Két nap telt el a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúra 2025-ös epizódjától,de még mindig nem nagyon tudok magamhoz térni.Na a túrával semmi baj nem volt,élvezetes és jó volt most is.Amitől földbe gyökerezett a lábam az az,hogy a Rácalmási üdülősor alatti ártéri erdőt gyakorlatilag teljesen kivágták!Egyszerűen megáll az eszem komolyan mondom.Ez az erdő úgymondd mindig itt volt és mi sokszor lejártunk ide túrázni,sétálni,bótorkálni stb.Innen nyilik a legjobb kilátás is a Macskalyukra,arra a helyre ahol találkoznak a környék holtágai és szigetei.Sokszor hiánypotló túráknak vettük elő az itteni túrákat,mert ide mindig lelehetett jönni,amikor valamilyen ok miatt nem tudtunk nagyobb kaliberű túrákra menni.És most ez az erdő nincs többé!Vajon meddig süllyed még a emberiség?
Nem tudom mikori kép,talán 2010 környéke (plusz.mínusz 2-3 év),látható az út mellett megvolt még az erdő
Nem tudom mikor jártam az erdőben első alkalommal.Középsuliban voltak Rácalmásra vezető túrák az iskolában és akkor még az egész környék rendezetlenebb volt,de túrákra kifejezetten alkalmas.Nem emlékszem ugyan rá,de feltehetőleg bejöttünk azokon a túrákon az erdőbe is.Az időpont 1985 körüli.Akkor lehetettem először itt.De ide vezetett Gergő legeslegelső túrája is.Nem tudom megmondani az időpontot,talán 2006 vagy a jó ég tudja...Itt túráztam vele legelső alkalommal,sokat segített ez az erdő,hogy megszeresse a természetet úgy ahogy megszerette...De aztán számost túránk érintette a csodás ártéri erdőt amely Dunaújváros és Rácalmás között az üdölősor alatt húzodott,a piros jelzésű turistaút és a Rácalmási Kis Duna között.Mindig jó volt ide lejönni,mert nagyon szép volt és hangulatos a Kis Dunával a keleti szélén pedig leírhatatlanul szép...
Gergő azon a bizonyos legelső túrán
Aztán pl.2016-ban,de lehet 17-ben ez sem kristálytiszta már,amikor Gergőt szivatta a fönöke a munkahelyen és a gyerek meg teljesen bestresszelt ezmiatt,akkor is ide jöttünk le megnyugodni és lőn csoda Gergő meg is nyugodott!Erről a túráról készült is film,azonnal beteszem ide.Akkoriban még nagyon kezdetleges filmeket tudtunk csak összehozni,de legalább maradt emlékünk erről is...
Érintettük az erdőt a brutálissá váló őszi túrán 17-ben,vagy a Macskalyuki túrákon,az utolsó nagy közös túrán is amikor Gergőn kivül még Móni és Zolika is velünk tartott.Volt,hogy egyedül merészkedtem be az erdőbe,vagy a Tökfesztiválra menet amikor itt az erdőben csapott le ránk egy kisebb vihar.Sokszor és sokat voltunk itt.Észrevétlenül,de az erdő belopta magát a szívünkbe!Gergő elhunyta után is volt,hogy el jöttem vagy eljöttünk errefelé.A Dunán innen,Dunán túl túrák is a piros jelzésen az erdő mellett haladtak el.Már a közelmúltban láttam,hogy az erdő egyes részeit kezdték kivágni,az sem esett jól,talán erről is volt már szó a blogban.De arra,hogy az egész erdő eltűnik álmaimban sem gondoltam...
Azon a bizonyos nagy túrán a Macskalyuknál
Egyik utolsó képem az erdőről
Elképesztő hatással volt rám a minap amikor megláttam a kivágott erdőt.Zolika azzal vigasztalt,hogy fák nagyrésze beteg lehetett.Én nem hiszek ebben.Az erdő szinte teljesen eltűnt,pár fa maradt mementóként.Vajon azokat is kivágják,vagy megússzák majd a dolgot?Az a pár fa akkor talán nem volt beteg?Nem elég,hogy a turistaútat is teljesen lebetonozták,de még eltűnt melőle az ártéri erdő is...Az utolsó túrám tavaly az ide is vezető Szösszenetnyi kis túra volt,ekkor jártam az erdőben utoljára,ekkor már az egyharmada biztos kivolt vágva!
És a legutolsó kép az erdőból 2024 május...
A tavalyi Dunán innen túra,a betonná változott turistaút mellett még ott az erdő...
Az erdő eltűnésével túrázásaim egyik ikonikus helyszíne vált semmivé (megemlékezem majd az erdőről az Ikonikus helyek sorozatomban is),valóban úgy érzem mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot...A mindig itt lévő erdő nincs már sehol,csak az emlékeimben.Természetesen elképzelhető,hogy lesz újratelepítés,sőt nagyon remélem,hogy lesz,de mire abból ilyen fokú szépségű erdő lesz mint ez volt,azt valószínűleg én már nem érem meg.Az ártéri erdő nincs többé.A területen viszont ott maradt lépteink nyoma örökre...
Elérkezett a visszapillantós sorozatom utolsó része.Egy éven át minden hónapban volt egy olyan bejegyzésem ami a régi időket elevenítette fel az adott hónap túrázási emlékeivel,már amire emlékeztem belőlük,mert biztos volt olyan ami kimaradt.Ennek a sorozatnak az utolsó darabja a május.Milyenek voltak a régi májusok túrázási szempontból?Nézzük át mire emlékszem ezekből vissza.
