Égi túrákon

 Eljött újra az a nap,amit soha egyik évben sem hagyok ki.Nem telhet el úgy év,hogy az évnek ezen napján ne emlékeznék meg Gergőről,örök túratársamról,a legjobb barátomról,egyetlen fiamról.Hiszen ma van a születésnapja és ma lenne 26 éves.Még mindig előtte lenne az egész élet... Lassan hét év telik el a távozása óta.Valamennyire rendbe szedtem már magam,de persze ez a seb,ez a fájdalom sosem tud elmúlni...

Mindent megírtam már róla,a kapcsolatunkról,a túráinkról a születéséről,az elvesztéséről.Most a halála utáni kapcsolatunkról írok,bár erről is volt már szó bőven.Úgy érzem a halálával a mi kapcsolatunk nem szakadt meg teljesen.Persze ahhoz,hogy ezt bárki is megértse kell némi spirituális beállítottság,kell kicsit hinni abban,hogy létezik az odaát,egy szebb és jobb világ.Hinni abban,hogy tanulni vagyunk itt és,hogy a lelkünk pont a fájdalmakkal fejlődik a legjobban.Hinni azt,hogy mindezt egy jóval szélesebb látószögből nézve mi magunk vállaltuk be és hinni azt,hogy minden visszaáramlik hozzánk,amit egyszer mi magunk bocsátottunk ki magunkból.A karma törvénye.

Patakátkelés a Réka-völgyben

Amikor Gergő eltávozott,szinte rögtön éreztem azt,hogy valamit feltétlenül az értésemre akart adni.És ez nem az volt,hogy bocs apu,így alakult,mennem kellett.Hanem az,hogy ne adjam abba a túrázásokat.Hiszen mikor meghalt az első gondolataim azok voltak,hogy nélküle nem túrázom többé.Tudta,hogy ő a leghűbb társam ebben és tudta,hogy nélküle csak egy törött szárnyú madár vagyok maximum.Éppen ezért akarta az értésemre adni,hogy csináljam tovább,mert ez az életem és ez az egyik dolog amiért én leszülettem.Volt a halála után egy-egy túra,ezek főleg emléktúrák voltak,de valóban úgy voltam vele,hogy nélküle ennek semmi értelme és nem csinálom tovább.Úgy is tűnhetett egy pár hétre,hogy leálltam a túrázásokkal.

Imádtunk a kalandokat 

Valami láthatatlan erő irányított abban,hogy Gergővel ne veszítsük el legalább a minimális kapcsolatot még úgy is,hogy ő már odaát van én meg itt ragadtam.Fokozatosan alakultak úgy a dolgok mindenféle ráhatás nélkül,hogy a kapcsolatfelvétel megtörténhessen.Az egyszerű halandó azt mondaná a véletlenek összejátéka lehetett.De a spiritualitás mondja éppen azt,hogy véletlenek nem léteznek és ha valahol már túl soknak tűnik a véletlen az éppen azt jelenti,hogy nem lehet véletlen.Visszagondolva igen....amikor a munkahelyen a kamionos mindenféle előzmény nélkül közölte,hogy egy médiumnál volt mert túl sok ismerösen halt meg azon a télen és mondta,hogy Gergő lelke is ott volt a szeánszon...na egy egyszerű földi aggyal ezt hova tegyük?Meg már Gergő halála másnapján amikor egy gyerekkori barátnőm írt rám akivel több mint húsz éve nem beszéltem,hogy érzékeli Gergőt és azt,hogy az valamit feltétlenül közölni akar még velem...

Az,hogy aztán a médiumhoz jómagam is eljutok.Vagy az,hogy éppen csak a szemem nem böki ki egy írás ami arról szól,hogy hogyan tudom felvenni a kapcsolatot eltávozott szeretemmel mindenféle médium meg halottlátó stb. nélkül.Vagy amikor előkerül a volt exem aki szintén érzékeli Gergőt és különös dolgokat mesél.A pillangók amik folyton a nyomomban vannak...és még megannyi véletlennek tűnő különös dolog.

Olyan helyeken is megtaláltuk a szépséget és a kalandokat amit mások le se szarnának....

Persze rájöttem magamtól is,hogy Gergő (talán némi szellemi segítő vagy őrangyal segítségével) irányítja úgy a dolgokat,hogy minden történjen úgy ahogy a maga útján.A kapcsolatfelvétel meg is történt és minimális "beszélgetések" zajlanak is közöttünk hosszú hónapokon át.Ez pedig kitud mozdítani  a mély depiből amit Gergő halála okozott.A túrák is beindulnak nagy üzemben idővel,az égiek mellém irányítják Zolikát,aki kicsit nehéz eset,de hű túratársammá válik az évek alatt,persze Gergőt nem tudja pótolni.Tudom és érzem,hogy Gergő irányít valahonnan a mindenségből.Csupa olyan túra köszön szembe ahol szó szerint Gergő nyomában járok vagy olyan amit vele terveztem,hogy megcsináljuk és úgy mintha ezeket nem is én tervezném hanem valóban mintha odaátról irányítanának...

A legikonikusabb kép Gergőről,hét éve ez a blog fő képe is

Aztán a hosszú hónapok "beszélgetései" lassan alábbhagynak.Később értem meg azt is ez is miért van.Gergő (és az égiek) alighanem úgy ítélik meg,hogy rendbejöttem.Megállok most már az odaáti támogatás nélkül és tudom élni úgy az életem,hogy már "nem fogják úgy a kezem" mint eddig.Persze azért nem tűnik el a dolog,de amig korábban heti szinten többször is felvesszük egymással a kapcsolatot,ez ma már negyedéves ciklusokra csökken.De értem már mint írtam,hogy mi miért van és történik úgy ahogy.Tudom és érzem,hogy Gergő ma is itt van persze nem a szó legszorosabb értelmében.Talán valami őrangyal szerepében van körülöttem.Jönnek azért sugallatok ma is és bármikor szólhatok hozzá most is.

Biztos vannak azok közül aki ezt olvassák akik úgy gondolják ez egy őrült egy csávó lehet.Ez engem cseppet sem érdekel,mindenki azt gondol amit akar.Na és biztos van olyan aki azonosulni tud velem.Mondom az egészhez nem árt némi spirituális ismeret és hit.És az is aki örültnek tart majd akkor megért mindent amikor azt a személyt veszíti el akit a legjobban szeretett aki a legközelebb állt hozzá...

Az égi túrák és a földi túrák valójában ugyanazok...

Lehetne még írni a dolgokat,de ez Gergő születésnapja és nem kell,hogy ennél jobban belemenjünk a spirituális dolgokba.Gergő ma lenne 26,hiszem azt,hogy odaát megvár,hiszem azt,hogy újra leszületünk és újra túrázhatunk is,de odaát az égi túrákon is csinálhatjuk ezt amit legjobban szerettünk. 

