Több szempontból is különös jelentőséggel bírt ez a túra.Elöször is azért mert most volt éppen Gergő születésnapja.Mivel már másom nem volt és mást nem lehetett adni,úgy gondoltam ezt a túrát adom neki ajándékba.Aztán másodsorban azért ezt a túrát,mert ez lett volna a 2018-as év utolsó bakancslistás túrája ahová nagyon készült Gergő,várta is nagyon,hogy útra kelhessünk újra.Ám másképp rendeltetett...December elején,ugye aki renszeresen olvas,tudja mi történt, Gergő sajnos elhunyt.Így aztán az utolsó bakancslistás túra már nem válhatott valóra...Elkeseredésemben le is mondtam róla örökre.Aztán némi erőre kapva a nagy bánatban úgy döntöttem csak azért is megcsinálom majd,nem hagyom elveszni,mert tartozom ennyivel Gergő emlékének,hogy az utolsó bakancslistát megvalósítsam... Amikor 2018 januárjában a Nagy-Szénásról néztünk át a szemközti Nagy-Kopaszra még beszéltük is Gergővel,hogy majd decemberben ott fejezzük be az évet...
Hát nem így történt...
Nagykovácsi,Tisza István tér,itt fejeztük be a Nagy-Szénás túrát 18 januárjában
és innen inditottuk a mostani túrát
Aztán mikor megfogadtam,hogy megcsinálom a túrát,úgy voltam vele ha kell majd egyedül is...tudtam Gergő vigyázni fog rám odaátról,ha egyedül is megyek.Azt évközben a tavasszal sok variáció volt,hogy ki jön el velem.Zoli,Manó,Móni,Julcsi...Toltam magam előtt a túrát mert mindig volt valami amiért ezért vagy azért nem jött össze.Volt egy pont amikor teljesen úgy festett,hogy egyedül vágok mostmár bele.Ment az idő és a túra csak nem akart összejönni.Végül döntöttem,ha törik ha szakad megcsinálom mostmár,nem várok tovább senkire.Közeledett Gergő születésnapja,keresve sem találhattam jobb ajándékot számára ennél a túránál.Így lett ez Gergő születésnapjára.Ismertem őt annyira,hogy tudtam ennek örülne a legjobban.Végül is aztán a sok kavarc után Móni jött el velem Gergő édesanyja.Gondolom ez is így rendeltetett..
Útra készen
Aztán úgy alakultak a dolgok,hogy hála annak,hogy teljesen belevetettem magam a témába,tudok ma már a túlvilággal kicsit kommunikálni...(akiknek ez megmosolyogtató,hát mosolyogja,ez engem nem érdekel).Ez persze elsősorban hit kérdése,de remélem valóban úgy van,hogy időnként tudok Gergővel odaátról is kommunikálni.A lényeg nem is ez,hanem az,hogy közölte velem,hogy ott lesz velem ő is ezen a túrán és vigyázni fog rám/ránk.
Legnagyobb meglepetésemre aztán ez így is lett,de erről majd később.
Hangulatos utca Nagykovácsiban
Már kilenc előtt Nagykovácsiban voltunk,ahol aztán hamar rátaláltunk a megfelelő jelzésre.Azért is volt ez fontos,mert túránk során nyolc külömböző jelzés várt ránk!Aztán kilenc lett,mert egyet nem mutatott a térképünk.Kiértünk a hangulatos településről,azonnal a Nagykovácsi-medencében találtuk magunkat.Körül öleltek minket a Budai-hegység legmagasabb csúcsai: a Nagy-Kopasz,a Nagy-Szénás és a Kutyahegy.Rendkivüli szépségű tájon voltam ismét!A zöld sáv jelzésen kezdtük amelyről letértünk egy tanösvényre.Ez ugyan csak az elején volt jelezve,de eltévedni nem lehetett.Az út enyhén emelkedve haladt,itt-ott szép kilátással a medencére és a szemközti hegyekre.Ez a tanösvény aztán belevezetett a zöld háromszög jelzésbe.
