Erre a túrára nagyjából emlékszem,de azért nem került be eddig a blogba,mert valahol elvesztek a képek amik itt készültek.Más képekkel illúsztrálni ezt a túrát úgy gondoltam nem helyén való,főleg most annak ismeretében,hogy mi történt Gergővel...Aztán a véletlennek (vagy tán Gergőnek?) köszönhetően előkerültek a képek,így kapva az alkalmon írok erről is,hiszen itt a helye a többi között.Ez még nagyon a kezdeti időkben lehetetett,de talán már azután volt,mikor Gergő már megtanulta a jelzések követését.Azt tudom,hogy október 23.-a volt,de arra már nem emlékszem,hogy melyik év...Talán 2005-08 valamelyike,de ki tudja már.
 |
| Elindultunk,feltűnik a dunaújvárosi Rác templom |
A túrára négyen is összegyültünk.Én és Gergő,az édesanyja és az unokatestvére Baltazár is,aki ezekben az időkben még szívesen velünk tartott.Célunk az ártéri erdő volt Dunaújváros és Rácalmás között,majd pedig elmenni Rácalmásra.Tehát ez volt az első alkalom,hogy az ártéri erdőbe készültünk.A túránkat pedig lényegébe attól a bizonyos Kőtártól inditottuk,ahol Gergő elöször tanulta meg a jelzéseket,amelyről pár napja írtam éppen.Borongós idő volt,de nem volt hideg.A két jókedvű gyerek hangulata ránk is átragadt,igy kellemesen telt az egész túra.
 |
| Már ekkor teljes volt köztünk az egyetértés és a szeretet... |
Pár méter után feltűnt a helyi Rác templom,mivel még nem jártunk soha ott fenn,úgy döntöttünk felmegyünk.Szerencsénk is volt,hiszen a piros jelzés pont fel vezetett.Bár némi kaptató volt a templomhoz az út,nem volt nehéz.Érdemes is volt felmenni,hiszen a templom ha zárva is volt,mégis igen szép volt.Soha nem jártunk még idefenn.A némi kilátásunk sem volt rossz a Rác dombról.Kicsit el is időztünk itt,ökörködtünk a gyerekekkel,fotózgattunk.Aztán folytattuk a túrát a piros jelzésen.
 |
| Rálátás az óvárosi katolikus templomra |
 |
| A Rác templom homlokzata |
 |
| Felettünk a város és a víztorony,onnan jöttünk |
A piros jelzés levezetett a Szabadstrand-öbölhöz amerre rengeteget túráztunk a következő években is.A hely most is magával ragadó volt,Gergő élvezte is a táj szépségét.Ballagtunk tovább.Úgy emlékszem ekkor még a zsiliphíd nem volt meg,így a Szalki-szigetre ebből az irányból még esélytelen volt bemenni.Nem is mentünk.Folytattuk az utat a piros jelzésen,amely elérte az üdülőtelepet,ahol hétvégi kiskertek és nyaralók végtelen sora található.A jelzés szerencsére lekanyaródott az ártéri erdő mellé.Ekkor itt még nem mentünk be az erdőbe,évekkel késöbb döbbentem csak rá,hogy óriási hiba volt.Hiszen itt érhettünk volna el a Macskalyukat néhány méter után,amely a környék legszebb helye,ahol a dunai holtágak és szigetek találkoznak... Helyi túráink kulcsfontosságú helye tehát ekkor még kimaradt,így elvesztve néhány évet azthiszem.Mert ha elöbb felfedezzük még több csodában lehetett volna részünk...no de sebaj,csoda volt így is.Maradtunk az erdő mellett folytatva az utat a piroson.
 |
| Gergő a Szabadstrand-öbölnél |
 |
| A piros jelzés,balra a hétvégi kertek,jobbra az ártéri erdő |
 |
| A gyerekeink útközben |
Az erdőbe csak kicsivel később mentünk be letérve a piros jelzésről,jelzetlen erdei ösvényekre.Természetesen ez volt a túra legklasszabb része.Az erdő ismeretlen útjai,helyei már ekkor lenyügözték Gergőt,aki nagyon élvezte a kirándulást.Az út klassz kis kanyarokat,buckákat érintve persze kiért a Dunához,méghozzá a Rácalmási kis Dunához.Alighanem ekkor láttuk meg a túlparton elöször a Rácalmási-szigetet is és ekkor dönthettük el elöször,hogy majd felkeressük.Így is lett,de ez már egy más történet és alighanem megtalálható a blogban valahol.A Duna partján aztán újabb ökörködések következtek,amit a gyerekek nagyon élveztek,mi pedig szívesen mentünk bele a játékba.
 |
| Bohóckodás a Dunánál |
 |
| Gyönyörü aranyos kisfiam...a szívem vérzik érte.... |
Persze az erdő a Dunával leírhatatlanul gyönyörü volt és Gergő már ekkor is élvezett minden pici kis szép dolgot,hát még ha az egyszerre sok lesz és nagy!Még több helyen le-le mentünk a Dunához gyönyörködve a természet őszi csodáiban.Szinte sajnálatos volt,hogy az erdő egy ponton véget ért,legalábbis az út kivezetett belőle vissza a piros jelzésre.Azthiszem és mindig is is jobbnak láttam volna,ha a jelzést beviszik az erdőbe,sokkal-sokkal látványosabb és élvezetesebb lett volna,mint a kertek alatt elvezetni azt.Na de ez nem az én dolgom,mi megtaláltuk jelzés nélkül is a szépségeket.
 |
| Gyönyörü őszi természet a Rácalmási Dunánál |
 |
| Mindig is szerettük a Rácalmási kis Dunát |
Visszaérve a jelzésre valahol az út mellett találtunk egy helyet ahol megkajáltunk.Lehet szerencsésebb lett volna a víz mellett kaja szünetet tartani,de a gyerekek még akkor nem voltak éhesek.Kaja után hamar beértünk Rácalmásra.Ekkor még nem a sziget felé mentünk,hanem fel a helyi Ófalu irányába.Ekkor láttuk meg elsöször a rácalmási Rác templomot amely nagy kedvencünké vált az évek alatt.Arra viszont nem emlékszem,hogy ekkor lementünk-e oda vagy sem.Ez nincs már meg elmémben.
Ezután beljebb érve Rácalmásra az emlékművekben gyönyörködtünk.Elvoltunk itt is.
A gyerköcök ezután kezdtek kicsit elfáradni,vagy tán mi?Igy vagy úgy felmentünk a buszmegállóba,ahonnan aztán hazajöttünk.Igazán jó kis buli volt,kimondhatatlanul élvezték a gyerekek főleg Gergő...ez is tanúbizonysága volt annak,hogy nem kell mindig messze menni ahhoz,hogy jól érezzük magunkat.
 |
| Valahol Rácalmáson |
Gergő emlékére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése