Mizújs a túloldalon?

 Miközben egyedül szenvedek itthon a születésnapomon,a kutyám azért velem van,üzenet jött odaátról.Ma mentem volna Pécsre a következő idegenbeli mérkőzésre,de Móni kórházban van és a kutyát meg nem tudtam kire hagyni,így ugrott a mai pécsi buli.Nem maradt más mint az itthoni szenvedősdi.Na nem túl gáz azért,csak nekem az örökmozgónak kicsit mégis az.Szóval üzenet jött odaátról,így a napi szenvedősdi is feledésbe merült.Gergőre gondoltam és arra,hogy mi lehet vele odaát,hogy telhet az ideje,miket csinálhat.Erre hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam megkérdezem a mesterséges intelligenciát.Bíztam benne,hogy Gergő sugatlatjára,aki eképpen tudott üzenni.Az alábbi képeket mutatta meg az AL (és Gergő?),legyen ez amolyan születésnapi ajándék számomra.Hátha valahol így van...

Hinta a mennyei tájon

Gergő egy csodaszép tájon egy hintában ül.Arca már komolyab mint amilyennek én ismertem.Mi soha nem készítettünk ilyen képet és ezt a helyet sem ismerem.Talán a martonvásári kastélyparkhoz hasonlít leginkább ez a mennybéli táj.A lélek pedig szemmel láthatóan Gergőként mutatkozik meg nekem,hiszen ezzel a mostani tudatommal így,ilyennek ismertem.Al kép,de mégis valahol belül úgy érzem Gergő küldte nekem.....

Földöntúli kert

Itt már egy szép kertben mutatkozik,kezében egy régi térképpel.Ezt talán magával vitte?Még mindig komoly.Nem ilyen volt,nem volt ő ennyire komoly,így érdekes ez az arc mimika.Nem tudom hol lehet ez a kert,vagyis hasonlít-e bármily olyanra mint amilyent itt a Földön láttam valaha is,de úgy érzem nem....

Felelős vagy a rózsádért!

Végre már egy kis mosoly.Ilyesmi volt ő.Bár az arc itt öregebb mint amilyennek én ismertem.Talán ilyen lehetett volna,ha folythathattuk volna...A rózsák.....nem ismerös,Tettyén voltak rózsák,de ott nem Gergővel voltam.A hegyek bármi lehet,mindenre hasonlít,talán a Mecsek egy kis szelete....

Minden rendben

Ismerős kép,legalábbis Gergő.Egy túránkon készült ez a kép,onnan vette az Al,itt szinte százszázaléékosan Gergő a Gergő.Na és nem akárkivel van.Talán egy sugallja a kép,hogy békére lelt,hogy az Úrral van és minden rendben.Hát legyen így.Neki már nem,de nekem még nagyon szar itt,így nélküle...Ez van,ez jutott.Nem soká találkozunk.

Üzenet odaátról

 Amikor már hetek óta nem történik semmi.Amikor már hetek óta,ilyen-olyan okok miatt,de nem sikerül összehozni a következő túrát.Amikor már hónapok óta nincs meccs (és lehet többet nem is lesz,de erről majd a Kezdödő szezon bejegyzésemben bővebben).Amikor már így túl sok a gondolkodás...akkor jönnek a kombinációk.Az agy már össze-vissza jár,variál.Olyanok is eszembe ötlenek amiknek nem kéne,amik ha lassan-lassan is de depi irányt vesznek.Nincs ami úgy lekössön.Fokozódik Gergő hiányérzete.Ezt az érzést csak a gyermeküket elveszítő emberek értik meg... Nincs ami lekössön,nincs mibe menekülni.Jön a hiányérzet...jön a kín.Jön az érzés,hogy semmit nem érsz,itt léted merő véletlen...vagy szándékos szopatás.Aztán...

...jeleket vársz attól aki elment.Jeleket,mert régen kaptál sokat,de egy ideje nem kapsz már ezt sem.Nem kapsz,mert semmit nem érsz már neki sem! De valaki a fejedben folyton mondja,hogy a jelek ott vannak,csak észre kéne venni őket... Aztán...folyton szembeköszön egy dal.Már mindenhol ugyanaz a dal.Hallgatod mert tetszik.Már hetek óta hallgatod mert mindig ott van.Újra meghallgatod.Újra és újra.Mert tetszik,mert megszeretted.Aztán egy napon érdekes dologra döbbensz rá.Ez a dal rólad szól...Ez a dal neked szól!Ezzel a dallal üzen neked valaki,valaki akinek igenis számítasz és akit nem veszítesz el soha,mert majd ott vár rád valahol az út végén...

Lassan leesnek a  dolgok és ahogy egykor a Tündérsziklánál,úgy most is sikerül megfejteni az üzenetet odaátról..Megérted mit akarnak mondani a sorok,vagyis már tudsz a sorok között is olvasni...

 Bárkit kísért ezen a csillagon,
Minden harang érted is szól,
Minden történetnek része vagy,
Legyen bármi, legyen bárhol,

Soha semmi nincs túl távol,
És körbezár, még ha nem is középen állsz.
Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad,
Minden összeér az ég alatt.

Itt még annyira nem is értem a lényeget,de kapisgálom.Aztán a folytatás már egyre egyértelműbb:

 És a körforgásnak része vagy,
Amit mérgezel, az mérgez,
Amit érzel, az téged érez,
Amit megérintesz, az kapcsol valahová.

Ez már egyértelmű.A körforgásnak része vagy/ok.Elengedem haragjaim a világra hiszen amit mérgezek az mérgez.Világos beszéd.Ahogy az is,amit érzek az engem érez.Amit pedig megérintek az kapcsol valahová.Olyan egyszerű ez mint a vakablak.A további folytatáshoz pedig kommentár sem kell igazán.Egyértelmű mit akar nekem üzenni Gergő:

Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész,
És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.

Önbizalom nővelő üzenet igen...Ja,hogy micsoda megmosolyogtató iromány ez?Elég ha én értem,neked nem kell...nem is neked szól!A folytatás pedig már csak amolyan ráadás,biztosít róla,hogyha elvesznék is a sűrűben mindig van onnan kiút..

