Viszlát Déli!

 Talán írtam róla pár hónapja,hogy mi szükség volt egy buszjárat évtizedeken át jól megszokott útvonalát megváltoztatni.Ugye a Dunaújváros-Komárom járatról volt szó,talán van aki emlékszik rá.Ez a járat volt nekünk a kulcs a Vértesbe.Átszállás nélkül eltudtuk érni a hegység több pontját anno.Most is valami hasonló dologról van szó.Próbálok értelmet keresni az értelmetlenségben,de képtelen vagyok.Most vonatról van szó,vonatokról.Amióta az eszemet tudom a Dunaújvárosból Budapestre tartó vonatok a Déli pályaudvarra mentek.Mindig.Most valahonnan megint előjött egy agyoniskolázott jóképességű barom és megváltoztatta ezt.

Ilyen vonatok közlekednek Dunaújváros és Budapest között

A történet talán ott kezdődik,hogy csináltak Iváncsa és Százhalombatta között egy új vágányszakaszt.Az hagyján,hogy ez a szakasz elkerüli Ercsit.A szakaszt át is adták de a dunaújvárosi vonatok a régi megszokott útvonalon jártak,talán reggel volt egy zónázó vonat ami arra ment.Kiderült,hogy ezen a szakaszon akár 160 km/h sebességgel is tudnak menni a vonatok.A mi vonatjaink azonban még mindig a régi bevált szakaszt használták.Aztán előjött a semmiből egy agytröszt és úgy tűnik szeptembertől minden megváltozik.Az eddigi Dunaújvárosból induló S42-es vonatot Z42-re keresztelik,ami ugye zónázót jelent.Aki nem tudná ez azt jelenti kb.mint régen a gyorsított személy,nem áll meg mindenhol.Na és Iváncsától az új szakaszra terelik és ugye Százhalombattánál tér vissza a régire.Kimarad Ercsi és a Dunai kőolaj állomás.Ez azért érint érzékenyen mert Ercsi szok kelleni a túrázásainkhoz na és az itt található Shíva menedékébe is jártunk ugye.Vonattal.

De jó.A vonatoknak így 24 perccel fog rövidülni a menetidejük Budapestig.Igen ám,de ezen dunaújvárosi vonatok már nem a Déli pályaudvarra fognak közlekedni....Agytröszt barátaink ugyanis kitalálták,hogy akkor menjenek Kőbánya-Kispest állomásra.Ez lesz ezentúl a végállomás és innen is fognak indulni Dunaújvárosba.Nah köszönjük szépen!

A számomra kritikán aluli Kőbánya-Kispest állomás

Nem tudom ennek mi értelme volt...Ha a Délibe akarok menni ami nekünk kulcsfontosságú állomás volt sok tekintetben,akkor le kell szállnom Kelenföld állomáson és átszállni egy Délibe menő vonatra.Így aztán ugrik is a megtakaritott 24 perc...Hazafelé ugyanez a verzió.Mivel nekünk a Déli többet kellett a történelemben mint a Köbánya-Kispest állomás,így ha onnan akarok hazajönni,akkor lekell vonatoznom Kelenföldre és megvárni a Köbánya-Kispest felöl jövő Dunaújvárosba közlekedő vonatot.Hát ki van ez találva kérem szépen!

A legszebb az volt,hogy az egyik agytröszt közösségi oldalán (nem kívánom megnevezni az illetőt) amikor ezt közzétette még szinte csápoltak is neki,szívecskézték vagy ölelés lájkkal jelezték mennyire örülnek ennek,a sok agymosott...Közben aki kritiával illette a dolgot azt szépen kikezdték persze....

Hát ez van,itt tart ma ez az ország.Minden téren olyan visszafejlődés van,hogy az elképesztő,de te vagy a fasz ha ezt bárhol is szóvá teszed.Mert minden ami most van az szép is jó ugye... 

Amit magaddal vihetsz

 A vihar a szürkülettel együtt érkezett,mintegy veresenyezve,ki ér hamarabb a kisváros fölé.Mindenki sietősre fogta - estefelé nem esik jól megázni.Ám az eső még váratott magára,mintha a hegyek még egy utolsó erőfeszítéssel belekapaszkodtak volna a felhőbe,így akarván óvni a várost régi tisztük szerint.Mennyi ideje,hogy szelet,esőt,tomboló hóvihart csak megszelidítve engedtek a városkába jutni!A város pedig hálásan küldte vékonyka füstjeleit,s lüktető zaját föl,néha egészen a csúcsokig,ahol aztán minden elenyészett.Így volt ez most is,bárki biztos lehetett benne,hogy hazaér,mielőtt a fékentartott felhők a városra sírják villámló dühüket.A hegyek mögött azonban már esett,vízverte földszagot hozott a szél,s az utolsó vonat ablakait súlyos esőcseppek csikozták tisztára.

A peronon senki sem állt,pedig máskor ezzel a vonattal érkeznek a diákok,meg néhány idős hölgy,aki nem várja meg a késő esti buszt,s eléjük mindig kijönnek a barátok,barátnők,családbeliek.Eszter úgy szállt le a vonatról,mint aki fél.Tétován lépkedett át a síneken,olykor a vihar miatt,s egyáltalán!Amikor esténként erről a pillanatról gondolkodott,egészen másként látta az egészet...Most haragudott magára azért,mert képzelődéseibe nem kalkulálta be azt a harminc évet,ami eltelt azóta,mikor utoljára hozta ide az esti vonat.

Harminc év,istenem,de buta is voltam!No persze egy város életében nem annyi az,mint amennyit egy embernek jelent.Lassan bátorítgatta magát,rá is fért,mert érezte,hogyan nő benne a kétségbeesés,hogyan lesz egyre kisebb és gyerekebb.Nevetséges,rázta meg magát,én már nagymama vagyok!Határozottnak képzelt léptekkel indult most már megállás nélkül az utca irányába,hogy minél előbb ott legyen a ház előtt,ahová "életemben még egyszer" elakart jutni.A ház,amely egyszer rövid időre nagyon fontos lett,a ház egyszer régen megnyíltak a kapui és ő felmehetett a régi lépcsőkön,megcsodálhatta a hatalmas szobákat,a súlyos függönyök mögül kinézhetett az utcára,amelyen annyit sétált barátnőjével,s figyelte a pompás házak hallgatag ablakait,s találgatta mit rejthetnek némaságukkal.

