Különös túrákból sem volt hiány az elmúlt négy évtizedben,mégis e "kategória" élére kínálkozik,egy majd három évvel ezelőtti túra,amely így utólag visszatekintve is roppant különösnek tűnik.Akkor is az volt,a szituáció,a felismerés a későbbi megbeszélések...minden,de minden összevágtak.Mitha egy utolsó fogaskerék is a helyére került volna.Na,de miről is van szó.Visszakell kanyarodnom életem legborzalmasabb napjához,hogy megértsük valamennyire ezt a történetet.Gergő a tizennyolcas december második keddjén hunyt el... Élete volt a túrázás és ma is úgy gondolom,hogy az együtt megélt túrákon volt a legboldogabb,azok lehettek rövid kis élete legjobb napjai.Gergő elvesztését,a gyászt a fájdalmat úgy tudtam főleg feldolgozni vagy elviselni,hogy alaposan belecsöppentem a spirituális világba.Már az első este kerestem a kapcsolatot Gergő lelkével.Sok dolog levan írva azokról az időkről ebben a blogban.A lényege az egésznek az volt,hogy éreztem és tudtam,hogy Gergő nem vált csak úgy semmivé.Lélekként,energiaként tovább létezik,él.És amit a legjobban akart,amit mindenáron a tudomásomra akart hozni odaátról is,az az volt,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat,folytassam ahogy eddig... mert volt egy olyan opció,hogy nélküle már nem láttam értelmét az egésznek és megfordult a fejemben,hogy felhagyok kedvenc hobbimmal.
 |
| A Normafánál 2019 februárjában |
Gergő elvesztését követően,miután híre ment a halálának,egykori exem Julcsi írt rám többek között.Mivel valamennyire ő is hitt és benne volt ezekben a spirituális dolgokban sokat segített nekem ezekben az időkben.Addig beszélgettünk,míg megbeszéltünk egy találkozást.Erre jó két hónappal Gergő távozását követően került sor.A fővárosban találkoztunk,mivel nem a büdös,szmogos városban akartunk sétálni felmentünk a Budai-hegyekbe.Úgy gondoltam sétálunk egyet a Normafa és max. a János-hegyi kilátó felé.A sétából aztán teljesen váratlanul egy túra lett.Később Julcsival megbeszélve a dolgokat,azt mesélte,hogy útban Pestre a buszon egyenesen mintha azt érezte volna,hogy "beléjött" valami,vagy valaki...mintha belészállt volna egy lélek.Erős ilyen érzete támadt,de úgy akkor még annyira nem törödött vele.
 |
| Valahol a Gergővel is megélt utakon... |
Leszállva a Széchenyi-hegyen elindultunk a Normafa és a János-hegy irányába,mint a múltban jó párszor Gergővel is.A Normafánál a kilátást csodálva,minden különösebb előzmény nélkül Julcsi kiszúrta az alattunk a mélyben látható Tündérsziklát... Ugye ezt megelőzően jó három évvel jártunk ott Gergővel.Mentünk tovább a szép Budai-hegyi utakon végig beszélgetve Julcsival Volt mit bepótolni,hiszen évek óta nem találkoztunk és nem beszélgettünk.Róla az a kép maradt meg bennem,hogy szeret túrázgatni bírja is elég jól,persze nem annyira mint Gergő...Már valahol itt kezdett fetünni a kéztartása...Mintha...mintha néha úgy tartaná a kezét ahogy Gergő is szokta tartani...Mentünk tovább és a János-hegyhez értünk,amelyre felkapaszkodtunk és a kilátóba is felmentünk egészen a legfelső szintig,majd a kilátó alatti presszóban ittunk egyet.
 |
| Egykori útjaink... |
Én idáig terveztem a sétát,úgy voltam vele majd egy másik uton visszamegyünk a Normafa felé.Ám Julcsi érdeklődött mi van tovább,majd erről tájékoztatva javasolta,hogy menjünk tovább.Jó menjünk.Lereszkedtünk a János-hegyről a Szépjuhásznéhez,ahogy anno Gergővel is tettük... ugyanarra és szinte ugyanúgy...!Odalenn tömeg volt,de beálltunk az itteni kajálda sorába és ettünk egy babgulyást.Február közepe ellenére egész jó idő volt.Továbbmenve elértünk egy kis romhoz.Itt végződött a három évvel ezelőtti Tündérsziklás túránk..Akkor nem mentünk tovább,innen mentünk be a 22-es busszal a Szél Kálmán térre.Most azonban teljes késztetést éreztünk rá,hogy továbbmenjünk...Nehéz volt ezt már sétának nevezni,ez már túra volt!Jól tettük,hogy tovább mentünk mert lejebb ott volt egy látványos és sokkal nagyobb rom,a pálos kolostorrom.Ez három évvel ezelőtt kimaradt,most viszont határozottan azt éreztem,hogy Gergő vezetett ide..
 |
| A pálos kolostorrom egy szelete |
Julcsi meglepetésemre még nem volt fáradt és javasolta,hogy menjünk tovább.Nálam nem volt semmiféle térkép,nem is nagyon készültem fel,mert tényleg csak egy sétára készültem.Így emlékezetből és megmaradt tudásomat használva mentünk tovább...illetve valami,vagy valaki(?) mintha vezetett volna minket a János-hegy észak-keleti lábánál található erdőben,mert nem tévedtünk el,szinte végig tudtuk merre is kell menni,pedig letérve a jelzésekről bementünk a sűrűbe is!Julcsi nem nyafogott,bírta és állta a sarat hősiesen,ahogy Gergő is szokta anno...Egyszer csak a libegő alatt kötöttünk ki!Libegőztünk párat a múltban Gergővel... Talán innen indultak ki a Gergő nyomábanos dolgok,hiszen ezen a túrán szinte végig olyan helyeket érintettünk ahol korábban Gergővel is jártam.És ugye a spiritualitás azt mondja: véletlenek nincsenek!Mi vagy ki vezetett erre minket?
