Nagyon nagy lehet az unalom az isteneknél.Hiszen unalmukban most nem tudtak mást kitalálni,mint azt,hogy lassan két hete kisebb megszakításokkal,de folyamatosan esik az eső...Na és persze most köszöntött be az az időszak is amikor szinte mindig hétvégére romlik el az idő...Ha akad is egy-egy kellemesebb nap hétközben,boritékolható,hogy a hétvége bizony szopás lesz.Már csak az a kérdés,hogy a mennyei mindenható mikor unja meg kisded játékára és mikor lesz újra jó az idő.
Akadnak olyanok is akik ilyenkor is útra kelnek.Én már öreg vagyok ehhez...
Miért van az,hogy amikor anyagilag is lenne rá lehetőségünk,időnk is akad,olyankor az időjárás gátol meg abban,hogy belefogjunk egy újabb túrába?Mert bizony ebben a vízes,sáros,latyakos időben és úgy gondolom,hogy nem esik jól egy túra.Nyilván bele lehetne fogni egy újabb kalandba,de nem látom értelmét,mert csak szenvedés lenne az egész buli.A dolog ott tart,hogy ma került volna sor egy újabb túránkra,nevezetesen a Balatoni kéket folytattuk volna az ötödik szakasszal,de mára is mondja még az esőket és a felázott,sáros és várhatóan dagonyás utakon úgy gondolom,hogy felesleges most erőlködni.
Te elindulnál?
A mai túrát így eltoltuk jövő péntekre.Azért nem szombatra,mert a csapatunk fontos rangadót játszik jövő szombaton amiről nem akarok lemaradni!Mellesleg holnap is játszik a csapat Fehérváron egy bajnokit és ha nem lesz nagyon durva az idő akkor oda elmegyünk.Szóval jövő péntekre halasztottuk a mai túrát,de ha nem is esik már péntekig egy szem eső sem,akkor is számolni kell,hogy addig nem fog felszáradni a talaj.Mindegy,ha már a nap süt akkor talán valahogy könnyebben megbirkozunk ezzel is.A baj az lehet,mi van ha pénteken is halasztani kell még?Utána való hétvégére már ott a következő túra amely pont a Csóri horgok lenne és azt már nagyon nem akarom elhalasztani,hisz hetek óta készülök arra.
Ennek is megvan a varázsa,de nem egyszerű na...
Szóval ilyen gondokkal küzdünk akkor amikor az élet más területein jóval nagyobb gondok is akadnak nekünk is,éppen ezért dühitő,hogy azt a kevés jót is elveszi a jó(?) isten tőlünk.Bízunk azonban a javulásban és ha most el is marad a balatoni kék túra következő szakasza,lehetőség szerint azonnal pótolni fogjuk.
Nem emlékszem amúgy melyik volt a legesősebb,legdagonyásabb túránk a történelemben.Egy a nyolcvanas években megesett túra dereng fel emlékeimben,amikor Sándorral a Mecsekben kapott el túra közben egy brutális eső.A Vár-völgyben a Kadarka turistaház verandáján találtunk aztán menedéket emlékeim szerint,de menni kellett aztán tovább,hogy hazaérjünk Sándorékhoz és az eső nem hagyott alább.Talán ez lehetett a legbrutálabb ilyen túránk,talán 86 vagy 87-ben.
Gergővel való túráinknál meg talán az első Burda-hegységi túra az emlitésre méltó amikor vihar csapott le ránk a szlovákiai hegység közepén,de odáig is meglehetősen esős és dagonyás volt az út.Ez 2016 szeptemberében volt.
Zolikával meg a Keszthelyi-hegység túránk volt ilyesmi amikor túra 65%-án esett az eső és sok helyen volt latyak,sár,dagonya.Ez ha jól emlékszem 2022 májusa volt.
Gergő tart a Burda felé Szlovákiában,nem éppen ideális körülmények között...
Szóval istenke befejezhetné végre ezt az olcsó játékát,vannak ennél súlyosabb problémák is a világban most,azzal kéne tőrödnie.Mi majd valahogy megoldjuk,ha nem ma akkor jövő pénteken,ha nem akkor,hát majd máskor.De süssön fel végre a nap!