Ugye a gyermekkor májusai mindig a felvonulással kezdődtek.Eleinte apám vitt el,majd az iskolával kellett felvonulni.Amennyire vissza tudok ezekre emlékezni,jó bulik voltak és szerettem.
Majd az iskolás évek májusai az osztálykirándulásokról szóltak,ekkor jártam olyan helyeken mint Aggtelek,Lillafüred,a Bükk-hegység,Eger,Visegrádi vár stb.Aggtelekre és Lillafüredre azóta sem sikerült visszatérni.Hogy melyik,melyik évben volt azt nem tudom,de kb.1980-87 között voltak ezek az idők.
Aggtelek,visszatérek-e valaha is?
A nyolcvanas évek közepén kezdődtek városunkban az először a város születésnapja alkalmából létrehozott bringatúrák,melyek óriási bulik voltak és azóta is minden évben megrendezésre kerülnek.Az első ötön ott voltam,meg még kettőn.Ilyenkor volt,hogy 4-5 ezer ember is kitekert a közeli Mezőfalvára és vissza.
Kilencven májusában ismertem meg az egyik legnagyobb szerelmemet az életben.Szép emlékek,mást nem mondhatok most erről.Volt már szó erről az időről itt-ott a blogban.
Nagyon jó bulik voltak a bringatúrák.Ezek még ma is tartanak,de most nincs kivel és nincs mivel mennem..
A kilencvenes évek májusai főleg a sportélményekről szóltak.Ekkoriban a női kézilabdacsapatunk hódította meg a világot,megnyerve a Kupagyőztesek Európa kupáját,az EHF kupát és a Bajnokok ligáját is!Mindhárom döntő hazai összecsapásán ott voltam és hatalmas élmény mind!
Aztán volt néhány csendes május amikor úgy nem történt semmi,legalábbis most nem emlékszem semmire.Biztos,hogy voltunk ez idő alatt is valahol,de már a jó ég tudja hol.Talán ami úgy eszembe ötlik egy-egy Budai-hegységi túra,Gergő már ekkor bontogatta szárnyait és ekkoriban lehettünk először a csillebérci kisvasúton,meg a libegőn is.De fogalmam sincs mely évek voltak ezek,talán 2004-2009 közöttiek valamelyike.
A Dunaújváros BL győztes kézilabdacsapata,1999.
Később rendszeressé váltak a Rácalmási-szigeti túrák amelyekre legtöbbször május elsején mentünk.Ezekben az időkben jártuk be a hatalmas sziget északi részét.Érdekes,hogy ekkoriban a déli részre sosem mentünk (arra 2015 decemberig kellett várni).Jó bulik voltak,felejthetetlenek.Kezdetben rendben volt a sziget aztán fokozatosan kezdett hanyatlani.A hídak a madárlesek évről évre rosszabb állapotba kerültek.
2013-ban volt egy bringatúránk az Ösök napjára Révbérpusztára. 60km-es túra volt ahol voltunk vagy 25-en.Kellemes jó buli volt ez is.
2015-ben váltottuk valóra egy tervünket és ekkor mentünk le első alkalommal a Csövek-völgyébe.Május elseje volt.A völgyet előzőleg már szemre vételeztük,de akkor még nem mentünk le,ezt akkor úgy terveztük majd egy kedvezőbb időpontban tesszük meg.Ez a kedvező időpont volt 2015 május elseje.
Gergő valamelyik évben a Rácalmási-szigeten...
...és a Csövek-völgyében
2016-ban jártunk eddigi egyetlen alkalommal a Börzsönyben.Gergővel fedeztük fel a Remete-barlangot és a Julianus-kilátót.Esős időszak után voltunk így elsősorban a csúszos utaknak köszönhetően a túra kicsit nehéz volt,de persze örök élmény.Csodás helyeken jártunk.Sajnos ekkor nem volt jó idő,elvolt borulva,de eső szerencsére nem esett.Jó buli volt ez is,felejthetetlen.
2017 májusa nagyon jó volt!Gergő ekkor ballagott a középiskolából,igaz ment tovább az érettségire.Ballagási ajándéknak tőlem egy túrát kért.
Gergő ballagása 2017-ben
Ez egy terven kivüli túra volt,így úgy sorsoltuk ki.Tíz túrát írtunk össze,olyanokat ahová szeretnénk elmenni,eljutni és ezeket egy-egy kis cetlire írva ejtettük meg a sorsolást.Az a túra nyert amelyet a legjobban szerettünk volna,hogy nyerjen!Így jutottunk el a Mecsekbe a Csepegő és Farkas-árokba.Sőt ez a túra érintette a régi szeretett kulcsoházunkat is a Nyárádi kunyhót.Az egyik legjobb túra volt az életünkben!
Még ugyanebben a hónapban jött a terv szerinti túra is,amely a Prédikálószékre vezetett fel a Vadállókövek érintésével.Óriási buli volt ez is,mégha eléggé nehéz túra is volt.Felejthetelen szépségű tájakon mentünk!
És még nem volt vége.Hónap végén elmentünk túrázni arra a vasútvonalra amely északról és nyugatról kerüli meg a városunkat.Ezt is terveztük régóta,mert nem tudtuk előzőleg merre is vezet ez a vasút milyenek erre a tájak.Rövid de jó túra volt ez is.