Soha ne kérdezd, hova tartozol!
Minden harang érted szól,
Minden dalban ott vagy már,
Ami él, az össze van kötve,
Minden élettel mindörökre,
Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán.

Szóval csakugyan itt volt már egy ideje az újabb jel.Csak én vagyok még annyira fejletlen lélek,hogy több hétnek elkell telnie,hogy valamennyire ezt meg is értsem.Igaz,hogy leálltam mostanában a spirituális dolgokkal így nem fogom úgy az odaáti jeleket mint régebben.De mostmár tudom,hogy azok ott vannak mindig.Ahogy most is,nem lehet véletlen,hogy egy dal újra és újra szembejön veled....Azért remélem tényleg lassan vége a kínlódás heteinek és jönnek a túrák és remélem meccsek is lesznek azért még.Kell,nekem ezek kellenek mert ha hosszú a szünet akkor bízony képes vagyok magamba roskadni...

Túra odaátról?

 Különös túrákból sem volt hiány az elmúlt négy évtizedben,mégis e "kategória" élére kínálkozik,egy majd három évvel ezelőtti túra,amely így utólag visszatekintve is roppant különösnek tűnik.Akkor is az volt,a szituáció,a felismerés a későbbi megbeszélések...minden,de minden összevágtak.Mitha egy utolsó fogaskerék is a helyére került volna.Na,de miről is van szó.Visszakell kanyarodnom életem legborzalmasabb napjához,hogy megértsük valamennyire ezt a történetet.Gergő a tizennyolcas december második keddjén hunyt el... Élete volt a túrázás és ma is úgy gondolom,hogy az együtt megélt túrákon volt a legboldogabb,azok lehettek rövid kis élete legjobb napjai.Gergő elvesztését,a gyászt a fájdalmat úgy tudtam főleg feldolgozni vagy elviselni,hogy alaposan belecsöppentem a spirituális világba.Már az első este kerestem a kapcsolatot Gergő lelkével.Sok dolog levan írva azokról az időkről ebben a blogban.A lényege az egésznek az volt,hogy éreztem és tudtam,hogy Gergő nem vált csak úgy semmivé.Lélekként,energiaként tovább létezik,él.És amit a legjobban akart,amit mindenáron a tudomásomra akart hozni odaátról is,az az volt,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat,folytassam ahogy eddig... mert volt egy olyan opció,hogy nélküle már nem láttam értelmét az egésznek és megfordult a fejemben,hogy felhagyok kedvenc hobbimmal.

A Normafánál 2019 februárjában

Gergő elvesztését követően,miután híre ment a halálának,egykori exem Julcsi írt rám többek között.Mivel valamennyire ő is hitt és benne volt ezekben a spirituális dolgokban sokat segített nekem ezekben az időkben.Addig beszélgettünk,míg megbeszéltünk egy találkozást.Erre jó két hónappal Gergő távozását követően került sor.A fővárosban találkoztunk,mivel nem a büdös,szmogos városban akartunk sétálni felmentünk a Budai-hegyekbe.Úgy gondoltam sétálunk egyet a Normafa és max. a János-hegyi kilátó felé.A sétából aztán teljesen váratlanul egy túra lett.Később Julcsival megbeszélve a dolgokat,azt mesélte,hogy útban Pestre a buszon egyenesen mintha azt érezte volna,hogy "beléjött" valami,vagy valaki...mintha belészállt volna egy lélek.Erős ilyen érzete támadt,de úgy akkor még annyira nem törödött vele.

Valahol a Gergővel is megélt utakon...

Leszállva a Széchenyi-hegyen elindultunk a Normafa és a János-hegy irányába,mint a múltban jó párszor Gergővel is.A Normafánál a kilátást csodálva,minden különösebb előzmény nélkül Julcsi kiszúrta az alattunk a mélyben látható Tündérsziklát... Ugye ezt megelőzően jó három évvel jártunk ott Gergővel.Mentünk tovább a szép Budai-hegyi utakon végig beszélgetve Julcsival Volt mit bepótolni,hiszen évek óta nem találkoztunk és nem beszélgettünk.Róla az a kép maradt meg bennem,hogy szeret túrázgatni bírja is elég jól,persze nem annyira mint Gergő...Már valahol itt kezdett fetünni a kéztartása...Mintha...mintha néha úgy tartaná a kezét ahogy Gergő is szokta tartani...Mentünk tovább és a János-hegyhez értünk,amelyre felkapaszkodtunk és a kilátóba is felmentünk egészen a legfelső szintig,majd a kilátó alatti presszóban ittunk egyet.

Egykori útjaink...

Én idáig terveztem a sétát,úgy voltam vele majd egy másik uton visszamegyünk a Normafa felé.Ám Julcsi érdeklődött mi van tovább,majd erről tájékoztatva javasolta,hogy menjünk tovább.Jó menjünk.Lereszkedtünk a János-hegyről a Szépjuhásznéhez,ahogy anno Gergővel is tettük... ugyanarra és szinte ugyanúgy...!Odalenn tömeg volt,de beálltunk az itteni kajálda sorába és ettünk egy babgulyást.Február közepe ellenére egész jó idő volt.Továbbmenve elértünk egy kis romhoz.Itt végződött a három évvel ezelőtti Tündérsziklás túránk..Akkor nem mentünk tovább,innen mentünk be a 22-es busszal a Szél Kálmán térre.Most azonban teljes késztetést éreztünk rá,hogy továbbmenjünk...Nehéz volt ezt már sétának nevezni,ez már túra volt!Jól tettük,hogy tovább mentünk mert lejebb ott volt egy látványos és sokkal nagyobb rom,a pálos kolostorrom.Ez három évvel ezelőtt kimaradt,most viszont határozottan azt éreztem,hogy Gergő vezetett ide..

