Régi májusok

 Elérkezett a visszapillantós sorozatom utolsó része.Egy éven át minden hónapban volt egy olyan bejegyzésem ami a régi időket elevenítette fel az adott hónap túrázási emlékeivel,már amire emlékeztem belőlük,mert biztos volt olyan ami kimaradt.Ennek a sorozatnak az utolsó darabja a május.Milyenek voltak a régi májusok túrázási szempontból?Nézzük át mire emlékszem ezekből vissza.

Ugye a gyermekkor májusai mindig a felvonulással kezdődtek.Eleinte apám vitt el,majd az iskolával kellett felvonulni.Amennyire vissza tudok ezekre emlékezni,jó bulik voltak és szerettem.

Majd az iskolás évek májusai az osztálykirándulásokról szóltak,ekkor jártam olyan helyeken mint Aggtelek,Lillafüred,a Bükk-hegység,Eger,Visegrádi vár stb.Aggtelekre és Lillafüredre azóta sem sikerült visszatérni.Hogy melyik,melyik évben volt azt nem tudom,de kb.1980-87 között voltak ezek az idők.

Aggtelek,visszatérek-e valaha is?

A nyolcvanas évek közepén kezdődtek városunkban az először a város születésnapja alkalmából létrehozott bringatúrák,melyek óriási bulik voltak és azóta is minden évben megrendezésre kerülnek.Az első ötön ott voltam,meg még kettőn.Ilyenkor volt,hogy 4-5 ezer ember is kitekert a közeli Mezőfalvára és vissza.

Kilencven májusában ismertem meg az egyik legnagyobb szerelmemet az életben.Szép emlékek,mást nem mondhatok most erről.Volt már szó erről az időről itt-ott a blogban.

Nagyon jó bulik voltak a bringatúrák.Ezek még ma is tartanak,de most nincs kivel és nincs mivel mennem..

A kilencvenes évek májusai főleg a sportélményekről szóltak.Ekkoriban a női kézilabdacsapatunk hódította meg a világot,megnyerve a Kupagyőztesek Európa kupáját,az EHF kupát és a Bajnokok ligáját is!Mindhárom döntő hazai összecsapásán ott voltam és hatalmas élmény mind!

Aztán volt néhány csendes május amikor úgy nem történt semmi,legalábbis most nem emlékszem semmire.Biztos,hogy voltunk ez idő alatt is valahol,de már a jó ég tudja hol.Talán ami úgy eszembe ötlik egy-egy Budai-hegységi túra,Gergő már ekkor bontogatta szárnyait és ekkoriban lehettünk először a csillebérci kisvasúton,meg a libegőn is.De fogalmam sincs mely évek voltak ezek,talán 2004-2009 közöttiek valamelyike.

A Dunaújváros BL győztes kézilabdacsapata,1999.

Később rendszeressé váltak a Rácalmási-szigeti túrák amelyekre legtöbbször május elsején mentünk.Ezekben az időkben jártuk be a hatalmas sziget északi részét.Érdekes,hogy ekkoriban a déli részre sosem mentünk (arra 2015 decemberig kellett várni).Jó bulik voltak,felejthetetlenek.Kezdetben rendben volt a sziget aztán fokozatosan kezdett hanyatlani.A hídak a madárlesek évről évre rosszabb állapotba kerültek.

2013-ban volt egy bringatúránk az Ösök napjára Révbérpusztára. 60km-es túra volt ahol voltunk vagy 25-en.Kellemes jó buli volt ez is.

2015-ben váltottuk valóra egy tervünket és ekkor mentünk le első alkalommal a Csövek-völgyébe.Május elseje volt.A völgyet előzőleg már szemre vételeztük,de akkor még nem mentünk le,ezt akkor úgy terveztük majd egy kedvezőbb időpontban tesszük meg.Ez a kedvező időpont volt 2015 május elseje.

Gergő valamelyik évben a Rácalmási-szigeten...