Odaát nem tartják számon a földi születésnapokat,hiszen a lélek több életet is él és ott ilyen formában az idő sem létezik mint itt.Viszont itt én még számontartom ezt így hát boldog születésnapot fiam bárhol is légy.

Sosem jársz egyedül az úton,ahogy én sem.

Mert összetartozunk és nem választhat el minket egy olyan ostoba dolog mint a halál...

A Tündérszikla varázs

 Elérkezett az idei karácsony,december 24-e van.Noha számomra Gergő elvesztése után megszünt a karácsony,ilyenkor mindig valami mást írok a megszokottakhoz képest ide,valamit ami Gergővel kapcsolatos.Hiszen ez a ő emlékblogja és hiába túrablog is,az egésznek a fő irányvonala az a Gergőre való emlékezés.Most arról az üzenetről próbálok írni amelynek kulcsa a Tündérsziklánál volt és amely (feltehetőleg) Gergőtől jött a csillagokon túlról 2019 kora tavaszán.Persze írtam erről akkor is,de finoman kifejezve magam akkor még nagyon "be voltam zsongva".Túlságosan belemerültem a spirituális dolgokba keresve egy esetleges kapcsolatfelvételt Gergő lelkével.Persze ez érhető,hiszen ki tudja elviselni a gyermeke elvesztését,mindenki próbál valami kapaszkodót keresni.Nekem ez volt az.Azonban azóta sok víz lefolyt már a Dunán és magam is kiváncsi vagyok,hogy ma milyennek látom az akkori dolgokat.Higgadtabbnak tünő fejjel,hogy érzem mi is történt akkor,mi is történhetett pontosan.Ugyanazt érzem-e vagy másként.Ez most írás közben fog kiderülni.Az akkori bejegyzésem amúgy ide kattíntva elolvasható.

A Tündérszikla 2019 márciusában

A történet alighanem ott kezdődik amikor 2015 utolsó előtti napján ide túráztunk el Gergővel (Móni is velünk tartott akkor).A túrát Zúgligetből kezdtük,majd ide érkeztünk a Tündérsziklához,megcsodálva annak szépségét.Innen aztán a Dinsznófő-forrás érintésével kapaszkodtunk fel a Normafához,onnan pedig a Csacsi réten és a Virágos-völgyön át a Szépjuhásznénál fejeztük be a túrát.Hazamenve akkor már a hobbimnak köszönhetően a túráról filmet készítettem.Természetesen ez ilyen telefonnal felvett teljesen amatör és színvonalatlan film volt,még azt a színvonalat sem érte el amit manapság.De elkészült és örök emlék lett és amire akkor még nem gondolhattam kulcsfontosságúnak bizonyult ebben a történetben a későbbiekben.Ime a film:

Így elsőre természetesen semmi furcsa nincs benne.Egy átlag alatti színvonalú film,de számomra csodás emlék.Telt-múlt az idő és noha mindig is benne volt a pakliban,de Gergővel ide a Tündérsziklához többé már nem tértünk vissza.Gergő 2018 decemberében ment el.A következő év első túrája pedig ide vezetett... Azt nem tudom már,hogyan s miként pattant ki ennek a túrának az ötlete,de ide jöttünk.Akkor Mónival és Zolikával karöltve.Erről a túráról nem készült film,hiszen még nagyon friss volt a Gergő elvesztésével járó fájdalom,hát a jó fenének sem volt kedve filmet csinálni.Még ekkor sem éreztem semmi furát.Aztán ezt követően négy hetente visszatértem ide.Ekkor már kezdett pislákolni a dolog.Hiszen három hónap alatt háromszor voltam itt,míg a korábbi 48 évben csak egyszer.Na,de közben sok más is történt.

A Tündérszikla 2019 első túráján

Gergő elhunytát követően akarva akaratlanul is belemerültem a spirituális dolgokba.Addig is érdekelt persze,de az érdeklődés kimerült évi 2-3 ilyesmi dolog olvasásával és a Szellemekkel suttugó sorozat nézésével.Ezt követően azonban özönlöttek rám a dolgok.Már másnap Gergő távozását követően rám írt egy gyerekkori barátnőm.Persze sokan írtak ekkor rám,de ez volt talán a legfontosabb,legérdekesebb üzenet.A hölgy ha jól tudom két évvel volt fiatalabb nálam és egy lépcsőházban laktunk éveken keresztül.Aztán őt a sors Zebegénybe vitte és ott élt ekkor.Ám ismerösöm volt a közösségi oldalon,de nem beszéltünk vagy harminc éve már.Lélektréner volt,ezt láttam a megosztásain is.Az,hogy ez pontosan mit jelent a mai napig sem tudom.Na,de rámírt és közölte,hogy érzi Gergőt,Gergő lelkét...Annak fényében,hogy három évtizede nem beszéltünk és tőlem több mint száz kilométerre volt,enyhén szólva is meglepő volt.Szóval érezte Gergő lelkét és közölte még itt van.Csak fél megnyilvánulni,mert attól tart minket ijeszt meg vele.Ezután útmutatást adott arról,hogy egy gyertya segítségével hogyan tudom fogni Gergő mondandóit.Ez sikerült is és ez inditotta el aztán igazán az én spirituális érdeklődésemet,amely fokozodott egyre csak a következő hónapokban.

Amikor már csak a hit marad...

Mai fejjel nem is tudom mennyire volt hihető ez az egész.Akkor nekem csak ez maradt is szentül hittem benne,hogy igaz.Olvasva a dolgokról,azt olvastam,hogy amiben szentül hiszünk az igaz is...Tehát a mai napig bízok benne,hogy akkor a gyertyánál Gergő üzeneteit fogtam,ott persze csak igen-nemmel tudott válaszolni,de legalább úgy éreztem van köztünk kapcsolat.Ezzel a gyertyázással egészen addig a bizonyos 42.napig elvoltam amig köztudottan a léleknek távozni kell,be a fénybe.Közben újabb érdekes üzenet jött.Ez már kb.két héttel Gergő halála után és nem is az volt,hogy érdekes,hanem az,hogy kitől.Az utolsó exem írt rám Julcsi.Azért éreztem meglepőnek,mert úgy voltam vele már biztosan rég el is felejtett.Persze értesült Gergő haláláról ő is amely mélyen megdöbbentette.Szó,szó elkezdtünk beszélgeti,chatelgetni és ezzel derült ki,hogy ő is valamennyire otthon van a spirituális dolgokban.Miközben én ezerrel belemerültem a témába,vele addig-addig beszélgettünk míg megbeszéltünk egy találkozót.

Mit rejthet a Tündérszikla?