Régen volt már meccstúra!Gergővel sokat jártunk el idegenbeli mérkőzésekre,aztán Zolikát is próbáltam rászoktatni egy időben,hogy menjünk el csapatunk idegenbeli meccseire ha nem olyan irdatlan nagyon messze játszanak éppen.Ezeket a meccstúrákat mindig úgy csináltuk,hogy jóval a meccs kezdési időpontja előtt megérkeztünk az adott településre és szétnéztünk ott kicsit.Így jutottunk el az amúgy túrázás szempontjából nekünk "nem kellő" településekre mint pl.Monor vagy Dunaharaszti,Vecsés stb... Aztán az élet úgy hozta,hogy a csapatunk mélyrepülésbe kezdett és egészen a magyar bajnokság negyed osztályába süllyedt.Nem sok értelme volt bárhova is elmenni,hiszen szinte mindenhol kikaptunk.Persze drukkoltunk azért továbbra is.Most a negyedik vonalban vitézkedünk ahol nagyon izgalmasan alakul a bajnokság és éppen azért küzdünk,hogy visszajussunk a harmadik ligába....A sors és a sorsolás úgy hozta,hogy most a közeli Mezőfalván játszottunk bajnoki mérkőzést.
Ez egy új emlékmű Mezőfalván
Mezőfalváról,az itt megélt élményekről könyvet lehetne írni...Volt sok dologról már szó ebben a blogban is.A mezőfalvi focicsapattal emlékezetem szerint a nyolcvanas évek első felében játszottunk utoljára bajnoki mérkőzést itt Mezőfalván és akkor 8-1 arányban győztünk még a harmadik vonalban.Most úgy érkeztünk,hogy mi a második,ők a kilencedik helyen álltak.Mi számítottunk esélyesnek,de az ördög nem alszik...Most is ahogy régen korábban érkeztünk.Ugyan Mezőfalván olyan sok látnivaló nincs,de ami miatt mi jöttünk azért megérte.Ugyanis egy jó babgulyást jöttünk enni a helyi étteremben amely a negyven ,de lehet hatvan kilométeres körzet legolcsóbb étterme!Nem hagyhattuk ki...A deles busszal jöttünk ki,ami fél egyre itt is volt.A meccs háromkor kezdődött.Leszállva a buszról a közeli cukrázdába mentünk be egy kávéra és ha már itt voltam egy sütire is.Emlékeztem katona koromból,hogy ide mindig betértem,mert már akkor is megvolt a parányi cukrázda és ahogy most is,már akkor is egyszerűen király volt!Innen mentünk át aztán a közeli étterembe és rendeltük meg az ebédünket.
Fincsi babgulyás
Szuper palacsinta eszméletlen olcsón!
Ez egy jó borból,babgulyásból és palacsintából állt,a végén pedig újabb kávét rendeltünk.Szinte nevetségesen olcsó volt!Vajon,hogy tudnak ezek itt megélni,ha ilyen kedvező árakkal dolgoznak.Éppen azt beszéltük Zolikával,hogy másfél éve voltunk itt utoljára és a palacsinta ára most is annyi mint akkor!A babgulyás finom volt,szinte megállt benne a kanál.Jó a Tolna és Baranya megyei ízvilág színvonalát nem érte el,de egész jó volt!A palacsina jobb volt mint bármelyik amit a Balatoni túráinkon ettünk!A bor is isteni volt!Szóval teljesen rendben volt az ebéd.Majd másfél órát bent is ültünk az étterembe.A kaja végeztével indultunk ki a focipályára ami innen hát...olyan egy kilométerre lehetett.
Kiérve a pályára már melegítettek a csapatok
Kisétálva a pályához,útközben elkezdett esni az eső.Gyenge eső volt mégis a kellemetlenebbik fajtából mert egy kis szél is társult hozzá.Kiérve a pályára a csapatok már melegítettek.A pálya természetesen egyszerű kis falusi pálya volt,a mi stadionunk színvonalától fényévekre.De ha mondjuk OV itt születik ebben a faluban,akkor ma itt állna a Pancho aréna nem pedig Felcsúton..Az eső elöl egy kis sátorba menekültünk,elvégeztük a kis dolgunkat aztán oda mentünk a pálya melletti piros-fehér korláthoz.Mindkét csapatnak piros-fehér volt a színe,a hazaiak piros mezben is játszottak,míg a mieink fehérben.Találkoztunk a klubbunk szakmai igazgatójával,vele kezeltünk le,meg váltottunk pár szót,aztán egy volt munkatársunk lépett mellénk,esernyőt tartva fölénk.Itt lakik és kijött a mérkőzésre.Továbbra is gyenge,de kellemetlenül esős volt az idő.Kezdődhetett a mérkőzés!
Kezdés!A fehérek a mieink
Amúgy ennek az egyszerű falusi pályának is megvolt a maga hangulata.A sátorban pl.főztek és isteni illatok áradtak ki onnan.Nem sok néző volt,enyhe jóindulattal is kb.százan lehettünk.A meccs sok izgalmat nem tartogatott.Már a negyedik percben megszereztük a vezetést és az első félidőben szinte végig nálunk volt a labda.A 32-ik percben nőveltük az előnyünket és így 2-0-ás vezetéssel zárult az első játékrész.A szünetben kis pisiszünetet eszközöltünk mi is,majd az otthoni meccsrejáró haverom hívott,hogy mi a helyzet,ő 24 órás műszakban volt,nem tudott jönni.Aztán a csapat ügyintézője írt rám,ő meg Pesten volt,ő is kérdezte mivan a meccsen.A munkatársunk meg fázott így elment haza.Nem volt meleg az tény,de olyan hideg sem.Az eső még mindig esegetett.Kezdődött a második félidő.
