A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erzsébet kilátó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erzsébet kilátó. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 19., hétfő

Kilátós túra a Budai-hegyekben hét év után

 Ennek a túrának már szinte minden méterén jártam,de nem egyszerre és nem ugyanazokkal.A kilátós túra 2015-ben a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásától indult és haladt onnantól ugyanezen az útvonalon.Ekkor Gergő és Móni volt velem.Ennek a túrának a krónikája ezen a helyen elérhető.A Városmajor - Fogaskerekű végállomás szakaszon pedig 2019-ben jártam régi exemmel Julcsival.Erről a túráról meg ide kattíntva lehet olvasni.Szóval a mostani túra a Városmajorból indult érintve a fogaskerekű felső végállomását,érintve a Normafát a János-hegyet a Hárs-hegyet.Én meg minden méterén jártam már.Többször is.A túrára most is Zolika kisért el és közel egy év kihagyás után visszatért közénk Manó barátom is!Vikiék nem jöttek vasárnapra hivatkozva,mivel még két napot dolgozniuk kell (nekünk meg hármat)... Azért választottuk a vasárnapot mert lényegesen jobb volt az idő mint szombaton.

A Városmajori templomtól indultunk

Bár ezen a jobb időn is fagy volt,de sütött a nap és nem volt szél!Vonattal jöttünk és átlibbenve a Városmajorba nagyjából fél kilenckor kezdtük a túrát.Én már ismertem az útvonalat így felkészitettem a többieket,hogy kezdésként nagyjából 2500 lépcsőfok vár ránk!Így is lett.Kisebb-nagyobb megszakitásokkal valóban ennyi is volt.Eleinte utcák szakitották meg a lépcsőzés egyhangúságát,később pedig egy erdő.Erre jártunk ugye Julcsival is és ez volt maga a budai zöld jelzés.Erre vezetett.Milliomos házcsodák jelentettek látnivalót,majd az erdőn átszűrődő kilátás.Egyre nehezebben küszködtünk közben felfelé a lépcsők százain.Úgy emlékeztem annak idején Julcsival nem szenvedtünk így.Nem értettem most mitől íly nehéz...

Ez még csak a kezdet!Manó még nem tudja mi vár rá...

Lépcső,lépcső,lépcső...ami hosszútávon egy idő után már fárasztó

Útközben pihentünk a Jókai szobornál ahol meg is reggeliztünk,majd a Széchenyi emlékműnél is.Végül nagy nehezen felértünk a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásához.Azért nem jöttünk fogaskerekűvel mert egyszerűen nem járt! (...) Végre szinten mentünk.Elhaladtunk a gyermekvasút Széchenyi-hegyi vágállomása mellett is,majd egy darabig a sín mellett haladt a zöld jelzés.Szembeköszöntek az itteni emlékek...elsősorban a Gergővel megélt itteni túrák emlékei...A Normafa közelében egy kocsmára akadtunk,úgy döntöttünk bemegyünk egy forralt borra és egy kávéra.Manó inkább a fröccs mellett döntött.Jó ízüt ittunk a nulla fok körüli napfényes időben.Jól esett!

Egy kis forralt boros szünet

A kocsmázás után szinte pár lépésre már ott is voltunk a Normafánál.A szokásos hatalmas embertömeg mozgott erre.Fura volt,hogy sokan szánkót cipeltek és úgy jöttek-mentek.Azért volt fura mert egy deka hó nem volt!Csodáltuk az itteni már jólismert kilátást a világra.Újra eszembe ötlött megannyi emlék.Sok számomra kedves emberrel jártam már itt.Ezen a helyen mindig is jó járkálni.Itt vettünk aztán búcsút a zöld jelzéstől,ugye az elindult lefelé a Dinsznófő és a Tündérszikla irányába.Mi folytattuk a piros szív jelzésen!Hamarosan rájöttünk a sok szánkós titkára.Egy ponton hóágyúk varázsoltak havat a hegyre.Itt iszonyatos tömeg volt,folytattuk inkább a piros szíven.

Hárman a Normafánál

Hamarosan a libegőhöz értünk.Gergővel libegőztem itt utoljára még 2006-ban... és Julcsival jártam itt legutóbb azon a bizonyos fura túrán amely Gergő üzenetéhez vezetett 19-ben.Egy csöppnyi kitérő a kilátóteraszra a libegő mellett,ahonnan már csak éppen a kilátást nem lehetett megcsodálni és máris kezdtük az emelkedést a főváros legmagasabb pontjára a János-hegyi Erzsébet kilátóhoz.Gyorsan felértünk.Meglepetésemre Manó közölte,hogy ő most van itt először,pedig egy túrás életében ez alap,hogy egyszer legalább eljöjjön ide.Ez most megtörtént.Zoli másodjára én meg vagy tizedjére voltam itt.Nem volt más hátra mint megtámadni az ország No.1 kilátóját!

