A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 26., szerda

Túráink halála?

 Nem tudom hányan követnek,követ-e egyáltalán bárki is?Mondjuk a you tuben igen,ott követnek páran.Végül is a dolog szempontjából nincs oly nagy jelentősése,de aki követ annak nyilván feltűnt,hogy egyre kevesebb a túrabeszámoló,egyre kevesebb a túrafilm.Alaposan beritkultunk,pedig ha csak a két évvel ezelőtti nyárra gondolok,szinte minden hétvégére jutott egy túra.Most nincs így.Egy túráért is vért kell izzadni.Sajnos egyre élhetetlenebb Orbán elnökünk tejjel mézzel folyó kánaánja,csak éppen a középréteg is kezd egyre jobban lemorzsolódni.Legalábbis a középréteg vége,ahová megítélésem szerint mi is tartozunk.Egyre nehezebb a megélhetés Orbánisztánban,ahol a legkisebb hatalommal bíró emberek szemében is csupán eszközök vagyunk,nem emberi lények...

A jó ég tudja csak mikor lesz folytatás...

Ecseteltem már ezt egy-két korábbi bejegyzésemben,de a dolog lényege az,hogy miközben az árak az egekbe szöktek,addig a fizetéseink nem emelkedtek egy fillérrel sem.Közel 40-45%-al kerülnek többe az élelmiszerek a közeli áruházban,a lakbéremet 50%-al megemelték,de a szolgátatások java is emelkedett legalább 10 %-al és már az utazáson is emeltek.Például a hozzánk közeli Mezőfalvára is 500 forintba kerül csak az odaút!Érdekes,hogy a fizetésünkön nem akarnak emelni és amikor szóba hozzuk a dolgot még ők vannak felháborodva...Jó hát én tudom azt amit sokan még nem,hogy a karma mindenkit utolér majd,de ez jelen helyzetünkben rajtunk nem segít...Valaha talán mi is kiváltottunk tetteinkkel a mostani kínlódást...

Ami biztos,hogy sok túra nem várható már az idén..

Szóval miközben a megélhetésért küzdünk rendkivüli nehézségekbe ütközik immár egy-egy túra megvalósítása,hiszen ahogy írtam a szomszéd faluba sem olcsó már kimenni... Sajnos én is és Zolika is pokoli anyagi nehézségekkel küzd,küzdünk.A szomorú az,hogy egyelőre nem is látjuk a kiutat.Így aztán nem tudjuk hogyan tovább.Zolika lélekben már el is engedte az idei évet.Én még nem merem elengedni mert Gergő halála után éppen a meccsek és a túrák tartottak még életben.Annak idején az idióta covid átbaszással és a védettségi kártyával megfosztottak a meccsek örömétől,de akkor ott voltak még a túrák.Most ez a helyzet,a túráktól akar megfosztani.Bár a meccsek jönnek,de oda sem olcsó a belépő.Szóval ha én elengedem ezt a dolgot az felér egy öngyilkossággal...Hogyan tovább?

Túrázni akarsz vagy meghalni?Morgan Freeman után szabadon,egy kicsit átköltve...

Én még mindig bízok benne,hogy valamennyire jobbra fordulnak majd a dolgok.Most fogom lemondani a telefonelőfizetésemet mivel lejárt a hűségem,itt nem kevés pénzt fogok majd meg.De ezzel még Zolikán nem tudok segíteni.Egyedül meg nem éppen a legjobb dolog túrázgatni...Mindent elfogok követni,hogy legyenek azért túrák a jövőben is.Ha nem is egy Mátra vagy Bakony,vagy Mecsek,de legalább itt a környéken járjunk olykor-olykor egyet.Hiszen akad erre is látnivaló és érdekesség.Szomorú,hogy itt tartunk,részben valószínúleg a mi hibánk is,de a velejéig romlott aljas világé is.

Elkéne Gergő segítsége odaátról...

Próbálom a blogomat is életben tartani aminek fő írásai természetesen a túrabeszámolók,de amig az nincs addig is kitalálok majd ide valamit.Ha meg nem jelentkeznék már,akkor feladtam,akkor már meghaladja erőmet a dolog,de talán itt még nem tartunk.Bízunk benne a zavar csak átmeneti...(mondjuk ahhoz képest már tart pár hete).

2019. április 24., szerda

Gyula is elment...

Sok ez már mostanság...sorra mennek el életem meghatározó emberei,akik így vagy úgy,de legalább egy ponton keresztezték utamat mély nyomokat hagyva...Gyulával a középiskolában lettünk jóbarátok,a nyolcvanas évek második felében.Aztán már a legjobb barátok lettünk.A középiskolás évek összekovácsoltak minket.Együtt jártuk a csehókat a diszkókat,együtt csajoztunk vagy inkább próbáltunk csajozni.Szinte elválaszthatatlanok voltunk.Együtt mentünk el nyaralni.Hozzá fűzhető ez a sztori is amelyről ezen a helyen írtam.Úgy tűnt elválszthatatlanok leszünk... aztán egyszer valami ostobaságon összevesztünk.Meg nem mondom már min.És ettől a lufi kipukkadt.Hiába próbálgattuk toldózgatni,foltozgatni már nem volt olyan mint eredeti állapotában...

Az évek alatt aztán egyre messzebb kerültünk egymástól.Külön utakon jártunk már.Érdekes volt,hogy pont a velük szembe lévő házba költöztünk...persze akkor ő meg már épp elköltözni készült onnan,de amig szomszédok voltunk át-át járkáltunk egymáshoz.Ám a régi barátságot nem sikerült megújitani.Elköltözött és végérvényesen eltávolodtunk egymástól.
A jelenkornak hála a közösségi oldalak révén,újra tudtunk egymásról,ám csak hébe-hóba írtunk rá egymásra.Úgy tűnt remekül elvagyunk a magunk kis világában.

Nyugodj békében barátom!

Szíven ütött a halálának híre..és sajnos egy kicsit késve is.Így a temetésére nem tudtam kimenni,de itt nyugszik valahol a mi temetőnkben ahol Gergő is...Ám ez a temető óriási.Keresgetem sírját ám egyenlőre nem lelem.Mintha tűt keresgélnék a szénakazalban...

Fiam halála után egyre inkább a spiritualitás világa felé fordultam.Hála ennek és hitemnek ma már biztosan tudom,hogy létezik az "odaát" és az igazság is valóban ott van.
Tudom ma már,hogy mindennek van értelme még a halálnak is.Az ittmaradottaknak azonban ez nem vigasz (főleg ha még fogalmuk sincs róla) és a fájdalom szíven üt (még ha tudsz is róla).Hiszem és tudom,hogy mostmár ő is jó helyen van.
Találd meg odaát a békét a nyugalmat és a boldogságot barátom!