Csöpögö-forrás

 Rengeteg forrás van a Mecsek erdeiben.Amikor erre túrázol nagy az esélye annak,hogy legalább egybe belebotlasz.Ez a sorozat abban segít,hogy a Mecsek számtalan sok forrását egy kicsit közelebb hozza és jobban megismerkedjünk velük.A mai rész a Kelet-Mecsek egyik csodás szurdokába kalauzol el minket.Itt található a Csöpögö-forrás.

A Csöpögö-forrás

A Vékény településtől délnyugatra tartó Csepegő-árok keleti oldalában jelentkező forrás. Megközelíthető a zöld kereszt jelzésről leágazó zöld kör jelü ösvényen.

A forrás a völgy talpa felett egy jól felismerhető, sziklás tömbökkel jellemezhető hely közelében jelentkezik. A természetes állapotában feltörő víz egy vékony cső segítségével távozik a sziklafalból. A sziklán az elnevezés fekete gránit táblán fehér felirattal látható.
Szép mésztufakiválás figyelhető meg a kifolyás helyszíne alatt.
A forrás stabil vízhozamú, 2–4 liter/perc érték jellemzi.
A forrástól felfelé 500 m-re a völgyben az egyik nagy sziklafalban szép Szűz Mária szobor látható.
A szobrot Brandt Gyula fogadalomból helyezett ide, mivel felesége súlyos betegségből gyógyult fel.

A víz kis csövön keresztül a mohás sziklafalra, s arról 2 m-re a patakba csöpög le.

A névtábla 2009-ben került felújításra

A forrásnál két alkalommal jártunk túrázásaink története során.Először 2017 májusában Gergővel,amikor is a Vékény - Csepegő-árok - Farkas-árok - Váralja túra keretein belül.Másodszor pedig 2020 júniusában,ekkor a Kelet-Mecseket szeltük át Vékénytől-Hosszúhetényig észak-dél irányban.Zolika,Manó és a Tizedes volt velem.Esélyes,hogy járunk mi még erre!

A Csepegő-árok 2020 nyarán

Keresztül a Kelet-Mecseken - most északtól-délig

Az év túrája.Annak idején a régi szép időkben minden évben volt egy fő túránk Gergővel.Az év túrája.Rendszerint az adott évben ettől vártuk és reméltük a legtöbbet mind kalandban mind látnivalókban.Ha itt lett volna most velem örök túratársam alighanem idén ezt neveztük volna ki az év túrájának.Most másnap mikor írom e sorokat,valóban úgy is érzem,hogy ez volt az év túrája.Ugye még 2016-ban megcsináltuk a Kelet-Mecseket átszelő túrát,akkor kelettől-nyugatig.Már akkor megérett bennem a gondolat,hogy egyszer majd megkellene ezt csinálni észak-dél irányban is.Teltek az évek és ez a túra egyre csak halasztódott... aztán azt beszéltük Gergővel,hogy majd a 2020-as évet teljes terjedelmében a Mecseknek szenteljük,majd abban (ebben) az évben csak a Mecsekbe jövünk bakancslistázni és akkor majd sorra kerülhet ez a túra is.Aztán a sors keresztül húzva az álmainkat elvitte magával Gergőt,ám ennek a túrának az álmát nem tudta elvenni.Igazából legjobban ezt a túrát Gergővel és Sándorral szerettem volna megcsinálni,erről szól a közelmúltban írodott "Tökéletes világ" c,bejegyzésem.Természetesen velük ez a túra már nem válhatott valóra,így sikerült összeszedni jelenlegi legjobb cimboráim és velük vágtunk neki a bulinak.Én,Zoli,Manó és a Tizedes egy nyári péntek(!) hajnalon vágtunk neki a Baranya megyei Vékénynek.Onnan indult a túra,mint egykor Gergővel a Csepegő-árkot és a Farkas-árkot felfedező túránk.
A Csepegő-árkot most is érintettük.