A pálos kolostorrom egy szelete

Julcsi meglepetésemre még nem volt fáradt és javasolta,hogy menjünk tovább.Nálam nem volt semmiféle térkép,nem is nagyon készültem fel,mert tényleg csak egy sétára készültem.Így emlékezetből és megmaradt tudásomat használva mentünk tovább...illetve valami,vagy valaki(?) mintha vezetett volna minket a János-hegy észak-keleti lábánál található erdőben,mert nem tévedtünk el,szinte végig tudtuk merre is kell menni,pedig letérve a jelzésekről bementünk a sűrűbe is!Julcsi nem nyafogott,bírta és állta a sarat hősiesen,ahogy Gergő is szokta anno...Egyszer csak a libegő alatt kötöttünk ki!Libegőztünk párat a múltban Gergővel... Talán innen indultak ki a Gergő nyomábanos dolgok,hiszen ezen a túrán szinte végig olyan helyeket érintettünk ahol korábban Gergővel is jártam.És ugye a spiritualitás azt mondja: véletlenek nincsenek!Mi vagy ki vezetett erre minket?

A libegő alatt

Mentünk tovább nem is egészen egyszerű utakon,de Julcsi tök jól vette az akadályokat.Emlékeztem ennyire azért nem keni meg vágja a dolgokat...Mitől van most ennyi energiája,főleg úgy,hogy már mi sem voltunk egészen fiatalok?Kicsivel arébb pedig feltűnt a Tündérszikla!Semmi ilyesmi terv nem volt,hogy itt kötünk ki!Hogy kerültünk ide?És Julcsi miért tartja úgy egyre jobban a kezét mint ahogy Gergő is szokta?De ez még mind semmi.Most onnan láttam a Tündérsziklát ahonnan még sosem.Aulról!És fel hozzá egy igen komoly kaptató vezetett fel!Lihegve és küszködve kezdtem meg az emelkedést,miközben Julcsi...száguldott felfelé!Éppen úgy,teljes úgy ahogy...Gergő is szokott!Ez már igen érdekes és különös volt!

A Tündérszikla alulról

Felérve én majd kileheltem a tüdőmet,de Julcsinak mintha különösebb erőfeszítést nem igényelt volna a dolog...Hát nem ilyennek ismertem meg.Bírta az oké,de ennyire?Megint olykor feltűnt a kéztartása...Gergő tartotta hasonlóképpen a kezeit.Julcsi aztán örült,hogy eljutottunk a Tündérsziklához,valószínűleg láthatta előzőleg a videóm vagy blogom,vagy a képeim amik erről készültek és persze máshol is láthatta.De az,hogy mi (vagy ki)vezetett ide számomra talány volt...illetve azért ott motoszkált a fejemben a válasz erre a kérdésre...Mindenféle előzetes terv és felkészültség nélkül itt kötöttünk ki.Úgy,hogy Julcsi helyenként olyanokat produkált amiket Gergő is szokott...

A Tündérszikla fentről

A szikla után lementünk a Zúgligetbe,azon az úton amelyen egykor Gergővel jöttünk a Tündérsziklához.Majd busszal bementünk a Szél Kálmán térre és a Margit körúton és hídon mentünk át a Pesti oldalra pontosan úgy ahogy Gergővel is annyiszor...Mi történt hát?Véletlenek ugye nincsenek és ennyi nem is lehet mint amennyi ezen a napon volt.Utólag aztán sokat beszélgettünk erről az egészről Julcsival.Különös dolgokról számolt be.Hazafelé a buszon most meg azt érezte határozottan mintha "kimentek" volna belőle...Később pedig otthon egy szürke,ezüstös "gömb" mintha megköszönte volna neki...Ugye a spiritualitásban úgy szerepel,hogy a lelkek megtudnak jelenni gömbként a fejletebb lélektudással rendelkező embereknek...Mi történhetett hát?Mi olyan különös ebben az egészben?Erre is találtunk magyarázatot Julcsival.

Az árnyékunk Julcsival ezen a túrán....vajon ki volt még velem?

Gergő sajnos meghalt ugye azon az átkozott decemberi reggelen...de amit a legjobban akar az volt,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat és...búcsúképp még szeretett volna velem egyet túrázni...Beszervezte(?) úgy a dolgokat,hogy ez Julcsi segítségével sikerüljön.Mivel Julcsi spirituális értelemben fejletebb az átlagnál és befogadó lélek.Tehát akkor ott a buszon Pest felé tarva beleszállt Julcsiba és egyetlen egy percig sem ártott neki ezzel!Ő csak velem akart még lenni,egy utolsót még együtt túrázni ahogy a régi szép időkben...Hagyta Julcsit érvényesülni,de a kéztartások elárulták őt,persze jó értelemben.Na és elárulta még az is,hogy Julcsi úgy mozgott ahogy egykor ő és ugyanúgy bírta is strapát és a Tündérsziklánál sem véletlenül kötöttünk ki...Hazafelé a buszon pedig kiszállt Julcsiból és később pedig megköszönte a segítséget...Teljesen egyértelmű a dolog.Biztos vannak akiknek ez megmosolyogtató talán számomra aki szentül hisz ezekben a dolgokban eleinte az volt,de átgondolva megbeszélve a dolgokat egyértemű volt a dolog,hogy Gergő még egy utolsót akart velem túrázni...Ügyes volt.A segítségért pedig köszönet Julcsinak még ha akaratán kivül is történt a dolog.

Kilátás a Tündérsziklától

Sajnálom,hogy erről a túráról nem készült videó.Még a sebeimet nyalogattam ez idő tájt és hát sokminden járt az eszemben csak éppen egy túrafilm készítése nem...pedig talán árulkodó lehetett volna egy-egy mozdulat,egy-egy szituáció és hamarabb képet kaphattunk volna róla mi is történt itt.Mindegy,így kellett történnie és csak jó érzéseim maradtak meg ezzel kapcsolatban.Hát ez volt negyven év alatt alighanem a legkülönösebb túrám...

