Kilátós túra a Budai-hegyekben hét év után

 Ennek a túrának már szinte minden méterén jártam,de nem egyszerre és nem ugyanazokkal.A kilátós túra 2015-ben a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásától indult és haladt onnantól ugyanezen az útvonalon.Ekkor Gergő és Móni volt velem.Ennek a túrának a krónikája ezen a helyen elérhető.A Városmajor - Fogaskerekű végállomás szakaszon pedig 2019-ben jártam régi exemmel Julcsival.Erről a túráról meg ide kattíntva lehet olvasni.Szóval a mostani túra a Városmajorból indult érintve a fogaskerekű felső végállomását,érintve a Normafát a János-hegyet a Hárs-hegyet.Én meg minden méterén jártam már.Többször is.A túrára most is Zolika kisért el és közel egy év kihagyás után visszatért közénk Manó barátom is!Vikiék nem jöttek vasárnapra hivatkozva,mivel még két napot dolgozniuk kell (nekünk meg hármat)... Azért választottuk a vasárnapot mert lényegesen jobb volt az idő mint szombaton.

A Városmajori templomtól indultunk

Bár ezen a jobb időn is fagy volt,de sütött a nap és nem volt szél!Vonattal jöttünk és átlibbenve a Városmajorba nagyjából fél kilenckor kezdtük a túrát.Én már ismertem az útvonalat így felkészitettem a többieket,hogy kezdésként nagyjából 2500 lépcsőfok vár ránk!Így is lett.Kisebb-nagyobb megszakitásokkal valóban ennyi is volt.Eleinte utcák szakitották meg a lépcsőzés egyhangúságát,később pedig egy erdő.Erre jártunk ugye Julcsival is és ez volt maga a budai zöld jelzés.Erre vezetett.Milliomos házcsodák jelentettek látnivalót,majd az erdőn átszűrődő kilátás.Egyre nehezebben küszködtünk közben felfelé a lépcsők százain.Úgy emlékeztem annak idején Julcsival nem szenvedtünk így.Nem értettem most mitől íly nehéz...

Ez még csak a kezdet!Manó még nem tudja mi vár rá...

Lépcső,lépcső,lépcső...ami hosszútávon egy idő után már fárasztó

Útközben pihentünk a Jókai szobornál ahol meg is reggeliztünk,majd a Széchenyi emlékműnél is.Végül nagy nehezen felértünk a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásához.Azért nem jöttünk fogaskerekűvel mert egyszerűen nem járt! (...) Végre szinten mentünk.Elhaladtunk a gyermekvasút Széchenyi-hegyi vágállomása mellett is,majd egy darabig a sín mellett haladt a zöld jelzés.Szembeköszöntek az itteni emlékek...elsősorban a Gergővel megélt itteni túrák emlékei...A Normafa közelében egy kocsmára akadtunk,úgy döntöttünk bemegyünk egy forralt borra és egy kávéra.Manó inkább a fröccs mellett döntött.Jó ízüt ittunk a nulla fok körüli napfényes időben.Jól esett!

Egy kis forralt boros szünet

A kocsmázás után szinte pár lépésre már ott is voltunk a Normafánál.A szokásos hatalmas embertömeg mozgott erre.Fura volt,hogy sokan szánkót cipeltek és úgy jöttek-mentek.Azért volt fura mert egy deka hó nem volt!Csodáltuk az itteni már jólismert kilátást a világra.Újra eszembe ötlött megannyi emlék.Sok számomra kedves emberrel jártam már itt.Ezen a helyen mindig is jó járkálni.Itt vettünk aztán búcsút a zöld jelzéstől,ugye az elindult lefelé a Dinsznófő és a Tündérszikla irányába.Mi folytattuk a piros szív jelzésen!Hamarosan rájöttünk a sok szánkós titkára.Egy ponton hóágyúk varázsoltak havat a hegyre.Itt iszonyatos tömeg volt,folytattuk inkább a piros szíven.

Hárman a Normafánál

Hamarosan a libegőhöz értünk.Gergővel libegőztem itt utoljára még 2006-ban... és Julcsival jártam itt legutóbb azon a bizonyos fura túrán amely Gergő üzenetéhez vezetett 19-ben.Egy csöppnyi kitérő a kilátóteraszra a libegő mellett,ahonnan már csak éppen a kilátást nem lehetett megcsodálni és máris kezdtük az emelkedést a főváros legmagasabb pontjára a János-hegyi Erzsébet kilátóhoz.Gyorsan felértünk.Meglepetésemre Manó közölte,hogy ő most van itt először,pedig egy túrás életében ez alap,hogy egyszer legalább eljöjjön ide.Ez most megtörtént.Zoli másodjára én meg vagy tizedjére voltam itt.Nem volt más hátra mint megtámadni az ország No.1 kilátóját!