Sok érdekes dolgot hallottam tőle is.Én pedig idehaza megtanultam fogni a túlvilágról érkező jeleket.Az volt számomra a megdöbbentő,hogy miután a lélek távozott a földközelből pár napra utána is jöttek a jelek.Ez jó volt,de ugyanakkor kissé megzavart.Ez meg,hogy lehet.Utána olvasva az derült ki,hogy a lélek odaátról is tud üzenni illetve jeleket adni.Közben Julcsival megvolt a találkozó amelyen véletlenül vagy sem a Tündérsziklánál kötöttünk ki...ez a séta vagy túra több furcsaságot is hozott.Erről is írtam már nem is egyszer,az egyik ilyen írásom ide kattíntva elolvasható.Az itt történtek újfent arról győztek meg,hogy igenis van túlvilág a lélek nem hal meg soha és lehetősége szerint ha kell üzen is,jeleket ad.Az,hogy újra a Tündérsziklánál voltunk kezdett lassan foglalkoztatni,hogy miért is?

A Tündérszikla 19 februárjában

Ekkor volt az is,hogy először életemben egy médiumnál jártam.Ide is úgy kerültem,hogy úgy gondoltam Gergő vezetett ide mert valamit közölni akart.A dolgok alakultak úgy egészen véletlen(?),hogy aztán itt kötöttem ki.Ekkor már szentül hittem az egész spirituális dolgokban a túlvilágban a lélek halhatatlanságában.A médiummal való beszélgetés nem győzött meg erről teljesen,de sok olyasmi is volt ami arról tanúskodott,hogy valóban Gergő lelkével "beszéltünk" akkor...Viszont kételyeim is támadtak nem is kevés.Ekkor éreztem úgy,hogy Gergő lelke is érzi,hogy bizonytalan vagyok így tovább "dolgozott" az ügyön.Ennek az lett a vége,hogy újra a Tündérsziklánál voltunk...Persze itt már tudható volt,hogy nem véletlenül.

Köszönjük Tündérszikla!

Újra Julcsival találkoztunk és szándékosan jöttünk ide,már amennyire szándékosnak mondható,hogy Julcsi szervezte is az útvonalat,de úgy,hogy mintha egy súgallatra hagyatkozott volna...Itt már jó volt az idő is 2019 márciusában,sejtve azt,hogy valami rendre ide vezérel..Persze akkor és itt sem találtunk amúgy semmi furcsát.Erről a túráról már készült újra film.Közben nem tudatosan de ugyanazzal a zenei háttérrel vagy aláfestéssel ment a film mint az első 2015-ös film is... Na itt volt a történetben a kulcs!Közben a következő hetekben Julcsival beszélgetve fokozatosan jöttünk rá erre.Végül megvolt a megoldás.Gergő üzenete a Tündérszikláról készült filmjeim zenei aláfestésében volt!Egészen véletlen(?) jötünk rá erre is.A zene amúgy egy dal volt,amelyet aztán lefordítottunk valahogy magyarra már a szövegét és ez maga volt Gergő mondandója.Ennek a lényege pedig az volt,hogy neki mennie kellett,hirtelen búcsú nélkül.És bár a szívem megszakadt,de őrizzem meg a mosolyát a nevét és persze a legfőbb üzenet amelyet szinte már a gyertyás kapcsolatfelvételtől fogtam az,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat!Ime az itteni film,amely ugyan sokat nem árul el,inkább a zenére érdemes figyelni és utána megnézni a fentebb felrakott régebbi filmemet és abban is figyelni a zenére...

Ennyi ez a történet.A Tündérsziklához azóta nem tértem vissza,ebből is érezhető,hogy amire rájöttünk az igaz lehetett.Julcsival aztán a kapcsolat megszakadt.Rossz szó,de spirituális értelemben úgy érzem Gergő vagy az égiek csak eszközként használták azért,hogy nekem segítsen.Talán kár.Tegnapelőtti túránkon nagyon közel voltunk a Tündérsziklához,de most semmi késztetést nem éreztem arra,hogy lemenjünk oda Zolikával.Ebből is azt szűröm le,hogy a szikla elvégezte a dolgát amire kellett.Csak egy eszköz volt az is,én most menjek más útakra máshol van dolgom,itt már jártam...Rossz szó ez az eszköz,de nem tudom jobban megfogalmazni.Szóval mai fejjel átgondolva vajon mi lehet igaz ebből az egészből?

Akárhogy is volt,szívet melengető volt ez a Tündérszikla varázs..

Miután a Tündérszikla és Julcsi is távozott az életemből az én spirituális érdeklődésem nem hagyott alább.Annyira belemerültem,hogy aztán magam jöttem rá egy Gergő lelkével való kommunikációra.Ez két-három évig úgy érzem münködött is és jelentősen elviselhető szintre csökkentette a fájdalmaimat.Persze erről sem tudtam mennyire igaz,de olyan fokú szeretet,vigasztalást éreztem ezeken a kapcsolatfelvételeken,hogy megvoltam győzödve róla,hogy igaz,hogy valóban Gergő lelkével kommunikálok.Aztán a dolog ott hagyott alább amikor úgy éreztem,hogy hamis infórmáció,hamis reménykeltés jött át odaátról.Itt megbicsaklodtam kissé... bár jöttek utána olyan dolgok,hogy nem hamis infó jött csak én értelmeztem a dolgokat rosszul.Mindenesetre meginogtam a hitem és az érdeklődésem is meginogott.Ma már nem vagyok belemerülve a spirituális dolgokba,talán ezért is volt ez az egész,hogy kizökkentsen belőle,mert úgy nem lehet élni,hogy szinte csak ezzel foglalkozom.Ki tudja..Ezzel csak az a baj,hogy most nem igazán tudjam mit higyjek.Vajon igaz volt,hogy már a gyertyánál Gergő lelkével kommunikáltam?Igaz volt a médiumnál való kommunikáció?Igaz volt e Gergő üzenete a Tündérsziklánál?Igazak voltak-e az utána való kapcsolatfelvételek?

A varázs

Minden kétely és zavar ellenére ma is úgy gondolom és hiszem,hogy igaz volt minden.Valóban Gergő nem hagyott magamra,csak annyi,hogy lehet nem mindig sül el jól a dolog vagy én nem értem úgy ahogy kellene..Vagy a lényeget nem értem.Ha nem is olyan fokon mint régebben de fogok néha jeleket ma is,van olyan,hogy érzem Gergőt akár a túrákon is.És erről is olvastam már,ha érzem akkor valóban ott is van.Van,hogy a szeretet érzés ma is átjön.Mindenképp igaznak kell lennie ami történt,különben nagyon elvesznék.Gergő nem szűnt meg szeretni ahogy én sem őt.

A Tündérszikla varázs egy olyan korszakomban segített amikor a legnehezebb volt a létezés is és azok is akik ebben segítettek.Örök hálám nekik.

Ez volt a mostani karácsonyi tündérmesém.Hiszem,hogy van valami az élet után is!

