Tökéletes világ

Képzeld el,hogy nincs vírus.Képzeld el,hogy ragyogó tavasz van,az emberek ha nem is boldogok,de nyugisak.Képzeld el,hogy a világ úgy tökéletes ahogy van.Képzeld el,hogy nem veszítessz el senkit aki valaha is fontos volt neked.Képzeld el,hogy veled van akit a legjobban szeretsz.Képzeld el,hogy új utakra indulhatsz.Új túrákra.

Mert ez egy tökéletes világ.

Elképzelem hát.

A határtalan béke földjén - Vékény,Mecsek

Hajnalodik.Gergő izgatottan ébred.Nem hiába,indulunk a hőn szeretett Mecsekbe.Méghozzá Vékénybe.Útközben Szászváron majd Sándor felszáll a buszra és hárman együtt indulunk a Kelet-Mecseket északról-délig átszelő túrára!Ohh de brutál jó lesz,a valaha élt három legnagyobb együtt!.Pontosabban csak kettő,én csak örülök,hogy velük lehetek... Öt óra után indul a vonat Újvárosból.Kétszer szállunk át,Szekszárdon már buszra amely elmegy Szászváron át Vékénybe,erre száll majd fel Sándor.Terveink szerint a Csepegő-árkon át kapaszkodunk fel a Nyárádi kunyhóhoz,ahol megreggelizünk.Majd folytatjuk a túrát,a Dobogón és a Cigány-hegyen át.Érintjük a Miske-.tetőt és a Hárs tetőt.Majd Püspökszentlászlón megnézzük a kastélyt és az arborétumot.Hosszúheténybe fejezzük be ezt a gigantikus túrát amely nagyjából jó 20km-esnek ígérkezik.

A csodás Csepegő-árokban

Az utazás rendben zajlik,kilenc előtt már Vékényben is vagyunk.Együtt Sándor,Gergő és én.Indulhat ez a pazar túra!Hamar megleljük a zöld+ jelzést.Ez visz majd fel a Csepegő-árok és a Nyárádi kunyhó felé.Már az első méterek pazarak,ahogy a Völgységi-patak mentén megyünk.Dél felöl vigyorog ránk a fenséges Mecsek.Mi is vigyorgunk mert nagyszerűen érezzük magunkat.Pár méter után be is lépünk a szentélybe azaz a Mecsekbe.Mondhatni a kerek erdőbe.Gyönyörű zöld réten át megy a zöld+ (felső kép),majd be is érünk a vízesésekkel teli Csepegő-árokba,amely sokkal szebb annál is mint amit egy egyszerű földi halandó valaha is elképzelni tud...

Minden vízesést megcsodálunk a fenetikus Csepegő-árokban.Majd megkezdjük a kapaszkodást a már itt is egészen fanatsztikus mecseki erdőben a Nyárádi kunyhóhoz.Mindhárman élvezzük a túrát,Sándor mesél a csodákról mi meg hallgatjuk....aztán mi is mesélünk neki a mi csodáinkról.Remekül elvagyunk.Közben lassan feltűnik a Nyárádi kunyhó.Sándor kunyhója....amely...remek álapotnak örvend.Mondom Sándornak rémálmomban azt álmodtam,hogy az összedölés állapotában van már...Boldogan konstatálom,hogy remek állapotban van,nem hiába hiszen Sándor kezelésében van.Leparkolunk,búcsút véve a zöld+ jelzéstől,amely elmegy tovább a Vár-völgy felé,de mi most nem oda tartunk.A sárgán folytatjuk majd tovább,de előtte lemegyünk friss vizért a Balincai-kúthoz majd csapunk egy klassz reggelit!

Balincai-kút a szívek mélyéről

A Balincai-kút a kunyhótól nagyjából 500 méterre van.Víze andalító,felfrissiti az elveszett lelkeket és szíveket...Nagyokat iszunk a friss nedüből,teletöltjük kulacsainkat,majd viszünk a reggelihez is kellő mennyiséget.Boldogan araszolunk vissza a kunyhóhoz,ahol csapunk egy remek reggelit a csodálatos tavaszi délelöttben...Ennek végeztével búcsút veszünk a szeretett kunyhótól,Sándor mondja jöjjünk nyáron is,azt majd kint alszunk és úgy megyünk új túrákra...boldogan mondunk igent az invitálásra.Most azonban folytatjuk a túrát,immár a sárgán tovább.