A vékényi harangláb

Némi segítséggel ugyan,de már reggel fél 8-kor Vékényben voltunk!Indulhatott a buli.Mielőtt belevágtunk volna megnéztük a híres vékényi haranglábat.Ezután tértünk rá a zöld+ jelzésre amely majd felvezet a Csepegő-árkon át egészen a Nyárádi kunyhóig.Ott terveztük a reggelit,majd a sárgán tovább menve Püspökszentlászlóig megyünk.Onnan pedig a zöld4-en Hosszúhetényig,ahol majd újra betérünk egy jó babgulyásra.Hamar megtaláltuk a zöld+ jelzést és mentünk arra amerre egykor Gergővel is.Ám már az út eleje felért egy kisebb akadályversennyel.A helyi lovarda és a Völgységi-patak közötti útszakaszt ugyanis rendkivüli módon benőtte a növényzet.Nehezen lehetett haladni,sokszor csak a lovarda keritésébe kapaszkodva,mert alattunk a talajt kimosták a közelmúlt hatalmas esői.A nagyjából 400 méteres szakaszt végül is sikeresen legyürtük.Behatolhattunk a szentélybe,azaz a Mecsekbe,

Nem akadályverseny,csak a zöld+ jelzés Vékénynél...

Átvágtunk a legelőn és hamarosan azon a csodás helyen találtuk magunkat amelyen a Mecsek egyik legszebb arcát mutatta.Egy gyönyörü zöld völgy köszönt szembe,két oldalt a hegyekkel.Itt ment át a zöld+ jelzés.Erre mentem egykor Gergővel is,reméltem a lelke most is velem volt...A csodás rét a többieket is lenyügőzte,annyira,hogy nem is figyeltek a jelzésekre.Én vettem észre,hogy az bizony kiment a völgyből éppen be az erdőbe.Amúgy teljesen jó időnk volt!Az időjósok hozták a már megszokott tévedésüket.Szeles,felsős időt mondtak mára dél-nyugaton záporokkal.Alig volt felhő,szél semmi és úgy tűnt itt ma zápor sem lesz...A csodás rét után tehát behatoltunk az erdőbe és hamarosan elértük a Csepegő-árkot.

Beköszönt a Mecsek...

Várható volt az elmúlt hetek csapadékos időjárásai után,hogy nem lesz egyszerű az utunk.A Csepegő-árok hozta is a kötelezőt.Nem semmi élményekkel lettünk gazdagabbak.Az utak valóban sárosak és csúszosak voltak.Ám a patak...meglepődtem és nem is kicsit.Alig-alig folydogált meglehetősen szerény vízkészlettel...Hát ez meg,hogy lehet?Nyakra-főre esett az elmúlt napokban,a patak meg majdnem kivan száradva...? Manó szerint azért mert az április meg aszályos volt és nem volt ugymondd alap vízkészlet,a mostani meg gyorsan lefolyt már.Hát ki tudja,mindenesetre meglepő volt,anno annaki idején Gergővel is esős napok után érkeztünk és akkor bőven volt víz a mederben.Na,de mentünk tovább a zöld+ jelzésen ami emelkedőbe kezdett odalenn magával a Csepegő-árokkal.

Megérkezés a Csepegő-árokba

Odákat zengtünk három éve a Csepegő-árokról,amely most sem volt persze kevésbé szép mint akkor...csak...hát...a gyér folyású patak most nem tette olyan érdekessé mint 2017-ben.Ennek ellenére megláttuk fentről az első vízesést,a többiek mondták,hogy menjünk le megnézni.Lementünk,mint egykor Gergővel is.Zolika már ekkor érezhette a vesztét,mert ő fentmaradt a jelzett úton.Mi hárman megnéztük.Foszlányaiban emlékeztetett csak a három évvel ezelőtti önmagára...így is szép volt persze,csak én láttam ennél már sokkal-sokkal szebbnek!Így némi hiányérzetem volt.Megnézve visszamásztunk a csúszos hegyoldalon a jelzésre és mentünk tovább.Az út közben ereszkedett és a csúszos talajon előbb Manó majd a Tizedes is megcsúszott.