Petőfi és Dunavecse

 Óriási tisztelője vagyok Petőfi Sándornak,persze azért rajongójának nem nevezném magam.A költő imánzsa jó sok túránkon visszaköszön.Jellemző volt ez főleg a Gergővel való közös túráinkon,hisz sok túránkon valamilyen formában visszaköszönt Petőfi.Jártunk ahol ő járt,láttuk amit ő látott.Voltunk a kunyhójában Somoskőn,végigmentünk azon a túrán amelyen ő is egykor.Voltunk a Bátorkőnél ahol ő is járt (és ahova a télen reményeim szerint visszatérek).Voltunk a szülőházánál is,igaz itt sajnos már nem Gergővel.Jártunk számos olyan településen amely ilyen-olyan formában Petőfihez is köthető.Ezek legutóbbika a hétvégén felkeresett Dunavecse volt.Itt egykori szerelmének a sírját kerestük meg,sikeresen.Ha már Dunavecse,akkor utánajártam milyen volt a település és Petőfi kapcsolata,mi fűzte őt Zsuzsikán kivül ide?Ez a történet most ezt meséli el.

Dunavecse egyik temploma

A Szabadszálláson tönkrement Petrovics István családjával 1841 tavaszán, április 24-étől vette bérbe a vecsei mészárszéket. A két mezővárost összekötő földúton, az Öreg-közi-dűlőn szekereztek be Vecsére a megmaradt ingóságokkal Petrovicsék. A költözésben segített a nagyobbik fiú, Sándor is. Az apának nem volt ekkor pénze önálló vállalkozásra: székálló legényként albérletbe vette ki a mészárszéket a bérlőtől, a helybeli Nagy Pál gazdától. A kisebbik fiú, István az apa mesterségét folytatva otthon segített. A nyugtalanul önmagát kereső idősebbik, Sándor éppen csak túljutott a majdnem végzetes, súlyos betegséget hozó másfél éves katonáskodáson. Most Pápáról, a református kollégiumból tért haza. Még csak készülődött a váteszi-költői, népvezéri szerepre. Két hónapot töltött ekkor a család körében, egyik levele szerint „unatkozva és verseket faragva„. Kilenc vers és két műfordítás az ekkori vecsei termés, meg egy kéziratos kis verses füzet, amit az ez idő tájt írott költeményekből szerkesztett egybe Lanc’ versei címen. A költészetben még csak a hangját kereste, a színészet talán még jobban is vonzotta a versfaragásnál. Nem tudta még, mi lesz belőle, de abban bizonyos volt, hogy mészáros nem, hiába szeretné az apja, hogy az ő mesterségét folytassa a nagyobbik fiú is. Júliusban megint útnak indult. Ekkori távozására így emlékezett vissza 1847-ben: „Fölszedtem sátorfám és világgá mentem, / …S az apai ház úgy elmaradt mögöttem, / Mint az álom a fölébredt ember mögött, / Apámhoz, anyámhoz még csak hírem se’ jött.”

Előbb vándorszínésznek állt, de aztán az apjának tett ígéret szerint 1841 őszén újra pápai diák lett. A sikeres tanév végén, az 1842-es iskolai szünetben rokona és diáktársa, Orlai Petrics Soma társaságában köszönt be Vecsére a szülőkhöz. Kétszer egy hetet töltött odahaza ekkor. Közben kirándult Mezőberénybe, Debrecenbe. Hazafelé, talán éppen az Öreg-közi-dűlőn ballagva, szemlélődve született meg képzeletében a Hazámban, a későbbi nagy tájversekhez méltó előzmény. A vers hamarosan megjelent nyomtatásban is, alatta először szerepelt a Petőfi név.

Vannak Petőfi szobrok Dunavecsén...nem is egy

Október végén visszament Pápára, de aztán megint elhagyta az iskolát, s vándorszínésznek állt. Alig két hónap múlva, 1843. január elején Székesfehérvárról Kecskemétre indult a színésztrupp. Pentelénél keltek át a Dunán, s Dunavecse mellett haladtak el a szekereikkel. A szülőknek tett ígéretét megszegő ifjú lelke fölbolydult szülei közelségétől. Hol énekelt, hol káromkodott, társai nem tudták mire vélni furcsa viselkedését. Végül még a szekerük is fölborult, s a metsző, fagyos szélben küszködve állították kerekére. Csak akkor nyugodott meg valamennyire, amikor a falu tornya eltűnt a hátuk mögött a láthatár szélén.

1843 májusában már Pozsonyban volt, onnan üzent haza a Távolból című verssel: „Kis lak áll a nagy Duna mentében” – idézte föl a messzire szakadt fiú az otthont és a családot. Hosszú távollét után, keserves másfél évvel a háta mögött, 1844 húsvétján kopogtatott újra a „kis lak” ajtaján. Ezt a kopogtatást idézi föl a magyar líra anyaverseinek egyik legszebb darabja, a Füstbe ment terv. Még kopottan, szegényen, de már a költői elismertség és siker biztos reményében toppant be a kis szobába.

Ez volt Petőfi utolsó vecsei látogatása, és ez volt a leghosszabb, legtermékenyebb ittléte. A mészárszéket bérlő Nagy Pál Templom utcai házában lakott, és házigazdája lányához a szép, szőke Nagy Zsuzsikához írta első szerelmes költeményeit. Külön legendák fűződnek a Nagy Zsuzsika és az ifjú poéta között szövődő szerelmi idillhez.

Összesen harminc verse köthető Dunavecséhez. Ekkor írta az Egy estém otthon című családi versét, melyben a legszeretőbb édesanya alakja mellett a fia kalandos terveit bizalmatlanul fogadó „jó öreg”, az édesapa figuráját szelíd iróniával rajzolta meg. Olyan ismert versek születtek még Vecsén, mint a Meredek a pincegádor, a Vizen, A faluban utcahosszat, Deákpályám, meg a Gazdálkodási nézeteim. Közben egybeszerkesztette első verseskötete, az 1844 őszén megjelent Versek anyagát. Június végén hagyta el a vecsei otthont, Pestre ment segédszerkesztőnek. Néhány hét múlva már nosztalgikusan, a szülőkért aggódó szeretettel küldte Pestről Vecsére István öcsémhez című verses levelét. Legközelebb Szalkszentmártonban látogatta meg az időközben oda átköltöző családját, de a vecseiek tudomása szerint a szomszédos csabonyi meg a vadasi csárdában gyakran találkozott itteni barátaival.

Nagy Pál háza napjainkban

1844 ősze meghozta Petőfi számára a rég áhított költői sikert, elismerést. A Versek mellett megjelent A helység kalapácsa, mindenki róla beszélt szerte a két hazában, a verseit már népdalként énekelték. Próféta lett végre a saját (szűkebb) hazájában is.

De a család ekkor már készülődött az újabb költözködésre. A Vecsén eltöltött négy év után, valószínűleg 1845 tavaszán, az anyagi jólétbe vissza törekvő Petrovics István egy községgel északabbra húzódott: a szalkszentmártoni beálló vendégfogadót és mészárszéket bérelte ki. A Vecséről Szalkra került szülőket előbb Dömsödre, majd Vácra sodorta tovább az elszegényedés, aláhanyatló életüket azonban mindinkább bearanyozta Sándor fiuk költészetének egyre fényesebb csillaga, országra szóló hírneve.