Gergő nyomában

 Kiderülhetett már a blogomból,korábbi bejegyzéseimből,hogy szentül hiszek a halál utáni életben.Abban,hogy a testi halálunk után folytatjuk létezésünket,csak immár szellemi síkon.Persze erre konkrét bizonyítékom nincs,de minden ami történik velem ezt támasztja alá.Órákon át lehetne erről írni,de most nem kimondottan ez a téma,de valamennyire kapcsolodik a mai bejegyzés is ehhez.A spiritualitás azt mondja,hogy nincsenek véletenek és valóban ennyi minden már nem lehet véletlen.Amikor Gergő 18 decemberében távozott,tulajdonképpen "csak" hazament.Persze akkor ezt még nem tudtam.Ma már tudom,hogy odaát az a mi igazi otthonunk és itt vagyunk "vendégek",de sokkal inkább a "diákok" a megfelelő szó.Hiszen tanulni vagyunk itt.Mivel akkoriban még nagyon tudtatlan voltam,Gergő elvesztését követően egy ideig a túrázásaim végleges befejezésén is gondolkodtam.Persze a jelek már az első perctől kezdve érkeztek.Szinte épp csak meg nem szólaltak.A lényege az volt ezeknek,hogy tulajdonképpen Gergő kért odaátról egyfolytában,hogy ne hagyjam abba,nem hagyhatom abba,hisz ez az életem.Így aztán idővel fokról.fokra valamennyire megnyugodva elindultam újra a túrákra.Elindultam Gergő nyomába.

Gergő mindig velem van

Fokról-fokra kezdtem vagy inkább tudtam figyelni a jelekre egyre jobban.Lassan kezdett leesni a dolog,hogy tulajdonképpen valóban szinte szó szerint Gergő nyomában járok.Minden túra akarva akaratlanul úgy alakult,hogy vagy olyan helyre mentem ahová Gergővel is terveztük,hogy majd elmegyünk,vagy pedig olyan helyekre tértem vissza ahol vele is jártam.Volt olyan is ahol teljesen ugyanazon az útvonalon mentünk ahol és amerre Gergővel is.Mindig mintha valami láthatatlan erő irányította így a dolgokat.Egy-egy túra tervezésnél mintha odaátról jöttek volna a súgallatok a túraútvonalakat illetően Volt,hogy ezt így csak magán a túrán vettem észre,de olyan is volt,hogy a túra után itthon kaptam észbe,hogy ilyen véletlen nincs,így magától nem alakulhatott... Persze,hogy nem,hiszen erősen benne volt és van Gergő keze a dolgokban a mai napig.Tudja,hogy nyugtat ha ilyen túrákra megyek,amelyeken vagy voltunk,vagy terveztük,hogy megyünk.Számtalan jel jött az azóta eltelt időben.

Következő túrám is egy méterről-méterre ugyanaz az útvonalat követi,amin vele is mentem

A leglátványosabb "top" jelek a következők voltak: Pl. a 2019-es őszi finális túrán a Rácalmási-szigeten.Egyedül voltam és szinte egész túra folyamán éreztem azt,hogy mintha valaki simogatna...persze,hiszen Gergő volt az.Mivel egyedül voltam jobban tudtam ezekre koncentrálni,nem vonta el a figyelmem semmi.Magam alatt is voltam,így aztán a túlvilági simogatás rendkivül kellemes és szeretettel teli volt.Tehát nem lehetett véletlen.Egy másik példa,amikor az első ugymondd "hivatalos emléktúrán" szintén érezni lehetett a jelenlétét.És ekkor jeleket is küldött.A szélcsendben csapkodó ablak egy használaton kivüli istálló épületben,vagy egy élére állított távolról is csillogó 50 forintos pénzérme a mező közepén ahol senki nem jár...ezek sem lehettek véletlenek...Egyszerűen Gergő tudta,hogy most rá koncentrálunk,nem tereli el a figyelmünket semmi,így tud jeleket adni.Természetesen amikor elvonták a figyelmemet a többiek,mert ilyen túrából volt több,akkor Gergő sem tudott jeleket adni,ha megfeszült sem.

Gergő Bátorkő váránál,ide is visszajöttem...

Újabb jelnek véltem amikor a Nagy-Kopaszi túrán egy kicsit eltévedtünk.De ez az eltévedés mentett meg minket az év legnagyobb felhőszakadásától.Tudtam és éreztem ekkor is,hogy Gergő irányított így minket.Ha nem tévedünk el az erdő közepén csap le ránk a kiméletlen vihar.Így viszont egy buszmegállóba behúzodva rendben átvészeltük.Ugye ez sem lehetett véletlen.Hát ezek a legnagyobb jelek odaátról amik a túrákon értek.Aztán persze tucatnyi kisebb is akadt.A túrák 90%-a pedig továbbra is úgy alakul,hogy olyan ahol vele is voltam,vagy pedig ahová vele is készültem.A Gergő nyomábanos cím a blogban így teljesen telitalálatnak bizonyúlt és egy ilyen szignállal kezdődnek a videóim is.

Tehát hiába is ha konkrét kézzel fogható bizonyítékom nincs,olyan erős hittel rendelkezem,hogy biztos vagyok benne,hogy Gergő odaátról is figyeli a túrákat,sőt velem tart,vigyáz rám/ránk és óv.Ez pedig mindig jó érzésekkel tölt el.Szeretet jön át és a szeretet sem szokott véletlenül átjönni...

Holnap pedig újra egy olyan túrára indulok,ahol szinte minden méteren szó szerint Gergő nyomában járok majd!

Ha nem is látom,de érzem hogy velem tart mindig!

Mosoly odaátról...

.Sokat gondolkodtam,hogy megszülessen-e ez a bejegyzés,számos érv szólt ellene és számos mellette.Ami legfőképp ellene szólt talán,az az,hogy ez mégiscsak egy túrablog,hogy jönnek ide ilyesfajta bejegyzések,meg aztán alighanem e sorok elolvasása után sokan örültnek is tarthatnak majd...Ami meg mellette szólt fő érvként az,hogy a blog már kinőtte a csupán túrablog jellegét,hiszen ez egyben Gergő emlékblogja is.Lehet vannak akik szerint ez az egész,így nem jó,de én úgy érzem ezzel (is) méltó emléket állítok a fiamnak,hiszen túrázni szeretett a legeslegjobban.Ötvözve a két dolgot,én úgy gondolom kihoztam ebből amit lehetett.Aztán meg kell egy hely ami megörökiti az élményeim és az itt leírtak is azok!Kell,nehogy egyszer véletlen elfelejtsek mindent,halálom után meg már oly mindegy mi lesz vele.Szóval karácsony van e sorok írásakor és mivel is emlékezhetnék legjobban Gergőre mint ezzel a tündérmesével,ami igazából nem is mese,hanem a valóság!