Hát nem volt egyszerű

Előbb Manó esett seggre majd a Tizedes esett kicsit,aztán következtek Zolika percei...Én álltam a sarat,nem csúsztam meg sehol,nem estem el sehol.Talán jó iskolám volt...Anno sokszor voltunk ilyen helyen Gergővel és megtanultam az ilyen utakon való járást,az ilyen hegyoldalakon való ereszkedést...így most sem ért semmi baj,miközben a többiek estek-keltek szó szerint.Küzködtünk,de jókat is nevettünk.A második vízesés olyannyira nem folyhatott,hogy észre sem vettük.Az út lement keresztezte a patakot,felment a túlsó hegyoldalon,majd újra lereszkedett a mederhez.Na itt történt a baj.

Pedig Manó még a túrabotját is odaadta Zolikának,mert négyünk közül láthatóan ő szenvedett legjobban.Az út a meredek hegyoldalon ment le a harmadik vízeséshez.Manó és a Tizedes vette ezt az akadályt és lejutottak.Én éreztem Zolinak nem fog ez menni,fennmaradtam vele filmezni.Hát mit mondjak...?Érdemes volt...Ime:

Komolyabb sérülés nélkül,de végül is leért.Én itt is simán letudtam menni,fákba-ágakba kapaszkodva.Leérve aztán a harmadik vízesés sem emlékeztett korábbi önmagára.Alig-alig folydogált...pedig anno...három éve ontotta a vízet.Hiába magyarázta meg Manó a dolgot én továbbra is furcsáltam,hogy ilyen esők után ennyire ne legyen víz a patakban...Ettől függetlenül természetesen szép volt a harmadik vízesés is,ami-ekkor jöttem rá- nagyban hasonlított a Petnyák-völgyi Ágnes-vízeséshez ami itt van pár kilométerrel arébb.Na szóval tetszett ez is azért.Az út mostmár nem emelkedett tovább,így a Csepegő-árok további részén már nem érték bajok egyikünket sem.

A harmadik vízesés is elmaradt a régi szintől...

Zolika legnagyobb örömére kiértünk a Csepegő-árokból.Ám az út emelkedőbe fogott ha nem is olyan nagyon durvába.Ki tudja,tán megüthette magát az eséseknél,vagy csak egyszerüen nem bírta a tempót,de alaposan lemaradt tőlünk,úgy jött felfelé.Néha bevártam,de hiába mentem lassan én is,tőlem is le-le maradt állandóan.Nem mondta mi a baj,de láthatóan szenvedett.Alig vártam,hogy odaérjünk a Nyárádi kunyhóhoz a pihenőhöz.Hátha majd erőre kap újra.Az út odáig már meredek ugyan nem volt,de alaposan sárosnak bizonyúlt.Sokára értük el a kunyhót.Óriási megnyugvásomra még állt...nem dőlt össze,noha már tavaly nem sok jóra számítottam...

A házikó

Aki követ az tudja már mi a különös kapocs köztem és a házikó között,aki nem annak most nem írom le,nézzen utána minden benne van ebben a blogban.Lényeg,hogy a ház nem közömbös számomra és szomorúan tapasztalom minden itt jártamkor,hogy rosszabb állapotban van mint legutóbb... Most annak is örültem,hogy nem összedölve találtam,mert tavaly már ezt jósoltam neki.A házikó előtti rét most is szép volt,az esőbeülö asztalkáknál pedig végre eljött a pihenés ideje!Azthiszem a kalandos Csepegő-árok után ránk fért.

Pihenő

A kajcsi végeztével a Tizedes egyből tovább akart indulni.Mondtam várjunk még,hisz fotózok is,videózok is,meg oké,hogy jobb nem sok ideig pihenni egy túrán,de mi többet szoktunk azért.Mindhármuknak koszos,piszkos,sáros volt a nadrágja az esésektől megcsúszásoktól,az enyém csak a bokámnál ahogy jöttünk a sáros úton,attól.Sokkal inkább zavaró volt a beizzadt pólok,hiszen azért volt páratartalom nem is kevés.Ám most még korainak éreztük a ruha cserét,mert amúgy mindenki hozott váltás ruhát.Még fotózkodtunk párat én még közelebbről megnéztem a házikót,a pottyantósokat a rétet.Aztán búcsút vettünk a zöld+ jelzéstől ami ment a Vár-völgy felé.Mi a sárga csíkon folytattuk tovább.