Hát ilyen,nézett akkor körül,ilyen,ilyen úri,s mindjárt meg is ijedt,félt,hogy soha nem fogja megszokni,hogy idegen maradt.És jól gondolta.Az emberek még talán bele is törődtek volna,hogy ott marad,de a bútorok soha.A szekrények vagy nyílni,vagy csúkodni nem akartak,az ágy leakarta dobni magáról,a szőnyeg égette a talpát,senki és semmi nem tudta őt megszeretni azon az egyetlen emberen kívül,akinek a kedvéért odament.Nem tudok szeretet nélkül élni,mondta amikor elment,s nem magyarázta meg,hogyan érti,nehogy bolondnak tartsák.Így is tartották ennek,annak,még háládatatlannak is.

Furcsa volt most arra gondolni,hogy valaha menekült abból a házból,melyet most feltétlenül látni akar.Találkozni akarsz valakivel? - kérdezték barátai,akiknek beszélt az utazásról.Mosolygott ezen; legföljebb magammal - nézett el a fejük fölött valahová messze és nem hagyta magát lebeszélni.Igazából magának sem tudta megmondani mi hajtja,mi nem hagyja nyugodni.Az évek során annyi mindent akart,annyi mindent elért,mostanra úgy látszik ez az egy maradt csak,látni a házat,ahol majdnem boldog volt egyszer...

Gyorsabbra fogta lépteit,mindjárt a főútra ér,s onnan csupán néhány lépés.S ekkor nagyon rossz érzés fogta el,olyan rossz,hogy hányingere támadt tőle.Hirtelen teljesen világosan tudta,amit néhány perccel később már látott is,hogy nincs a ház sehol!Jaj szakadt ki belőle hangosan,a csalódás a szívét szorongatta,kábán bámult a szép,új épületre.Szinte minden ereje elhagyta,pedig mondogatta magának,hogy semmiség,ám a lelke halni készült ettől a nagy ürességtől,attól,hogy minden annyira nem olyan!Sokáig állhatott ott,nem érezte az időt,csak az első esőcseppek hozták vissza a valóságba.Futott az állomásig,eső áztatta könnyesre arcát,ő nem tudott sírni.Egyetlen utasa lett a vonatnak,amely ide-oda dülöngélt a hatalmas széllökésektől,mintha mindjárt elrepülne.

A ház létezik,írta kúsza betűkkel naplójába,igenis létezik,ott áll emlékeim kertjében,összes szobájával,bútoraival,szótlan ablakaival együtt és én bármikor elé állhatok.Csak velem együtt múlik majd el,magammal viszem,ahogy a többi kincset,amit magamban hordozok.

Homlokát az esőtől hűvös ablakhoz szorította,megpróbált visszanézni a városra,de a zúduló eső eltakarta a szeme elől...

/Kálnay Adél/

Százéves pályaudvar

 Csak ment ki a vonat az állomásról és csupán azt láttam,hogy még ott áll.Még nem ment el.Megvárta míg a vonat kihúz... kihajolva a vonat ablakán néztem az egyre távolodó alakot majd pontot,amíg el nem nyelte a láthatár.Mindörökre.Éreztem,hogy többé már nem jövök.Arra gondoltam vajon neki is ugyanúgy fáj-e mint nekem?Vagy fáj-e egyáltalán?Szebb jövőt ígért az egész,egy darabig talán jól is alakult.Ám sok dolog aztán másképp történt mint ahogy szerettem volna.Fiatalok voltunk és tapasztalatlanok.Sok szituációban nem a megfelelő viselkedés jött össze és nem a megfelelő döntés.Lassan elkezdtünk távolodni egymástól,míg nem volt már visszaút.A százéves pályaudvarról meg eljött a vonat,bele a bizonytalan jövőbe...

Százéves pályaudvar

Szerencséje volt.Ha velem marad akkor elvesztette volna a gyermekét ahogy én.De nem ugyanaz volt a sorsutunk,így törvényszerű volt,hogy elkellett válnunk...Nem volt ott,nem lehetett ott életem fontosabb állomásainál.Ott maradt a százéves pályaudvaron,én meg eljöttem... Mindentől függetlenül adhatott volna kicsit több időt a sors...de akkor valószínűleg még ennél is jobban fájt volna.Így is hét évbe telt amíg valamennyire túl tudtam tenni magam rajta.Igaz akkor megfogadtam,hogy soha senki miatt nem lesz többé ilyen fokú búslakodás.Nem is volt többé.De az a vonat akkor is kihúzott a százéves pályaudvarról,az alak eltűnt a látóhatáron és ez fájt...

Vonat mely elvitte az álmokat

Az a hét év pokoli volt a fájdalmakkal,de utána nem gondoltam már rá jó sokáig.Utána meg hála a közösségi oldalak megvalósulásainak természetesen egymásra akadtunk... Éppen a második gyermeke megszületését követően... esélytelen volt bármi is,persze az égvilágon kívűl sem akartam én semmit.Talán egyszer jó lett volna még látni.Kapcsolatba kerültünk amennyire az ilyen közösségi oldalak engedik ez,de érzéketlennek és meglehetősen hidegnek tűnt.Nyomaiban sem fedeztem fel azt a tovatűnő alakot aki ott maradt a százéves pályaudvaron...Persze ezért nem hibáztattam,hiszen 15 év telt el a búcsú óta...

Vajon fájt-e neki valaha is,legalább egy kicsit?