A kisorsolt túrán láttam újra a kunyhót nyolc év múltával..
Kilátás a Prédikálószékről
Jött Gergő utolsó májusa 2018-ban.Ekkor eredetileg a Badacsonyba mentünk volna,de némi anyagi problémák ezt meghiúsították.Eltoltuk egy évvel ezt a túrát így,de Gergő időközben elment,így a badacsonyi túrából nem lett semmi.Aztán 2021-ben az ő iránti tiszteletből is megcsináltam a badacsonyi túrát (2021 augusztus 20-án).
Egy Pincefalvak túrát csináltunk ekkor a két Mónival kiegészülve.Bölcskéről mentünk Paksra.Jó 20 km-es túra volt,de elvoltunk remekül.
Hónap végén tértünk vissza Gergővel Révbérpusztára a pünkösdi mulatságokra,de ez a buli ott akkor csalódást okozott.Már maga a túra jó volt,de révbérpuszati események a kiszolgálás meg minden nem tetszett.
A két Móni a Pincefalvak túrán,elég érdekes helyeken vezetett a jelzett út...
2019 májusa már Gergő nélkül köszöntött rám.Ekkor kezdtük el a repcetúrákat Zolival amelyből hagyományt szerettünk volna csinálni.Münködött is a dolog három éven át,ám a 21-es repcetúrán olyan méhtámadás ért,hogy egyelőre letettünk ezen túrák folytatásáról.Így 22-ben nem is kerül sorra,de nincs kizárva,hogy jövőre újra összejöhet.
Hónap közepén Zolikával és Manóval keltünk útra a magyar sivataghoz.Azaz a kiskunsági homokbuckákhoz.A túrán ugyan eltévedtünk,de magát a célt elértük.
A hónap végén pedig egy Kata koncertre mentünk Zolikával Óbudára,mivel az ő kedvence volt hát elkisértem.Itt találkotunk először Józsi barátommal akivel (és még egy-két taggal) az NB3 foci csoportot tartjuk fenn a közösségi hálón mind a mai napig.A koncert pocsék volt nem is érdekelt.Mig Zoli nézte Józsi elvitt engem a közeli III.ker.TVE stadionját megnézni.
Zoli és Manó a sivatagi túrán
Józsival a III.ker TVE stadionjában
2020 májusában az első covid diktatúrából ébredt a világ.Végre újra szabadon túrázhattunk,mert az ezt megelőző másfél hónapban ez nem volt szabad (más kérdés,hogy mi ezt leszartuk).A fehérvári Sóstói tanösvényt vettük célba majd a Bory várt a város másik végében.Azt kell mondjam nem csalódtunk.Klassz volt a tanösvény is meg a vár is.
Hónap közepén újra Manóval és Zolikáva keltünk útra ezúttal a Tolnai.hegyhátba.Dúzsról indulva tettünk egy nagy túrát Mucsi és Annafürdő érintésével Kurdra.Nem volt könnyű túra,de lebilincselően szép tájakon mentünk keresztül.
A hónap végén pedig volt két szerencsétlenkedésünk a Dunaföldvár - Németkér túrával,amelyről rájöttünk,hogy így teljesíthetetlen,legalábbis az álltalunk választott útvonalon.Le is tettünk róla végleg.
A Sóstói-tanösvényen,háttérben a Mol Aréna
Annafürdő gyönyörű zöldje
2021-ben volt a méhtámadásos repcetúra.Majd szintén Zolival is Manóval keltünk útra,most a bakonyi Essegvárhoz.Szép zöld túra volt,az Essegvár nem okozott csalódást.
A hónap vége felé egy heti halasztás után mentünk a Szekszárdi-dombságba Zolikával.Ladományt akartuk megnézni,ez sikerült is.Szép tájakon ment keresztül a túra,a végén a vízünk is elfogyott,de Grábócon tudtunk pótolni.Jó túra volt ez is.
Nem volt olyan sima a ladományi túra...
Itt tartunk most.Ebben a hónapban még nem volt túránk (a mecseki április 30-án volt).Amit mostanra tervezünk az a visszatérés a Tihanyi-félszigetre,többek között a Barátakásokhoz és természetesen az Őrtorony-kilátóhoz.
Aztán,hogy ebben a hónapban lesz-e még túránk most még nem tudni,mert Zolikának is akadtak most gondjai,én meg ablakfelújítást tervezek,így nem biztos,hogy lesz még egy túrára anyagi fedezetünk,de majd meglátjuk...
Zolikával az Essegvárnál
A kör hát teljes.Ezzel ez a sorozat véget ért.Mégegyszer mondom valószínűleg mindenre nem sikerült visszaemlékezni,de a leglényegesebb dolgokra igen.Nehéz megítélni melyik is volt a legjobb hónap az életemben túrázásilag,mert voltak nagyon jók.De pl. a 2017-es május pályázhatna erre a címre,de persze sok másik is.
Hát ha megérem még,ha úgy alakul (ami nem biztos) akkor 10-15 év múlva megismétlem ezt a sorozatot,a régi és az azóta eltelt emlékek felidézésével.
