Sétából lett túra

Ennek a napnak nem úgy vágtam neki,hogy ebből bármiféle túra is kisülhet,de aztán az lett belőle.Egy réges-régi nagyon kedves barátom keresett újra fel a Gergő távozása utáni napokban,amiből aztán fokozatosan kialakult egy beszélgetés,egy újra egymásra találás.Vele beszéltünk meg egy találkozást Budapesten.Mivel ő nem nagyon ismeri a várost,teljesen rám bizta magát,annyi kikötése volt,hogy valami szép helyre menjünk.Jó gondoltam,akkor felmegyünk a Normafa környékére ott császkálunk,bóklászunk,beszélgetünk,azt lesz ami lesz.Így is lett.Elözöleg kimentem még a Stadionok buszállomásra elé,mert félt,hogy eltéved.Innen mentünk aztán metróval,majd fogaskerekűvel fel a Normafához.

Mindig is imádtam a Normafai kilátást

A Széchenyi hegyi fogaskerekű állomásától kezdtük meg a sétát.Eleinte persze nem úgy tűnt,hogy ez valami szép hely lehet,de mondtam nem soká odaérünk a Normafához,onnan már szép lesz minden.Így is lett.A kilátás most is magával ragadó volt.Néhány hete voltam itt ugye,akkor jó nagy hóban,ez mostanra elolvadt,de a sár még megmaradt.Igy az utak nem voltak maradéktalanul járhatóak,de megoldottuk ezt is.A társamat is magával ragadta az egész,ő elöször járt itt.Engem pedig sokadszorra is lenyügözött a kilátás.Itt meg is reggeliztünk.Február közepe volt,de pompás és kellemes idő.Reggelizés után folytattuk a sétát.Természetesen a János-hegyi kilátó felé vitt az utunk.Itt már jókat beszélgettünk,elvoltunk remekül.A környéken most is mint mindig nagyon sokan voltak.

A János-hegynél

Odaérve a János-hegyhez szerencsére nyilvános illemhely is akadt.így könnyitettünk magunkon,majd megkezdtük a kapaszkodást a kilátóhoz.Noha felfelé mentünk a pompás időben ez kellemes volt,szinte melegünk volt.Felérve ott volt elöttünk a csodás Erszébet kilátó,amelynél én pár hete jártam ugye utoljára,a kedves barátom viszont most volt itt elöször.Le is nyügözte az egész.Valóban szép volt számomra is,így sokadszorra is.Fel is mentünk,bár most is sokan voltak a kilátóba,de azért felfértünk.Odafenn jó 20 percet gyönyörködtünk a kilátásban,még a legfelső szintre is felmentünk.Elém kerültek a közel és távoli múlt csodás helyei amelyekhez annyi szép emlék köt amit Gergővel éltünk meg: a Hármashatárhegy,a Hárs-hegy,a Nagy-Szénás,a Kevélyek,a Pilis...mind-mind feltünt...Innen lementünk a kávézóba aztán,a kilátó aljába,ott bekávéztunk és úgy döntöttünk a piros jelzésen lemegyünk a Szépjuhásznéhez.Persze csak én tudtam mi is az a Szépjuhászné.

A piros jelzésen

Élveztük az utat lefelé és igy már olyan volt az egész mint egy túra.Félóra vagy tán annyi se alatt leértünk a Szépjuhászné kisvasút állomásra.Itt emlékeztem van egy jó kis büfé.Így is volt.Gondoltam akkor itt megebédelünk.Bár a sorbanállás kicsit hosszadalmas volt,de a babgulyás remek volt,így hát jólaktunk.Ezt követően újra elindultunk egy sétára,szinte találomra.Belebotlottunk abba a kis romba amelynél jártunk Gergővel is pár éve,ám akkor nem mentünk tovább,most viszont igen.Nagy hiba volt akkor nem továbbmenni...mert volt itt egy sokkal nagyobb és látványosabb rom.

A romoknál

Igazán klassznak tűnt

Ez lehetett az igazi pálos kolostor romja,nem az a kicsi amit mi Gergővel annak véltünk pár éve...Kár,hogy akkor nem jöttünk tovább.Most kigyönyörködtük magunkat ebben is.Igazán látványos volt és érdekes.El is időtünk itt egy kicsit,hát szegény Gergő ezt,hogy élvezte volna,szerette az ilyen helyeket...de lehet épp ő vezetett ide most.Ki tudja...Innen távozva kimentünk a Budakeszi útra,átmentünk rajta.A túloldalon az erdő volt,gyakorlatilag a János-hegy aljában voltunk észak felöl és ez volt itt maga a zöld a jelzés.Gondoltuk akkor ezen megyünk ameddig megyünk.