A házikó és társa,remélem találkozunk még!

Következett a Somlyó és a Dobogó.Azaz a Kelet-Mecsek csúcsai,ahova természetesen felfelé menet dukált.Itt kezdtem el én is szenvedni.Valóban nem jó sokat pihenni,mert nagyon nehéz újra indulni.Az izmok elgémberednek...Az út itt-ott még alaposan sáros volt,itt-ott meg jól járható.De mivel felfelé menet volt,komolyan szenvedtem most.Emlékeztem három éve amikor Gergővel jöttem ugyanerre,szinte meg sem kottyant,pedig akkor is pihentünk a háznál.Most azonban nagyon nehezen vonszoltam magam.Manó és a Tizedes elöl diktálta a jól megszokott gyors tempóját mi a utóvéd szenvedve haladtunk egészen fel a Dobogóig.

A Dobogó erdeiben

A Dobogó csúcsán Manó elszaladt megnézni a csúcson álló kopjafát.Most nekem nem volt hozzá erőm.Három éve voltam ott,most inkább kihagytam.Volt némi kilátásunk észak felé,de nem sok.Manó visszajött és innen egyenlöre nem kellett tovább felfelé menni.A lefelé haladó útszakaszon kezdtem újra erőre kapni.Az út a Cigány-hegyig már alaposan sáros volt,de haladtunk jól.Újabb és újabb turistajelzések köszöntek be,három-négy út is egy ugyanazon nyomvonalon haladt.Mi követük a sárgát.A Cigány-hegyre már újra erőre kapva simán felmentem.Már nem szenvedtem úgy.Közben a Szószéknél hála  tarvágásoknak szép kilátásunk nyílt a Hármashegyre.

Kilátás a Szószékről

A Cigány-hegyen pedig ott állt kedvenc kilátóm,láthatóan már romló,de még mindig viszonylag jó állapotában.Mielőtt felmentünk volna az asztalnál pihentünk kicsit.Talán Zolika is némi erőre kapott már.Bár kedvetlennek tűnt.Mi hárman kitünően elvoltunk,ő nem annyira.Felmentünk a kilátóba,ő például teljesen fel sem jött,mintha nem is érdekelné a kilátás,pedig talán innen nyilik a legjobb kilátás a Mecsekre.Én most is élveztem mint négy éve az akkori Kelet-Mecseket átszelő túrán még Gergővel...Órákig eltudtam volna itt nézelödni,csodálni a fenséges Mecseket...

A Tizedes,Zolika és én a Cigány-hegyi kilátónál

Kilátás...

Mélázásomból a többiek hangja mozdított ki,mondván akkor menjünk tovább.Nem értettem mire ez a nagy sietség.Péntek lévén ráadásul alig-alig mozogtak erre most bőven lett volna idő és nyugalom kicsit nézelődni..Na mindegy,a többség akarata döntött.Remélem eljutok még kedvenc kilátómba.Innentől kezdve aztán nem volt problémánk többé az uttal.A sáros szakaszok végleg megszüntek,leérve a Miske-tetőre pedig telejesen jó útszakasz fogadott.Sokszor jártam ugye a Mecsekbe az elmúlt évtizedekbe,azonban bármily hihetetlen a Miske-tetőn nem voltam már 31 éve...Így most szinte az újdonság erejével hatott rám ez a fensík,ahonnan pazar kilátás volt a szélrózsa minden irányába.Kezdtem azthinni,hogy ez itt a Mecsek legszebb helye.Alighanem az is volt!

