Ekkor valósul meg egy régi tervünk,hogy végig túrázunk a budapesti hídakon.17-ben jutunk el a fantasztikus Holdvilág-árokba,18-ban pedig jön minden idők legjobb túrája a Salabasina-árokba.Sajna ez Gergő utolsó túrája...Mondhatni 2014-től rendre a novemberek hozzák az év legjobb hónapjai címet,de csak 18-ig...
A Holdvilág-árok 2017 novemberben
2019 novembere már Gergő nélkül köszönt rám.A szívem rettenetesen fáj még,de a kezdeti sokkból már némileg magamhoz térve lézengek az élet sűrűjében...és nem alakul rosszul a hónap,bár rosszul kezdődik.Nem akarva megszakítani a Gergővel megfogadott hagyományainkat kimegyek a Rácalmási-szigetre megnézni az őszi finálét.Egyedül.Ám nem esik jól a túra.Rendkivül fáj a szívem,szinte végig bőgöm az egészet és ezen nem javít a sziget kétségbeejtő állapota sem,de ezen a túrán érzem legjobban Gergő túlvilági jelenlétét...érzem,hogy végig ott van velem!Hónap közepén Mónival és Zolikával Gergő egyik álmát valósítjuk meg és elmegyünk a budafoki Memento parkba.
A 19-es finálén,nem ez életem legjobb túrája...
Ebben a hónapban még aztán valóra válik egy Gergővel megálmodott tervem.Eljutok végre a Gemenci erdőbe.Manó,Zolika és a Tizedes barátom társaságában.Remek túrát teszünk itt.2020 novembere aztán a régi szép időket idézi,újra ez az év legjobb hónapja.Elsőnek eljutok a Rókahegyi-kőfejtőbe a Pilisbe,az előbb említett urakkal szintén.Aztán jön egy rámálommár váló túra Zolikával a Rétszilasi tavaknál,ahol majdnem agyonlőnek minket.A hónap végén pedig újra Gergő egy régi tervét valósítom meg:felkeresem és megtalálom Nagy Zsuzsika sírját a dunavecsei temetőben.Ő volt Petőfi Sándor egyik szerelme...Könnyen megtaláljuk azt a sírt amit évekkel korábban Gergővel hiába kerestünk.Szép és élvezetes túra!
A Rókahegyi kőfejtőben
Zsuzsika sírjánál ahol egy macsek fogad...
Így érkezünk el 2021 novemberéhez.Sajna amikor is kényszerszüneten vagyok.A túrázásaim lényegébe megálltak.Móni stroke-kal kórházban,a kutyámra meg nincs aki vigyázzon,így nem tudok elmenni túrázgatni...De egy túrára magammal viszem Rexit a kutyámat,de csak ide a környékre.Az jól érzi magát és legalább egyet azért túráztunk...minden más függ attól,hogy mi lesz Mónival.Ha nem javul akkor jelenleg nem tudom hogyan tovább.Sajna én is egyre jobban kivagyok a jelenlegi helyzettől,mentálisan nagyon kezdek elfogyni.Szükségem lenne túrázásokra,de nyakunkon az istenverte politikusok kedvence a koronavírus negyedik(!) hulláma is.Kezd mindez nagyon sok lenni...
Úgy gondolom túrázásilag,még a tavaszi karantén ellenére is pompásan alakul ez az év idáig.Bízom valami jó folytatásban,noha a koronavírus második hulláma itt van a nyakunkon és ez nagyban befolyásolhatja újra a terveimet az őszt illetően.Én mindenesetre most úgy számolok,hogy nem fogja így az eredeti terveket írom most le ebben a bejegyzésemben.Aztán persze ember tervez,isten végez,Meglátjuk majd mit mutat a túrázásoknak legjobban kedvező évszak az ősz.Ide vettem egy-két éppen a koronavírus miatt elmaradt túrát tavaszról,aztán számolni kellett azzal is,hogy napról napra korábban sötétedik immár.A túrákat így úgy tervezem,hogy maga a túraidő lehetőleg beleférjen még a világos időszakba,ha maga az utazás már sötétben történik,azt a fene bánja.Nézzük akkor az őszi "müsort" bízva benne,hogy nagyrészüket sikerül majd megvalósítani is.
Janitsáry kúria
Egy helyi túrával kezdenénk az őszt,mégpedig azért mert most szombaton meccs lesz,akkor játszik a csapatunk,erről meg nem hiányozhatok.Vasárnap messze menni meg már nem esik jól.Így kilátogatnánk a közeli Janitsáry kúriát megnézni,pontosabban azt ami megmaradt belőle.Ez nagyon közel van,még gondolkodni kell azon is,milyen útvonalat válasszunk,hogy legalább egy 8-10km-es túra kisüljön belőle.Ha nem sikerülne vasárnap elmenni,akkor eltesszük az ősznek egy másik napjára.