Balra a Kutyahegy,jobbra a Nagy-Szénás
A tanösvény is jött tovább a zöld3-al,de mi már a zöld háromszögre koncentráltunk.Annak ellenére,hogy a hegység legmagasabb csúcsára kapaszkodtunk fel,egyáltalán nem volt vészes az emelkedő.Mondhatni szinte kellemes volt.Jó darabig vezetett a zöld3,aztán előbukkant egy bicikliút jelzés is,amin majd tovább kell mennünk,de csak a kilátóból visszajövet,hiszen most a csúcsra a kilátóba tartottunk.A gond az volt,hogy a bicikli jeléssel együtt felbukkant egy kék kereszt jelzés is,ezt nem tudtuk hova tenni,mert a térkép nem jelezte...Mindegy maradtunk a zöld3-on és mentünk a csúcs felé.Vártam csak felbukkan a kilátó egyszer.Aztán valóban!Felbukkant és ott volt a Nagy-Kopaszi kilátó!
A Cserzegán kilátó
Nem volt szerencsére itt senki,így videóztam is,de azt megjelent egy idösödő házaspár,akik amúgy nem zavartak.Megkajáltunk a kilátó aljában míg ők odafenn voltak.Aztán nagy nehezen lekecmeregtek,odafenn meg nem volt senki!Ez ritka az ilyen jellegű kilátóknál,így kapva az alkalmon gyorsan felmentem.Móni addig lentmaradt,mert ő tériszonyos.Rendkivüli szépségű kilátóban találtam magam amely örvendetesen jó állapotban is volt!A kilátószint 23 méter magasan volt,addig persze voltak szintek a betontalapzatra épített amúgy faszerkezetű kilátóban,amely Cserzegán Pál névre hallgatott.
A faszerkezetű kilátó szercsére igen jó állapotban belülről is!
A feljárat
Felérve teljes 100%-os körpanoráma fogadott.A kilátás pedig mondanom sem kell fenetikus volt!Ezt,hogy élvezte volna Gergő...persze remélhetőleg élvezte is,hisz éreztem is,ott van velem...Észak felé vigyorogtak rám a közelmúlt csodás emlékeinek színhelyei: a Nagy-Szénás,mögötte a Pilis-tető,kicsit jobbra pedig a Kevélyek.Keletre a Hármashatárhegy,a Hárs-hegy és a János-hegy is kivehető volt.Délre a Budai-hegység déli részei köszöntek szembe,nyugatra pedig a végtelen mezők és falvak,távolban halványan pedig kivehető volt a Gerecse.Felülmúlhatatlanul gyönyörű volt innen a világ!Egyedül voltam,így is maradtam vagy tíz percet.Gergővel valószinű ez minimum félóra lett volna...
Balra a Hármashatár,középen a Hárs,balra pedig a János-hegy
A Kutyahegy és a Nagy-Szénás,mögöttünk kissé halványan a Pilis-tető
A bizonyíték,hogy itt voltam
Nem volt más hátra lekellett jönni.Ilyen helyen egy napot is eltudnék nézelődni...Leérve aztán láttam,hogy közeledik egy vadon élő biciklicsorda persze a gazdájukkal együtt.Óriási szerencsém volt,hogy pont akkor tudtam felmenni amikor nem volt itt senki...vajon túlvilági segítség érkezhetett?Gergő úgy akarta,hogy csak én és ő legyünk fenn.Így is lett.Leérve pedig folytattuk a túrát Mónival,visszafelé a zöld3-on,egészen a bicikliút jelzésig.Ott arra tértünk le.Jött velünk a kék+ is,mindegy most a kékbicaj jelzés kellett nekünk.Ez kellett nekünk a piros háromszög jelzésig.Kissé ingerszegény szakasz volt.Azt elérve a piros3-at,az az út még az eddigieknél is ingerszegényebb volt.Ezen mentünk a piros sávig,az erdőben haladó szűk kövekkel teli turistaúton.