A János-hegy a kilátóval

Az Erzsébet kilátó számomra már sokadszorra

Mint mindig a kilátó most is pompás volt!Akit esetleg érdekel a kilátós sorozatom első részében részletesen foglalkozom vele!Belépve hozta a szokásos formáját.Tiszta jó állapotű belső rész/lépcsőház nagyszerű kilátószintek még pompásabb kilátások,teljes körpanorámát élvezve.Szóval tényleg az egyik ha nem a legnagyszerűbb kilátó az országban!A tömeg miatt sajna csak a harmadik kilátóteraszig jutottunk fel,legfelülre már nem fértünk fel.Sebaj a kilátás így is élvezhető volt!Meg is csodáltuk.Megannyi régi kedves ismerös köszönt szembe,mint pl.a Nagy-Kopasz,a Nagy-Szénás,a Pilis-tető,a Kevélyek,a Hármashatárhegy és sok más is.Nem volt teljesen tiszta idő,de így is élvezetes volt!

Manó életében először az Erzsébet kilátóban

A kilátás egy szelete

A kilátót követően megkezdtük ereszkedésünket már a piros jelzésen a János-hegy észak-nyugati oldalában.Negyedórás ereszkedés követően érkeztünk a Szépjuhászné kisvasút állomásához.Ugyanazokat tudom erről is elmondani: sok számomra kedves emberrel jártam már itt.Most azonban nem maga a vasútállomás érdekelt hanem elmentünk a közeli Pálos kolostorromhoz.Itt még sosem videóztam,most ez is megtörtént.A könnyű szakasznak itt aztán átmenetileg búcsút inthettünk.Köptető kaptató következett fel a Hárs-hegyre immár a sárga jelzésen.A túra végéig ez kisért minket.Emlékeztem itt nem egyszerű felmenni,némiképp szenvedtem is és a plusz egy-két fok ellenére még meg is izzadtam,de azért feljutottam.A Csanád pihenőnél kötöttünk ki.Innen volt már szép kilátásunk észak-nyugat felé.Zolika közben könnyitett a ruházatán,már neki is melege volt.

Kaptatás a Hárs-hegyre

Pár méterrel arébb aztán feltünt a Kaán Károly kilátó.A hét évvel ezelőtti túrát megelőzően húsz éve járhattam még itt.Mónin és Gergőn kivül egy régi túratársammal Erikával.Tehát ehhez a kilátóhoz is kellemes emlékek fűztek.Ezzel a kilátóval is részletesen foglalkozom a kilátós sorozatom nyolcadik részében ha jól emlékszem.A kilátó amúgy a mecseknádasdi Várhegyi kilátó testvére is lehetne,hiszen leginkább ahhoz hasonlított.Egy kőtalapzatra épült faszerkezetű épitmény.Jó állapotban találtuk hál isten,de itt is bőven mozogtak a kirándulók.Felmentünk persze ide is.Itt is teljes 360 fokos körpanoráma fogadott.Itt is szembeköszöntek a sok kedves régi ismerös hegyek.A magunk mögött hagyott János-hegy is jól látszódott (ahogy onnan a Hárs-hegy is).Itt is jó negyedórát eltöltöttünk odafenn a kilátásokat csodálva.

A Kaán Károly kilátó

Zolikával a kilátóban

Egy kis kilátás

A kilátó után folytattuk a sárgán lefelé már.Több emelkedő nem várt ránk.A Bátory barlang szolgált következő látnivalóul.Hát itt is jártunk már.Persze levolt zárva,de az ajtón lévő kis körablakon át kellemes meleg áradt ki!Tovább menve lefelé hamarosan elértük a Kis Hárs-hegyet ahol szintén állt egy kilátó,mégpedig a Makovecz kilátó!A leginkább mászókához hasonlító kilátónál is jártunk már,főleg persze Gergővel.Sajna itt is sokan voltak.Ez a kilátó nem rendelkezik kilátószinttel,a legfelső lépcsőn tudunk állni,ahol térdig érő korlát bíztosítja a leesés ellen védelmet.Nem éppen biztonságos.Valahogy felfértünk,de itt öt percnél többet nem lehetett eltölteni,pedig innen is jó kis körpanorámánk volt.Láttuk többek közt a magunk mögött hagyott két kilátót is.