Természetesen voltak mások az évek alatt,de sosem tettem ki a lelkem még egy ilyen fájdalomnak.Erre mindig figyeltem.Aztán idővel ez a közösségi oldalas kapcsolat is alábbhagyott,de már ez sem fájt.Egyértelmű volt és megértettem,hogy a százéves pályaudvar után nekünk már semmi közöset sem tartogat a sors.Mást nem nagyon tudok mondani erről és,hogy miért került most mindez bele a blogba?Hát mert ma van harminc éve,hogy eltűnt a látóhatáron...mindörökre.Fura,hogy mennyire megmaradnak bennem a dátumok,legalábbis a mérföldkőnek számító dátumok...

Az első vonatozás

Minden túránk alapja volt elindulni.Ezt legtöbbször vonattal tettük,mert imádtuk és hát mert szegény emberek volnánk...de csak anyagi értelemben.Ritkán sikerült autóval mennünk egy-egy túrára,de nem is igazán vágytunk rá,mert élveztük a vonatozást,sokszor maga az út is egy élmény volt,még akkor is ha sokadszorra mentünk ugyanarra.Ám valahogy magát a vonatozást is elkellet valahol,valahogy kezdeni.Ugye az ember akkor szoktatja rá a gyermekét a vonatozásra amikor még kicsi.Így volt ez a mi esetünkben is.A mai bejegyzés az én és a fiam rászoktatását meséli el,már amennyire vissza tudok még emlékezni rá (főleg az én esetemre)

Vonat száguld Dunakömlöd felé

Talán 1976-ot írtunk...erre már nem emlékszem pontosan,de arra igen,hogy vasárnap volt.Ment a tévében (ugye akkor még egy csatorna volt) a János vítéz rajzfilm és igen-igen készülödtem rá,megakartam nézni.Kis porbafingó voltam még és akkoriban egy ilyen kaliberű rajzfilm óriási élményt jelentett.Ám jó apám kitalálta,hogy elvisz vonatozni és rá is szoktat.Egyfelöl átkozottam,mert pont a János vitézre készülödtem,másfelöl izgatott a dolog izgalma és nagyszerűsége.Talán tudat alatt már ott is tudtam,hogy ez nekem majd kell,erre szükségem lesz majd.így aztán boldogan apámmal tartottam,úgy gondoltam ez nagyobb élmény lesz mint a János vitéz!

Pusztaszabolcs állomás,amely aztán meghatározó része lett az életünknek

Hova is vezethetett első utunk mint a közeli Pusztaszabolcsra?Egy hosszú kék színű vonat állt a dunaújvárosi vasútállomáson,akkoriban még nem volt villamosítva a vasútvonal a környékünkön,így egy testes dízel mozdony állt a hosszú vonat előtt.Egy kicsit meg is szeppentem,de végül is fater meggyőzött és felszálltam a vonatra.Maga az út nincs már meg emlékeimben,de az megvan,hogy félelmem csak addig tartott ameddig el nem indult a vonat.Onnantól kezdve élveztem a dolgot.Olyannyira élveztem,hogy miután megjártuk Pusztaszabolcsot oda-vissza,a dunaújvárosi állomáson állt benn egy másik vonat amely Paks felé indult.Az is egy hosszú kék volt elöl egy dízellel...Fater felkínálta a lehetőséget,hogyha van kedvem elhúzhatunk Paksra is meg vissza.Már élveztem a dolgot,így aztán boldogan mondtam igent.

Dunakömlöd ahol aztán nem járt vonat egy idő után és mi volt,hogy a sínt használtuk turistaútnak...

Nem tudom honnan ismerte apám akkoriban olyan jól a menetrendet,de tökéletesen kivolt dolgozva az egész utazás.Nem volt az,hogy bárhol is különösebben sokat kellett volna várnunk,biztonságosan rendben hazaértünk.A paksi útról már maradt néhány emlékfoszlány...emlékszem Dunakömlödön a zöld tornyú templomra (ahol aztán negyven év múlva leszek a fiammal...) olyannyira megtetszett,hogy mondtam apámnak szálljunk le ott és nézzük meg.Le is szálltunk,de nem mentünk közelebb a templomhoz,mondta fater mindjárt jön vissza a vonat.Így aztán negyven évet kellett várnom,míg feljutottam ahhoz a templomhoz,de akkor már én voltam az apa...Na de ott akkor a fene bánta,jött a vonat és azzal jöttünk haza.Élveztem az utazás minden pillanatát.Apámnak nem volt különösebben nehéz dolga velem,hogy rászoktasson a vonatozásra,így pár hét múlva már vonattal mentünk Sándorékhoz a Mecsekbe....

Az első lépés nehéz volt.,de aztán szó szerint sínen voltunk

Gergővel úgy voltam,hogy jobb lesz minél előbb rászoktatni a vonatra,tudtam kell ez majd nekünk a jövőben.Nem is tudom mennyi lehetett Gergő,tán három-négy éves...így olyan 2002 környékén próbáltuk meg elöször a dolgot.Ugyanazon az állomáson szinte ugyanarra a vonatra szálltunk fel,amelyre apám is rászoktatott pár évtizeddel korábban,annyi volt a külömbség,hogy immár villanymozdony húzta a szerelvényt.Gergőt is izgatta a dolog,de láthatóan félt.Megvettük a jegyeket Pusztaszabolcsig és vissza,jött velünk Gerő édesanyja Móni is.Ám ahogy felszálltunk a vonatra Gergő éktelen ordítozásba kezdett,nem csak a vonat,de az egész állomás zengett tőle...Nem bírtuk lenyugtatni,így ez a próbálkozásunk ekkor kudarcot vallott.