Az ezt követő hétvégén szerettem volna a Mecsekbe lemenni,de Manó barátom szólt,hogy feltétlenül jönni szeretne,viszont neki a következő hétvége nem jó.Így megcserélem akkor a Bakonyi/veszprémi túrával ezt és akkor a számomra sok kedves emléket őrző Veszprémbe látogatnánk el végre és annak közvetlen környékén tennénk egy körtúrát,olyan érdekességeket néznénk meg,mint a Szent István völgyhíd,a Gizella királyné kilátó,vagy a Nyéki Hárs hágó.Ez olyan 16-18km-es túrát sejtet,amire a szeptember szinte tökéletes időpont.Itt is előferdülhet,hogy esetleg nem sikerül,akkor keresünk neki más időpontot.
Gizella királyné kilátó Veszprém
Ezt követően jöhetne akkor a Mecsek ahol végre megnéznénk a Zengő új kilátóját.Ezt a túrát ugye a szokásos áprilisban akartam megejteni,de akkor közbe szólt a koronavírus.Remélem most nem fog,ha mégis ez akkor is egy olyan túra amit idővel ugyis megfogunk csinálni.Zengővárkonyból tervezem az indulást a Rockenbauer sírt érintve és úgy felmenni a Zengőre,majd le Hosszúheténybe,ahol a Tavasz vendéglőben most is ledobnánk egy isteni babgulyást.Az utazás ide ugye nem olyan egyszerű,így maga a túra nem lenne több 10-12km-nél,mivel az utazás sok időnket elveheti.
A Zengő csúcsa napjainkbam
Esélyes lehet még szeptemberben egy város vagy egy meccstúra,persze az én pénztálcám is véges,kérdés mennyit bír... Októberben ha úgy hozza a sors visszamennénk Balatonföldvárra a Köröshegyi-völgyhídhoz.Mivel az egy hónappal ezelőtti túránkon a filmünk technikai problémák miatt nem sikerült.Most ellenkező irányból jönnénk:Zamárdiból és Balatonföldváron fejetnénk be.Ha nem jön össze akkor ez a túra is más időpontot fog kapni.
Vajon sikerül visszatérni?
Októberben ha törik ha szakad Gergő emléktúráját megcsináljuk.Ugye az Egyenesen át túrát minősitettük Gergő hivatalos emlékjtúrájává és ezt minden évben október vége felé megcsináljuk.Ebből idén sem engedek.Viszont előfordulhat,hogy ezt is ellenkező irányból tesszük most meg,azaz Perkátáról indulva Nagyvenyimig szinte egyenesen át.Erre legvalószinűbb dátum az október 23.-a,de persze változhat.
Mindenképpen az őszi finálé idejére szeretnék időzíteni egy Gemenci erdős túrát,most Keselyűsi inditással. Az útvonalat pedig később jelölnénk ki.
Ebben a hónapban is esélyes lehet egy meccstúra és akár egy várostúra.Utóbbi most úgy néz ki Kecskemétre vezetne.
Gemenc
November a legsötétebb és talán a legszebb hónap is.A korai sötétedések időszaka,így túl messze már nem mennénk.Úgy gondoltam a Budai-hegység nincs hozzánk messze és már régen voltunk ebben a Gergővel már jól megszokott hegységben.Így két túrát is tervezek ide ebben a hónapban,az egyik a márciusban elmaradt túra lenne,amely a Bécsi útról indulna egészen az Árpád kilátóig,majd az Apáthy szikláig menne.A másikon pedig a Rókahegyi kőbányát néznénk meg.
Ebben a hónapban várostúra már biztos nem lesz,meccstúra még előfordulhat.
Ezek tehát az ősz tervei,tehát havi két nagy túra és ezek mellett ami még jön.
Ami még esélyes lehet az a Manó álltal javasolt Gerecse túra amely szintén tavasszal maradt el.Ez a Gerecse csúcsára vezetne.Most ez a terv azért még meglehetősen képlékeny,lehet jövőre halasztódik.
Szent vér kápolna a Bécsi út felett
Ezeken kivül bármikor előfordulhat egy-egy túra Manó és a Tizedes barátom szervezésében.Zolika és Móni nem fog külön szervezkedni,ők ha jönnek velem jönnek.
És hát bármikor bármi más is előjöhet akár a semmiből is.Például egy Rácalmási-szigetre mindig van esély,főleg az őszi finálé környékén,de ha olyan a vízállás,akkor a dunai holtágakba is szívesen visszatérek bármikor.Pálhalma környéke a Csiprik-réttel szintén egy aranytartalék ami jól jöhet akár karanténos időszakokra is...