 |
| A libegő alatt |
Mentünk tovább nem is egészen egyszerű utakon,de Julcsi tök jól vette az akadályokat.Emlékeztem ennyire azért nem keni meg vágja a dolgokat...Mitől van most ennyi energiája,főleg úgy,hogy már mi sem voltunk egészen fiatalok?Kicsivel arébb pedig feltűnt a Tündérszikla!Semmi ilyesmi terv nem volt,hogy itt kötünk ki!Hogy kerültünk ide?És Julcsi miért tartja úgy egyre jobban a kezét mint ahogy Gergő is szokta?De ez még mind semmi.Most onnan láttam a Tündérsziklát ahonnan még sosem.Aulról!És fel hozzá egy igen komoly kaptató vezetett fel!Lihegve és küszködve kezdtem meg az emelkedést,miközben Julcsi...száguldott felfelé!Éppen úgy,teljes úgy ahogy...Gergő is szokott!Ez már igen érdekes és különös volt!
 |
| A Tündérszikla alulról |
Felérve én majd kileheltem a tüdőmet,de Julcsinak mintha különösebb erőfeszítést nem igényelt volna a dolog...Hát nem ilyennek ismertem meg.Bírta az oké,de ennyire?Megint olykor feltűnt a kéztartása...Gergő tartotta hasonlóképpen a kezeit.Julcsi aztán örült,hogy eljutottunk a Tündérsziklához,valószínűleg láthatta előzőleg a videóm vagy blogom,vagy a képeim amik erről készültek és persze máshol is láthatta.De az,hogy mi (vagy ki)vezetett ide számomra talány volt...illetve azért ott motoszkált a fejemben a válasz erre a kérdésre...Mindenféle előzetes terv és felkészültség nélkül itt kötöttünk ki.Úgy,hogy Julcsi helyenként olyanokat produkált amiket Gergő is szokott...
 |
| A Tündérszikla fentről |
A szikla után lementünk a Zúgligetbe,azon az úton amelyen egykor Gergővel jöttünk a Tündérsziklához.Majd busszal bementünk a Szél Kálmán térre és a Margit körúton és hídon mentünk át a Pesti oldalra pontosan úgy ahogy Gergővel is annyiszor...Mi történt hát?Véletlenek ugye nincsenek és ennyi nem is lehet mint amennyi ezen a napon volt.Utólag aztán sokat beszélgettünk erről az egészről Julcsival.Különös dolgokról számolt be.Hazafelé a buszon most meg azt érezte határozottan mintha "kimentek" volna belőle...Később pedig otthon egy szürke,ezüstös "gömb" mintha megköszönte volna neki...Ugye a spiritualitásban úgy szerepel,hogy a lelkek megtudnak jelenni gömbként a fejletebb lélektudással rendelkező embereknek...Mi történhetett hát?Mi olyan különös ebben az egészben?Erre is találtunk magyarázatot Julcsival.
 |
| Az árnyékunk Julcsival ezen a túrán....vajon ki volt még velem? |
Gergő sajnos meghalt ugye azon az átkozott decemberi reggelen...de amit a legjobban akar az volt,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat és...búcsúképp még szeretett volna velem egyet túrázni...Beszervezte(?) úgy a dolgokat,hogy ez Julcsi segítségével sikerüljön.Mivel Julcsi spirituális értelemben fejletebb az átlagnál és befogadó lélek.Tehát akkor ott a buszon Pest felé tarva beleszállt Julcsiba és egyetlen egy percig sem ártott neki ezzel!Ő csak velem akart még lenni,egy utolsót még együtt túrázni ahogy a régi szép időkben...Hagyta Julcsit érvényesülni,de a kéztartások elárulták őt,persze jó értelemben.Na és elárulta még az is,hogy Julcsi úgy mozgott ahogy egykor ő és ugyanúgy bírta is strapát és a Tündérsziklánál sem véletlenül kötöttünk ki...Hazafelé a buszon pedig kiszállt Julcsiból és később pedig megköszönte a segítséget...Teljesen egyértelmű a dolog.Biztos vannak akiknek ez megmosolyogtató talán számomra aki szentül hisz ezekben a dolgokban eleinte az volt,de átgondolva megbeszélve a dolgokat egyértemű volt a dolog,hogy Gergő még egy utolsót akart velem túrázni...Ügyes volt.A segítségért pedig köszönet Julcsinak még ha akaratán kivül is történt a dolog.
 |
| Kilátás a Tündérsziklától |
Sajnálom,hogy erről a túráról nem készült videó.Még a sebeimet nyalogattam ez idő tájt és hát sokminden járt az eszemben csak éppen egy túrafilm készítése nem...pedig talán árulkodó lehetett volna egy-egy mozdulat,egy-egy szituáció és hamarabb képet kaphattunk volna róla mi is történt itt.Mindegy,így kellett történnie és csak jó érzéseim maradtak meg ezzel kapcsolatban.Hát ez volt negyven év alatt alighanem a legkülönösebb túrám...