Mindig élveztük

Nem adtam fel a dolgot,tudtam ez mindenképp kell,hogy sikerüljön.Vártam pár hetet,Gergővel fokozatosan egyre többet is sétáltunk az állomás környékén,néztük a vonatokat,én meg löktem neki a sódert,hogy ez mennyire jó dolog...Aztán újra megpróbáltuk.Gergő megigérte,hogy nem fog hisztizni.Láthatóan most is félt felszállni a vonatra,de folyamatosan szóval tartottam míg a vonat el nem indult,így elfelejtett hisztizni is.Aztán elindult a vonat és mintegy varázsütésre Gergő félelme teljesen elmúlt,sőt...!Az elindulás másodpercétől elkezdte rendkivül élvezni a dolgot.Lefelé görbülő szája már mosolygott és nevetett és többé nem volt semmilyen problémánk.

Minden út csodás volt

Hát így szoktunk mi rá a vonatozásra.Aztán amikor csak tehettük vonattal mentünk túrázásaink nagy többségére.Boldogok voltunk és gazdagok,na nem anyagilag...Hát ez jutott eszembe ma reggel éjszakás műszakból hazafelé tartva,gondoltam míg itt van az élmény a fejemben leírom.Így ennek is marad immár írásos nyoma is.

A képek csak illúsztrációk!

Kedvtelenül Ceglédre

Ezt az egészet lényegében még Gergő szervezte...

Nem is tudom,hol kezdödjön ez a történet.Már többször is írtam,hogy a legjobb cimborám Zoli óriási nagy Csondor Kata rajongó.Elég ha elovassátok a tavalyi sztorit amelyet ezen a helyen megtaláltok.Tavaly mikor elkisértem Tatabányára megígértem,hogy egy ilyen bulira majd idén is elkisérjük,együtt Gergővel...cserébe ő,amikor tud eljön velünk túrázni.Így is lett,ő eljött velünk többször,rajtunk volt a sor,hogy mi is álljuk a szavunkat.Májusban volt rá egy lehetöség mivel Katika nem egy sűrű koncertező,ám akkor jobb dolgunk is akadt,mint Csondor Kata koncertre menni.A következő alkalom most december másodikán lett volna Dabason,de éppen elötte leltároztunk a munkahelyen,meglehetősen fáradt voltam és hát anyagilag sem álltunk éppen jól....Ha tudom mit hoznak a következő hetek,egész biztosan lementem volna Zolival és Gergővel Dabasra...

A dunaújvárosi Ismerös Arcok koncert

Akkor még,ahogy tudatosult,hogy nem megyünk Dabasra,Zoli átjött hozzánk,Gergő pedig nagy igyekezettel elkezdte keresni,hogy mikor lép fel legközelebb Kata valahol,valami elérhető helyen.Ekkor bukkant rá,hogy december 23.-án Cegléden fog egy koncertet adni.Megvolt tehát az új időpont Gergőnek köszönhetően és el is kezdtük szervezni a dolgot.Úgy volt,hogy majd megyünk hárman Gergő,Zoli és én.Elleszünk mint a befőtt.Aztán a sors kegyetlenül közbeszólt.Gergő elment és lényegébe elvitte magával a teljes életemet...Gergő halála utáni napok teljesen egybeforrnak...csak egyik este jön a másik után,egyik reggel a másik után,azt sem tudom mi vagyok,hol vagyok,élek-e,halok-e...Zoli végül is valahogy rábeszélt,hogy azért menjek el vele Ceglédre,az is jobb mint itthon ülni és állandóan sírni...vigyük el magunkkal Gergő édesanyját is Mónit,mert ha lehet ő még rosszabb állapotban van mint én.Belementem,mert igaza volt.A ceglédi "buli"előtti este még kimentünk Dunaújváros főterére az Ismerős Arcok koncertjére.Gergő nagyon készült erre a koncertre,együtt akartuk üvölteni a Nélküledet...

Számtalan alkalommal mentünk át a Margit-hídon gyalog,útban a Déliből a Nyugatiba

Gergő sajnos nem tudott jönni,mi azonban iránta való tiszteletből is persze kimentünk.Persze itt is éreztem Gergő jelenlétét,remélem is,hogy valóban ott volt a lelke velünk!A koncert utolsó száma volt persze a Nélküled.Nem lehet elmondani milyen hatással volt rám a zene,a dal.Végig üvöltve,mint a 3ezernyi közönség,de sírva énekeltem én is,Gergőre emlékezve itt is....nagyon szerette volna ezt átélni velem a fiam...Borzasztóan fájdalmas volt így.... Másnap reggel vágtunk neki a Gergőnek köszönhető ceglédi útnak.Tudtam ez sem lesz egyszerű.Már a vonatba beülni sem volt az,hiszen az utóbbi években bárhová is mentem ott volt velem Gergő...Most azonban nem volt ott és ez rendkivül elszomorított.Soha életemben nem voltam még ennyire szomorú,bár az utóbbi két hétben bővel volt szomorúságra okot adó esemény.A vonat elindult és Budapestig kinézve az ablakon,nem tudtam olyan helyet mondani,ahol ne jártunk volna Gergővel,ne füzött valahova valamilyen szép emlék...Sírt a szívem kegyetlenül.

Ezernyi emlék örzője a Margit-híd is

Budapesten sem volt más a helyzet,nem volt olyan hely ahová nem füzött volna egy-egy Gergővel megélt szép emlék.Most is gyalog mentünk át a Déliből a Nyugatiba.Szinte mindig így csináltuk,ha a Nyugatiba volt csatlakozásunk.Ez az út is elszomorított,nem volt itt Gergő az egyetlen kincsem,örök túratársam....A Nyugati pályaudvaron aztán vonatra szálltunk.Vecsésig itt sem volt jobb a helyzet,emlékek köszöntek szembe a vonatablakból,de most nem nevettek ,hanem sírtak...Vecsést elhagyva sikerült kicsit a szívemnek megnyugodnia,mert erre még nem jártunk.A vonat viszonylag hamar odaért Ceglédre,Itt meg azon kezdtem el bánkódni,hogy mennyire örült Gergő ha olyan városokba mentünk ahol még nem járt.Minden kétséget kizáróan most is nagyon örült volna ennek...