A legnépszerűbb közösségi oldal emlékek menűje adta az ötletet ehhez a sorozatomoz.Nevezetesen egy éven keresztül minden hónapban visszatekintek az adott hónap emlékeire.Amire emlékszem azt felidézem pár sor erejéig,November lévén most ez a hónap kerül terítékre.Egészen 1988-ig kell visszamennem az első említésre méltó novemberhez.Ekkor pár héttel voltunk apám halála után és anyámmal lementünk Sándorékhoz pár napra a Mecsekbe kipihenni a megpróbáltatásokat.Remekül időzítettünk hiszen 88 novemberére hatalmas havazás lepte el a hegységet és mi pont ekkor mentünk le.Természetesen Sándor kivitt a Nyárádi kunyhóhoz.Ez volt az egyetlen alkalom az életemben,hogy hóban jártam a szeretett kunyhómnál.Odakinn forralt boroztunk és egy nyúl paprikást főztünk.Isteni volt minden...Ennek a szorinak a krónikája amúgy itt elolvasható.
A téli kunyhó
Két évet kellett várni a következő említésre méltó novemberre.1990 november közepén szereltem le a hadseregből és várt rám a gyönyörű barátnőm.Azt hittem az élet innentől kezdve szép lesz és fényes,de nem így történt.Nálam hatalmasabb erők más sorsot terveztek nekem...de ekkor még minden szép volt.A leszerelés a búcsú a haveroktól,két hét azonnali fényűzés a barátnőmmel,ígéretes jővőkép... Életem egyik,ha nem a legjobb hónapja volt 1990 novembere...
90 novembere,bezárodik a laktanya mögöttem..
Pár évig nem történtek említést érdemlő események novemberben,majd a kilencvenes évek második felének novemberei meccsre járással teltek többnyire.Ekkoriban nem túrázgattunk az évnek ezen időszakában.Nagyon népszerű volt ekkor a városban a jégkorong és a kézilabda és minket magával ragadott az egész milliő.Éveken át a haverokkal mulattuk az időt a meccseken,majd utána a kocsmákba.Mondjuk sose rúgtunk be.A mecccsezések olyan 2003 körül haltak el.Említést érdemel 2002 ősze,ekkor tévedtem be egy chat szobába ahol aztán nagyon jó barátságokat kötöttem és még egyszer-kétszer kicsivel többet is baratságoknál...de az,hogy ez novemberben volt-e már nem emlékszem kristálytisztán.Az ősz a biztos.
A szekszárdi park,egyik csajozásom színhelye...
Az egyik novemberben be is csajoztam alaposan,de azt,hogy melyikben már nem tudom.A szekszárdi prhométeus parkban ismertem meg a nőt,de nem tartott sokáig a kapcsolat,talán egy hónapig.Újabb eseménytelen novemberek jöttek,mígnem Gergővel 2013-ban kezdtük el a meccsrejárásokat,én ugye újra,ám most a foci volt a topon.Sok emlékezetes meccs jön elő az elmúlt évek novembereiből. 2014-ben amikor életünk legjobb meccsén hátrányból győztük le a Pécset még az NB I.-ben.Soha ekkorát még nem tomboltunk.Aztán 15-ben Budaörsön.Amikor elkísértük a csapatot,de a meccstúrát ötvöztük egy kisebb túrával is a Kőhegyre...
A Kőhegyen 2015 novemberében....
Tizenhét novembere...amikor Vecsésre kísértük el a csapatot,egy kirándulással ötvözve.Ekkor már NB III.-sok voltunk,de a kutyát nem érdekelte,lényegtelen volt melyik osztályban szurkolunk a csapatnak.Győztük is és ekkor ezzel léptünk fel az első helyre.Aztán a hónap végén az a magyar kupa meccs...az akkor NB I.-es Balmazújvárossal.Ez volt a legjobb meccs amit életemben láttam.Kikaptunk ugyan,de vastaps mellett ment le a csapat a pályáról...Mert emberhátrányba is hosszabításra kényszerítettük az akkor nevesebb ellenfelet és csak a végén kaptuk a gólt a 120.percben amivel elveszítettük az összecsapást... Ekkor be is tudtunk menni a csapathoz az öltőzőbe.A vereség ellenére gratuláltunk nekik és Gergő ekkor kapott két mezt a csapatkapitánytól.Élete egyik legnagyobb élménye volt!2018-ban meg a Bp.Honvéd II. elleni meccs válik Gergő utolsó meccsévé...
Útban Vecsésre,filmforgatásba botlunk a Nyugati pályaudvaron
Gergő a Dunaújváros PASE öltőzőjében,mezeket kap a csapatkapitánytól
Na de vissza a túrákhoz.15-ben még feljutunk este a Budai várba,ekkor csodáljuk meg először a fényárban úszó Budapestet.16-ban jutunk el első alkalommal a Tassi-zsiliphez és Csákvárra.Ekkor valósul meg egy régi tervünk,hogy végig túrázunk a budapesti hídakon.17-ben jutunk el a fantasztikus Holdvilág-árokba,18-ban pedig jön minden idők legjobb túrája a Salabasina-árokba.Sajna ez Gergő utolsó túrája...Mondhatni 2014-től rendre a novemberek hozzák az év legjobb hónapjai címet,de csak 18-ig...
A Holdvilág-árok 2017 novemberben
2019 novembere már Gergő nélkül köszönt rám.A szívem rettenetesen fáj még,de a kezdeti sokkból már némileg magamhoz térve lézengek az élet sűrűjében...és nem alakul rosszul a hónap,bár rosszul kezdődik.Nem akarva megszakítani a Gergővel megfogadott hagyományainkat kimegyek a Rácalmási-szigetre megnézni az őszi finálét.Egyedül.Ám nem esik jól a túra.Rendkivül fáj a szívem,szinte végig bőgöm az egészet és ezen nem javít a sziget kétségbeejtő állapota sem,de ezen a túrán érzem legjobban Gergő túlvilági jelenlétét...érzem,hogy végig ott van velem!Hónap közepén Mónival és Zolikával Gergő egyik álmát valósítjuk meg és elmegyünk a budafoki Memento parkba.