Jómagam a Miske tetőn

Láttam közben,hogy Manóék elöl letértek a jelzésről.Vajon miért?Közelebb érve lestem,hogy betértek egy meglehetősen réginek tünő temetőbe.Utánuk mentem,Zolika közbe kinmaradt az uton.Ez sem érdekelte...Azthiszem nem futott éppen csúcsformát.A temető hangulatos volt egy kisebb fajta erdőben és arra saccoltunk,hogy ez a közeli Kisújbánya temetője,de az,hogy "üzemel"-e még nem tudtuk.Valószinűleg nem,mert a legújabb sír amit találtunk 1996-os volt.Különös hangulata volt,de egyben megkapó és szép.Élmény volt ez is.Zolika sajnálhatja,hogy ennyire nyügős napot fogott ki...

A hangulatos temető

Visszamentünk a Miske-tetőre mentünk tovább a jelzésen.Visszanézve minden eddiginél szebb kilátásunk volt a Mecsekre,Egyszerűen pazar volt...Manó is áradozott,hogy ez az utóbbi idők legjobb túrája...Gyönyörü volt minden innen nézve,hogy a fenébe nem jutottam el ide már Gergővel?Nagy-nagy kár.Persze tudom ha velünk maradt volna,eljutottunk volna ide is...de sajnos nem volt itt és ez fájt.Lassan átértünk a csodálatos fensikon.Egész biztos ez volt az egész túra legszebb szakasza.

Visszanézve egy rész

Újra beértünk egy erdőbe és újra kezdett emelkedni az út,de nem volt olyan vészes.Közben egy szemmel láthatóan is új tanösvényre lettünk figyelmesek.Lám itt kitudtak alakitani egy ilyent,múltkor ezt hiányoltam Rétimajornál..Aztán egy ponton már nem kellett tovább felfelé menni,megkezdte ereszkedését a sárga jelzés.Közben forrásra akadtunk,amiből ugye meglehetősen sok van a Mecsekben.Ha jól emlékszem ez a Diós-kút volt,amiből szomjunkat nem tudtuk oltani,hiszen éppencsak csepergett.A hegy amelyen fentvoltunk pedig a Hárs-tető volt.Leérve pedig elköszöntünk a sárga jelzéstől.Beköszöntött a kék és a zöld4 jelzés na és persze Püspökszentlászló.

Megérkezés Püspökszentlászlóra

Hát itt is Gergővel jártam legutóbb...két éve.... A többiekre bíztam,hogy bemenjünk-e a kastélyparkba vagy menjünk tovább.Úgy döntöttek bemegyünk.Zolikának ez sem nagyon ízlett...kezdett idegesiteni a nyügje,de igyekeztem kikapcsolni.
A parkban ami ugye egy arborétum volt és némi nézelödés után leültem kicsit pihenni míg a többiek bejárták az egészet.Én már nem akartam,hiszen sokadszorra voltam itt.Néhány képet ugyan löttem,aztán a padon ülve vártam a többieket.

A kastélyparkban

Elnézelödtek vagy 20 percig addig is jót pihentem ezen a kellemes helyen.Közben eljött a pillanat,mindenki ruhát cserélt,átöltözött,hiszen izzadtak és sárosak voltunk.A büfé ahol Tibor barátom dolgozott zárva volt,így úgy gondoltam nincs is itt.Elindultunk hát a túra utolsó szakaszára Hosszúhetényig.Közben Manó feltette Zolinak az itteni legaktuálisabb találós kérdést,hogy miért van az,hogy itt Püspökszentlászlón csak egyik oldalt sütik a palacsintát?Ehhez sem volt kedve,mi meg nem árultuk el a megfejtést.Most sem fogom.Mentünk kifelé a kicsiny falucskából.Még a harangláb szolgált látnivalóval na és persze a Mecsek két leghatalmasabb hegye amely körülölelte a falut.

A harangláb

Újfent Gergő jutott eszembe,hiszen vele voltam itt legutóbb.Ilyenkor mindig belémhasított a szívfájdalom...Magunk mögött hagyva a falut lassan közeledett végre Hosszúhetény.Ismerös útszakaszon mentünk át,persze csak nekem volt ismerös.Kezdett már nagy-nagy meleg lenni,de kánikula azért nem volt.Végre feltünt Hetény!A lefogyó vízkészletünk okozta szomjunkat az út melleti meggyekkel csillapítottunk.Beérve a faluba még megnéztük Hetény vezér szobrát,majd más nem maradt beültünk kedvenc helyünkre a Tavasz étterembe.