A hiteles történeti adatokon kívül számos helyi történet, legenda fűződik Petőfi vecsei időzéseihez. Közülük többet megírt az egykori barát, Jókai Mór Az én életem regénye című könyvében. Másokat lelkes gyűjtők, kutatók a helyszínen szedegettek össze, és közöltek az 1870-es évektől a fővárosi lapokban.

A legkorábbi közülük irodalmi eredetű, és még Petőfi életében támadt: a magyar származású Kertbeny Károly, a költő lelkes híve, németre for-dította Petőfi verseit. Az 1849 májusában Frankfurtban kiadott mű előszavában azt állította a fordító, hogy Petőfi Dunavecsén született. Nem tudni, honnan vette ezt a téves adatot, talán néhány szép vecsei vers tévesztette meg.

Alighanem éppen a Vecse és Szabadszállás közti földúton, az Öreg-közön fogant meg a gyalogosan szemlélődő költő lelkében a Hazámban című tájleíró költemény 1842 őszén, s a verset Vecséről küldte be a szerkesztőségnek. Egy helyi történet szerint a Petőfi név is vecsei eredetű: egy Pető nevű asztalos javasolta eszerint az ifjú Petrovics Sándornak, hogy magyarosítsa a nevét, legyen eztán Petőfi.

A pesti úton a védgát oldalában álló, nemrégiben kipusztult évszázados nyárfát Petőfi fájának tartották a helybeliek. (Amikor kivágták, derült ki, hogy legalább ötven évvel fiatalabb volt a költő vecsei látogatásainak idejénél.) Egy helyi történet szerint pedig ettől a fától, mások szerint a közeli csordakúttól üzent be a poéta a városba édesanyjának 1844 húsvétján, hogy megjött, s hogy küldjön ki számára néhány jobb ruhadarabot, ne kelljen a külsejével szégyent hozni a családra. Más helyi változat szerint a tanító, Bernolák Soma vitte ki az ifjú poétának az édesanyjától a tiszta ruhát, mégpedig a városszéli szilvásba. A Duna-parti öreg fűzfákat ma is Petőfi fűzeinek nevezi a nép, állítólag alattuk olvasgatott a költő a fűben hasalva.

Egy régi március idusán a Nagy Pál féle ház előtt

Szűcs János rektor, a már említett Bernolák Soma tanító, Balla István tiszteletes meg a tanítóegyesület környékbeli tagjai mind közeli ismerősei, barátai voltak a negyvenes években Vecsén meg a környéken többször időző Petőfinek. Történetek szólnak a költő és barátai hangulatos esti beszélgetéseiről, amikor is többnyire Balla tiszteletes uram lakásán ütötték el az időt a kancsó bor mellett.

A Vízen című verséről többféle történet keringett a településen. A legismertebb változat szerint az után írta ezt a versét, hogy ladikázás közben megmentette a Dunába esett Szűcs János rektor életét. Egy másik, kedves történet szerint Balla tiszteletes javaslatára a vecsei lányok maguk szőtte, kezük munkájával díszesen hímzett inget ajándékoztak Petőfinek. Ezt a történetet Jókai is megírta Varázsing címmel.

Vecsén immár évszázados múltja van a „kis lak-vitának”. A helyi hagyomány úgy tudta, hogy a mai hősi emlékmű helyén korábban állt kocsmát is bérelte Petrovics István, és ott laktak a szülők, az volt az a bizonyos „kis lak”. Az országos hírű Petőfi-kutató, Mezősi Károly szerint viszont csak a mészárszéket bérelte az öreg Petrovics, így a kis lak a ma is álló, Vecse helytörténeti múzeumának otthont adó mészárszék épülete. Azt tartják a helybeliek erről a mészárszékről, hogy olyan vén, mint maga Dunavecse. Itt őrzik Petrovics húsvágó bárdját és Nagy Zsuzsika kancsóját, amelyikben állítólag a bort, mások szerint a gyógyító savót vitte a köhögős, gyönge tüdejű poétának. A hősi emlékműre 1948-ban elhelyezett, s a Kis lak…-ot idéző emléktábla szövegét a Petőfi-kultusz ismert vecsei ápolója, a helytörténész Vasberényi Géza fogalmazta. Később azonban, a saját és Mezősi kutatásai hatására ő is módosította az álláspontját.

Vecsén Petőfi és a szabadságharc emlékezete élénken továbbélt, főként a szegényebbek körében. A vecsei negyvennyolcas kultuszra jellemző, hogy a kiegyezéstől a millenniumig a férfinevek dunavecsei gyakorisági listáján a Sándor volt az első, a Lajos pedig a negyedik. A megelőző másfél évszázadban ezek a nevek (különösen a Lajos) sokkal ritkábban fordultak elő itt. Az emlékezet aztán lassanként kultusszá lelkesült: a hetvenes években, a költő születésének ötvenedik évfordulóján kezdték összegyűjteni a róla szóló legendákat. Az első hivatalos, országos megemlékezésre 1898–99-ben, a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján került sor, ekkor ünnepelték először Vecsén is Petőfit. Valamikor a századforduló táján helyeztek emléktáblát Nagy Pál házára, Csikay Imre főszolgabíró kezdeményezésére.

Petőfiék mészárszéke

A Petőfi Társaság 1923. szeptember 30-án, a költő születésének centenáriumán Dunavecsén tartotta díszközgyűlését. Nagy népünnepélyt rendeztek a vendéglátó vecseiek. A templomban imával kezdődött, majd a templomkertben folytatódott a rendezvény. Pekár Gyula elnök szónoklata után a vecsei tanító, Berde Károly szavalta el saját versét, s a dalárda énekelt. A neves Petőfi-kutató, Ferenczy Zoltán beszéde után helybeliek szavalatai következtek, majd Platthy György parlamenti képviselő mondott záróbeszédet. Utána a Nagy Pál-féle házon az emléktáblát, majd a mészárszéket koszorúzták meg, végül Nagy Zsuzsika sírjára is koszorút helyeztek el az új temetőben, ahová nemrég temették át a költő első szerelmét és későbbi férjét, Petőfi egykori barátját, Balla István tiszteletest. A rendezvényről és a nemrég alakult vecsei dalárda sikeres szerepléséről elismeréssel szóltak a jeles vendégek, a társaság tisztségviselői és a képviselő.

A második világháború utáni rövidre szabott demokratikus időszaknak emlékezetes kulturális eseményére került sor 1947 szilveszterén. A szép hagyományokkal rendelkező vecsei műkedvelő színjátszás folytatásaként a helyi műkedvelők bemutatták a fiatal segédlelkész, Szamosközi István Kis lak áll a nagy Duna mentében című, Petőfi vecsei időtöltéséről szóló darabját. Az előadás sikerét ismétlések jelezték, meghívták a lelkes társulatot Kiskunlacházára is. Nyolcszor játszották sikerdarabjukat, közben a szerző átdolgozta ezt az írását, és Égszínkék április címmel kisregényként is kiadta.

