Sétából lett túra

Ennek a napnak nem úgy vágtam neki,hogy ebből bármiféle túra is kisülhet,de aztán az lett belőle.Egy réges-régi nagyon kedves barátom keresett újra fel a Gergő távozása utáni napokban,amiből aztán fokozatosan kialakult egy beszélgetés,egy újra egymásra találás.Vele beszéltünk meg egy találkozást Budapesten.Mivel ő nem nagyon ismeri a várost,teljesen rám bizta magát,annyi kikötése volt,hogy valami szép helyre menjünk.Jó gondoltam,akkor felmegyünk a Normafa környékére ott császkálunk,bóklászunk,beszélgetünk,azt lesz ami lesz.Így is lett.Elözöleg kimentem még a Stadionok buszállomásra elé,mert félt,hogy eltéved.Innen mentünk aztán metróval,majd fogaskerekűvel fel a Normafához.

Mindig is imádtam a Normafai kilátást

A Széchenyi hegyi fogaskerekű állomásától kezdtük meg a sétát.Eleinte persze nem úgy tűnt,hogy ez valami szép hely lehet,de mondtam nem soká odaérünk a Normafához,onnan már szép lesz minden.Így is lett.A kilátás most is magával ragadó volt.Néhány hete voltam itt ugye,akkor jó nagy hóban,ez mostanra elolvadt,de a sár még megmaradt.Igy az utak nem voltak maradéktalanul járhatóak,de megoldottuk ezt is.A társamat is magával ragadta az egész,ő elöször járt itt.Engem pedig sokadszorra is lenyügözött a kilátás.Itt meg is reggeliztünk.Február közepe volt,de pompás és kellemes idő.Reggelizés után folytattuk a sétát.Természetesen a János-hegyi kilátó felé vitt az utunk.Itt már jókat beszélgettünk,elvoltunk remekül.A környéken most is mint mindig nagyon sokan voltak.

A János-hegynél

Odaérve a János-hegyhez szerencsére nyilvános illemhely is akadt.így könnyitettünk magunkon,majd megkezdtük a kapaszkodást a kilátóhoz.Noha felfelé mentünk a pompás időben ez kellemes volt,szinte melegünk volt.Felérve ott volt elöttünk a csodás Erszébet kilátó,amelynél én pár hete jártam ugye utoljára,a kedves barátom viszont most volt itt elöször.Le is nyügözte az egész.Valóban szép volt számomra is,így sokadszorra is.Fel is mentünk,bár most is sokan voltak a kilátóba,de azért felfértünk.Odafenn jó 20 percet gyönyörködtünk a kilátásban,még a legfelső szintre is felmentünk.Elém kerültek a közel és távoli múlt csodás helyei amelyekhez annyi szép emlék köt amit Gergővel éltünk meg: a Hármashatárhegy,a Hárs-hegy,a Nagy-Szénás,a Kevélyek,a Pilis...mind-mind feltünt...Innen lementünk a kávézóba aztán,a kilátó aljába,ott bekávéztunk és úgy döntöttünk a piros jelzésen lemegyünk a Szépjuhásznéhez.Persze csak én tudtam mi is az a Szépjuhászné.

A piros jelzésen

Élveztük az utat lefelé és igy már olyan volt az egész mint egy túra.Félóra vagy tán annyi se alatt leértünk a Szépjuhászné kisvasút állomásra.Itt emlékeztem van egy jó kis büfé.Így is volt.Gondoltam akkor itt megebédelünk.Bár a sorbanállás kicsit hosszadalmas volt,de a babgulyás remek volt,így hát jólaktunk.Ezt követően újra elindultunk egy sétára,szinte találomra.Belebotlottunk abba a kis romba amelynél jártunk Gergővel is pár éve,ám akkor nem mentünk tovább,most viszont igen.Nagy hiba volt akkor nem továbbmenni...mert volt itt egy sokkal nagyobb és látványosabb rom.

A romoknál

Igazán klassznak tűnt

Ez lehetett az igazi pálos kolostor romja,nem az a kicsi amit mi Gergővel annak véltünk pár éve...Kár,hogy akkor nem jöttünk tovább.Most kigyönyörködtük magunkat ebben is.Igazán látványos volt és érdekes.El is időtünk itt egy kicsit,hát szegény Gergő ezt,hogy élvezte volna,szerette az ilyen helyeket...de lehet épp ő vezetett ide most.Ki tudja...Innen távozva kimentünk a Budakeszi útra,átmentünk rajta.A túloldalon az erdő volt,gyakorlatilag a János-hegy aljában voltunk észak felöl és ez volt itt maga a zöld a jelzés.Gondoltuk akkor ezen megyünk ameddig megyünk.