Jól megérdemelt sörözés

Tudtam itt csinálják a világ legjobb babgulyását.Nem is csalódtunk most sem.Mivel még bőven volt időnk,sörözgettünk,italoztunk.Végre Zolika is feloldodott és egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk itt.Jó pár sört lenyomtunk.Itt fejeztük be a Kelet-Mecseket észak-dél irányba átszelő túrát.Most jól mértük fel a távolságot,hisz nagyjából 22km-et mentünk.Összeségében kellemes jó túra volt amely valóban méltó az év túrája címre.Ám voltak azért nehéz részek.A Csepegő-árok mindhármukon kifogott (rajtam nem).Engem a kunyhó utáni rész viselt meg kissé.Idegesító volt Zolika mostani hozzáállása is és az is,hogy Manóék most is erős tempót diktáltak,de mondom összeségében jó buli volt.Ám hazafelé kellemetlenségek értek.Vonatunk késett így nem értük el a csatlakozást,szólni kellett,hogy jöjjenek értünk kocsival.Szerencsére jöttek így épségben hazajutott mindenki.

Tökéletes világ

Képzeld el,hogy nincs vírus.Képzeld el,hogy ragyogó tavasz van,az emberek ha nem is boldogok,de nyugisak.Képzeld el,hogy a világ úgy tökéletes ahogy van.Képzeld el,hogy nem veszítessz el senkit aki valaha is fontos volt neked.Képzeld el,hogy veled van akit a legjobban szeretsz.Képzeld el,hogy új utakra indulhatsz.Új túrákra.

Mert ez egy tökéletes világ.

Elképzelem hát.

A határtalan béke földjén - Vékény,Mecsek

Hajnalodik.Gergő izgatottan ébred.Nem hiába,indulunk a hőn szeretett Mecsekbe.Méghozzá Vékénybe.Útközben Szászváron majd Sándor felszáll a buszra és hárman együtt indulunk a Kelet-Mecseket északról-délig átszelő túrára!Ohh de brutál jó lesz,a valaha élt három legnagyobb együtt!.Pontosabban csak kettő,én csak örülök,hogy velük lehetek... Öt óra után indul a vonat Újvárosból.Kétszer szállunk át,Szekszárdon már buszra amely elmegy Szászváron át Vékénybe,erre száll majd fel Sándor.Terveink szerint a Csepegő-árkon át kapaszkodunk fel a Nyárádi kunyhóhoz,ahol megreggelizünk.Majd folytatjuk a túrát,a Dobogón és a Cigány-hegyen át.Érintjük a Miske-.tetőt és a Hárs tetőt.Majd Püspökszentlászlón megnézzük a kastélyt és az arborétumot.Hosszúheténybe fejezzük be ezt a gigantikus túrát amely nagyjából jó 20km-esnek ígérkezik.

A csodás Csepegő-árokban

Az utazás rendben zajlik,kilenc előtt már Vékényben is vagyunk.Együtt Sándor,Gergő és én.Indulhat ez a pazar túra!Hamar megleljük a zöld+ jelzést.Ez visz majd fel a Csepegő-árok és a Nyárádi kunyhó felé.Már az első méterek pazarak,ahogy a Völgységi-patak mentén megyünk.Dél felöl vigyorog ránk a fenséges Mecsek.Mi is vigyorgunk mert nagyszerűen érezzük magunkat.Pár méter után be is lépünk a szentélybe azaz a Mecsekbe.Mondhatni a kerek erdőbe.Gyönyörű zöld réten át megy a zöld+ (felső kép),majd be is érünk a vízesésekkel teli Csepegő-árokba,amely sokkal szebb annál is mint amit egy egyszerű földi halandó valaha is elképzelni tud...