Zajlik a meccs
Továbbra is az történt a pályán amit a mi csapatunk akart.Szinte lélegzetet sem engedtünk a hazai csapatnak és sorba jöttek a gólok.Három,négy,öt majd hat-nulla!Ennyire könnyű mérkőzésre mi sem számítottunk.A hatodik gól után vettünk vissza a lendületből és engedtük kicsit a hazai csapatot is játszani.Két helyzetet tudtak összehozni,mást nem.A meccs vége felé az eső is elállt...Szóval sima hat-nullás győzelmet arattunk,izgulni való nem akadt.Jól játszottunk és minden esélyünk megvan visszajutni a harmadik ligába,de az igazán nehéz meccsek majd áprilistól következnek számunkra!
Akcióban a mieink
Meccs vége,a győzelem ünneplése
Más nem maradt mint elsétálni a közeli buszmegállóba.Útközben még ránkdudált a klubigazgató,mondta elvinne haza kocsival,de tele vannak.Mondtam nem gond.A busz időben jött és fél hatra minden probléma nélkül haza is értünk.Hát elvoltunk most is,kicsit vissza is jött a régi meccstúrák hangulata.Az ebéd isteni volt,az idő nem.A meccs meg...hát nem lehet rossz egy olyan meccs amelyen hat góllal nyerünk!Erősen benne van a pakliban,hogy tavasszal lesz még meccstúránk,hiszen a megyei ligában egyik település sincs nagyon messze amelyek csapatánál játszunk.Legesélyesebb ugye Csór,ahol a meccstúrát összekötnénk egy rendes túrával is.Na majd meglátjuk.Most örülünk a győzelemnek!
Még annyi,ami kicsit gáz azért: kijönni busszal,megvenni a belépőt olcsóbb volt mint itthon egy meccsbelépő ára...
A vihar a szürkülettel együtt érkezett,mintegy veresenyezve,ki ér hamarabb a kisváros fölé.Mindenki sietősre fogta - estefelé nem esik jól megázni.Ám az eső még váratott magára,mintha a hegyek még egy utolsó erőfeszítéssel belekapaszkodtak volna a felhőbe,így akarván óvni a várost régi tisztük szerint.Mennyi ideje,hogy szelet,esőt,tomboló hóvihart csak megszelidítve engedtek a városkába jutni!A város pedig hálásan küldte vékonyka füstjeleit,s lüktető zaját föl,néha egészen a csúcsokig,ahol aztán minden elenyészett.Így volt ez most is,bárki biztos lehetett benne,hogy hazaér,mielőtt a fékentartott felhők a városra sírják villámló dühüket.A hegyek mögött azonban már esett,vízverte földszagot hozott a szél,s az utolsó vonat ablakait súlyos esőcseppek csikozták tisztára.
A peronon senki sem állt,pedig máskor ezzel a vonattal érkeznek a diákok,meg néhány idős hölgy,aki nem várja meg a késő esti buszt,s eléjük mindig kijönnek a barátok,barátnők,családbeliek.Eszter úgy szállt le a vonatról,mint aki fél.Tétován lépkedett át a síneken,olykor a vihar miatt,s egyáltalán!Amikor esténként erről a pillanatról gondolkodott,egészen másként látta az egészet...Most haragudott magára azért,mert képzelődéseibe nem kalkulálta be azt a harminc évet,ami eltelt azóta,mikor utoljára hozta ide az esti vonat.
Harminc év,istenem,de buta is voltam!No persze egy város életében nem annyi az,mint amennyit egy embernek jelent.Lassan bátorítgatta magát,rá is fért,mert érezte,hogyan nő benne a kétségbeesés,hogyan lesz egyre kisebb és gyerekebb.Nevetséges,rázta meg magát,én már nagymama vagyok!Határozottnak képzelt léptekkel indult most már megállás nélkül az utca irányába,hogy minél előbb ott legyen a ház előtt,ahová "életemben még egyszer" elakart jutni.A ház,amely egyszer rövid időre nagyon fontos lett,a ház egyszer régen megnyíltak a kapui és ő felmehetett a régi lépcsőkön,megcsodálhatta a hatalmas szobákat,a súlyos függönyök mögül kinézhetett az utcára,amelyen annyit sétált barátnőjével,s figyelte a pompás házak hallgatag ablakait,s találgatta mit rejthetnek némaságukkal.