...és a Csövek-völgyében

2016-ban jártunk eddigi egyetlen alkalommal a Börzsönyben.Gergővel fedeztük fel a Remete-barlangot és a Julianus-kilátót.Esős időszak után voltunk így elsősorban a csúszos utaknak köszönhetően a túra kicsit nehéz volt,de persze örök élmény.Csodás helyeken jártunk.Sajnos ekkor nem volt jó idő,elvolt borulva,de eső szerencsére nem esett.Jó buli volt ez is,felejthetetlen.

2017 májusa nagyon jó volt!Gergő ekkor ballagott a középiskolából,igaz ment tovább az érettségire.Ballagási ajándéknak tőlem egy túrát kért.

Gergő ballagása 2017-ben

Ez egy terven kivüli túra volt,így úgy sorsoltuk ki.Tíz túrát írtunk össze,olyanokat ahová szeretnénk elmenni,eljutni és ezeket egy-egy kis cetlire írva ejtettük meg a sorsolást.Az a túra nyert amelyet a legjobban szerettünk volna,hogy nyerjen!Így jutottunk el a Mecsekbe a Csepegő és Farkas-árokba.Sőt ez a túra érintette a régi szeretett kulcsoházunkat is a Nyárádi kunyhót.Az egyik legjobb túra volt az életünkben!

Még ugyanebben a hónapban jött a terv szerinti túra is,amely a Prédikálószékre vezetett fel a Vadállókövek érintésével.Óriási buli volt ez is,mégha eléggé nehéz túra is volt.Felejthetelen szépségű tájakon mentünk!

És még nem volt vége.Hónap végén elmentünk túrázni arra a vasútvonalra amely északról és nyugatról kerüli meg a városunkat.Ezt is terveztük régóta,mert nem tudtuk előzőleg merre is vezet ez a vasút milyenek erre a tájak.Rövid de jó túra volt ez is.

A kisorsolt túrán láttam újra a kunyhót nyolc év múltával..

Kilátás a Prédikálószékről

Jött Gergő utolsó májusa 2018-ban.Ekkor eredetileg a Badacsonyba mentünk volna,de némi anyagi problémák ezt meghiúsították.Eltoltuk egy évvel ezt a túrát így,de Gergő időközben elment,így a badacsonyi túrából nem lett semmi.Aztán 2021-ben az ő iránti tiszteletből is megcsináltam a badacsonyi túrát (2021 augusztus 20-án).

Egy Pincefalvak túrát csináltunk ekkor a két Mónival kiegészülve.Bölcskéről mentünk Paksra.Jó 20 km-es túra volt,de elvoltunk remekül.

Hónap végén tértünk vissza Gergővel Révbérpusztára a pünkösdi mulatságokra,de ez a buli ott akkor csalódást okozott.Már maga a túra jó volt,de révbérpuszati események a kiszolgálás meg minden nem tetszett.

A két Móni a Pincefalvak túrán,elég érdekes helyeken vezetett a jelzett út...

2019 májusa már Gergő nélkül köszöntött rám.Ekkor kezdtük el a repcetúrákat Zolival amelyből hagyományt szerettünk volna csinálni.Münködött is a dolog három éven át,ám a 21-es repcetúrán olyan méhtámadás ért,hogy egyelőre letettünk ezen túrák folytatásáról.Így 22-ben nem is kerül sorra,de nincs kizárva,hogy jövőre újra összejöhet.

Hónap közepén Zolikával és Manóval keltünk útra a magyar sivataghoz.Azaz a kiskunsági homokbuckákhoz.A túrán ugyan eltévedtünk,de magát a célt elértük.

A hónap végén pedig egy Kata koncertre mentünk Zolikával Óbudára,mivel az ő kedvence volt hát elkisértem.Itt találkotunk először Józsi barátommal akivel (és még egy-két taggal) az NB3 foci csoportot tartjuk fenn a közösségi hálón mind a mai napig.A koncert pocsék volt nem is érdekelt.Mig Zoli nézte Józsi elvitt engem a közeli III.ker.TVE stadionját megnézni.