A János-hegy a kilátóval

Az Erzsébet kilátó számomra már sokadszorra

Mint mindig a kilátó most is pompás volt!Akit esetleg érdekel a kilátós sorozatom első részében részletesen foglalkozom vele!Belépve hozta a szokásos formáját.Tiszta jó állapotű belső rész/lépcsőház nagyszerű kilátószintek még pompásabb kilátások,teljes körpanorámát élvezve.Szóval tényleg az egyik ha nem a legnagyszerűbb kilátó az országban!A tömeg miatt sajna csak a harmadik kilátóteraszig jutottunk fel,legfelülre már nem fértünk fel.Sebaj a kilátás így is élvezhető volt!Meg is csodáltuk.Megannyi régi kedves ismerös köszönt szembe,mint pl.a Nagy-Kopasz,a Nagy-Szénás,a Pilis-tető,a Kevélyek,a Hármashatárhegy és sok más is.Nem volt teljesen tiszta idő,de így is élvezetes volt!

Manó életében először az Erzsébet kilátóban

A kilátás egy szelete

A kilátót követően megkezdtük ereszkedésünket már a piros jelzésen a János-hegy észak-nyugati oldalában.Negyedórás ereszkedés követően érkeztünk a Szépjuhászné kisvasút állomásához.Ugyanazokat tudom erről is elmondani: sok számomra kedves emberrel jártam már itt.Most azonban nem maga a vasútállomás érdekelt hanem elmentünk a közeli Pálos kolostorromhoz.Itt még sosem videóztam,most ez is megtörtént.A könnyű szakasznak itt aztán átmenetileg búcsút inthettünk.Köptető kaptató következett fel a Hárs-hegyre immár a sárga jelzésen.A túra végéig ez kisért minket.Emlékeztem itt nem egyszerű felmenni,némiképp szenvedtem is és a plusz egy-két fok ellenére még meg is izzadtam,de azért feljutottam.A Csanád pihenőnél kötöttünk ki.Innen volt már szép kilátásunk észak-nyugat felé.Zolika közben könnyitett a ruházatán,már neki is melege volt.

Kaptatás a Hárs-hegyre

Pár méterrel arébb aztán feltünt a Kaán Károly kilátó.A hét évvel ezelőtti túrát megelőzően húsz éve járhattam még itt.Mónin és Gergőn kivül egy régi túratársammal Erikával.Tehát ehhez a kilátóhoz is kellemes emlékek fűztek.Ezzel a kilátóval is részletesen foglalkozom a kilátós sorozatom nyolcadik részében ha jól emlékszem.A kilátó amúgy a mecseknádasdi Várhegyi kilátó testvére is lehetne,hiszen leginkább ahhoz hasonlított.Egy kőtalapzatra épült faszerkezetű épitmény.Jó állapotban találtuk hál isten,de itt is bőven mozogtak a kirándulók.Felmentünk persze ide is.Itt is teljes 360 fokos körpanoráma fogadott.Itt is szembeköszöntek a sok kedves régi ismerös hegyek.A magunk mögött hagyott János-hegy is jól látszódott (ahogy onnan a Hárs-hegy is).Itt is jó negyedórát eltöltöttünk odafenn a kilátásokat csodálva.

A Kaán Károly kilátó

Zolikával a kilátóban

Egy kis kilátás

A kilátó után folytattuk a sárgán lefelé már.Több emelkedő nem várt ránk.A Bátory barlang szolgált következő látnivalóul.Hát itt is jártunk már.Persze levolt zárva,de az ajtón lévő kis körablakon át kellemes meleg áradt ki!Tovább menve lefelé hamarosan elértük a Kis Hárs-hegyet ahol szintén állt egy kilátó,mégpedig a Makovecz kilátó!A leginkább mászókához hasonlító kilátónál is jártunk már,főleg persze Gergővel.Sajna itt is sokan voltak.Ez a kilátó nem rendelkezik kilátószinttel,a legfelső lépcsőn tudunk állni,ahol térdig érő korlát bíztosítja a leesés ellen védelmet.Nem éppen biztonságos.Valahogy felfértünk,de itt öt percnél többet nem lehetett eltölteni,pedig innen is jó kis körpanorámánk volt.Láttuk többek közt a magunk mögött hagyott két kilátót is.