A piros3 jelzésű út
A piros sávhoz érve egy ötös útkereszteződés volt.Jött szembe egy fiatal házaspár,tőlük kérdeztem,hogy a piros sávon tovább menve (balra) lelehet-e jutni Nagykovácsiba.Mondták le,simán.De mi Remeteszőlsőre akartunk menni be a Remeteszurdokba,nem Nagykovácsiba.Igy tehár jobbra kellett volna fordulnunk a piros jelzésen,de mi balra mentünk...Eredetileg úgy volt,hogy a piros+ -ig megyünk,ám sehol sem volt a piros+ jelzés...persze hiszen azzal akkor találkoztunk volna ha jobbra térünk le.Ugye a piros+ vezetett volna aztán le Remeteszőlősre.A hibára akkor jöttünk rá,amikor beértünk három túrázó öregasszonyt éppen Nagykovácsi déli szélénél.Beszédbe eredtünk velük,úgy ismerik a környéket mint a tenyerüket,ők aztán értésünkre adták mekkora balfaszok voltunk,persze nem szó szerint ezekkel a szavakkal.Ekkor még nem tudtam,hogy ez újra egy segítség volt odaátról...hogy miért is?Mindjárt elmondom.
Beérve a piroson Nagykovácsiba
Az öreglányok elmodták ha a Remeteszurdokba akarunk elérni menjünk le a községházáig,ott ugorjunk fel a 63-as buszra ami majd ott megáll.Leérve kezdett csöpörögni az eső.Mig vártuk a buszt,egyre jobban kezdett esni,de még nem vészesen.Jött busz felszálltunk rá,Remeteszőlősnél pedig leszálltunk.Itt már jobban esett.Gondoltuk megvárjuk míg eláll a buszmegállóban védve leszünk az eső elöl (persze esőköpeny volt nálunk).Aztán elképesztően hatalmas felhőszakadás zúdult le,nagy viharral egybekötve.
Na ha mi ott fenn a hegyen akkor jobbra fordulunk és elérjük a piros+ jelzést akkor a hegyen kap el minket ez a hatalmas vihar és eső,így azonban megúsztuk a dolgot a buszmegállóban kibekkelve...
Erről gondoltuk azt Mónival,hogy Gergő terelt erre minket,így megvédve ettől a hatalmas vihartól...tehát ahogy megígérte vigyázott ránk!Ettől aztán óriási melegség öntötte el a szívünket,mert tudtuk ez valóban így van...
Vihar csap le,de mi már biztonságban
Felhőszakadás...
Félóra elteltével aztán csitult a dolog,bár még esegetett mi bementünk Remeteszőlősre,ahol szembeköszönt a piros+ ami ide vezett,a kék+ ami már "nem üzemelt" át is volt húzva,helyette ott volt a kék négyzet.Ez vitt el a Remeteszurdokhoz.Remeteszőlősön nem a szegényebb réteg él...erről tanúskodtak a szebbnél szebb paloták,aztán a település keleti végében ott volt egy jópofa park a Bodza park.Egy kb. 150 méter hosszú,de kb. 20 méter széles parkocska.Az elején egy társaság fözőcskézett a végén pedig ott volt egy régi telefonfülke(!) és egy könyvmegálló,valamint egy zenélő kút amely egy Kodály művet játszott.Balra pedig folyt a patak az Ördög-árok,amely vízesésekkel volt teli.Hála az esőnek most bőven ömlött a víz...
A telefonfülke és a könyvmegálló
Kishíd a patakon
A kék négyzeten aztán beértünk a Remeteszurdokba.A völgy idézte némileg a mecseki Óbányai-völgyet.A bővízű patak telis tele volt kisebb zúbogókkal,vízesésekkel.A klima és a levegő pedig egészen fantasztikus volt.A szurdok enyhén kanyargott és immár az országos kék vezetett rajta végig.Nagyon szép volt,egyetlen bibi volt csupán.A patak víze itt nem mondhatnám,hogy tiszta volt.Az Ördög-árok régen a környék szenyvízét vezette le,de ez mára egy vizműtelepnek hála,már eltűnt.Ám úgy tűnt mégsem...a víz enyhén barnás színű volt.A szurdok viszont fenomenálisan szép volt.Nagy kár,hogy csupán egy kilométeres volt.