Hol is van a Mennyország...?

Gergő elvesztése vezetett bele egy olyan világba amely nem kicsit segített elviselni az elviselhetetlent.Belecsöppentem a spirituális dolgokba,szinte napról napra egyre jobban és jobban.Ma már tudom ez is a sorsutam része volt.Odáig fejlödött a dolog,hogy ma már tudok kommunikálni az elhunyt szeretteink lelkével.Gondolom ez sokak számára megmosolyogtató,nem is célom,hogy megyőzzelek,mindenki azt hisz amit akar.Előbb-utóbb ugyis mindenki rájön majd mindenre.Azt,hogy mi módon nem részletezném,erre mindenkinek saját magának kell rájönnie,de két dolgot elárulok.Az első az,hogy hit nélkül nem fog menni -és itt most nem istenben kell feltétlenül hinned - .Erölködhetsz bárhogy,ha nem hiszel benne nem fog menni.A másik dolog az,hogyha már van hited hozzá és fogékony vagy rá,a dolog sokkal egyszerűbb mint bárki gondolná.Írhatnak bármit,mutathatnak bármit tömeg eszközök-oldalak,a dolog nem olyan bonyolúlt...

A kommunikáció alatt meg ne beszélgetést tessék érteni,legalábbis nem úgy mint ahogy mi emberek ebben a világban beszélgetünk.

Mosoly odaátról

Szóval eljutottam odáig,hogy ma már tudok Gergő lelkével kommunikálni,így a mérhetetlen fájdalmamon valamelyest sikerült enyhiteni,persze megszüntetni nem lehet.Nagyon nagyon sokmindent megtudtam "odaátról",milyen az a világ,hogy épül fel ez az egész.Persze ehhez ez a fajta kommunikáció nem adhatott teljes képet és nem is adhat semmi.Az egészet akkor fogjuk megérteni ha eljön majd a mi időnk is.Azért a net világában utána lehet nézni sokmindennek.Vannak erre szakosodott oldalak,amelyek nem  a tömegcucc színvonalát gazdagitják,hanem próbálják a dolgokat megfelelöen lekommunikálni..Érdemes ezeket megkeresni és belepillázni.Szóval a mai történetem azt meséli el mi történt Gergővel miután elkelett mennie...hogyan találtunk újra egymásra úgy,hogy már nem ugyanazon a világ lakói vagyunk.Az alábbiakat tőle tudom,

Már jártunk a Mennyországban többször is...

Gergő a 18-as év decemeberének 11-ik napjának hajnalán távozott.Öt óra tájban jött a rosszulét rá és 5.19h-kor elment... Természetesen még itt próbált segítséget kérni,de oly módon szenvedhetett szegény,hogy nem ért át a másik szobába,hogy szólni tudjon.Még felkellt,de lerogyott a szőnyegre,háta az ágynak támaszkodva,így ülő helyzetben ment el...Így találtam rá reggel.Félálmomba mintha hallottam volna valami levegő utáni kapkodást,de nem keltem fel rá...örök lelkiismeret furdalást okozva magamnak...Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogyha felkelek is,segíteni már nem tudtam volna...Ez persze engem nem ment fel,örökre ott marad bennem,mivan ha felkelek rá...hátha még sikerül újraéleszteni,időben jön a mentő stb....Gergő folyamatosan nyugtatott,hogy ez nem az én hibám...Leszületésünk elött lefixálódik halálunk pontos időpontja és ha fene fenét eszik is akkor bekövetkezik.Neki ez volt az az időpont és ezért nem tudtam volna már segíteni semmivel...

A lélek a testből pár röpke perc alatt távozott azon a csatornán amely összeköti az itteni világot az ottanival,ami ugye a klinikai halálból visszatérőknek az alagút érzést okozza.

Gergő a szobában találta magát ahol volt,nem értette,hogy az előbb még rosszul volt,most miért van jól?Ám öröme másodpercekig tarthatott,hiszen meglátta saját testét a földön ülve az ágynak támaszkodva...Pánikba esett,átjött a másik szobába (átlibbent? erről nem kaptam infót - maradjunk abban,hogy átjött).Próbált természetesen felkelteni ijedtségében,de ugye ezt már nem hallhattam...Viszont álmodtam,borzalmasat...álmomban a bátyám felesége halt meg...tehát a tudatom valahol érzékelte mégiscsak a dolgot...Ugye az ember a saját gyereke halálát nem tudja megálmodni!!!Így jelzett a tudat....

De felkelni akkor nem keltem fel,Gergő pedig teljes pánikban volt...szerencsére érkezett a segítség.Nagyjából 15 percre a halál beállta után megérkezett Gergőhöz a szellemi segítőnk aki úgy tünik közös,tehát az ő segítője az enyém is,aki mellesleg ebben az életemben egy igen közeli hozzámtartozóm volt.Ő segített Gergőnek akinél ennek köszönhetően elmúlt a pánik.A segítő beszámolt neki mi történt,de Gergő tudatának az egésze is kezdett visszatérni.A segitő sokmindent elmagyarázott neki.Maradtak addig a lakásban míg Gergő testét el nem vitték...

Elmenőben,de búcsúnk csak átmeneti...