Hát ilyen,nézett akkor körül,ilyen,ilyen úri,s mindjárt meg is ijedt,félt,hogy soha nem fogja megszokni,hogy idegen maradt.És jól gondolta.Az emberek még talán bele is törődtek volna,hogy ott marad,de a bútorok soha.A szekrények vagy nyílni,vagy csúkodni nem akartak,az ágy leakarta dobni magáról,a szőnyeg égette a talpát,senki és semmi nem tudta őt megszeretni azon az egyetlen emberen kívül,akinek a kedvéért odament.Nem tudok szeretet nélkül élni,mondta amikor elment,s nem magyarázta meg,hogyan érti,nehogy bolondnak tartsák.Így is tartották ennek,annak,még háládatatlannak is.
Furcsa volt most arra gondolni,hogy valaha menekült abból a házból,melyet most feltétlenül látni akar.Találkozni akarsz valakivel? - kérdezték barátai,akiknek beszélt az utazásról.Mosolygott ezen; legföljebb magammal - nézett el a fejük fölött valahová messze és nem hagyta magát lebeszélni.Igazából magának sem tudta megmondani mi hajtja,mi nem hagyja nyugodni.Az évek során annyi mindent akart,annyi mindent elért,mostanra úgy látszik ez az egy maradt csak,látni a házat,ahol majdnem boldog volt egyszer...
Gyorsabbra fogta lépteit,mindjárt a főútra ér,s onnan csupán néhány lépés.S ekkor nagyon rossz érzés fogta el,olyan rossz,hogy hányingere támadt tőle.Hirtelen teljesen világosan tudta,amit néhány perccel később már látott is,hogy nincs a ház sehol!Jaj szakadt ki belőle hangosan,a csalódás a szívét szorongatta,kábán bámult a szép,új épületre.Szinte minden ereje elhagyta,pedig mondogatta magának,hogy semmiség,ám a lelke halni készült ettől a nagy ürességtől,attól,hogy minden annyira nem olyan!Sokáig állhatott ott,nem érezte az időt,csak az első esőcseppek hozták vissza a valóságba.Futott az állomásig,eső áztatta könnyesre arcát,ő nem tudott sírni.Egyetlen utasa lett a vonatnak,amely ide-oda dülöngélt a hatalmas széllökésektől,mintha mindjárt elrepülne.
A ház létezik,írta kúsza betűkkel naplójába,igenis létezik,ott áll emlékeim kertjében,összes szobájával,bútoraival,szótlan ablakaival együtt és én bármikor elé állhatok.Csak velem együtt múlik majd el,magammal viszem,ahogy a többi kincset,amit magamban hordozok.
Homlokát az esőtől hűvös ablakhoz szorította,megpróbált visszanézni a városra,de a zúduló eső eltakarta a szeme elől...
Ezt a bejegyzést most csak azért írom,mert egyfelöl most nincs nagyon miről írni.A túrák várakozó állásponton vannak,hogy az év utolsó hónapját majd alaposan meghúzzuk.Másfelöl meg azért,mert amióta élek nem emlékszem még hasonlóra életem történelméből.
Túl jól sikerült az esőtánc
Valaki(k) nagyon alaposan eljárták most az esőtáncot.Történt ugyanis,hogy kedd este hat körül elkezdett esni az eső és kb.negyven órán át esett megállás nélkül!Tényleg nem emlékszem hasonlóra.Több mint másfél napon át esett.Eszembe jutott a nyári pánikkeltő média.Hogy a Velencei-.tó így meg úgy kiszárad majd...nos nem száradt ki,most meg az is olyan utánpótlást kaphatott,hogy egy időre újra rendben lehet a kellő vízszint.Itt nálunk a vízelvezető csatornák jól bírták a megpróbáltatásokat,így a város különösebb baj nélkül átvészelte a negyven órás esőt.Viszont a környék turistaútjai alaposan besározottak.Így úgy döntöttünk,hogy a hétvégi Nagykarácsonyba menő télapó túra most elmarad.Vagy jövő héten kerül sorra,bár akkorra van más tervünk,de lehet ez lesz belőle.Vagy pedig egy más időpontban,lehet valamikor a december 21 - január 9.közötti napok egyikén kerülhet sorra,mivel ekkor leszünk téli leálláson.
Eső Dunaújvárosban (archív fotó)
Nem maradunk azonban túra nélkül a hétvégén sem.Elmegyünk Monorra meccstúrára,ott játszik a csapatunk.És ha sikerül akkor meccs előtt kimegyünk az ottani pincefaluba és a Strázsa-hegyi kilátót megnézni.Reméljük az eső nem tér vissza,vagy ha csapadék esik akkor az már legyen inkább hó.Bár egy negyven órás havazás után alighanem behányna az egész ország.Szóval a mostani esőtánc jól sikerült,de elég belőle!