A szurdok végét/elejét jelző szikla
Kiérve a szurdokból Budapest második kerületében találtuk magunkat.A Zsíroshegyi utcán vezetett tovább a jelzés amely jó két kilométer után elérte a Hüvösvölgyi nagy rétet.Nagyon szép hely volt,kitünő rálátással a Hárs-hegyre.Itt még pihentünk egy nagyot.Aztán a kék jelzés nem a réten át vezetett tovább,hanem felment egy kisebb dombra.Ezen egy jól kiépitett sétány vitt tovább.Kellemes volt ez is.Egy jó kilométer után elértük a gyermekvasút vágányát.Egy alagút vezetett át alatta,ám nem tudtunk átkelni.Egy német juhász bóklászott ott,láthatóan gazda nélkül és mivel Móninak nem volt éppen kellemes emlékei erről,nem mert arra jönni.Így felkapaszkodtunk a sínre és beballagtunk az állomásra.
A rét a Hárs-heggyel
A kisvasút Hüvösvölgyi állomása
Ott pedig kiemntünk az állomás alatti vendéglőbe,ahol ettünk egy hot-dogot.Ennek végeztével pedig elértük a Hüvösvölgyi autóbusz és villamos állomást.Itt zárult be a túra amely nagyjából 18km-es lehetett a kényszerű megszakitással is.Azt kell mondjam,hogy klassz kis túra volt amely nagyon szép tájakon és helyeken vezetett át.A Nagy-Kopasz fantasztikus volt és a Remeteszurdok is.Gergő egész biztosan élvezte volna.Most is úgy érzem ő segitett abban,hogy ne kapjon el minket a hatalmas vihar,de majd rá is kérdezek ha tudok vele legközelebb kommunikálni... Ez a túra az övé volt,az ő születésnapi túrája és az elmaradt bakancslistás túra pótlása.Szó szerint szuper volt,de vele lehetett volna teljes...
Az újév első bejegyzése az óév utolsó túrájáról szól.
Ezúttal a Budai-hegységbe indultunk túrázni,tervünk az volt,hogy Hüvösvölgyből indulunk ahonnan majd a Vadaskert nevezetű részen átvágva megyünk fel a Hármashatárhegyre,majd onnan ereszkedünk le az Árpád-kilátóig és végül a Vaskapu-hegyél fejezzük be a túránkat.Aztán nem egészen így lett,a túrát meghosszabítottuk menet közben nagy-nagy szerencsékre mert nem mindennapi látnivalókban volt részünk.Na menjünk sorjában.
Reggel háromnegyed kilencre érkeztünk meg a Hüvösvölgyi villamos állomásra,a téli december 29-i reggel ellenére rendkivül kellemes jó idő fogadott minket.Ragyogóan sütött a nap is.A sárga jelzésen vágtunk neki,ez a sárga jön a Hárs-hegy felől amelyen már korábban többször is túráztunk.Első tapasztalatok alapján a jelzések rendkivül jól érthetően voltak felfestve.Kellett is mert a jelzett út mellett sok-sok egyéb út is volt a hegyen.
Mátyás király vadaskertjének emlékműve
Elöször a Nyéki.hegyen található Homok-hegyet másztuk meg.A 340méteres magasság nem tett különösebb erő próbára minket.Nem volt meredek emelkedő,sima volt az út felfelé.A fák ugyan eltakarták a kilátást de a téli erdő a napsütésben nagyon szép volt.
Innen aztán lefelé menet következett és egy kereszteződésnél emlékmű,sír és padok voltak.Na meg egy bunker féle valami.Az emlékművön található felírat szerint itt volt Mátyás király vadaskertje.Tehát innen a terület elnevezése.Itt megreggeliztünk majd megnéztük az emlékmű mögötti bunkert.Ez egy a földbe épített beton helyiség volt boltív szerü tetővel.Közepén lehetett talán két méter magas.A szélessége pedig 3,5méter lehetett a mélysége meg 1 méter körül.Fogalmam sincs mi célból épült és mi célt szolgált.Nem volt benne semmi.Talán a háborúhoz lehet köze,nem tudom...Az út másik oldalán pedig egy katonasír volt.
Nyugodj békében katona!