Zoli és Manó a sivatagi túrán

Józsival a III.ker TVE stadionjában

2020 májusában az első covid diktatúrából ébredt a világ.Végre újra szabadon túrázhattunk,mert az ezt megelőző másfél hónapban ez nem volt szabad (más kérdés,hogy mi ezt leszartuk).A fehérvári Sóstói tanösvényt vettük célba majd a Bory várt a város másik végében.Azt kell mondjam nem csalódtunk.Klassz volt a tanösvény is meg a vár is.

Hónap közepén újra Manóval és Zolikáva keltünk útra ezúttal a Tolnai.hegyhátba.Dúzsról indulva tettünk egy nagy túrát Mucsi és Annafürdő érintésével Kurdra.Nem volt könnyű túra,de lebilincselően szép tájakon mentünk keresztül.

A hónap végén pedig volt két szerencsétlenkedésünk a Dunaföldvár - Németkér túrával,amelyről rájöttünk,hogy így teljesíthetetlen,legalábbis az álltalunk választott útvonalon.Le is tettünk róla végleg.

A Sóstói-tanösvényen,háttérben a Mol Aréna

Annafürdő gyönyörű zöldje

2021-ben volt a méhtámadásos repcetúra.Majd szintén Zolival is Manóval keltünk útra,most a bakonyi Essegvárhoz.Szép zöld túra volt,az Essegvár nem okozott csalódást.

A hónap vége felé egy heti halasztás után mentünk a Szekszárdi-dombságba Zolikával.Ladományt akartuk megnézni,ez sikerült is.Szép tájakon ment keresztül a túra,a végén a vízünk is elfogyott,de Grábócon tudtunk pótolni.Jó túra volt ez is.

Nem volt olyan sima a ladományi túra...

Itt tartunk most.Ebben a hónapban még nem volt túránk (a mecseki április 30-án volt).Amit mostanra tervezünk az a visszatérés a Tihanyi-félszigetre,többek között a Barátakásokhoz és természetesen az Őrtorony-kilátóhoz.

Aztán,hogy ebben a hónapban lesz-e még túránk most még nem tudni,mert Zolikának is akadtak most gondjai,én meg ablakfelújítást tervezek,így nem biztos,hogy lesz még egy túrára anyagi fedezetünk,de majd meglátjuk...

Zolikával az Essegvárnál

A kör hát teljes.Ezzel ez a sorozat véget ért.Mégegyszer mondom valószínűleg mindenre nem sikerült visszaemlékezni,de a leglényegesebb dolgokra igen.Nehéz megítélni melyik is volt a legjobb hónap az életemben túrázásilag,mert voltak nagyon jók.De pl. a 2017-es május pályázhatna erre a címre,de persze sok másik is.

Hát ha megérem még,ha úgy alakul (ami nem biztos) akkor 10-15 év múlva megismétlem ezt a sorozatot,a régi és az azóta eltelt emlékek felidézésével.

Köszönöm a figyelmet!

Az eddigi utolsó májusi túránk filmje

Májusi eső aranyat ér?

Májusi eső aranyat ér,tartja a mondás.Én ezt csak annyival egészíteném ki,hogy azt,a faszt.Kicsit sok mostanság már az esőkből és hát az észak magyarországi folyók is áradnak már,aminek ki tudja mi lesz a vége...Az utóbbi évek legócskább tavaszát éljük,szinte minden téren.Hagyján még az oltás és a koronavírus diktartúra,de az időjárás is szopatósra váltott,szinte egész tavasszal.Bár többnyire szerencsénk volt a túrákat illetően,de az igazán kellemes tavaszi idő az kevés volt.Talán ez csak az eddigi utolsó túránkon volt ami az Essegvárhoz vitt és előtte egy-két héttel a Budai-hegységin.Ezeken volt maradéktalanul jó idő,minden más túránkon volt valami enyhe kellemetlenség:szél,köd apróbb eső stb,A helyzet az,hogy ma reggel is túrázni szerettünk volna indulni,ám szakadó esőre ébredtünk.Így úgy döntöttünk a túrát elhalasszuk.