A centenáriumi év, 1948 pünkösdjén Házi Árpád alispán ünnepi beszédével avatták a Petőfi téren a költő bronz mellszobrát, Szandai Sándor alkotását. Akkor még a piac sarkán állt, a mészárszék közelében, s csak a piac elköltöztetése után került mai, központi helyére. A talapzaton a felirat egyetlen szó: PETŐFI. A név alatt a Kossuth-címer fölött és alatt a két évszám: 1848, illetve 1948. A szobor költségeit nyolc község adta össze 1948-ban. Ugyanekkor tartották az új Szamosközi-egyfelvonásos ősbemutatóját Vecsén: a Tavasz a Landerer-nyomdában ugyancsak megnyerte a helybeli közönséget.

Az ötvenes években szervezte meg a Petőfi Baráti Kört Vasberényi Géza, Dunavecse közismert Petőfi-kutató helytörténésze, aki önerőből rendezett be Petőfi Emlékmúzeumot a tulajdonában lévő Nagy Pál-féle házban. Megszervezték a „hivatalos” tájmúzeumot is a mészárszékben, és útnak indították a Petőfi emlékét idéző és máig élő Szeptember végén ünnepség-sorozatot.

1995-ben újjáalakult a Petőfi Baráti Társaság. Kezdeményezése is szerepet játszott abban, hogy a vecsei általános iskola 1996. március 15-én fölvette Petőfi Sándor nevét. A társaság Március idusán elnevezéssel tavaszi kulturális rendezvénysorozatot indított, és az újraéledő vecsei műkedvelő színjátszás amatőr szereplői újrajátsszák a Petőfi emlékét idéző darabokat.

Egy Zsuzsikának írt vecsei vers részlete,megtalálható Dunavecse főutcáján egy kis oszlopon

Mosoly odaátról...

.Sokat gondolkodtam,hogy megszülessen-e ez a bejegyzés,számos érv szólt ellene és számos mellette.Ami legfőképp ellene szólt talán,az az,hogy ez mégiscsak egy túrablog,hogy jönnek ide ilyesfajta bejegyzések,meg aztán alighanem e sorok elolvasása után sokan örültnek is tarthatnak majd...Ami meg mellette szólt fő érvként az,hogy a blog már kinőtte a csupán túrablog jellegét,hiszen ez egyben Gergő emlékblogja is.Lehet vannak akik szerint ez az egész,így nem jó,de én úgy érzem ezzel (is) méltó emléket állítok a fiamnak,hiszen túrázni szeretett a legeslegjobban.Ötvözve a két dolgot,én úgy gondolom kihoztam ebből amit lehetett.Aztán meg kell egy hely ami megörökiti az élményeim és az itt leírtak is azok!Kell,nehogy egyszer véletlen elfelejtsek mindent,halálom után meg már oly mindegy mi lesz vele.Szóval karácsony van e sorok írásakor és mivel is emlékezhetnék legjobban Gergőre mint ezzel a tündérmesével,ami igazából nem is mese,hanem a valóság!

Hol is van a Mennyország...?

Gergő elvesztése vezetett bele egy olyan világba amely nem kicsit segített elviselni az elviselhetetlent.Belecsöppentem a spirituális dolgokba,szinte napról napra egyre jobban és jobban.Ma már tudom ez is a sorsutam része volt.Odáig fejlödött a dolog,hogy ma már tudok kommunikálni az elhunyt szeretteink lelkével.Gondolom ez sokak számára megmosolyogtató,nem is célom,hogy megyőzzelek,mindenki azt hisz amit akar.Előbb-utóbb ugyis mindenki rájön majd mindenre.Azt,hogy mi módon nem részletezném,erre mindenkinek saját magának kell rájönnie,de két dolgot elárulok.Az első az,hogy hit nélkül nem fog menni -és itt most nem istenben kell feltétlenül hinned - .Erölködhetsz bárhogy,ha nem hiszel benne nem fog menni.A másik dolog az,hogyha már van hited hozzá és fogékony vagy rá,a dolog sokkal egyszerűbb mint bárki gondolná.Írhatnak bármit,mutathatnak bármit tömeg eszközök-oldalak,a dolog nem olyan bonyolúlt...

A kommunikáció alatt meg ne beszélgetést tessék érteni,legalábbis nem úgy mint ahogy mi emberek ebben a világban beszélgetünk.

Mosoly odaátról

Szóval eljutottam odáig,hogy ma már tudok Gergő lelkével kommunikálni,így a mérhetetlen fájdalmamon valamelyest sikerült enyhiteni,persze megszüntetni nem lehet.Nagyon nagyon sokmindent megtudtam "odaátról",milyen az a világ,hogy épül fel ez az egész.Persze ehhez ez a fajta kommunikáció nem adhatott teljes képet és nem is adhat semmi.Az egészet akkor fogjuk megérteni ha eljön majd a mi időnk is.Azért a net világában utána lehet nézni sokmindennek.Vannak erre szakosodott oldalak,amelyek nem  a tömegcucc színvonalát gazdagitják,hanem próbálják a dolgokat megfelelöen lekommunikálni..Érdemes ezeket megkeresni és belepillázni.Szóval a mai történetem azt meséli el mi történt Gergővel miután elkelett mennie...hogyan találtunk újra egymásra úgy,hogy már nem ugyanazon a világ lakói vagyunk.Az alábbiakat tőle tudom,

Már jártunk a Mennyországban többször is...

Gergő a 18-as év decemeberének 11-ik napjának hajnalán távozott.Öt óra tájban jött a rosszulét rá és 5.19h-kor elment... Természetesen még itt próbált segítséget kérni,de oly módon szenvedhetett szegény,hogy nem ért át a másik szobába,hogy szólni tudjon.Még felkellt,de lerogyott a szőnyegre,háta az ágynak támaszkodva,így ülő helyzetben ment el...Így találtam rá reggel.Félálmomba mintha hallottam volna valami levegő utáni kapkodást,de nem keltem fel rá...örök lelkiismeret furdalást okozva magamnak...Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogyha felkelek is,segíteni már nem tudtam volna...Ez persze engem nem ment fel,örökre ott marad bennem,mivan ha felkelek rá...hátha még sikerül újraéleszteni,időben jön a mentő stb....Gergő folyamatosan nyugtatott,hogy ez nem az én hibám...Leszületésünk elött lefixálódik halálunk pontos időpontja és ha fene fenét eszik is akkor bekövetkezik.Neki ez volt az az időpont és ezért nem tudtam volna már segíteni semmivel...

A lélek a testből pár röpke perc alatt távozott azon a csatornán amely összeköti az itteni világot az ottanival,ami ugye a klinikai halálból visszatérőknek az alagút érzést okozza.