A Bátory barlang

A Makovecz kilátó

Innen már sima útunk volt a végkifejlethez.Mondjuk eddig sem volt az úttal semmi gond.A jelzések is megfelelően felvoltak festve.Kereszteztük a kisvasút nyomvonalát ahogy Gergőékkel is 2015-ben... majd a vasúti híd alatt a falon vagy a falban láttunk egy érdekességet.Maga Han Solo lefagyasztott testét! Hát nem semmi látvány volt,mindjárt beteszem a képet róla.Akárki csinálta remek alkotás volt!Még egy katonasír szolgált látnivalóul,majd elértük Hűvösvölgyet.Itt végződött a túra amelyet 20 kilométeresnek számoltuk.Innen aztán a 61-es villamossal húztunk vissza a Déli pályaudvarra.A túra amúgy fél négy után ért véget tehát jó hét órás volt.Persze akadtak pihenők is útközben.

Keresztezzük a vasútvonalat

Sok mindenre számítunk egy túra során,Han Solora nem...

A vonat öt óra előtt indult és fél hétre ért haza.Éppen ment a vb döntő amit a vonaton néztem a telon keresztül.Rendben hazaértünk.Kissé elfáradtunk mert azért ez nem volt egy könnyű túra,ám szépnek szép volt ez is.Ez volt a téli szezon első túrája és az év huszonharmadik vándorlása.Most kereken húsz kilométert mentünk tehát.Így összesen 357,3-nál tartunk ami 15,534-es átlagot jelent.Jól elvoltunk most is.Na és a túra 70%-án Gergő nyomában voltam ismét...

Kedvenc kilátóinknál (8.) - Kaán Károly-kilátó

Új sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.

A mai szeptemberi részben az egyik talán kevésbé ismert budapesti kilátóhoz látogatunk el virtuálisan.

Szépséges kilátó a Nagy-Hárs hegy csúcsán

A Kaán Károly-kilátó 1988-89-ben épült erdészeti kivitelezésben, a Budai-hegységben található Nagy-Hárs-hegy 454 méteres tetejére. Kő alapzatán helyezkedik el a négy fő tartóoszlop, amelyek vörösfenyőből készültek, a többi faszerkezetét tölgyfából faragták, de nem a hegytetőn, hanem Budakeszi határában, ahonnan helikopteren szállították őket a helyszínre. A kilátót 2,5 millió forintos magánadományból 2016-ban felújították.

A toronyban felfelé haladva, az egyes szintekről egyre szélesebb panorámában gyönyörködhetünk, míg a legfelső emeleten már teljes körkilátást élvezhetünk. A János-hegy impozáns tömegét szinte közvetlen közelről csodálhatjuk, de a Hármashatár-hegy vidékére is innen láthatunk rá a legjobban.

Több ehhez hasonló kilátó is van az országban

A névadó Kaán Károly (1867–1940) erdőmérnöki oklevelét 1890-ben szerezte meg. A Végzést követő külföldi tanulmányútjai során ismereteit széles körben bővítette, amit később földművelésügyi államtitkárként is kamatoztatott a hazai erdők számára. Az országos erdőgazdálkodás erőskezű szakembereként sokat tett az erdei termékek gazdasági haszonvételének racionalizálásáért, emellett újjászervezte az állami erdőigazgatás rendszerét. Miután Magyarország 1920-ban, a trianoni békeszerződéssel elveszítette erdőterületeinek 84%-át, Kaán, figyelmét, kezdeményezőkészségét és szakértelmét az Alföld átfogó fásítási terveinek szentelte. Fáradozásainak köszönhetően, 1923-ban született meg az Alföld-fásítási törvény, ezen túl erdőmérnökként az egyik előharcosa volt a modern szemléletű természetvédelemnek: erőfeszítéseinek köszönhetően született meg 1935-ben az erdő- és természetvédelemről szóló törvény, amely rendeletileg szabályozta a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint a természeti értékek védelmében lehetővé tette akár a kármegelőző állami kisajátítást is.

Amikor én utoljára itt jártam a kilátó jó állapotban volt!

Legkönnyebben a Szépjuhásznétól (Ságvári-ligettől) a sárga sáv jelzéseket északnyugatra követve és a Gyermekvasút sínpárját átlépve kezdhetjük el a kapaszkodást. Röviddel a cél előtt választhatunk, hogy továbbra is a jelzést követjük, és így kényelmesebben, vagy egy jobbra elágazó, jelzés nélküli, rövidebb, de meredekebb úton kaptatunk fel a kilátóhoz. A jelzésen átlagosan 35 perc alatt lehet felérni.Hüvősvölgyből is tehető ide egy hosszabb,de jó kis túra.