Első méterek Cegléden

Cegléd első látásra kedves kis városnak tűnt,biztos tetszett volna  a fiamnak.Jó volt az idő,a körülmények ellenére a séta pedig kifejezetten kellemes.Nagy kedvünk mondjuk nem volt semmihez,de ez itt még mindig jobb volt mint otthon sírdogálni.Hamar rátaláltunk a főtérre,ahol majd a koncert lesz.Csak hát addig még volt majd négy óránk.Maga a főtér szép volt,két templom is állt itt,az egyiknek pedig két tornya is volt.Az adventi forgatagban egy jégpálya emelte még a hangulatot,ám a szinpad nevetségesen gáznak tűnt.Egy apró emelvény volt egy sátorral védve három oldalról.Hát ezen egy zenekar nem fér el gondoltam.Elfogyszatottuk első forralt borunkat,a téren ekkor meglehetősen kevesen voltak.A szípadon pedig fellépett Buborék Berci nevezetű formáció.Ekkor megszámoltam: 18-an voltak a szinpad elött...Jókat nevettünk ezen a müsoron,de bőven volt még időnk,elindultunk sétálni.

A kéttornyú a főtéren

A főtér szomszédságában volt egy másik tér,nem tudom a nevét,talán Szentháromság-tér?Az sem volt csúnya és itt voltak vendéglátóhelyek is.Móni megéhezett,keresni akartunk valami jó helyet.Végül is visszamentünk a főtérre ott találtunk egy kávézót,ahová bementünk.Itt ittunk egy forró csokit,meg ettünk koponyánkét egy hamburgert.

Ennek végeztével még mindig volt két óránk...újabb sétára indultunk hát.Egy hatalmas torony volt a közelben,azt akartuk megnézni.Kiderült valami tv-torony féle lehet.

Az egy tornyú

A két ház között bújt ki.

Megnéztük,de időnk még mindig volt,mentünk tehát tovább.Lassan-lassan kezdett sötétedni és némely ház igazán különleges volt a díszkivilágitásban.Odaosontunk a színpadhoz.Valami istent dicsöitő müsor ment,hát ez most aztán tényleg nem érdekelt.Néha éreztem Gergő is itt van velünk,kellemes bizsergés volt a hátamon,mintha simogatott vagy ölelt volna....Zoli ottmaradt a színpadnál,már várta Katát,mi sétáltunk egyet,kettöt,hármat a főtéren,betérve az ottani vízeldébe,mert a következő forralt bor már megdolgoztatta a vesémet...Közeledett a negyed 6,sötét lett,a tér szép volt a karácsonyi fényekben,de nyomasztó...

Fények költöznek Ceglédre

Karácsony a főtéren

Végre megérkezett Kata.Ekkora már mi is odamentünk a szinpadhoz.Régi ismerösként üdvözölték egymást Zoli barátommal.A koncert is elkezdödött nagy nehezen.Félórás müsor volt Kata legismertebb dalaival.Én ugyan nem vagyok annyira oda érte,de szépen betöltötte a teret a müsora.Viszonylag sokan is lettünk a koncertre.Az első sorban voltunk,tökéletesen láttunk mindent.A müsor végén Zoli tudott Katával beszélgetni,jóval többet mint anno Tatabányán.Mivel ők már évközben is találkoztak már jóbarátként cseverésztek.Mi a háttérben vártuk.Megölelték,megpuszilták egymást Katával,azt elbúcsúztak.Indulhattunk haza.Zoli barátom teljesen elvolt varázsolva.hármunk közül legalább ő boldog volt.

A színpadon:Csondor Kata

Kényelmesen elértük a vonatot amit terveztünk,igen ám,de az késve indult,így Budapesten kellett a kelleténél nagyobb tempót diktálnunk,hogy elérjünk egy hazafelé induló buszt a Népligetben.Ám ez is sikerült.A metrón még egy szép lány ült velem szemben,mintha azt súgalta volna,hogy maradt még valami szépség ebben a rút életben...Végül rendben hazaértünk,Zoli boldog volt,minket azonban ez a kirándulás sem boldogított.Rendkivül szomorúak voltunk,de legalább eltudtunk és elmentünk oda ahová Gergő szervezte a bulit.

Zoli a buszon meg is köszönte Gergőnek a dolgot aki remélem akárhol is van hallotta,hiszen nélküle nem jöhetett volna létre ez a randevú Katával...

Zoli és Kata kettőse.Köszönhetően részben Gergőnek...

Muki

Ma már a városom jelképe.Elképzelhetetlen nélküle a főutca.A városban mindenki ismeri és mindenki magáénak érzi.Nem fiatal,már több mint 120 éves,története nem mindennapi.A kedves sztorival most megismertetem blogom olvasóit is.Muki a kis mozdony fantasztikus története most megelevenedik nálam is.Hát lássuk.

A születés pillanata 1894-ből (forrás:Kubinszky Mihály)

Muki vagyok, egy kisvonat. Milyen név egy vonatnak az, hogy Muki? Nem tudom. Engem mindig így hívtak. A barátaimat meg Thomasnak, Percynek, Nohabnak, Mollynak, Szergejnek, ők is gőzmozdonyok.

Ja, mire is kíváncsiak, szóval rám? A Berlin-drewitzi Orenstein&Koppel gyárban 1894-ben, 600 milliméteres nyomtávolságúra épült kétcsatlós, szertartályos gőzmozdonyként születtem.

A legszebb napokon...

A mozdonyoknál nincs gyerek-, vagy felnőttkor, én mindig gyerek maradok a méreteim miatt. A mozdonyoknál nem tilos a „gyerekmunka”. Azt nem tudom, hogyan kerültem Magyarországra, de azt igen, hogy húztam a terhet Gyulán, Miskolcon és Ózdon is, szenet, vasat, vagy amit kellett. Aztán 1958-ban elhoztak ide Sztálinvárosba, és fel is újítottak a Vasműben. A Vidámparkban én lettem az Úttörővasút! Na, az voltám a szép idő! A gyerekek ezrével utaztak rajtam és az általam húzott kocsikon. Azokat a sikításokat, visításokat, nevetéseket soha nem felejtem el, életem legszebb négy éve volt. Aztán 1962-ben koholt vádak alapján félreállítottak.