Esik eső,szép csendesen csepereg...a faszt,ez szakad

Na nem mintha megijednénk az esőtől,de minek szenvedjünk.Olyan túrára mentünk volna amely jó időben élvezetes.Ráadásul a nap java részére mondja az esőt,jobb ilyenkor halasztani,hátha kifogunk egy szerencsésebb időt legközelebb.Viszont ami nem fér a bögyömbe az megint az időjós kft.(magyarul az országos meterológiai pereputty).Ahogy szokták megint egész héten át képtelenek voltak egy normális előrejelzést adni a mai napra.Régi rossz szokásom,hogy ilyenkor már a hét első napján figyelem mi várható a hétvégén.Elhiszem,hogy hétfőn ez még megjósolhatatlan,na de csütörtök-pénteken is?Mindennap mást és mást mondtak,az ember képtelen volt előre tervezni.Ha én így végezném a munkámat már rég kirúgtak volna.Hát rájuk is ráférne egy kirúgás,de legalábbis az,hogy egy százas szöget beverjek mindegyikük fejébe,cserébe a sok szopatásért.

Májusi eső aranyat ér mondta a kis medvebocs,aztán visszabújt a barlangjába

A tavaszi előre vázolt tervek sokminden miatt így is borúltak,de terv az mindig akad.Ma a Szekszárdi-dombságba mentünk volna egy hozzávetőlegesen 18km-es körtúrára.Mivel szép vidékre szándékoztunk menni ezért is jobb ha szép az idő.Viszont a reggeli szakadó eső hatására közös megegyezéssel a többiekkel elhalasztottuk a túrát.Nagyon így nincs miről írni sem,azért írom ezt a bejegyzést is,hogy ne legyen sok üresjárat a blogban két bejegyzés között.Mára így marad a pihenés és az,hogy nézem a cobranco videóit a you tube-on,mivel mostanában nagyon rászoktam a szimpatikus bringás filmjeire,sokkal jobb mint m1-et,tv2-t vagy éppen retekklubbot nézni,valamint ha csitul valamennyire akkor járok a kutyámmal egyet.A mai túra jövő hét végére halasztódik,vagy ha kell máskorra.

Azok a régi május elsejék...

Az úr 2020.évének május elsejéén írom ezt a bejegyzést,éjjel ámomban gondoltam ki,hogy erről is szót ejtek majd.Annál is inkább mivel a koronavírus járvány még mindig visszatart minket egy-egy komolyabb túra belekezdésétől.Persze azért lesz túra,de egyenlőre nem a megálmodott tervek szerint...Szóval május elseje van és hát eszembe jutottak a régi május elsejék,úgy gondoltam megér egy bejegyzész ez is.Van hely a blogban elfér benne.

Gyerekkoromban ugye még javában a felvonulás lázában égtünk ilyenkor.Én szerettem ezeket a felvonulás bulikat.Eleinte apám vitt el mindig felvonulni,majd az iskolával kellett kötelező jelleggel.Ám amikor annak vége volt,nekem még mindig volt időm átfutni apámékhoz és velük is felvonulni.Igazán élveztem akkoriban ezt.

Valami ilyesmi lehetett az iskolával való felvonulás

Annál is inkább mert felvonulás után libbentünk ki mindig a helyi vidám-parkba amely ekkor még fénykorát élte,persze mondanom sem kell május elsején bonyolította le a legnagyobb bevételét minden évben.A játékokra negyed vagy félórákat kellett várni,akkora sorok voltak,de mégis az egésznek valahogy megvolt a hangulata a fillingje.Szerintem jó kis idők voltak.Arra már nem igazán emlékszem mikor értek ezek véget.Melyik évben volt az utolsó felvoulási buli.Csak tippelek:talán 1984...de ez egyáltalán nem biztos.Mondják ez akkoriban az embereknek kötelező volt.Felkellett vonulni,éltetni kellett a gyárat a rendszert,a városvezetést stb...de mondom én imádtam ezeket.