Jómagam a kilátóban 2015-ben

Jómagam a kilátóban kétszer már egészen biztosan voltam,nem tiszta minden emlék,így az is előfordulhat,hogy már háromszor is.Kettőre világosan emlékszem mindenesetre.Ezek közül az egyik alkalommal Gergővel is eljutottam ide,egy családi túra keretében,ahova Gergő édesanyját Mónit is elhoztuk.Erősen benne van a pakliban,ha egészségem még engedi,hogy jövünk még,vagy jövök még ide.Hisz szép emlékeket őrzök innen,jó erre járni.

A videó azonban ezúttal nem az én filmem.

Sétából lett túra

Ennek a napnak nem úgy vágtam neki,hogy ebből bármiféle túra is kisülhet,de aztán az lett belőle.Egy réges-régi nagyon kedves barátom keresett újra fel a Gergő távozása utáni napokban,amiből aztán fokozatosan kialakult egy beszélgetés,egy újra egymásra találás.Vele beszéltünk meg egy találkozást Budapesten.Mivel ő nem nagyon ismeri a várost,teljesen rám bizta magát,annyi kikötése volt,hogy valami szép helyre menjünk.Jó gondoltam,akkor felmegyünk a Normafa környékére ott császkálunk,bóklászunk,beszélgetünk,azt lesz ami lesz.Így is lett.Elözöleg kimentem még a Stadionok buszállomásra elé,mert félt,hogy eltéved.Innen mentünk aztán metróval,majd fogaskerekűvel fel a Normafához.

Mindig is imádtam a Normafai kilátást

A Széchenyi hegyi fogaskerekű állomásától kezdtük meg a sétát.Eleinte persze nem úgy tűnt,hogy ez valami szép hely lehet,de mondtam nem soká odaérünk a Normafához,onnan már szép lesz minden.Így is lett.A kilátás most is magával ragadó volt.Néhány hete voltam itt ugye,akkor jó nagy hóban,ez mostanra elolvadt,de a sár még megmaradt.Igy az utak nem voltak maradéktalanul járhatóak,de megoldottuk ezt is.A társamat is magával ragadta az egész,ő elöször járt itt.Engem pedig sokadszorra is lenyügözött a kilátás.Itt meg is reggeliztünk.Február közepe volt,de pompás és kellemes idő.Reggelizés után folytattuk a sétát.Természetesen a János-hegyi kilátó felé vitt az utunk.Itt már jókat beszélgettünk,elvoltunk remekül.A környéken most is mint mindig nagyon sokan voltak.

A János-hegynél

Odaérve a János-hegyhez szerencsére nyilvános illemhely is akadt.így könnyitettünk magunkon,majd megkezdtük a kapaszkodást a kilátóhoz.Noha felfelé mentünk a pompás időben ez kellemes volt,szinte melegünk volt.Felérve ott volt elöttünk a csodás Erszébet kilátó,amelynél én pár hete jártam ugye utoljára,a kedves barátom viszont most volt itt elöször.Le is nyügözte az egész.Valóban szép volt számomra is,így sokadszorra is.Fel is mentünk,bár most is sokan voltak a kilátóba,de azért felfértünk.Odafenn jó 20 percet gyönyörködtünk a kilátásban,még a legfelső szintre is felmentünk.Elém kerültek a közel és távoli múlt csodás helyei amelyekhez annyi szép emlék köt amit Gergővel éltünk meg: a Hármashatárhegy,a Hárs-hegy,a Nagy-Szénás,a Kevélyek,a Pilis...mind-mind feltünt...Innen lementünk a kávézóba aztán,a kilátó aljába,ott bekávéztunk és úgy döntöttünk a piros jelzésen lemegyünk a Szépjuhásznéhez.Persze csak én tudtam mi is az a Szépjuhászné.

A piros jelzésen

Élveztük az utat lefelé és igy már olyan volt az egész mint egy túra.Félóra vagy tán annyi se alatt leértünk a Szépjuhászné kisvasút állomásra.Itt emlékeztem van egy jó kis büfé.Így is volt.Gondoltam akkor itt megebédelünk.Bár a sorbanállás kicsit hosszadalmas volt,de a babgulyás remek volt,így hát jólaktunk.Ezt követően újra elindultunk egy sétára,szinte találomra.Belebotlottunk abba a kis romba amelynél jártunk Gergővel is pár éve,ám akkor nem mentünk tovább,most viszont igen.Nagy hiba volt akkor nem továbbmenni...mert volt itt egy sokkal nagyobb és látványosabb rom.