A dunaújvárosi kisvasút legszebb napjain...

Állítólag valamelyik elvtársnőnek kiégette a zsarátnokom a nylon harisnyáját. Kiállítási tárgy lettem egy vakvágányon. Először untam, de aztán csak jöttek a gyerekek,és jöttek és jöttek. Csúsztak, másztak, kiabáltak, meséltek, énekeltek rajtam – őrült jó volt az is közel negyven évig.

Egyedül....

Aztán egyszer csak csönd lett. Egyedül maradtam. Féltem, a barátaim is eltűntek. Értéktelen, öreg, szomorú ócskavasnak éreztem magam. Már azt hittem itt a vég, pedig még csak most vagyok 120 éves. Mozdonyoknál ez még nem öregkor. Van még itt ebben a városban valaki aki ennyi idős?

Egyszer csak valami újra megváltozott! Emberek jöttek, mentek és nagy dolgokat terveztek. Megsimogattak és ígérték megmentenek, mert e fiatal városhoz én hozzánőttem. Ide tartozom. Én igazi dunaújvárosi lettem!

Felújítva,megbecsülve a város főutcáján

Láss csodát,jött egy daru - a Muki repült is!Megmaszírozták,lecsiszolták,lefestették az elrozsdásodott testrészeimet,új elemekkel is gazdagodtam.Aztán egy vidám őszi napon ide kerültem,erre a szép helyre!Azóta újra gyerekzsivaly és szeretet vesz körül!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!

Muki

Hát ez a sztori amely 2014-ben írodott.

Minden erre járót jó érzés tölti el ha látja a kis gőzmozdonyt amely mostmár örökre a mienk!

A táblán is a történetünk,a mozdony mellett található

Mukit ha megszeretnéd nézni akkor őt Dunaújvárosban találod meg a Vasmű úton,annak közepén a parkos oldalon!

Elérhetetlen Tolnai falvak

Túrázásaink,útjaink nagy többsége mostanság Tolna megyébe vezet.A megye adottságai,természeti értékei miatt igen közkedvelt lett számunkra.Számtalan klassz hely van itt amit érdemes felkeresni és amelyek többségét tervezzük is,hogy felkeressük.Ám egyre inkább felmerült egy nem várt probléma számunkra.A megye néhány települése és gondolok itt inkább a falvakra egyre nehezebben,problémásabban érhető el,vagy nehézkes onnan eljönni.Persze csak akkor ha tömegközlekedést használsz.Sajnos egyfelöl nem rendelkezem autóval amivel ezen problémáink kiküszöbölhetőek lehetnének,másfelöl nem igazán vagyunk hívei a körtúráknak,márpedig ha autóval jövünk valahova,akkor a túrát ott kell befejeznünk ahol elkezdtük ugye...

Kisszékelyi ház

Kisszékely például tényleg egy festői település a Tolnai-hegyhát északi részének szívében.Ám szinte lehetetlenség ide eljutni.Pedig...itt van a négyszögletű kerekerdő tanösvény,ami rendkivül látványos és érdekes.Nagyon szeretnénk már bejárni és gondolom azért is hozták itt ezt létre,hogy a turizmust fellenditség.Ám ez úgy nem egyszerű,ha szinte nem is jár ide busz.Talán azt gondolták,majd mindenki autóval jön?Mindenesetre a tanösvények szépek,ám konganak az ürességtől... embert nem láttunk még rajtuk,azon két túránkon amikor érintettük őket.Kisszékelyt legegyszerübben Simontornyáról lehetne elérni.Megállnak itt a főváros vagy Pécs felől jövő vonatok nagy többsége.Ám egyiknek sincs busz csatlakozási lehetősége Kisszékely felé.Valaki mondjuk a fövárosból tudomást szerez a tanösvényekről,szívesen lejönne megnézni,ha nincs autója egyszerüen nem tudja elérni Kisszékelyt...Van persze egy-két buszjárat Simontornyáról Kisszékelyre,de valóban csak egy-kettő de egyikük sem igazódik az érkező vonatokhoz,nem beszélve az egyik reggel 6 előtt indul...Visszafelé sem jobb a helyzet,mi egy szombati nap voltunk amikor is egy árva busz jött vissza Simontornyára este hat után...ezzel ugyan elérni még egy-két vonatot,de ez még mindig édeskevés...Hiába a beleölt pénz a tanösvényekbe,ha azok elérhetetlenek,így amig nem nem változik a helyzet addig a turizmius terén sok jóra Kisszékely nem számíthat.Nem számítva egy másik alap dolog,szombaton fél5 után,hogy egy vendéglátóhely se legyen nyitva...Van hova fejlödni Kisszékely!

Nagyszékelyi utca

A szomszédos Nagyszékelyen csak egy iciripicirivel jobb a helyzet,na nem sokkal.Pedig...szép település egy szép helyen melynek érdekessége az,hogy a faluban csak a II.világháború előtt épült házak vannak.Ugyanazt elmondhatom a faluról mint Kisszékelyről,tömegközlekedéssel rendkivül nehezen és körülményesen érhető el,valamint onnan eljönni sem egyszerü.Ehhez párosul a települést körülölelö turistautak rendkivüli rossz módon ellátott jelzései...Nem is értem...ezek a települések nem akarnak kicsit fejlödni?Nem akarják,hogy néhány turista felkeresse őket,esetleg költsön itt némi pénzt?Igyon egy sört,üditöt,bekapjon valamit,nyaljon egy fagyit...Kiaknázatlan gyönyörü helyek,de szinte elérhetetlenek.