Hát ennyi,remélem az őszt is olyan elégtétellel sikerül majd zárni mint a nyarat és méltó leszek rá,hogy továbbra is Gergő nyomában járjak...
Ugyan még van egy-két nap a novemberből és az őszből,de már nem lesz több túránk ebben az évszakban.Így aztán össze is foglalnám az őszt amely azthiszem,hogy szuper volt!Kilenc túrát terveztem őszre és ez a kilenc valóra is vált! Nagyon jó volt a szeptember,szuper az október,szenvedős a november.Menjünk akkor sorjában az eseményekkel.November közepéig ahogy azt vártam és reméltem fantasztikus időjárás volt egész ősszel,szinte minden hétvégén és szabadidőben adva volt a dolog és a lehetőség,hogy elmenjünk túrázni,mondhatni ideálisak voltak a körülmények.
Már rögtön az ősz első napján szeptember elsején belecsaptunk a lecsóba.
Dunai holtág 2018 szeptember 1.-én
Három év múltán tértünk vissza a dunaújvárosi szigetvilágba,hisz ekkor már annyira alacsony volt a Duna vízállása,hogy simán átlehetett menni újra a környék szigeteire.A kirándulást meterológiai figyelmeztetés zavarta meg,mondták durva viharok jönnek,jégeső stb.. így a túrán csak a Pap-sziget végéig mentünk el,azt iszkoltunk haza.Aggódalmunk felesleges volt,hisz Dunaújvárost aznap semmiféle vihar vagy eső sem érintette.
Így is sikerült meggyöződni róla,hogy a szigetvilág most is páratlan szépségű.El is határoztuk visszatérünk még az ősz folyamán.Így is lett,de erről majd késöbb.
A szigetvilág buli után egy hétre Paksra vettük az irányt egy meccstúrára,ahová csapatunkat kisértük el.Persze most is összekötöttük a kellemest a hasznossal.
Angyal a Makovecz templomnál Pakson
Meccs előtt alaposan bejártuk a várost,Paks eddig álltalunk nem ismert részeire is eljutottunk és elnyerte tetszésünket a Duna parti városka.Aztán a stadion is egész jó volt és a meccs is.Élvezetes nap volt ez is.
Ezután szeptember közepén következett az ősz első bakancslistás túrája.Az évek óta huzodó projektet váltottuk valóra és elmentünk végre a Dunántúli-középhegység legmagasabb hegyét bejárni,azaz a Pilis-tetőt.A túra nem volt könnyű,viszont a nehézséget páratlan szépséggel jutalmazta a természet.Elöször a Vaskapu sziklához kapaszkodtunk fel amelynek szépsége leírhatatlan...innen lejövet másztuk aztán meg magát a Pilis-tetőt.Annak ellenére,hogy a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontját másztuk meg,maga a felfelé út nem volt olyan hajde borzasztó.Fent pedig a Boldog-Özséb kilátó az eddigi legnagyobb kilátós élményt adta a 100%-os körpanorámájával.Lefelé is élvezetes volt a túra,hisz számos helyen kiváló kilátásunk volt na és forrásokat is találtunk a Pilis legmagasabb hegyén.Igazán klassz túra volt!
A Pilis-tető a kilátóval
Elérkezett a legkedveltebb hónap az október.A természet már öszi színjátékban pompázott.A hónapot egy nem is környékbeli,inkább helyi túrával inditottuk.A közeli Pálhalmára mentünk ki egy fantasztikusan kellemes őszi időben.A pálhalma utáni kis erdőt akartuk bejárni.Ez sikerült is,noha maga az erdő némileg csalódást okozott.Nem volt egy nagy eresztés,mondhatni néhány fa volt csak.A túra élvezeteit nem is az erdő adta hanem a környék látnivalói és a mezökön szaladgáló őzek garmadája.Jól éreztük magunkat ezen a túrán is.
Csiprik-rét Pálhalma közelében
Még október elején voltunk,következett egy újabb bakancslistás túra.Eredetileg októberben a Salabasina-árokba mentünk volna,de megcseréltük a novemberi túrával a dolgot mégpedig azért mert tudtuk ez a túra hosszú lesz és novemberben már nem végeznénk vele világosban.A Bakonyt és Várpalotát vettük újra célba,idén már másodszor.Ám most nem észak és nyugat,hanem kelet felé indultunk.Célunk a Baglyas-hegy volt és az iszkaszentgyörgyi piramis.A Baglyas-hegyig fantasztikus utunk volt,vagy féltucat kisebb-nagyobb hegyet kellett megmászni odáig és mindegyikről csodás volt a kilátás.Maga a Baglyas-hegy is szuper volt.Ám a túra aztán innentől kezdett nehézzé válni.Küszködtünk több okból is,egyrészt rosszul mértük fel elözetesen a távolságot és jóval hosszabb volt a túra mint ahogy azt számoltuk.Aztán a turistajelzések felfestése gyakorlatilag egyenlö volt a nullával vagy legalábbis a nagyon pocsékkal.A telefonos alkalmazás segített minket eltalálni a célhoz,ami persze magát a telefont is merítette,pedig az volt a kameránk is.Na és a fő gondunk meg az volt,hogy elfogyott a vízünk.A rosszul felmért távolság,valamint forrás és csap vagy bármi ilyesmi hiányában feléltük a vízkészletünket még vagy 5km-el a cél elött.Így a túra végső szakasza maga volt a kínszenvedés,de azért elértük a célt.Ma már visszagondolva persze csodálatosan szép helyeken jártunk.