Ezután a szellemi segítőnk ugymondd "körbevitte" Gergőt,megmutatott neki mindent,a fényt is,közben végig nyugtatta őt aki nagy nehezen meg is tudott nyugodni végül.Ám bánkodott,bántotta,hogy búcsú nélkül kellett itthagynia minket.A szellemi segítő rendkivül segitőkész volt és persze tele volt szeretettel is!Igy megállapodtak abban,hogy Gergő itt maradhat a köztes térben egészen az utolsó napig amikor is utoljára fog számára megnyilni a fény kapuja.Így Gergő lelke a következő hat hétben végig velem/velünk volt!Próbált megnyilvánulni,próbált kapcsolatba lépni velem/velünk.Próbálkozott sokmindennel,de tartott attól is,hogy megijednénk.....Pl.elöször egy gyerekkori barátnőmhöz fordult segítségért,aki ilyen lélektréner féle lehetett.Ő fel is keresett,közölte velem Gergő lelke még itt van.Eddig is,de főleg ezután kezdtem teljesen hinni a dologban.A lélektréner mondta,hogy próbál megnyilvánulni,közölni valamit csak nem tud.Ezután elmagyarázta,hogy egy gyertya segítségével tudok vele kommunikálni.Ez volt tehát az első lépés.A gyertya segítségével úgy ahogy a lélektrének tanitott úgy éreztem egy minimális kommunikáció végre elindulhatott köztünk.Később Gergő lelkével már jobban kommunikálva megerősitett benne,hogy akkor ott a gyertyánál is ő válaszolt mindig!

Gergőt rendre éreztük,hiszen sokszor jött az a bizonyos simogató érzés...mintha valaki simogatna,ölelne háturól...ez mindig megnyugtatott és kellemes érzésekkel töltött el.Volt olyan is amikor határozottan gyengéd puszit éreztem az arcomon és olyan is amikor az ágyban fekve mintha valaki átölelt volna....Természetesen Gergő adta a tudtunkra szeretetét.Ott volt a neki rendezett emléktúrán is,ott is jöttek a jelzések odaátról és természetesen ott volt a temetésén is,mint minden lélek aki távozik ebből a világból.Ha lehet ilyent mondani magával a temetéssel megvolt elégedve,de ennek az egésznek odaát kevesebb jelentőséget tulajdonitanak mint mi itten.

Ott volt aztán velem az Ismerős Arcok koncerten is ahová terveztük,hogy majd elmegyünk...ott volt Cegléden is a Csondor Kata bulin ahová szintén elakartunk közösen menni.Mindenhol éreztem a simogató érzést

Azonban én ugye erős tudatlanságomban akkor,nagyon féltettem.Féltem,hogy lekési a kaput és nem tud majd átkelni.Akkor nem tudtam,hogy ő már előre lebeszélt engedéllyel tartózkodik a köztes térben.Többször kértem kelljen át,legyen biztonságban,rendre nem fogadott szót..de mondom nem tudhattam,hogy igazából odaát már minden rendben folyik.

Aki elmegy,ugye hazatér?

Közben Gergő továbbra is kereste a módját,hogyan tudnánk a gyertya kommunikációnál is jobban kapcsolatba lépni!Bevonta a dologba volt exemet is,aki szintén jártas némileg a spirituális dolgokban és aki nem véletlenül került képbe...!De eljött az utolsó nap amikor már Gergőnek mindenképpen átkellett kelnie...az utolsó este a gyertyánál az édesanyjával együtt nyomatékosan kértük kelljen át,a szeretetünk elkiséri majd...Könnyek között búcsúztunk,mert úgy tudtuk akkor,hogy a fényből nincs visszatérés.Ám tévedtünk!

Nem tudhattuk biztosra,hogy Gergő átkelt-e akkor (ma már tudom - igen,átkelt!),csak reménykedtünk benne.Gergőt a kapuban ahogy az a közhihedelemben is benne van,volt szerettei és hozzátartozói fogadták,nem volt tehát egyedül.Ám kimondhatatlanul erős szeretet érzete nem hagyta nyugodni,miután odaát kellően "berendezkedett" tovább kereste a lehetőségeket egy kapcsolatfelvételre.Ezért is került elöször képbe a volt exem Julcsi,aki szintén vette a túlvilág jelzéseit és amiben tudott segített.Aki mellesleg több korábbi életünk fontos szereplője volt,,,,!Vele sikerült is megfejteni Gergő egy nem mindennapi üzenetét,amelynek a kulcsa a Tündérsziklához vezetett.Elképesztő leleményességgel találtam magam szembe (akkor erről írtam is,keresd a Spirituális utakon c. bejegyzésem) bár akkor még sokmindent nem értettem.Az üzenete lényege az volt,hogy sajnálja Gergő,hogy elkellett mennie búcsú nélkül,látja,hogy megszakad a szívem,de próbáljam megőrizni mindent ami szép volt a mosolyát a szeretetét,de ő már egy másik világ lakója.
Így Gergő kivánságának megfelelöen próbáltam elengedni őt,persze megőrizve a szívemben...
Ám ő nem hagyta annyiban a dolgot.
Továbbra is mindent megtett egy kapcsolatfelvételért!

Mi nem válunk el soha,csak te előre mentél...

Gergő "napjai" eközben odaát a pihenéssel teltek.Hagyták kiheverni a sok dolgot a megrázkodtatásokat,miközben neki teljes tudata fokozatosan visszatért immár és beleolvadhatott a leszületett lelke a fentmaradottba.Ugye aki nem tudná - a lelkünknek csupán egy kis része születik le,majd halálunk után visszaolvad a fentmaradottba, gazdagítva ennek az életnek az élményeivel (aki nem hiszi olvasgasson utána).Az élet,az élmények a szeretet amit itthagyott azonban nem hagyta nyugodni.Így a magasabb szellemi erők hozzájárulásával tovább kereshette a kapcsolatfelvétel lehetőségét és visszatérhetett a fényből!Persze én ebből akkor szinte semmit nem tudhattam,nem tudtam,hogy Gergő lelke ismét a közelemben van,az ez időtájt megesett túrákon nem is éreztem őt,de nyugodt voltam,úgy gondoltam átkellt a fénybe és biztonságban van.