Valamikor 2017-ben került először szóba a Cseszneki vár.A vár amelyet addig csak képeken és videókon láttunk.Vonzotta a szemet a gyönyörű romos vár.Gergőt is nagyon érdekelte a dolog,így úgy döntöttünk,hogy a 2018-as bakancslistába majd bele is vesszük.Aztán különféle okok miatt ez a várhoz vezető túra nem valósult meg.Sebaj,akkor úgy beszéltük meg Gergővel,hogy majd belevesszük a 2019-esbe!Ám ember tervez,Isten végez...Gergő 2018 decemberében "hazament" elvive magával a Cseszneki váras túra álmait és terveit...
Hát eljöttünk...irány a Cuha szurdok!
A történtek ismertek,többször levolt már írva ebben a blogban is.Ami a lényeg,rohadtul nehéz volt talpraállni Gergő halála után,teljesen százszázalékosan soha nem is sikerült.A túrázások is Gergő nélkül rendkivül nehezen indultak be,2019-ben álmodni sem mertem a Cseszneki várról..Aztán 2020-ban már úgy ahogy,de elő-elő került a dolog,de jött a világ poltikai elitjének és háttérhatalmának fegyvere az emberiség ellen:a koronavírus.Nagyon nem volt megvalósítható ez a túra.Következett 2021 és annyira rááálltunk a Balaton-felvidékre,hogy szinte minden eltörpült mellette,aztán meg jött Móni strokje-ja.Úgy éreztem minden az ellen van,hogy megvalósítsam Gergő tervét és eljussak a Cseszneki várhoz.Sok jót e téren 2022 sem ígért,nagyon nem is volt eszemben,aztán azon agyalva hova-merre menjünk tavasszal csak úgy brahiból elkezdtem megvizsgálni a várhoz vezető túrák lehetőségeit,a közlekedést és a túraútvonalakat is részletesen átnéztem,megnéztem minden szemszögből...és már nem volt visszaút.Úgy éreztem ez most megvalósítható és mintha valaki segített is volna benne odaátról...
Első alkalommal a Cuha-szurdokban!
A tavasz nem alakult közben szerencsésen,szinte mindig hétvégére romlott el az idő,Amikor meg nem,akkor valamelyikünknek dolgoznia kellett,így egy hónap elteltével tudtunk újra túrázni menni.Az utazás nem volt egyszerű,de kellő megszervezéssel összehoztuk.Zolika kísért el,majd a Bakony IC-n Székesfehérváron csatlakoztunk Vikihez és Tomihoz akikkel már az előző túrán is remekül elvoltunk.Veszprémben szálltunk le a Bakony IC-ről,átszállva az ország legszebb vasútvonalán közlekedő Veszprém - Győr személyvonatra.Zolika annyira kivolt a heti melótól,hogy végig aludta az utat így sajna lemaradt a szép tájakról amelyet ez a vonat érintett.Végül kényelmesen utazva Vinyén szálltunk le a vonatról.Túrázásaink történetében elöszőr indult túra Győr Moson Sopron-megyéből!
Túratársak:Viki,Tomi és Zolika
Azon az útvonalon haladtunk amelyet lényegében Gergő tervezett.Vinye Bakonyszentlászló része volt,de sokminden nem volt itt.Amit láttam: egy kalandpark,egy ügyességi játszótér,turistaszállások és egy vendéglő.Na és turistaútak csomópontja.Nekünk a piros sáv jelzés kellett,ez vitt be a Cuha-szurdokba.Vinyét elhagyva lényegébe rögtön be is értünk a csodálatos völgybe.Az út nagyon jól járható volt a völgy pedig méterről méterre egyre csodásabb.A Cuha-patakban bőven volt víz és a turistaút sokszor keresztezte is a vízfolyást.Az átkelés nem mindenhol volt egyszerű,de összehoztuk.Eszembe is jutott a mecseki Réka-völgy ahol 13-szor kellett átkelni a patakon.Kiváncsian vártam megdőlhet-e ez a rekord.Gyönyörű sziklás falak,hegymászók tucatjai,túrázók tömege köszönt szembe,mégsem volt semmi sem zavaró!Már az első pár száz méteren vagy száz fotót ellöttünk fejenként.
Egy átkelés a sok közül
Csodás volt minden.Jó lett volna ha Gergő is itt van velem...reméltem azért a lelke itt volt...bár nem éreztem semmi jelzést odaátról most.Odafenn a hegy oldalában vonat haladt!Ott jöttünk mi is és már akkor leláttunk a szurdokba.Újabb és újabb patakátkelések jöttek.Az idő Vinyén még jó volt,de kezdett beborúlni,hideg viszont nem volt.A levegő pedig érezhetően rendkivül kellemesnek bizonyúlt.A jelzések megfelelően felvoltak festve,de itt eltévedni nem lehetett.Haladtunk szépen,mígnem fel nem tűnt a szurdok legismertebb helye:a vasúti viadukt.Azaz a Gubányi vasúti híd.A szurdokról készült fotók nagy többségén ez ott van.