Virágos utca Miszlán

Miszlán nem,hogy buszt és vendéglátóhelyeket nem láttunk,de embert se nagyon...pedig itt is szép a körülvevő dombság.Busz talán jár erre néhány,de ezt is csak onnan sejtjük,hogy az egyik buszmegállóban ránéztünk a menetrendre ezen nem hat (mint Kisszékelyen) nem nyolc (mint Nagyszékelyen) hanem tíz járat volt!A települést hosszan átszeli a jelzett turistaút,ennek mentén sehol sem láttunk olyan helyet ahol megihatnánk valamit...Hiába szép virágos a falu,hiába szépek a környező dombok ha senki sem kiváncsi rá,azon egyszerű oknál fogva,mert senki sem ismeri a települést és alig is érhető el...

Dunakömlöd

Dunakömlöd Paks része,de...ugyan a 6-os út mentén fekszik,de a föváros illetve a déli országrész felöl jövő távolsági buszjáratok nem állnak meg itt!A Dunaújváros-Paks vasútvonal megszüntetése óta pedig a vonatok sem járnak erre.Pedig...itt találjuk Lussoniumot az egykori római kori erődöt,van tehát nevezetessége is.A településről ráadásul jól jelzett turistaútak futnak ki!Ám csak úgy érhetjük el,ha mondjuk Dunaföldváron felszállunk egy helyközi járatra,vagy Pakson egy ritkán közlekedő helyijáratos buszra.

Kérdem ha Dunakömlöd is szeretné ha a turizmus kicsit fel fejlödjön akkor legalább a távolsági járatokat miért nem állitatom meg itt?Vagy az egész nem is olyan fontos?

A híres Szálkai szarvasbika szobor

Szálka a Szekszárdi-dombság szívében található,a "V" betűt formáló település igen szép,turistaútak zöme érinti,bőven akad itt is látnivaló.Ám innen az elmenés ami nem egyszerü.Az utolsó busz ami innen indul (Szekszárdra megy) az délután  4óra 5perckor van!Utána semmi...Nem olyan biztos,hogy az ide érkező túrázók többsége,már délután 4-kor elakar innen menni...és mondjuk ha valaki ötre érkezik ide,az keményen beszopja...nincs mivel elmennie,így kénytelen valahova továbbmenni ahonnan haza tud  jutni.Bár itt vannak bőven vendéglátóhelyek,de úgy tünik leszarják azokat a túrázókat,kirándulókat akik nem tudnak autóval ide eljönni...

Nagydorog

A közeljövőben szeretnék tervezni túrákat amelyeknek végpontja Sárszentlörinc,itt még nem jártunk,de utána járva a dolgoknak itt sem jobb a helyzet.Sárszentlörincről egyszerüen nem lehet eljönni...na nem azért mert annyira rabul ejt a szépsége,hanem mert egyszerüen nincs semmi olyan járat ami délután öt körül vagy később indulna valahova ahonnan aztán haza lehetne jutni.Maradt egy alternatíva:meghosszabítjuk a túrát a közeli Nagydorogig,ahol egy paraszthajszállal jobb a helyzet.Jár erre vonat amiről itt-ott átlehet szállni olyan járatokra amik hazahoznak.Persze ennek is alaposan utána kell járni,mert nem sok van.

Sárszentlörinc

Hát nagyjából ezek az elmúlt egy év tapasztalatai Tolna megyéből.Nagyon szívesen folytatnánk ide túrázásainkat a jövőben is,de ha sorozatosan ezt fogjuk tapasztalni akkor elképzelhető,hogy felhagyunk a megye további részeinek felkeresésével,hisz tényleg kínszenvedés egy-egy települést elérni,vagy onnan eljönni.Nem beszélve,hogy állandó jelleggel zárva találjuk a vendéglátóhelyeket (még olyan helyeken is mint Dombóvár),vagy nem is találunk vendéglátóhelyet...

Eszembe jut egy közelmúltbeli túránk.A Vértesben túráztunk és túránk végén Vértessomlón kitűnö volt a közlekedés,szombati napon szinte 45 percenként volt buszjárat Tatabányára ahonnan aztán simán haza lehetett jutni.Nem beszélve arról,hogy digitális kijelzők voltak a megállókban amely pontosan tájékoztatott arról is,hogy hány perc múlva jön a következő járat!Persze az Komárom megye volt.A két megyét csupán Fejér megye választja el egymástól,mégis ekkora lenne a külömbség?Mi ennek az oka?

Na és akkor még a többi nehézségről nem is írtam,de erről itt olvashattok mert ennek zöme is Tolna megyéhez köthető.Na persze tudom,hogy ez az ország jelenleg visszafele fejlödik,de mégis...

A menetrend Kisszékelyen...

Utazási körülmények napjainkban

Ezt a bejegyzést egy kicsit talán a düh vezérli,bár már sokat csillapodtam az események óta.A közelmúltban az ország déli része felé túrázgattunk,nem kocsival mentünk hanem tömegközlekedéssel.Ez a bejegyzésem ezen utazási élmények alapján íródik.Nem volt előre betervezve,de ha már így alakult hát ismerje meg az olvasó miként lehet manapág az ország egyes helyein busszal vagy vonattal közlekedni.

Gondolom nem egyedi eset,de én főleg a Dunántúl Dunaújvárostól délre eső részén találkoztam ilyesmivel.Érdekes mert észak felé és minél inkább haladunk észak felé,főleg a főváros környékén a közlekedés számomra úgy tűnik kifogástalan,persze hallottam onnan is panaszokat (biztos nem jártak mifelénk).A lényeg a lényeg amig a Dunaújvárostól északra kb. 110km-re fekvő Szárligetre  2 óra alatt odaérünk,addig a szintén 110-120km-re délre fekvő Hosszúhetény 5 óra alatt érhető el...Mitől ez a nagy külömbség?