A Nyárádi kunyhó,túrázásaim meghatározó helye

Némi emelkedők jönnek,de nem vészesek.Gyönyörü az ébredező mecseki erdő körülöttünk.Jönnek sorban a Kelet-Mecsek urai: a Somlyó,a Dobogó,a Szószék... Sajna kilátás nem nagyon mutatkozik egyikről sem a körül ölelő erdő miatt,de a fene bánja.Továbbra is hallgatjuk Sándor sztoriajit,ő meg a miénket,pl a jeges Rám-szakadékról...Nagyjából három és fél kilométert tudunk le,míg feltűnik a Cigány-hegy.Ezen már lesz kilátás is.Felkapaszkodunk hát az 524 méternyi magas hegyre,amely gyakorlatilag a Kelet-Mecsek közepe.Mondani sem kell,hogy teljes körpanoráma fogad odafentről.

A Cigány-hegyi kilátónál

A kilátót ugye megmagasították,így már biztosított a kilátás a magasra nőtt fák ellenére is.Kérdés mi lesz ha a fák még ennél is magasabbra nőnek?Mindegy,felkapaszkodunk kedvenc kilátónkra és megcsodáljuk a kilátást,mint a múltban már oly sokszor....Sosem lehet betelni vele!Jó háromnegyed órát töltünk fenn.Ezt a látványt soha nem tudom megunni.Sándor is élvezi,pedig ő már vagy századjára van itt.Gergőt is lenyügőzi a látvány.Elvagyunk.Még mindig földöntúli boldogság kerülget,hogy együtt lehetek a valaha volt két legnagyobbal...

A kerek erdő egy darabja a Cigány-hegyről

Indulunk tovább,persze még mindig a sárga jelzésen.Egy kereszteződésnél találkozunk az országos kékkel.Kisújbányára és az Óbányai-völgy felé tart.Most nem oda megyünk,majd legközelebb.Mi haladunk tovább a sárgán.Csodás fensík következik a Miske-tető.Tán itt-ott látszodnak Kisújbánya házai.Birkák legelnek a környéken,a béke kézzel fogható.Körül ölel minket a Mecsek és a kerek erdő...Nem akarok innen elmenni... ez a hely csúcs.

A Hárs-tető következik,újabb emelkedő.Remekül bírjuk,a fáradtságnak nyoma sincs,azt felülírja a boldogság érzete...Itt újabb forrás köszön ránk,a Diós-kút.Tartunk hát egy ivószünetet,frissitjük készleteinket.

Útközben a csodák földjén

Ereszkedés következik,le Püspökszentlászlóra.Varázslatosan friss a levegő.Elmúlt dél már a délutánba hajlunk.A túra tán eddigi legkönyebb szakasza ez.Rám tör az érzés,hogy minden tökéletes...ez egy tökéletes világ.Nincs és soha nem lesz semmi baj....hogyan lehetne ha ilyen emberek és ilyen szép tájak léteznek.... Lassan-lassan elérjük Püspökszentlászlót.Sokat jártunk erre az elmúlt években,de ez is olyan mint a kilátás a Cigány-hegyen.Nem lehet megunni.A kastély szépen felvan újítva,a park azaz az arborétum pedig szinte hív,hogy menjünk be.Nem hagyjuk ki természetesen.Előtte még búcsút veszünk a sárga jelzéstől,utunkat tovább a zöld négyzet vezeti.

Püspökszentlászlóra érve

A park mint mindig most is nagyon szép.Körbejárjuk természetesen,majd az egyik padnál kicsit leülünk.Van már pár kilométer a lábainkban.Csinálunk pár fotót,Sándor pedig két sörrel és egy üditővel jön elő.Mig mi nézelödtünk addig hozott a büféből kis itókát.Ezt lenyakaljuk.Olyan minden mint a mesében.Szerintem akár itt is maradhatnánk örökre.Nem csinálnék mást csak a parkban sétálnék és a környéken túráznék.Tudnám,hogy sosem érne baj,hogy sosem menne el sem Sándor,sem Gergő... Azthiszem pontosan ilyen lehet a Mennyország...a fény....