Vonat megy felettünk!
A híres viadukt
Elhaladtunk a csodás építmény alatt.Átmenve alatta a túloldalán láttuk,hogy lépcső vezet fel.Hát akkor felmegyünk!Kissé már ugyan romos volt a lépcső,de fellehetett menni.Ott voltunk az ország legszebb vasútvonalán!Mivel nem rég ment el a vonat,nem nagyon kellett félni,hogy a következő félórában erre vetődik egy másik,így szétnéztünk a hídról.Csodás rálátás volt a szurdokra.Fent pedig Veszprém irányába ott volt egy alagút,Győr irányába a vasút mellett meg egy emlékmű!Amit ki tudtunk deríteni róla,egy milleniumi emlékmű volt az ezeréves Magyarország alkalmából.Közvetlen felmenni oda már nem tudtunk,mert ott már teljesen elpusztult a lépcső.Nem ártana felújítani!Csodás hely volt ez is!Pazar egy túrán voltunk!
Odafenn,szemben az alagút
Ide is eljutottam
Az emlékmű
A lemenés a nem tökéletes lépcsőn nem volt egyszerű,de lejutottunk vissza a szurdokba.Megérte felmenni,csodás volt!Haladtunk tovább és lentről felláttunk arra az alagútra amit odafenn is láttunk.Egy "kazettás" "galériás" alagút volt.Úgy emlékszem így hívják ezeket.Annyit tesz az alagút egyik oldalán boltíves nyílások vannak (nem kicsik),így az alagútból is részben látható a táj.Erre jöttünk amúgy a vonattal mi is.
Nem volt egyszerű lefelé...
A galériás alagút
Innentől kezdve aztán szelídült a szurdok.A sziklafalak megszűntek már "csak" szimpla erdei hegyoldalak és erdők szegélyezték a völgyet.Jöttek azonban újra patakátkelések.Az egyiknél átkelve a köveken egy faágba a túlparton bevágtam a fejem én is,meg Zoli is.Először jutott eszembe túrázásaim történetében a munkahelyi sisakom...Egy pihenőre bukkantunk ahol megreggeliztünk.Egy ponton aztán véget ért számunkra a szurdok.Lekellett térni kelet felé a sárga jelzésre.Ez vitt el Csesznekre.A Cuha-szurdok káprázatosan szép volt,nagyon megérte eljönni.Jól választott útvonalat tehát Gergő,ám a túrának még nem volt vége!A szurdok végül is nem tudta megdönteni a Réka-völgy 13 patakátkelését, nyolcszor kereszteztük ugyanis a patakot!Elképzelhető,hogy lejebb Porva-Csesznektől délre még keresztezi az út párszor a patakot,de eddig 8 ilyen alkalmunk volt.
Az erdei pihenő a Cuha-szurdok utolsó látnivalója
Tehát keletnek fordultunk és a sárgán folytattuk tovább.Ha erre kezdjük a túrát valószínű azt mondjuk,hogy csodás szép útvonalon vezet keresztül a sárga jelzés,de a Cuha-szurdok után nem volt egy súlycsoportban vele...Persze azért szép volt.Változatos is volt,szép zöld erdőkön és szurdikokon(!) át vezetett az út.A szurdikok ugye a Tolnai-hegyhátra és a Szekszárdi-dombságra jellemzőek inkább,hogy itt a Bakonyban is van,azt nem gondoltam.Pár kilométer után a távolban a hegyen feltűnt a Cseszneki vár!A jelzés pedig levezetett a 82-es útra.Itt van 300 métert az út mentén kellett haladnunk erős forgalom közepette.Ezt túlélve elértük Cseszneket!
Szurdik a Bakonyban?
Beérve Csesznekre a jelzések váltakoztak,sárga,zöld,piros+.A piros+-on közelítettünk a vár felé,de előtte még ott volt a fantasztikus Kőmosó-szurdok.A via ferrátások kedvenc helye volt,kiépitett pályákkal és brutal útvonallal.Csak benéztünk,de nem jártuk végig a rövidke szurdokot,most a várért jöttnk.Talán majd egyszer... Mentünk tovább,egy csodás rétről lenyügöző rálátásunk volt a várra.Azon átmenve emelkedett a piros+ érintve egy zsidó temetőt,majd egy aszfaltozott útra vitt a vár alá.Itt voltak büfék,az egyiknél megálltunk egy limonádéra.