Árnyékaink...reméltem feltűnik egy harmadik,mondjuk Gergőé...de nem tünt fel...

A zöldön haladtunk tehát,ám az befordult hegynek fel.Nem volt most kedvünk kapaszkodáshoz,így maradtunk az uton,ami úgy tünt egy ponton véget ér.Odaérve egy kerités állta utunkat,ám ellehetett fordulni délnek a kerités mentén volt egy csapás.Erre mentünk hát.Úgy tünt a semmibe visz az út,ám gondoltam,hogy majd valami jó helyen kötünk ki...Valóban igy lett.Az ösvény visszatért a zöld jelzésbe,ami itt már megjárta a hegy oldalát és gyakorlatilag szinten ment tovább.Mentünk ezen és beértünk a libegő alá ahogy azt elözőleg gondoltam is.Innen tovább haladva hamarosan feltűnt a Tündérszikla...

Tündészikla újra!

Ebből a szögből a libegő felöl még nem láttam,hisz mi mindig amabból az irányból érkeztünk.A kedves immár túratársam is,már odafentről a Normafáról kinézte magának.Elakart ide jönni és nem tudom,hogyan csinálta mert most járt itt elöször,de végül is itt kötöttünk ki.Persze kellettem hozzá én is,én tudtam,hogy nagyjából ha erre jövünk itt kötünk ki.Ám a szikla még jóval felettünk volt.A kedves kis drága barátosom semmivel sem törödve neki vágott felfelé az utnak,de a legmeredekebb hegyoldalon.Nem tehettem mást követtem.Persze aztán elértük a lépcsőt,de azon sem volt egyszerű felmenni.De felértünk.Újra itt voltam a Tündérsziklánál!Hát nem gondoltam,hogy a mai napból ez sül ki...

Itt pihentünk aztán egy jót,majd megkezdtük az ereszkedést,oda ahonnan mi a Tündérsziklás túrákat szoktuk inditani: a Zúgligeti-úthoz.Itt buszra szálltunk és visszamentünk a Széll Kálmán térre.Hát a sétából túra lett,mentünk legalább 10km-t.

Délutáni Duna

Ám nem volt vége,volt még némi időnk.Úgy döntöttünk sétálunk még egy nagyot.A Margit körúton haladva a Margit-hidon át mentünk,el a Kossuth térig.Hát itt is Gergővel jártam utoljára.Mindenről ő jut eszembe,persze nem véletlenül...Itt is megnéztük a kötelezőt,majd egy padocskán pihentünk kicsit.Hát jó sokat mentünk,mindennel együtt már közel voltunk a 15km-hez.Igy aligha nevezhető sétának ez a nap...Ám sajnos közeledett a búcsúzás ideje...

A Néprajzi múzeum a Kossuth téren.

Lementünk a metróba és visszamentünk vele a Stadionok buszállomásra.Nem volt könnyü elválnunk,hiszen sok szép élményünk van a múltból és ez a nap is igazán szépre sikeredett.Megállapodtunk abban,hogy nem várunk újabb hosszú éveket a viszontlátásig,tartjuk a kapcsolatot és igyekszünk újra találkozni majd.Aztán ő elment,én meg ott maradtam a Stadionok buszállomás és metróállomás közötti részen.Egy kicsit elkapott az elveszettség érzése,hiszen egyfelöl itt is Gergővel jártam utoljára,másfelöl egy számomra kedves embertől kellett most elbúcsúzni...

A buszállomásnál,már egyedül nézelödve...

Gyorsan lementem a metróba és visszaviharzottam a Déli pályaudvarra.Megvettem a vonat jegyem hazáig,de még volt idő.Lementem a Vérmezőre,kicsit könnyitettem magamon,mivel nem fogok minden egyes húgyozásért 200-250Ft-ot kiadni.Ám itt is Gergő jutott eszembe,hiszen olyan de olyan sokat jártunk itt is...Könnyek is szöktek a szemembe.Besötétedett már,így nem látta szerencsére senki...Visszamentem a Délibe,ott meg a pizzásról jutott eszembe Gergő,hiszen itt meg minden egyes alkalommal ettünk egy-egy pizzát.Hát egy csodás nap volt némileg szomorú véggel...gyorsan beültem a vonatba inkább.Itt meg az jutott eszembe,hogy ma lett volna a 2019-es bakancslista második túrája a Pajkaszegi túra...Ennyi sok élmény és emlékezés után aztán elindultam hazafelé..

Szép nap volt igazán!

A pizzás,ha erre jártam,gondoltam ezt is lefotózom már,hisz nincs róla képem...

Kedvtelenül Ceglédre

Ezt az egészet lényegében még Gergő szervezte...

Nem is tudom,hol kezdödjön ez a történet.Már többször is írtam,hogy a legjobb cimborám Zoli óriási nagy Csondor Kata rajongó.Elég ha elovassátok a tavalyi sztorit amelyet ezen a helyen megtaláltok.Tavaly mikor elkisértem Tatabányára megígértem,hogy egy ilyen bulira majd idén is elkisérjük,együtt Gergővel...cserébe ő,amikor tud eljön velünk túrázni.Így is lett,ő eljött velünk többször,rajtunk volt a sor,hogy mi is álljuk a szavunkat.Májusban volt rá egy lehetöség mivel Katika nem egy sűrű koncertező,ám akkor jobb dolgunk is akadt,mint Csondor Kata koncertre menni.A következő alkalom most december másodikán lett volna Dabason,de éppen elötte leltároztunk a munkahelyen,meglehetősen fáradt voltam és hát anyagilag sem álltunk éppen jól....Ha tudom mit hoznak a következő hetek,egész biztosan lementem volna Zolival és Gergővel Dabasra...

A dunaújvárosi Ismerös Arcok koncert

Akkor még,ahogy tudatosult,hogy nem megyünk Dabasra,Zoli átjött hozzánk,Gergő pedig nagy igyekezettel elkezdte keresni,hogy mikor lép fel legközelebb Kata valahol,valami elérhető helyen.Ekkor bukkant rá,hogy december 23.-án Cegléden fog egy koncertet adni.Megvolt tehát az új időpont Gergőnek köszönhetően és el is kezdtük szervezni a dolgot.Úgy volt,hogy majd megyünk hárman Gergő,Zoli és én.Elleszünk mint a befőtt.Aztán a sors kegyetlenül közbeszólt.Gergő elment és lényegébe elvitte magával a teljes életemet...Gergő halála utáni napok teljesen egybeforrnak...csak egyik este jön a másik után,egyik reggel a másik után,azt sem tudom mi vagyok,hol vagyok,élek-e,halok-e...Zoli végül is valahogy rábeszélt,hogy azért menjek el vele Ceglédre,az is jobb mint itthon ülni és állandóan sírni...vigyük el magunkkal Gergő édesanyját is Mónit,mert ha lehet ő még rosszabb állapotban van mint én.Belementem,mert igaza volt.A ceglédi "buli"előtti este még kimentünk Dunaújváros főterére az Ismerős Arcok koncertjére.Gergő nagyon készült erre a koncertre,együtt akartuk üvölteni a Nélküledet...

Számtalan alkalommal mentünk át a Margit-hídon gyalog,útban a Déliből a Nyugatiba

Gergő sajnos nem tudott jönni,mi azonban iránta való tiszteletből is persze kimentünk.Persze itt is éreztem Gergő jelenlétét,remélem is,hogy valóban ott volt a lelke velünk!A koncert utolsó száma volt persze a Nélküled.Nem lehet elmondani milyen hatással volt rám a zene,a dal.Végig üvöltve,mint a 3ezernyi közönség,de sírva énekeltem én is,Gergőre emlékezve itt is....nagyon szerette volna ezt átélni velem a fiam...Borzasztóan fájdalmas volt így.... Másnap reggel vágtunk neki a Gergőnek köszönhető ceglédi útnak.Tudtam ez sem lesz egyszerű.Már a vonatba beülni sem volt az,hiszen az utóbbi években bárhová is mentem ott volt velem Gergő...Most azonban nem volt ott és ez rendkivül elszomorított.Soha életemben nem voltam még ennyire szomorú,bár az utóbbi két hétben bővel volt szomorúságra okot adó esemény.A vonat elindult és Budapestig kinézve az ablakon,nem tudtam olyan helyet mondani,ahol ne jártunk volna Gergővel,ne füzött valahova valamilyen szép emlék...Sírt a szívem kegyetlenül.

Ezernyi emlék örzője a Margit-híd is

Budapesten sem volt más a helyzet,nem volt olyan hely ahová nem füzött volna egy-egy Gergővel megélt szép emlék.Most is gyalog mentünk át a Déliből a Nyugatiba.Szinte mindig így csináltuk,ha a Nyugatiba volt csatlakozásunk.Ez az út is elszomorított,nem volt itt Gergő az egyetlen kincsem,örök túratársam....A Nyugati pályaudvaron aztán vonatra szálltunk.Vecsésig itt sem volt jobb a helyzet,emlékek köszöntek szembe a vonatablakból,de most nem nevettek ,hanem sírtak...Vecsést elhagyva sikerült kicsit a szívemnek megnyugodnia,mert erre még nem jártunk.A vonat viszonylag hamar odaért Ceglédre,Itt meg azon kezdtem el bánkódni,hogy mennyire örült Gergő ha olyan városokba mentünk ahol még nem járt.Minden kétséget kizáróan most is nagyon örült volna ennek...

Első méterek Cegléden

Cegléd első látásra kedves kis városnak tűnt,biztos tetszett volna  a fiamnak.Jó volt az idő,a körülmények ellenére a séta pedig kifejezetten kellemes.Nagy kedvünk mondjuk nem volt semmihez,de ez itt még mindig jobb volt mint otthon sírdogálni.Hamar rátaláltunk a főtérre,ahol majd a koncert lesz.Csak hát addig még volt majd négy óránk.Maga a főtér szép volt,két templom is állt itt,az egyiknek pedig két tornya is volt.Az adventi forgatagban egy jégpálya emelte még a hangulatot,ám a szinpad nevetségesen gáznak tűnt.Egy apró emelvény volt egy sátorral védve három oldalról.Hát ezen egy zenekar nem fér el gondoltam.Elfogyszatottuk első forralt borunkat,a téren ekkor meglehetősen kevesen voltak.A szípadon pedig fellépett Buborék Berci nevezetű formáció.Ekkor megszámoltam: 18-an voltak a szinpad elött...Jókat nevettünk ezen a müsoron,de bőven volt még időnk,elindultunk sétálni.

A kéttornyú a főtéren

A főtér szomszédságában volt egy másik tér,nem tudom a nevét,talán Szentháromság-tér?Az sem volt csúnya és itt voltak vendéglátóhelyek is.Móni megéhezett,keresni akartunk valami jó helyet.Végül is visszamentünk a főtérre ott találtunk egy kávézót,ahová bementünk.Itt ittunk egy forró csokit,meg ettünk koponyánkét egy hamburgert.

Ennek végeztével még mindig volt két óránk...újabb sétára indultunk hát.Egy hatalmas torony volt a közelben,azt akartuk megnézni.Kiderült valami tv-torony féle lehet.

Az egy tornyú

A két ház között bújt ki.

Megnéztük,de időnk még mindig volt,mentünk tehát tovább.Lassan-lassan kezdett sötétedni és némely ház igazán különleges volt a díszkivilágitásban.Odaosontunk a színpadhoz.Valami istent dicsöitő müsor ment,hát ez most aztán tényleg nem érdekelt.Néha éreztem Gergő is itt van velünk,kellemes bizsergés volt a hátamon,mintha simogatott vagy ölelt volna....Zoli ottmaradt a színpadnál,már várta Katát,mi sétáltunk egyet,kettöt,hármat a főtéren,betérve az ottani vízeldébe,mert a következő forralt bor már megdolgoztatta a vesémet...Közeledett a negyed 6,sötét lett,a tér szép volt a karácsonyi fényekben,de nyomasztó...

Fények költöznek Ceglédre

Karácsony a főtéren

Végre megérkezett Kata.Ekkora már mi is odamentünk a szinpadhoz.Régi ismerösként üdvözölték egymást Zoli barátommal.A koncert is elkezdödött nagy nehezen.Félórás müsor volt Kata legismertebb dalaival.Én ugyan nem vagyok annyira oda érte,de szépen betöltötte a teret a müsora.Viszonylag sokan is lettünk a koncertre.Az első sorban voltunk,tökéletesen láttunk mindent.A müsor végén Zoli tudott Katával beszélgetni,jóval többet mint anno Tatabányán.Mivel ők már évközben is találkoztak már jóbarátként cseverésztek.Mi a háttérben vártuk.Megölelték,megpuszilták egymást Katával,azt elbúcsúztak.Indulhattunk haza.Zoli barátom teljesen elvolt varázsolva.hármunk közül legalább ő boldog volt.

A színpadon:Csondor Kata

Kényelmesen elértük a vonatot amit terveztünk,igen ám,de az késve indult,így Budapesten kellett a kelleténél nagyobb tempót diktálnunk,hogy elérjünk egy hazafelé induló buszt a Népligetben.Ám ez is sikerült.A metrón még egy szép lány ült velem szemben,mintha azt súgalta volna,hogy maradt még valami szépség ebben a rút életben...Végül rendben hazaértünk,Zoli boldog volt,minket azonban ez a kirándulás sem boldogított.Rendkivül szomorúak voltunk,de legalább eltudtunk és elmentünk oda ahová Gergő szervezte a bulit.

Zoli a buszon meg is köszönte Gergőnek a dolgot aki remélem akárhol is van hallotta,hiszen nélküle nem jöhetett volna létre ez a randevú Katával...

Zoli és Kata kettőse.Köszönhetően részben Gergőnek...