A romoknál

Igazán klassznak tűnt

Ez lehetett az igazi pálos kolostor romja,nem az a kicsi amit mi Gergővel annak véltünk pár éve...Kár,hogy akkor nem jöttünk tovább.Most kigyönyörködtük magunkat ebben is.Igazán látványos volt és érdekes.El is időtünk itt egy kicsit,hát szegény Gergő ezt,hogy élvezte volna,szerette az ilyen helyeket...de lehet épp ő vezetett ide most.Ki tudja...Innen távozva kimentünk a Budakeszi útra,átmentünk rajta.A túloldalon az erdő volt,gyakorlatilag a János-hegy aljában voltunk észak felöl és ez volt itt maga a zöld a jelzés.Gondoltuk akkor ezen megyünk ameddig megyünk.

Árnyékaink...reméltem feltűnik egy harmadik,mondjuk Gergőé...de nem tünt fel...

A zöldön haladtunk tehát,ám az befordult hegynek fel.Nem volt most kedvünk kapaszkodáshoz,így maradtunk az uton,ami úgy tünt egy ponton véget ér.Odaérve egy kerités állta utunkat,ám ellehetett fordulni délnek a kerités mentén volt egy csapás.Erre mentünk hát.Úgy tünt a semmibe visz az út,ám gondoltam,hogy majd valami jó helyen kötünk ki...Valóban igy lett.Az ösvény visszatért a zöld jelzésbe,ami itt már megjárta a hegy oldalát és gyakorlatilag szinten ment tovább.Mentünk ezen és beértünk a libegő alá ahogy azt elözőleg gondoltam is.Innen tovább haladva hamarosan feltűnt a Tündérszikla...

Tündészikla újra!

Ebből a szögből a libegő felöl még nem láttam,hisz mi mindig amabból az irányból érkeztünk.A kedves immár túratársam is,már odafentről a Normafáról kinézte magának.Elakart ide jönni és nem tudom,hogyan csinálta mert most járt itt elöször,de végül is itt kötöttünk ki.Persze kellettem hozzá én is,én tudtam,hogy nagyjából ha erre jövünk itt kötünk ki.Ám a szikla még jóval felettünk volt.A kedves kis drága barátosom semmivel sem törödve neki vágott felfelé az utnak,de a legmeredekebb hegyoldalon.Nem tehettem mást követtem.Persze aztán elértük a lépcsőt,de azon sem volt egyszerű felmenni.De felértünk.Újra itt voltam a Tündérsziklánál!Hát nem gondoltam,hogy a mai napból ez sül ki...

Itt pihentünk aztán egy jót,majd megkezdtük az ereszkedést,oda ahonnan mi a Tündérsziklás túrákat szoktuk inditani: a Zúgligeti-úthoz.Itt buszra szálltunk és visszamentünk a Széll Kálmán térre.Hát a sétából túra lett,mentünk legalább 10km-t.

Délutáni Duna

Ám nem volt vége,volt még némi időnk.Úgy döntöttünk sétálunk még egy nagyot.A Margit körúton haladva a Margit-hidon át mentünk,el a Kossuth térig.Hát itt is Gergővel jártam utoljára.Mindenről ő jut eszembe,persze nem véletlenül...Itt is megnéztük a kötelezőt,majd egy padocskán pihentünk kicsit.Hát jó sokat mentünk,mindennel együtt már közel voltunk a 15km-hez.Igy aligha nevezhető sétának ez a nap...Ám sajnos közeledett a búcsúzás ideje...

A Néprajzi múzeum a Kossuth téren.

Lementünk a metróba és visszamentünk vele a Stadionok buszállomásra.Nem volt könnyü elválnunk,hiszen sok szép élményünk van a múltból és ez a nap is igazán szépre sikeredett.Megállapodtunk abban,hogy nem várunk újabb hosszú éveket a viszontlátásig,tartjuk a kapcsolatot és igyekszünk újra találkozni majd.Aztán ő elment,én meg ott maradtam a Stadionok buszállomás és metróállomás közötti részen.Egy kicsit elkapott az elveszettség érzése,hiszen egyfelöl itt is Gergővel jártam utoljára,másfelöl egy számomra kedves embertől kellett most elbúcsúzni...

A buszállomásnál,már egyedül nézelödve...