Flirtek száguldoznak a főváros környékén

Amíg észak felé viszonylag új flirtek és talentek járnak,szinte azonnali csatlakozási lehetőségekkel,addig délre az uzsgyik és a közel 40 éves piroskák.Ugye a flirtek és talentek állapota kielégítő,hacsak a bunkó magyarja nem szemeteli tele őket.A vonatok viszonylag tiszták,rendezettek.A dél felé száguldozó uzsgyik még mindig viszonylag rendben vannak.A piroskák állapota szinte kétségbeejtő.Ez a helyzet a vonatokkal,aztán ugyanez elmondható az állomásokról.A főváros és a környék frenkventált helyein egyre inkább teszik rendbe az állomásokat,megállókat,addig dél felé néhol gyalázatos a helyzet.

Egy piroska,kivülről mintha rendben lenne

Aztán vajon miért is lehet az,hogy a koszos büdös vonatot,egy +15-16 fokos reggelen agyonra fűtik,azt januárban meg fagyoskodik rajtuk az ember?Aztán ha még kimerem nyitni az ablakot,a kalauz ott terem és rámförmedve becsukja azt.A wc-k állapota meg nem tűri a nyomdafestéket,de legutóbb olyan vonattal mentünk amelyen nem is volt wc ajtó,jött ki a bűz is ezerrel... persze ettől még a vonatjegy nem olcsóbb...A vonatoknak hol van csatlakozása,hol nincs.Egyes apró falvak Szekszárd,Pécs környékén elég nehezen érhetők el... És akkor ott van a gyöngyszem a Budapest-Pécs között közlekedő intercity.

Nagykarácsony vasútállomás...

Magával a vonattal különösebb gond nincs,lehetne mondjuk ez is jobb,de fogjuk rá,hogy rendben van.A probléma a megállókkal van,egészen pontosan azzal,hogy a vonat ki tudja miért olyan helyeken áll meg,ahol szinte semmi értelme,ahol meg kéne,hogy megálljon ott nem áll meg...ezúton is gratulálok annak az agyoniskolázottnak aki ezt így kitalálta...A vonat Budapestről jövet,elhagyva a főváros térségét Sárbogárdon áll meg elöször,ahol gyakorlatilag semmi értelme annak,hogy megálljon.Elnézést ha valakit sértek vele,de egy porfészek,jelentősebb vonatforgalom nélkül.Bár innen indul Bátaszék felé vonat,így esetleg csöppnyi értelme lehet mégis.Viszont az útszakasz legnagyobb csomópontjának számitó,kevéssel Sárbogárd elött található Pusztaszabolcson nem áll meg a vonat...Vajon miért?Aztán Sárbogárd után megáll Pincehelyen ahol tényleg semmi sem indokolja a megállást,de az elötte lévő Rétszilas és Simontornya állomásokon nem áll meg...pedig az esetlegesen Dunaújváros felöl érkezők ezeken az állomásokon átszállhatnának (na meg Pusztaszabolcson is,de ott sem áll meg ugye)...

Még csak wc ajtó sincs a Sárbogárd-Bátaszék vonalon közlekedő piroskán

Aztán már nem nagyon tudom a megállókat,valahol még megáll Dombóvár előtt,szintén úgy,hogy azt semmi sem indokolja...Még szerencse,hogy Dombóváron megáll.Ez is egy nagy csomópont.Ha már itt tartunk azt megemliteném,hogy hiába nagy csomópont Dombóvár,este 7 után nincs nyitva se egy büfé,se egy wc...de még egy üditő automata sincs...Na de visszatérve az intercityre még megáll Szentlörincen,Abaligetet kihagyja,amely ugyan nem egy csomópont,de főleg szezonban egy igen látogatott hely...

Szóval agyalgatok milyen iskola kellett annak aki kitalálta így ezeket,hogy hol álljon meg ez a vonat.Az intercity reggel 8.40-re ér Pécsre,a sima személyvonat 9-re. A busz pályaudvar negyedórára van Pécsen a vasútállomástól és persze,hogy minden busz 9-kor indul a környék falvaiba,még véletlen se lehessen elérni őket ha a főváros vagy az ország közepéről jössz...

Igénytelen piroska a Sárbogárd-Bátaszék vonalon

Így mivel ezeket a buszokat nem lehet elérni Pécsen,hogy a környék falvaiba eljusson az ember,hogy onnan túrázzon valahova...marad egy másik alternatíva.Vonattal Szekszárdig hátha van onnan valami busz a Mecsek falvaiba...Ha Dunaújvárosból jövünk(vagy akár Budapestről) akkor a Sárbogárd-Bátaszék vonalon közlekedő vonatot kell elkapnunk valahol,erre átszállási lehetőségünk ugye akkor Sárbogárdon van,vagy ha Újváros felöl jövünk akkor Rétszilason.Ezen a vonalon úgy tudtuk uzsgyik közlekednek,amik nagyjából rendben voltak.Ám a közelmúltban kétszer is jártunk erre és mindkétszer igénytelen,koszos piroska közlekedett.Ez volt az a bizonyos túlfütött wc ajtó nélküli járat egy buzi kalauzzal.

Na aztán jött a feketeleves.Szekszárdról ugyan van busz a Mecsek apró falvai felé,de csak hétköznap...mi meg a fene vinné el mindig szombaton járunk erre.Vajon miért is...

A buszjárat rendben volt

Marad egy utolsó alternatíva,Pécsre van innen busz és az eléri a falvakba 9-kor induló járatokat!Na de Pécs innen 1óra 10 perc busszal...tehát elég korán kell kelnünk,hogy ezt elérjük.A busz egy KNYKK járat Fehérvárról jön Pécsre megy,szerencsére kultúrált és teljesen rendben van.Elérjük Pécsen a buszokat,amelyek elvisznek a kis falvakba.El is érjük azokat,az már mellékes,hogy a 120km-lévő Dunaújvárosból 5 órát kell ezért utaznunk háromszori átszállással...

Hát és ez csak egy eset a sok közül.Elképesztő,hogy egy ilyen kicsi országban 90-100-120 km-re lévő településekre van,hogy 5-6 órát kell utaznunk...2017-ben...

Magyarország én így szeretlek,az összes tetves balos és jobbos szarházi politikussal együttvéve!

Tiszta udvar rendes ház...