A 19-es finálén,nem ez életem legjobb túrája...
Ebben a hónapban még aztán valóra válik egy Gergővel megálmodott tervem.Eljutok végre a Gemenci erdőbe.Manó,Zolika és a Tizedes barátom társaságában.Remek túrát teszünk itt.2020 novembere aztán a régi szép időket idézi,újra ez az év legjobb hónapja.Elsőnek eljutok a Rókahegyi-kőfejtőbe a Pilisbe,az előbb említett urakkal szintén.Aztán jön egy rámálommár váló túra Zolikával a Rétszilasi tavaknál,ahol majdnem agyonlőnek minket.A hónap végén pedig újra Gergő egy régi tervét valósítom meg:felkeresem és megtalálom Nagy Zsuzsika sírját a dunavecsei temetőben.Ő volt Petőfi Sándor egyik szerelme...Könnyen megtaláljuk azt a sírt amit évekkel korábban Gergővel hiába kerestünk.Szép és élvezetes túra!
A Rókahegyi kőfejtőben
Zsuzsika sírjánál ahol egy macsek fogad...
Így érkezünk el 2021 novemberéhez.Sajna amikor is kényszerszüneten vagyok.A túrázásaim lényegébe megálltak.Móni stroke-kal kórházban,a kutyámra meg nincs aki vigyázzon,így nem tudok elmenni túrázgatni...De egy túrára magammal viszem Rexit a kutyámat,de csak ide a környékre.Az jól érzi magát és legalább egyet azért túráztunk...minden más függ attól,hogy mi lesz Mónival.Ha nem javul akkor jelenleg nem tudom hogyan tovább.Sajna én is egyre jobban kivagyok a jelenlegi helyzettől,mentálisan nagyon kezdek elfogyni.Szükségem lenne túrázásokra,de nyakunkon az istenverte politikusok kedvence a koronavírus negyedik(!) hulláma is.Kezd mindez nagyon sok lenni...
A legismertebb közösségi oldal "Emlékek" menüje adta az ötletet,hogy itt is indítsak egy visszapillantó sorozatot.Így minden hónapban pár sor erejéig felpróbálom idézni az adott hónap emlékeit.Persze csak azokat amikre visszatudok emlékezni.Most az október hónap kerül terítékre.A legkorábbi emlékek talán a középiskolából villannak be,amikor is minden ősszel volt egy ötpróba rendezvény sorozat,ennek része volt egy 20km-es gyalogtúra Rácalmásra és vissza,valamint egy 40km-es bringatúra Sárbogárdra és vissza.Természetesen ezekről nem maradtak képek,de valószínűleg nem is készültek.Aztán sokáig nem történt említésre méltó dolog az októberekben.Majd ha jól emlékszem,pár exemmel sikerült egy-egy túrát megtenni a történelemben és ezek közül estek erre a hónapra belőlük.Legemlékezetesebb az amikor a Karancs csúcsára mentünk fel az egyik év októberében,majd onnan ereszkedtünk lefelé,nem semmi meredekségű utakon.Végül azon kellett izgulni,hogy még sötétedés előtt kijöjjünk az erdőből,ez sikerült és végül maga a túra sikeres volt.Nekem nem maradt róla képem,talán a volt exnek igen,talán ha egyszer olvassa ezt,lehet küld majd egyet.Addig mindenesetre nem tudok erről a túráról képet betenni.Viszont Gergővel is mikor már kezdett kissé felcseperedni a legkisebb korból,már túráztunk is és októberben mindig mentünk.Nem hiába hiszen alighanem ez a legszebb hónap.
Gergővel trappolunk az ártéri erdőben,talán...2007-ben?
Eleinte persze csak a környéken túrázgattunk.Főleg a Rácalmási-sziget volt ilyentájt terítéken,ez sem véletlen,hiszen az is ebben a hónapban a legszebb.Éveken át kijöttünk ide októberben,sosem csalódtunk.Volt olyan is amikor Dunavecsére mentünk,vagy a Duna menti erdőkben túrázgattunk.Remek buli volt mindegyik túra.Aztán ahogy Gergő növekedett úgy mentünk egyre messzebb is.2015-ben már az ingókövekhez mentünk,ekkor velünk tartott Móni is.Ez is jó kis kirándulás volt,nagyon jól éreztük magunkat.Amúgy 15-ben már egy előre eltervezett bakancslista szerint túrázgattunk.
Gergő az ingóköveknél 2015-ben
Októberekhez hozzátartozik az is,hogy ilyenkor sokat jártunk meccsre is.Ugye először meccsen én 1977 október elsején voltam,2014-ben sikerült azt megérni,hogy először volt városunkban villanyfényes mérkőzés,nekem is,Gergőnek is óriási élmény volt.2016-ban remek túráink voltak,először a Naszály csúcsára kapaszkodtunk fel.Egészen szuper túra volt,hiszen a csúcson kívül még érintettük a Násznépbarlangot,a Látó-hegyet és a Gyadai tanösvényt is,amelyen ott volt az emlékezetes függőhíd is..Na és eljutottunk az itteni Rockenbauer emlékhelyre is,ugye itt lett öngyilkos Rockenbauer Pál.Nagyon,nagyon jó túra volt,olyan amit nem lehet elfelejteni...