Gyorsan lementem a metróba és visszaviharzottam a Déli pályaudvarra.Megvettem a vonat jegyem hazáig,de még volt idő.Lementem a Vérmezőre,kicsit könnyitettem magamon,mivel nem fogok minden egyes húgyozásért 200-250Ft-ot kiadni.Ám itt is Gergő jutott eszembe,hiszen olyan de olyan sokat jártunk itt is...Könnyek is szöktek a szemembe.Besötétedett már,így nem látta szerencsére senki...Visszamentem a Délibe,ott meg a pizzásról jutott eszembe Gergő,hiszen itt meg minden egyes alkalommal ettünk egy-egy pizzát.Hát egy csodás nap volt némileg szomorú véggel...gyorsan beültem a vonatba inkább.Itt meg az jutott eszembe,hogy ma lett volna a 2019-es bakancslista második túrája a Pajkaszegi túra...Ennyi sok élmény és emlékezés után aztán elindultam hazafelé..

Szép nap volt igazán!

A pizzás,ha erre jártam,gondoltam ezt is lefotózom már,hisz nincs róla képem...

Tündérek nyomában

Tündéreket indultunk keresni.Persze nem valami vérmes reményekkel...de azt reméltük,hogy majd a szépséges Tündérsziklára azért rábukkanunk.Kirándulásunk ezúttal a Budai-hegységbe vezetett,kiindulópontunk a Bp-i 155-ös jelzésű busz végállomásánál volt Zúgligetben.Verőfényes téli nap volt,ugyan a hömérséklet nem nagyon emelkedhetett 0 fok fölé,de az égen egy felhő sem volt.Lényegében az ember közérzete kellemes volt.Elindultunk hát.

Zúgliget felett

A helyzet az volt,hogy maga a Tündérszikla a kiindulóponthoz igen közel volt.Némi kapaszkodás kellett ugyan,de maga a táv nem lehetett több 2km-nél sem.Ennyi lenne a túra? Ilyen hamar megvan a célpont azt kész? Természetesen nem.Minden túrát jó előre megszervezünk,kialakitjuk előre a pontos útvonalat,sőt tartalék útvonalat is keresünk előre arra az esetre ha bármi közbe jönne az eredeti tervbe.A zöld + jelzésen vágtunk neki,ez hamarosan belement a zöld sáv jelzésbe.Itt a szikla felé az kitérőt kellett tennünk pont ellenkező irányba mint amerre a túránk vezetett.Kitértünk hát és a zöld háromszög jelzésen hamarosan megpillantottuk a Tündérsziklát.

A Tündérszikla

Budapest XII.kerületében fekszik a 383 méter magas Tündér-hegy.A hegy dísze a gerincből magasan kiemelkedő Tündérszikla.Neve száz év alatt többször is megváltozott.Nevezték Remete-sziklának is az alatt épült Remeteházról és Antal-sziklának egy ott állt Szent Antal szoborról.Eredeti német neve Himmel (Menny) volt.

Tündér és nap

Itt álltunk hát a gyönyörű természeti képződmény előtt amely kecsesen emelkedett ki a hegyből.A tündérek meg hát...éppen nem erre jártak.Pedig erre járhatnának ha már egy szikla van róluk elnevezve...Megmászására nem igazán volt esély,ez inkább olyan sziklamászóknak való hely volt.Egyszerü kis túrázóknak szerintem veszélyes hely lehet,persze nem vetettük el az ötletet,de majd egyszer tavaszi vagy nyári időszakban ha eljövünk...A szikla feletti kis magaslatról amúgy gyönyörü panoráma tárul az ember szeme elé!

Kilátás a Tündérsziklánál

A szemközti hegyek két vonulatot alkotnak.Elől jobbról-balra a József-hegy,Ferenc-hegy,Látó-hegy,Kecske-hegy.Hátul a Mátyás-hegy,Remete-hegy,Hármashatár-hegy.A belső vonulat alján a Pasarét,alatta Zúgliget előtere látszik.A budai hegyeken túl a szomszédos hegységek közelebbi csúcsai bontakoznak ki.Ha pedig ügyes az ember odalent megpillanthatja a libegőt,odafent pedig a János-hegyi kilátót.Szóval egészen vendégmarasztaló hely ez.

Disznófő

Miután kigyönyörködtük magunkat visszatértünk egészen a zöld jelzésig és folytattuk a túrát.Hamarosan egy kicsit erősebb emelkedő jött,ez vitt fel a Normafa felé.Itt bukkantunk rá az egykori Disznófő vendéglőre és udvarára.Valaha nagyon menő és kellemes hely lehetett ez itt,most csak a pusztulás nyomait láttuk.Nagyon nagy kár érte...Az udvarán van amúgy a most pusztulásában is szép Disznófő-forrás amely fölé egy kis épületet emeltek hajdan.A forrás nem folyt és a kis épületben le is volt zárva rácsos kapuval.Persze így is szép volt.Mi pedig mentünk tovább,egy Kossuth szobor szolgált még látnivalóval,itt pihentünk és kajáltunk.