A felírat szerint egy ismeretlen magyar honvéd nyugszik itt aki 1945-ben hunyt el.Nem ez volt az egyetlen katonasír amelyet láttunk túrázásaink során a Budai-hegységben,hisz korábban már láttunk a Normafa közelében is meg a Hárs-hegy lábánál is.Ezután mentünk át a vitorlázórepülő-téren amely cseppet sem emlékeztett repülőtérre...de jó kilátásunk volt a Remetekertváros felé.Itt amúgy jópár jelzéssel ellátott turistaút összefutott és jó sok túrázó is járt erre.Mi még maradtunk a sárga jelzésen amelyen útunk legnehezebb szakasza következett: egy meredek kaptató felfelé az Újlaki-hegyre.Szerencsére nem volt hosszú tán 500 méter.Ahova felértünk ott egy érdekes kőoszlopot találtunk.Erről tudtam mi ez.Az egykori Budapest határát jelző kőoszlopok határát jelző kővek egyike volt ez.A XIX.század közepén idáig terjed a város határa.
Budapest egykori határköve
Innen már simább volt az út,mielött rátértünk volna a kék körtúra jelzésre még egy rövid kitéröt tettünk a sárgán,hogy megnézzük az Albert-emlékműt.Egy sziklába vájt kis táblán volt az úriember neve születési és halálozási éve.Alatta koszorú,zászlók,mécsesek.Nem tudtuk ki ő... de meghitt volt ez is a rengetegben.Az emlékmű feletti szikláról nyilt az első valamire való kilátásunk.A Budai-hegység keleti nyúlványait láttuk.Visszmentünk a kék körre egy látványos köves szakaszon vezetett az út majd hamarosan elértük a 495 méter magas Hármashatárhegyet.Volt itt néhány adótorony egy vadiúj kilátó és csodás kilátás mindenfelé.Na meg rengeteg ember.Megcsodáltuk minden irányba a kilátást,már sok-sok helyet ismertünk fel a környékből.
Kilátás a Hármashatárhegyről
Felmentünk az új kilátóba is,onnan is szétnéztünk.Sok ember volt fenn a kilátóban,de nem akadályoztak a kilátásban.Innen is sok-sok ismerös helyet láttunk.El is töltöttünk itt vagy félórát majd kicsit lejebbről körbejártuk a kilátót.Rátértünk a kék jelzésre majd rövidesen a zöldre.
Itt haladtunk el a híres ORFK torony alatt ahova gyorsan felmentünk,megnéztük.Semmi extra a torony állt stabilan.Ez volt amúgy a Felső-Kecske-hegy.Ez alatt mentünk tovább a zöldön amely mostmár végig kisérte túránkat.Leértünk a Szépvölgybe ahol egy kutyus követett minket majd elmaradt valahol.
Az új kilátó
Kilátás az új kilátóból
Lassan elértük a Látó-hegyet ahol kisebb sziklalakzatok nyújtottak látnivalót.Majd a hegy másik oldalán rábukkantunk az Árpád-kilátóra amely a kő és várszerü kis épitmény volt.Itt is rengetegen voltak.Felmetünk innen is megcsodálni a kilátást.Nem csalódtunk látszodott fél Budapest.Némi zavaró tényező volt a kilátó alatt épült ház amely elvett egy jó darabot a kilátásból.Itt is elidöztünk majd mivel idővel és erőléttel nagyon jól álltunk úgy döntöttük meghosszabítjuk a túrát.Nagyon-nagyon jó döntésnek bizonyult...
Árpád-kilátó
Kapu a kilátónál
Leértünk a Vaskapu-hegyhez.Eredeti terv szerint itt fejeztük volna be,de mivel a térkép mutatott még esetleges látnivalókat hát a folytatás mellett döntöttünk.Elöször egy kisebb barlanghoz értünk amely zárva volt ugyan,de belehetett lesni.Egy hosszú folyosó vitt befelé ki tudja meddig?Folytatva az utat még mindig a zöldön hamarosan elértük a Kőkaput amely lenyügöző látványosság volt.Egy több méter hosszú sziklafal volt jó 4-5 méter magasságú a hegy oldalában a közepén egy lyukkal.Erről kaphatta a nevét:Kőkapu.Felmentünk,megnéztük minden irányból.Fantasztikus volt!Már megérte a túrahosszabítás!És a csodáknak még nem volt vége...