A gyadai tanösvény függőhídján
Még 16-ban volt azon ritka napok egyike amikor egy napon két túrát is tettünk.Elsőnek a Pilisben a Nagy-Kopaszra a Dévényi-kilátóhoz kapaszkodtunk fel.Majd innen mentünk a Vörös-hegyre és Pilisszentkeresztre.Remek túra volt!Útban hazafelé Budapesten pedig megfejeltük még a napot és felkapaszkodtunk a Gellért-hegyre amelynek csúcsára már sötétben érve értünk fel és onnan csodáltuk a fényben úszó fővárost.Micsoda remek nap volt!2016 októberéhez köthető még az első Csepel-szigeti túránk.Ekkor találkoztunk először a csodás Zichy-kápolnával és ekkor mentünk Lórévtől Ráckevéig.Ez is szuper túra volt.Talán túrázásaink történelmében ezen a napon volt a lehető legtökéletesebb túraidőnk.
Gergő a Dévényi-kilátónál 2016-ban
Októberhez tartozik még az a történet is,hogy 1988-ban ekkor vesztettem el az édesapám,aki ha minden úgy van ahogy spirituális tudásommal ma tudom,vagy az őrangyalom vagy a szellemi segítőm.Valamelyik a kettő közül...Sokáig nem is szerettem az októbert,de aztán az idő múlásával a kedvenc hónapommá vált.Na,de elérkeztünk 2017-hez.A Pilis-tetőre akartunk menni,de nem várt anyagi nehézségeink támadtak ekkor így ez a túra halasztodott,majd egy év múlva sikerült csak valóra váltani..de azért nem maradtunk túra nélkül ekkor sem.Elsőnek Beloanniszból mentünk Ercsibe az emlékezetes Görögből-Magyarba nevezetű túrán amely szintén hatalmas buli volt.Majd 2017 októberében jött az első, később óriási jelentőséggel bíró Egyenesen át túra.Szintén az anyagi nehézségek vittek rá,hogy a környéken nézzünk egy valamire való túrát.Ekkor néztük ki a Nagyvenyimről - Perkátára vezető túrát amelynek 90%-a egyenesen halad előre.Ezért is lett a neve Egyenesen át.
Az első Egyenesen át túrán 2017-ben
Ettől a kis egyszerű mezőföldi túrától nem vártunk sokat.A kimozdulás,a túra volt az elsődleges.Aztán életünk egyik legremekebb túrája kerekedett belőle.Annyira jó volt,hogy elhatároztuk Gergővel ezt minden év októberében megcsináljuk (van róla külön bejegyzésem - keresd az Egyenesen át túrák története. 2020 októberi bejegyzés).Így is lett.A következő évben elcsaltuk Mónit is,meg Zolit is aminek az lett a következménye,hogy minden idők legvidámabb túrája kerekedett belőle.Aztán...Gergő elment,de az Egyenesen át túrák megmaradtak.Ezek lettek Gergő hivatalos emléktúrái,amely idén sem fog elmaradni...Na,de még 2017 októbere a téma és ekkor volt a legszebb őszi finálés túránk is a Rácalmási-szigeten.Soha ennyire szépnek még nem láttuk a szigetet mint akkor...
A Rácalmási-sziget a 17-es finálén
2018 feledhetetlen őszt hozott,ma már tudjuk az utolsót...amit Gergővel tölthettem.Annak is októbere egészen csodás volt.Ugye volt az előbb említett ekkor még vidám Egyenesen át második túrája.Aztán Gergővel mi végigmentünk a Bakony kopár hegyein Várpalotától Iszkaszentgyörgyig,amelynek fő hegye a Baglyas-hegy volt.A 27km-es túra nem volt könnyű,soha ennyire rosszul nem voltak felfestve a jelzések,a vízünk is elfogyott,a távolságot is rosszul mértük fel.Mégis...az élet egyik legjobb túrája volt,felbecsülhetetlenül szép tájakon át...Sosem felejtem el.A hónap tartogatott még túrákat.Az őszi finálét most az Adonyi-szigeten néztük meg és visszatértünk a száraz dunai holtágakba is.
A Baglyas-hegy azon a csodás 18-as őszön
A legvidámabb Egyenesen át túrán 2018-ban
A legjobb csapat voltunk...
2019 ősze már sajnos Gergő nélkül köszöntött rám.Még nagy volt ekkor a fájdalom (ma sem kisebb) és nem estek még annyira jól a túrák,de mentem mert tudtam ha ez sincs akkor meghalok.Manóval és Zolikával mentünk el ekkor a legnagyobb magyar mocsárvidékre a Kolon-tóhoz.Hasonlóan mint egy éve a bakonyi túra,ez is 27km-es volt és ezt is elméreteztük.De azért egész jó kis buli volt.Érdekes volt a Kiskunság közepén "hegyet" mászni..Ebben a hónapban is volt Egyenesen át túra,amely ekkor már emléktúra volt..
Manó és Zolika trappol a Kolon-tó felé 2019-ben
A harmadik Egyenesen át túra más sajnos Gergő emléktúrája volt...
2020-ban egész jó kis októberünk volt.Elsőnek Manóval a Tizedessel és Zolikával karöltve megmásztuk a Zengőt a Mecsekben.Az új kilátóra voltunk kiváncsiak.Remek túra volt egészen kiváló időben.Majd egy hétre rá,Mónival és Zolikával tettünk egy kört a Gemenci erdőben.Végül jött az Egyenesen át túra amely már a negyedik volt az évek alatt,ebből pedig már sajnos a második Gergő emléktúra vált.Így teltek hát az elmúlt évek októberei,már amennyire emlékszem belőlük.Mindig benne van pakliban,hogy kimaradt valami,ami utólag jut csak eszembe.Itt tartunk tehát most 2021 októberében.
A zengői túrán 2020-ban
2021 októbere meg nem alakul jól...Hozzá szoktam az elmúlt években ahhoz,hogy az ősz hozza a legjobb túrákat,ez idén aligha lesz így.Annak is örülök ha eljutok egy-egy túrára.Idén októberre is megvoltak a magam kis tervei ám Móni betegsége keresztül húzta a számításaimat.Móni ugyan gyógyulgat már,de még hetek kérdése a felépülése.Egy biztos az ötödik Egyenesen át túra meglesz tartva,minden más bizonytalan... Na de sosem adom fel,ha feladtam volna már nem lennék itt és nem írodnának ezen sorok sem!
Visszapillantós sorozatomban a régi időkre,most is az elmúlt évtizedek jelentősebb eseményeit próbálom kigyűjtögetni szigorúan túrázásilag érintve a témát.Persze előfordulhat egy-egy helyen némi kitérő,de az is csak azért mert valamennyire kapcsolódhat a túrázásaimhoz.A szeptembert sokáig nem szerettem.Vakáció vége,iskolakezdés...ki az aki gyerekként oda van a szeptemberért?Aztán ahogy telt múlt az idő egyre inkább megkedveltem ezt a hónapot,ha nem is a legkedvencebbé vált,de mindenképpen kedvelté.Amikor már rohadtul elegem van a nyári kánikulából,megváltóként érkezik a szeptember.Amikor pechünk van akkor még kitart kicsit a nyár,de amúgy meg fokozatosan kezd átalakulni gyönyörű ősszé a dolog.Az ősz pedig a túrázásoknak leginkább kedvező évszak!
Itt van újra megérkezett: szeptember!
Nem nagyon volt eseménydús a szeptemberi hónapom jó sokáig.Érhető hiszen mint fentebb is írtam ez általában az iskolakezdésről szólt.Ha jól emlékszem akkor 1985-be kell vissza mennem,hogy a túrázásilag első jelentősebb szeptemberre leljek.Ez viszont különösen emlékezetes.Hiszen ekkor mentünk először a Salgó várba úgy,hogy kétnapos kirándulás volt és Salgótarjánban aludtunk.Testvérem és a felesége vittek akkor magukkal,ha már nem is annyira kis porba fingó voltam,de semmiképpen sem voltam még nagy és teljesen önálló.Így elvittek erre a kirándulásra amit a munkahelyük szervezett.Ekkor túráztunk fel Salgótarjánból a Salgó várába.A pontos útvonalra már természetesen nem emlékszem.Ez azért is volt jelentős túra,mert ez volt az egyetlen olyan túra életemben amelyen a testvéremmel együtt túráztunk bármily hihetetlen...
Salgó vára,ide vezetett a testvéremmel átélt egyetlen túra...
Sokáig újra nem történt említésre méltó szeptember.Talán kilencvenben amikor katona voltam és akkor jártam az életem talán legnagyobb szerelmével,vele jártuk akkor végig Dunaújváros utcáit.Jól emlékszem erre,mert szinte olyan volt mintha túráznánk.Dél körül kezdtük el a várost járni és majd este nyolcig trappoltunk is az utcákon vagy a Duna parton,tán még a szigeten is lenn voltunk.Később egy másik exemmel mentünk fel Veszprémben a Gulya dombra,ekkor jártam elöször ott.Aztán sok-sok eseménytelen szeptember következett.Talán 2015-re tudom tenni a következő olyant amikor történt is valami túrázásilag.Ekkor már Gergővel nyomtuk az ipart és egy Budai-hegységi kilátós túrára mentünk el ahová Móni is velünk tartott.A Széchenyi-hegytől induló túrán több kilátót is érintettünk,majd Hüvösvölgyben fejeztük be a bulit.
Gergő a Makovecz-kilátóban 2015 szeptemberében
Szeptemberre tehetők a Tökfesztiválok meglátogatása.Rácalmáson minden szeptemberben kerül sor a mai napig a Tökfesztivál megrendezésére,Ilyenkor a rendezvények mellett a városka lakói jópofa tökből készült szobrokat,műalkotásokat csinálnak és kiállítják saját portájuk elé.Ezeket kezdtük el megnézni,hogy mikor volt az első tökfesztiválunk nem tudom már.Talán 2014-ben,de lehet előbb.Lényeg,hogy ettől kezdve minden évben kijöttünk.2018-ban ugyan elmaradt mert máshol túráztunk épp és 2019-ben pedig már sajnos Gergő nélkül jöttünk ki,20-ban pedig a Covid miatt az egész rendezvény elmaradt.21-ben megtartják,de védettségi kártyához kötik a rendezvények meglátogatását (...) így úgy döntöttünk,hogy akkor soha többé nem jövünk,nem költjük itt a pénzünket,hisz eltudjuk mi azt költeni olyan helyen is ahol nem kötik ezt védettségi kártyához...Na meg Gergő nélkül nincs már sok értelme...