Együtt mindörökké

Na de megyünk tovább,már sajnos nem sok van vissza ebből az egészen fantasztikus túrából.A zöld4 jelzés megy át a Püspökszentlászlói-völgyön.Jobbra és balra a királyok.
A Zengő és a Hármashegy.Zöldül persze minden.A medvehagymához még korán van,így a Paraszik-tetőre most nem nézünk fel.Megyünk tovább Hosszúhetény felé.Akkor is így mentünk amikor Sándor elöször elhozott erre a túrára (igaz az Szászvárról indult) valamikor 1986 tájékán...A távolban mintha feltünnének Hosszúhetény házai.

Elmenőben Püspökszentlászlóról

Beérve a faluba elöször Hetény vezér szobra fogad.Sándor nem volt itt mióta elkészült,ő most látja elöször.Legalább ebben az egyben megelőztük,mi már voltunk itt azóta!Bandukolunk a falu hosszú utcáján.Emlékszem van itt a közelben egy nagyon frankó hely,javaslom Sándornak menjünk be oda.Rábólint.Hamar meg is leljük ezt a szerintem az országban legkirályabb vendéglátóhelyet.Beülünk.Mondom a többieknek vendégeim egy isteni babgulyásra,majd egy jó kis itókára.Be is nyakalunk mindent,Sándor még fizet egy kör itókát.Ezzel zárjuk ezt a fantasztikus túrát!

A szuper hely Hosszúhetényban,ha erre járok sosem hagyom ki!

Egészségedre barátom!

Hát nem mindennapi élmény volt,az egyszer biztos.Annyi van még hátra,hogy megvárjuk a buszt és visszamegyünk Szászvárra,mert Sándor természetesen nem hagyja,hogy hazamenjünk.Náluk alszunk azt majd holnap hazamegyünk.Visszaérünk hozzájuk.Letusolunk,elmegyünk egyet inni,majd eszünk valamit,a nagynéném kedvéért.Hisz bár tele vagyunk a babgulyással,a világért sem sértenénk meg...

Valami jelez...mintha egy telefonos ébresztő lenne az...ohh a francba!

Hát csak álom volt?Dehát...olyan valóságos volt minden....nem,nem lehetett csak álom.

Ott voltam a két legnagyobbal,ott velük.Mindörökké.

Mert ez egy tökéletes világ.

Haldokló házikó

Az elmúlt hétvégén jártunk a Mecsekben ahol is érintettük azt a helyet amely számomra a túrázás mekkája: a Nyárádi kunyhót.Itt szoktattak rá a túrázásra,itt vittek bele a jóba,hogy aztán évtizedeken keresztül eljöjjek ide minden évben legalább egy,de lehetőség szerint több túrára is.A kunyhó volt mecseki túrázásaink főhadiszállása,számtalan túra innen indult ki,vagy ide érkezett,vagy pedig érintette azt.Arról,hogy milyen szerepet játszik a kunyhó az életemben,már esett szó ebben a blogban,de ha nem láttad,vagy esetleg érdekel ezen a helyen olvashatsz róla.Sajnos Sándor halála nagyban befolyásolta azt,hogy útjaink aztán nem nagyon keresztezték egymást a kis kunyhóval.Bár 2009-ben egy évvel Sándor távozása után még eljöttem ide,de aztán legközelebb csak 2017-ben Gergővel érintettük ezt a számomra kedves helyet.Újabb sorscsapás súlytott:Gergő is elment,félő volt,hogy soha többé nem jövök el a házikóhoz...de valami láthatatlan erő ide vezetett újra...Talán azért,hogy utoljára lássam...mert amit láttam az nem sok jót ígér a jövőt illetően.

Számomra a legkedvesebb hely a világon

Most is öröm volt megélni azt a pillanatot amikor elöször feltűnt a házikó,ez mindig jó érzéssel töltött el,minden túrán.Ám az öröm nem tartott sokáig.Közelebb érve láttam,hogy a kunyhó még a két évvel ezelőtti (amikor is itt jártam Gergővel) állapotához képest is sokat romlott...közelebb menve hozzá a helyzet pedig még tragikusabb volt...