Az egykori vidám-parkunk egy szelete

Aztán persze voltak olyan évek amikor semmi nem történt május elsején.Egyszerűen csak örültünk,hogy nem kell menni iskolába vagy dolgozni.Talán a nyolcvanas évek második felében még azért kijártunk a vidám-parkba ilyenkor,de aztán az bezárt és örökre eltűnt a város életéből...Ma már a helyén focipálya van és nyílt egy kalandpark,de ez már egy másik történet...

Aztán emlékszem olyan május elsejére a kilencvenes évek elejéből amikor túráztunk,nem nagyon van meg már hova is,de egy túra azért visszaköszön.Akkori barátommal Lajossal,egyszer szakadó esőben nyomtuk.Arra emlékszem,hogy egész nap esett az eső,de nem érdekelt minket,mentünk rendületlenül....

Aztán ott van 1994... ezen a napon halt meg Ayrton Senna.Néztem a versenyt az akkoriban már elérhető Eurosporton mert a magyar tévé akkor nem adta.Természetesen ledöbbentem.A verseny után pedig meccs volt idehaza.Mentem ki természetesen,még az is meg van,hogy a Zalaegerszeggel játszottunk és 0-0 lett a végeredmény.A lelátón a forma 1 eseményeit beszélgettük nem nagyon tudtunk a meccsre koncentrálni...

Senna halála 1994 május 1.

A következő évek május elsejéire nem igazán emlékszem.Nyilván nem történtek egetverő dolgok ezért nem maradtak meg elmémben.Talán a következő ami szembeköszön az a 2006-os.Ekkor vihettük fel Gergőt a budapesti vidám-parkba.Az még üzemelt ilyentájt.Még új volt neki és kicsi volt,így nem igazán tudott mindent élvezni.A dodzsennél kicsit alá is szaladt.Próbálta egyedül vezetni,de nem ment neki aminek óriási hiszti lett a vége.Aztán azért próbáltuk úgy alakitani a napot,hogy élvezze és ez sikerült is.Viszont most visszagondolva,lehet tán nem 2006 volt,hiszen akkor már annyira kicsi nem volt.Az is lehet,hogy ez 2005 vagy tán 2004 lehetett.Nem tiszták már az emlékek.

Négy éven át a Rácalmási-szigeten töltöttük a május elsejéket

Sokáig újra csend a május elsejéknél,majd ha emlékezetem nem csal,akkor 2013-ban,2014-ben,16-ban és 17-ben is ekkor mentünk ki egy jó kis túrára a Rácalmási-szigetre.Azokban az időkben ez úgy tűnt hagyománnyá válik nálunk.Remek kis bulik voltak ezek is,a szigetet mindig is szerettük,az meg,hogy miért az év ezen a napján szoktunk rá kimenni csak a jó ég tudja már.Ez alól egy kivétel volt,mégpedig a 2015-ös év.Ekkor a Csövek-völgyébe mentünk Gergővel,sőt azthiszem ez volt az első alkalom,hogy azt igazán be is jártuk.Igen 2015 május 1.a Csövek-völgyének első bejárása.Már voltunk ugyan itt előtte,de akkor csak szemrevételezni.Aztán túra után este meg emlékeim szerint koncertre mentünk a helyi főtérre,mégpedig életem egyetlen egy Dolly Roll koncertjére.Úgy emlékszem remek buli volt.

A Csövek-völgye fő viaduktja 2015 május 1-én

2018-ban pihentünk,hiszen elöző nap április 30-án voltunk a Réka-völgyi túrán a Mecsekben.Én egész biztos a videót szerkeztettem,a blogot meg a képeket.

2019 május elseje már sajnos Gergő nélkül talált rám.Ekkor pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve egy repcetúrát csináltunk Zoli barátommal.Nagyon szépek voltak a sárga mezők a környéken.Ebből jó lenne egy hagyományt csinálni minden évben,de ma nem indulunk útnak... nem jósoltak jó időt mára,így ezt jegeljük,viszont holnap ha valamennyire megengedi az időjárás  akkor nekivágunk.