A Tökfesztiválon Rácalmáson
2016-os szeptemberben a Tökfesztivál mellett jutott egy túra is.Mégpedig a máig is emlékezetes Burdai túra,amikor is már országhatáron kívül túráztunk.A Szobról induló túrán a szlovákiai Burda hegységen mentünk át kelettől-nyugatig,Helemba,Garamkövesd és Párkány érintésével,hogy aztán Esztergomban végződjön a buli.Szép tájakon mentünk szó se róla,de nem ezért maradt emlékezetes ez a túra.Hanem mert a hegység közepén egy brutális vihar csapott le ránk.Enyhén beszarás közeli állapotban voltunk Gergővel,hisz féltünk nehogy becsapjon a villám az erdőbe ahol éppen trappoltunk.Szerencsére megúsztuk,de a fő kilátást a Kovácspataki-sziklákról,amiért jöttünk nem tudtuk élvezni a párás ködös idő miatt.Így a túrát később 17 júliusában már minden nehézség nélkül megismételtük.Tizenhat szeptemberében volt még egy jó kis túránk Gergővel.A Pentele-hídhoz mentünk ki még a kánikulában,de ez is jó volt.
A Burda közepén amikor lecsapott ránk a vihar
2017-ben egy pazar túrát tettünk a Mecsekbe.Mégpedig az eddig nem ismert Nagy-Mély-völgyet jártuk végig.Rendkívül ideális túraidőnk volt a túra szépségére meg nehéz szavakat találni.Élveztük minden méterét Gergővel.Megnéztük a Kantavár romjait,a Kőlyukat és az Ágnes-vízesést is,a túrát pedig Sikondán fejeztük be ahová jó harminc év múltán sikerült visszatérni.Nagyon jó túra volt és jó lenne még ide visszajönni majd egyszer.
A Nagy-Mély-völgy egyik csodája
2018 szeptemberére ismét egy fantasztikus túra jutott.A Pilis-tetőt másztuk meg Gergővel.Egészen káprázatos túra volt és hiába a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsára kapaszkodtunk fel,a túra nem volt olyan nehéz.Nem mondhatni meredek útnak azt ami felvitt ide.Már a hegy oldalában is számtalan csoda volt,elég csak a Vaskaput megemlítenem.A kilátó és a kilátás a csúcson pedig mindent vitt.Talán a Pilis csúcsán lévő kilátó nyújta a legnagyobb élményt kilátásilag ebben az országban.Ha jól emlékszem innen öt (de lehet több) hegység legmagasabb pontját is látni a teljes körpanorámában.Pilisszentkeresztről indultunk és oda is tértünk vissza.Magasra mentünk,a túra 20km-es volt,viszont annyi élmény inger ért,hogy nem is figyeltünk rá,hogy elfáradtunk volna.Csodás nap volt,csodás felejthetetlen túra...
A Vaskapu a Pilis oldalában
Aztán 2019-ben már sajnos Gergő nélkül kellett túráznom.Sokáig lacafacáztunk még Gergővel a Sándor emléktúrán,sehogyan sem akart összejönni sosem.Most 19-ben összejött,de ez már sajnos Gergő emléktúrája is lett.A Mecsek számomra legősklaszikusabb útvonalát választottam ki így Sándor és Gergő emléktúrájává,amely így a Királyok emléktúrája lett...Mónival is Zolikával jöttem el a jól ismert csodás helyekre.Szép volt most is,de a tudat,hogy a két legnagyobb emléktúrája ez kissé lehervasztó volt...Érintettük a kedvenc forrásaimat,a Nyárádi kunyhót és a Máré várát is.Nagyon szép túra volt,méltó a két legnagyobbhoz!
A Királyok emléktúráján a Nyárádi kunyhónál
Még 2019 szeptemberében visszatértem a közeli Ebédleső-hegyre is.Mónit hoztam el,ő még nem járt itt.Ugye ide vezett egy 2018-as téli túránk amely akkor nagyon nagy buli volt.Most sem volt rossz,én ekkor már Gergő nyomában jártam újfent.Következett 2020,ekkor kimentünk a közeli Janitsáry-Szávics kúriához.Egy kedves ismerösöm kezel egy Dunaújváros történetével foglalkozó oldalt a facebookon és ehhez gyűjtött itt anyagot.Megkért,hogy kísérjük el,így elmentünk vele Zolikával együtt.Újra bebizonyosodott,hogy a közvetlen közelünkben is mennyi csoda van... Aztán a 20 szeptemberi fő buli az Veszprémbe vezetett.Ez a számomra nagyon kedves város most sem hazudtolta meg önmagát.Zolikával a várnegyedet,a Gulya dombot és a Betekints-völgyet is végigjártuk és a közelben tettünk egy kis kört.Jó buli volt,de forróság is volt még.
Veszprémben a vár alatt
Hát ezek az elmúlt évek és évtizedek számomra fontosabb túraélményei.Ezekkel is úgy érzem csak gazdagabb vagyok,hiszen mindegyik a maga nemében fergetegesen jó volt.Amíg odafentről a magasabb szellemi erők engedik addig a történetet tovább írom,hiszen már most hétvégére is akad egy remek terv,amikor is a Köröshegyi-völgyhídhoz szándékozom visszatérni és ha szerencsém lesz megtalálom majd a Balaton szívét!