Anna-rét

Hamarosan felértünk az Anna-rétre ahonnan ismét szép volt a kilátás.Ez egy nagy rét játszóterekkel és rengeteg emberrel még télen is.A Normafa közel volt,erre most nagyon nem térek ki,hiszen alighanem mindenki ismeri.Mi pedig nyugati irányba fordultunk.Átmentünk a gyermekvasút sínjén majd egy katonasírra bukkantunk,ezután értünk le a Csacsi-rétre ami egy kellemes erdei pihenőhely esőbeállóval,padokkal-asztalokkal.Hát csacsi az éppen nem járt erre.Itt fordultunk aztán észak felé a Virág-völgy és a Kis-Kőfej hegy irányába.Érdekes,hogy sokan túráztak erre.Az út egy jó darabig kellemes,aztán elhaladunk a János-hegy nyugati lábánál,majd ekkor jön a kapaszkodás a Kis-Kőfejre.

Virág-völgy

A hegy megmászása itt nem olyan egyszerü,persze nem is oly vészes.Fent a tetején tartottuk második pihenőnket az igen kellemes időben.Ekkora már dél körül járhatott az idő és már felmehetett 4-5 fokra a hömérséklet.Innen már ereszkedés volt útunk végállomásáig a Szépjuhászné gyermekvasúti állomásig.A jelek egész túránk során megfelelően voltak felfestve,túrázáshoz szokott emberek nem tévednek itt el az biztos.A Szépjuhásznénál még megnéztünk egy beérkező vonatot meg egy kis pálos kolostorromot.Itt fejeztük be ezt a téli túrát.Hát hó nem volt,gondolom akkor lett volna igazán hangulatos,de így sem volt rossz.A táv 15km volt a szintkülömbség 400 méter körüli,de nem volt különösebben nehéz túra.Tündéreket sajnos nem találtunk,de maga a hely az tündéri volt.

Vastag pirossal a túránk útvonala

Kilátó túra a Budai-hegyekben

Kora őszi túránk a Budai-hegységbe vezetett ezúttal.Az ország egyik népszerű túraútvonalán terveztünk túrát,úgy,hogy közben három kilátót is érintünk.Reméltük,hogy jó időben és jó kilátásban lesz majd részünk ám megérkezésünkor alaposan bevolt borúlva... Természetesen ez nem tartott vissza minket.Túránkat a fogaskerekű felső végállomásától kezdtük a Széchenyi-hegytől.

A fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomása

Innen egy rövidke út vezetett az egykori úttörő vasút,ma már kisvasút vagy gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásához.Aki nem járt még erre az nem tudhatja,hogy a fogaskerekű végállomása nem ugyanott van ahol a gyermekvasúté,bár nincsenek egymástól messze.Itt tértünk rá aztán a zöld sáv jelzésre ami elvitt a pár száz méterre található Normafához.Gondolom a Normafát nem kell különösebben bemutatnom,szinte mindenki ismeri a népszerű Budai kirándulóhelyet.

Itt már elő-elő bukkant a nap is,de párás volt az idő,igy az itteni amúgy kitünő kilátópontról sajnos nem volt maradéktalanul élvezhető a kilátás.

Kilátás a Normafáról

A Normafánál bekaptuk reggelinket,néztük kicsit a tájat és a már reggeli órákban itt tapasztalható embertömeget.Ezekután nekivágtunk a további útnak a János-hegy felé.Innen több út is vezet a János-hegyi kilátóhoz,jelzett és jelzetlen is.Próbáltuk kiválasztani a legnépszerütlenebbet ahol nem számítottunk sok emberre.Választásunk a kék körtúra baloldali ágára esett.Persze erre is voltak kirándulók,de nem annyian mint a népszerűbb útakon.Útközben találtunk egy erdei iskolát is amely igen jópofának tűnt,majd megérkeztünk a János-hegyhez.Az idő újra beborúlt...

A János-hegyi Erzsébet-kilátó

A János-hegyi Erzsébet-kilátónál amely talán az ország legnépszerűbb kilátója,még éppen megúsztuk a nagy embertömeget.Ám sajnos időközben az idő teljesen rosszra fordult így odafentről a kilátás nem volt élvezhető.Még odafent bámészkodtunk amikor megjelent kb. 200 turista,így nem volt mit tenni,lejöttünk.