Kőkapu
Én a Kőkapuban
A Kőkapu után pár száz méterre elértük az Apáthy-sziklát amely szintén fantasztikus volt.
Egy hatalmas szikla fal a hegyen tetjén kilátó szerü képzödménnyel.Ezt is megnéztük közelebbről.Jó volt innen a kilátás!Bár nem veszélytelen.Egy korlát talán elfért volna itt,mert így veszélyes ha az ember nagyon kimegy a szélére.Hát csak csodálkoztunk...és megállapítottuk,hogy egy nagyon frankó látnivalókban gazdag túrán vagyunk,amely sajnos hamarosan véget ért.Innen már Pasaréten át levezető zöld jelzés amely a villamos megállóig vezetett,maradt csak.Lentről is szép volt a látvány a sziklára és a hegyekre.Itt fejeztük be a túrát.
Apáthy-szikla
Lentről az Apáthy-szikla
Valóban egy egészen fantasztikus túrával zártuk a szuper 2016-os évet.Számításaink szerint a túra 21km-es volt,nem éreztük annyinak,nem fáradtunk el.Fura mert máskor jóval rövidebb túrákon is elfáradunk.Lényegében egy kört mentünk mégha nem is ott fejeztük be ahonnan reggel elindultunk,bár nem messze onnan.
Túránk méltó volt az egész 2016-os esztendőhöz amely számunkra minden eddiginél jobb volt túrázás szempontjából.Rengeteg új szebbnél-szebb helyre jutottunk el,sok-sok életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.Reméljük 2017-ben hasonló vár ránk.
Kora őszi túránk a Budai-hegységbe vezetett ezúttal.Az ország egyik népszerű túraútvonalán terveztünk túrát,úgy,hogy közben három kilátót is érintünk.Reméltük,hogy jó időben és jó kilátásban lesz majd részünk ám megérkezésünkor alaposan bevolt borúlva... Természetesen ez nem tartott vissza minket.Túránkat a fogaskerekű felső végállomásától kezdtük a Széchenyi-hegytől.
A fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomása
Innen egy rövidke út vezetett az egykori úttörő vasút,ma már kisvasút vagy gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásához.Aki nem járt még erre az nem tudhatja,hogy a fogaskerekű végállomása nem ugyanott van ahol a gyermekvasúté,bár nincsenek egymástól messze.Itt tértünk rá aztán a zöld sáv jelzésre ami elvitt a pár száz méterre található Normafához.Gondolom a Normafát nem kell különösebben bemutatnom,szinte mindenki ismeri a népszerű Budai kirándulóhelyet.
Itt már elő-elő bukkant a nap is,de párás volt az idő,igy az itteni amúgy kitünő kilátópontról sajnos nem volt maradéktalanul élvezhető a kilátás.
Kilátás a Normafáról
A Normafánál bekaptuk reggelinket,néztük kicsit a tájat és a már reggeli órákban itt tapasztalható embertömeget.Ezekután nekivágtunk a további útnak a János-hegy felé.Innen több út is vezet a János-hegyi kilátóhoz,jelzett és jelzetlen is.Próbáltuk kiválasztani a legnépszerütlenebbet ahol nem számítottunk sok emberre.Választásunk a kék körtúra baloldali ágára esett.Persze erre is voltak kirándulók,de nem annyian mint a népszerűbb útakon.Útközben találtunk egy erdei iskolát is amely igen jópofának tűnt,majd megérkeztünk a János-hegyhez.Az idő újra beborúlt...
A János-hegyi Erzsébet-kilátó
A János-hegyi Erzsébet-kilátónál amely talán az ország legnépszerűbb kilátója,még éppen megúsztuk a nagy embertömeget.Ám sajnos időközben az idő teljesen rosszra fordult így odafentről a kilátás nem volt élvezhető.Még odafent bámészkodtunk amikor megjelent kb. 200 turista,így nem volt mit tenni,lejöttünk.
Ki ne tudná a János-hegy a kilátónál Budapest legmagasabb pontja (nem a Budai-hegységé!) a tengerszint felett 527 méter magasságban van.E kilátó előtt állt már itt egy fa kilátó amelyet 1908-ban lebontottak.Még abban az évben elindult az új kilátó építése amelyet 1910 szeptember 8-án adtak át és Erzsébet királynéról nevezték el,aki 1882-ben járt a hegyen.