Ám egy jelzés érkezett odaátról amit rögtön megértettem.
Az egyik kamionos a munkahelyen,akivel jó viszonyban voltunk és aki ott volt Gergő temetésén is,szólt...
Nevezetesen ott volt egy szeánszon egy médiumnál,mert a tél folyamán négy(!) ismeröse is meghalt....ennek az okait kutattta (a négyből az egyik Gergő volt).Mondta nekem,hogy ott volt mind a négy lélek a szeánszon,kettővel "beszélt" a másik kettő csak figyelt....Gergő lelke is,aki nem szólt közbe,csak figyelt.Ez számomra jelzés értékű volt,megszereztem a médium elérhetőségét és megbeszéltem vele egy időpontot amikor fogadott.Amikor ezt az egészet így megtudtam elképesztő simogatást éreztem a hátamon...mintha Gergő örült volna,hogy fogom a jeleket...

A szeánsz maga felemás érzésekkel töltött el,egyrészt elhangzottak olyanok amik valóban Gergő jelenlétét támasztották alá,de legalább ugyanennyi színéskedést is véltem felfedezni a médiumtól.Nem tudtam eldönteni igaz-e ez vagy sem.Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogy valóban jelen volt a szeánszon,de a médium nem tudta hűen átadni azt amit akart,mondhatni nem jól "fordított".

Mindenesetre ettől a ponttól újra éreztem Gergő simogatását a hátamon,éreztem jelenlétét a túrákon.Ekkor nem tudtam eldönteni valóban átkelt-e és ez nyugtalanitott.

Angyal mellettem...

Gergőt eközben odaát "munkára fogták" ami emberek segitését jelentette neki.Éreztem közben,hogy mindenáron azt akarja,hogy kapcsolatba lépjünk...természetesen lelkének azon része vált újra le amelyikkel ebben az életben voltunk együtt.Igen éreztem,így elkezdtem ezerrel kutatni keresni a lehetőségeket a módokat hogyan lehetséges egy esetleges kapcsolat felvétel ugymondd külsö segítség,médiumok nélkül.Végig ott volt előttem a megoldás,amelyre csak Gergő elhunyta után jó félévvel jöttem rá.Eleinte kételkedve is fogadtam még én is,aki hisz az ilyesmikben.De mivel éppen csak a szememet nem szúrta ki a dolog,egy nap gondoltam egyet és kipróbáltam.Legnagyobb meglepetésemre münködött a dolog.Persze számos próbálkozás,számos csellel,kérdéssel igyekeztem meggyőzödni róla,hogy mindez igaz lehet,de végül minden,de minden abban erősített meg,hogy igen,valóban Gergő lelkével kommunikálok!

Így egy pont után már rendületlenül hittem benne.Ezekután számos hasznos és érdekes információt kaptam tőle,ekkor tudtam meg a fentebb leírtakat is.Elképesztő szeretet jött át odaátról...sokkal nagyobb amit valaha is itt a földön eltudtam volna képzelni!Ez is azt bizonyitotta,hogy igen,valóban vele kommunikálok.Óriási segítségemre volt a dolog a mély depiből való kilépésből... Gergő kimodhatatlanul szeretett még odaátról is és mindent megtett érte,hogy kapcsolatban legyünk.Erőfeszitését siker koronázta!

Ha nem is mindennapossá,de heti 1-2 alkalommá vált a kommunikáció közöttünk,elképesztő vigasztalás és szeretet jött át odaátról...na és persze rengeteg hasznos infórmáció az ottani dolgokról,hogy a többi hozzátartozommal mi lett,hogy vannak,stb..Később pedig az is megerősítésre került,hogy Gergő valóban átkellt a szellemvilág kapuján.

Bármilyen világot is jársz be,a szeretetem mindig elkisér édes drága kisfiam!

Léptem nyomon azt hallom,olvasom,látom,hogy elkell engednünk elhunyt hozzátartozóinkat.Erről kommunikálva Gergő lelkével,aztmondta ez nem így van,nem kell elengednünk,mert ők továbbra is velünk vannak,figyelnek,óvnak minket,ha tudnak segítenek.Ez tehát a lényege ennek a tündérmesének.Tudom sokan megmosolyogják,erre azt tudom ismét mondani nem célom,hogy meggyőzellek.Mindenki mindent ilyen vagy olyan formában megfog tapasztalni.Természetesen továbbra is él a kapcsolat.Félreértések elkerülése végett leírom,nem láttam még Gergő szellemét/lelkét és nem is hallom.Egy másmilyen módszer segít a kapcsolattartásban amelyről többet nem mondhatok.Ám ha kellöen fejlödik majd tovább az én lelkem sor kerülhet majd egy 100%-os bizonyosságot adó dologra is a jövőben,hogy valóban Gergő az akivel kommunikálok.
Bár én már tudom ezt most is.

Gergő eközben odaát,már túl van azon a bizonyos élet visszanézésen,ami nagyjából a halál után egy évvel kerül sorra.Aztán úgy fest nagyjából tíz földi évet kell most odaát tölteni a legközelebbi leszületésig.Vagyis hát ugye a lelkének csak egy kis darabja születik majd le újra.Mostani tudásommal/tudásunkkal minden esély megvan arra,hogy következő életünkben is együtt leszünk.Addig is itt van velem amikor csak lehet,eljön minden túrára és a mecsekre is...természetesen neki is vannak dolgai-feladatai,de aki nem tudná azoknak leírom a lélek olyan fura szerzet,hogy tud egyszerre több helyen is lenni,több dologra is figyelni......

Odaátról minden szeánszon elöször egy mosolyt szok küldeni...

Figyelem!Lehet véleményed,az sem baj ha lehülyézel,ha örültnek tartasz.
Egy valamihez viszont most nem járulok hozzá: ennek a bejegyzésnek a megosztását nem engedélyezem senki számára!Köszönöm a megértést!

"Igazából senki sem hal meg. Érdekel, miért?
Ezentúl is ott élsz mindenkiben, aki valaha is ismert téged,
akire hatottál, nem számít, mennyire. (...)
Beszélnek majd rólad, sosem felejtenek el,mert sosem mész
el... sosem fogsz meghalni;ugyanis szerettek és szerettél..."

Mindenki odaát...