Ki ne tudná a János-hegy a kilátónál Budapest legmagasabb pontja (nem a Budai-hegységé!) a tengerszint felett 527 méter magasságban van.E kilátó előtt állt már itt egy fa kilátó amelyet 1908-ban lebontottak.Még abban az évben elindult az új kilátó építése amelyet 1910 szeptember 8-án adtak át és Erzsébet királynéról nevezték el,aki 1882-ben járt a hegyen.

Az 1990-es évekre a kilátó állapota leromlott és életveszélyessé vált,szerencsére nem hagyták elpusztulni,2001 és 2005 között felújították,így ma teljesen jó állapotba várja a kirándulókat!

Mi meg folytattuk útunkat mostmár a piros sáv jelzésen,ez vezetett le a hegyről és vitt a Szépjuhászné gyermekvasútállomásra.

A Szépjuhászné állomás a gyermekvasút legnépszerűbb állomása.Nem véletlenül,hisz vannak itt jobbnál jobb büfék,játszóterek.Kitünöen elérhető busszal a városból és persze a kisvasúttal is.Nem beszélve,hogy itt futnak össze a jelzéssel ellátott turistaútak amelyeken a Budai-hegység külömböző részeire juthatunk el.Mi a sárga sáv jelzésen folytattuk a túrát.Innen egy erős emelkedő megmászni a Hárs-hegyet,ám megéri.Odafent egy klassz kilátó fogad amely nekem első látásra a Mecseknádasdi Vár-hegyi kilátóra emlékeztetett,hiszen annak a hasonmása volt!

Ennek a helyén is korábban egy fa kilátó állt,de elhanyagolták ami aztán össze is dölt.Ezután épült meg a jelenlegi kilátó a 80-as években amelyet Kaán Károlyról neveztek el.

Kaán Károly erdőmérnök volt,több intézkedése összefügött a természeti értékek megvédése mellett.

A kilátót éppen 2016-ban újították fel,én ottjártamkor a legfelső szinten némi imbolygást azért éreztem.

A Kaán Károly-kilátó

A kilátó nehezen fotózható meg körül ölelik az erdő fái.Hála a felújításnak remek állapotban van,odafentről pedig a némi imbolygás ellenére is,csodás kilátás fogadja a vándort.Mindenképpen ha erre járunk ne hagyjuk ki!

Folytatva a túrát a sárga jelzésen a kilátó közelében rögtön felleljük a Bátori-barlangot ami sajnos levan zárva a nagy közönség előtt.

Bátori-barlang lezárva.

Mivel nem lehetett bemenni a barlangba, folytattuk a gyaloglást a sárgán.Hirtelen jó idő lett és ragyogott a nap!Örültünk neki mert egy kilátó még hátra volt!Az út itt már lefelé menetre váltott,így elöször éreztük ezen a túrán,hogy minden stimmel.A Kaán kilátótól kb.2km-re leltünk rá a Kis-Hárs-hegyi Makovecz kilátóra ami igencsak fura szerkezetnek tünk felfedezve rajta a Makovecz stílus jegyeit.

Makovecz-kilátó

A kilátóra kér irányból is felmehetünk a fa csigalépcsökön,odafenn viszont nagyon kis helyünk marad élvezni a kilátást és ez mellett ez a kilátó már komolyabban imbolyog!A korlát sem tünt túl biztonságosnak,így aki itt jár majd annak nem árt a fokozottabb figyelem.Persze mindez nem gátolt meg minket abban,hogy élvezzük az ezúttal minden igényt kielégitő kilátást!Csodás panoráma fogadja fent az embert.Szép a kilátás Budapestre,érdemes feljönni.

Kilátás a Makovecz-kilátóból

Miután kigyönyörködtük magunkat,folytattuk az utat immár a végcélig levezető sárga jelzésen.

Elöször elértük a Hárs-hegyi gyermekvasútállomást ami ellentétben a Szépjuhásznével rendkivül népszerütlen.Itt egy árva lelket sem találtunk...Ezután már nem volt messze a végállomás:Hüvösvölgy.Útközben még egy ismeretlen katona sírral találkoztunk és angol turázókkal,akiknek sikerült némi útbaigazitást adnunk.

Hüvösvölgyben egy sörrel koronáztam meg a sikeres túrát.Ezután a 61-es villamossal húztunk vissza a Délibe.Emlékezetes szép túra kb.15km-es,