A Bátory barlang

A Makovecz kilátó

Innen már sima útunk volt a végkifejlethez.Mondjuk eddig sem volt az úttal semmi gond.A jelzések is megfelelően felvoltak festve.Kereszteztük a kisvasút nyomvonalát ahogy Gergőékkel is 2015-ben... majd a vasúti híd alatt a falon vagy a falban láttunk egy érdekességet.Maga Han Solo lefagyasztott testét! Hát nem semmi látvány volt,mindjárt beteszem a képet róla.Akárki csinálta remek alkotás volt!Még egy katonasír szolgált látnivalóul,majd elértük Hűvösvölgyet.Itt végződött a túra amelyet 20 kilométeresnek számoltuk.Innen aztán a 61-es villamossal húztunk vissza a Déli pályaudvarra.A túra amúgy fél négy után ért véget tehát jó hét órás volt.Persze akadtak pihenők is útközben.

Keresztezzük a vasútvonalat

Sok mindenre számítunk egy túra során,Han Solora nem...

A vonat öt óra előtt indult és fél hétre ért haza.Éppen ment a vb döntő amit a vonaton néztem a telon keresztül.Rendben hazaértünk.Kissé elfáradtunk mert azért ez nem volt egy könnyű túra,ám szépnek szép volt ez is.Ez volt a téli szezon első túrája és az év huszonharmadik vándorlása.Most kereken húsz kilométert mentünk tehát.Így összesen 357,3-nál tartunk ami 15,534-es átlagot jelent.Jól elvoltunk most is.Na és a túra 70%-án Gergő nyomában voltam ismét...


2020. február 13., csütörtök

Kedvenc kilátóinknál (1.) - Erzsébet kilátó

Új sorozatot inditok a mai bejegyzéssel,amiben kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.
Kezdjük a sort az ország talán legismertebb kilátójával.Aztán majd minden hónapban egy-egy kilátót vesézünk ki.Kiemlenék egy fontos dolgot,ebben a sorozatomban csak olyan kilátók szerepelnek amelyekben-amelyeknél már jártam.

Impozáns látvány az Erzsébet kilátó
Az Erzsébet kilátót Budapest legmagasabb pontján a János-hegyen találjuk meg.Ki ne tudná?Azonban a János-hegy magasságáról külömböző adatok jelennek meg az internetes oldalakon,gyakorlatilag a hegy magasságát a külömböző oldalak 524-529 méter között emlitik,hogy melyik a legpontosabb ki-ki döntse el saját maga.A Wikipédia például 527 méteresnek írja a János-hegyet.

Esténként a budai hegyvidékre emelve tekintetünket azt láthatjuk, hogy az erdők sötétjét a távolban, minden egyéb fényforrásnál magasabban egy aranyló színű, tekintélyes méretű épület töri meg. Nappal még jobban kivehető a fehér építőköveivel Budapest legmagasabb pontját jelölő Erzsébet-kilátó.

A torony a Budai-hegység talán legszebb panorámájával ajándékozza meg a kirándulókat. Szabad szemmel is temérdek jellegzetes budapesti épületet azonosíthatunk, ahogy rengeteg utcába is mélyen belátunk. A kilátás különös szépségét a szemünk láttára összeolvadó nagyvárosi és természeti környezet együttese adja: Európa legnépesebb városainak egyike este fényfüzérek végtelen szöveteként, nappal morajló, párába és szmogba vesző épületlepelként terül szét. A budai oldalon mindez fokozatosan összeér a zöld környezettel, végül átadja helyét az erdőknek. Az adótornyairól felismerhető Hármashatár-hegy mögött tisztán látszik a Pilis és a Visegrádi-hegység, de még a Börzsöny legmagasabb csúcsai is feltűnnek a távolban. A mozgalmas domborzat folytatódik észak felé is: a Budai-hegység lapos kiemelkedésein túl a Gerecse rögvidéke hullámzik, nyugaton a Vértes háta kéklik. A hegylábhoz tapadt Budakesziről fölpillantva a messzi távolban a Velencei-hegység púpjai mutatkoznak, tőle balra fordulva Százhalombatta kéményei pöfékelnek.