A Kőmosó-szurdok
A csodás rét
Az idő elromlóban volt,a büfénél az asztalnál üldögélve már kissé hűvös volt.A limonádéba vodkát kevertettünk és finom gyümölcsöket is tettek bele,jó kis koktél sült ki belőle.A szünet után pedig felmentünk az innen már közeli várhoz.Csodás rálátások köszöntek szembe,sajna elkezdett szemerkélni az eső.Jókat fotózgattunk háttérben a várral,majd leszurkoltuk a 700 forintos belépőt és itt voltam.Itt a Cseszneki várban.Valóra vált....sajnos négy év késéssel...
Egészségünkre!
A csapat a várnál
Az eső közben jobban rákezdett.Noha nem volt vészes,csendes eső volt,de egy kicsit azért kellemetlen.A vár pedig lenyügőző volt.Majd szentelek neki egy részletes bejegyzést,vagy pedig már agyalgatok egy kedvenc váraink sorozaton amelyben természetesen benne lenne a Cseszneki vár is.Az alsó várudvar a vár és a belső rész,a vár körülölelő folyosó szerű járatok,a hatalmas várfalak a kilátás és minden,de minden gyönyörű és csodálatos volt...Valóra váltottam Gergő álmát és tervét,eljöttem hát a várhoz.Mérhetetlenül fájt a szívem,hogy Gergő nincs itt velem...Jók és aranyosak a mostani túratársaim is,de ide Gergővel kellett volna érkeznem...vagy persze jöhettünk volna öten is.Remélem,de ez most tényleg csak reménykedés,hogy a lelke ott volt velem örök túratársamnak...
Csodálatos...
Az alsó várudvar
Természetesen bejártuk a várat keresztül-kasul mindenfelé,megnéztünk mindent.Sajnos egész túránk során itt volt a legrosszabb idő.Esett,de mondom csendes szelíd eső volt.Tán a lelkek sírtak odaátról,hogy nem lehetek Gergővel együtt itt...Nagyon nem tudok még erről mit mondani,ez egy olyan hely amit az ember éltetében legalább egyszer látni kell!Melegen ajánlom mindenkinek aki még nem járt itt,hogy keresse fel a Dunántúl talán legklasszabb várromát!Bárhogy is fájt a szívem,örülök,hogy újra teljesíteni tudtam Gergő egyik régi tervét.
Bent a várban,Zoli és Viki
Dettó, én és Gergő (ha Gergőt nem is látni bíztosithatok mindenkit,hogy ott van!)
A nemzet zászlajával
Nagyjából másfél órát kevertünk a várban.Majd búcsút vettünk tőle.Még a vár vécéjében (ami első osztályú volt) elvégeztük a dolgainkat és még kivülről is félig körbejártuk a várat,vagyis hát így csak félig mentünk.Nagyon klassz vár volt!Esélyes még,hogy valaha visszatérünk mert az egész környék ott van a szeren minden értelemben!Lefelé haladva a faluban,ráálltunk a zöldre,erről Vinyéig már le sem kell térni.Erről jut eszembe,nem mondtam,hogy körtúrán voltunk.A falu is szép volt és kellemes és mindenonnan rálehetett látni a várra.Csesznek faluról van természetesen szó.Öszintén szólva mind a négyen úgy voltunk vele,hogy eltudnánk itt képzelni az életünket.A falu végén még kedves kutyák üdvözöltek minket.Végleg eltűnt a látókörünkből a vár.Maradandó élménynek bizonyúlt!
Búcsú a vártól
A zöldön mentünk innetől kedzve ami emelkedésbe kezdett!Szurdikok is jöttel újra majd szelídebb és egyre durvább emelkedő jött.A 494 méteres Zörgő-hegyet másztuk meg.Elvoltunk ettől szokva,így ha nem is nehezen,de szokatlanul másztuk a hegyet.A 494 pedig az idei csúcsunk eddig és magasabb a tavalyinál is.Nem járunk mostanság magas hegyeken,de nem is kell,mert ezek is gyönyörűek.Az erdő amiben haladtunk most kezdte tavaszi ébredését és csodálatos szép volt az ébredő zöldben.
Felfelé a Zörgő-hegyre
Ha már a Zörgő-hegyen voltunk jöttek is a zörgések.Igaz a kellemetlenebb fajtából.Agyament idióták motocrossoztak a jelzett turistaúton!Volt már ilyenbe részünk Gergővel is anno.Most is alig tudtunk félreállni,majdnem elütöttek minket...Keményen megkéne büntetni az ilyen gyökereket!Elöttünk vagy kétszáz méterre ment három túrázó,nekik is elegük lehetett ebből,mert szándékosan fa akadályokat tettek ki az útra!Csak aztán ha történik valami valamelyik vadbarom motorossal ne a túrázók legyenek a hibásak...Szerencsére néhány száz méter múlva elült a zaj.Mehettünk nyugodtan.Az emelkedő is véget ért,szinten ment az út majd 1-2 kilométer múlva ereszkedésbe kezdett.