A Nyárádi kunyhó nem volt más mint egy erdei kulcsosház a Kelet-Mecsek egyik legszebb helyén,a hegység aprófalvai felett a hegyen tán olyan 330 méteres magasságban.Nagybátyám (Sándor) volt annak a természetjáró szakosztálynak,vagy egyesületnek (nevezzük bárhogy) az elnöke akikhez a kunyhó tartozott,mondhatni hát,hogy az ő felelőssége volt annak megfelelő állapotban tartása.Azon időszak alatt amikor nagybátyám volt az elnök nem is volt gond vele soha.Megfelelő állapotban volt mindig,nem volt vele az égvilágon semmilyen gond sem.

Visszatérés ezernyi édes emlék után - ám az örömbe üröm is vegyül

Sokszor voltam itt,sokat aludtam itt.Szerencsére volt olyan is,hogy Gergővel is eljuthattam ide és ő is nyaralt itt kicsit.Sándor halála után a kunyhó is kezdett a pusztulás útjára lépni,mégha lassan is,de állaga folyamatosan napról-napra romlott.Bár 2010-17 között csak képeken láttam,ez is elég volt ahhoz,hogy lássam a házikó haldoklik...Elöször a terasz átalakitása tűnt fel,mert nem ilyen volt.Sokkal jobb volt...aztán a repedések,a vakolat hullása...mind-mind feltűnt a képeken.Mint írtam,nyolc év után sikerült visszatérni.Már akkor is megdöbbentett milyen állapotban van a szeretett kunyhó,de ha visszagondolok rá,még mindig sokkal jobb volt annál mint amit a minap láttam...még voltak benne ágyak,még üzemelt,még kilehetett bérelni.Gondoltam majd csak akad valaki aki rendbehozza,vagy valakik,a szakosztály,az egyesület,önkormányzat stb...de nem akadt senki.

A terasz nyomaiban sem emlékeztetett régi önmagára...

E sorok írásakor hat napja,hogy ott jártam.A helyzet kétségbeejtően lehangoló volt.A terasz a falak tragikus állapotban voltak.Benézve az ablakon pedig azon az egy ágyon kivül ami külön volt az emeletes ágyaktól nem volt benn semmi.Hova tűnhettek az emeletes ágyak,a szekrény,az asztal,a konyhabútorok,az tűzhely,az evőeszközök?Hova lettek?Csak a külsö vakolaton futkározó megszaporodott gyikok szaladgáltak itt.Minden más nem volt a helyén...Körbemenve a házikó körül pedig tízcentis repedések is szembeköszöntek...a konyhaablak pedig nyitva volt,benézve is lehangoló volt a látvány:

Lehangoló a látvány a konyhaablakon betekintve...

Aztán szíven ütött a felismerés....a bútorkat,meg mindent azért vittek el,azért üritették ki a kunyhót mert az életveszélyes és alighanem bármikor összedölhet... Minden idők legtragikusabb egy éve után ez már azthiszem cseppet sem lepett meg...
A házikó végnapjait éli.Elmegy majd a legnagyobbak Sándor és Gergő után,elmegy mert ez az ő szentélyük,hozzájuk tartozik.Semmi keresnivalója már ezen a rút világon.Elmegy ő is odaátra,hiszen odaát is kell egy főhadiszállás,mi sem természetesebb,hogy erre a legméltóbb hely áll majd rendelkezésükre....ha így lesz nem fog fájni,hogyha majd összedől...hiszen majd megyek én is hozzájuk és együtt leszünk majd az örökkévalóságban...

Azért remélem találkozunk még....

Mert a kunyhó örök.Örökkévaló ahogy a legnagyobbak is:Gergő és Sándor is.Örökkévaló mert örökre itt maradtak a szívemben mert ők a legeslegnagyobbak,a legnagyobb túrakirályok és a legjobb emberek akik valaha is éltek.A kunyhó pedig a létező legeslegjobb hely a világon.Nem fog elveszni mert örökkévaló,ahogyan Sándor és Gergő sem vész el soha.... Mert a jó nem vész el soha!Persze félek attól,hogyha majd legközelebb erre tévedek a kunyhó már nem lesz sehol,mert összedőlt... de tudni fogom,hogy odaát újra felépült és csak a legnagyobbak főhadiszállása lett égi túrájukhoz!