Árnyékaink...reméltem feltűnik egy harmadik,mondjuk Gergőé...de nem tünt fel...

A zöldön haladtunk tehát,ám az befordult hegynek fel.Nem volt most kedvünk kapaszkodáshoz,így maradtunk az uton,ami úgy tünt egy ponton véget ér.Odaérve egy kerités állta utunkat,ám ellehetett fordulni délnek a kerités mentén volt egy csapás.Erre mentünk hát.Úgy tünt a semmibe visz az út,ám gondoltam,hogy majd valami jó helyen kötünk ki...Valóban igy lett.Az ösvény visszatért a zöld jelzésbe,ami itt már megjárta a hegy oldalát és gyakorlatilag szinten ment tovább.Mentünk ezen és beértünk a libegő alá ahogy azt elözőleg gondoltam is.Innen tovább haladva hamarosan feltűnt a Tündérszikla...

Tündészikla újra!

Ebből a szögből a libegő felöl még nem láttam,hisz mi mindig amabból az irányból érkeztünk.A kedves immár túratársam is,már odafentről a Normafáról kinézte magának.Elakart ide jönni és nem tudom,hogyan csinálta mert most járt itt elöször,de végül is itt kötöttünk ki.Persze kellettem hozzá én is,én tudtam,hogy nagyjából ha erre jövünk itt kötünk ki.Ám a szikla még jóval felettünk volt.A kedves kis drága barátosom semmivel sem törödve neki vágott felfelé az utnak,de a legmeredekebb hegyoldalon.Nem tehettem mást követtem.Persze aztán elértük a lépcsőt,de azon sem volt egyszerű felmenni.De felértünk.Újra itt voltam a Tündérsziklánál!Hát nem gondoltam,hogy a mai napból ez sül ki...

Itt pihentünk aztán egy jót,majd megkezdtük az ereszkedést,oda ahonnan mi a Tündérsziklás túrákat szoktuk inditani: a Zúgligeti-úthoz.Itt buszra szálltunk és visszamentünk a Széll Kálmán térre.Hát a sétából túra lett,mentünk legalább 10km-t.

Délutáni Duna

Ám nem volt vége,volt még némi időnk.Úgy döntöttünk sétálunk még egy nagyot.A Margit körúton haladva a Margit-hidon át mentünk,el a Kossuth térig.Hát itt is Gergővel jártam utoljára.Mindenről ő jut eszembe,persze nem véletlenül...Itt is megnéztük a kötelezőt,majd egy padocskán pihentünk kicsit.Hát jó sokat mentünk,mindennel együtt már közel voltunk a 15km-hez.Igy aligha nevezhető sétának ez a nap...Ám sajnos közeledett a búcsúzás ideje...

A Néprajzi múzeum a Kossuth téren.

Lementünk a metróba és visszamentünk vele a Stadionok buszállomásra.Nem volt könnyü elválnunk,hiszen sok szép élményünk van a múltból és ez a nap is igazán szépre sikeredett.Megállapodtunk abban,hogy nem várunk újabb hosszú éveket a viszontlátásig,tartjuk a kapcsolatot és igyekszünk újra találkozni majd.Aztán ő elment,én meg ott maradtam a Stadionok buszállomás és metróállomás közötti részen.Egy kicsit elkapott az elveszettség érzése,hiszen egyfelöl itt is Gergővel jártam utoljára,másfelöl egy számomra kedves embertől kellett most elbúcsúzni...

A buszállomásnál,már egyedül nézelödve...

Gyorsan lementem a metróba és visszaviharzottam a Déli pályaudvarra.Megvettem a vonat jegyem hazáig,de még volt idő.Lementem a Vérmezőre,kicsit könnyitettem magamon,mivel nem fogok minden egyes húgyozásért 200-250Ft-ot kiadni.Ám itt is Gergő jutott eszembe,hiszen olyan de olyan sokat jártunk itt is...Könnyek is szöktek a szemembe.Besötétedett már,így nem látta szerencsére senki...Visszamentem a Délibe,ott meg a pizzásról jutott eszembe Gergő,hiszen itt meg minden egyes alkalommal ettünk egy-egy pizzát.Hát egy csodás nap volt némileg szomorú véggel...gyorsan beültem a vonatba inkább.Itt meg az jutott eszembe,hogy ma lett volna a 2019-es bakancslista második túrája a Pajkaszegi túra...Ennyi sok élmény és emlékezés után aztán elindultam hazafelé..

Szép nap volt igazán!

A pizzás,ha erre jártam,gondoltam ezt is lefotózom már,hisz nincs róla képem...