Minden vízesést megcsodálunk a fenetikus Csepegő-árokban.Majd megkezdjük a kapaszkodást a már itt is egészen fanatsztikus mecseki erdőben a Nyárádi kunyhóhoz.Mindhárman élvezzük a túrát,Sándor mesél a csodákról mi meg hallgatjuk....aztán mi is mesélünk neki a mi csodáinkról.Remekül elvagyunk.Közben lassan feltűnik a Nyárádi kunyhó.Sándor kunyhója....amely...remek álapotnak örvend.Mondom Sándornak rémálmomban azt álmodtam,hogy az összedölés állapotában van már...Boldogan konstatálom,hogy remek állapotban van,nem hiába hiszen Sándor kezelésében van.Leparkolunk,búcsút véve a zöld+ jelzéstől,amely elmegy tovább a Vár-völgy felé,de mi most nem oda tartunk.A sárgán folytatjuk majd tovább,de előtte lemegyünk friss vizért a Balincai-kúthoz majd csapunk egy klassz reggelit!

Balincai-kút a szívek mélyéről

A Balincai-kút a kunyhótól nagyjából 500 méterre van.Víze andalító,felfrissiti az elveszett lelkeket és szíveket...Nagyokat iszunk a friss nedüből,teletöltjük kulacsainkat,majd viszünk a reggelihez is kellő mennyiséget.Boldogan araszolunk vissza a kunyhóhoz,ahol csapunk egy remek reggelit a csodálatos tavaszi délelöttben...Ennek végeztével búcsút veszünk a szeretett kunyhótól,Sándor mondja jöjjünk nyáron is,azt majd kint alszunk és úgy megyünk új túrákra...boldogan mondunk igent az invitálásra.Most azonban folytatjuk a túrát,immár a sárgán tovább.

A Nyárádi kunyhó,túrázásaim meghatározó helye

Némi emelkedők jönnek,de nem vészesek.Gyönyörü az ébredező mecseki erdő körülöttünk.Jönnek sorban a Kelet-Mecsek urai: a Somlyó,a Dobogó,a Szószék... Sajna kilátás nem nagyon mutatkozik egyikről sem a körül ölelő erdő miatt,de a fene bánja.Továbbra is hallgatjuk Sándor sztoriajit,ő meg a miénket,pl a jeges Rám-szakadékról...Nagyjából három és fél kilométert tudunk le,míg feltűnik a Cigány-hegy.Ezen már lesz kilátás is.Felkapaszkodunk hát az 524 méternyi magas hegyre,amely gyakorlatilag a Kelet-Mecsek közepe.Mondani sem kell,hogy teljes körpanoráma fogad odafentről.

A Cigány-hegyi kilátónál

A kilátót ugye megmagasították,így már biztosított a kilátás a magasra nőtt fák ellenére is.Kérdés mi lesz ha a fák még ennél is magasabbra nőnek?Mindegy,felkapaszkodunk kedvenc kilátónkra és megcsodáljuk a kilátást,mint a múltban már oly sokszor....Sosem lehet betelni vele!Jó háromnegyed órát töltünk fenn.Ezt a látványt soha nem tudom megunni.Sándor is élvezi,pedig ő már vagy századjára van itt.Gergőt is lenyügőzi a látvány.Elvagyunk.Még mindig földöntúli boldogság kerülget,hogy együtt lehetek a valaha volt két legnagyobbal...

A kerek erdő egy darabja a Cigány-hegyről

Indulunk tovább,persze még mindig a sárga jelzésen.Egy kereszteződésnél találkozunk az országos kékkel.Kisújbányára és az Óbányai-völgy felé tart.Most nem oda megyünk,majd legközelebb.Mi haladunk tovább a sárgán.Csodás fensík következik a Miske-tető.Tán itt-ott látszodnak Kisújbánya házai.Birkák legelnek a környéken,a béke kézzel fogható.Körül ölel minket a Mecsek és a kerek erdő...Nem akarok innen elmenni... ez a hely csúcs.

A Hárs-tető következik,újabb emelkedő.Remekül bírjuk,a fáradtságnak nyoma sincs,azt felülírja a boldogság érzete...Itt újabb forrás köszön ránk,a Diós-kút.Tartunk hát egy ivószünetet,frissitjük készleteinket.