Az 1990-es évekre a kilátó állapota leromlott és életveszélyessé vált,szerencsére nem hagyták elpusztulni,2001 és 2005 között felújították,így ma teljesen jó állapotba várja a kirándulókat!
Mi meg folytattuk útunkat mostmár a piros sáv jelzésen,ez vezetett le a hegyről és vitt a Szépjuhászné gyermekvasútállomásra.
A Szépjuhászné állomás a gyermekvasút legnépszerűbb állomása.Nem véletlenül,hisz vannak itt jobbnál jobb büfék,játszóterek.Kitünöen elérhető busszal a városból és persze a kisvasúttal is.Nem beszélve,hogy itt futnak össze a jelzéssel ellátott turistaútak amelyeken a Budai-hegység külömböző részeire juthatunk el.Mi a sárga sáv jelzésen folytattuk a túrát.Innen egy erős emelkedő megmászni a Hárs-hegyet,ám megéri.Odafent egy klassz kilátó fogad amely nekem első látásra a Mecseknádasdi Vár-hegyi kilátóra emlékeztetett,hiszen annak a hasonmása volt!
Ennek a helyén is korábban egy fa kilátó állt,de elhanyagolták ami aztán össze is dölt.Ezután épült meg a jelenlegi kilátó a 80-as években amelyet Kaán Károlyról neveztek el.
Kaán Károly erdőmérnök volt,több intézkedése összefügött a természeti értékek megvédése mellett.
A kilátót éppen 2016-ban újították fel,én ottjártamkor a legfelső szinten némi imbolygást azért éreztem.
A Kaán Károly-kilátó
A kilátó nehezen fotózható meg körül ölelik az erdő fái.Hála a felújításnak remek állapotban van,odafentről pedig a némi imbolygás ellenére is,csodás kilátás fogadja a vándort.Mindenképpen ha erre járunk ne hagyjuk ki!
Folytatva a túrát a sárga jelzésen a kilátó közelében rögtön felleljük a Bátori-barlangot ami sajnos levan zárva a nagy közönség előtt.
Bátori-barlang lezárva.
Mivel nem lehetett bemenni a barlangba, folytattuk a gyaloglást a sárgán.Hirtelen jó idő lett és ragyogott a nap!Örültünk neki mert egy kilátó még hátra volt!Az út itt már lefelé menetre váltott,így elöször éreztük ezen a túrán,hogy minden stimmel.A Kaán kilátótól kb.2km-re leltünk rá a Kis-Hárs-hegyi Makovecz kilátóra ami igencsak fura szerkezetnek tünk felfedezve rajta a Makovecz stílus jegyeit.
Makovecz-kilátó
A kilátóra kér irányból is felmehetünk a fa csigalépcsökön,odafenn viszont nagyon kis helyünk marad élvezni a kilátást és ez mellett ez a kilátó már komolyabban imbolyog!A korlát sem tünt túl biztonságosnak,így aki itt jár majd annak nem árt a fokozottabb figyelem.Persze mindez nem gátolt meg minket abban,hogy élvezzük az ezúttal minden igényt kielégitő kilátást!Csodás panoráma fogadja fent az embert.Szép a kilátás Budapestre,érdemes feljönni.
Kilátás a Makovecz-kilátóból
Miután kigyönyörködtük magunkat,folytattuk az utat immár a végcélig levezető sárga jelzésen.
Elöször elértük a Hárs-hegyi gyermekvasútállomást ami ellentétben a Szépjuhásznével rendkivül népszerütlen.Itt egy árva lelket sem találtunk...Ezután már nem volt messze a végállomás:Hüvösvölgy.Útközben még egy ismeretlen katona sírral találkoztunk és angol turázókkal,akiknek sikerült némi útbaigazitást adnunk.
Hüvösvölgyben egy sörrel koronáztam meg a sikeres túrát.Ezután a 61-es villamossal húztunk vissza a Délibe.Emlékezetes szép túra kb.15km-es,