A repcevirágzás a természet egyik legszebb látványossága,álltalában május 1-re éri el csúcspontját

Hát ezek életem május elsejéi...már amikre emlékszem.Végül is az esetek többségében azért emlékezetesre sikerültek,augusztus 20-al vagyok hasonlóképp.Ha nem felejtem el,majd akkor írok arról is.Szóval ma május elseje van 2020-ban.Jelenleg kora reggel,az idő borús,esős - ma nincs esély nagyot alkotni.Talán holnap...

Zöld a május - séta ugyanarra

Látod minden szépen bezöldült.A zöld - a legnyugtatóbb szín.Akkor minden kopasz volt már,kezdett szürkeségbe hajlani a világ,de nem volt még rossz idő.Most sincs rossz idő,de nyüzsi van.Zavaró nyüzsi,mindenhol a városban.Ahogy megyek flexek,furógépek,fűnyírók zaja szűrűdik be az erdőbe is.Máshol a padoknál hajléktalanok ülnek,olyan helyeken ahonnan szívesen fotóztam volna..Rengeteg az autó,hosszú perceket kell várni egy-egy útnál az átkelésre.Na persze,péntek van és hiába ez egy kis város a nyüzsi az nagy ilyenkor.Bezzeg akkor minden nyugodt volt.Mondjuk akkor vasárnap volt.Egy kis sétára indultunk.Az utolsó sétára...persze ezt akkor nem tudhattuk.Most ugyanarra megyek.Zöld a május,de ezen a sétán most a zöld az egyetlen nyugtató dolog...

Az első méterek az erdőnkben

Már a "mi" erdőnkbe is alig tudok átmenni akkora a forgalom a négysávos úton.Végül aztán átengednek nagynehezen az okos zebrán..A erdő most sem hazudtolja meg magát.A zöldben egyszerűen gyönyörű.Akkor a kopaszság ellenére sem volt csúnya.Az út ugyanarra visz mint akkor,az utolsó sétán.Megszámlálhatatlanul sokszor jöttünk le ide az erdőbe.Legtöbbször kutyát sétáltatni,de volt,hogy csak úgy.Az erdő minden zegét-zúgát bejártuk már,nem voltak elöttünk titkai a városi rengetegnek.Szerettük.Most is szeretem.Kevés ember mozog erre,kevés huligán,kevés hajléktalan,így aztán ebben az erdőben a szemét sem sok.Persze azért előfordul.Vigan mentünk itt azon a délutánon is.Beszéltük a jövő nagy terveit.Mennyi minden várt még ránk!Ezt tervezgettük.

Balra a lépcső,jobbra beljebb jutunk az erdőbe

Sosem volt egyszerű megmászni

Aztán elérem a lépcsőt,mint akkor ahogy elértük és mindig amikor erre jöttünk.Meredeksége miatt és mert nincs rajta pihenő rész,sosem volt egyszerű megmászni.Mindig kileheltük a lelkünket amikor felértünk.De erre vezettek útjaink a Dunaújvárostól délre eső túrákra,vagy éppen a Csövek-völgyébe és persze a stadionhoz is.Felérve veszünk búcsút az erdőtöl és érünk ki a helyi Kenyérgyári útra.Nem ez a város legforgalmasabb útja,szinte jelentéktelen utcácska,de most ahogy jövök itt is óriási a forgalom.Mi van itt?Szörnyen zavaró,mert csendet és nyugalmat szerettem volna,így emlékezni a fiamra.De ez most lehetetlen.Akkor igen,akkor az utolsó sétán nyugi volt.Mentünk csak nyugodtan és vidáman,hisz abban az évben is vártak ránk a csodás túrák...