Útközben a csodák földjén

Ereszkedés következik,le Püspökszentlászlóra.Varázslatosan friss a levegő.Elmúlt dél már a délutánba hajlunk.A túra tán eddigi legkönyebb szakasza ez.Rám tör az érzés,hogy minden tökéletes...ez egy tökéletes világ.Nincs és soha nem lesz semmi baj....hogyan lehetne ha ilyen emberek és ilyen szép tájak léteznek.... Lassan-lassan elérjük Püspökszentlászlót.Sokat jártunk erre az elmúlt években,de ez is olyan mint a kilátás a Cigány-hegyen.Nem lehet megunni.A kastély szépen felvan újítva,a park azaz az arborétum pedig szinte hív,hogy menjünk be.Nem hagyjuk ki természetesen.Előtte még búcsút veszünk a sárga jelzéstől,utunkat tovább a zöld négyzet vezeti.

Püspökszentlászlóra érve

A park mint mindig most is nagyon szép.Körbejárjuk természetesen,majd az egyik padnál kicsit leülünk.Van már pár kilométer a lábainkban.Csinálunk pár fotót,Sándor pedig két sörrel és egy üditővel jön elő.Mig mi nézelödtünk addig hozott a büféből kis itókát.Ezt lenyakaljuk.Olyan minden mint a mesében.Szerintem akár itt is maradhatnánk örökre.Nem csinálnék mást csak a parkban sétálnék és a környéken túráznék.Tudnám,hogy sosem érne baj,hogy sosem menne el sem Sándor,sem Gergő... Azthiszem pontosan ilyen lehet a Mennyország...a fény....

Együtt mindörökké

Na de megyünk tovább,már sajnos nem sok van vissza ebből az egészen fantasztikus túrából.A zöld4 jelzés megy át a Püspökszentlászlói-völgyön.Jobbra és balra a királyok.
A Zengő és a Hármashegy.Zöldül persze minden.A medvehagymához még korán van,így a Paraszik-tetőre most nem nézünk fel.Megyünk tovább Hosszúhetény felé.Akkor is így mentünk amikor Sándor elöször elhozott erre a túrára (igaz az Szászvárról indult) valamikor 1986 tájékán...A távolban mintha feltünnének Hosszúhetény házai.

Elmenőben Püspökszentlászlóról

Beérve a faluba elöször Hetény vezér szobra fogad.Sándor nem volt itt mióta elkészült,ő most látja elöször.Legalább ebben az egyben megelőztük,mi már voltunk itt azóta!Bandukolunk a falu hosszú utcáján.Emlékszem van itt a közelben egy nagyon frankó hely,javaslom Sándornak menjünk be oda.Rábólint.Hamar meg is leljük ezt a szerintem az országban legkirályabb vendéglátóhelyet.Beülünk.Mondom a többieknek vendégeim egy isteni babgulyásra,majd egy jó kis itókára.Be is nyakalunk mindent,Sándor még fizet egy kör itókát.Ezzel zárjuk ezt a fantasztikus túrát!

A szuper hely Hosszúhetényban,ha erre járok sosem hagyom ki!

Egészségedre barátom!

Hát nem mindennapi élmény volt,az egyszer biztos.Annyi van még hátra,hogy megvárjuk a buszt és visszamegyünk Szászvárra,mert Sándor természetesen nem hagyja,hogy hazamenjünk.Náluk alszunk azt majd holnap hazamegyünk.Visszaérünk hozzájuk.Letusolunk,elmegyünk egyet inni,majd eszünk valamit,a nagynéném kedvéért.Hisz bár tele vagyunk a babgulyással,a világért sem sértenénk meg...

Valami jelez...mintha egy telefonos ébresztő lenne az...ohh a francba!

Hát csak álom volt?Dehát...olyan valóságos volt minden....nem,nem lehetett csak álom.

Ott voltam a két legnagyobbal,ott velük.Mindörökké.

Mert ez egy tökéletes világ.