Lefelé egyre jobb az idő...
Ahogy haladtunk lefelé a Zörgő-hegyről egy-egy helyen kibukkant némi kilátás és ahogy mentünk lefelé úgy lett egyre jobb és jobb idő...Milyen érdekes ugye?Pont a várban volt rossz idő,lehet valóban a lelkek sírtak...Egy ponton annyira beszélgettünk,hogy letértünk a jelzésről.Feltűnt a jelek hiánya,így korrigáltuk a bakit.Kb.500 méter volt oda-vissza addig a pontig ahol észrevettük a hibát.Leértünk lassan Vinyére,még a Cuha-patak mellett találtunk két forrást ahol megtöltöttem a kulacsom ( a vízem amúgy kitartott),de ezt a vízet már haza szándékoztam vinni.
Újra a Cuha patak
Visszaérkezve Vinyére bementünk a Kőpince fogadóba.Enni és inni.Sört ittunk Viki kivételével és Cigány pecsennyét fogyasztottunk szintén Viki kivételével.Megmondom az öszintét az étterem csalódást okozott.A sör vízezett volt a kajánál a hús meg rágós és nem igazán volt átsütve.A délvidéki éttermek keményen oda vágnak ennek a Györ megyeinek...!Végül is ettünk és ittunk.Hazafelé nem tudtunk arra menni amerre jöttünk azaz Veszprém felé,mert nekünk nem volt biztosított a zökkenő mentes átszállás,így Győr felé mentünk.A vonatig még volt több mint félóránk így elmentünk a közeli kalandparkhoz,de az zárva volt,kivülről ugyan látni lehetett.Ezt követően visszamentünk a vasúti megállóhoz ahol elkapott egy keményebb eső,de úgy,hogy közben sütött nap.Így szivárvány ragyogta be az eget jelezvén,hogy a várnál még síró lelkek megnyugodtak végre...
A kaja ami szerintem kritikán aluli volt!
Vonatra várva
Az út Győrig majdnem kellemes volt.Majdnem...a táj szép volt és elhaladtunk a pannonhalmi apátság közelében amely szintén egy terv volt még Gergővel...így ott van a bakancslistán.Meg Győr is...ugye a szívemet dobogtatja ez a város és 27 éve nem voltam itt...De,a vonaton volt egy kínai csoport amely különféle kínai népdalokba kezdett és szörnyen idegesítő volt.Szerencsére nem jöttek végig.Győrben kevés időnk volt...a Százéves pályaudvarra érkeztünk (van ilyen bejegyzésem,ha gondolod keress rá).Itt vettük meg a további útra szóló jegyeket.Szóval félóránk volt elmentünk javaslatomra megnézni a közeli városházát.Engem és Zolikát is egy-egy volt szerelem fúzi a városhoz.Érdekesség,hogy az én itteni volt exem és Zolié is Ildikó volt.Na persze nem ugyanaz az Ildikó...
A panonhalmi apátság a vonatból
Győr...megdobogtatja a szívemet...
Győr már a sötétben csodaszép és romantikus volt...Kedvem lett volna maradni még és kicsit járkálni azokon az utcákon ahol valaha boldog voltam...de menni kellett.A Savaria IC-vel mentünk Kelenföldig ami egy fantasztikusan klassz vonat volt.Rendkivül korszerű és kényelmes volt,másrészt voltak szakaszok amikor 160 km/h-val tepertünk!Nagyon kellemes út volt.Kelenföldre érkezvén elbúcsúztunk Vikitől és Tomitól,ők mentek tovább a Keletibe a vonattal,mert ők itt laknak Budapesten.Mi pedig leszállva megvártunk egy vonatot amiről Érd alsón szálltunk le.Ott az állomás rossz tervezésének hála némi kavarc után értük el az amúgy 100 méterre lévő buszpályaudvart.Onnan pedig busszal jöttünk haza Dunaújvárosba.
Romantikus Győr
Éjfélre értem haza,az utazás mint írtam kissé bonyolúlt volt,főleg a visszaút.De megérte és megérné százszor is.Remek túra volt csodás helyekkel amiket vágytam már látni illetve amiket jó volt újra látni...Nagyon-nagyon hiányzott most (is) Gergő mert ez az ő túrája volt.Vele kellett volna ezt megélnem... Persze jó volt így is.A tervet megvalósítottam.Nagyjából mentünk 20 kilométert.Ez az év hatodik túrája volt csak tavaly ilyenkor már tíznél jártunk.Ezzel a húsz kilométertel idén 111,3-nál tartunk ami 18,55km-es átlagot jelent.Februrában és márciusban is csupán egy túránk volt,remélem az április nem jut ugyanerre a sorsra...