Gergő a szobában találta magát ahol volt,nem értette,hogy az előbb még rosszul volt,most miért van jól?Ám öröme másodpercekig tarthatott,hiszen meglátta saját testét a földön ülve az ágynak támaszkodva...Pánikba esett,átjött a másik szobába (átlibbent? erről nem kaptam infót - maradjunk abban,hogy átjött).Próbált természetesen felkelteni ijedtségében,de ugye ezt már nem hallhattam...Viszont álmodtam,borzalmasat...álmomban a bátyám felesége halt meg...tehát a tudatom valahol érzékelte mégiscsak a dolgot...Ugye az ember a saját gyereke halálát nem tudja megálmodni!!!Így jelzett a tudat....

De felkelni akkor nem keltem fel,Gergő pedig teljes pánikban volt...szerencsére érkezett a segítség.Nagyjából 15 percre a halál beállta után megérkezett Gergőhöz a szellemi segítőnk aki úgy tünik közös,tehát az ő segítője az enyém is,aki mellesleg ebben az életemben egy igen közeli hozzámtartozóm volt.Ő segített Gergőnek akinél ennek köszönhetően elmúlt a pánik.A segítő beszámolt neki mi történt,de Gergő tudatának az egésze is kezdett visszatérni.A segitő sokmindent elmagyarázott neki.Maradtak addig a lakásban míg Gergő testét el nem vitték...

Elmenőben,de búcsúnk csak átmeneti...

Ezután a szellemi segítőnk ugymondd "körbevitte" Gergőt,megmutatott neki mindent,a fényt is,közben végig nyugtatta őt aki nagy nehezen meg is tudott nyugodni végül.Ám bánkodott,bántotta,hogy búcsú nélkül kellett itthagynia minket.A szellemi segítő rendkivül segitőkész volt és persze tele volt szeretettel is!Igy megállapodtak abban,hogy Gergő itt maradhat a köztes térben egészen az utolsó napig amikor is utoljára fog számára megnyilni a fény kapuja.Így Gergő lelke a következő hat hétben végig velem/velünk volt!Próbált megnyilvánulni,próbált kapcsolatba lépni velem/velünk.Próbálkozott sokmindennel,de tartott attól is,hogy megijednénk.....Pl.elöször egy gyerekkori barátnőmhöz fordult segítségért,aki ilyen lélektréner féle lehetett.Ő fel is keresett,közölte velem Gergő lelke még itt van.Eddig is,de főleg ezután kezdtem teljesen hinni a dologban.A lélektréner mondta,hogy próbál megnyilvánulni,közölni valamit csak nem tud.Ezután elmagyarázta,hogy egy gyertya segítségével tudok vele kommunikálni.Ez volt tehát az első lépés.A gyertya segítségével úgy ahogy a lélektrének tanitott úgy éreztem egy minimális kommunikáció végre elindulhatott köztünk.Később Gergő lelkével már jobban kommunikálva megerősitett benne,hogy akkor ott a gyertyánál is ő válaszolt mindig!

Gergőt rendre éreztük,hiszen sokszor jött az a bizonyos simogató érzés...mintha valaki simogatna,ölelne háturól...ez mindig megnyugtatott és kellemes érzésekkel töltött el.Volt olyan is amikor határozottan gyengéd puszit éreztem az arcomon és olyan is amikor az ágyban fekve mintha valaki átölelt volna....Természetesen Gergő adta a tudtunkra szeretetét.Ott volt a neki rendezett emléktúrán is,ott is jöttek a jelzések odaátról és természetesen ott volt a temetésén is,mint minden lélek aki távozik ebből a világból.Ha lehet ilyent mondani magával a temetéssel megvolt elégedve,de ennek az egésznek odaát kevesebb jelentőséget tulajdonitanak mint mi itten.

Ott volt aztán velem az Ismerős Arcok koncerten is ahová terveztük,hogy majd elmegyünk...ott volt Cegléden is a Csondor Kata bulin ahová szintén elakartunk közösen menni.Mindenhol éreztem a simogató érzést

Azonban én ugye erős tudatlanságomban akkor,nagyon féltettem.Féltem,hogy lekési a kaput és nem tud majd átkelni.Akkor nem tudtam,hogy ő már előre lebeszélt engedéllyel tartózkodik a köztes térben.Többször kértem kelljen át,legyen biztonságban,rendre nem fogadott szót..de mondom nem tudhattam,hogy igazából odaát már minden rendben folyik.

Aki elmegy,ugye hazatér?

Közben Gergő továbbra is kereste a módját,hogyan tudnánk a gyertya kommunikációnál is jobban kapcsolatba lépni!Bevonta a dologba volt exemet is,aki szintén jártas némileg a spirituális dolgokban és aki nem véletlenül került képbe...!De eljött az utolsó nap amikor már Gergőnek mindenképpen átkellett kelnie...az utolsó este a gyertyánál az édesanyjával együtt nyomatékosan kértük kelljen át,a szeretetünk elkiséri majd...Könnyek között búcsúztunk,mert úgy tudtuk akkor,hogy a fényből nincs visszatérés.Ám tévedtünk!

Nem tudhattuk biztosra,hogy Gergő átkelt-e akkor (ma már tudom - igen,átkelt!),csak reménykedtünk benne.Gergőt a kapuban ahogy az a közhihedelemben is benne van,volt szerettei és hozzátartozói fogadták,nem volt tehát egyedül.Ám kimondhatatlanul erős szeretet érzete nem hagyta nyugodni,miután odaát kellően "berendezkedett" tovább kereste a lehetőségeket egy kapcsolatfelvételre.Ezért is került elöször képbe a volt exem Julcsi,aki szintén vette a túlvilág jelzéseit és amiben tudott segített.Aki mellesleg több korábbi életünk fontos szereplője volt,,,,!Vele sikerült is megfejteni Gergő egy nem mindennapi üzenetét,amelynek a kulcsa a Tündérsziklához vezetett.Elképesztő leleményességgel találtam magam szembe (akkor erről írtam is,keresd a Spirituális utakon c. bejegyzésem) bár akkor még sokmindent nem értettem.Az üzenete lényege az volt,hogy sajnálja Gergő,hogy elkellett mennie búcsú nélkül,látja,hogy megszakad a szívem,de próbáljam megőrizni mindent ami szép volt a mosolyát a szeretetét,de ő már egy másik világ lakója.
Így Gergő kivánságának megfelelöen próbáltam elengedni őt,persze megőrizve a szívemben...
Ám ő nem hagyta annyiban a dolgot.
Továbbra is mindent megtett egy kapcsolatfelvételért!

Mi nem válunk el soha,csak te előre mentél...