A másik erdő

A lépcső után nagyjából ötszáz méter múlva érek be a másik erdőbe.A helyi buszállomás melletti erdőbe.Itt már teljesen sík a terep és egy kacskaringós és egy tök egyenes út visz át az erdőn,azokat keresztezi sok kisebb sétány.Ennek az erdőnek a túlsó végén van az erdei géppark amely már szerepelt a blogomban.Most azonban nem oda tartok.Az egyenes úton megyek és látszatra semmi változás.Hemzseg a szeméttől az út,ugyanúgy mint akkor december 9-én...Mintha ugyanazok a szemetek lennének itt,ez lehetséges?Azóta nem takaritották az erdőt?Nem semmi.Figyelem majd és ha nem lesz változás a jövőben majd szentelek egy bejegyzést ennek is.De most nem ez a téma.Amúgy akkor is mérgelödtünk már a sok szemét miatt.Átkoztuk,hogy milyen egy elbaszott faj az ember...Na de megyek tovább,ahogy akkor is mentünk.

Ez már az Agyamentek erdeje

Az egyik keresztező sétányra fordulok le.Ez visz be a következő erdőbe,az Agyamentek erdejébe.Ugye írtam erről is itt megnézheted.A két erdőt egy út választaja el egymástól,most itt is fokozotabb a forgalom,de átkelek némi várakozás után.Ez az erdő is lényegében a buszállomás mellett van,de mi úgy szoktuk nevezni inkább,hogy az uszoda melletti erdő.Ez nagyjából egy háromszög alakú területen terül el,ennek a túlsó végén van a stadion.Ebben az erdőben aztán mindenféle sétányok vannak,egyenes,görbe...és régen tele volt az erdő játszóterekkel is.De az Európai úniós csatlakozásnak "hála" ezek a játszóterek eltűntek ebből az erdőből...Az uszoda keritésén már nem viritanak ott a flakonok,amelyet az agyamentek rakhattak ki oda.Már eltávolitották.Itt is az egyenes úton megyek a stadion felé.

Zöld erdő

Eszembe jut az az édes történet...2014...ekkor kap világitást a stadion,kell hiszen a csapatunk éppen NB I.-es és ez a feltétele a hazai meccsek rendezésének.Napi szinten járkálunk ki,hogy lássuk készül-e a dolog.Az egyik ilyen sétánk aztán sikerrel jár.A fákon át alkonyatkor látjuk,hogy világit már az aréna....Gergő futásba kezd,látni akarja a csodát...Mire én odaérek ő már gyönyörködik is a ragyogó arénában.Rendkivüli élményként éljük ezt meg...erről részletesen is írtam itt elolvasható. Édes emlék,erre gondolok ahogy most itt megyek és ahogy feltűnik az aréna az erdő túlsó végén.

Odaérve a stadionhoz látom ahogy az készül.Ugye a mi stadionunk csak 65%-ban készült el,a maradék részt pótolják éppen.Már akkor is csinálták amikor erre jöttünk az utolsó sétán..Látom ahogy haladnak szépen vele,szép arénánk lesz.A padon ahonnan legjobban letudnám fotózni hajléktalanok ülnek.Ez már a sokadik zavaró dolog ezen a sétán...ki nem akarja,hogy erre jöjjek épp?Biztos nem Gergő...Akkor be is mentünk és ott bent készültek az utolsó felvételek Gergőről... ez is benne van a blogomba.Ha érdekel keress rá az utolsó séta bejegyzésre.Most nem megyek be.Ezerrel folyik a munka,lehet fel sem tűnnék éppen senkinek,de egyedül...mindig Gergővel mentem oda be,ha nem volt meccs akkor is rengetszer...hiszen szerettük az arénát,megnyugvás volt bent lenni...Örülök,hogy készül és remélem Gergő is látja odaátról,hogy szépül szeretett arénája...

A készülő aréna

Búcsút veszek az arénától,jövő vasárnap úgyis jövök,hiszen meccs lesz.Megyek tovább és lassan feltűnik a Lidl.Ugye akkor ide jöttünk lényegébe virslit venni.Ezt a vásárlást kötöttük egybe egy kellemes sétával ahogy most én.Persze mint írtam most nem annyira kellemes mert nagy a nyüzsi mindenfele...de legfőbb baj,hogy nincs itt velem Gergő...A Lidl mögötti utca már a Dunasor.Ezen a részen éppen nem lehet kimenni a Dunapartra,de arébb és idébb igen.Mi arébb mentünk akkor,ahogy most én is.

A Lidl

A Dunasor

Pár száz méter után ki is érek a felső Dunaparti sétányra.Ez a hely maga a tökély.Kellemes sétány visz itt,padok tucatjai,jó a kilátás és maga a domboldal meg olyan mint egy arborétum.Azonban már most péntek délelött sokan járkálnak itt.Alig tudok nyugodtan fényképezni.Akkor is erre jöttünk és itt talán az éppen elmúlt foci idényről beszélgettünk akkor...a kilátás akkor is élvezhető volt,hiába volt december az idő nem volt rossz.Most is élvezhető a levegő tiszta,így a szokásosnál messzebb is ellátni,de ez most nem érdekel.Inkább nézem a szigeteinket a közelben ahol szintén annyit de annyit bóklásztunk...innen fentről jól látszanak.

A Felső Dunaparti sétány

A Duna felett vagyunk száz méterrel

Elsétálok a kilátóig.Nyugtázom,hogy minden rendben vele,már nyitva a nagyérdemű előtt és most éppen nincsenek is kint rajta.Nagyon vártuk Gergővel az elkészültét,de az nagyon nehezen akart megszületni.Gergő nem is érhette meg...heti szinten járkáltunk ki megnézni,hogy haladnak vele.Sokáig sehogy...bár azt nem mondhatom,hogy egy kapavágás sem történt,mert az azért történt.Ám az érdemi részt azt Gergő halála után tiz nappal kezdték csinálni...azt tudom mondani mint a stadionnál.Remélem Gergő azért látja odaátról.Akkor mivel még nem volt meg,nem is tudtam kimenni rá.Most ezt pótoltam.

A kilátó

Most is azt tudom mondani mint korábban.Teljesen felesleges volt ide kilátót építeni,hisz a felső Dunapart több helyen kilátó nélkül is tudja ezt az élményt biztositani mint amit a kilátó.Persze mi szerettük mindig is a kilátókat,így örültünk neki,hogy lesz egy.A készültét folyamatosan megkülömböztetett figyelemmel kisértem ebben a blogban,ha nem hiszed nézd vissza.Kimenve rá,persze szép minden.Zöld a május és teljesen zöld az egész dunai domboldal is.

Innen veszem vissza az irányt a város felé,úgy mint akkor...Klassz szépen kiépitett sétány vezet a helyi főtérre ami Városháza tér névre hallgat,Sokat jártunk erre is.Azon a decemberi napon mire ideértünk már kezdett lassan.lassan sötétedni.A főtéren meg éppen adventi vásár volt.Mivel nem volt egy nagy eresztés és elöző este is kint voltunk itt,most nem fecséreltünk rá sok időt.Most ahogy ide érkezem egy itt felejtett fabódé árulkodik róla,hogy itt valaha adventi vásár is volt.Itt tavasz van már ezerrel,münködik a szökőkút is.

A főteret a felső dunaparti sétánnyal összekötő sétány

A főtérről aztán indultunk haza ahogy most én is.Nyugi volt akkor hazáig,most meg nyüzsi erre is.A város kettes számú főutcáján zavaró az embertömeg.Nem is állok meg már hazáig sehol,csak bandukolok haza.Akkor lassan jöttünk,beszélgettünk és csak beszélgettünk...sosem unatkoztunk egymás társaságában,mindig volt valami témánk.Bár másnap még munka és iskola várt ránk,de jókedvűek voltunk,hisz ezek voltak az utolsó napok aztán jött a téli vakáció és megyünk majd túrázni...

Rendben el is telt a hétfő a másnapi reggel azonban elvitte minden álmunkat...

A főtér a bódéval

Ez volt a mai zöld sétám.

Így emlékeztem Rád kisfiam.

150 napja,hogy elmentél....