Együtt a királyok!

Persze a legjobb az lenne ha nem kéne erről írni.Róluk.A valaha élt két legnagyobbról.De...sajnos ez így alakult és tizenegyedike van és február.Mit is jelent ez?Gergőkém pontosan két hónappal ezelőtt ment el,valószinüleg az első évfordulóig minden tizenegyedikén (is) megemlékezem róla,aztán gondolom már évenként jön majd ez,bár nem tudhatom,mert ilyen életszituációban még nem voltam korábban.Sándor pedig pontosan tizenegy éve,hogy távozott.Februárban.Róla tavaly szépen megemlékeztem és idénre mivel nem kerek évforduló nem terveztem semmi különösebbet,de most,hogy együtt van az általam valaha is legjobbnak ítélt két ember,ezért úgy gondoltam itt a helye neki is most.És mindig!

A Máré vár,annak a bizonyos egy közös túrának egyik színhelye

Különös,hogy mindössze egy közös túra adatott meg a két legnagyobbnak.Az a bizonyos,Magyaregregy-Máré vár-Nyárádi kunyhó-Szászvár túra 2005-ben...itt olvasható.Úgy hozta a sors,hogy nem igazán egy időben voltak ők erejük teljében,hiszen Sándor utolsó éveit taposta ekkor,Gergő pedig az elsőket...Persze a Nyárádi kunyhóhoz mentünk talán még fel közösen,bár emlékeim szerint Sándor abban az időben már kismotorkával ment fel,még mi túráztunk oda fel is.Szóval az az egy igazi közös túra volt amelyen Sándor és Gergő együtt túrázott...Én meg óriási,talán életem legnagyobb hibáját vétettem,hogy erre a túrára akkor nem vittem fényképezőt...na igen,bolond fejjel azthittem,lesznek még ilyen alkalmaink.
Hát nem voltak...

Együtt a legnagyobbakkal,balra Sándor,középen Gergő...

Én voltam az összekötő kapocs a két nemzedék között,nekem adatott meg az a csoda,hogy együtt túrázhattam éveken át velük,a valaha élt két legnagyobbal...sajnos,csak külön-külön.Persze ezek életem legszebb emlékei és élményei.Mindkét ember maga volt a csoda,a jóság és a végtelen szeretet...Ma már egyikük sem él.És azthiszem ez az elöző mondtat volt a legszomorúbb amit valaha is leírtam... Számomra felbecsülhetetlenek azok az élmények amiket velük átélhettem.

Az én túrakirályom...

Már írtam korábban is,bízom és hiszek benne,hogy van odaát...Van odaát egy szebb és jobb világ és ha így van tudom,hogy ők egymásra találtak,hiszen rokon lelkek ,összetartoznak.Hiszem,hogy odaát most együtt túráznak,együtt járják a hegyeket,jókat nevetnek,Sándor mesél Gergőnek,ő pedig elmondja a mi élményeinket.Együtt vannak a királyok!Az én túrakirályaim... csak a hiányuk ne fájna ennyire...

A másik királyom

Azt mondják,vannak emberek akiket ajándékba kapunk,akik nem azért küldettek hozzánk,hogy maradjanak...hanem,hogy átsuhanva életünk napjain megmutassanak valamit,valami fontosat és szépet ami megváltoztat bennünk dolgokat.Én ettől a két embertől tanultam szinte mindent,hogy hogyan maradjunk emberek ebben a kegyetlen világban,hogy tudjunk örülni a legapróbb dolognak,a legapróbb szépségnek is,hogy hogyan tudjuk jól szeretni.Borzalmasan fáj,hogy nincsenek itt,de a szívemben tovább élnek.

Mindennél jobban szeretlek most is kisfiam...!

Ha lejár az én időm is,úgy gondolom a lehető legjobb társaságba kerülök majd.A szeretet ami átjár ha rájuk gondolok, reményt ad arra,hogy majd ők várnak rám odaát.Micsoda bulik lesznek velük együtt útra indulni!A legjobb ami történhet lelkem létezése alatt az,hogy együtt lehetek majd újra velük.Semmire sem vágyom jobban.

Drága királyaim,addig is itt a Földön örzöm emlékeiteket és a nyomotokban járok!