Együtt a királyok!

Persze a legjobb az lenne ha nem kéne erről írni.Róluk.A valaha élt két legnagyobbról.De...sajnos ez így alakult és tizenegyedike van és február.Mit is jelent ez?Gergőkém pontosan két hónappal ezelőtt ment el,valószinüleg az első évfordulóig minden tizenegyedikén (is) megemlékezem róla,aztán gondolom már évenként jön majd ez,bár nem tudhatom,mert ilyen életszituációban még nem voltam korábban.Sándor pedig pontosan tizenegy éve,hogy távozott.Februárban.Róla tavaly szépen megemlékeztem és idénre mivel nem kerek évforduló nem terveztem semmi különösebbet,de most,hogy együtt van az általam valaha is legjobbnak ítélt két ember,ezért úgy gondoltam itt a helye neki is most.És mindig!

A Máré vár,annak a bizonyos egy közös túrának egyik színhelye

Különös,hogy mindössze egy közös túra adatott meg a két legnagyobbnak.Az a bizonyos,Magyaregregy-Máré vár-Nyárádi kunyhó-Szászvár túra 2005-ben...itt olvasható.Úgy hozta a sors,hogy nem igazán egy időben voltak ők erejük teljében,hiszen Sándor utolsó éveit taposta ekkor,Gergő pedig az elsőket...Persze a Nyárádi kunyhóhoz mentünk talán még fel közösen,bár emlékeim szerint Sándor abban az időben már kismotorkával ment fel,még mi túráztunk oda fel is.Szóval az az egy igazi közös túra volt amelyen Sándor és Gergő együtt túrázott...Én meg óriási,talán életem legnagyobb hibáját vétettem,hogy erre a túrára akkor nem vittem fényképezőt...na igen,bolond fejjel azthittem,lesznek még ilyen alkalmaink.
Hát nem voltak...

Együtt a legnagyobbakkal,balra Sándor,középen Gergő...

Én voltam az összekötő kapocs a két nemzedék között,nekem adatott meg az a csoda,hogy együtt túrázhattam éveken át velük,a valaha élt két legnagyobbal...sajnos,csak külön-külön.Persze ezek életem legszebb emlékei és élményei.Mindkét ember maga volt a csoda,a jóság és a végtelen szeretet...Ma már egyikük sem él.És azthiszem ez az elöző mondtat volt a legszomorúbb amit valaha is leírtam... Számomra felbecsülhetetlenek azok az élmények amiket velük átélhettem.

Az én túrakirályom...

Már írtam korábban is,bízom és hiszek benne,hogy van odaát...Van odaát egy szebb és jobb világ és ha így van tudom,hogy ők egymásra találtak,hiszen rokon lelkek ,összetartoznak.Hiszem,hogy odaát most együtt túráznak,együtt járják a hegyeket,jókat nevetnek,Sándor mesél Gergőnek,ő pedig elmondja a mi élményeinket.Együtt vannak a királyok!Az én túrakirályaim... csak a hiányuk ne fájna ennyire...

A másik királyom

Azt mondják,vannak emberek akiket ajándékba kapunk,akik nem azért küldettek hozzánk,hogy maradjanak...hanem,hogy átsuhanva életünk napjain megmutassanak valamit,valami fontosat és szépet ami megváltoztat bennünk dolgokat.Én ettől a két embertől tanultam szinte mindent,hogy hogyan maradjunk emberek ebben a kegyetlen világban,hogy tudjunk örülni a legapróbb dolognak,a legapróbb szépségnek is,hogy hogyan tudjuk jól szeretni.Borzalmasan fáj,hogy nincsenek itt,de a szívemben tovább élnek.

Mindennél jobban szeretlek most is kisfiam...!

Ha lejár az én időm is,úgy gondolom a lehető legjobb társaságba kerülök majd.A szeretet ami átjár ha rájuk gondolok, reményt ad arra,hogy majd ők várnak rám odaát.Micsoda bulik lesznek velük együtt útra indulni!A legjobb ami történhet lelkem létezése alatt az,hogy együtt lehetek majd újra velük.Semmire sem vágyom jobban.

Drága királyaim,addig is itt a Földön örzöm emlékeiteket és a nyomotokban járok!