Népszerű hely,álltalában nagy tömegeket vonz
A kilátó közvetlen szomszédságában a város által körbenőtt Széchenyi-hegy hosszú, erdős háta vezeti vissza tekintetünket a pesti házrengetegre. A Hármashatár-hegy mögött a cserháti Szanda kettős csúcsa látszik, tőle jobbra, tiszta időben a Mátra vulkanikus gerince magasodik a Kékes-tetővel. A legenda szerint nagyon ritka esetekben a Magas-Tátra sziklacsipkéi is kirajzolódnak a horizonton. A pazar kilátást a János-hegy kiemelt helyzete teszi lehetővé: a dolomitot áttörő mészkő sasbérc meredek lejtőkkel emelkedik ki környezetéből, még a hosszú hátú Széchenyi-hegy gerince fölé is markánsan tornyosul.

Izgalmakban az épület sem szegényebb a kilátásnál: már a fölfelé vezető, ódon hangulatú, kettős spirálú csigalépcsők is különlegesek. Összesen négy teraszról nézelődhetünk, ezek legmagasabbika egy apró kis torony a tornyon. A neoromán stílusú, 23,5 méter magas épület az 527 méter magas János-hegyen áll. Története 1885-re nyúlik vissza, ekkor fogalmazódott meg a szándék a kilátó építésére. Akkoriban egy alacsony fatorony állt a népszerű kirándulóhelyen. A magas költségek miatt azonban még hosszú évekig nem vált valóra a régen dédelgetett álom, végül a Magyar Turista Egyesület, személyesen Glück Frigyes kezdeményezése vezetett sikerre: a magyar szállodatulajdonosok ipartestületének támogatása, a fővárosi lakosok adakozása és a budapesti önkormányzat anyagi hozzájárulása együttesen teremtette elő az összeget.

Belül is impozánzs
A tervek elkészítésére Klunzinger Pál mérnököt, az elbírálásra pedig Schulek Frigyest, a Műegyetem tanszékvezetőjét, neves építészt kérték fel. Maga az építkezés csak 1908-ban indult meg, ezek után az épület felső szintjeit Schulek Frigyes még újratervezte. Az Erzsébet-kilátó nagyrészt édesvízi mészkőből készült, anyagát a mai Libegő felső végállomásáig közúton, onnan egy ideiglenes vágányon juttatták el a hegytetőre. A megnyitót 1910. szeptember 8-án tartották. Névadója, a korában sokak által tisztelt Erzsébet királyné előtte többször is megfordult a János-hegyen, és igen dicsérte a panorámát. Érdekes módon a kilátó volt az első helyszín Budapesten, mely díszkivilágítást kapott - ennek sikerén felbuzdulva világították ki később az Országházat és a Halászbástyát is.
Eleinte meteorológiai állomás is működött a falak közt, és a kilátóőr is bent lakott. 1923-ban számára új épületet emeltek. A padokkal felszerelt terasz csak 1931-ben készült el, ebben az időben rendezték az Erzsébet-kilátó környezetét is. A szocializmus évtizedeiben hatalmas, világító vörös csillag került az épület tetejére, mely azonban statikai problémákhoz is vezetett. Bár a rendszerváltás után a vöröslő szimbólumot eltávolították, a romos állapotú épület alapos felújításra szorult. Ez végül 2001 és 2005 között történt meg. A mai díszkőburkolat és a világítás is ennek során készült el.
Az alsó szinten kávézó működik, eggyel feljebb kiállítás mutatja be a torony történetét.

Gergő a kilátón talán valamikor 2015-ben...
Mondanom sem kell,hogy a kilátónál számtalanszor jártam már,egész biztos,hogy tíznél többször.Talán az első alkalom mág általános iskola alsó tagozatában lehetett egy osztálykirándulás alkalmával.Aztán az évtizedek alatt rendszeresen visszatértem,barátokkal,szerelmekkel és természetesen örök túratársammal Gergővel is.Kivételes élmény volt itt járni minden egyes alkalommal.A hely és az épület mindörökre belopta magát a szívünkbe.

Csak ajánlani tudom mindazok számára akik még nem jártak itt,mert kivételes élményben lesz részük.Ugyan néha sokan vannak,nagy a tömeg,de kilehet fogni olyan időket is amikor alig mozognak erre.A János-hegy több remekebbnél is remekebb túrákkal elérhető,érdemes ezeknek utána nézni,a blogomban is vannak ilyenek.De akár feljöhetünk a libegővel is,igaz onnan még egy pici kapaszkodó vár ránk.Vagy akár az úttörővasútnak is van a közelben megállója.Szóval itt aztán minden adott egy fantasztikus kiránduláshoz.

Jómagam is többször megfordultam már itt.