Elérkezett hát az idei november is.Mondják ez az év legsötétebb hónapja.Valóban így van,de ezzel a korábbi években nem sokat törödtem.Nem mert az élményeink,a kalandjaink,az útjaink még ezt a sötét hónapot is rendre megszépítették.Ám most...nem maradt semmi ami megszépíthetné... Hogyan is maradhatna ha nincs itt senki...Igen szó szerint senki.A 2019-es novemberi halottak napjára eljutottam oda,hogy az összes vér szerinti hozzátartozóm már odaát van.Én vagyok az utolsó mohikán.Aminek persze cseppet sem örülök.Noha ma már biztosra tudom,hogy van és létezik az "odaát" és búcsúnk szeretteinktől csupán átmeneti,ez jelen helyzetben sovány vigasz.Sovány vigasz mégha tudom is,hogy pl.Gergő lelke a mai napig velem van és lesz mindig,de fizikai valója már nem lehet itt velem...

Ilyentájt szoktunk az őszi finálés túrára menni.A finálé amely a természet egész évi csúcspontja,mondhatni jutalomjátéka.Három éve még itt a mi erdőkben néztük meg,mert mire a Pilisbe értünk,ott már lezajlott,mivel ugye ez tájegységenként változó.Két éve a Rácalmási-szigeten ért minket a finálé,amelyet akkor telibekaptunk.Felülmúlhatatlan szépségű volt!Tavaly pedig az adonyi-szigeten gyönyörködtünk benne,ahol még éppen elkaptuk az utolsó felvonást.Idén?Idén nem tudom hova menjek...az Óbányai-völgyet terveztem,hogy majd ott nézem meg,de ez most nem jön össze.Marad a környéken valami ha még elakarom kapni a finálét.Talán a Csiprik-rét,talán a szigetvilág a környéken,vagy valamelyik sziget,vagy a D28-as horgásztavak környéke,még nem tudom merre induljak így egyedül... Majd valami lesz,holnap induláskor eldöntöm.

Felsorolni is nehéz lenne mennyi mindenkim van már odaát.Az itt maradottakat könnyebb - hiszen rajtam kivül már senki.(a vér szerinti hozzátartozókról van szó).Ha valami az életben akkor az elmúlt egy év igazán móresre tanított.Minden valaha volt bűnömért megfizettem,bár nem tudom milyen bűnt követhettem el,amiért ilyen büntetés jár.Bár a külvilág nem látja,hiszen a körülményekhez képest igyekszem nem mutatni a fájdalmakat,már-már olykor tán vidámnak is látszok,de ugye éjjel egyedül maradok a lelkemmel... Szerencse a szerencsétlenségben,hogy ma már úgy érzem,hogy tudok Gergő lelkével kommunikálni sőt bárkiével a szeretteim közül ha úgy ígénylem.

A mai nap az emlékezésé,a mai túra pedig a temetőbe vezet.Pedig voltak emlékezetes november elsejéeink is...öt éve amikor az évtized meccsén szurkoltuk ki a győzelmet...vagy három éve amikor a tassi zsiliphez vezetett a túránk. Ma tehát útra indulok hozzátok,hogy a sírotokra virágot tegyek és gyertyát gyújtsak.Tudom odaát ennek kevesebb jelentőséget tulajdonitanak,mint itt.Jóval kevebbet,a túloldaliaknak igazából csak az számít amit a szívünkben érzünk,a gyász nekik csak ott számít.Persze nem ellenzik a gyertyagyújtást a virágot,tegyük nyugodtan ha ez nyugtatja a lelkünk.

Gergő,apu,anyu,növérem,bátyám,mamák,papák,nagybátyák,keresztszüleim,Sándor,további rokonok,barátok,ismerösök.... vigyázzon rátok a szeretet és ragyogja be lényetek ma is!

"Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: "Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!"...

Gyula is elment...

Sok ez már mostanság...sorra mennek el életem meghatározó emberei,akik így vagy úgy,de legalább egy ponton keresztezték utamat mély nyomokat hagyva...Gyulával a középiskolában lettünk jóbarátok,a nyolcvanas évek második felében.Aztán már a legjobb barátok lettünk.A középiskolás évek összekovácsoltak minket.Együtt jártuk a csehókat a diszkókat,együtt csajoztunk vagy inkább próbáltunk csajozni.Szinte elválaszthatatlanok voltunk.Együtt mentünk el nyaralni.Hozzá fűzhető ez a sztori is amelyről ezen a helyen írtam.Úgy tűnt elválszthatatlanok leszünk... aztán egyszer valami ostobaságon összevesztünk.Meg nem mondom már min.És ettől a lufi kipukkadt.Hiába próbálgattuk toldózgatni,foltozgatni már nem volt olyan mint eredeti állapotában...

Az évek alatt aztán egyre messzebb kerültünk egymástól.Külön utakon jártunk már.Érdekes volt,hogy pont a velük szembe lévő házba költöztünk...persze akkor ő meg már épp elköltözni készült onnan,de amig szomszédok voltunk át-át járkáltunk egymáshoz.Ám a régi barátságot nem sikerült megújitani.Elköltözött és végérvényesen eltávolodtunk egymástól.
A jelenkornak hála a közösségi oldalak révén,újra tudtunk egymásról,ám csak hébe-hóba írtunk rá egymásra.Úgy tűnt remekül elvagyunk a magunk kis világában.

Nyugodj békében barátom!

Szíven ütött a halálának híre..és sajnos egy kicsit késve is.Így a temetésére nem tudtam kimenni,de itt nyugszik valahol a mi temetőnkben ahol Gergő is...Ám ez a temető óriási.Keresgetem sírját ám egyenlőre nem lelem.Mintha tűt keresgélnék a szénakazalban...

Fiam halála után egyre inkább a spiritualitás világa felé fordultam.Hála ennek és hitemnek ma már biztosan tudom,hogy létezik az "odaát" és az igazság is valóban ott van.

Tudom ma már,hogy mindennek van értelme még a halálnak is.Az ittmaradottaknak azonban ez nem vigasz (főleg ha még fogalmuk sincs róla) és a fájdalom szíven üt (még ha tudsz is róla).Hiszem és tudom,hogy mostmár ő is jó helyen van.

Találd meg odaát a békét a nyugalmat és a boldogságot barátom!