Az a nagy ott a Baglyas
Október közepén megismételtük a tavalyi Egyenesen át túrát,ugye elözetesen azt mondtam,hogy erre a túrára csak akkor jövünk el ha rajtunk kivül legalább ketten még velünk tartanak.Így is lett,jöttek még ketten a túrából pedig egy hatalmas buli lett.Végig nevettük az egész túrát amely most is szép helyeken keresztül vezetett.Perkátán pedig egy óriási játszótér bulival fejeltük meg a napot,na és egy jó sörrel persze.
Rá egy hétre tértünk újra vissza a szigetvilágba ugyanezzel a csapattal.Kifogástalan idő volt,így jobban betudtuk járni a szigeteket és a kiszáradt dunai holtágakat.Remek kis túra volt ez is,a szinesedő őszben a szigetek pedig még szebbek voltak mint szeptemberben.
A csodás mélykúti erdő
Macskalyuk - Dunaújváros
Október végén szintén ideális időjárási viszonyok közepette ahogy akartuk az Adonyi-szigeten néztük meg az őszi finálét.A sziget szép volt ugyan,de a Rácalmási-Nagyszigettel nem lehet egy napon emliteni.Az eddig még be nem járt részekre mentünk ezúttal már csak ketten Gergővel.Annyira behatoltunk a sziget ismeretlen részeire,hogy egy ponton úgy gondoltam eltévedtünk.Persze kitaláltunk.Szép volt azért a finálé az Adonyi-szigeten is.
Ezzel zárult az október.Novemberben őszi szünetre mentünk én is Gergő is.Emléktúrát akartam végre megcsinálni Sándor barátom tiszteletére,ám váratlan betegségem meghiúsította ezt.Ott voltam a szünet kellös közepén és félő volt,hogy nem tudok elmenni túrázni a betegség miatt,pedig direkt azért vettem ki azt a pár napot.
Aztán szombatra olyan állapotba kerültem,hogy eltudtunk indulni az újabb bakancslistás túrára a megcserélt Salabasina-árokba tehát.
Őszi finálé az Adonyi-szigeten
Féltünk a Visegrádi-hegységben található Salabasina-ároktól mert cudar dolgokat láttunk róla a neten.Úgy véltünk ez Magyarország legbrutálisabb szurdoka.Viszont a kaland meg csábitó volt.Aztán kiderült félelmünk alaptalan volt.A szurdok valóban brutális volt,de olyan élményekkel ajándékozott meg amit aligha felejtünk el.Fantasztikus sziklák,vájatok,szűk folyósok minden ami egy ilyen szurdokhoz dukál ott volt.Sziklákat másztunk kidölt fák alatt bújtunk át,alig fél méter széles vájatokba mentünk.Egészen szuper volt.A túra maradék része aztán már nem volt ennyire klassz.Érintettük például a Dera szurdokot is ahol az elképesztő embertömeg élvezhetetlenné tette a völgyet.Ettöl függetlenül könnyen elöfordulhat,hogy ez lesz a év legjobb túrája.
A csodás Salabasina-árok
Ezután a november nagyon rosszul alakult.Másodszor is elkellett halasztanunk a Sándor emléktúrát mert a betegségem visszatért.Kényszerpihenök jöttek,aztán már az idő is elromlott.Amikor kezdtem kigyógyulni és újra munkába állni a bertegség ismét visszatért és jelenleg is szenvedek.Valószinüleg nagyobb pihenöre lenne szükség,hogy meggyógyuljak,de dolgozni meg kell,mert megkell élni valamiből...
Szóval a Salabasina-árok után már nem volt több túra az ösz folyamán,szenvedösre sikerült a november,ám ez sem tudta elvenni a szeptember és az október csodáit.
Remek ösz volt,nagyszerű túrákkal és november elejéig minden sikerült amit elterveztem.Igaz utána már nem.
Remélem hamarosan helyre jövök mert várnak a tél csodái is,nem akarok lemaradni róluk.
A téli tervekről december első napjain olvashattok majd itt.