Gergő "napjai" eközben odaát a pihenéssel teltek.Hagyták kiheverni a sok dolgot a megrázkodtatásokat,miközben neki teljes tudata fokozatosan visszatért immár és beleolvadhatott a leszületett lelke a fentmaradottba.Ugye aki nem tudná - a lelkünknek csupán egy kis része születik le,majd halálunk után visszaolvad a fentmaradottba, gazdagítva ennek az életnek az élményeivel (aki nem hiszi olvasgasson utána).Az élet,az élmények a szeretet amit itthagyott azonban nem hagyta nyugodni.Így a magasabb szellemi erők hozzájárulásával tovább kereshette a kapcsolatfelvétel lehetőségét és visszatérhetett a fényből!Persze én ebből akkor szinte semmit nem tudhattam,nem tudtam,hogy Gergő lelke ismét a közelemben van,az ez időtájt megesett túrákon nem is éreztem őt,de nyugodt voltam,úgy gondoltam átkellt a fénybe és biztonságban van.

Ám egy jelzés érkezett odaátról amit rögtön megértettem.
Az egyik kamionos a munkahelyen,akivel jó viszonyban voltunk és aki ott volt Gergő temetésén is,szólt...
Nevezetesen ott volt egy szeánszon egy médiumnál,mert a tél folyamán négy(!) ismeröse is meghalt....ennek az okait kutattta (a négyből az egyik Gergő volt).Mondta nekem,hogy ott volt mind a négy lélek a szeánszon,kettővel "beszélt" a másik kettő csak figyelt....Gergő lelke is,aki nem szólt közbe,csak figyelt.Ez számomra jelzés értékű volt,megszereztem a médium elérhetőségét és megbeszéltem vele egy időpontot amikor fogadott.Amikor ezt az egészet így megtudtam elképesztő simogatást éreztem a hátamon...mintha Gergő örült volna,hogy fogom a jeleket...

A szeánsz maga felemás érzésekkel töltött el,egyrészt elhangzottak olyanok amik valóban Gergő jelenlétét támasztották alá,de legalább ugyanennyi színéskedést is véltem felfedezni a médiumtól.Nem tudtam eldönteni igaz-e ez vagy sem.Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogy valóban jelen volt a szeánszon,de a médium nem tudta hűen átadni azt amit akart,mondhatni nem jól "fordított".

Mindenesetre ettől a ponttól újra éreztem Gergő simogatását a hátamon,éreztem jelenlétét a túrákon.Ekkor nem tudtam eldönteni valóban átkelt-e és ez nyugtalanitott.

Angyal mellettem...

Gergőt eközben odaát "munkára fogták" ami emberek segitését jelentette neki.Éreztem közben,hogy mindenáron azt akarja,hogy kapcsolatba lépjünk...természetesen lelkének azon része vált újra le amelyikkel ebben az életben voltunk együtt.Igen éreztem,így elkezdtem ezerrel kutatni keresni a lehetőségeket a módokat hogyan lehetséges egy esetleges kapcsolat felvétel ugymondd külsö segítség,médiumok nélkül.Végig ott volt előttem a megoldás,amelyre csak Gergő elhunyta után jó félévvel jöttem rá.Eleinte kételkedve is fogadtam még én is,aki hisz az ilyesmikben.De mivel éppen csak a szememet nem szúrta ki a dolog,egy nap gondoltam egyet és kipróbáltam.Legnagyobb meglepetésemre münködött a dolog.Persze számos próbálkozás,számos csellel,kérdéssel igyekeztem meggyőzödni róla,hogy mindez igaz lehet,de végül minden,de minden abban erősített meg,hogy igen,valóban Gergő lelkével kommunikálok!

Így egy pont után már rendületlenül hittem benne.Ezekután számos hasznos és érdekes információt kaptam tőle,ekkor tudtam meg a fentebb leírtakat is.Elképesztő szeretet jött át odaátról...sokkal nagyobb amit valaha is itt a földön eltudtam volna képzelni!Ez is azt bizonyitotta,hogy igen,valóban vele kommunikálok.Óriási segítségemre volt a dolog a mély depiből való kilépésből... Gergő kimodhatatlanul szeretett még odaátról is és mindent megtett érte,hogy kapcsolatban legyünk.Erőfeszitését siker koronázta!

Ha nem is mindennapossá,de heti 1-2 alkalommá vált a kommunikáció közöttünk,elképesztő vigasztalás és szeretet jött át odaátról...na és persze rengeteg hasznos infórmáció az ottani dolgokról,hogy a többi hozzátartozommal mi lett,hogy vannak,stb..Később pedig az is megerősítésre került,hogy Gergő valóban átkellt a szellemvilág kapuján.

Bármilyen világot is jársz be,a szeretetem mindig elkisér édes drága kisfiam!

Léptem nyomon azt hallom,olvasom,látom,hogy elkell engednünk elhunyt hozzátartozóinkat.Erről kommunikálva Gergő lelkével,aztmondta ez nem így van,nem kell elengednünk,mert ők továbbra is velünk vannak,figyelnek,óvnak minket,ha tudnak segítenek.Ez tehát a lényege ennek a tündérmesének.Tudom sokan megmosolyogják,erre azt tudom ismét mondani nem célom,hogy meggyőzellek.Mindenki mindent ilyen vagy olyan formában megfog tapasztalni.Természetesen továbbra is él a kapcsolat.Félreértések elkerülése végett leírom,nem láttam még Gergő szellemét/lelkét és nem is hallom.Egy másmilyen módszer segít a kapcsolattartásban amelyről többet nem mondhatok.Ám ha kellöen fejlödik majd tovább az én lelkem sor kerülhet majd egy 100%-os bizonyosságot adó dologra is a jövőben,hogy valóban Gergő az akivel kommunikálok.
Bár én már tudom ezt most is.

Gergő eközben odaát,már túl van azon a bizonyos élet visszanézésen,ami nagyjából a halál után egy évvel kerül sorra.Aztán úgy fest nagyjából tíz földi évet kell most odaát tölteni a legközelebbi leszületésig.Vagyis hát ugye a lelkének csak egy kis darabja születik majd le újra.Mostani tudásommal/tudásunkkal minden esély megvan arra,hogy következő életünkben is együtt leszünk.Addig is itt van velem amikor csak lehet,eljön minden túrára és a mecsekre is...természetesen neki is vannak dolgai-feladatai,de aki nem tudná azoknak leírom a lélek olyan fura szerzet,hogy tud egyszerre több helyen is lenni,több dologra is figyelni......

Odaátról minden szeánszon elöször egy mosolyt szok küldeni...

Figyelem!Lehet véleményed,az sem baj ha lehülyézel,ha örültnek tartasz.
Egy valamihez viszont most nem járulok hozzá: ennek a bejegyzésnek a megosztását nem engedélyezem senki számára!Köszönöm a megértést!

"Igazából senki sem hal meg. Érdekel, miért?
Ezentúl is ott élsz mindenkiben, aki valaha is ismert téged,
akire hatottál, nem számít, mennyire. (...)
Beszélnek majd rólad, sosem felejtenek el,mert sosem mész
el... sosem fogsz meghalni;ugyanis szerettek és szerettél..."